Magyar Hirlap, 1898. december (8. évfolyam, 332-361. szám)

1898-12-01 / 332. szám

Budapest, 1898. Sze­r­k­e­s 11 c­s. c. nyomda és kiadó hiv­a­t­a­l:H­o­n­vld - u­tc­a 4. A kereskedelmi akadémiával szemben. Viki. évfolyam, 332. szám. Csütörtök, deczember I. Felelős szerkesztő: F­ENYŐ SÁNDOR Egész évre 14, félévre 7, negyed évre 3 frt 50 k­r. egy hónapra 1.20. Egyes szám­ára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Exotikus magyarokról. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — A magyar vérségben éppúgy megvan az exczentrikusságra, a kalandosságra való haj­lam — mint a sokkal nyugtalanabb vérű fran­­czia temperamentumban. Dehát úgy látszik, nem is a vérség hatá­rozza meg s feltételezi a kalandvágyat. Hiszen az angol csigavér, a spleen csakugyan kizár minden nagyobb vérevolucziót —­ aztán mégis az angolokból kerül ki a legtöbb kalandor. Született turistanép az angol s­ebbeli hajla­mának sok hasznát veszi nemcsak Anglia, de az egész világ. A világjáró kutatók, felfedezők, gyarmathóditók kilenczven­ százaléka Albion ködös partjairól indult messze útjára s vagy tudományos kincsesei, vagy pengő vagyonnal tért vissza —• vagy künn maradt valami távol világrészbeli uj kolónián. Az angol nép e sajátos turista-vállalko­zása tette nag­gyá Angliát s bár módfelett büszke a nemzetiségére, nem köti magát szü­lőföldje régéhez. E tekintetben a magyar természet telje­sen elüt az angolokétól. Minálunk az a jelszó: «Extra Hungá­riám non est vita...............»Se sophismán boldogulunk úgy, ahogy. Az angol pedig foly­ton kóborol a világ minden részében. «Ubi bene — ibi patria.» S uj meg uj gyarmatok megteremtésével világhatalommá fejlődik. Kinek használ? Thun gróf reggel leszaladt Buda­pestre, délután már visszaszaladt Bécsbe — de hiszen sok idő­ és sok beszéd nem is kell ahhoz, amiben a két kormány egy­mással megegyezett. Minden úgy megy, mint a karikacsapás, ahogy az ellenzék kívánja és előre látta. Provizóriumot ter­jesztenek mind a két parlament elé, féléveset a statuskvó alapján. Ez ellen­kezik ugyan az eddigi magyar álláspont­tal, de szükség törvényt bont. S mivel a két parlament ezt a provizóriumot újévig előreláthatóan el nem fogadja, Thun meg­csinálja a 14. §-at, Bánffy pedig, ahogy tudja, törvénytelenül. Az ország pedig lesz — ex-lex, s az ellenzék bebizonyította, amit bizonyítani akart: hogy Bánffy Dezső ezt az országot csak törvénytelenül tudja kormányozni, s a monarkia legfontosabb életérdekeit sem tudja benne biztosítani Már most, okos emberekről lévén szó s­­ mivel okos ember ok nélkül nem tesz semmit, jogunk van fölvetni a kérdést: mi okán cselekszi mindezeket a hazafias magyar ellenzék? Cui prod­est, kinek használ vele? Hogy mit akar, az világos — nyíl­tan, becsületesen és leplezetlenül mondta el a föliratban s a fölirat kapcsán. Elsőbb: bebizonyítani, hogy a mai rendszer uralma, főképpen a Bánffy kezében, nyílt törvény­telenségre, az alkotmány leplezhetetlen megbontására vezet. Aztán: rávenni a ko­ronát, hogy egy lépést tévén a nemzet közóhajtása elé, ejtse el ezt a törvény­megkerülő kormányt. Nos, nem mondjuk, hogy akár az egyik, akár a másik terv megokolható nem volna. De két ellenvetésünk volna mind a kettő ellen. Ami a jan­uár elsején bekövetkező törvénytelen állapotot illeti, az bizonyára nagy teher lesz a Bánffy-kormány politi­kai lelkiismeretén és sötét sor a bűnei listáján. De ugyanekkora teher hárul vele olyan lelkiismeretre is és olyan sor sö­­tétlik tőle azon a listán is, mely eddig tisztán, mocsoktalanul és terheletlen ra­gyogott a nemzet előtt: a magyar ellen­zék lelkiismeretén, a magyar ellenzék rovásán. Ellenben egy olyan törvénytelenség, amelyre a kényszerűség, az államgépezet folytonosságának szüksége s a felelősség parancsa viszi a kormányt — az ilyen törvénytelenség a legkisebb súly mind­ama súlyok közt, amik ránehezedhetnek egy olyan kormányra, amely ellen épp azért indult meg az élethalálharcz, mert ok, szükség és kényszerűség nélkül tob­zódik az erőszakba­n­ő a törvénytelen­ségben. A koronát pedig az ellenzék nyiltan belevonja a politikai küzdelembe s ezzel maga is beleesik abba a bűnbe, melyért egymagáért is megérdemelte volna Tisza bukása óta minden magyar kormány a vád alá való helyeztetést. Bármily nemes szándékok vezérlik is ebben az ellenzé­ket, biz’ ez nyílt felhívás az államcsínyre. A külföldre ment s ott végleg letelepült­­ magyarok, pár évtized előtt még raritás­számba mentek. Ha tán meg is volt bennük a kutatási vágyy s az akaraterő, de nem voltak meg az anyagi eszközök, amelyekkel tanulmány­­utaikra kelhettek volna. Azok a derék magyar tudósok, kik min­den kormánytámogatás és pénzsegély nélkül, nekimentek a nagyvilágnak s évek hosszú so­rán át, a legképtelenebb nyomorral s vesze­delmekkel küzdve tették meg önfeláldozó ta­­nulmányutaikat: bízvást örök időkre számot tarthatnak az egész nemzet hálájára. Az Afrika-kutatók fényes sorát jóval megelőzte egy derék honfitársunk, Magyar László, ki tengerésznek készült — de aztán sorsa Afrika belsejébe sodorta. Tudjuk róla,­­ hogy a dahomey-i király udvarába került s aztán annak fővárosában Bihé­ben élt sok évekig. Első leveleit a gólyák szárnyain kül­dötte hazájába, aztán mikor maga is királ­lyá lett — gondja volt rá, hogy becses iratai Ma­gyarországba kerüljenek. Magyar László iratai keltették fel a Nílus­­vidék iránt Európa figyelmét s Anglia ennek nyomán határozta el magát Közép-Afrika kolo­­nizácziójára. « Afrika iránt, bár legközelebb fekszik hoz­zánk, nem igen érdeklődött a magyarság. A számos afrikai expediczióban egyetlen magyar tudós sem vett részt; legföljebb mágnásaink, a Batthyány, Eszterházy és Zichyek, meg Szalay Imre orsz. képviselő szerettek a tuniszi partokra Alkotmányos fölfogás szerint a korona számára a többség fejezi ki a nemzeti közvéleményt s fejedelem, aki a kisebb­séggel áll össze a többség fölrobbantására, fölülről csinál forradalmat. Hiszen ugyan­­ily joggal állhatna össze egy másfajta fejedelem egy nemzetiségi vagy anarkista, vagy római kisebbséggel is. Ez tehát magában is gyenge álláspont. De hát jó­l rendkívüliek a körül­mények, rendkívü­liek az eszközök is. Csak az a kérdés megint, hogy bevál­nak-e ? Mert ha az, amire az ellenzék a királyt rá akarja venni, ellenkezik az alkotmányos gyakorlattal, viszont van egy alkotmányos forma, mely ily ese­tekben már nagyon sokszor bevált, s ezért sokkal természetesebb és valóbb­­színübb eshetőség, hogy a korona is ezt választja. Azt tudniillik, hogy amelyet a törvénytelenségei s a hibái talán kellet­lenné tettek volna előtte, most a példa­adás, az alkotmányos rend fönntartása s a koronát bolygató törekvések vissza­szorítása kedvéért ezt a kormányt s ezt a többséget még erősebben, még szoro­sabban tartja. A korona sok mindent tehet és mondhat, de többek közt így is szólhat: »megmutatom, hogy az ország alkotmányát s az államisága rendjét nem tehetik én alattam taktika tár­gyává !« Január elsején túl tehát beáll az exlex állapot, törvényen kívül áll az or­szág, megbomlik az alkotmány, s egy hamis és törvénytelen rendszer még a korona különös kegyelmével is megerő­s a Nílus vidékére kirándulni, egy-egy exotikus vadászatra. A Szentföldet egészben csak valami Hatala Péter utazta be. Újabban egy Mihályi nevű­ veszprém­­megyei fiú kalandoroskodott Afrikában s mint franczia zsoldos-katona bekalandozta egész felső Afrikát. Szökött katona volt az istenadta s kalandvágya 1892-ben Spanyolországon át Afrikába vitte. Ott kalandozott aztán mintegy három éven át, végre nemrég hazajött s bátyja segélyével két vastag kötetben kiadta tanul­ságos élményeit. Osztrák­ék azonban nem igen méltányolták a jó fiú exczentrikus hajlamait s a mult évben elfogták és besorozták. Egyetlen magyar telepes él ezidőszerint Dél-Afrikában s ez Zságár Ferencz, ki Kop­­stadtban telepedett le. Még a hetvenes évek elején vándorolt ki Biharmegyéből s Dél-Ameri­­kába, hol fivére, ki ott gyógyszerész, segítette egy kisebb ültetvény alapításához. A birtokot nagy haszonnal adta el, mikor hírét vette, hogy Transvaal-ban, Pritoria vidékén, Dél-Afrikában uj aranybányákat fedeztek fel. Rögtön átvitor­lázott Capstadtba s bár tényleg nem vett részt a bányaműveknél, tőkéjét számos válla­latban oly szerencsével forgatta, hogy ma igen gazdag ember számba jön s boldog családot is alapított. A középtenger szigeteinek is akadt egy magyar tudós kutatója. Nogáll volt ez, ki Szmyrnában telepedett le s számos becses természetrajzi gyűjteményt juttatott a Nemzet mai számunk 2. oldal

Next