Magyar Hirlap, 1927. augusztus (37. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-27 / 193. szám
4 1927 augusztus 21. MBIAP lébredtem és körülnéztem a szobában. Ép telihold volt, jól láthattam a holdvilág fényénél, hogy Karikó csókolózik Zsuzsival. Vártam még egy kicsit, úgy csináltam, mintha aludnék, Karikó visszafeküdt a saját helyére, Zsuzsi pedig elaludt. Ekkor lassan fölkeltem, egy balta állt a sarokban, azt magamhoz vettem és Karikó fejére vágtam a baltával. Mingyárt lefordult a földre, láttam, hogy meghalt, ekkor Zsuzsi ágyához léptem. Az asszony felébredt, rám nézett Rákiáltottam: „Na, te se csókolózol többé!!" Zsuzsi ekkor meglátta a kezemben a baltát, megijedt, védekezni akart, de már rásujtotam. Ő is meghalt mingyárt. Volt egy kis talicskám, arra tettem rá a két holttestet és kitoltam a gödörhöz. Akkor három méter mély volt a gödör, amit régebben Zsuzsival együtt vájtunk ki. Eszembe jutott, saját sírját ásta meg a Zsuzsi. Lefektettem őket egymás mellé a gödör mélyén, agyagot kapartam föléjük, aztán visszamentem a szobába és lefeküdtem aludni. Vasárnap reggel bementem a kapitányságra, kértem kijelentőlapot és megírtam, hogy Zsuzsi és Karikó elköltöztek tőlem. Ha valaki kérdezte, hol vannak, azt mondtam, nem tudom, megszöktek tőlem, mert észrevettem, hogy megcsalnak. — Három napig éltem csak egyedül, azután magamhoz vettem az Erzsit. Amikor Kurucz György vallomásában ideér, behozzák a detektívek a szobába az „Erzsit“. Stockinger Erzsébet munkásnő, akivel azóta él vadházasságban Kurucz György. Ijedten néz körül a szobában, de nem szólhat egy szót sem, mert azonnal kivezetik. Kurucz György beszél tovább: — Az Erzsi persze nem tudott semmiről, neki is azt mondtam, hogy a volt feleségem elszökött tőlem az albérlőmmel. Én néhányszor kimentem a gödörhöz, amely még azután is, hogy ott elrejtettem a holttesteket, elég mély volt. Nemrégiben aztán nagyon rossz szagot éreztem a ház körül. A rossz szag a gödörből jött. Ekkor elhatároztam, hogy feltöltöm a a gödröt, nehogy rájöjjenek a tettemre. Hétfőn homokot hoztam és egészen betemettem a gödröt. Elhallgat Kurucz György. Most vezetik be az asszonyt újra. Steckinger Erzsébet rémülten hebeg. Azt dadogja, hogy ő nem tudott semmiről. De a meggyilkolt asszony ruhái vannak rajta. Mikor megkérdezik tőle, hogy kerültek hozzá a ruhák, ismét zavarodott feleletet ad: — Én nem tudtam, kié a ruhák, Kurucztól kaptam. Az első kihallgatás ezzel véget is ért. A bizottság visszamegy a csepeli kapitányságra Kurucz György és Steckinger Erzsébet a rendőri autóban ülnek, a gyilkos nyugodt, egykedvű, csak néha a mellette ülő detektívnek magyarázza, hogy ő nagyon szerette Kiss Zsuzsannát... sose ölte volna meg , ha nem csalja meg az asszony. A csepeli kapitányságról a főkapitányságra szállították a szörnyű gyilkosság elkövetőjét és az asszonyt, aki az utolsó hetekben együtt élt vele. A késő éjszakai órákban ismét kihallgatták Kuruczot, mert a csepeli nyomozás újabb adatokat produkált, amelyek szerint valószínűleg régebben is hasonló bűncselekményeket követett el. Jó Mint kiderült ugyanis, tíz esztendővel ezelőtt Kurucz Györgynek törvényes felesége volt, aki egy napon titokzatos körülmények között eltűnt. Kurucz akkor azzal magyarázta szomszédainak és ismerőseinek felesége eltűnését, hogy az asszony „elbujdosott“. A rendőrség akkoriban nem is nyomozott az ügyben, lassan feledésbe ment, hogy mi történhetett Kurucz feleségével. A gyári munkás később albérlőket vett magához és több albérlője, amint a tanúk a csepeli kapitányságon elmondották, hirtelen úgy eltűnt Kurucz lakásáról, hogy soha többé nem adott életjelt magáról. Még pénteken este megállapították továbbá azt is, hogy Kurucz György a meggyilkolt Karikó Pál ruháit és értéktárgyait zálogba csapta, s a tárgyakért kapott pénzt elköltötte. Kurucznak és Steckinger Erzsébetnek a kihallgatása a késő éjszakai órákig tartott, még mindig nincs tisztázva, hogy a kis vályogkalyiba új asszonylakója tudott-e arról, milyen sorsra jutott az a nő, aki előbb osztotta meg az életét Kurucz Györggyel Szombaton délelőtt mindkettőjüket újra kihallgatják. A főkapitányság ekkor dönt Steckinger Erzsébet további sorsáról, de megindult már a nyomozás annak megállapítására, hogy Kurucz György ölte-e meg feleségét és régi albérlőit. Halálos végű földomlás Pécs közelében Pécsről jelenti a Magyar Hírlap tudósítója. Katasztrofális földomlás történt péntek délután a Péccsel szomszédos Keszü községben. Bálint István hetven éves gazdálkodó házépítéshez szükséges földet akart hordani a község határában lévő emelkedésről s ezért három felnőtt fiával együtt kocsin kiment a határba. Ásás közben a nyolc méter magas part hirtelen beszakadt és maga alá temette az apát és három fiát. A hatalmas robajtól megijedt lovak maguktól elindultak s egyenesen hazavágtattak a Bálint-ház udvarára. A hozzátartozók, amikor az üres kocsit meglátták, azonnal roszszat sejtettek és kisiettek a földásás helyére. Ezalatt a három fiú, akiket szerencsére csak vékony földréteg borított el, minden baj nélkül ki tudott a rájuk zuhant föld alól szabadulni, az üreg Bálint István azonban, mire kiásták, halott volt. Megindult a nyomozás annak megállapítására, hogy a szerencsétlenségért terhel-e valakit felelősség. Eddig ismeretlen adatok arról, hogy milyen végzetes véletlen dobta Petőfit a csatatérre Nagyvárad, augusztus 24. A magyar irodalomtörténet talán Petőfi szelleméig emelkedett, amikor rekonstruálta a költő életét és szerepét. Mi is lehetne pontosabb, mint az a milliónyi klasszikus adat, amit Petőfi Sándor lépései nyomán ástak fel a pápai iskola küszöbétől a csillagoltó csatatéri éjszakáig. Ott van minden apró nüansz, a legparányibb szeplő és redő a Halhatatlan portréjáról. És minden nyomot, minden jelet és emléket, ami a földi életével összefüggött, kortársak vallomása hitelesített és tudósok vizsgálata approbált. Ezért nehéz elkerülni a tolakodás látszatát annak, aki történelmi hitelű megállapításokhoz olyan új árnyalatokkal szeretne hozzájárulni, amelyek a tudományos búvárkodások rendjén eddig nem merültek fel s talán meglepő, új prizmán szűrik át a végzetes utolsó napok történetét. Minthogy pedig erre a kálváriás útra vonatkozólag hozzáférhetetlen hitelességű adatok állnak rendelkezésemre, nem zavarhat semmiféle tekintet, hogy feljegyzéseimet a Magyar Hírlap nyilvánossága útján hozzáértők kontroljára bízzam, most, amikor feloldottnak érzem magam sok-sokéves megfogadott hallgatás kötelezettsége alól. ... A kilencvenes évek ragyogó nevű történetírója volt Hegyezi Márton. Sokáig Lengyelország sorsa érdekelte, azután a magyar szabadságharc történetében merült el s a dicsőséges napok sok megragadó mozzanatát világította meg. Görgey tábornok rehabilitását ő kezdte s ebbenaz önfeláldozó akciójában az objektív történettudós briliáns eszközeivel viaskodott és győzött a megtévesztett közvélemény ellenében. Görgey tündöklő tisztaságában állott a történelem előtt és ebben a legtöbb érdem vitathatatlanul a szerény nagyváradi tudósé. Olyan szerencsés voltam, hogy Hegyesi Márton egyidőben bizalmára méltatott s többször adott engedelmet nekem históriai értékű akták közlésére. Volt aztán egy felejthetetlen alkalom, amikor a kiváló történetíró nagyszerű drágakövet bízott rám. Petőfi döntő úti élményeire vonatkozó tudományos kutatásainak anyagát A nagy költőt ideális lelkével erudíciója szerint is imádta, de történetírói feladatai közben csak olyankor foglalkozott vele, ha életének egy-egy momentuma különösen érdekelte vagy valamilyen detailt kellő bizonyossággal elfogadhatónak nem látott. Ilyenformán jutott el Petőfi mezőberényi tartózkodásának vizsgálatához. Az irodalomtörténet természetszerűen megemlékezik arról is, ami ebben a poros alföldi faluban történt, de Hegyesi Márton kutatásai olyan adatokhoz vezetnek, amelyek Sötét metapszichikai árnyakkal festik át a költő halálát közvetlen megelőző napok történetét... Petőfi tusakodott, hogy kimenjen-e a harctérre? ... Néhai való Rácz Mihály városi főjegyző úri házában 1902 nyarán, vacsora előtt nagy társaság vitatkozott egy aznapi újságcikkről, amely a predesztináció kérdését kritizálta. — Predesztináció ? — merengett el Hegyesi, — nevezzétek ahogy akarjátok. Nevezzétek eleve elrendeltetésnek, nevezzétek végzetnek, fátumnak, sorsnak. Végre is mindentől eltekintve, Keleten nőtt törzsöké fámnak: hiszek benne. Érctelen hangja, mint minden izgalomnál, fényleni kezdett: — Petőfinek nem volt végzete ? Bizony volt. Szerencsétlen végzete, amit el nem kerülhetett. Tudjátok-e, hogy egy véletlenen múlt minden, komisz véletlenen múlt, hogy Petőfinek a csillagok közül le kellett hullania ? Némán, égő szemmel figyeltünk a szürke atillás, csizmás kedves ősz tudós szavaira. Előbb elbeszélte az ismert részleteket, Petőfi kemény összetűzését Klapka generálissal, a költő lemondását őrnagyi rangjáról. — Petőfi ezekben a napokban, negyvenkilencben, nyár elején tele volt emésztő keserűséggel — beszélte Hegyesi. Családi gyásza is gyötörte és impulzív temperamentuma, amiről én mindig azt hiszem, hogy neuriszténia volt, ragadta magával. Mindenáron tússzá akart menni a csatatérre Bem mellé. Felesége, aki akkor már a kis Zoltánt ringatta, az ultimus deficienst, csodálatos imádatában egy szóval nem mondott ellent: Sándor tudja, mit kell tennie. De Arany János, Sas István, a tolnai fizikus, győri szerkesztő-barátja, Kovács Pál, Csengery minden erejükkel azon voltak, hogy eltérítsék szándékától. Szegény Petőfit anyagi bajok is nyugtalanították, ebben az időben volt kénytelen Arany közvetítésével eladni Pesten a tábori lovát, amit Bem apótól kapott ajándékba. Júlia a gyerekkel. Szalonjáról Pestre ment, de július 5-én égett a föld a talpuk alatt, menekülni kellett. Petőfi most már hallgatott barátaira és döntött: nem megy a harctérre. Inkább tollával szolgálja nemzetét, tollával, amely, mint Klapkának írta, van olyan éles, mint bármely kard a hadseregben. Az aradi várban Damjanich volt akkor a kommendáns. Petőfi elhatározta, hogy Damjanich védelme alá helyezi magát és családját, amíg a vihar elfüstölög. Petőfi nem Bemhez akart menni, hanem Damjanichhoz Most az út leírása következett Hegyesi Márton fénylőszíneivel. Petőfiék elindultak váltott lovakkal Aradra. Az első pihenőt a költő atyafia, Orlay Soma házában tartották Mezőberényben. Volt hegyen-völgyön lakodalom, július 5-től 17-ig rostokoltak itt és fürödtek tejben-vajban. De már ekkor aztán csakugyan indulni kellett. Ebbe bele is törődtek és 17-én hajnalban öt órakor csepergős esőben felpakoltak Bonyhay Benjámin uram ekhós szekerére. Csakhogy kis baleset történt. A csikók megijedtek egy vén tömpöly kuvasztól és a nyerges kirúgott, összetörte a rudat. Hegyesi halkan folytatta: — Szép lámpás homlokú csikó volt, beszélte nekem az öreg Bonyhay és Petőfi váltig simogatta, csitította. Orlay úr el akarta hitetni, hogy a fiatal állat beteg. Petőfi erre elébe állt: nincs ennek semmi baja az égvilágon — mondotta —, meglátom magam a szemében... De a vége csak az lett, hogy Orlayék örömére el kellett halasztani az utat másnapig, mert senki se volt, aki a szekeret kireperálja. Másnap aztán Csipkár Ferenc herényi szűcsmester vállalta a fuvart, őt is hajnali öt órára rendelték a házhoz. Igen ám, de öt órakor még csak a fölöstököm kezdetén voltak. Vége-hossza nem volt a kínálásnak, sőt a szomszédok, a jó pajtások is mind eljöttek búcsúzni. Még egy pohár törkölyt, még egy pohár szilvát, no meg ezt az úti elemózsiához. Petőfi ideges volt és nem ivott. Nem is beszélt. Ezek borzasztó percek voltak, itt már hallani a végzet lépéseinek csoszogását... Félhat, háromnegyed, már hat óra is elmúlt, a fuvaros türelmetlenül üzengetett a házba, de még az asztalnál ültek odabent Orlay úr mondta az áldomásokat egymásután. És ezalatt kis honvédszakasz jött porosan, fáradtan a községbe. Két barna atillás tiszt elől, az egyiknek csurgóra álló nagy bajusza volt, a másik magas, víg ember: Egressy Gábor és Kiss Sándor főhadnagy, Bem futárja, aki Temesvár alól érkezett. Megálltak a manzárdtetős kúria előtt: — Hová indul, atyafi, ezzel a jóképű szekérrel? — Arad várába. — Aztán kit visz a bácsi? — Petőfi urat, meg a felenyáját... Tyű teremtette faszekere! Rikkantott egy nagyot Egressy és már bent is volt a házban. Barátai beszélték rá Petőfit, hogy Bemhez szegődjön Az ősz történettudós lehajtotta a fejét: — Úgy tudjátok meg, hogy ebben a szörnyű órában, 1849 július 18-án reggel fél hétkor dőlt el Petőfi sorsa. Egressyék berohantak, ölelték, csókolták a költőt s milyen könnyű volt rábeszélni, hogy változtassa meg elhatározását. Mit képzelsz, Aradra? Szabad Petőfinek már elásni magát? Nem Szombat szabad, nem szabad, Bem mellett a helyed. Petőfi a feleségéhez fordult, az asszony nem akarta, talán nem is tudta volna befolyásolni. A költő felcsapott. Csupa lángoló öröm volt. Igen, megy a harctérre. A székéren most már Ugrára mentek Petőfiék, onnan Váradra. Aztán a Biazini gyorskocsira vitte a költőt és családját. Harmadnap már, Tordán voltak és itt Miklós Miklós református pap házában búcsúzott el feleségétől és gyerekétől örökre Petőfi. Bereckén találkozott Bemmel. Sárga vászonzubbonyára őrnagyi disztinkciót varrat, feltűzi a kis ezüst,koszorút... És július 31-én Paskievics dzsidásai Fehéregyházánál áttörték a vonalat... Marton Manó ! Budapesten tartja az Országos Református Lelkész Egyesület szeptemberi konferenciáját A kálvinista papság szervezete, az Országos Református Lelkész Egyesület ezévi rendkívüli elentőségű tanácskozását, konferenciáit és közgyűlését a fővárosban rendezi meg. Az erre vonatkozó felhívást dr. Baltazár Dezső tiszántúli püspök, a konvent és zsinat lelkészelnöke, az ORLE vezére és Csikesz Sándor, a debreceni Tisza István tudományegyetem teológiai karának professzora, a Lelkész Egyesület főtitkára bocsátotta ki. Az ORLE tagjai és hozzátartozóik szeptember 1-én, csütörtökön érkeznek Budapestre. Másnap reggel fél nyolc órakor a Calvin téri templomban, alkalmi bibliamagyarázat után, azonnal megkezdődik a lelkészi konferencia, ugyancsak a Calvin téri templomban. Az első délelőtt két előadás lesz, az egyik dr. Erdős Károly debreceni lelkészképző intézeti igazgató fejtegetése Aktuális dátumok címmel, a másik Csikesz főtitkár értekezése A mai falusi igehirdetés legfőbb problémáiról. Pénteken délután kerül sor arra a kérdésre, amely, a lelkészeket legközvetlenebbül foglalkoztatja, a lelkészek és az egyházak anyagi helyzetének, a kongrua, kárpótlék, adósegély, iskolai terhek, földbirtokrendező ügyek és hasonló témák megbeszélésére. Előadó Sütő Kálmán. Ugyanezen a napon délután a papnők gyűlnek össze első országos konferenciájukra a Ráday utcai teológia dísztermében, a vallástanító lelkészek pedig ez alkalommal országos gyűlésüket a Lőnyay uccai református főgimnázium dísztermiben tartják. Szeptember 2-án is, 3-án is, este hatórai kezdettel evangélizációs istentisztelet lesz a Calvin téri, budai (Szilágyi Dezső tér), fasori és tisztviselőtelepi templomokban. Szeptember 3-án folytatódik a lelkészkonferencia. Szeptember 5-én, hétfőn reggel nyolc órakor tartandó Calvin téri istentisztelet után félkilenckor megkezdődik az ORLE ünnepélyes közgyűlése az újvárosháza dísztermében, ahol az elnöki megnyitót dr. Baltazár Dezső mondja. Ugyanezen a napon délután négy órakor, a Ráday utcai teológián az ORLE Jóléti és Gazdasági Társulat évi közgyűlése zajlik le, majd délután öt órától az érdeklődő lelkészek és világiak, harmincas csoportokban, megtekintik a Református Ifjúsági Egyesület, Protestáns Árvaház, Bethánia, Hársfal uccai Diákotthon helyiségeit, a fasori hollandi iskolát, a Lorántffy-kórházat, a Bethesdát és öt tisztviselőtelepi imaházat. Szeptember 2-án délben a budapesti református egyház, este a fasori egyház nőtagjai, szeptember 5-én pedig az ORLE látja vendégül a lelkészkonferencia tagjait. Szeptember 6-án az ORLE hajókirándulást rendez, különhajókon, Szentendre és Tahitótfalu érintésével Visegrádra, visszaérkezés este hét órakor, úgy, hogy az ORLE tagjai az esti vonatokkal ezen a napon már hazautazhatnak. ■aaHMaaMavaBaaaaHM Egy községi bíró negyven késszúrással megölt egy vándorárust Pécsről jelenti a Magyar Hírlap tudósítója . A csurgói járáshoz tartozó Szentkirály községben csütörtök este véres gyilkosság történt. Takács József községi bíró negyven késszúrással megölt egy vándorárust. A szerencsétlen áldozat vándorlásai közben csütörtök este eljutott Szentkirály községbe, ahol betért az egyik kocsmába, s az ott borozgatóknak ajánlgatta áruit. Alkudozás közben hozzájuk lépett Takács József községi bíró, aki már előzőleg néhány liter bort megivott s az asztalról a földre seperte a bosnyák árust. A vándorárus kérlelte a bírót, hogy hagyja békében és ne rongálja az áruit. A kocsma vendégei igyekeztek csitítani a dühöngő bírót, ami látszólag sikerült is nekik. Takács József leült egyedül egy üres asztalhoz és tovább ivott, mintha mit sem törődne többé a dologgal. Késő estig ültek együtt a kocsmában, amikor a vándorlnc elindult, hogy gyalogszerrel tovább menjen. Alig hagyta el a kocsmát, Takács utána szaladt, hátulról neki támadt s a szerencsétlen embert ütlegelni kezdte, majd késével össze-vissza szurkálta. Az áldozat, akit negyven késszúrás ért, néhány perc alatt kiszenvedett. A gyilkos községi bírót a csendőrök bekísérték Kaposvárra, ahol azonnal letartóztatták.