Magyar Hirlap, 1899. március (9. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-26 / 85. szám
Budapest, 1899. MAGYAR HÍRLAP Szerkesztőség, nyomda és kiadóhivatal: Honvéd-utcza 4. A kereskedelmi akadémiával szemben. Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR. IX. évfolyam, 85. szám. Vasárnap, márczius 26. Egész évre 14, félévre 7, negyed évre 3 írt 50 kr. egy hónapra 1.20 Esrves számára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Uj választások? Hallani és olvasni lehet, hogy a nyáron uj választás lesz. Suttogják, állítják, híresztelik, mint sejtelmet, gyanút, mint bekövetkezést, de ura nincs a híresztelésnek, csak gazdátlanul kószál. Mért kellene uj választás, mire való volna ez? Erre válasz nincs — nehéz is volna, — de arra hivatkoznak, hogy az országgyűlés száguldó gyorsasággal dolgozik és gyors munkáját a kormány maga is sebtiben fölhasználja, hogy végezzen vele mielőbb. A húsvéti szünet azért rövid. A költségvetést április hónapban le kell tárgyalni, törvénnyé tenni, különben új indemnitásra volna szükség. Aztán előkerül a kúriai bíráskodás és azzal együtt tartozéka, a házszabályok módosítása, mely kettőt a pártközi békekötés összetartozónak czikkelyezte paktumába. Következnek a gazdasági kiegyezés összes törvényjavaslatai, melyek már két esztendő óta olyan sürgősek. Minderre harmadfél hónapi idő jut. Ez meg is felel a valóságnak, de úgy látszik, hogy egyszersmind melegágya az új választások rügyezésének ebben a havas tavaszban. Gyors munkát kíván a kormány a képviselőháztól, mert gyorsan kell intézkedni. Nem mintha ezt hatalmi érdeke követelné, hanem mert a sürgős javaslatok elintézésében válik valósággá az a békekötés, mely eddigelé csak a hangulatban és eljárásban van meg. Ha a békét megkötötték, végre is kell hajtani. Ebből a czélból kötötték. A költségvetés törvénybe igtatása sietős. Határideje megszabott, tehát elintézendő. A kúriai bíráskodás életbehozására Széll Kálmán garanciát vállalt, a függetlenségi párt is sürgeti. Bizonyos, hogy a gazdasági kiegyezést tovább is provizórium alatt tartani az ország legvitálisabb érdekeit sértené. Ezek mind a lehető legsürgősebbek az ország politikai és gazdasági szempontjából, de még a parlament szempontjából is, melynek végre, ha közös akarattal sikerült az előbbi kormány okozta rombolásokat és romokat eltakarítani, hozzá kell fognia a békés és serény építkezéshez, az épületeknek üdvös reformokkal való betetőzéséhez. A parlament rövid szünete és forszírozott munkássága innen ered. A fontos javaslatokat nem lemorzsolni, hanem tisztességesen tárgyalni akarja a kormány. Az akadékoskodók, a suttogók, a politikai időjósok éppen ebből következtetik, hogy új választáshoz megyünk majd a nyárra! Ugyan kérdjük, mért, mi okból, mi szükségből ? Hol van, melyik az a politikai kérdés, melyel az országra kell appellálni? Mi az, ami a koronára nézve tenné kívánatossá, hogy a mostani parlamentet feloszlassa? Micsoda többséget akarna még a kormány, ha a mai többséggel sincs megelégedve? Nem lehet ezekre választ adni, minthogy nincs is föltéve a kérdés. Nem hisszük, hogy új választásokra gondolna a kormány, mert semmi okát, semmi szükségét föltalálni nem bírjuk, úgy vesszük észre, hogy a fölkerekedett híresztelés onnan ered — és ez némelyekre kedves is volna — mert fölteszik, hogy a szabadelvű párt a különböző elemek befogadásával talán nem is fog megmaradni egységes pártnak. Előre képzelik, hogy bomlásnak indul, szétválik, a kormánynak szilárd töV in$ , és biztos támaszt nem nyújt. Ezért kelene az új választás. Vigasztalódjanak és nyugodjanak meg a híresztelők, és azok, kikre a híresztelés vonatkozik, hogy a szabadelvű pártban most a bomlásnak semmiféle jelei sem mutatkoznak, ha csak annak nem vesszük, hogy Tiszáék tüntetőleg védik a liberalizmust, amikor nem látni, hogy honnan fenyegetné veszedelem, amint hogy nem is fenyegeti, mert mikor fenyegeti, sőt határozott reakczió mutatkozik, ők maguk csinálják a Tisza-lexeket. Ezt a frázisokban nyilvánuló pozőrködést kivéve, melyet komolyan venni, aggasztó tünetnek elismerni nem lehet, semmi, de semmi jel nem mutat arra, hogy a szabadelvű párt nem volna olyan egységes, mint volt ideáig is. Ez az egységes helyzet eddig is akárhányszor nyilvánult abban, hogy fontos elvi döntésekkor mindig akadtak többen, akik kénytelenek voltak a pártból kilépni. A helyzet éppen a többségre nézve tisztult és ma tisztább világosság veszi körül, mint bármikor. A párt megszaporodott elemeivel egyetemben határozott és biztos programja alapján áll, a Széll Kálmán programmján, melyet elfogadtak mindazok, akik a pártban benn voltak és mindazok, akik a pártba beléptek. Meglehet, el is képzeljük — jósok nem vagyunk — hogy jöhet idő, mikor nagy elvi kérdések a pártban meghasonlást támaszthatnak. Egyelőre azonban ennek jeleit nem látjuk. Tehát szükségét a Bolond históriák. A Lipótvárosi Kaszinó estélyén márczius 25-én elmondotta: Mark Twain. Hölgyeim és uraim! Az Önök szívességének köszönhetem, hogy idejöhettem és egy órahosszat beszélhetek önök előtt. Ígérem, hogy nem lesznek bölcsebbek, mint eddig voltak, mert csupa bolondságot fogok elmondani, de olyan bolondságot, ami személyes tapasztalataimból van eneritve. Kezdjük azzal a bolond esettel, amely egy’svájczi utamon esett meg velem 20—30 évvel ezelőtt, amikor még 30—40 évvel fiatalabb voltam. I. Svájcéi kaland. Egy igen kedves úriemberrel utaztam, Harris-nak fogom nevezni, mert nem úgy hívják. Pap volt. Én különben is nagyon szeretek papokkal utazni. Egy luzerni, nagy szállóban ültünk egy szép napon és azzal mulattuk magunkat, hogy találgattuk, az idegenek közül ki milyen nemzet. El is találtuk egy párszor és a sikerünkön fölbuzdulva, most már a vendégek nevét kezdtük találgatni. Képzelhetik, hogy ez sokkal nehezebb feladat, angorokkal és amerikaiakkal még hagyján, de hogan találjuk ki magyar emberek nevét, akik —■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]———l.lI ■ [UNK] I.I..I 1.1 III ... l—.. — I.. ... ..1.1 .1. „1, . I .. nél három betűből áll az olyan szó amelyet mi angolul csak tizennégy betűvel tudunk kifejezni. Aztán mit érünk vele, ha eltaláljuk a nevét, és nem tudjuk kiejteni! A vendéglő túlsó szögletében három személy ült egy asztalnál. A három között volt egy isteni szépségű lány, aki olyan szép volt, hogy azt szóval ki sem lehet fejezni. — Hány éves lehet ez a bájos teremtés? kérdi Harris. — Tizennyolcz. Felelem én csalhatatlan biztossággal. — Van ez már tizenkilencz is. Mondja Harris. Megjegyzem, hogy Harrisnak az az utálatos szokása volt, hogy a legkisebb dolgon órákig eldisputált, ha az ember nem adott neki igazat. Javában veszekedtünk hát, mikor végre azt mondom: — Minek veszekedni. Megkérdezem. Ezt persze nem akartam megtenni, de Harris-szal el kellett hitetnem, hogy van hozzá bátorságom. Oda akartam menni a lányhoz, megszólítani, mint régi ismerőst, aztán úgy tenni, mintha csak későn vettem volna észre a tévedést, bocsánatot kérni és Harrishoz visszatérvén, azt mondani neki: a kisasszony tényleg 18 éves. Hát amint odamegyek, a kisasszony elém szökken, megfogja a két kezemet és kitörő örömmel üdvözöl. Tudta, hogy meg fogom ismerni! Óh, mennyire örül, hogy beszélhet velem a régi, szép időkről . . . Elhalt bennem a vér. Micsoda régi, szép időket emleget ez a leány? Ah, igen ... felelem bizonytalanul. A lány folytatja a kérdéseket, emlékszem-e még arra a nagy viharra, Mary-re, akit George mégis feleségül vett később (ne mondja?), de bizony, hiszen az apja volt mindennek az oka (persze, mindig mondtam!) no meg Darley . . . emlékszik még Darleyre ? (Ez valami antipatikus alak lehet, gondolom magamban és sietve rámondom:) - Hogyne! Micsoda czudar ficzkó volt! — Mi jut eszébe. Csak éppen hogy bement a házba, amikor hideg volt. (Ah, úgy! Itt állatról van szó!) Mindjobban belebonyolultam a régi, jó idők emlékeibe. A kisasszony egymásután szedegetett elő emlékeiből embereket, tárgyakat és jeleneteket, amelyekre a leghomályosabban sem emlékeztem. Nagy küzdelmembe került, hogy kivágjam magamat a csávából, egy gyereket hősi elszántsággal elkereszteltem Francesnak, mivel ez a név fiúra leányra egyaránt illik, de a második emlékbeli gyereknél megjártam. Találomra Thomas Henrynek neveztem. A hölgy rám néz, csodálkozik, végre így szól: — Különös, a szülei mindig Elisabethnek szólították! Meg voltam fogva. Az én kegyetlen, isme Mai számunk 20 oldal