Magyar Hirlap, 1928. április (38. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

2 1928 április­­. valamely hatalom lemond a támadó hábo­rúról, ezzel nem mondott le arról a jogáról, hogy megtámadtatás esetén védekezzék. Ha az amerikai kormány ezt a három fundamentális pontot a francia kormánnyal egyetértve tárgyalási alapul elfogadja és már előre elismeri, hogy az új szerződés nem állhat ellentétben a népszövetségi és locarnói egyezmé­nyekkel, valamint az egyes hatalmak között létrejött garancia-szerződésekkel, akkor a francia kormány készséggel hajlandó az amerikai kormány akciójához csatlakozni és az eddig Párizs és Washington között le­folyt ilyen irányú jegyzékváltást átvizsgálás és megfontolás végett a német, angol, olasz és japán kormányok elé terjeszteni és egyút­tal ezeknek a kormányoknak a háborúellenes szerződés megkötését javasolni. Ezeknek a hatalmaknak az egyezmény keretében ünnepélyesen ki kell jelenteniük, hogy a háborút, mint a nemzeti politika esz­közét elítélik, kötelezniök kell magukat arra, hogy nem tá­madnak és kizárólag békés eszközökkel igye­keznek elsimítani bármilyen tekintetben ke­letkező konfliktusaikat. A szerződés csak ak­kor lép életbe, ha ahhoz valamennyi állam csatlakozik és azt egyetemesnek ismerik el. Ebben a szellemben nem lehet akadálya az őszinte és minden kétséget kizáró együttmű­ködésnek. ff® A berlini rendőrfőnök Párizsban köz­lekedési rendet tanul és nyilatkozik tapasztalatairól a Magyar Hírlapnak Párizs, március végén. (A Magyar Hírlap tudósítói­tól) Egy hete immár, hogy lankadatlan szorgalom­mal járja be az utcák labirintusát vezérka­rával és Chiappe párizsi prefektussal dr. Zergiebel Károly, Berlin rendőrfőnöke. Az új Polizeidirektor, aki Köln városának rendjét biztosította legényeivel, mielőtt a német fővárosba került, azzal a bevallott céllal jött ,hogy tanuljon a párizsiaktól Fő­leg azt amiben itt valóban mesterek: közle­kedés­tant. Akárcsak Párizsé, Berlin forgalma­s autó­parkja is egyre növekszik és ezért ott is szükségessé válnak azok a rendszabályok, amelyeket a szajnaparti metropolisban már évekkel ezelőtt életbeléptettek. Zörgiebel doktor ma fogadta a sajtó tu­dósítóit, köztük a Magyar Hírlap párizsi munkatársát, is, akinek a következőket mon­dotta utazásáról s benyomásairól: — Régi tervem, hogy a világ valamennyi nagyvárosának rendőrsége között bizonyos kapcsolatot, szorosabb s barátibb viszonyt létesítsek, mert erre szükség van a betörők, rablók s egyéb gonosztevők valóban nemzetközi szer­vezete ellen. Az ő bandájuk nem ismer­t ha­tárokat s, különféle nemzeteket. Félre kell tennünk tehát az ilyen előítéleteket nekünk is ha sikerrel akarjuk felvenni az ellenük való küzdelmet. — Emellett a cél mellett, amelynek köve­tésében később ellátogatok Londonba s más nagyvárosokba is, főként azért jöttem Pá­rizsba, hogy az itt alkalmazott s valóban kiváló és mintaszerű közlekedést szabályozó intézkedéseket tanulmányozzam. Elsősorban az egyirányú menet (sens unique) utcahálózatát s jelzéseit tar­tom érdekeseknek, követésre méltóknak, továbbá a forgalmas utcakereszteződéseken működő csengő és egyéb jelzőkészülékeket, amelyek teljesen eltérőek a mieinktől. — Ezzel szemben tanáccsal szolgálok Chiappe kollégámnak azoknak a technikai eszközöknek s installációknak felszerelé­sét illetőleg, amelyek a betörők ellen való védekezést teszik célirányosabbá, könnyebbé és amelyek Párizsban még nincsenek meg, Berlinben viszont javában működnek. Mindenekelőtt az Überfax-telefonra gondolok, amelynek révén a telefonbérlő minden beszélgetés nél­kül, egyszerű kézmozdulattal értesítheti a legközelebbi őrszobát a rablók látogatásáról, amennyiben teefonjának korongját az LYtlNi seIíY.emA' ssrn As OOLDHERGeR OJ­ SZTÁV Cég Új elmei Rákóczi út 59. szám. (N­épopera káváház mellst. Telefon: 412 e­zts 1 überfall szóra igazítja be.­­ E jelzés révén az előfizető lakásához legközelebb eső rendőrszobán felhangzik a vészjel és pár perc múlva a veszélyeztetett hely­színére érkezik a legénység. Ennek az apparátusnak révén már igen sok veszedelmes betörőt sikerült elfognia a német rendőrségnek „munka közben“. — Chiappe úrnak nagyon tetszik ez a szerkezet, épúgy, mint a mi nagy hoteljeink­ben s egyéb nyilvános helyeinken elhelye­zett Politeirus ötlete is, amely a tűzjelző­készülékekhez hasonlóan csak éppen a rendőrség posztjait jelzi, ha segítségre van szükség. Valószínű, hogy Párizsban is fel­szerelik ezeket a készülékeket a közeljövő­ben. — Ugyanakkor, amikor a közlekedés pro­blémáit és azok megoldását tanulmányo­zom, jó alkalom nyílik a választási harc s azok előkészületei­nek rendőri része megfigyelésére, amelyet Párizsban szintén mintaszerűnek találok. Csak annyit említek meg, hogy Németországban, mint önöknél is, — noha minket fegyelmezettebbeknek hisznek — a választási plakátokkal bera­gasztják valamennyi magán- és középület falait, kivétel nélkül. Párizsban ehelyett fatáblákat helyeznek el a forgalmasabb csomópontokra, útvonalakra, a középületek elé stb., csak ezekre szabad plakátot illeszteni. És a „fegyelmezetlenek“ fővárosában senkinek se jut ma eszébe s meg se kísérli, hogy máshová csempéssze a maga választási felhívását, mint ahová a törvények rende­lik. Ezt az egyszerű s tökéletes megoldást valóban csodálom és szintén követésre méltónak találom. — Kissé irigykedve nézem, mily erélyesen és pontosan folyik újabban Párizs nagytakarítása az úgynevezett épuration de Paris. Végül az a szándékom, hogy a berlini és párizsi rend­őrség között bizonyos barátsági megállapo­dást hoztak létre, amelynek alapján a jövő­ben még szorosabb s eredményesebb lehet a két policia együttműködése, mint a múltban volt. Zergiebel dr. körülbelül két hétre tervezi párizsi tartózkodását, amelynek során talál­kozik a közigazgatás kiválóságaival, majd visszatér a parancsnoksága alá rendelt tisztikar élére, hogy hasznát vegye s hasznát láttassa franciaországi tapasztalatainak. iu Gy. ­­i KACÉRSÁG ISKOLÁJA Írta: BÍRÓ LAJOS , Mahmud Ali örömmel fogadta ezt a szug­­gesztiót és lelkesen fogott bele abba, hogy né­hány klasszikus költeménynek a tartalmát szép francia prózában elmondja. A­­ lelkes törekvés természetesen nem győzhette meg a hallgatót sem a versek szépségéről, sem arról, hogy kü­lönös forróság árad ki belőlük, de minden vers kétségtelenül egy-egy elszánt szerelmi vallomás volt és a buzgó fordítót egyre jobban meggyőzte saját indulatainak a fékezhetetlenségéről. Mah­mud Ali elhagyta a helyét a fal mellett, átült Genevieve mellé, és a közelsége idővel olyan kö­zelivé lett, hogy Genevieve szótlanul mosolyogva szintén átült egy másik székre. A feszült vára­kozás lassanként szinte elviselhetetlenné lett szá­mára és már-már kísértésben volt, hogy kimen­jen és tudakozódjék, amikor végre bejött Theo­dora a teásasztallal. Genevieve dobogó szívvel várt. Theodora azonban úgy el volt foglalva azzal, hogy ártatlan és leányos csodálkozással teli pillantásokat vessen Mahmud Alira, hogy nyilván mindenről megfeledkezett és végül sze­líd mosolygással távozni készült, anélkül, hogy a száját kinyitotta volna. — Mi az, Theodora — más nincsen? — kér­dezte Genevieve izgalomtól és haragtól resz­ketve. — De igen, — dadogta Theodora álmaiból felriasztva — de igen... mit parancsol, nagy­ságos asszony? — Mi van? — Van ... van... jeges krém, vagy grena­dine. — Hozzon egy pohár grenadinet, —– mondta Genevieve elsápadva. Theodora kiment és Genevieve a teásasztalon babrált, hogy lehajthassa és eltakarhassa egy kissé az arcát. Mahmud Ali ezúttal is visszauta­sított mindent, amit Genevieve kínált neki, de miután Theodora a grenadinet is behozta, lelke­­­­sen és tüzesen újra beszélni kezdett. Genevieve­­nek keserves erőfeszítésébe került, hogy a hálás hallgató mosolygó figyelmét az arcán megtartsa, de töprengő s fájdalmas szórakozottságából egy­szerre felriadt, mert a Mahmud AH bőven ömlő mondataiban hirtelen Bernard Shaw neve ütötte meg a fülét. Mi van Bernard Shaw-val? Mah­mud Ali, sajnos, nem tud angolul, de lefordít­­tatta magának Bernard Shaw Back to Metuselah című művét. Bölcs mű. És prófétalelkű írója azt mondja, hogy pár ezer év múlva a költők az egész világon hölgyeik aranybarna arcáról fognak énekelni. Mit jelent ez? Egyebek között azt jelenti, hogy a természet nagy parancsszava az, ellenállhatatlan erő az, amely a föld leg­szebb asszonyát — a fehér asszonyt — a föld legférfiasabb férfia, a barnabőrű férfi felé ha­jtja. Engedelmeskedni kell ennek az ellenállhatatlan erőnek... Genevieve nem volt olyan kedvben, hogy ezen a teórián és ezen a felszólításon mulasson, sőt a szomorú bosszúsága oly ingerültté lett, hogy vendégét hamarosan távozásra szólította fel. Mahmud Ali meglepetten engedelmeskedett, az­után azt kérdezte, hogy holnap este eljöhet-e? Genevievenek ekkor egy másodpercre eltűnt a szomorúsága és bosszúsága és a hideg, nyugodt megfontolás vette igénybe a lelkének minden energiáját. Eljöhet-e Mahmud Ali holnap is? Nem. Nagyon is kényelmes lenne számára. Amúgy is nagyon gyorsan törtet előre. Distan­ciát kell teremteni. Nem. Mahmud Ali meg volt döbbenve. Miért? — Szükségem van a magányosságra, és te­kintettel kell lennem házigazdáimra is. — Holnapután? —­ Nem. — Kérem, kérem. — holnapután. — igen? — Majd megüzenem. Genevieve nagy elégtétellel hallgatta, milyen felindultan könyörög Mahmud Ali semmi másért, csak egy látogatásra való engedelemért, de kérlelhetetlen maradt. Ma­jd megüzeni. Mahmud Ali csak akkor ment el, mikor Genevieve annyit megígért, hogy ugye három napon? ... mondjuk négyen ... hát mondjuk ötön belül bizonyosan vizen neki, és azután megzavarodva és elgondolkozva lépdelt Niemayer doktorral a kerti kapu felé. Genevieve pár perc múlva értesült róla, hogy a Ronald szökése azért nem sikerült, mert a nagy összeggel megvesztegetett őt, akinek ki kellett volna eresztenie, hogy a pénzzel azután maga is eltűnjön és a szabilisztáni viszonyok­hoz képest irígylésreméltó jólétben élje le hátra­lévő éveit, szóval ez a kis rentierré előléptetett őr jobbnak látta minden szöktetési kockázat vállalása nélkül egyszerűen eltűnni. Holnap kis birtokot vásárol valahol és békésen ül fügefái árnyékában, annyival inkább, mert csendes tá­vozása előtt alighanem mindent elmondott Kü­­csük Szaidnak, aki maga ügyel fel a fogházra és akiről az utolsó fogházőr is tudja, hogy az ilyen bejelentéseket megjutalmazza, a hűtlenség megtorlására azonban egyféle büntetést alkal­maz: a halálbüntetést. Újra kell kezdeni a dol­got és pedig most már okosabban. Hutchinson az első naptól kezdve türelmetlenül lázadozott a Ronald tétlensége miatt és nem volt hajlandó abba se belenyugodni, hogy lord Rosslyn a dip­lomácia szokásos eszközeit messze túlhaladó terveken dolgozik a Ronald érdekében. Amióta pedig megtudta, hogy a Ronald egész pere és fogvatartása zsaroló kísérlet Genevieve ellen, azóta állandóan egy izzó dühnek a lázában élt. Nem habozott Mahmud Alit disznó fekete ebnek nevezni, állandóan vakmerő terveken törte a fe­jét és komolyan fontolgatta, mi lenne egy jól célzott puskagolyóval, amely a Mahmud Ali ér­dekes fejét valamelyik mutatványos kilovaglásá­nál átfúrja. Ettől a tervtől egyelőre csak azért volt kénytelen elállni, mert a teljes siker esetén is kockáztatta volna a Ronald életét. A követ­kező napokban egyébként hivatali kötelességeit végleg elhanyagolta; ha nem volt bent Ronald­nál, akkor vakmerő terveinek az előkészítésén fáradozott. Genevieve a következő napokban se látogatta meg Ronaldot. Ezt parancsolta egyrészt az okos­ság, Mahmud Ali számára fenn kellett tartani azt a látszatot, hogy kettejük között súlyos né­zeteltérés van. Másrészt ez a nézeteltérés való­ban elég súlyos volt arra, hogy Genevieve semmi jót se várjon a találkozásuktól. De néha úgy megrohanta a kétségbeesett szerelme és a kín­lódó vágyódása, hogy hirtelen leült az íróaszta­lához és levelet írt Rónaldnak. A levelek több­nyire rövidek voltak: egy-egy elkeseredett sze­relmi vallomás, a kétségbeesett szerelemnek egy­­egy forró feljajdulása. „Ronald, imádlak, imád­lak, imádlak. Megfogom a kezedet, a szívemhez szorítom és megcsókolom. — Genevieve.“ Nie­mayer doktornak jutott ki az a vegyes érzelmek­kel fogadott szerencse, hogy ezeket a leveleket Ronaldnak bevigye. Ronald az első levelet haran­­gosan el akarta tépni, miután elolvasta. (Folytatjuk.) Vasárnap. Rakovszky Iván a Közmunkák Tanácsának elnöke A Magyar Távirati Iroda jelenti: A m. kir. minisztérium dr. Rakovszky Iván ország­­gyűlési képviselőt és nyugalmazott belügy­minisztert a Fővárosi Közmunkák Tanácsá­nak elnökévé, dr. Czabalay Kálmán minisz­teri tanácsost, a Fővárosi Közmunkák Ta­nácsának elnökhelyettesét a Fővárosi Köz­munkák Tanácsának alelnökévé kinevezte. Öngyilkos artista Pécsről jelentik: Göndör Béla 30 éves pécsi születésű artista, aki a fővárosban a Bekeov-cirkuszban, a Royal­ Orfeumban is működött, azért, mert menyasszonya hűtlen lett hozzá, szublimáttal megmérgezte magát Súlyos állapotban a klinikára szállították. Moszkvában monarchikus pompával fogadják az afgán királyt Berlinből jelentik. Moszkvai jelentés sze­rint Amanullah afgán király fogadtatására nagy készülődések folynak.­­ A királyt teljes monarchikus pompával fogják fogadni, an­nál inkább, mert első ízben történik a pro­letárdiktatúra óta, hogy koronás államfő lá­togatást tesz Moszkvában. Több mint 100 éve fennálló »Kölcsönös Tűzkár« és „JANUS“ általános Kölcsönös Biztosító Intézet magyarországi igazgatósága Budapest, V., Nádor utca 34. Életbiztosítás rendkívül előnyös, minden vonatkozásban modern Olcsó díjtételek Agilis munkatársak előnyösen elhelyezkedhetnek

Next