Magyar Hirlap, 1928. július (38. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

2­­928 július T. «UIO)9Q) HÍRLAP Az Erzsébetvárosi Kör miniszteri biztosa semmiféle visszásságot nem talált a körben Politikai körökben nagy feltűnést keltett, hogy Scitovszky Béla belügyminiszter várat­lanul felfüggesztette az Erzsébetvárosi Kör autonómiáját és Doór Aladár miniszteri osz­tálytanácsost miniszteri biztosként a körhöz kiküldötte. Hosszú előzménye van ennek a váratlan miniszteri intézkedésnek. Az Erzsébetvárosi Kör tagjainak túlnyomó része a községi és a képviselőválasztások során ellenzéki poli­tikai álláspontot foglalt el, mégis legutóbb egy közgyűlésen, amelyen az elnökválasz­tás nem szerepelt napirenden, Ugron Gábort a Kör elnökévé választották. A tagok leg­nagyobb része ebbe nem volt hajlandó bele­egyezni, vacsorát rendeztek, amelyre meghívták Rassay Károlyt és Sándor Pált is, akiket tü­ntett lelkesedéssel és rendkívül meleg ovációval fogadtak.­­A kormánypárti kisebbség erre a feljelenté­sek özönét indította meg a Kör régi vezető­sége ellen, aminek az lett a vége, hogy a belügyminiszter Boór Aladárt miniszteri biz­tosként kiküldötte. Boór Aladár meg is jelent a Körben, kö­zölte a vezetőséggel, hogy a Kör klubszerű működését tovább folytathatja, majd átvette Ehrlich G. Gusztáv elnök deklarációját, amelyben a Kör elnöke kéri a miniszteri biztost, hogy az alapszabálymódosító köz­gyűlést mielőbb hivassa össze, a vizsgálatot mielőbb folytassa le s a tisztújító közgyű­lésről is mielőbb gondoskodjék. Az Erzsébetvárosi Kör autonómiáját fel­függesztő belügyminiszteri határozat a Kör alapszabály ellenes működését abból a tény­ből állapítja meg, hogy a Körnek több igazgatósági, választ­a Magyar Távirati Iroda jelenti. A VII. kerületi Erzsébetvárosi Kör autonómiájának a m. kir. belügyminiszter által történt fel­függesztésével kapcsolatban illetékes helyről a következőket közüik: A VII. ker. Erzsébetvárosi Kör autonó­miájának felfüggesztése azért vált szüksé­gessé, mert a kör egyes tagjai részéről be­nyújtott többrendbeli panaszbeadvány alap­ján a székesfőváros polgármestere által el­rendelt hatósági vizsgálat során megállapí­tást nyert hogy a kör évek óta az 1920 március 28-án tartott közgyűlésén elfogadott, de kom­ányhatóságilag jóvá nem hagyott módosított alapszabályok alapján működik, mányi tagja és több elnökhelyettese van, mint amennyit az alapszabályok megengednek. Megállapítja a belügyminiszteri határozat azt is, hogy a Kör nem módosította alap­szabályait, holott erre a hatóságtól 1922-ben felhívást kapott. Máris megállapították a Körben, hogy ezt a felszólítást annak idején Bárczy István elnök, vagy Nessy Gyula elnök­helyettes vette át, akik most mind a ketten kormánypártiak s akik annak idején nem intézkedtek a ha­tósági felhívásra és így a jelenlegi kormány­­párti vezetők miatt kell a Körnek az auto­nómia felfüggesztését elszenvedni. Boor Aladár miniszteri biztos egyébként kijelentette a Kör vezetősége előtt, hogy a Körben semmiféle visszásságra nem talált és feladatát tulajdonképpen csak abban látja, hogy a kötelező alapszabálymódosí­­tást gyorsan keresztülvigye és a Kör azután új alapszabályainak megfelelően végezze funkcióját. Elek Hugó, a Kör igazgatója kérte is a miniszteri biztost, hogy ezt a megállapítását a nyilvánossággal közölhesse. Az Erzsébetvárosi Kör vezetőségének az a terve, hogy lehetőleg két héten belül meg­tartja az alapszabálymódosító közgyűlést, a reá következő két héten belül pedig össze­hívják a tisztújító közgyűlést is, amelynek eredménye igazolni fogja, hogy a Kör tag­jainak túlnyomó többsége nem hajlandó magát néhány kormánypárti köztag kíván­ságától vezettetni. Ezeket az utóbb módosított alapszabályokat a m. kir. belügyminiszter 1922-ben, mint­hogy nem feleltek meg az érvényben levő rendeletnek, megfelelő kiegészítés végett azzal küldötte vissza a kör elnökségének, hogy ha alapszabályaikat az érvényben levő rendeleteknek megfelelően elkészítve újból felterjesztik, azokat érdemleges tárgyalás alá fogja venni. A belügyminiszternek erről a döntéséről a székesfőváros polgármestere értesítette a kör akkori elnökségét, de a kor a visszakül- L¥OMI SELYEM 4 IfiUN­ÁZ GOLnRÜROKH GUSZTÁV Rákóczi út 59. (Népopera kávéháznél) T 452—26 Japone dupla széles . . . P. 8.80 I­dött, meg nem felelő alapszabályokat azóta jóváhagyás végett nem terjesztette fel. Ellenben 1922. óta a régi érvényes alapszabályai rendelkezéseinek megsze­gésével állandóan a jóvá nem hagyott alapszabályok alapján folytatta műkö­dését. Ennek az lett a végső következménye, hogy a körnek az előbb említett kormányhatósá­­gilag jóvá nem hagyott alapszabályai alap­ján megválasztott vezetőségei — tehát a je­lenlegi is — a kör legális szerveinek el nem ismerhetők, úgyhogy a kör alapszabályszerű működésének biztosítása és a jogfolytonos­ság helyreállítása, valamint a köz belső rendjének és békéjének biztosítása céljából is oly szervről kellett gondoskodni a magyar királyi belügyminiszternek, mint az egyesü­leti főfelügyeletet gyakorló hatóságnak, amely szerv legális alapon megteheti az előbb említett célok elérése érdekében mind­azt, ami a kör­t legális szervek hiányában saját maga nem tud és nem is tudna meg­tenni. A kör legális szerveinek pótlására lesz tehát a miniszteri biztos a kör autonómiájá­nak felfüggesztése mellett kiküldőé. Egyébként a kör klubszerű működését , továbbra is engedélyezi a belügyminisz­ter, mihelyt a kör alapszabályszerű működése biztosítva lesz, a kör autonómiájának fel­függesztése és a miniszteri biztos megbíza­tása megszűnik. ♦ Szép, szép mindez, de miért nem vették ezt észre mindaddig, míg a klub kormány­­párti politikát folytatott és miért állapítja meg csak most, 1928-ban, hogy a kör 1920-as alapszabályait 1922-ben a belügy­miniszter pótlások céljából visszaadta, ör­­döngős véletlen! Mindez csak most derült ki, amikor a klub többsége Rassay és Sándor Pál mellé állt f­ asa—ama 'wmmmmmmmmmmuwc , Illetékes nyilatkozat a kor autonómiája felfüggesztésének okairól ARNOLD BENNETT HUGO Fordította: GAÁL ANDOR Simon kivett a zsebéből egy fényképnyomatot, amelyen egy hölgy keze és egy nyugtarészlet látszott homályosan és összefolyva, továbbá néhány hiero­glifikus szám mutatkozott ködösen. — Olyan, mintha 6706 volna — mondta Albert. — Ez vagy 6706 vagy 6766 — jelentette ki Simon. — Nos, Ravengar nyugtájának a következő számú nyugtának kell lennie. Ennélfogva, ha lemegyünk és megnézzük a számlakönyveket és a nyugtamásola­tokat ... — Ügy van — mondta Albert és elgondolkozva lecsúszott a zongoráról. —... akkor valószínűleg valami nagyon érdekesre akadhatunk — fejezte be Simon szintén leszállva. — Nos? — Nos. Ez az, amiért szükségem van rád. Neked megvannak a kulcsaid és minden szükséges dolog, nem igaz? — De igen. — Akkor hát siess le és keresd meg. — Te nem akarsz jönni? — Én arra gondoltam, hogy hátha az úr hazajön és szüksége lesz rám. Albert megvetően nézte a gyávaságnak ezt a meg­nyilvánulását. — A született szolga gyávasága — gondolta magában. — Ó, persze — kiáltotta —, természetesen, ha... — Én is veled megyek — mondta Simon bátran.­­— Ha az úrnak szüksége lesz rám, hát akkor legfel­jebb várnia kell, ez az egész. Együtt ereszkedtek le Hugo privátliftjén, amely egyenesen a kupolateremből nyílott. A gyógyszeré­szeti és gyógynövény-osztály a földszinten volt. Simon kezelte a liftet és amikor kiszálltak a liftből, be­csapta a rácsot. — Nyisd csak ki mégegyszer, Sim — szólt rá Al­bert — Miért? Mi az? — Csak nyisd ki. Albert úgy szaglászott körül, mint egy kutya, amely meg akarja állapítani, vájjon nincs-e valami hallatlanul izgalmas dolog közvetlen közelében. Is­­m­ét belépett a liftbe és kíváncsian szaglászott. Hirtelen lehajolt és a lift párnázott ülése alá né­zett, aztán kihúzott egy tárgyat, amely valami dez­­inficiáló por dobozához hasonlított. — Áll...! — kiáltotta kiejtve a kezéből. — Forrót Mi az istennyila... Lábával kirugdosta a tárgyat a liftből a folyosó kőpadlójára, amely a halászati és vadászati osztályba vezetett. — Fogadok, hogy én kézben tudom tartani —— mondta Simon dicsekvően. Ujjai kockáztatásával fölemelte a tárgyat és sike­rült átvinnie a halászati és vadászati osztályba, ahol egy éjjel-nappal égő magányos villanylámpa fényé­ben nagy fehér márványlapok álltak ezüstös csapok alatt. Simon letette a cilindert az egyik márvány­­lapra, Albert megcsavart egy csapot és a következő percben, a cilindert gőzfelhő vette körül. A jelenség olyan volt, mint valami alkímiai és titokzatos műve­let. Aztán a gőz, ahogy keletkezett és kavargott a le­vegőben, halványabb lett és olyan volt, mint valami lombik gőze, amellyel valami középkori varázsló foglalatoskodik. — Remélem, nem fog felrobbanni! — dünnyögte Simon. — Ez már nem — mondta Albert —, nézzük csak meg most közelebbről! Albertnek volt műszaki fölszerelése is és egy kala­pács segítségével gyorsan felfedezte, hogy a cilinder két részre oszlik. Az alsó részben égő szén volt, a felsőben pedig gondosan elzárva parafin. A két rész közötti elválasztó vonal valami olvadó anyagból volt, amelyet az égő szén tüze már lassanként csaknem teljesen átolvasztott. — Úgy, szóval, ha ez az anyag átolvad — magya­rázta Simonnak —, a parafin belefolyik az égő szénbe és az aztán nagyszerű robbanást idézne elő. Megdöbbenve és szótlanul bámultak egymásra. És mind a ketten tudták, hogy a másik nyelvén kimondatlanul ez a szó forog: Ravengar. — De miért tették be a liftbe? — kérdezte Simon. — Mert — felelte Albert gyorsan —, a liftkamra az elképzelhető legjobb helye a tűznek. Itt van ter­mészetes huzata és szabad közlekedése minden eme­letre. Pufi"! És a láng egy perc alatt eléri mind a ki­lenc emeletet. És egy valódi, jó, mahagóni lift pom­pásan ég és nagyszerűen gyűjt mindent. — Tizenöt lift van az üzletben — dörmögte Si­mon. — Tudom — felelte Albert. Odament egy kis üvegnégyszöghöz a falnál, be­törte, megnyomott egy gombot és aztán megnézte az óráját. — Becsületére válik a tűzőrségünknek — jegyezte meg, amikor futólépteket hallott a szomszédos kor­ridorról. — Hét másodperc. Nem rossz. Újabb hét percen belül Albert különös felfedezése mellé kilenc cilinder sorakozott, amelyeket kilenc különféle liftben találtak. A többi öt liftet nyilván­valóan kihagyták abból a kolosszális tervből, amely London számára olyan pirotechnikai élvezetet szer­zett volna, amilyent talán 1666 óta még nem élt át Az éjszakai tűzőrség, amely körülbelül ötven ember­ből állott, felcsavarta a csöveket minden vízvezetéki csapra és parancsnokuk elrendelte, hogy állandóan őrizzék a galériákat. — Ide hallgass — mondta Albert —, most talán jó lesz, ha folytatjuk, amit megkezdtünk. __ Amit megkezdtünk? — kérdezte Simon kissé kételkedően. — Természetesen — felelte Albert. — Ha ez csak­ugyan Ravengar a fényképen és ezt még ma este megtudhatjuk és ha Ravengarnak benne van a keze ebben a dologban — könyökével a cilinderek felé mulatott —, akkor, azt hiszem, ennek valami hasz­nát vehetnők. Különben is az egész nem tart egy percig. Így aztán tovább mentek homályos szobákon és folyosókon át, melyek letakart holmikkal voltak tele, elhaladtak mérföldszámra pultok mellett, amelyek mellett székek ezrei álltak, ajtókon keresztül, ame­lyek nyikorgása furcsán hangzott a Hugo-áruház mélységes éjszakai csendjében, míg végre elértek a gyógyszerészeti és gyógynövény-osztályba. És a gyógyszerészeti és gyógynövény-osztály éjszakai nyu­galmában, amelyet csak két végén világít meg egy­­egy lámpa, úgyhogy valami kísérteties és illatos krip­­tának hatott, olyan volt, mint egy bizarr, parfümök­­től illatozó és kristálytükrökkel feldíszített holdbéli palota. A két fiatalember megállt, hallgatózott és tisztán hallotta az őrjárat távoli dobogását, amely valame­lyik távoli folyosóról visszhangzott. Ez visszaadta a bátorságukat. Most már nem érezték az égésszagot és nem vett rajtuk erőt folyton az a képzelődés, hogy kis lángnyelvek csapnak föl mögöttük. Albert behatolt a könyvelő fülkéjébe és kiszedett egy csomó könyvet, amelyeket egymás mellé könyö­kölve lapozgattak. — Helyben vagyunk! — kiáltott fd hirtelen Si­mon. — Nyugták. Január 9. És Albert olvasta: 6766, Mrs. Poidevin, 37. Prin­cess Gate: Vinolia, 6767, dr. Woolrieh, 23, Horse­­ferry Road: Kloroform! Nem tudom kivenni az ada­got, de jókora lehetett, azt hiszem, mert az összeg 18 shilling és 9 penny. — Dr. Woolrieh, 23, Horseferry Road? — ismé­­­telte Simon gépiesen. — Kloroform? (Folytatjuk.) A francia légügyi minisztérium felállításának ügye Párizsból jelentik. A Le Temps jelentése szerint a francia aviatika válságára való te­kintettel a légügyi minisztérium felállításának kérdése még mindig aktuális. Az elmúlt na­pokban a minisztertanács foglalkozott ezzel a kérdéssel, de takarékossági és technikai okokból egyelőre időszerűtlennek nyilvání­totta. Ma újabb megoldás gondolata merült föl: önálló minisztérium helyett a miniszter­­elnökség mellé állítanak fel államtitkárságot, amely az ezután alakítandó legfőbb légügyi tanács alatt állana. Ennek az államtitkár­ságnak az élén nem politikus, hanem szak­ember állna, ami a légügy fejlődését kivonná a politikai változások alól Vasárnap Mikor írják alá a Kellogg­­egyességet ? Partiból jelentik: A Liberté Londonból a Dail Telegraph jelentését közli, amely szerint poli­tikai körökben híre jár, hogy Washingtonban a Kellog-egyesség aláírását július 4-ére, az ame­rikai szabadságünnepre szeretnék kitűzni A lap szerint Franciaország ezz­el szemben azt óhaj­taná, hogy az aláírás július 14-ikén, a francia nemzeti ünnepen történjék, annál is inkább, mert az egyesség létrehozója voltaképpen Briand volt Washingtonból jelentik. Kellogg államtit­kár legközelebb a Wisconsin állambel a Supe­­riorba utazik, hogy ott Coolidge-zsal megbe­szélje a háborúellenes egyezménytervezetet. Hír szerint Coolidgenak az a meggyőződése, hogy az a tizennégy nemzet, amelynek Kel­logg elküldte javaslatát, egymás között ha­marosan megegyezik, úgyhogy a szerződést még a nyár folyamán aláírhatják és azt a kongresszus is elfogadhatja. Jachtverseny az Atlanti-óceánon Párizsból jelentik. A Paris Midi jelenti New Yorkból, hogy ma kezdődik meg az Atlanti­óceánon rendezendő nemzetközi jachtverseny, amelynek útiránya New York—Santander (Spa­nyolország). Eddig öt résztvevő jacht jelentke­zett. A jachtok hosszának nem szabad az 65 lábat meghaladnia. E jachtok egyike nemrégi­ben ugyanezt az utat három hét alatt tette meg. Presidente Wilson óceánjáróval július 17-én Triestből Nápolyba és Lisszabonba Saturnia óriásmotorhajóval nulius él-én Patras, Nápoly és a banda Riviérára és Martein­el­tt közvetlen vasút csatlakort sast Biarritzba. Felvilágosítás és prospektus: J'OSUIJCH M­B, BUDAPEST, VU, Thököly­ út 2.­­Keleti p a. Ind. IV. (szemben). Képviselet, IV.,Váci u. 27. Piarista-épület.)

Next