Magyar Hirlap, 1927. november (37. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-01 / 248. szám
Kedd Széljegyzetek két tanári nyilatkozathoz Oly naiv derűvel, mely valóban csak az Olympus lakóinak vagy a szirttetőre épített csillagvizsgáló embertől elszakadt lakóinak sajátja, nyilatkozik ma két egyetemi professzor úr az egyetemi zavargásokról. A két professzor, két dékán. Kéthly, az orvoskari és Méhely, a bölcsészkari. Kart karba téve: harmonikusan szép és zavartalan ez a két nyilatkozat. Részletek Kéthly báró diagnózisából: „... A múlt héten tulajdonképpen egyetlenegy helyen sem volt olyan különösebb incidens, hogy az előadást megzavarták volna ...“ (Nem, hát „különösebb“ incidensek tényleg nem voltak. A professzor úr nyilván egész természetes szükségszerűségnek érzi, hogy negyven-ötven diák nekirohan két-három védtelen fiúnak s azután ököllel, szitokkal kihajigálja a teremből. Mire a professzor úr belépett a terembe, már tökéletes rend uralkodott bent. Kéthly professzor belgyógyász és így nyilván a megtépett, megsebzett igazságot, mint számára érdektelen kóresetet más klinikára utalja.) „Az orvoskaron olyan értelemben, hogy rendszeresen megismétlődött volna, nem is volt igazoltatás (Hát nem rendszeresen. Rendszertelenül és rendetlenül. Hol minden öt percben, hol minden két percben. Hol csak igazoltattak, hol püföltek is. A logikus elme ebben nem tud kijegecesedett rendszert felfedezni.) „Egy zsidó hallgató sem tett panaszt nálam, sem a rektor úrnál.“ (A zsidó hallgatók számára ugyanis bizonyos fizikai akadályokba ütközött akár a dékán, akár a rektor úr előtt kihallgatáson megjelenni.) „Ha egy hallgatót akár bántalmaznak, akár kiutasítanak vagy nem eresztenek be az emetemre, joga van az illető tanárnál vagy dékánnál jelentést vagy panaszt tenni." (Joga, az van. De miként tegyen jelentést vagy’ panaszt, ha — miként a professzor úr mondja — kiutasítják vagy bántalmazzák, vagy nem engedik be? Hogy menjen be, ha nem engedik?) Méhely professzor viszont (az ő külön vérindex-elméletével) a következő, egyenesen bűbájos dolgokat mondja: „Arról, hogy zsidó hallgatókat kiutasítottak, nekem nincs tudomásom.“ (Ajánlottuk volna a dékán úr figyelmébe az Újságokat, mint a hírszerzésnek és informálódásnak huszadik századbeli eszközeit. Nem azokat a lapokat, amelyeknek papiros réstindexe a professzor úr megvetésével vagy közönyével találkozik, de azokat, amelyeknek lelki struktúrája és gyűlölet-indexe semmi ki- , várni valót sem hagy hátra. Azoknak, igenis, volt tudomása holmi kedélyes kiutasítgatásokról.) (Folytatva) „. .. . csak egyetlenegy esetről van hivatalos tudomásom, amidőn egy zsidó hallgatót ki akartak küldeni, de az illető nem akart kimenni és annyira agresszíven viselkedett, hogy meg akarták verni." (Hát ha kiutasításról nem is, de egyetlen hasonló esetről mégis csak tud a professzor úr. Csak kár, hogy ebben az esetben az igacoltatók pártján volt az igazság. Mert az egy 2 szál zsidó diák nagyon agresszíven viselkeddett. Rémes agresszív lehetett azzal a hatvan- hetven szegény gyenge diákkal szemben, akik — szegénykék — azután meg akarták verni. De csak agresszivitásától való félérv műkben. S csak akarták. Meg nem verték. Isden ments. Ilyesmi nem fordulhat elő. Hivattalosan nem. Csak ne lett volna az a diák olyan agresszív. De volt, így hát, Istenkém ... (Megint csak folytatva) „... Ennek a diáknak az anyja eljött ■ hozzám a dékáni hivatalba, erre én lementem az illető tanterembe és az illető hallgatót karonfogva kivezettem az egyetemi terepről és ilyen módon megmenekült a komolyabb következmények elől.“ (Vagyis : a dékán úr maga vezette ki. Karjánál fogva. A terepről. Milyen finom stiláris körülírás : kivezettem az egyetemi terepről. Kivezetés. Dékáni sajátkezűleg. Hogy komolyabb következményei a dolognak ne legyenek. Olyan következményei, hogy a diák bent marad a teremben, amihez joga van, tanul, amihez kedve van és a dékán úr teremti meg számára ennek nyugodt feltételeit, ami kötelessége.) „A zsidó hallgatók nem azért nem jöttek el, mert nem jöhettek, hanem mert nem akartak eljönni." (És ez az a bizonyos szög az egyetemi atrocitások fején. Méhely professzor eltalálta. A zsidó diákok nem akartak elmenni az előadásokra. Furcsa dolog, de így van. Beiratkoznak, aztán nem akarnak eljönni. Pedig a kollegák milyen szeretettel várták őket. Direkt lent a kapuban. Várták a zsidó hallgatókat. De ha egyszer nem akartak eljönni, azok az agreszszív haszontalanok . .. ... És így tovább. Folytassuk ? Talán fölösleges. Ez a mennyei naivitás, ez a sugárzó jóhiszeműség s ez a bölcs fölény mellyel a professzor urak e jelentéktelen apróságokat tekintik, meggyőzhetnek mindenkit róla, hogy a tudomány mily elrévülten sétál földöntúli virányokon, míg a napi élet ezer apró tülekedése zajlik Itt-ott ébred egy pillanatra Olyankor lemegy az illető tanterembe, karonfog egy-egy agresszív diákot és kivezeti az egyetem terepéről. S aztán csend van. A korona járadékok valorizálása ügyében tartott párizsi konferencia eredménytelenül oszlott szét Párizsból jelentik. A háború előtti magyar és osztrák államadósságok kérdésében a tárgyalások tovább folynak. Magyar részről a tárgyalásokon báró Korányi Frigyes párizsi magyar követ és Zsigmondy Kálmán pénzügyi tanácsos, a pénzügyminisztérium kiküldöttje vesz részt. Az aranyértékekre szóló külföldi járadékadósságoknak törlesztéses adóssággá leendő átváltoztatása ügyében az érdekelt két adós állam képviselői egyhangúlag azt az álláspontot foglalták el, hogy az örökös aranyjáradékoknak hosszabb határidőn belül való törleszthetősége kívánatos. Céljuk, hogy az adós államok előbb-utóbb megszabadulhassanak a rendkívül bonyolult nemzetközi kezelés terhétől, de csak abban az esetben, ha a hitelezők igényeik erős mérséklésével lehetővé teszik, hogy az államok kamat- és törlesztési terhei költségvetésükbe beilleszthetők legyenek, az államok polgárainak érezhető megterhelése nélkül. Az adós államok képviselői egyébként kijelentették, hogy a hitelezőknek különben is elfogadhatatlan javaslatát nem hajlandók tárgyalási alapul sem elfogadni. Az értekezlet folytatását november 28-ra tűzték ki. A koronajáradékok valorizálásának ügyében a most megtartott plenáris értekezleten igen szenvedélyesen támadták az adós államokat, főként a német kötvénybirtokosok és Hollandia képviselői, míg az angol delegátus az angol piac bezárásának lehetőségét említette. A támadásokra báró Korányi Frigyes követ válaszolt, kifejtve, hogy a békeszerződés eldöntötte, hogy a papírkorona tartozások papírkoronákban fizetendők, a jóvátételi bizottság pedig 1922-ben határozatban kimondta, hogy nem kívánja az engedményes és az utódállamok által megállapított fizetési módozatokat megváltoztatni. A kérdés tehát le van zárva. A valorizálásra törvényes alap nincs. Báró Korányi Frigyes követ adatok felsorolásával kifejtette, hogy Magyarországra a békeszerződés olyan súlyos gazdasági és pénzügyi terheket rótt, amelyek igazságtalansága nyilvánvaló. Nem volt ugyan módja ellenük védekezni, de ezeken túlmenőleg képtelen és nem hajlandó újabb terheket vállalni. Nem hajlandó arra sem, hogy a békeszerződés három-négy reá kedvező szakaszát sorra hagyja érvényteleníteni különböző nyomások alatt. Az értekezlet erre eredménytelenül feloszlott. Az államok képviselői és a közös pénztár között a technikai kérdésekre nézve simán folynak tovább a tárgyalások. Az értekezlet tárgyának kiszivárgása következtében az értekezletet megelőzően jelentékenyebb spekulatív vásárlások történtek koronajáradék-kötvényekben. Az értekezlet eredménye lesújtóan hatott a spekulánsokra. Újabb eljárás indult a Pyramis rt. ügyeinek megvizsgálására Szombaton új gondnokot neveztek ki az 53 milliárdos csődtömeg kezelésére A főkapitányság intellektuális osztályát olyan nagyszabású bűnügy foglalkoztatja, amelyre úgy az összeg nagyságánál fogva, mint a benne szereplő egyének társadalmi állását tekintve, már régen volt példa. Napokkal ezelőtt a Korona gőzkenyérgyár, amely a csődbejutott Pyramis rt.-nak egyik hitelezője volt, a főkapitányságon bűnvádi följelentést tett a csődtömeggondnok, dr. Boda Jenő ellen, hűtlen kezelés címén. A följelentő előadta, hogy a Pyramis rt. objektumait a csődtömeggondnok áron alul adta el és fölhívta a rendőrség figyelmét arra, hogy az eladás körül olyan jelenségek merültek fel, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a hitelezők egyenes megkárosításáról van szó. Ugyanekkor több hitelező a csődbíróságnál is panasszal élt dr. Boda Jenő gondnoksága ellen, aki az elmúlt napokban — mielőtt a bíróság határozatot hozhatott volna — a csődválasztmánnyal együtt leköszönt a gondnokságról. Szombaton nevezték ki az új csődtömeggondnokot, dr. Héder Lajost, aki most újból át fogja vizsgálni a Pyramis rt. ügyeit és akinek vizsgálatával egyidejűleg indult meg a rendőri nyomozás munkája is. Legelőször azt igyekszik tisztázni a rendőri nyomozás, hogy milyen módon adta el dr. Boda Jenő a debreceni közraktárak részvénypakettjét. A debreceni közraktárak részvényeinek 75 százaléka ugyanis a Pyramis Magyar Földbirtokosok és Földbérlők Társasága Rt. ■ 1 - 1 1 ^^^^^^^^^^^MMM,IM,IBBaillMIIMBmilBlll,llllgiillBMIIia3BIII,IM|i,g———m1 ín 1927 november 5-től Ül Üzlethelyiségünket V., Báthory ucca 7. számú házba heiMSzzme át. I | GESTETSEL SOKSZOROSÍT!)I 1 I Telefon: 106-97 SftLZEH S. , | I A «Jó íregedő csak I REIHÉHVIHELYS/ a Zeneművészeti Főiskola szállítójánál, g Budapest, VJV„ Stirály ut*ca 5S-00 1 Kitűnő jávorín iskolaCségédű 12 pengő if 1927 november T. 3 ■•■CTTttlinigmBBCglBBKISäBaägEBtWBBaM» tulajdonában volt. A Pyramis Rt. tudvalevőleg 1925 februárjában fizetésképtelenséget jelentett be, mert 98 milliárdos passzívájával szemben 45 milliárd aktívája volt. " A méreteiben szokatlan fizetésképtelenség, 11 majd csőd, annak idején nagy feltűnést keltett és a csődtömeg élére akkor dr. Boda Jenő ügyvédet nevezték ki. Az ügyvéd értékesíteni akarta a debreceni közraktárak részvényeit, azonban megtudta, hogy azok tulajdonképpen nincsenek is a részvénytársaság birtokában, mert a volt igazgatóság, hogy egyik nagybanknál lévő tartozásaira hosszabb prolongációt kapjon, 1925 februárjában elzálogosította. A bank a részvénypakettet nem volt hajlandó addig ki- szolgáltatni, amíg a Pyramis Rt. nála fenn■ álló tartozását ki nem egyenlítette. Mikor a Nagy István-ügyben Toldy bírót és dr. Berger István ügyvédet kihallgatták, szóba került a debreceni közraktárak kérdése is, amelynek ügyében dr. Boda Jenőt kihallgatták a rendőrségen. Boda akkor vallomásában előadta, hogy a közraktárak részvényeit nem adta el és július 10-án utasítást kért a csődbíróságtól, hogy eladhatja-e a részvényeket? A csődbíróság ezt a kérést elutasította és amikor egyik debreceni vállalat, a Korona Gőzkenyér- és Ipari Rt. értesült róla, hogy a részvények megvásárolhatók, tárgyalásokba bocsátkozott az ügyvéddel. A kenyérgyár igazgatója elmondotta Bodának, hogy hallotta, hogy a nagybank, amelynél zálogban vannak a részvények, 180 ezer pengőt kínál értük, ezzel szemben a kenyérgyár 260 ezer pengőt ajánl fel és kötelezi magát, hogy a státus megtekintése után javítani fog az ajánlatán. Augusztus 24-én ült össze a csődválasztmány, ahol legnagyobb meglepetésre a tömeggondnok felolvasta a nagybank levelét, amelyben kijelentik, hogy a részvénypakettet saját tulajdonának tekinti mert azt még július 13-án megvette 180 ezer pengőért. A hitelezők ekkor a csődbírósághoz fordultak, majd nemrégiben a rendőrséghez is fordultak annak megvizsgálására, hogy milyen körülmények között történt a részvénypakett eladása, amelynek a törvény értelmében csak nyilvános árverésen lett volna szabad megtörténnie. Már megállapították, hogy a részvények értéke jóval nagyobb volt az eladási árnál és értük 1926 tavaszán Debrecen városa még 5,6 milliárdot kínált. A Pyramis Rt. csődtömeggondnokának ügyével párhuzamosan ugyancsak vizsgálat folyik Sváb Gyula és igazgatótársai ellen. Az intellektuális osztályon számos tanút hallgattak ki annak tisztázására, hogy milyen körülmények között történt a Dunaföldvári Gőzmalom Rt. eladása. Ezzel a malomeladási üggyel kapcsolatban a volt csődtömeggondnokot, Sváb Gyulát és igazgatótársait hűtlen kezeléssel és csalással vádolják a hitelezők. Sváb ugyanis 1924 júliusában, amikor a búza ára 320 ezer korona körül volt, 30 vágón búzát adott el a Dunaföldvári Gőzmalomnak, amely a Pyramis Rt tulajdonában volt. Mikor 1925 februárjában összeomlott a részvénytársaság, Sváb Gyula több igazgatótársával együtt elhatározta, hogy részt vesz a szanálásban, de feltételül kötötte ki, hogy az 1924 júliusában eladott gabonáját az akkori áron, 600—650 ezer koronás árban ismerjék el és az akkor egymillión értékű árat kétmilliárdos összegben kebelezzék be a Dunaföldvári Gőzmalomra. A szanálók közül többen tiltakoztak ez ellen a kikötés ellen, de 1926 januárjában, amikor már megnyitották a csődöt a Pyramis ellen, a részvénytársaság két igazgatója kétmilliárdot meghaladó összegben jelzálog-bekebelezést adott Schwáb javára. A csődtömeggondnok később a gőzmalmot eladta Sváb Gyulának, aki vételár fejében semmit sem fizetett, csupán egymilliárd erejéig betudták jelzálogos bekebelezését a vételárba. Így Sváb Gyula tulajdonképpen ingyen jutott a Dunaföldvári Gőzmalomhoz. A hitelezők már azért is bűnügyet látnak itt fenforogni, mert a kétmilliárdot a részvénytársaság igazgatói akkor kebelezték be a gőzmalomra, amikor a csődöt megindította a bíróság. Már eddig is számos tanút hallgattak ki a főkapitányságon, de a tulajdonképpeni koronatanúkra csak a hét végén kerül sor és ezeknek vallomásától várja a rendőrség, hogy végre tisztán láthasson a bonyodalmas csődügyben. (A.i.) Vitamindús MáÉIBE •Tas Sálisrosi falutalai-