Magyar Hirlap, 1918. december (28. évfolyam, 288-305. szám)
1918-12-08 / 288. szám
. Sajtókamarát I ván Andornak, a kitűnő újságírónak, akinek vájni érdemei vannak a magyar újságírók eddigf i .z ereszkedése kő- ( rül, esti) cikkét szívesen közöljük, azonban a annakhatározott hangsúlyozásá van, hogy fejtegetéseivel nem mindenben értünk egyet. Nézetünk szerint azonban nagyon hasznos volna, ha ezzel ,a kezdeményezéssel kapcsolatban alapos vita indíthej. na meg e kérdés körül, amely e é'vek jelentőségét alábecsijlik**l nem lehet. keltünk újságíróknak‘nemcsak kenyerünk és becsületünk a sajtószabadság, de a levegőnk, amely nélkül igaz életet nem élhetünk. Örömmel üdvözöljük hát a népkormány sajtótörvényét, amelynél liberálisabbat soha nem alkottak és amely végre intézményesen biztosítja az 1818 nagy elvét. Nem érthet hát bennünket félre senki, amikor mégis aggodalom fog el bennünket arra a gondolatra, hogy váljon nem-e fogai, a korlátlan szabadság szabadossággá fajulni és ez a doktriner szabados vétség nem-e veszélyezteti éppen, a sajtószabadságnak — ■ amelynek mi vagyunk legbigottabb fanatikusa — becsületei, hitelét, mesterségünk népszerűségét és nívóját." Vájjon nem-e fognak rászabadulni e korlátozatlan szabadságű sajtóra a sajtó legveszedelmesebb kullancsai, a fél kézkalmár zuglói (adók és ádhirlapírók, a külvárosi kávéházak és vidéki exisztenciátlanság ama mohó, lelkiismeretlen, már nem is gyanús Sisera-hada, akiknek kenyere a zsaroló, levonatokkal való revolverezés, hiú, kényelmes vagy stigmatizált emberek gyöngéinek kihasználása ?! Vajon a sajtó szabadságának törvényes biztosítása elegendő-e tisztességének törvényes biztosítása nélkül? Az ellen védtük a sajtót, mindig, hogy belé ne akaszkodhasson a kormány, a bíró, az ügyész és a rendőrhatóság. Le ne gázolhassa hatalmi önkényből, túlbuzgalomból és hozzá nem értésből visszaélések megtorlásának ürügye alatt az eszmék közlésének,terjesztésének, az ágitáziónak és kritikának megbecsülhetetlen értékű szabadságát. De vajon nem-e védheti meg a sajtó becsületét, nem preveniálhat-e veszedelmes fattyúhajtásai elburjánzásával szemben és nem-e torolhatja meg súlyos visszaélésért a sajtószabadság egyetlen avatott, illetékes és megbízható ügyésze, bírája és rendőrhatósága: i— maga, a sajtó?! A sajtótörvény előkészítésére összehívott minden eddigi ankéton éppen a hírlapírók (és pedig a legradikálisabbarc) és a hírlapíró testületek követelték a legerélyesebben a sajtóval való visszaélések letörését, büntetését és megelőzését. A sajtótestületek emelték fel mindig, — a legutolsó időben a leggyakrabban — tiltakozó szavukat a sajtószabadság cégére alatt űzött visszaélések ellen. Mi követelünk fegyelmi morált, olyan felelősséget és erkölcsi szabályokat, amelyek nem elégszenek meg a büntető törvénykönyv SZakhatára szakaszaival. Mintahogy ily fokozott felelőssége van az ügyvédnek, legyen a hírlapírónak is. Régi kívánságunk, — e sorok szerény írójának kidolgozott tervezete is van — a sajtókamarára. A kiadók és újságírók egy autonóm testületére, amelyet törvény emelne hivatalos fórummá , mely fegyelmi jogkört gyakorolna nemcsak minden hivatásos újságíró fölött, de mindenki felett, aki csak egyszer is egyetlen cikket ír. Óvatosan körülbástyázná a szabadság elvét, hogy mindenki írhasson, adhasson ki lapot, terjeszthesse is azt, de nem — felelősség nélkül. Felelőséggel, amelynek szankciója is volna. "Védené a hivatásos hírlapból, legitimálnáis, de üldözné, büntetné a tollával visszaélő álhírlapiról, zugkiadót és magáról megfeledkező hivatásosat. Hivatalos szakértője lenne minden sajtóproblémának vagy adott esetnek, fóruma a szerzői jog korlátozása eseteinek — beleértve a hírszolgálat szerzői jogának fokozottabb védelmét is. Hatásköre kiterjedne a kiadó és munkatárs vitás anyagi kérdéseinek elintézésére is. Más amennyiben ez a mi liberális sajtótörvényünk szellemével összeegyeztethető lenne: igen körülbástyázott ésszigorú szabályokkal a minimumra szorított, eseteiben elvonhatná a súlyosan ■ vétő lapok kolportázsjogát és falraaj^Zmbifüagesztési szabadságéit is. i~^njr*y'hapilapoknál visszaállítaná a kompcmegs éi a kaució azonban csak annyi lenne, mennyit a napilapmunkatársainak, tisztviselőinek, segédszemélyzeténél, és természetesen nyomdászainak felmondási időre járó fizetése kitesz. A kaució nem szolgálna fedezetül más magánjogi követeléseknek, még csak a bírságoknak és büntetéseknek sem. Egy célt szolgálna csupán. Azt, hogy a napilap alkalmazottai járandósága, biztosítva legyen a sajtószabadság korlátlan szelleme folytán gombamódra, tőke nélkül keletkező vabank lapjuk fizetésképtelensége és csődje esetére. A Budapesti Újságírók Egyesülete és a hírlapkiadók egyesülései viszonylagos jómódot, biztosított, exisztenciát teremtetteka budapesti sajtó munkásainak, a hírlapírók anyagi igényeit jól bevált választott bíróság védi(amelyet nem kis büszkeséggel vall e sorok egyébként szerény írója a saját penzumának) és erkölcsi feddhetetlenségét is szigorúan ellenőrzi az egyesület fegyelmi tanácsa. Ez azonban kevés! Törvény alapján alkotott intézmény védheti csak meg e nagy érdekeket teljes erővel. Ha ez a kamara létesül, úgy ideális lesz a népkormány sajtótörvénye. A törvény örök időkre biztosítja a sajtó szabadságát és a kamara a sajtó tisztességét! Kun Andor. MHímVMR HaMA^hLV XIIi« Uvvvlii*»vA vć» Kürti miniszter a magyarországi bolsevizmusról és a kommunista áramlatról. Hága, december 7. . Holland sech Nieuws bureau newyorki távirata szerint az United Press hosszabb tudósítást közöl a magyarországi helyzetről, különösen pedig a szociáldemokrata párt szerepéről. A levelező közli, hogy budapesti tartózkodása alatt alkalma volt hosszabb beszélgetést folytatni Kunti miniszterrel is, akinek egyénisége mint agitátor és népszónok egyaránt kimagasló. — Nagyjából nyugalom uralkodik az országban, — mondta Konti. — De csak a szociáldemokrata szervezeteknek köszönhető, hogy a forradalom alatt és azután is a rémet fenn lehetett tartani.. Az orosz hadifogságból hazatérő hadifoglyaink, akik közül igen sokanvoltak Oroszországban tagjai a vörös gárdának, és a bolsevizmus érdekében lapokat is szerkesztettek, mint megállapítható, itthon is bizonyos bolseviki propagandát űznek. Ez az agitáció azonban legalább egyelőre nem talál visszhangra. A miniszter nem is hiszi, hogy Magyarországon bolsevizmusra sor kerülhet, amelynek céljait szocialista létére méltányolja ugyan, de terrorisztikus módszerét helyteleníti. Magyarországon a bolsevizmus csak akkor válnék lehetségessé, ha az entente nem változtatná meg ■velünk szemben való politikáját. Ha mégis odáig jutnánk, akkor az ententenek számolnia kell azzal, hogy a bolsevizmus keletnél nyugatra is átcsap. Ha az entente nem változtatja meg politikáját, ha nem teszi lehetővé a szénszállításokat, akkor élelmiszerellátásunk a legnagyobb mértékben van veszélyeztetve és nem marad más hátra, mint a rend fenntartását az ententenek átengedni. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy van-e a szociáldemokrata pártban erős kommunisztikus áramlat, amely felülkerekedhetnék, a miniszter ezt mondta: " A kommunista áramlat a szociáldemokrata pártban nagyon gyönge.. A forradalom politikai természetű volt, amelynek mélyreható szociális reformok a következményei, de semmi esetre sem volt szociális forradalom. A szociálisták be akarják várni az alkotmányozó nemzetgyűlés választásait. Ha többségrejutnak, át fogjákvenni a kormányzást és hozzálátnak programmjuk megvalósításához, a szocialista köztársaság megalapításához. A háború utáni kivándorlás, illetve bevándorlás kérdésére a miniszter így felelt: — Azt hiszem, hogy a békekötés után az Amerikába ment mezőgazdasági munkások nagy része fog a régi hazába visszavándorolni. Ezen mezőgazdasági munkások annak idején földinség következtében hagyták el hazájukat, ha majd látjá, hogy a birtokrefom révén mindenki földhöz juthat, aki a földet meg is műveli, vissza fognak térni Magyarországba. Ezzel szemben a polgári osztály, különösen az értelmiség részéről nagy kivándorlás látszik valószínűnek a békekötés után. Kétségkívül számolnunk kell azzal, hogy kisebb ország leszünk, mint a háború előtt voltunk s ez a kis ország nem lesz abban a helyzetben, hogy a most itt élő nagy tisztviselő osztályt eltartsa. Ezek előreláthatólag Amerikában fognak exisztenciát Anglia a német hajózás ellen, Berlin, december 7. A Wolf ügynökség jelenti: Anglia hivatalosan közölte Kopenhágában, hogy az entente a német hajózást a Keleti-tengeren nem engedi meg többé. Dán hajók közlekedhetnek ugyan a Keleti-tengeren, de előbb értesítést kell küldeniök arról, hogy milyen rakományt vesznek fel a hajóra. Németországból csak kálit és szenet szabad kivinni, ele fél- vagy egész gyártmányokat nem. Dánia is csak olyan élelmiszereket vihet ki, amelyeket a gazdasági egyezményben megálllapítottak. Ez a rendszabály a fegyverszüneti feltételeknek a Wilson-féle tervekkel össze nem egyeztethető hallatlan szigorítása és gúzsbakötése az ellenfélnek, amelyet lefegyvereztek. Amúgy is súlyos élelmezési helyzetünk újabb súlyosbítását jelenti az angoloknak es az eljárása, mégpedig azok után, hogy anynyit beszéltek, jogról” ésigazságról.