Magyar Hirlap, 1893. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1893-09-01 / 241. szám

2 most vetett véget a hatalom. De ha csak véget vetett volna! Azt tartjuk, hogy a per végéhez most messzebb vagyunk,­­mint valaha. És hogy­­ a hozott Ítélet daczára a román kérdés­ben vissza kell mennünk a fölvételhez és rendesen letárgyalnunk az egészet. A késlekedő, de kétségkívül eljövendő ’tárgyalás előtt szabadjon nekünk­ két szempontot beírni a jegyzőkönyvbe. Az akut román kérdésben ma két szempont dominál. Az egyik az, hogy az izgatók elvegyék a maguk méltó bünteté­sét. Ezt követeli az állam tekintélye és az igazság. A másik szempont szintén ilyen fontosságú. Nem szabad megengedni, hogy román ajkú polgártársaink, akiknek ott­hona itt van közöttünk, otthontalanul érezzék magukat a hazában. A községi és vármegyei életben kell rávezetnünk őket arra, hogy ne érezzék és ne visel­jék magukat idegenekül. Budapest, auguszhis 31. I A katonai átiratok nyelve. A had­seregnek a magyar állam nyelve ellen tanúsí­tott törvénytelen és kihívó magaviselete miatt támadt konfliktus egyre komplikálódik. Abauj- Torna vármegye mai közgyűlése Fábián alis­pán és az állandó választmány javaslatára ki­mondotta, hogy Hieronymi belügyminiszternek a hadsereg nyelvére vonatkozó rendeletét tör­vénytelennek tartja, annak végrehajtását meg­tagadja s az ellen föliratot intéz a képviselő­házhoz. Heves vármegye alispánja pedig elinté­zetlenül küldte vissza a miskolczi cs. és kir. műszaki igazgatóságnak egy német nyelvű átiratát. Oláhok az olasz lapokban. Az oláhok ismét grasszálni kezdenek az olasz lapokban. A «Gazetta di Napoli» ismét felfedezi, hogy a ma­gyarok mennyire elnyomják őket, akik — termé­szetesen a régi rómaiak révén — édes testvérei az olasz népnek. Egyébként nem túlságosan veszedel­mes a dolog; az oláhoknak nem igen használ, ne­künk pedig nem igen árt. Az elmaradt nyilatkozat. A független­ségi pártkörből kilépett képviselők a jelzett nyilat­kozat közzétételét elhalasztották. mm^rn híblaf 1893. szeptember 11 Ítélet a Replika-perban. (­Tudósítónk távirata és levele.) Lapunk legutóbbi számában ismertettük már a közvádlónak hatalmas szónoklatát és Popovicsnek védekezését. Tegnap éjfél után a védbeszédek következtek, első­sorban Petro­­vicsé, Popovics védőjéé, aki beszédének rövid­ségét azzal okolta meg, hogy hiszen úgyis el­itélik a vádlottakat, akármit mondjon is ő. Utána Román védője, Mudrony Pál emelt szót, azt hangsúlyozva, hogy a­­ Replikában fog­laltakat, a szerzők nem állítják, hanem csak idézik a nép szájából. Tagadja, hogy a Replika megtámadja a törvény kötelező erejét. Jeszenszky közvádlónak néhány szóból álló viszonválasza után az esküdtszék vissza­vonultak a verdikt meghozatalára. Az ügy politikai részével lapunk vezér­­czikkében foglalkozunk, e helyütt tudósítónk távirati értesítését közöljük. A verdikt, Kolozsvár, aug. 31. Az esküdtszék elnöke Lechner Károly dr. egyetemi tanár hajnali három órakor hirdette ki a verdiktet, mely a kérdő­pontokra ily feleletet adott: 1. Meg vannak-e az esküdtek győződve arról, hogy a nyomtatványban előforduló kifejezések ma­gukba foglalják a btkv. 173. §-ába ütköző, a tör­vény kötelező erejének megtámadását? Felelet: 12 igen. 2. A megjelölt kifejezések foglalnak-e ma­gukban a btkv. 172. §. második kikezdésében meg­határozott nemzetiség elleni izgatást? Felelet: 12 igen. B. Terjesztője a nyomtatványnak Popovics Aurél? Felelet: 12 igen. 4. Popovici Aurél ezáltal vétkes-e a btkv. 173. §-ába ütköző, a törvény kötelező erejének meg­támadásában ? Felelet: 12 igen. 5. Vétkes-e Popovici a nemzetiség elleni izga­tásban ? Felelet: 12 igen.­­ 6. Terjesztője-e a nyomtatványnak Román Miklós ? Felelet: 10 igen, 2 nem. 7. Román Miklós vétkes e a törvény kötelező erejének megtámadásában ? Felelet: 10 igen, 2 nem. 8. Román Miklós vétkes-e a nemzetiség elleni izgatásban ? Felelet: 10 igen, 2 nem. Sbz ítélet. Jeszenszky Sándor főügyész-helyettes indít­ványa után, a törvényszék egy órai tanácskozás után elitélte: Popovici, Aurélt 4 évi államfogházra és 500 forint pénzbüntetésre, Román Miklóst 1 évi állam­fogházra és 200 frt pénzbüntetésre. A pénzbüntetést behajthatlanság esetén Popovicinál 50 napi, Románnál 20 napi további államfogházra változtatják át. Elmarasztalják továbbá a vádlottakat 512 frt bűnvádi költségek fizetésében. A Replika lefoglalt példányait megsem­misítik. Az ítéletet a vádlottak a nyolcz meg­jelölt román és magyar lapban közölni kö­telesek. Popovics Aurél szabadlábra helyezését kimondta a törvényszék 5000 frt biztosíték letevése esetén. (Ezt az 5000 frtot Popovici neje azonnal át is adta férjének, ki azt az ügyész kezébe letette.) Az ítélet ellen a vádlottak felebbeztek, a közvádló megnyugodott. Az ítélet kihirdetését a teremben lévő romá­­nok«Le treaske Popovici­» kiáltásokkal fogadták és a már világos utczákon közre fogva, hazakisérték a legújabb «martir»-okat, halogatván a «Desteptate I Romana»-t, de nagyon csöndesen. Apró megfigyelések. Kolozsvár, aug. 00. Annyi sok halogatás után végre esküdtszék elé került a Replika pere. A Bánffy-palotában, Kolozsvárnak e történeti nevezetességű szép házában van a törvényszék tár­gyalási terme. A közönséget csaknem egészen kizárták, an­­­nyira félnek Kolozsvárott a kolerától. Ily körülmények között meg kellett védelmezni a nyilvánosságot. Erre a szerepre Bariba Miklós vállalkozott. Ő volt az, aki amaz esküdtek sorából, akiket behívtak, de akiket nem sorsoltak ki, felállott és kö­vetelte, hogy legalább az esküdtségre jogosultak bennmaradhassanak a teremben.­­ Benn is maradtak, de így nem volt nagy kö­zönsége a tárgyalásnak az első napon. Mert az egész délelőtt és délután alig lehetett egyebet hallani, mint a Replikát. A Replika tartalmát olvasták föl először a vádlevél idézeteiben, másodszor a vádlevél össze­gezéseiben és harmadszor maga a Replika által, me­lyet három szakasz kivételével egészen felolvastak­ is , hogy a mesterség megbecsteleníti a csa­ládot. Félnek azoktól a kérdésektől, melyeket majd ez is, az is intéz hozzájuk: nos, mi lett a fiából? hol van? mit csinál? Hogy nekik azt kelljen válaszolni: a fiam asztalos! A fiam ke­reskedő! Félnek azoktól az óráktól, mikor a kérges tenyerű fiú hazajön vasárnap a szülei házhoz s a vendégeknek be kell mutatni őt is épp úgy, mint a Brachfeld-kendős jogászfiút: a fiam! Félnek attól az időtől, midőn az ipa­ros fiú elvesz egy macihoz ülő tisztességes, egyszerű leányt s ezt is be kell mutatni: a menyem! Félnek attól a rettenetes eshetőségtől, hogy iparos fiukkal egyszer majd végig kell sétálni a váczi­ utczán, egy sorban kell haladni vele, éppen mintha­­ édes gyermekük volna ! Hát édes fiam, aki a gyermekét, a saját véréből való vért szégyenli, csak azért, mert mesterember, az a gyermekét nem szereti igazán. Fölháborodik a szívem, egész valóm arra a gondolatra, hogy lehetnek szülők, kik naplopó, gavallérkodó, léhűtő, a jó isten tudja miből élő fiuk miatt nem pirulnak, ellenben röstellik az utczán megindulni becsületes, tisz­tességes iparos gyermekükkel. S bánt, erősen bánt, látván, hogy száz meg száz jóravaló úri család inkább tönkremegy, s tönkreteszi egész életére a gyermekeit is, semhogy iparosnak vagy kereskedőnek nevelje, akik becsületes iparko­dással esetleg még visszaszerezhetnék az elzül­­lött ősi birtokot s kalapác­csal vagy réttel, de visszaszereznék a család régi fényét. Bánt, vég­telenül bánt, látván miként pusztul az egykor erős, gazdag dzsentri s csak mikor már az élet kegyetlenül a földhöz verte, megczibálta, mikor már nincs sem égen, sem földön semmi, akkor alázkodik le a kalapácshoz, a rőfh­öz. Fiam, még ha jól tanulsz is, akkor is örülnék, ha kedvet éreznél iparosságra, keres­kedésre. Mert ma már az iparos is, kereskedő is, csak az boldogul igazán, ha nemcsak a keze áll a munkára, de az esze is pallérozódott. Nem kell oly sokat forgatni a könyvet, mint egy tanárnak, egy doktornak, egy fiskálisnak, de a neki való, mesterségébe vágó könyveket, czikkeket olvasgatni kell; érdeklődni minden újitás, találmány iránt — és hogy egyszerűen ne csak iparos, ne csak kereskedő legyen: is­mernie kell hazája történelmét, irodalmát; ipa­ros is, kereskedő is egész ember csak így lehet. Bármi lesz belőled, meg kell szerezned az álta­lános műveltséget, fiam. Ez adja meg az igazi jogot, hogy helyet foglalhass minden rendű és rangú emberek között. Az általános műveltség s mesterségednek tisztességes üzése. Ha e ket­tővel hirsz, egyesek és társadalmi osztályok előítéletétől, elfogultságától ne félj. Nincs joga senkinek, hogy lenézzen, megvessen téged, ellen­ben neked van okod, hogy sajnáld azokat, kik lenézni próbálnak tégedet. Manapság nemcsak az urnák fia akar urnák maradni, de úrrá akar lenni a szegény ember fia is. Te ne akarj ur lenni, fiam. Ez az a «pálya», mely leginkább el van árasztva a magyar hazában s épp ezért e pályán legne­hezebb a boldogulás. Valakinek dolgozni is kell s hidd el nekem, az az igazi úr, aki semmihez sem jut — ingyen, munka nélkül. Ez tesz ma­gaddal megelégedetté s a megelégedésnél na­gyobb kényelmet én nem ismerek. Megértettél-e, Jankó? Ugy­e meg? Csak azt akarom, fiam, hogy megérts. Kedved vagy sorsod vigyen bárhová, ne félj, aggódó szerete­tem árnyékodban jár. S kérges tenyérrel, ha majd megtérsz a szülei házhoz, nem lészen ki­sebb az én örömem­, mintha bátyád vagy öcséd diplomát lobogtat puha, finom kezében. S fo­gadván a vendégeket ünnepi lakománkra, bol­dogan, büszkén mutatok rád: János, az ipa­ros fiam. Az öreg fiatal* ember. Eredeti elbeszélés. Irta: „­ Egy szép, kövér, fiatalember élt Buda­pesten, a Bodzafa, később a Mária­ utczában, ezernyolczszázhetvenhatban. Azoknak a höl­gyeknek, akik a kövér fiatal urakat — némi okkal — nem szenvedhetik, előadom, hogy Babics Sándor nem volt igazán kövér, hanem inkább csak erős. A feje nem nagy, a­mi a fő dolog, hanem a nyaka, a vállai voltak igen ki­fejlettek. Egy kissé maga is félt attól, hogy hasa lesz mielőtt megházasodnék és ha nem lett volna jól nevelve, ha különféle könyvekből nem tanulja vala meg, hogy a férfi hiúság rut dolog, és különösen, ha a férfi vállfűzők nem lettek volna olyan drágák, bizonyára megpró­bálja karcsúvá tenni magát. Ez a fiatal­ember egy szombati napon, déli tizenkét órakor lebotorkált a lakásáról és egy bérkocsi állomásra ment. A zsebében nem volt egy krajczár sem. Ott somfordált egy da-

Next