Magyar Hirlap, 1928. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

2 1928 január 1. ges megállapodásoknak kormányszankció­­kért is bocsásson a rendelkezésére. A másik, kissé lokális jellegű, de önként ered Baltazár Dezső püspök egyéniségéből, amely bizonyos kérdésekben nem ismeri a megalkuvást. Megtudjuk ugyanis, hogy a fényes győzelem, amelyet a debreceni libe­­­­rális párt a községi választásokon aratott,­­annak a ballépésnek tudható be első­sorban, hogy a debreceni guvernem­en­­tális párt a községi választásokra szö­vetkezett a debreceni fajvédő párttal. Baltazár püspök emiatt teljesen távol tar­totta magát a községi választásoktól, mert semmi körülmények között nem óhajtott együtt dolgozni a fajvédőkkel, akiknek minden törekvésük az, hogy éket verjenek a város társadalmi rétegei közé és a „Kál­vinista Rómát“ kiforgassák eredeti jelle­géből. Barabás Ernő Huszár Károly elbúcsúzott a képviselőház tisztikarától­ ­A Munkákbiztosító Intézet új vezetősége január 2-án foglalja el hivatalát ünnepélyes külsőségek között. Huszár Károly elnök és Alföldy Béla alelnök, akik eddig képviselők voltak, már bejelentették a Ház elnökének, hogy képviselői mandátumukat — miután a törvény értelmében ez új állásukkal össze­­férhetetlen, — leteszik. Huszár Károly ma délelőtt megjelent a képviselőházban, ahol elbúcsúzott a Ház tisztviselői karától. Pal­mer Kálmán elnöki főtanácsos meleg sza­vakkal búcsúzott a tisztviselők nevében a távozó alelnöktől, akivel éveken keresztül dolgoztak együtt. Huszár Károly válaszá­ban hangsúlyozta, hogy őt, mint a magyar politikai élet exponensét, állították új poszt­jára, ahol nemzetének és hazájának akar szolgálatot tenni és reméli, hogy ott is olyan, kitűnő tisztviselői karral fog együtt­dolgozni,­­ mint amilyennek a Ház tisztvi­selőit megismerte. " Huszár Károly, egyébként Zsitvay Tibor­hoz intézett hosszabb levélben mondott le mandátumáról és a Ház alelnöki méltósá­gáról. Levelében többek között a következő­ket írja: Lelkiismeretes meggyőződéssel mindenkor arra törekedtem, hogy a magyar parlamen­tarizmus legtisztább hagyományai szerint teljesítsem hivatásomat, mint: alkotmány­tiszte­lt­­Sípképviselő, mint a­ kormányelnök a magyar história­­ legválságosabb korszaká­ban éy£ utóbb mint a tisztelt Háznak al­­elnöke.­ A magas háznak tekintélyét mindenképpen fordítottam, hogy a tanácskozás rendjét, s szólásszabadságot biztosítsam, hogy ennek a magas Háznak tekintélyét mindenképen idegáljam. Azzal a megnyugtató érzéssel távozom magas tisztemből, hogy nemzetem­­nek szerény és hű munkása voltam és csak a közérdek becsületes szolgálatára töre­kedtem. Hálás köszönetet mondok a t. Ház min­den tagjának pártkülönbség nélkül, mert tudom, hogy csak az ő értékes és hathatós támogatásuk, jóindulatuk és bizalmuk tette nekem lehetővé, hogy gyarló emberi erők­kel mégis híven teljesíthettem a magas köz­jogi méltósággal járó kötelmeket. J mindenapi OVOMALTíNE-ünket add meg nekünk jó Anyánk, így esdekel a kis­gyermek, mert az OVOMALTíNE kellemes, jóízű, erősítő tápszer. A fejlődésben levő gyermeknek a gyarapo­dás, a növés, a csontosodás, vérképzés elősegíté­sére kitűnő táplálkozásra, erőt adó tápszerekre van szüksége, h­ogy ezt kb .­ a szervezetet leél­hesse,­ gyarapíthassa a szöveteket. A gyermeki és serdülő korban a szervezetet a rendes táplál­kozáson felül többlethez, nagyobb erőforráshoz kel juttatni, hogy a fokozott igények kielégít­­­tessenek. Ilyen erőforrás az OVOMALTINE. Az ?OVOMALTINE a legnemesebb tápszerek minden tápértékét és vitaminját koncentráltan­­tartalmazza. Kellemes, jó izű, könnyen emészt­hető. A rendes táplálkozás mellett a gyomor megterhelése nélkül adható (nem úgy, mint a nyalánkságok, amelyek még az étvágyat is el­ve­szik le A betálalt meleg tejbe, vagy kávéba 2—3 kás véskanál OVOMALTINE-t hintve, hatalmas energia és táperőtöbblethez juttatjuk a szerve­zetet. Ára a doboz nagysága szerint P 5.9, P 2.80, P 1­ 50. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban, lőszer­­ez csemegekereskedésekben. Magyarországon gyártja, mintát és ismertetést ingyen küald a dr. Wander gyógy­szer- és tápszergyár r.-t., b­udapest, 1­0. postavók. X„ Keresztúri út 30/c. HÁNLAP_______________ EURÓPA ÚJÉVE ÍRTA AUER PÁL Elmúlt az­­ esztendő. Alkonyodig és új­ból ránk köszönt a Szilveszter-est. Szerte a világon folyik a pezsgő és ömlik a könny. Akinek nincs gondja, nem törődik a világ száz bajával, aki pedig küzd és szenved, dehogy is ér rá egyetemes problémákkal foglalkozni. Ugyan kinek jutna eszébe, hogy feltegye a kérdést: Quo vadis. Európai Régen elfelejtettük már, hogy 1914-ben néhány politikustól függött mindnyájunk sorsa, hogy élet, vagy halál, jólét vagy nyomorúság, nemzeti lét, vagy bukás azon múlott, hogy azok az államférfiak, akik a népek sorsát intézték, kritikus órákban és azokat megelőzően miként teljesítették kö­telességüket. Hogyan fogadkozott millió és millió em­ber a harctéren ébren töltött hosszú éjszaká­kon és otthon, míg hozzátartozóiért ret­tegve virrasztóit, ha vége lesz a háborúnak, nem fogja közömbösen szemlélni, hogy né­hány ember hogyan játszik a külpolitika klaviatúráján, jobban kedvelvén a fortissi­­mókat, mint a harmóniát,­­ hanem köve­telni fogja a régi politikával való szakítást. Hol vannak ezek a fogadkozások és hol ké­sik ez a szakítás? Európa újra hatalmi csoportokra oszlott, mint a háború előtt és csodák csodája, ha a puskaporos hordó nem robban fel hama­rosan. A sok veszedelmet rejtegető probléma közül főkép az olasz—francia ellentét az utóbbi hónapokban erősen éleződött ki és fölötte nyugtalanító. Olaszországhoz Spa­nyolország, Albánia és Magyarország állnak legközelebb, míg Franciországnak a kis­­entente államai, Lengyelország és Belgium a szövetségesei. A népek, az istenadta né­pek, jóformán észre sem veszik, mint áll egymással szemben­, részben állig felfegyve­rezve, a két hatalmi csoport, míg a harma­dik: a lefegyverzett Németország lesben áll, hogy egyedül, vagy Ausztriával és Orosz­országgal szövetkezve, beavatkozzék az egyik vagy másik fél oldalán, ha ezzel sa­ját magának kiverekedhet valamit. Hogy a hatalmak két, illetve három csoportja kö­zötti háború megint nem oldatná meg a függő problémákat, valószínű. Az azonban bizonyos, hogy az újabb vérveszteség és a sok óriási improduktív kiadás még koldu­­sabbá és züllöttebbé tenné Európát. Emel­lett újabb csapást mérne kultúránkra,­ mely háborús időkben és szegénység és szenvedé­sek közepette nem fejlődhetik. Kétségtelen az is, hogy ismét forradalmakat idézne elő. Végeredményként pedig még inkább a gaz­dag, erős és egységes Amerika gyarmatává süllyesztene minket és egyúttal teljesen vé­­get vetne az európai civilizáció presztízsének Ázsiában, sőt Afrikában is. Elsősorban te­hát nem is a béke áldásairól, hanem Ame­rika és Ázsia ellen való védekezésről kellene beszélni. Mindezt látja minden józan, intelligens ember Európában. És mégis rohanunk to­vább vesztünkbe. Teljesen igaza volt gróf Coudenhove-Kalerghi-nak­, mikor az európai államok összefogását sürgette Minden egyéb megoldás Európa öngyilkosságát je­lenti. Nem fontos a forma, nem fontos az elnevezés. Akinek Páneurópa nem tetszik ne használja ezt az elnevezést. És aki fázik­­ a pacifizmustól, maradjon meg saját ideál­jainál. Azt azonban meg kell értenie min­­denkinek, hogy az európai kontinensen vég­­­legesen békét kell teremteni. Nem azért, mert embert ölni gyalázat, nem azért, mert a béke áldásos. Istennek tetsző és jóleső do­log — ezt úgyis hiába hirdetné az ember —, hanem azért, mert az egységes, gazdag, belső nemzeti és európai értelemben vett szociá­lis harcokat nem ismerő Amerikával szem­ben az egymásra agyarkodó, egymással gazdasági és fegyveres háborút viselő, fegy­verkezésre, improduktív célokra rengeteget­­ pazarló, szegénysége következtében szinte megoldhatatlan szociális bajokkal küzdő Európának el kell buknia és a színes fajok­ is teljesen emancipálni fogják magukat vele szemben kulturális és gazdasági tekintetben egyaránt. A legbuzgóbb nacionalistának is tisztában kell lennie azzal, hogy Európa bé­kéje, az európai kultúra megmentése saját nemzetének is érdeke, mert gyarmattá süly­­lyedt, szegény és kultúráltan Európában egy nemzetre sem vár dicső jövendő. Mi bizonyára nem járhatunk elül az euró­pai államok kölcsönös kibékítésének mun­kájában. Ez elsősorban a nagy államok és főkép a győztes népek feladata. De azért mi sem téveszthetjük szem elől az egyetemes európai érdekeket, amelyek nélkül a mi ér­dekeink sem érvényesülhetnek. Ez legkevésbé sem jelentheti a mostani helyzetbe való beletörődést. Sőt éppen rá kell mutatnunk, hogy Európa békéje csak a természetellenes megoldásoknak, a nyu­galmat veszélyeztető helyzeteknek repará­lása esetén biztosítható. Ez tehát a prius, amely után a locarnói paktumoknak követ­kezniük kell. De ha a sérelmek jóvátételét békés eszközökkel kívánjuk, azon kell len­nünk, hogy oly atmoszférát teremtsünk, amely mellett az ily jóvátétel lehetséges. Kétségtelen, hogy e tekintetben sem indul­hat ki tőlünk a kezdeményezés és üldözé­sekre nem felelhetünk szeretetteljes szavak­kal. Ahol és amikor azonban lehetséges, a reparációt nem gyűlölködő, hanem olyan­­ hangon kell követelnünk, amely a békés­i megegyezést nem teszi lehetetlenné. Ha a mai államcsoportok rendszere meg­­y marad, elbukik Európa, de az elszegénye­­d deli kontinensen belü­l mi magyarok sem­­ várhatunk semm­ilyen lényeges javulást- Ha­­ ellenben Franciaor­szság és Olaszország meg-­s békülnek, Olaszország és Jugoszlávia között­­ enyhülnek az ellentétek és a locarnói poli­tika folytatódik, van remény, hogy — ha magunk nem rontunk rajta — a m­i hely­zetünk is javulni fog, megteremtődnek a dunai Locarno előfeltételei, orvosoltatni fognak sérelmeink, aminek lehetősége most­­ már a kis­entente államférfiainak beszédei­ben is meg-megcsillan, és létrejön a végle­ges béke a Duna völgyében. Ez a kis­­entente-nak épúgy érdeke, mint nekünk. Mindez nem kis mértékben függ a kü­lönböző nyugati államokban az elkövetkező évben tartandó választásoktól is és így az 1928-as esztendő Európának kritikus esz­tendeje lesz. Szorongó érzéssel kezdjük meg­­az új évet: várjon milyen sors vár Euró­­­­pára és szegény magyar hazánkra? A Duna—Száva—Adria Vasút helyettes vezérigazgatója, Pogány Sándor szintén ma adta ki a kinevezésekről szóló körözvényt, amely nyolcvanöt nevet tartalmaz. A Duna—Száva—Adria Vasútnál főként az alsóbb rangosztályban levő segéd- és al­tisztek léptek elő. A magasabb rangosz­tályba lépők közül Szakváry Sándort főin­tézővé nevezték ki, míg előléptetésben Mi­­hálka Pál, Fojtik Imre felügyelők, valamint Szmrecsányi Kálmán, Bayer Ágoston főin­tézők részesültek. Újévi kinevezések a MÁV-nál és a Duna-Száva-Adria Vasútnál A Magyar Államvasutak hivatalos lapja ma közli az újévi előléptetéseket és kineve­zéseket. Samarjay Lajos elnökigazgató most gyakorolta első ízben a kinevezésekre és előléptetésekre vonatkozó jogát és a mai napon közel 250 tisztviselőt részesített ki­nevezésben és előléptetésben. Több újítást léptetett életbe. Így négy új főfelügyelőt nevezett ki és pedig Simay Istvánt, Gos­­­leth Bélát, dr. Bárdos Istvánt és dr. Dániel Dezsőt. Az illetők eddig igazgatósági cso­portvezetők voltak. Samarjay Lajos elnök­­igazgató ugyancsak honorálta a háborús érdemeket is, amennyiben most azokat a tisztviselőket is előléptette, akik a háború miatt ebben nem részesülhettek. Húsz kö­zépiskolát és tanfolyamot végzett fiatal tisztviselő is megkapta újévre a kinevezést, míg 30 C-listás tisztviselőt az A listára helyeztek. Egyébként a magasabb rangosz­tályokban többek között a következők lép­tek elő: Az V. fiz. osztály B) fiz. csoportjának 2-ik fiz. fokozatából ugyanazon fiz. osztály A) fiz. csoportjának 2-ik­ fiz. fokozatába: Mohi■ Lajos, Steiner Elemér, Radó Dezső, dr. Végh István, dr. Osvald János, Lizer Ferenc Károly, Tóth Tibor, dr. Takács Antal, dr. Vas Frigyes, R­o­­hácsy Ferenc, Mayer Ferenc, Eicher György, Vanicsek Ferenc felügyelők — előléptek. — A VI. fiz. osztály D. fiz. csoportjának 1-fő fiz. fokozatából ugyanazon fiz. osztály A) fiz. cso­portjának 1-ső fiz fokozatába: dr. Kiszely József, dr Horváth Gyula, dr. Klintó Jenő tit­károk, Kürti Imre főmérnök, dr. Fehér Géza titkár, Gráf Frigyes, Udvarhelyi Zoltán főmér­nökök, dr. Kodály Pál titkár, Girardi Géza, Tóth Oszkár főmérnökök, dr. Gremsperger La­jos, dr. Nagy György, dr. Pacher Kornél titká­rok, Zsivay Jenő főmérnök — előléptek. — A Vll. fiz. osztály B) fiz Csoportjának 1-ső fiz. fokozatából ugyanazon fiz. osztály A) fiz. cso­portjának 1-ső fiz. fokozatába■ dr. Ruszt László, dr. Fecseg Imre, vitéz dr Szepesy Antal, dr. Maroevich Tibor, dr. Bezzegh János, dr. Rybarcz József, dr. Szabó Árpád, dr. Vajda Hugó segédlilkiírok. Mar­sovszky Gyula mér­nök, dr. Szabadfy József s titkár — előléptek. — A Vili fiz osztály A) fiz. csoportjának l-sö fiz. fokozatából a Vll fiz. osztály A) fiz. cso­portjának 3-ik fiz. fokozatába: Kónya László, Csorba Sándor mérnökök — kineveztettek. — A Vill. fiz. osztály A) fiz csoportjának 3-ik fiz. fokozatából a Vll. fiz. osztály A) fiz. cso­portjának 3-ik fiz fokozatába: Tornai Jenő fo­galmazó s.-titkárrá — kineveztetett. — 1 92. évi február 1-től a főiskolás tisztviselők stá­tusában az V fiz osztály A) fiz. csoportjának 1-ső fiz. fokozatából a IV. fiz. osztály A) fiz. csoportjának 3-ik fiz fokozatába, dr. Andó László felügyelő igazgatósági csoportvezető főfelügyelővé kinevezteteil. — Új kinevezések 1028 január 1-től kezdődő hatállyal. A főisko­lát végzett tisztviselők státusába: a Vili. fiz. osztály A­ fiz csoportjának 3-ik fiz. fokoza­tába: Körösi Gábor, Csiky György oki. gépész­mérnök, órabércsek Metz István, Frank Ká­roly, Tarján Jenő, Lévárdi Dömötör műszaki gyakornokok, Kiss György oki. gépészmérnök, órabéres, Nádrai Jenő, Körtye József, Theodo­­rovits Iván, Dékay László műszaki gyakor­nokok mérnökökké kineveztettek. A R­ÁF-nál a szolgálatot mindössze négy főtisztviselőnek mondották föl, így, miután a szolgálati időt már betöltötték, nyugdíjba megy Horváth­­ Géza főfelügyelő, Nagy Izsó, Rásky István, Stark Sándor felügye­lők és Miertus József főintéző. Vasárnap Politikai gyorsfénykép az 1927-es évről Sietve búcsúzzunk el a múló esztendő poli­tikai eseményeitől, mert a magyar liberális és ellenzéki polgárságnak vajmi kevés öröme lehe­tett az 1927-es évben. Demokrácia és liberaliz­mus semmit sem kapott a kimúlt évtől, amely már első napjaiban egy sivár jövő perspektíváját ve­tette előre. A nyílt választások „hajtóvadászata“ után január végén ült össze az a képviselőhöz, amelyben az ellenzéknek úgyszólván csak hír­mondói maradtak. Januárban voltak a felső­házi tagválasztások, amelyek azt a szenzációt hozták, hogy Andrássy Gyula gróf még ide sem tudott bejutni. A képviselőház első ülésén meg­jelent, mint ajonnan megválasztott képviselő,­­Héjjas Iván is, akit a baloldal a legnagyobb felháborodással fogadott és aki azóta egyetlen­egyszer sem volt a parlamentben. Januárban adta ki Scitovszky Béla belü­gyminiszter azt a híres erkölcsrendeletet, amelyről annak idején annyi szó esett. A téli hónapok elég csendesen teltek el a po­litikában és új politikai szenzációt­ csak az je­lentett, amikor április 2-án Bethlen István gróf miniszterelnök Rómába utazott, ahonnan hus­­vétra érkezett vissza. Bethlen és Mussolini Ró­mában barátsági szerződést kötöttek s az olasz­­magyar barátságról természetesen azóta is sokat beszélnek. Már előzőleg Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter járt az olasz fővárosban, hogy olasz-magyar kulturális kapcsolatokat teremt­sen A belpolitikai életben fontos esemény volt a munkásbiztosító törvény tárgyalása, amely ellen az ellenzék heves harcokat folytatott, a kormány azonban saját ízlése szerint alkotta meg a törvényt. Július 25-én halt meg Csernoch János hercegprímás és a Magyar Hírlap alig né­hány nappal a kiváló főpap halála után jelen­tette, hogy a Szentszék Serédi Juszlin­án ben­cés­ pátert akarja esztergomi érsekké kinevezni, a kormánynak azonban Szmrecsányi Lajos egri érsek vagy Glattfelder Gyula csanádi püspök a jelöltje, ... ...... .., Bárczy István, akit a harcos ellenzék már előzőleg elveszített, nyáron bejelentette a kor­mánypártba való belépését. A főváros demo­kratikus közönsége kénytelen volt tudomásul venni azt a lépést, amellyel Bárczy István sok­­évtizedes közéleti és politikai múltjával sza­kított. Szeptemberben a Paléologue-jegyzék ismere­tes ügye került felszínre s a politikai világban hetekig beszéltek róla. Egész váratlanul és meg­lepetésszerűen történt, hogy október 19-én Bethlen István miniszterelnök a kormánypárt értekezletén bejelentette a numerus clausus tevvbevett módosítását. Rá néhány napra a Nemzeti Színház előtt viharos tüntetések foly­tak Szomory Dezső Nagyasszony­a miatt. Bod János pénzügyminiszter ősszel London­ban járt, ahol különböző pénzügyi tanácsko­zásokat folytatott. A miniszterek külföldi útja ezzel még nem fejeződött be mert decemberben a miniszterelnök, a külügyminiszter, a pénzügy­­miniszter Genfben járt, hogy a népszövetségi kölcsön utolsó részletét kérjék, ugyanebben az időben pedig Klebelsberg Kunó gróf kultuszmi­­niszter nagy titokban Rómába utazott, hogy az időközben kinevezett Serédi Juszlin­án herceg­­prímással és Gasparri bíborossal tárgyaljon. A decemberi események közé tartozott még Mari­­novich Jenő főkapitány nyugdíjazása és Be­­zegh-Iluszágh Miklós főkapitány kinevezése, továbbá a munkásbiztosító intézet új vezetősé­gének kinevezése. A parlament munkája haladt azon az úron,­­ amelyen döcögnek azok a parlamentek, ahon­­­­nan a kormány erőszakos választásai kirekesz­tik az ellenzéket. A költségvetés és a m­unkás­­biztosító javaslat után nagyfontosságú volt még a büntetőnovella, amelyet az év végére elfo­gadtak, szerencsére az eredetinél jóval enyhébb szövegben. A hadikölcsönvalorizálról, amelyről a népjóléti miniszter törvény­javasla­tot nyújtott be, már nem tudtak letárgyalni, mert a javaslat még a kormánypártnak sem tetszett. Vázlatosan ez volt a magyar belpolitika 1027-es esztendeje. Nem hozott semmit, de akármilyen rossz volt is, nem vihette el azt a reménységünket, hogy egy új esztendő meg­hozza a liberalizmus és demokrácia diadalát A üsse, iserwag, nyom­or és rheums fteteigens segi­atáso­­sarcú gyógyvize a Salvator forrás van­saias Kellemes üdítő ital.

Next