Magyar Hirlap, 1897. július (7. évfolyam, 180-210. szám)

1897-07-01 / 180. szám

a m­ákban való előnyomulásán, a csásár féltékenysége az oroszok hegemóniáján. A német politika útjai meg vannak szabva, s a császár ezeket legföljebb annyiban módosíthatja, hogy rosszul csinálja ezt a politikát. Nos, ami legalább is a külső politi­kát illeti, azt a császár nem csinálja rosszul. Nem csinál egyebet, mint hogy becsületesen és nyiltan üti a nyélbe, amit Bismarck perfiden és suttyomban terveit: a mi monarkiánknak Oroszországgal való megegyeztetését. Ez meg is történt, s a pétervári találkozás megpecsétlése volt e politikának. Akik e találkozást és a vele megpecsételt politikát, ha nem is az európai szabadság, de a monarkia külügyei szempontjából öröm­mel üdvözölték: nincs okuk gyanúval és bizalmatlansággal nézni a német politiká­nak Oroszország felé való fordulását. Ha mi meg tudtunk Oroszországgal egyezni, mert ne a német is, akinek még csak leszámolni valója sincs az északi nagy hatalmassággal. Fájni ez legfeljebb Fran­­cziaországnak fájhat, de nem jobban, mint maga a pétervári találkozás fájt. S aggoda­lommal legfeljebb Anglia nézheti, amely lassankint egész Európát szemben találja a maga világ­uralmi törekvéseivel. De attól a Salisbury marquis feje fájjon, ne a mienk. Marschall azért kár, mert ügyes és tisz­tességes ember. De ha, mint mondják, Bülow úr sem rosszabb nála, Európának mindegy lehet, hogy hívják a német kül­ügyi államtitkárt. A három napos vakáczió úgy esett a Háznak, mintha legalább­is egy hétig pihentek volna. A folyosón oly barátkozások folytak, oly hangos viszontlátások, mintha isten tudja mióta nem látták volna egymást azok, akik három nap előtt, ugyanazon a helyen cseveg­tek elszomorodott arczczal a nyaralás eshető­ségeiről. Egy-egy barát nem is mulasztotta el megkérdezni a másikat: «Hogy esett a nyara­lás?» Mások az aratásról, a kasza­pengetésről van bevezetve, melyek között ezüst por szere­pel mint szigetelő. Ha most két távol eső pont között távi­ratozni akarnak, úgy az egyik oscillátoron keresz­tül ugratott Szikrának megfelelőiem a másik helyen levőben is szikra ugrik át s a mellette elhelye­zett coherorban villamos áram jön létre. Ez áram a coherorral összeköttetésben lévő írógép által a papir-szallagon aszerint, hogy milyen hosszú, illetőleg rezgésű szikrák voltak, pont­vagy vonás­jelet ad. Az áram megszüntetésére a koheroron egy kis csöngő készülék is van al­kalmazva, mely akkor és úgy működik, hogy ráütvén arra, az abban levő fémport össze­rázván, a villamáramot megszakítja, mi gyors egymásutánban ismétlődve az írógép a rendes távírój­eleket adja meg. Ily­­ készülékekkel eszközölt kísérletek legújabban Angliában 15 kilométeres távol­ságra is a legjobban sikerültek — mi amellett bizonyít, hogy a készülékek töké­­letesbítése mellett a távolság egyáltalában nem fog akadályt képezni. Ami pedig kato­­náék esetleges abbeli aggodalmát illeti, hogy így az ellenség hasonló készülékek bir­tokában az értekező felek titkát elolvashatnák, megnyugtatásukra szolgáljon az, hogy csakis a legapróbb mértékig egyenlő oscillátorokkal el­látott felek tudnak egymással érintkezhetni, mivel más méretű készülékek nem reagálnak reá. A rendkívüli jövővel bíró találmányról tartott érdekes és szép felolvasásért a hall­­gatóság zajosan megéljenezte a fiatal tudóst, kinek Dániel báró miniszter és Vörös állam­­titkár külön is kifejezték elismerésüket. U. K. kasyar hírlap 1897 június 1. ........i­ ................................ . -------------------------n——— ORSZÁGGYŰLÉS űrSffizet­ szikes történeteket . . . Természete­sen: a meleg uralkodó théma volt és ural­kodott még ezenkívül a fehér dressz, amely ma pártokra való tekintet nélkül, föltűnt a Ház minden részében. Egy tekintet a miniszteri félkörre: mind­járt eszünkbe juttatta, amit talán elfelejtettünk volna, hogy ma itt nem a tizenhatodik para­grafus vitáját fogják folytatni. A miniszteri fél­körből ugyanis hiányzott Erdély miniszter, a­ki usgyi! hirtelen eltűnt, mint a kámfor, mi­kor nem az ő javaslatáról van szó! A Házat ez nem csekély élvezettől fosztja meg. Nem gyönyörködhet az igazságügyminiszternek mo­solygásról fanyarrá változó arczában. Nem lát­hatja, az apró papirospálc­ikák gyári előállítá­sát. És nem hallhatja, mint borítják el az ér­vek zuhatagával. . . Az »inspekcziót« a miniszteri széken ma Lukács pénzügyminiszter tartja. Ma kezdték ugyanis tárgyalni a czukorprémiumról szóló törvényjavaslatot. Ez az ő í’esszortja. És háta mögött egy uj arcz tűnik föl: egy őszbe ve­gyült, körszakállas, szimpathikus külsejű űré. Toepke Alfréd ez, a pénzügyminisztérium ad­minisztratív államtitkárja, a­ki az esetleg szükséges fölvilágosítások czéljából ült le arra a helyre, a­melyet a kormánypárt ambicziózus tagjai szeretnek elfoglalni. A miniszter háta mögött! Mig igy benn elhelyezkedtek, künn a folyosón szüntelenül fölhangzik a kérdés: — Lesz-e obstrukczió? Meddig mara­dunk itt? Beöthy Aldzsi, úgy látszik igen el van készülve mindennemű obstrukczióra, mert oly hófehér ruhában jelent meg, amely az obstruk­­cziós dresszeket lefőzi, annyira vakít... Ennél csak a Kossuth Ferencz öve fehérebb. Álta­­l­­ában a Ház oly lengén, oly könnyedén jelent­kezik, mintha kirándulásra indulna. És hogy a gusztusa mennyire ragadós: bizonyítja a kar­zat, ahol a hölgyek véletlenségből-e? — majd­nem mindannyian fehérben jelentek meg. Ily nyári hangulatban kezdődött meg a czukorprémium fölött való vita, amelyről ma még csak azt lehet jósolni, hogy nem fog tartani — rövid ideig. Az előadói székből Ne­­ményi Ambrus ajánlotta elfogadásra a javaslatot. Utána a Kossuth-párt alelnöke, Komjr­ík­y Béla mondott két órás beszédet. A kormánypárt nagyon figyelt erre a beszédre és egyes őrszemek igen ügy éltek, hogy majd belekapaszkodhas­sanak, mondván: — Ah, ez agyonbeszélés akar lenni! Beszéljen a tárgyról! De hiába ügyeltek, mert Komjáthy egy perczig sem beszélt «agyon» és mindvégig a tárgyhoz szólott. Szakszerű, alapos, komoly be­széd volt ez és a Komjáthy kitűnő előadásá­ban mindvégig lekötötte a figyelmet. Természe­tes, hogy Komjáthy pártállásának megfelelően propagandát csinált az önálló vámterületnek és mint igen fontos momentumot említette föl az Ausztriában levő állapotot, amelyről kon­klúziója az volt, hogy e javaslatot nem le­het addig tárgyalnunk, míg nincs garan­­cziánk arra, hogy Ausztriában is alkot­mányos úton törvén­nyé válhatik. Második szempontja volt Komjáthynak: a gazdasági és e tekintetben azt magyarázta, hogy a prémium hiánya"nem jelent veszteséget a mezőgazdákra, hanem a nagy tőkére, amelyet pedig a kis emberekkel szemben nem szabad dédelget­nünk. Komjáthy, beszédének megfelelő szellem­ben, határozati javaslatot is nyújtott be. Az ellenzék lelkesen megéljenezte a nagyszabású beszédet. Szünet után Lukács pénzügyminiszter emelkedett szólásra. A villamos csengő csilin­gelt, a padok megteltek. Mély csöndben kez­dett beszélni a miniszter, akinek gyönge hangját csak egy teljesen csöndes teremben lehet meghallani. Az ellenzék is figyelemmel van ez iránt és minden vihar elült, mikor Lukács beszélni kezdett. A Komjáthy beszédére reflektált. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a fogyasztási adó körüli sérelmeket a leg­közelebbi kiegyezésnél orvosolni fogják. A köz­­­­jogi aggályra vonatkozólag hangsúlyozta, hogy az osztrák kormány cselekedetének illetékes bírája egyedül az osztrák parlament. És nem hiszi, hogy Ausztriában ne fogadnák el­­ ezt a javaslatot. Mindazáltal módosítást­­ nyújt be, mely szerint az esetben, ha a mi jelen törvényünknek megfelelő ausztriai tör­vényes intézkedések 1898 július 30-ika előtt bármely okból hatályaikat vesztenék, e tör­vényjavaslat szintén hatályát veszti. A minisz­ter e módosítását a Ház minden oldalán he­lyesléssel fogadták. Lukács befejezte beszédét és most az Ugron-párti Okolicsányi emelkedett föl helyéről. — T. Ház! — Holnap kiállották a szélsőbaloldalon. — Ma­ zúgolódtak a kormánypárton. — Én — szólt Okolicsányi — hajlandó vagyok ma is elmondani a beszédemet, de minthogy ez hosszúra nyúlnék és még egy interpelláczió is hátra van, kérem megengedni, hogy azt holnap mondhassam el. Szilágyi eredeti motívumokkal helye­selte az Okolicsányi kérelmét. — Kérem! — szólt. Igaz, hogy az inter­­­­pelláczióra fél kettőkor kellene áttérnünk. De viszont igaz, hogy háromnegyed kettőkor^az interpelláló kétheti interpellácziójának elhalasz­tását. Már most, ha Okolicsányi háromnegyed kettőig beszél! Essünk túl inkább az inter­­pelláczión! • Körülbelül ezeket mondta és a Ház nem kormánypárti részére valósággal föl­derült a tanácskozás e koncziliáns veze­tésének láttára. Jagics József tehát meg is tette interpelláczióját a Thököly-féle alapít­ványból, a magyar királyi Ludovika-akadémiát megillető helyek ügyében. Fejérváry honvé­delmi miniszter megnyugtató válaszát az in­terpelláló és a Ház tudomásul vette. Holnap a czukorprémiumról Eötvös Ká­­­­roly fog beszélni. — A medveczukorról! — mondta tréfá­san a folyosón! Mert a fehér és sárga czu­­kortól már megfájdult a fogam . . . A képviselőim ülése junius 30-án. — Kezdete d. e. 10 órakor. — Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Teleki Sándor gróf, Molnár Antal, Lakatos Miklós, Nyegre László. A kormány részéről jelen voltak: Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Lukács László, Perczel, Darányi, Dániel. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnök: Mohay Sándor képviselő megrongált egészségének helyreállítása végett két havi szabadsá­got kér. A ház a kért szabadságot megadja. Bemutatja Kendeffy Kovács József 48-iki volt honvéd hadnagynak Lakatos Miklós képviselő által beadott kérvényét szabályszerű nyugdíjaztatása iránt Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Következik A caukoradóról szóló törvényczikk meghosszabbításáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalása. Brentényi Ambrus előadó szerint a törvény­javaslatnál csakis arról van szó, vajjon a mostani átmeneti időben a prémiumoknak megvonásával vál­­t­ságos helyzetbe engedjük-e jutni a magyar czukor­­gyárakkal azt a 30,000 magyar gazdát, aki a répa­termelésben érdekelve van ? Erről van szó kizárólag, mert tévedésen és a törvényes állapotnak félreisme­résén alapul az a nézet, amely ennek a törvény­javaslatnak valami kiváló közjogi jelentőséget tulaj­donít. A törvényes helyzet egyszerűen az, hogy az 1888: XXIII. törvényczikk, mely a czukoradóról szól, a tavalyi, 1896-iki törvény által érvényen kívül helyezve nincs. Az 1896-iki törvény egyebet nem tett, mint hogy az előző törvénynek két intézkedé­sét ideiglenesen, egy évnek tartamára módosította. Ha tehát most a törvényhozás a jelen törvényjavaslatot el nem fogadná, akkor csak az ideiglenes törvény vesztené el az érvényét és a régi, 1888-iki törvény a kérdéses két pontra nézve, tudniillik a czukoradó magasságára és a prémiumok összegére nézve ismét régi hatályát visszanyerné. Egyéb következménye a dolognak nem lehetne. Csakis gyakorlati következményei volnának a törvényjavaslat elvetésének oly értelemben, hogy az osztrák kormány kétségkívül továbbra is fizetné a saját gyárai és az osztrák gazdaközönség érde­kében a magasabb prémiumot, melynek segélyével az osztrák gyárosok Magyarországon is elnyom­hatnák az olcsóbb cz­ukorral a magyar termelést. Ebből pedig úgy gyárainkra, mint gazda­közönségünkre nézve csak válságos állapotok követ­kezhetnének. A közjogi nehézségekről szólva, meg­győződése az, hogy törvényeink világos és kétségbe­vonhatatlan szavai szerint kiterjeszthetjük figyel­münket arra, vájjon a minket is érintő törvények

Next