Magyar Hirlap, 1900. január-február (10. évfolyam, 1-32. szám)

1900-01-01 / 1. szám

Budapest, 1900. Szer­ke­s­z­t­ős­ég, nyo­­dr­a és kiadóhivatali honved-utcza 4. A kereskedelmi akadémiával szemben. X. évfolyam I. szám. Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR. ő, január I, 1900. A hunyó század alkonyati fényében élesen megvont körvonalakkal áll előt­tünk a mi fiatal országunk. Mert fiatal, bárha e század vége az ő számára egy válságokkal s váltakozásokkal teli ezredév végét is jelentette. Ám ebből az ezerből legalább háromszáz a halálé vagy a ha­lálnál is rosszabb élőhalálnál. A történe­lem legnagyobb csalása a római szent birodalom pajzsának védelmébe menekülő magyarságot a karmának s a kardjának vetette martalékává. S a történelem e legtermészetellenesebb alakulatának, a ró­mai szent birodalomnak kellett a saját tehetetlenségében összeroskadnia, hogy a természet visszanyerje jogait s ezekkel együtt a megdermedt magyarság is vissza­térjen az életbe. Ennek immár éppen egy negyed századja. Ezernyolczszázhuszonötben mi­kor a magyarság újkora kezdődik, magyar ember nem sokkal­ több volt a világon, mint amennyi lakosa van ma Budapest­nek. Ha csak ezt néznék, a magya történetét bátran ez időnél kezdheti . De ez mutatja legjobban, hogy­­ a n­­etek sem az embereken s az anyagiakon kívül más egyébben is élnek, s ama fél­millió magyarban nem születhetett volna újra a magyarság és a magyar állada­­lom, ha titkon s elrejtezetten nem él olyan kézzelfoghatatlanságokban, mint amilyen a jog, a törvény, a nyelv és az alkotmány. Magyarország a nyelv és a közjog révén tért vissza az életbe, s ezt ne feledjék azok, akik egy új század küszöbén különben méltán kicsinylenek és keveselnek egy modern s élni akaró ország számára egy tisztára közjogi és sérelmi politikát. Ahogy a tizenkilencze­­dik század végének Magyarországát el­nézzük: bűnt vagy mulasztást nem vet­hetünk a magunk szemére. Egekig érő palotát talán nem építettünk, de meg­vetettük az alapját és megvontuk a kereteit. Hiszen igaz, ha ez elmúlt száza­dunk ékes bizonysága az evangyéliomi intelemnek, hogy nemcsak kenyéren él az ember, hanem isten igéjén is — az uj század meg arra figyelmeztet, hogy pusztán csak igéből, megélni szintén nem lehet. De ne vádoljuk magunkat a múltra sem egyoldalúsággal. Ami sokat fölpana­szolt ideológus közjogi és sérelmi politi­kánk éppen nem volt híjával a reális gazdasági és faji politikának. Sőt sehol úgy be nem bizonyosodott a marxista igazság, hogy a társadalmi és politikai jelenségek alapjukban gazdaságiak. Mert mi egyéb a mi dualizmusunk, mint köz­jogi formában való kifejezése annak a­z ál ősárnak, hogy földmives ország lé­-"á.-i ■' nk a"és ország o, db.' - a ; ■ sírvt kié .á ■ 1 ni politika mi egyen, ny •­kély fajnak igénye és ragaszkodása az élethez? Forma és tartalom mindezekben annyira egybenőtt, hogy egyik a másik nélkül üresség vagy alaktalanság. Kü­­lömbséget csak taktikait lehet tenni; csinálhatunk közjogi réven gazdasági po­litikát, vagy gazdasági révén közjogit. S hogy melyik taktika a helyes, azt az idők s a körülmények szabják meg. Mi hit és értő fiai voltunk a tizenkilencze­­dik századnak, mely a nemzeti politi­­­kának volt a korszaka. De az időkkel­ együtt értünk meg a huszadik századra,­ mely a gazdasági politika jegyében szü­­­letik. A mi számunkra még a faji politi­­­kában is, ami különben szintén egy do­­­lognak a másik oldala. Mert ez ország gazdasági erősödése a magyar faj erősö­­­dését szolgálja, s gazdasági terjeszkedé­­­sünk fajunk szaporodását jelenti. Az így­ másodsorba kerülő közjogi politikának pedig az lesz a rendeltetése, hogy a gaz­daságinak utat vágjon és szabadságot biztosítson. A mi önállóságunk, függet­lenségünk, külön állami egyéniségünk, melyeknek egy csöppjéről se mondtunk­ le, csak kétoldali szerződésekben időle­­­gesen engedtünk belőlük: ezek állanak és ragyognak változatlanul a szemünk, a lelkünk, a törekvéseink előtt. Ezekről­ végre tudomást kell vennie az egész vi­­­lágnak,­­­ még Ausztriának is. Fájó pontot érintettünk itt, de­ megriadnunk tőle nem szabad. A számos tanulság közt, melyet a hunylós század ad örökbe a születőnek, a legfőbb; az, hogy amit mi magyarok elértünk, sohasem az osztrák segítségével értük el,­ mindig az osztrák ellenére. Ez persze­ nem mi ellenünk bizonyít, hanem az­ osztrák ellen, akinek aztán nem is sza­bad rossz néven vennie a következtetést,1 melyet mi e tényből levonunk. Nekünk­ mindig volt érzékünk a habsburgi monar­­­hia szükségei iránt, Ausztriának soha. S. Uj század — uj ezredév — A Magyar Hírlap eredeti tárcsája. — Jókai Mórtól. Nagyon haragosan vitáznak a tudósok (nem különben a tudatlanok is) azon a kérdé­sen: mikor kezdődik az uj század? Holnap-e vagy holnaphoz egy esztendőre? Ez a nagy harag és nagy iparkodás érthető. Nehéz lesz leélni a következő esztendőt, mikor azt se tud­juk, hogy milyen században vagyunk! De mi ez a vita mindahoz képest, mi­­ két esztendő múlva kerekedik? Akkor már nem azon kapnak hajba, hogy mikor kezdődik az uj század, hanem az uj ezredév kezdete lesz soron. Ha egy századért ezer fejet vernek be,­­mennyi fejet vernek be egy ezredévért? S akkor még egy nagy kérdés dől el: n nemcsak új ezredév, de új világ is következik.­­Ez a mostani korhadt világ összeomlik, elpusz­tul, semmivé lesz, de nyomban helyet ad egy uj­j tökéletes világnak, amelyben mi jó emberek (én is) megifjodva tovább élünk, a rossz embe­rek ellenben a tűzben elpusztulnak. Ez a chiliazmus elmélete, melyet ime meg­­­magyarázok bőven, régi és szent írásokból. A chiliazmust hirdetik a keresztyén hit­tudósok éppen oly buzgón, mint a Mózes-hitüek. A keresztyén próféták szerint ezen a napon fog alá­­szállni a mennyekből a mi urunk Jézus Krisztus, napfénytől körülsugárzott alakban, akit az egyik földsarktól a másikig egész nap látni fog min­denki. A zsidó próféták hite ellenben a Messiás megjelenését vallja, aki az uj Jeruzsálemet föl­­­­épiti, csupa rubin és smaragd kövekből egy nap alatt, s az egész zsidó népet mind össze­gyűjti maga körül a világ minden részéből s azontúl minden ember olyan boldog lesz, aminek most a milliomosok. Ezsa'és próféta igy nyilatkozik : a Teremtő újra fölépiti Jeruzsálemet s vigság és örömök városát csinál belőle. Mnden ember magának épit házat és nem másnak, magának ültet szőlőt s annak a gyümölcsét maga szedi le. Békesség lesz a földön! a farkasok együtt le­gelnek a bárányokkal s az oroszlánok szalmán köröznek az ökrökkel együtt, a kígyó tápláléka­­ lesz a por. Még tökéletesebben részletezi ezt Tapias_­­ Szent János tanítványa. Minden szőlőtökének lesz tízezer ven­ícée, minden venyigén tízezer Mölöfört, minden fürtöt tízezer bogyó. (A filo* kszéra természetesen partira jut.) I Tertulyán a bölcs saját szemeivel látták az égboltozaton függni azt a pompás várost,, melyet a millenniumra ígértek a próféták s látta az egész légió, mely a parthusok ellen hadat viselt. A fényes tündérkép Judaea fölött le­­­begett. Az uj ezer évvel a föld is át fog alakulni rendkívüli termékenységgel lesz megáldva, hol föld­i mivelés n­ékül száz magot ád a kalász. Tehát lesz nyolcz órai mulatozás, nyolcz órai alvás, nyolcz óra étkezés, ami a legtökéletesebb napirend. Mint­hogy pedig a búzát előbb meg kell őrölni, a lisztet tésztának gyúrni, a kalácsot kisütni, a molnár, szakács és pák feladatát az angyalok fogják teljesíteni, akiknek úgy sincs egyéb foglalatosságuk. Természetesen a zsidók mind megtérnek, a mohamedánok pedig megtéríttetnek, s a' Mohamed paradicsomának hatósági beszüntetése' után az ott füezérrá vált hurik a hívek mulat­­­tatására fognak szolgálni. A franczia millená­­riusok elnöke Agier megmagyarázza, hogy a mil­­­lenium bekövetkeztével a földglobus tengelye—­»«»,, dűlt I elvz tétö. helyre egyenesedik, mostani^jiUZe^/^ helyzet# .okozván az időszakok különbségét, s ez által örök tavas« száll a földt#kér… úgy hogy a folytonos melegben semmiféle jöltözetreQO^ f—.......buzz———­— iái szúitiuu» 6» öMÁU'

Next