Magyar Hirlap, 1928. október (38. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-02 / 223. szám

WZ - " ; ■ " ■ ' ■ ■■ ' ■ . ' ”1 1 0 lOrnx*» A példányonként vásárló ^ ^ ■’Ä'ÄSSÖ“ . - tmmSl1* I”»11 I II rcrny W- SOMERSET MAUGHAM 90 “filler I TTia II Ilii M A MÁGUS megkapja a MAGYAR HÍRLAP M Kg ffg Ijgl gfc» flg fp S ääS Ilii II ibr^ii 11LJP magyar HÍRLAP újságíró. Drault: l’orgaimes­ ***rvtny JR M J*S |li fii ja W IfwL dm jjjfg if» lÉá. íjj OKTÓBERI tér úr mint turista cimú -Jm. BBv­­áHMiaL. mdjMJsm REGÉN­YKEDVEZMÉNYt R egénykötetének^^bármd­jjnkié^MiB|ii(^^^^ ■HRBUI SElawnM OSiBsKZB wWCjSiB ^BBBEIaHwWlWjMjf mmm________mm A polgárság helyzete e pillanatban ... Ripka Ferenc főpolgármester vasár­nap hosszú audiencián jelent meg Vass József helyettes miniszterelnök, népjóléti miniszternél. S ezúttal nem mint a kor­mány politikai exponense kereste fel a kabinet fejét, hanem mint a gondjaira bízott főváros polgárainak képviselője. A novemberi és májusi lakbéremelés volt a megbeszélés témája s a főpolgár­mester őszintén feltárta, milyen nyomo­rult, milyen sanyarú viszonyok közt él ez a polgárság. Az eddigi terheket sem bírja, nemhogy az emelkedést. Az eddigi bajt sem tudja viselni, nemhogy továb­biakat. Arra kérte hát a minisztert: füg­gessze fel, halassza el a házbéremelést, mert — szavait idézzük — a polgárság helyzete ebben­ a pillanatban olyan súi­­lyos, hogy erre a könnyítésre a nagy­­közönségnek feltétlenül szüksége van. Ripka Ferenctől mi sem áll távolabb, mint a demagógia. És semmi sem áll közelebb hozzá, mint a kormány politi­kája. Kinek hisznek, kinek hinnének, ha neki nem? Ki mutathatná kedvezőbb színben a polgárság helyzetét, ha ő is ilyen sötétnek festi? Hallgassuk Kállay Tibort, aki hosszú esztendőkig részese volt a kormány po­litikájának? Megdöbbentő számokat mu­tatott fel Nagykanizsán: ötvennyolc pengőre preliminálták a szanálási pro­gramban a közterhek fejadagj­át. És lett belőle kilencven. S ha a kilencvenhez hozzászámítjuk a törvényhatósági terhe­ket, százötven pengőt izzadunk ki fejen­ként adóba. És rámutatott Kállay arra, hogy produktivitásunkat csak adómér­séklés hozhatja meg s rámutatott gazda­sági életünk más betegségeire, amelyek­nek szenvedő alanya ez a polgár, aki­nek mindezek tetejébe még a lakbér­emelést is nyakába vetik. Akárkit hallgatunk meg, akárkihez fordulunk, a diagnózis egy. A polgárság helyzete e pillanatban olyan, hogy to­vábbi terheket nem bír, hogy könnyíté­sekre okvetlenül szüksége van.­­* (És itt, egy hosszú zárójelben kanya­rodjunk vissza Kanizsára, ahol a kor­mánypárti jelölt viaskodik Kállayval. Bazsó képviselőjelölt úr, aki a kormány színeiben indul küzdelembe, maga sem tudja fellépésének más okát adni, mint az általános, nagy nyomorúságot. A nyo­morúsággal operál s azzal a különös, szokatlan érveléssel, hogy Kanizsa bajain, nyomorúságán más, mint kor­mánypárti képviselő segíteni nem tud. Nem a mi feladatunk tanácsot osztani a kormánynak. De ha helyében lennénk, mi plakátokon igazítanék helyre Bazsó ipartestületi elnök úr kijelentéseit. Egy pillanatig sem szabad cáfolatlanul hagyni ezeket a homályos sejttetéseket s azt a gyanút, hogy városnak, polgárnak boldogulni, élni, talán lélekzeni is csak akkor lehet, ha behódol a hatalomnak. Aki mandátumot akar, jót akar. Ilyenformán Bazsó úr is jót akar. De jó­akaratában nyilván túllő a célon. A kép­viselő nem a kerület képviselője, hanem a nemzeti érdekeké s még százszor in­kább: a kormány nem a kormánypárti kerületek gyámja, hanem minden kerü­leté, minden magyar polgáré. Ennyit hozzá kellett fűznünk a kani­zsai kortéziához.­ Visszatérve a polgárság helyzetéhhez e pillanatban: nagyon komolyan, nagyon komoran szeretnék aláhúzni mindazok számára, akik illetékesek, Ripka főpol­gármester nyilatkozatát. Kállay és Ripka és Bazsó és más is ­­ i Nagy izgalom Ausztriában a bécsújhelyi szociáldemokrata felvonulás betiltása miatt Rendkívül feszült a hangulat a bécsi munkásság köré­ben, ahol azt hangsúlyozzák, hogy a munkásság okvet­len elmegy október 7-én Bécsújhelyre Bécsből jelentik. Dr. Steidle szövetségi tanácsos, az osztrák honvédelmi szerveze­tek vezére a Korrespondenz Herzog kiadója előtt úgy nyilatkozott, hogy a honvédelmi szervezetek minden kö­rülmények között megtartják október 7-ére tervezett bécsújhelyi felvonulá­sukat. Steidle emellett hangsúlyozta, hogy a hon­védelmi szervezeteknek nincsenek ellensé­ges szándékai és a bécsújhelyi felvonulás kizárólag propagandisztikus célokat szol­gál. A honvédelmi szervezetek fegyelmezett­ségéért teljes felelősséget vállal. A köztársasági védőszövetség egyik ve­zére úgy nyilatkozott, hogy a védőszövet­ség szigorúan az alkotmány alapján áll és tiszteletben tartja az államrendőrség felvo­nulási tilalmát. A köztársasági védőszövet­ség nem vonul fel október 7-én Bécsúj­helyre. A munkástömegek nyugtalanságát azonban az egyoldalú tilalom óriási mér­tékben fokozta. Ha a tömegek október 7-én vezetők nélkül vonulnak fel Bécsújhelyre, senki sem vállalhat garanciát a rend és nyu­galom fentartásáért. Most már csak abban lehet reménykedni hogy a felelős tényezők a huszonnegyedik órában mégis csak be fogják látni, hogy a honvédelmi szervezetek felvonulásának en­gedélyezése a munkástömegek provokálását jelenti és hogy korántsem alkalmas Bécs­újhely rendjének és nyugalmának biztosí­tására. Érdekes kommentárt közöl a Neuigkeits Weltblatt, a keresztényszocialista párt dél­utáni lapja, amelynek politikai körökben főleg azért tulajdonítanak nagy jelentősé­get, mert a lap igen közel áll a keresztény­szocialista párt vezéréhez, Kunschak kép­viselőhöz. A lap többek közt a következőket írja: " A jelen körülmények között nincs kizárva, hogy a hatóságok a rend és nyugalom fentartása érdekében, amely mögött minden más feladat­ el­törpül, végül mégis csak betiltják a honvédelmi szervezetek felvonulását is, tekintettel arra, hogy október 7-ike nyugodt lefolyását semmiféle hatósági intézkedéssel nem lehetne egyébként biztosítani. A bécsújhelyi szociáldemokrata felvonu­lás betiltása egyébként az izgalmat és ide­gességet egész Ausztriában a végletekig fo­­l­­kozta. A bécsi munkásság körében a hangu­lat rendkívül feszült s minden oldalról hangsúlyozzák, hogy a munkásság ok­vetlenül elmegy Bécsújhelyre, hogy ott legyen a fascista szervezetek fel­vonulásánál. A parlamentben ma este bizalmas érte­kezlet kezdődött, a többségi pártok és a szociáldemokraták vezéreinek bevonásával. Az értekezleten újból részletesen megvitat­ják a helyzetet. A parlament folyosóján egyébként biza­kodóan ítélik meg a helyzetet és rámutat­nak arra, hogy az utolsó szó még nincs ki­mondva. A helyzet ilyen megítélésénél Bécs város polgármesterének nyilatkozataira tá­maszkodnak, amelyekben — noha nem a bécsújhelyi felvonulásokkal kapcsolatban — két ízben is úgy nyilatkozott, hogy meg lehet állapítani a békekészséget, valamint azt is, hogy nincs kizárva annak lehetősége, hogy a két ellentétes párt között a megegyezés tekintetében tárgyalások induljanak meg. Parlamenti körökben a kérdés végső megoldásának tekintetében számolnak azzal a lehetőséggel is, hogy az utolsó órákban mindkét bécsújhelyi tüntetést letiltják. mindeki: könnyítést kér, vár, remél. Mert semmiből másból, mint enyhü­lésből már többet nem bírunk el. Felröppent a terv, hogy az emelés összegét a háziurak majd beszolgáltat­ják az államkasszába s épülni fog belőle új ház, sok ház, lakásprogram, kibonta­kozás. Hát épüljön. De nem kincstári ha­szonrészesedésből. Ne több teherből. Eleget fizetünk ezer címen, ezer adóba. Tessék abból terveket kovácsolni, tessék abból építeni. A mi zsebünk nem bírja tovább. A polgárság helyzete e pillanatban valóban olyan. Higgyék el ezt megbízható emberüké­nek, Ripka Ferencnek.. TIPÍIMB'■nimm Wi Mi Willi III MIMII' 1BIUWII" Ilii IPM LO »na in nemi - ívnv ■■!!■■■■ n ■■■■'■ ■■»««'TWMui—u—— Botrányos állapotok a főváros egyes kültelki iskoláiban Belső kölcsönből akarnak tíz új elemi iskolát építeni A főváros pénzügyi bizottsága október 5-én kezdi tárgyalni a jövő évi költségvetést, amely körül nagy csatározások folynak. Az egyes ügyosztályok költségvetéséből ugyanis — mint ismeretes — jelentékeny tételeket töröltek. A fővárosnak különösen iskolák tekinteté­ben van nagy beruházásokra szüksége, amelyek azonban a költségvetés keretein be­lül nem valósíthatók meg. Több budapesti elemi iskolában egyenesen tűrhetetlen álla­potok vannak, amelyek nemcsak pedagógiai szempontból kifogásolhatók, hanem köz­egészségügyi szempontból is. Az egyes elemi iskolákban uralkodó állapotokon okvetlenül segíteni kell és ezért a főváros tanácsában felvetődött az ötlet, hogy belső kölcsönt vesznek fel, amelynek révén tíz új elemi iskolát építenek. A legszerényebb számítás szerint is leg­alább tíz új iskolára van szükség, amelyeket a perifériákon építenek fel. Budapest külső részén az elemi iskolák túl vannak zsúfolva és gyakori eset, hogy egy-egy tanteremben naponta három osztály felváltva tanul. Ezek­ben az iskolákban reggel nyolc órától este hét óráig folyik a tanítás, de még így sem tudják a túlzsúfoltság kérdését megoldani. Legnyomorúságosabb a helyzet a labancúti elemi iskolában. Itt helyszűke miatt kénytelenek voltak az osztályokat három különböző épü­letben elhelyezni és ezek az épületek körülbelül fél kilométer távolságban vannak egymástól. Az iskolának sem tornaterme, sem szertára nincs, azonkívül az altiszti lakást a nyirkos pincébe kellett áthelyezni, mert az altisztnek szánt helyiséget is tanterem céljaira vették igénybe. A szülők állandó panasza, hogy az iskolában fiúk és lányok ugyanazt az illem­helyet használják. Annak az épületnek, amelyben az alsóbb osztályú tantermek van­nak, hajódeszkákból van a padlója, így te­hát óriási a por. Az épület ezenkívül hideg és huzatos, szinte lehetetlen átfűteni, úgyhogy na­gyon gyakoriak éppen emiatt a meg­betegedések a legfiatalabb tanulók között. Alig valamivel jobbak a viszonyok a szá­zados úti elemi iskolában. Ezt az épületet ere­detileg elemi fiúiskolának szánták, most pedig az elemi fiúiskola diákjain kívül itt vannak elhelyezve a polgári fiú-, a polgári leányiskola, a leányelemi és az óvoda helyi­ségei is. A három emeletes épületre ráépí­tettek egy negyedik emeletet is, így próbál­tak segíteni a helyszűkén és annyit tényleg sikerült elérni, hogy a tantermekben nin­csen túlzsúfoltság, az iskolának azonban egyetlen szertára sincs, úgyhogy a drága pénzen vásárolt fizikai és föld­rajzi szertár anyaga gondozás nélkül szanaszét szórva hever a különböző tantermekben. . Pedig a bajon igen egyszerű lenne segíteni. Már a háború előtti években, de ezelőtt há­rom esztendővel is szerepelt a főváros költ­ségvetésében az iskola előtt elterülő szabad­­ térségen felépítendő újabb elemi iskola té­tele. Ha ez az iskola felépülne, egyszeriben megszűnnének mindazok a bajok ezen a kör­nyéken, amelyek nemcsak pedagógiai, ha­­nem higiénikus szempontból is tűrhetetlen állapotokat idéztek elő. Mindezekhez hozzájárul még az is, hogy igen sok elemi iskola bérházakban van elhelyezve és a háztulajdonosok a bér­leti szerződést felmondták a főváros­nak. Eddig két bérházban lévő iskolát lakoltattak ki, a többiekre azonban egyelőre nem kerülhet­­ a sor, mert a főváros jelenleg perben áll az illető háztulajdonosokkal s amíg ezek a po­rok el nem dőlnek, a bérházakban lévő is­kolákban tovább folyik a tanítás. |í A perifériákon, különösen Kőbánya és mn

Next