Magyar Hirlap, 1929. április (39. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

2 1929 április3. s az nem tud a felmondás után kisebb lakásba költözni, miután a kisebb lakások nem fognak felszabadulni, beköltözhető kisebb lakások tehát nem fognak rendelkezésre állni. Mi a magunk részéről a rendeletet a mai viszonyok között lehetetlenségnek tartjuk és éppen ezért, mindent el fogunk követni, hogy ez ne is váljék valóra. Az öt- és hatszobás lakások jó része, különösen a fővárosban, köztudomás szerint, orvosok, ügyvédek, mérnökök, általában olyan emberek kezében van, akik , nem valamennyi szobát használják lakás céljára, hanem az öt-hat szoba egy részét, sokszor nagyobbik felét is irodának, rendelőnek, egyszóval a kenyérkeresethez és létfentartáshoz szükséges munkának helyéül rendezik be. A készülő rendelet az intelligenciát lehetetlen helyzet elé állítja — mondják az orvosok és ügyvédek Éppen ezért beszéltünk egy fővárosi orvossal és ügyvéddel, akik egybehangzóan a következőket mondották: — Ha igaz az a hír, hogy az öt- és hatszobás lakásokat a népjóléti minisztérium legközelebb kiadandó rendelete szabaddá akarja tenni, úgyi nekünk ez ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell, mert igazán exisztenciális érdekeink forognak kockán. Mindenekelőtt tisztázni kellene az ilyen nagy lakásoknál azt a tényállást, váljon az illető bérlő hányadmagával lakik a lakásban, főként pedig, hogy a hat szobát milyen célra használja. Mert az csak a legelemibb, hogy különbséget kell tenni, ha valaki másodmagával egy hatszobás lakásban lakik, vagy ha valaki ebből a lakásból több szobában irodát, rendelőt, szóval a foglalkozásához szükséges, hogy úgy mondjuk, „műhely“-t rendez be. Ma, az ügyvédnek vagy az orvosnak legalább 2—3 szobára van szüksége foglalkozása ellátásához, egy hatszobás lakásnál tehát bátran mondhatjuk, hogy az illető ügyvéd vagy orvos három szobás lakásban lakik. Már most a népjóléti minisztérium büntetéssel sújtja azt az ügyvédet vagy orvost, aki véletlenül a „műhelyét“ együtt bérli a lakásával. Ebben az esetben ugyanis, mondjuk, hat szobája van, amely majd felmondható lesz. Ha ellenben például egy ügyvéd vagy orvos a körúton bérel egy három szobás rendelőt, vagy irodát, a Podmaniczky utcában pedig egy három szobás lakást, akkor nem éri az a hátrány, amelyet el kell szenvednie majd annak, akinek az irodája és rendelője együtt van a lakásával. — Arról nem is beszélünk, hogy sem az ügyvédek, sem az orvosok anyagi helyzete, illetve kereseti lehetősége nem javult az utóbbi időben olyan módon, amely indokolttá tenné, hogy éppen ők legyenek kénytelenek magasabb házbéreket fizetni. Nem akarunk rámutatni a kérdés szociális oldalára sem, hogy az ügyvédi és orvosi nagyobb lakásra, illetve több szobára miért van szükség, csak azt akarjuk megemlíteni, hogy mi történik például, ha a nagyobb lakást a háziúrnak joga lesz felmondani, az orvos pedig azon a környéken nem talál más megfelelő lakást — hiszen nem lesz teljes lakásszabadforgalom —, holott betegei azon a környéken laknak, őrá éppen azon a környéken van szükség, praxisa ehhez a környékhez köti, az itt lakó emberek ismerik és vannak hozzá bizalommal. Arról sem nagyon lehet beszélni, hogy menjen az illető kisebb lakásba, nemcsak azért, mert a kisebb lakások nemszabadulván fel nem állanak rendelkezésre, hanem azért is, mert tényleg ennyi szobára van szüksége, hacsak nem akarjuk azt az egészségtelen helyzetet, hogy mondjuk például, a beteg olyan szobában várakozzék, ahol az orvos családja lakik vagy az ügyvéd egyik bizalmas kliense az ügyvéd családja előtt legyen kénytelen magát megmutatni. A MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE CfiMiiifiifiiiiniiiiiiitiimniiiiiiiitummiiiifitiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiuiuiiiiiiifiiiiiiiiitiUiiiiiiiiiiiiiiiuiHiiiiiiiiii SZABADÍTÓ HALÁL (2) Írta: SÁSDI SÁNDOR — Na, majd beszélek apáddal. Messze laktok innen? — A bíróék mellett lakunk. Mingya itt a hatodik ház. — Menj el szépen apádért. Kéretem, jöjjön ide. Az apja éppen ganyét hordott. Mérgesen vágta le a vellát. Ahogy volt, szennyesen, gangos papucsban ment vele. Azt nem értette Ferenc, mit beszéltek az apjával. De hazafelé igen szorongatta a kezét. Otthon meg kidöllesztette mellét, mintha a gang-dúcot akarná megdönteni. — Hallod-e, asszony! — Mongyad má. — Mondom, csak várj sorsára. Mi szavad vóna ahho, ha a Ferike városi iskolába kerülne? Osztán úr lenne belüle. Pap vagy talánd fiskális is. Merdaszonta a tanfelügyelő: vétkezünk, ha nem oskoláztatjuk ezt a gyereket. Az anyja ijedten kapta szárnya alá. — Hát osztán, még mit nem! Nem adom én ezt mellülem. Ölég szívszakajtó lesz, ha majd viszik aranyomat katonának. Nem lesz ebbü úr. Nem olyan fajtába való. Ippen majd a tanulással kinozlatunk. Van ennek megevésre való kenyere világéletire. — Van neki, szó se érte! De csak paraszt lesz. Süvegölheti a jegyzőt, főbírót, osztán le se pökik, ahun pantallós emberek vannak. — Ne menjön közibük. Nem odavaló. — Ez pedig odavaló lesz! Igaz-e, Ferikém? Keveset értett mindebből. De volt az apja tekintetében valami gyújtó és ő lelkesen mondta. — Igaz, édesapám ... Az anyja sírt. Öregszülő is sírt. Apja pedig döngette a mellét. — Egy fiam van, nevelhetek belüle urat. Többet ér a tudomány, mint a birtok -haszonta a tanfelügyelő. Olvasni, írni tudok én, tudjon a fiam többet. II. Ferenc maga sem tudta, mi történik körüle. Öregszülőnek, ahányszor csak ránézett, föltellett a szeme könnyel. — Itt hagysz minket, madaram. Jaj, hogy elbolondították apádat. Kiadj az egyetlen gyerekit. ! — Gimnázium oskolába írattak engem, aszonta a tanító úr. Valahogy büszke volt erre. De, amikor közeledett az elmenés ideje, félő nyugtalanság szállta meg. Soha ilyen gyorsan el nem szaladt még a nyár. Tegnap volt csak, hogy érni kezdett a búza, most meg már sarjút kaszálnak a réten. Az esték hűvösödnek, öregszülő arcán mindig könnyek harmatoznak. De az anyja is sokszor odahúzza magához és úgy csókolja, mintha nagybetege volna. — Itt hagyod édesanyádat, kisfiam? — Írok édesanyám koportás levelet. Az apja megsodorja kétfelé a bajuszát. Akkor szokta ezt tenni, ha dicsérik valamelyik szép jószágát. —ír az én fiam, ne félj édesanya. Kopertás levelet ír. Meg osztán karácsonyra ma itthol is lesz. Aszonta a tanító úr. Szabadságra gyón. Mint a katonák. Talánd még dalloz is a vonatba, így beszéltek szünettelen az elmenéséről. Az anyja sírásba pernyedten, az apja hangos jókedvvel. Közben készítették a cók-mókját. Egyszer azt mondta az apja: — Elgyüssz velem most Ferike a szöllőbe. A szüretet nem éred itthon, legalább eless a szöllőbe. Szép, szeptember elej délután volt. A nap ereje még alig gyöngült meg, de a fákon már ott bágyadozott a leselkedő ősz. A ribizkebokrok csupaszok voltak már. A présház előtt a szilvafák is úgy hullatták levelüket, mint sűrű könnyeit öregszülő. A nagy diófa azonban harsanó zölden terebélyesedett és széles levelein szagosan folyt le a napsugár. Ferenc szótlanul ment az apja mellett. Mezítláb volt. A puha, meleg gyep csiklandón érte talpát. Soha nem érezte ezelőtt. Most is csak azért, mert tudja, hogy holnaptól már bolti kapca, meg kapcsos cipő lesz a lábán. Amikor a szőlőtőkék közé értek, apja aranysárga fürtöt metszett le. — Ödd meg, Ferike. Bajnár. Ezt még öregapád ültette. Méz van ebbe, meg szagos viola. Ebbe lesz a jó rizling bor. Lassan csipegette a szemeket. Az édes lé vastagon folyt le a torkán. Ettől mintha fölvidult volt. Elfeledkezett a kapcsos cipőről, amely nyomja a lába nagyujját. Odébb mentek. Ferenc apró, fehér csigákat szedett a földről. Az apja kinevette. — Minek az néked? ■— Cérnára fűzöm. Olvasó lesz belüle. — Kell is ma néked játék. Hónap ma téna meg könyv lesz a kezedbe ... Lehajolt újra és egy fehérre permetezett tőkén válogatta a fürtöket. A széles levelek közt frissen fehér lett az ezerje kövéredő szeme. Ez még nem érett. Nagy nehezen talált csak rajta egyetlen ehető kis billingert. Mentek lejjebb, a szőlő alsó része felé. Itt már kék lett-feketedett a portogéze. Az út mellett ballagott el a csősz. A vállán vedlett tarisznya, meg ócska puska. Szürke kutyáját kócmadzagon vezeti. Ilyenkor, ha már kezd a szőlő élni, nem lehet szabadjára engedni a kutyát. Jobban szereti a szőlőt, mint a róka vagy a darázs. A kis Medgyes megböki tisztességgel a kalapja szélét. — Adjon Isten, Vince. i — Adjon Isten, Gergő bátyám. — Érik-e má, Vince? — Telik a szem. Egy hét múlva Kisasszonynapja. Akkorra ma akarunk valamelyest szüretelni. Búcsúra új bort kell inni. Odanyujtja dohányzacskóját a csősznek. — Tömje kedd meg a pipáját. Az öreg nem mondatja kétszer. Bütykös hüvelykujjával púposra tömködi a pipáját. A kócmadzagon kínlódó Bodri a diófán lakodalmazó verebeket ugatja. A csősz meggyújtja pipáját. Apró fekete szemével nézi a kék füstöt. Éppen csak, hogy szóra látja a száját, azt mondja. (Folytatjuk) Még sok egészséges szempontot lehetne felsorolni annak megvilágítására, hogy a készülő rendelet nem felel meg a mai viszonyoknak és a magyar intellektuellréteg nagy részét lehetetlen helyzet elé állítja. Éppen ezért mi módot fogunk találni arra, hogy tiltakozásunkat illetékes helyre eljuttassuk. A készülő lakásrendelet ellen különben, értesülésünk szerint, az első nagyarányú akció rövidesen megindul. A Budapesti Ügyvédi Kamara a legrövidebb időn belül foglalkozik a készülő lakásrendelettel és a tervezet ilyen intézkedései ellen nemcsak tiltakozik, hanem nagyszabású akciót indít, amelybe bevonja a társadalom legszélesebb rétegeit is és ez az akció teljes erővel fog a lakásfelszabadító rendelet ellen megindulni. Mindezeken kívül a képviselőház legközelebbi interpellációs ülésén Bródy Ernő országgyűlési képviselő meginterpellálja Vass József népjóléti minisztert a készülő lakásrendeletet illetően. Szerda Az imperialista politika teljes feladásának elve: a jövő munkáspárti kormány külpolitikai irányának alapvető szempontja Londonból jelentik . A független munkáspárt carlista kongresszusán rendkívül heves vita fejlődött ki, az esetleges munkáspárti kormány jövő programját illetőleg. A kongresszus 161 szavazattal 125 ellenében határozati javaslatot fogadott el, amelyben kötelezi a független munkáspárt valamennyi képviselőjét, hogy ne szavazzon meg a parlamentben semmiféle fegyverkezési kitért. A párt mérsékelt szárnya hevesen ellenezte a határozati javaslat megszavazását, amely könnyen megakadályozhatja az esetleges jövő munkáspárti kormányt a katonai, haditengerészeti és légi kiadások jóváhagyásában. Még a kongresszus elnöke, a szélső radikális Maxton képviselő is arra kérte a kongresszuson megjelent kerületi megbízottakat, hogy bízzák ezt a kérdést a pártvezetőség tapintatosságára és józan ítélőképességére. . A kongresszus ezután egy másik határozati javaslatot is megszavazott, amelyben hevesen kritizálja a konzervatív kormány külpolitikáját, a Kellogg-paktum ratifikálásához fűzött feltételeket, a leszerelési kérdés terén észlelhető hanyatlást, a tengerek szabadsága ügyében tanúsított negatív magatartását és az Amerikával folytatott tengeri leszerelési tárgyalások kudarcát. A vita folyamán heves kifakadások hangzottak el MacDonald ellen. Egy harmadik határozati javaslatban a kongresszus az esetleges jövő munkáspárti kormány külpolitikai irányelvének az imperialista politika teljes feladását jelöli , meg. Az új külpolitikának elsősorban abban kell megnyilvánulnia, hogy Egyiptomnak és Indiának teljes függetlenségét kell adni. (Mint ismeretes, a munkáspárt már régebben pozitív ígéretet tett az indiai nacionalistáknak arra nézve, hogy munkáspárti kormány megalakulása esetén India független doménium lesz, amelynek államtitkára benszülött indus lesz.) I a gyomor és béltisztító hatása páratlan. Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Az Igmándit ne tévessze össze másfajta keserűvízzel!