Magyar Hirlap, 1899. január (9. évfolyam, 7-31. szám)

1899-01-07 / 7. szám

2 m­mGYAR HÍRLAP infesztum az obstrukczió erélyes elítélé­sét tartalmazná. Ez a hír már az exlex beállta előtt is felmerült s ma is csak azt mondhatjuk,­ amit akkor hangoztat­tunk, hogy lehetetlennek tartjuk, hogy a király ilyen lépésre rábírható volna. A felsorolt alternatívákon kívül még egy eshetőséget kell számításba venni. Az alkotmányos éra óta nem egyszer fordult elő, hogy a korona, ha két radi­kális eljárás közötti választásról volt szó, a­­ harmadikat választotta. Vagyis azt sem lehet az eventualitások sorából ki­zárni, hogy a király esetleg az előter­jesztett megoldási módok közül egyiket sem tartja elfogadhatónak. Ebben az esetben arról volna szó, hogy milyen kabinet lenne képes a válságot más esz­közökkel elhárítani. Mindezek nagyon bonyolulttá teszik a helyzetet. A végső határozat előtt számtalan pro és kontra érvet kell számításba venni. Ezért tervezték a magyar kormány Bécsbe ment tagjai útjukat két napra. Lukács László pénzügyminiszter azért kísérte el a mi­niszterelnököt, mert a mostani tárgyalások kardinális pontja a kiegyezés s azért ment ve­lük Fejérváry báró honvédelmi miniszter is, hogy igy a kabinet három legnagyobb sulylyal biró tagja együtt lévén, a király elnöklete alatt korona-tanácsot lehessen tartani. A válság megol­dása ugyanis nem tűr halasztást s igy nagy előnyt nyújt az, ha Bánffy báró Bécsből ahelyett, hogy mindent csak ad referendum venne, a korona­tanács döntésével térhet vissza. A miniszterek mai bécsi tartózkodásáról a következőkben értesülünk: * Bécsből jelenti tudósítónk telefonon: Bécs, január 6. Bánffy báró magyar miniszterelnök, Fejérváry báró és Lukács miniszterek­kel ma ide érkezett. A miniszterek délelőtt 10 órakor a a Burgba hajtattak, ahol a király fél tizenegy órakor együttes külön kihall­gatáson fogadta őket. E kihallgatás fél óra hosszáig tartott. Ezután ő Felsége elnöklete alatt koronatanács volt, me­lyen Bánffy báró miniszterelnökön, Fejér­váry báró és Lukács László minisztere­ken kívül Széchenyi Manó gróf, ő Fel­sége személye körüli miniszter is részt vett. A koronatanácsban döntés még nem történt, hanem ő Felsége elhatározását holnapra tartotta fenn magának. A magyar miniszterek tehát holnap még itt maradnak és a király a holnapi nap folyamán újra kihallgatáson fogadja őket. Akkor fog az uralkodó nyilatkozni abban a tekintetben, vajjon elfogadja-e a kormánynak az obstrukczió újabb meg­nyilatkozásával szemben követendő eljárásra vonatkozó előterjesztéseit, amelyekhez való hozzájárulását ő Felsége m­a még nem jelentette ki. A döntésnek okvetlenül be kell kö­vetkeznie hétfőig, amikor a király Felső-Stájerországba utazik vadászatra. A magyar kormány tagjai utazásuk végső czéljáról mély titoktartást őriznek meg. A kormánynak itt időző tagjai ma délután bizalmas tanácskozást tartot­tak, melyen Kárlcly közös pénzügyminisz­ter is részt vett. A szabadelvű pártban. A szabadelvűpártban ma is nagy le­­hangoltság volt észlelhető. Ennek oka nem csekély m­ért­kben volt az, hogy a Bécsben időző miniszterek a pártot a kihallgatáson történtek felől teljes bizonytalanságban tar­tották. Darányi, Dániel, Teresei és Erdély miniszterek voltak este a pártkörben, de sem ők, sem Graensenstein és Gromon államtitká­rok nem tudtak a Bécsben történtek felől felvi­lágosítással szolgálni. Egy csomó kósza hír ide is eljutott, így Gromon államtitkár nevetve beszélte, hogy egy a Nemzeti Kaszinóban szárnyra kelt láma már lemondatta Bánffyt és Lukács László pénzügyminisztert megtette miniszterelnöknek. Egy másik kósza hír a ki­rálynak Szilágyi Dezsőhöz intézett állítólagos táviratáról (!) szólt. Ezt is megmosolyogták. A pártban különben ma erősen hangoztatták a Bánffy személyéhez való ragaszkodást s nem hiszik, hogy a bécsi út a kormány lemondá­sával végződhetnék. Fél kilencz után Percsel belügyminiszter Bánffy bárótól táviratot kapott, melyben a miniszterelnök csak annyit jelentett, hogy Ottó és Plainer főherczegek holnap fogadják, hogy újévi üdvözletét átadja. Ez ugyan sovány hír­adás volt. De ezen kívül egy sifrírozott távirat is érkezett, mely már bővebb részleteket tar­talmazott. A kormány tagjai csak annyit mondottak, hogy ma még nem döntött a király. Félhivatalos jelentések. A kormány félhivatalos kőnyomatosai a miniszterek elutazásáról hallgattak. Ma az alábbiakat jelentik: Bécs, január 6. Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Fe­jérváry Géza báró honvéd­elmi miniszter és L­ukács László pénzügyminiszter ma reggel ideérkeztek és ma délelőtt az ő Felsége szemé­lye körüli minisztériumban hosszabb tanácsko­zást tartottak, amelyen Széchenyi Manó gróf ő Felsége személye körüli miniszter is részt vett.A délelőtt folyamán ő Felsége hosszabb kihallgatáson fogadta a három minisztert. A A miniszterek még a holnapi napot i Bécsben töltik. (Bad Tud.) Bécs, január 6. Széchenyi Manó gróf, a király személye körüli miniszter ma délelőtt Bánffy Dezső báró, Fejérváry báró és Lukács miniszterek­kel egyidejűleg kihallgatáson volt a királynál, amely két óra hosszat tartott. (M. T. I.) Bécs, január 6. Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Fejér­váry báró honvédelmi miniszter és Lukács László pénzügyminiszter ma reggel ideérkez­tek és kihallgatáson voltak a királynál. A miniszterek holnap is itt maradnak, Fejér­váry Géza báró az uralkodóház tagjainál átadta újévi szerencsekivánatait és a nap folyamán hosszasabban értekezett Krieg- Jiamm­er közös hadügyminiszterrel. (M. T. I.) 1899. január 7 Az ellenzéki pártkörökben. Mig a függetlenségi párkörben ma ünnepi csend uralkodott, — a képviselők egy része vidékre utazott s az itt maradottak közül is csak néhányan jelentek meg a klubban, — addig a nemzeti párt kör élénk élet színhelye volt. A függetlenségiek közül is többen ide jöttek és élénken tárgyalták a nap eseményeit. Sok szó esett a «Magyar Hírlap» mai számában közölt szenzáczióról, a miniszterelnök­nél tegnap lefolyt tanácskozásról és a kormány tagjainak bécsi utazásáról. Ellenzéki körökben nem tartják valószí­nűnek, hogy a tegnapi konferenczián Bánffyék konstatálhatták volna a béketárgyalások ered­­­ménytelenségét, mert azok — bár nehezen foly­nak, —■ mégsem reménytelenek. Azt sem hiszik, hogy Bánffy báró ma a királynak erőszakos eszközöket, például a Ház elnapolását vagy feloszlatását hozhatta volna javaslatba. Ily kísérletekkel nem érne el sem­mit, sőt az is megtörténhetnék, hogy a felosz­­latás után összeülő országgyűlést nem tekinte­­nék törvények alkotására képesnek, miután a választás törvénytelen alapon ment végbe. A miniszterelnök bécsi útjának egyetlen elfogadható eredményéül tehát azt képzelik, hogy Bánffy báró d­emisszióját fogja magá­­­­val hozni. Mialatt a pártkörben e kombinácziókról beszélgettek, egyszerre — állítólag a szabad­elvű klubból eredőleg — híre terjedt, hogy Bánffy Dezső báró ma beadta lemondását és Lukács László pénzügyminisztert a­jánlotta a Felségnek a kormányelnöki székbe. Ezt a hírt magában a pártkörben is ellenőrizhetet­­lennek tartották ugyan, de azért sokan voltak, akik hittek benne és az egyedül elképzelhető kibontakozási módnak tekintették. Mind a találgatások mellett, melyek a zűr­zavaros politikai helyzet megoldását a legköze­lebbi napokra helyeznék kilátásba, az ellenzé­kiek jó hosszú időre — mondhatni a végtelenig­­— készítik elő a maguk kis obstruk­­cziós játékait. Sikerült kitalálniuk annak módját, hogyan lehet újonnan kieszelt harczmodorukat ad absurdum vinni. Erről az ámuló világ a Ház hétfői ülésén fog meggyőződni, amikor az ellenzék a szó teljes értelmében a jegyzőkönyv minden egyes kifejezésének módosítását szándékozik aján­lani. Ahány szava van a jegyzőkönyvnek, annyi név szerinti szavazást kér az ellenzék Minden egyes szóhoz külön ellenzéki szónok fűzi majd »módosítását«, mely abból fog ál­lam, hogy indokolás nélkül az illető szó kiha­gyását hozza javaslatba. Ha tehát ez indítvá­nyok mozaikját összerakjuk, a hétfői jegyző­­könyben egyetlen szó sem marad. De ez mellékes, a fő az, hogy ilyen el­més után az obstrukczió hetekre ellátja magát név szerinti szavazásokkal. — Hadd izzadjanak a »mathematikai fogalom« részei! — tréfálkozik az ellenzék, Tisza István egyik kifejezését persziflálva. A holnapi ülésre nem terveznek semmit; megelégszenek azzal, ha a hátralékos névsze­rinti szavazásokat lemorzsoltatják a t. Házzal * A nemzeti párt hivatalos lapjának mai számából megtudjuk, hogyan képzeli e párt a kibontakozást, illetve a jövendő alaku­lását. A nevezett lap vezérczikkében a követ­kezőket adja elő: A nemzeti párt koalicziós kabinetet kíván, melyben az egész parlament megbizhatnék, mely­nek tehát a parlament minden csoportjából kellene alakulnia. A mostani harczban a parla­ment három csoportból áll: a kormány­pártból, a kilépettekből és az egyesült el­lenzékből. A koalícziós kormányban is e három csoportnak kell képviselve lennie. Hogy a több­séget Fejérváry, Darányi, a kilépetteket Szi­lágyi, Csáky, az egyesült ellenzéket Apponyi, Horánszky vagy mások képviseljék a kabinetben, ez másdrangú, de szintén fontos kérdés. Az egyesült ellenzéket azért kell éppen a nemzeti­pártnak képviselnie, mivel ez az a párt, me­lyet a többség programmjától elvileg egyéb el nem választ, mint a törvény szigorú tiszte­lete és így a tiszta választásoknak követelése és érvényesítése. Politikai frivolitás volna tehát éppen ezt a pártot mel­ózni a tiszta választások jegyében alakulandó kabinetből, holott az ellen­zéki pártok általában már kijelentették, hogy dk

Next