Magyar Hirlap, 1897. április (7. évfolyam, 91-119. szám)
1897-04-01 / 91. szám
2 a a M<U» .r» Kiüti* áiálli tiitxa Amig a parlamentarizmus helyébe jobbat állítani nem tudunk, gondunk legyen rá, hogy ne fúljon a saját erkölcstelenségeibe. Akinek a szabadság szentség s a haza szentegyház, kergesse ki belőle a kufárokat s a farizeusokat. De egészen tegye meg, s ha könyörületet nem ismer, tekinteteket se ismerjen. A közvélemény, amelyet egy-egy ilyen esettel fölzaklatnak, álljon is ilyenkor a talpára s addig meg se pihenjen, amig egészen rendet nem csinált. Az erkölcs nem lehet váltóláz, amely időközönkint látogatja meg az embert s a morál nem lehet büntető pálcza annak a kezében, aki saját maga fölé esernyőnek feszíti ki, hogy a nagy erkölcsi zivatarban meg ne ázzon. Igen, sújtsunk le a bűnösökre, üldözzük a hitványságot, de ne bízzuk a fogdmegekre, hogy kit és meddig. Aki megindítja az egek csatornáit, hadd tudja meg, hogy az esője negyven nap s negyven éjjel szakad, s aki jó lelkiismeretből magának bárkát nem építhet, veszszen is el nyomorultul, mint a patkány. _____________magyar hírlap__________ 1897. április li Budapest, márczius 31. dai gróf elnök. Az ülés tárgya gyanánt a jegyzőkönyvek hitelesítése és a legutóbbi esetben hozott ítélet indokolásának szövegezése volt jelezve. De ez ma még nem történt meg. A bizottság tagjai ugyanis előzetesen megbeszélvén a jegyzőkönyvnek tartalmát, abban állapodtak meg, hogy a jegyzőkönyv hitelesítése és az indokolás megállapítása czéljából holnap a képviselőház nyilvános ülése előtt fognak ülésre egybegyülni. Itt említjük meg, hogy egy esti lap szerint az a hír, mintha Benke Gyula letenné mandátumát, nem felel meg a valóságnak. Benke megmarad képviselőnek s nem lesz vezérigazgatója az osztrák sorsjátéknak. Kitüntetett tanácselnökök. A hivatalos lap mai száma a következő királyi kéziratot közli: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán alvárai Mandlovics Emil, Csetrovszky József és Balásy Antal kúriai tanácselnököknek saját kérelmükre lett nyugalmaztatásuk alkalmából, kiváló szolgálataik elismeréséül, másod osztályú vaskorona rendemet díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1897. évi márczius hó 28-án. FERENCZ JÓZSEF s. k. Báró Jósika Sámuel s. k. ban, ahol körülbelül 800 polgár Braun Vilmos ezt kiáltotta ki nagy lelkesedéssel jelöltnek. Azonnal küldöttséget menesztettek hozzá, fölkérni a jelöltség elfogadására. Braun el is fogadta a jelöltséget s a napokban már megtartja programmbeszédét. Braun körül különösen a zuglói polgárság csoportosul ,nagy lelkesedéssel — de sokan — mintegy 400-an — a volt Morzsányi-pártból is csatlakoztak hozzá. Pártértekezlet. A Kossuth Ferencz elnöklete alatt álló függetlenségi és 48-as párt kebelében élénk eszmecsere tárgyát képezte a holnap április 1-én a ház elé kerülő legutóbbi határozata az összeférhetetlenségi bizottságnak. A párt eg öntetű nézete szerint, az ítélet meghozatalánál a házszabályok meg lettek sértve, ez értelemben a párt nézetét Justh Gyula fogja tolmácsolni a házban. A párt kérni fogja az összes okmányok és külön vélemények felolvasását. A párt holnap április 1-én 4 órakor értekezletet tart. Tárgy a legközelebbi napirend: Kvóta ellen- kvóta mellett. Az új kvótabizottság kijelölésének nagy hozsannát zengedeznek ma a kormánypárti lapok. Különösen annak, hogy a régi tagok mind megmaradtak, Wekerle kivételével és annak, hogy ismét Fáik Miksa lesz az előadó. Van szerencsénk tisztelettel megnyugtatni a kormánypárti lapokat, hogy mindez nem jelent semmit, mert a kvótabizottságok nem fognak érdemleges tevékenységet kifejteni, hanem csak a tárgyalások eredménytelenségét konstatálják majd és azzal átengedik a szót a kormányoknak, melyek egy lapunk legutóbbi számában közölt hír szerint, már megegyeztek. * A kvótaemelés elleni tiltakozást rendező mozgalom bizottsága ma a demokrata kör nagymező-utczai helyiségeibe gyűlt össze társas vacsorára. Részt vettek azon a fővárosi függetlenségi polgári körnek, a józsefvárosi Horánszkysta polgári körnek, a belvárosi társaskörnek, a terézvárosi társaskörnek, a ferenczvárosi, kőbányai, újpesti polgárságnak képviselői s a demokrata kör tagjai, összesen több mint kétszázan. Vázsonyi Vilmos a demokrata kör elnöke szólalt fel elsőnek. A tömeges megjelenés mutatja, hogy nemcsak a fővárosi klikkek tudják egymást megtalálni, tudják közös erővel végezni munkájukat s üzleteiket, hanem meg tudják egymást találni Budapest független, szabad és önérzetes polgári elemei is. Csodálatosnak látszik, hogy amikor társadalmunkat át és átjárja a kapitalista felfogás, amikor Minisztertanács. Ma délután több óráig tartó minisztertanács volt. A képviselőház ülése. A képviselőház ma délelőtt tizenegy órakor rövid ülést tartott Szilágyi Dezső elnöklete mellett. Az ülésen először az appropriácziót szavazták meg harmadszori olvasásban. Ezután Mayer Károly előadása alapján a ház az állami számvevőszék jelentését a 96-iki év III. negyedében előfordult túlkiadásokról, továbbá Magyarország és Horvát- Szlavonországok közt való 94 év leszámolásról vita nélkül tudomássul vette. Megállapították azután a holnapi ülés napirendjét, amely szerint a kvótabizottságot fogják megválasztani és viczinális vasúti törvényjavaslatokat tárgyalni. Az ülés végén Asbóth János interpellálta meg a pénzügyminisztert, az osztrák-magyar államvasút részvénytársaság oraviczai bányatelepen történt katasztrófa tárgyában, amely ismét több munkás életét oltotta ki. Asbóth interpellácziójában a vizsgálat elrendelése és ennek eredménye iránt kívánt fölvilágosítást. A pénzügyminiszter nem válaszolt az interpelláczióra. Az összeférhetetlenségi bizottság. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottságát ma déli féltizenkét órára hívta össze Andrássy Tiva-Hátul a kis örmény is neki bátorodott: — Ne, ne! És fogta a kilincset, szaladásra készen. De Márkó Sándor most is csak megvetően hátra szólt: — Mondtam-e már, örmény, hogy a te neved ?— Hallgas? No, no . . . Ábris szólt, egy kicsit elérzékenyülten: — Vedd vissza a pénzt, Sándor. Mástól többet kaptam, írást is adtam róla. Rajtam is segít, rajtad is, úgy is adósságra vetted fel a föld árát. Neked is sok gyermeked van, Sándor! — Sok hát, tört ki Márkó Sándor — hiszen azért vettem a földet, azért sanyargok, azért fizetem a kamatot a döglesztőbe (márminthogy a bankba) — aki megistenelte kendet, bácsi! — Kell-e a pénz, Sándor? — Nekem nem. A kutya igya fel a véremet, ha kell. Megyek a királyig, de nem engedem a földemet. Abba már ember ne akassza az ekéjét, ha szereti az életét! Hallod-e, örmény ? Az örmény hallotta, de nyomban kidérült-fordult az ajtón. A pitvarban állapodott meg, ott hallgatódzott. — Vedd el a pénzt, Sándor, ne háborogj. Lassanként az öregek is lecsillapodtak, ők is biztatták: vedd el a pénzt, öcsém. Szegény embernek szegény a szerencséje. Nyugodj belé. Az erzsébetvárosi választás. Budapest főváros hetedik kerületének képviselőjelöltjei ma számban apadtak és növekedtek egyszerre, amennyiben Thoroczkay Viktor báró, a főrendiház titkára, visszalépett a jelöltségtől. Kijelentette ugyanis, hogy amikor őt felkérték még nem volt tudomása róla, hogy Csernátonyt felléptetik s most azért lép vissza, mert nem akar a pártban szakadást előidézni. A képviselőház elnökének, Szilágyi Dezsőnek amaz átirata folytán, amelyben a központi választmánnyal hivatalosan tudatja, hogy Morzsányi Károly úr* a VII. kerület képviselői mandátumáról lemondott s amelyben felhívja a választmányt a választás idejének, helyének és az egyéb formaságoknak elrendelésére. Márkus József polgármester a központi választmányt ma délután 5 órára hívta össze. A választmány akként határozott, hogy a VII. kerületben az új képviselő -választás április hó léén , szerdán lesz. A választás színhelye a nyár-utczai elemi iskola. A választás elnöke ismét Heltai Ferencz dr. lesz. A választás alkalmára sárgaszínü bárczákat bocsátanak ki, amelyeket a választók április hó 9-ike és 12-ike közt vehetnek át, mégpedig naponta délelőtt 9—12 és délután 3—6 közt, a VII. kerületi elöljáróságnál. — A Braun-párt ma este népes értekezletet tartott a Murányi-utczai kültelki kaszinó Eközben Ábris a kezébe erőszakolta a hat darab százast. Markó Sándor egy pillanatig habozva nézte, hol a pénzt, hol az embereket. — Mit tanácsol, jegyző úr ? — Semmit, fiam. De azt mondhatom, hogy ezudarság, amit veled tesznek. — Ugye, ezudarság? Hallja-e, bácsi aki megistenelte kendet, itt a pénze, né! — s a szeme közé vágta a pénzt. Abban a pillanatban összegabalyodtak az emberek mind: ki ütött, ki választott, a szász asszony sikoltozott, lassankint kikerültek az udvarra. Ott éppen akkor iramodott futásnak a kis örmény. Átugrott a kerítésen, ki a mezőre. Márkó Sándor hirtelen kiszakadt az embergomolyból, vérbe borult szemmel szaladt az örmény után. — Megöli! Megöli! — jajgattak az asszonynépek. Egy vén székely várat vonított. — Hadd ölje. Mit keres a mi földünkön. A testvérek is neki iramodtak s futván kiabáltak: fordulj vissza, Sándor! Állj meg Sándor! — Jaj, megöli, jaj, hétig tartó tömlöczre vetik! jajveszékeltek az asszonyok. Mondták a férfiak: — Vájjon van-e bicska nála? Többet nem igen szóltak, csak kibámultak a domboldra s néztek, hogy a szegény kis örmény, mint igyekezik kifelé, meg-megroggyan az ina, újra neki iramodik, Sándor mindenütt a nyomában. Aztán csak megbotlik a kis örmény, elterül az ugar földön. Egyszerre kiáltják az emberek: — Az éppen a Márkó Sándor földje! Az, az! A peres föld! Most egyszerre ráveti magát Márkó Sándor a kis örményre, egyik kezével a földre nyomja, másik kezében megvillan a bicska. S behajlik az ordítása, amint az örmény mellének szegezi a kést: — Kell-e az én földem, örmény!? Megöllek a földemen! Az én igaz jussomon! Hideg verejték ver ki a kis örmény homlokán, szabadon maradt kezével kapkod a belső zsebjébe, reszketve húzza elé az írást. — Ne ölj meg, irgalmazz. Itt az írás. Mindezt nem látja Markó Sándor, azt sem tudja, hogyan siklik ki kezéből a bicska. A testvérei lehúzzák az örményről, hármannégyen fogják, úgy vezetik a támolygó-libegő embert. Ábris engesztelően mutatja neki az írást. — Ne látod-e itt az irás. Csendesülj le. Tied marad a föld. Nehezen, nagyokat fújva, alig hallhatón mondja Márkó Sándor: — Az már más, bácsi. Aki megistenelte kendet! — ——IBM