Magyar Hirlap, 1898. december (8. évfolyam, 332-361. szám)
1898-12-01 / 332. szám
Budapest, 1898. Szerkes 11 cs. c. nyomda és kiadó hivatal:Honvld - utca 4. A kereskedelmi akadémiával szemben. Viki. évfolyam, 332. szám. Csütörtök, deczember I. Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR Egész évre 14, félévre 7, negyed évre 3 frt 50 kr. egy hónapra 1.20. Egyes számára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Exotikus magyarokról. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — A magyar vérségben éppúgy megvan az exczentrikusságra, a kalandosságra való hajlam — mint a sokkal nyugtalanabb vérű franczia temperamentumban. Dehát úgy látszik, nem is a vérség határozza meg s feltételezi a kalandvágyat. Hiszen az angol csigavér, a spleen csakugyan kizár minden nagyobb vérevolucziót — aztán mégis az angolokból kerül ki a legtöbb kalandor. Született turistanép az angol sebbeli hajlamának sok hasznát veszi nemcsak Anglia, de az egész világ. A világjáró kutatók, felfedezők, gyarmathóditók kilenczven százaléka Albion ködös partjairól indult messze útjára s vagy tudományos kincsesei, vagy pengő vagyonnal tért vissza —• vagy künn maradt valami távol világrészbeli uj kolónián. Az angol nép e sajátos turista-vállalkozása tette naggyá Angliát s bár módfelett büszke a nemzetiségére, nem köti magát szülőföldje régéhez. E tekintetben a magyar természet teljesen elüt az angolokétól. Minálunk az a jelszó: «Extra Hungáriám non est vita...............»Se sophismán boldogulunk úgy, ahogy. Az angol pedig folyton kóborol a világ minden részében. «Ubi bene — ibi patria.» S uj meg uj gyarmatok megteremtésével világhatalommá fejlődik. Kinek használ? Thun gróf reggel leszaladt Budapestre, délután már visszaszaladt Bécsbe — de hiszen sok idő és sok beszéd nem is kell ahhoz, amiben a két kormány egymással megegyezett. Minden úgy megy, mint a karikacsapás, ahogy az ellenzék kívánja és előre látta. Provizóriumot terjesztenek mind a két parlament elé, féléveset a statuskvó alapján. Ez ellenkezik ugyan az eddigi magyar állásponttal, de szükség törvényt bont. S mivel a két parlament ezt a provizóriumot újévig előreláthatóan el nem fogadja, Thun megcsinálja a 14. §-at, Bánffy pedig, ahogy tudja, törvénytelenül. Az ország pedig lesz — ex-lex, s az ellenzék bebizonyította, amit bizonyítani akart: hogy Bánffy Dezső ezt az országot csak törvénytelenül tudja kormányozni, s a monarkia legfontosabb életérdekeit sem tudja benne biztosítani Már most, okos emberekről lévén szó s mivel okos ember ok nélkül nem tesz semmit, jogunk van fölvetni a kérdést: mi okán cselekszi mindezeket a hazafias magyar ellenzék? Cui prodest, kinek használ vele? Hogy mit akar, az világos — nyíltan, becsületesen és leplezetlenül mondta el a föliratban s a fölirat kapcsán. Elsőbb: bebizonyítani, hogy a mai rendszer uralma, főképpen a Bánffy kezében, nyílt törvénytelenségre, az alkotmány leplezhetetlen megbontására vezet. Aztán: rávenni a koronát, hogy egy lépést tévén a nemzet közóhajtása elé, ejtse el ezt a törvénymegkerülő kormányt. Nos, nem mondjuk, hogy akár az egyik, akár a másik terv megokolható nem volna. De két ellenvetésünk volna mind a kettő ellen. Ami a január elsején bekövetkező törvénytelen állapotot illeti, az bizonyára nagy teher lesz a Bánffy-kormány politikai lelkiismeretén és sötét sor a bűnei listáján. De ugyanekkora teher hárul vele olyan lelkiismeretre is és olyan sor sötétlik tőle azon a listán is, mely eddig tisztán, mocsoktalanul és terheletlen ragyogott a nemzet előtt: a magyar ellenzék lelkiismeretén, a magyar ellenzék rovásán. Ellenben egy olyan törvénytelenség, amelyre a kényszerűség, az államgépezet folytonosságának szüksége s a felelősség parancsa viszi a kormányt — az ilyen törvénytelenség a legkisebb súly mindama súlyok közt, amik ránehezedhetnek egy olyan kormányra, amely ellen épp azért indult meg az élethalálharcz, mert ok, szükség és kényszerűség nélkül tobzódik az erőszakbanő a törvénytelenségben. A koronát pedig az ellenzék nyiltan belevonja a politikai küzdelembe s ezzel maga is beleesik abba a bűnbe, melyért egymagáért is megérdemelte volna Tisza bukása óta minden magyar kormány a vád alá való helyeztetést. Bármily nemes szándékok vezérlik is ebben az ellenzéket, biz’ ez nyílt felhívás az államcsínyre. A külföldre ment s ott végleg letelepült magyarok, pár évtized előtt még raritásszámba mentek. Ha tán meg is volt bennük a kutatási vágyy s az akaraterő, de nem voltak meg az anyagi eszközök, amelyekkel tanulmányutaikra kelhettek volna. Azok a derék magyar tudósok, kik minden kormánytámogatás és pénzsegély nélkül, nekimentek a nagyvilágnak s évek hosszú során át, a legképtelenebb nyomorral s veszedelmekkel küzdve tették meg önfeláldozó tanulmányutaikat: bízvást örök időkre számot tarthatnak az egész nemzet hálájára. Az Afrika-kutatók fényes sorát jóval megelőzte egy derék honfitársunk, Magyar László, ki tengerésznek készült — de aztán sorsa Afrika belsejébe sodorta. Tudjuk róla, hogy a dahomey-i király udvarába került s aztán annak fővárosában Bihében élt sok évekig. Első leveleit a gólyák szárnyain küldötte hazájába, aztán mikor maga is királlyá lett — gondja volt rá, hogy becses iratai Magyarországba kerüljenek. Magyar László iratai keltették fel a Nílusvidék iránt Európa figyelmét s Anglia ennek nyomán határozta el magát Közép-Afrika kolonizácziójára. « Afrika iránt, bár legközelebb fekszik hozzánk, nem igen érdeklődött a magyarság. A számos afrikai expediczióban egyetlen magyar tudós sem vett részt; legföljebb mágnásaink, a Batthyány, Eszterházy és Zichyek, meg Szalay Imre orsz. képviselő szerettek a tuniszi partokra Alkotmányos fölfogás szerint a korona számára a többség fejezi ki a nemzeti közvéleményt s fejedelem, aki a kisebbséggel áll össze a többség fölrobbantására, fölülről csinál forradalmat. Hiszen ugyanily joggal állhatna össze egy másfajta fejedelem egy nemzetiségi vagy anarkista, vagy római kisebbséggel is. Ez tehát magában is gyenge álláspont. De hát jól rendkívüliek a körülmények, rendkívüliek az eszközök is. Csak az a kérdés megint, hogy beválnak-e ? Mert ha az, amire az ellenzék a királyt rá akarja venni, ellenkezik az alkotmányos gyakorlattal, viszont van egy alkotmányos forma, mely ily esetekben már nagyon sokszor bevált, s ezért sokkal természetesebb és valóbbszínübb eshetőség, hogy a korona is ezt választja. Azt tudniillik, hogy amelyet a törvénytelenségei s a hibái talán kelletlenné tettek volna előtte, most a példaadás, az alkotmányos rend fönntartása s a koronát bolygató törekvések visszaszorítása kedvéért ezt a kormányt s ezt a többséget még erősebben, még szorosabban tartja. A korona sok mindent tehet és mondhat, de többek közt így is szólhat: »megmutatom, hogy az ország alkotmányát s az államisága rendjét nem tehetik én alattam taktika tárgyává !« Január elsején túl tehát beáll az exlex állapot, törvényen kívül áll az ország, megbomlik az alkotmány, s egy hamis és törvénytelen rendszer még a korona különös kegyelmével is megerős a Nílus vidékére kirándulni, egy-egy exotikus vadászatra. A Szentföldet egészben csak valami Hatala Péter utazta be. Újabban egy Mihályi nevű veszprémmegyei fiú kalandoroskodott Afrikában s mint franczia zsoldos-katona bekalandozta egész felső Afrikát. Szökött katona volt az istenadta s kalandvágya 1892-ben Spanyolországon át Afrikába vitte. Ott kalandozott aztán mintegy három éven át, végre nemrég hazajött s bátyja segélyével két vastag kötetben kiadta tanulságos élményeit. Osztrákék azonban nem igen méltányolták a jó fiú exczentrikus hajlamait s a mult évben elfogták és besorozták. Egyetlen magyar telepes él ezidőszerint Dél-Afrikában s ez Zságár Ferencz, ki Kopstadtban telepedett le. Még a hetvenes évek elején vándorolt ki Biharmegyéből s Dél-Amerikába, hol fivére, ki ott gyógyszerész, segítette egy kisebb ültetvény alapításához. A birtokot nagy haszonnal adta el, mikor hírét vette, hogy Transvaal-ban, Pritoria vidékén, Dél-Afrikában uj aranybányákat fedeztek fel. Rögtön átvitorlázott Capstadtba s bár tényleg nem vett részt a bányaműveknél, tőkéjét számos vállalatban oly szerencsével forgatta, hogy ma igen gazdag ember számba jön s boldog családot is alapított. A középtenger szigeteinek is akadt egy magyar tudós kutatója. Nogáll volt ez, ki Szmyrnában telepedett le s számos becses természetrajzi gyűjteményt juttatott a Nemzet mai számunk 2. oldal