Magyar Hirlap, 1897. július (7. évfolyam, 180-210. szám)
1897-07-01 / 180. szám
a mákban való előnyomulásán, a csásár féltékenysége az oroszok hegemóniáján. A német politika útjai meg vannak szabva, s a császár ezeket legföljebb annyiban módosíthatja, hogy rosszul csinálja ezt a politikát. Nos, ami legalább is a külső politikát illeti, azt a császár nem csinálja rosszul. Nem csinál egyebet, mint hogy becsületesen és nyiltan üti a nyélbe, amit Bismarck perfiden és suttyomban terveit: a mi monarkiánknak Oroszországgal való megegyeztetését. Ez meg is történt, s a pétervári találkozás megpecsétlése volt e politikának. Akik e találkozást és a vele megpecsételt politikát, ha nem is az európai szabadság, de a monarkia külügyei szempontjából örömmel üdvözölték: nincs okuk gyanúval és bizalmatlansággal nézni a német politikának Oroszország felé való fordulását. Ha mi meg tudtunk Oroszországgal egyezni, mert ne a német is, akinek még csak leszámolni valója sincs az északi nagy hatalmassággal. Fájni ez legfeljebb Francziaországnak fájhat, de nem jobban, mint maga a pétervári találkozás fájt. S aggodalommal legfeljebb Anglia nézheti, amely lassankint egész Európát szemben találja a maga világuralmi törekvéseivel. De attól a Salisbury marquis feje fájjon, ne a mienk. Marschall azért kár, mert ügyes és tisztességes ember. De ha, mint mondják, Bülow úr sem rosszabb nála, Európának mindegy lehet, hogy hívják a német külügyi államtitkárt. A három napos vakáczió úgy esett a Háznak, mintha legalábbis egy hétig pihentek volna. A folyosón oly barátkozások folytak, oly hangos viszontlátások, mintha isten tudja mióta nem látták volna egymást azok, akik három nap előtt, ugyanazon a helyen csevegtek elszomorodott arczczal a nyaralás eshetőségeiről. Egy-egy barát nem is mulasztotta el megkérdezni a másikat: «Hogy esett a nyaralás?» Mások az aratásról, a kaszapengetésről van bevezetve, melyek között ezüst por szerepel mint szigetelő. Ha most két távol eső pont között táviratozni akarnak, úgy az egyik oscillátoron keresztül ugratott Szikrának megfelelőiem a másik helyen levőben is szikra ugrik át s a mellette elhelyezett coherorban villamos áram jön létre. Ez áram a coherorral összeköttetésben lévő írógép által a papir-szallagon aszerint, hogy milyen hosszú, illetőleg rezgésű szikrák voltak, pontvagy vonásjelet ad. Az áram megszüntetésére a koheroron egy kis csöngő készülék is van alkalmazva, mely akkor és úgy működik, hogy ráütvén arra, az abban levő fémport összerázván, a villamáramot megszakítja, mi gyors egymásutánban ismétlődve az írógép a rendes távírójeleket adja meg. Ily készülékekkel eszközölt kísérletek legújabban Angliában 15 kilométeres távolságra is a legjobban sikerültek — mi amellett bizonyít, hogy a készülékek tökéletesbítése mellett a távolság egyáltalában nem fog akadályt képezni. Ami pedig katonáék esetleges abbeli aggodalmát illeti, hogy így az ellenség hasonló készülékek birtokában az értekező felek titkát elolvashatnák, megnyugtatásukra szolgáljon az, hogy csakis a legapróbb mértékig egyenlő oscillátorokkal ellátott felek tudnak egymással érintkezhetni, mivel más méretű készülékek nem reagálnak reá. A rendkívüli jövővel bíró találmányról tartott érdekes és szép felolvasásért a hallgatóság zajosan megéljenezte a fiatal tudóst, kinek Dániel báró miniszter és Vörös államtitkár külön is kifejezték elismerésüket. U. K. kasyar hírlap 1897 június 1. ........i ................................ . -------------------------n——— ORSZÁGGYŰLÉS űrSffizet szikes történeteket . . . Természetesen: a meleg uralkodó théma volt és uralkodott még ezenkívül a fehér dressz, amely ma pártokra való tekintet nélkül, föltűnt a Ház minden részében. Egy tekintet a miniszteri félkörre: mindjárt eszünkbe juttatta, amit talán elfelejtettünk volna, hogy ma itt nem a tizenhatodik paragrafus vitáját fogják folytatni. A miniszteri félkörből ugyanis hiányzott Erdély miniszter, aki usgyi! hirtelen eltűnt, mint a kámfor, mikor nem az ő javaslatáról van szó! A Házat ez nem csekély élvezettől fosztja meg. Nem gyönyörködhet az igazságügyminiszternek mosolygásról fanyarrá változó arczában. Nem láthatja, az apró papirospálcikák gyári előállítását. És nem hallhatja, mint borítják el az érvek zuhatagával. . . Az »inspekcziót« a miniszteri széken ma Lukács pénzügyminiszter tartja. Ma kezdték ugyanis tárgyalni a czukorprémiumról szóló törvényjavaslatot. Ez az ő í’esszortja. És háta mögött egy uj arcz tűnik föl: egy őszbe vegyült, körszakállas, szimpathikus külsejű űré. Toepke Alfréd ez, a pénzügyminisztérium adminisztratív államtitkárja, aki az esetleg szükséges fölvilágosítások czéljából ült le arra a helyre, amelyet a kormánypárt ambicziózus tagjai szeretnek elfoglalni. A miniszter háta mögött! Mig igy benn elhelyezkedtek, künn a folyosón szüntelenül fölhangzik a kérdés: — Lesz-e obstrukczió? Meddig maradunk itt? Beöthy Aldzsi, úgy látszik igen el van készülve mindennemű obstrukczióra, mert oly hófehér ruhában jelent meg, amely az obstrukcziós dresszeket lefőzi, annyira vakít... Ennél csak a Kossuth Ferencz öve fehérebb. Általában a Ház oly lengén, oly könnyedén jelentkezik, mintha kirándulásra indulna. És hogy a gusztusa mennyire ragadós: bizonyítja a karzat, ahol a hölgyek véletlenségből-e? — majdnem mindannyian fehérben jelentek meg. Ily nyári hangulatban kezdődött meg a czukorprémium fölött való vita, amelyről ma még csak azt lehet jósolni, hogy nem fog tartani — rövid ideig. Az előadói székből Neményi Ambrus ajánlotta elfogadásra a javaslatot. Utána a Kossuth-párt alelnöke, Komjríky Béla mondott két órás beszédet. A kormánypárt nagyon figyelt erre a beszédre és egyes őrszemek igen ügy éltek, hogy majd belekapaszkodhassanak, mondván: — Ah, ez agyonbeszélés akar lenni! Beszéljen a tárgyról! De hiába ügyeltek, mert Komjáthy egy perczig sem beszélt «agyon» és mindvégig a tárgyhoz szólott. Szakszerű, alapos, komoly beszéd volt ez és a Komjáthy kitűnő előadásában mindvégig lekötötte a figyelmet. Természetes, hogy Komjáthy pártállásának megfelelően propagandát csinált az önálló vámterületnek és mint igen fontos momentumot említette föl az Ausztriában levő állapotot, amelyről konklúziója az volt, hogy e javaslatot nem lehet addig tárgyalnunk, míg nincs garancziánk arra, hogy Ausztriában is alkotmányos úton törvénnyé válhatik. Második szempontja volt Komjáthynak: a gazdasági és e tekintetben azt magyarázta, hogy a prémium hiánya"nem jelent veszteséget a mezőgazdákra, hanem a nagy tőkére, amelyet pedig a kis emberekkel szemben nem szabad dédelgetnünk. Komjáthy, beszédének megfelelő szellemben, határozati javaslatot is nyújtott be. Az ellenzék lelkesen megéljenezte a nagyszabású beszédet. Szünet után Lukács pénzügyminiszter emelkedett szólásra. A villamos csengő csilingelt, a padok megteltek. Mély csöndben kezdett beszélni a miniszter, akinek gyönge hangját csak egy teljesen csöndes teremben lehet meghallani. Az ellenzék is figyelemmel van ez iránt és minden vihar elült, mikor Lukács beszélni kezdett. A Komjáthy beszédére reflektált. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a fogyasztási adó körüli sérelmeket a legközelebbi kiegyezésnél orvosolni fogják. A közjogi aggályra vonatkozólag hangsúlyozta, hogy az osztrák kormány cselekedetének illetékes bírája egyedül az osztrák parlament. És nem hiszi, hogy Ausztriában ne fogadnák el ezt a javaslatot. Mindazáltal módosítást nyújt be, mely szerint az esetben, ha a mi jelen törvényünknek megfelelő ausztriai törvényes intézkedések 1898 július 30-ika előtt bármely okból hatályaikat vesztenék, e törvényjavaslat szintén hatályát veszti. A miniszter e módosítását a Ház minden oldalán helyesléssel fogadták. Lukács befejezte beszédét és most az Ugron-párti Okolicsányi emelkedett föl helyéről. — T. Ház! — Holnap kiállották a szélsőbaloldalon. — Ma zúgolódtak a kormánypárton. — Én — szólt Okolicsányi — hajlandó vagyok ma is elmondani a beszédemet, de minthogy ez hosszúra nyúlnék és még egy interpelláczió is hátra van, kérem megengedni, hogy azt holnap mondhassam el. Szilágyi eredeti motívumokkal helyeselte az Okolicsányi kérelmét. — Kérem! — szólt. Igaz, hogy az interpelláczióra fél kettőkor kellene áttérnünk. De viszont igaz, hogy háromnegyed kettőkor^az interpelláló kétheti interpellácziójának elhalasztását. Már most, ha Okolicsányi háromnegyed kettőig beszél! Essünk túl inkább az interpelláczión! • Körülbelül ezeket mondta és a Ház nem kormánypárti részére valósággal földerült a tanácskozás e koncziliáns vezetésének láttára. Jagics József tehát meg is tette interpelláczióját a Thököly-féle alapítványból, a magyar királyi Ludovika-akadémiát megillető helyek ügyében. Fejérváry honvédelmi miniszter megnyugtató válaszát az interpelláló és a Ház tudomásul vette. Holnap a czukorprémiumról Eötvös Károly fog beszélni. — A medveczukorról! — mondta tréfásan a folyosón! Mert a fehér és sárga czukortól már megfájdult a fogam . . . A képviselőim ülése junius 30-án. — Kezdete d. e. 10 órakor. — Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Teleki Sándor gróf, Molnár Antal, Lakatos Miklós, Nyegre László. A kormány részéről jelen voltak: Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Lukács László, Perczel, Darányi, Dániel. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnök: Mohay Sándor képviselő megrongált egészségének helyreállítása végett két havi szabadságot kér. A ház a kért szabadságot megadja. Bemutatja Kendeffy Kovács József 48-iki volt honvéd hadnagynak Lakatos Miklós képviselő által beadott kérvényét szabályszerű nyugdíjaztatása iránt Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Következik A caukoradóról szóló törvényczikk meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Brentényi Ambrus előadó szerint a törvényjavaslatnál csakis arról van szó, vajjon a mostani átmeneti időben a prémiumoknak megvonásával váltságos helyzetbe engedjük-e jutni a magyar czukorgyárakkal azt a 30,000 magyar gazdát, aki a répatermelésben érdekelve van ? Erről van szó kizárólag, mert tévedésen és a törvényes állapotnak félreismerésén alapul az a nézet, amely ennek a törvényjavaslatnak valami kiváló közjogi jelentőséget tulajdonít. A törvényes helyzet egyszerűen az, hogy az 1888: XXIII. törvényczikk, mely a czukoradóról szól, a tavalyi, 1896-iki törvény által érvényen kívül helyezve nincs. Az 1896-iki törvény egyebet nem tett, mint hogy az előző törvénynek két intézkedését ideiglenesen, egy évnek tartamára módosította. Ha tehát most a törvényhozás a jelen törvényjavaslatot el nem fogadná, akkor csak az ideiglenes törvény vesztené el az érvényét és a régi, 1888-iki törvény a kérdéses két pontra nézve, tudniillik a czukoradó magasságára és a prémiumok összegére nézve ismét régi hatályát visszanyerné. Egyéb következménye a dolognak nem lehetne. Csakis gyakorlati következményei volnának a törvényjavaslat elvetésének oly értelemben, hogy az osztrák kormány kétségkívül továbbra is fizetné a saját gyárai és az osztrák gazdaközönség érdekében a magasabb prémiumot, melynek segélyével az osztrák gyárosok Magyarországon is elnyomhatnák az olcsóbb czukorral a magyar termelést. Ebből pedig úgy gyárainkra, mint gazdaközönségünkre nézve csak válságos állapotok következhetnének. A közjogi nehézségekről szólva, meggyőződése az, hogy törvényeink világos és kétségbevonhatatlan szavai szerint kiterjeszthetjük figyelmünket arra, vájjon a minket is érintő törvények