Magyar Hirlap, 1930. szeptember (40. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

Kedd mpiap 5930 szeptember 6. 3 KŐÉRT KENYÉR • Vér folyt Budapest uccáin, halottja •és sebesültje van szeptember elsejének és mi mélabús részvéttel állapítjuk meg, hogy az első pillanattól hangoztatott következtetéseinket igazolták az esemé­nyek. Eredeti álláspontunk természete­sen az volt, hogy semmi ok sincs a bé­kés utcai demonstráció és gyűlés meg­akadályozására, amennyiben a mun­kásság vezetői a rendért felelősséget vállalnak. Viszont a rendőri és belügy­miniszteri tilalom elhangzása után min­den erőnket latba vetettük, hogy a mun­kásságot meggyőzzük a szembeszegülés céltalanságáról. Hogy ez a szembesze­gülés céltalan volt, már ma kétségtelen. Senkinek sem használt, hogy a kórhá­zak tömvék, hogy halott van és a rend­őrségi fogdák megteltek. Amit augusz­tus 28-án lapunk vezető helyén meg­írtunk, szó szerint bekövetkezett. „Ha­­— amitől óvjon bennünket a sors —, akármifajta összeütközésre kerülne sor a szélsőséges elemek és agent provoca­­teurök révén —, a kormány újabb jog­címet szerezne a „forradalmi veszély­ből“ szabadságellenes intézkedéseinek fenntartására.“ Az összeütközés meg­történt és egészen bizonyos, hogy nem a szervezett, komoly munkásság, ha­nem a szélsőséges elemek révén. Aki polgár a kora délelőtti órákban látta az üzemek munkástömegeinek felvonu­lását, azzal a nyugodt tudattal folytat­hatta az útját, hogy a demonstráció nem lő túl célján: seregszemléje lesz annak a hatalmas munkástömegnek, amely a kormány gazdaságpolitikájával elégedetlen s meg is elégszik annyival, hogy erejét méreteivel demonstrálja. Hogy a békés tüntetés a szélsőséges elemek révén fajult el anarchikus kí­sérletté, kétségtelenül kiviláglik abból a tényből is, hogy a tömeg egy része szociáldemokrata vezérek ellen is tün­tetett, sőt a Szakszervezeti Tanács tit­kárát inzultálta. A szociáldemokrata munkásságot tehát nem lehet felelőssé tenni az excesszusokért, mert a közé­jük furakodott extrémisták legalább olyan ellenségei az ő politikájának, mint az államhatalomnak. Egy szempontból kétségtelenül logi­kátlanul járt el a szociáldemokrata ve­zetőség: a kormánytilalom után, amely lehetetlenné tette a felvonulás megor­­ganizálását és kézbentartását, előrelát­ható volt, hogy a munkásság békés szándékait megbontja a bolsevista agi­táció felelőtlen és lelketlen suhanc­­szelleme. Ezzel számolnia kellett a szo­ciáldemokrata pártnak is, — ahogy mi számoltunk —, s ha a belügyminisztert nem tudta meggyőzni arról, hogy közös érdek a demonstráció legális és át­tekinthető keretek közé való szorítása »—, inkább le kellett volna mondania az elvi szempontból kétségtelenül nagy­fontosságú lépésről, semhogy a mun­kásság ama részét is kitegye a kar­hatalmi megtorlásnak, amelynek a tün­tetés elfajulásához semmi köze s olyan helyzet teremtődjék, amely a polgári lakosságot, mely teljes szimpátiával kí­sérte a munkásság akcióját, a rombo­lással és a pánikkal elidegenítse. Más lapra tartozik, hogy a tüntetés rendőri engedélyezése esetén mi tör­tént volna. A mi véleményünk szerint semmiesetre sem történtek volna a mai­hoz hasonló, jóvátehetetlen események, ahogy ezt például az engedélyezett deb­receni tüntetés sima lefolyása bizo­nyítja. De ha a rendőrség, illetve a bel­ügyminiszter mindenáron hatalmi kér­dést, szóval politikumot akart csinálni az esetből, a szociáldemokratáknak ki kellett volna térni a munkanélküliség kérdésének elpolitizálása elől. A szo­ciáldemokratáknak nem voltak hatalmi céljaik a tüntetéssel, csak munkát, csak kenyeret követeltek­­, nem volt tehát semmi célja, hogy az eleve elveszett küzdelembe beengedjék tömegeiket. Is­mét augusztus 28-i vezércikkünkből idézünk: „A szociáldemokrata párt éppen mérsékelt, mindig demokratikus magatartásával és a bolsevizmus ellen való harcos propagandájával cáfolta meg a külföldi és belföldi közvélemény felett a kormány-argumentumot, hogy Magyarországon az akut forradalmi ve­szély teszi lehetetlenné a titkos választó-j­­og, az esküdtszék és a többi demokrati- kus biztosíték bevezetését , s ha szep­tember elsején csak a legcsekélyebb oka lenne rá a kormánynak, bőségesen ki­aknázná a reakciós pártdiktatúra múlt­beli és jövőbeli igazolására. Nincs célja, hogy a munkásság a kormány politikai pozícióját indirekte megerősítse a köz­vélemény ama részében, amely esetleg elhinné, hogy a kormány energikus be­avatkozása nem munkát követelő két­ségbeesett egzisztenciák, hanem a pol­gári rendre törő forradalmárok moz­galmát törte le —, amikor a polgári társadalom e pillanatban épúgy érzi a kormány szuverén politikai és gazda­sági tehetetlenségének következményeit, mint a munkásság.“ Ezt írtuk öt nap­pal ezelőtt s attól tartunk, hogy nem­csak az eseményeket éreztük meg előre, de politikai konzekvenciáikat is jól lát­juk. A mai események kiválóan alkal­masak arra, hogy a kormány keveseb­bet beszéljen a munkanélküliségről és egyre többet a „forradalmi veszélyéről, amellyel esetleg az eddiginél is krutá­­lisebb rendszabályok életbeléptetését okolja meg nemcsak a kődobáló bolse­vista gyülevészek, de — a demokrácia ellen is. „Nekünk, pajtás, úgyis mind­egy, farkas esz meg, ördög esz meg, de megesznek bennünket“ — írta a ma­gyar demokrácia nagy költője, Ady Endre —, csakugyan, a demokrácia az, akit akár jobbról, akár balról induljon el az anarchia, elsősorban igyekeznek felfalni. Ezt mi tapasztalati alapon előre bejósoltuk s nemcsak a polgár bő­rét és nyugalmát, de a demokráciát fél­tettük elsősorban úgy a felforgatóktól, mint a jobboldali demagógiától, amely most ismét felteszi a kérdést: „Ennek a népnek adjunk mi titkos választójogot és esküdtszéket?“ Most nem akarjuk részletesen meg­magyarázni, mi mindent előzött volna meg a demokrácia, s mi minden történt volna ma is máskép, ha a nép birtoká­ban lenne szabadságjogainak — de a demokratikus szocialista pártnak egy eredményében kilátástalan szociális mozgalmi epizódért nem lett volna sza­bad kockára tenni a demokratikus lehe­tőségeknek azt a kérését sem, amely még rendelkezésre állt. Bizonyosra vehető, hogy a kormány ezt a taktikai hibát ki fogja aknázni po­litikai céljaira mindaddig, amíg a té­nyek nem bizonyítják be, hogy a mun­kanélküliség kérdését a szeptember el­sejei hangulatkeltő események ellenére sem lehet megkerülni. Ha meg is fog­ják kísérelni, végül be kell látnia a kor­mánynak is, hogy a munkanélküliség kérdésének súlya attól a néhány kőtől, amit megkergült suhancok elhajítottak, nem lett könnyebb. Holnapra lehiggad­nak az események, holnapután pedig ismét a régi erővel támad fel a kérdés: mi lesz a magyar gazdasági élettel, amelyet a gazdasági válság minden va­riációja tizedel? Mi lesz a munkanélkü­liekkel, mi lesz a csődbejutottakkal és mi lesz a haldokló mezőgazdasággal? Ezekre a kérdésekre nem lehet sem karhatalommal, sem az eddig is szűken mért szabadságjogok megszorításával válaszolni. A kövek, amelyeket az em­berélet és a vagyon biztonsága ellen ha­jított el a bolsevista suhanckéz, nem mentesítik a kormányt a kötelesség alól, hogy végre az utcai rendcsináláson kí­vül egyebet is cselekedjék a válság kö­vetkezményeinek elhárítása körül. Ila a kormány a mai nap konzekvenciáit őszintén le akarja vonni, s ha meg akarja akadályozni az effajta tragikusan terméketlen összecsapások megismétlő­dését, akkor igazi keresztény szellem­ben kenyérrel kell visszadobnia azokat, akik követ dobtak. Munkát kell terem­tenie mindenáron nemcsak azoknak, akik a mai munkaválság idején is meg tudták őrizni a fegyelmezettségüket, de nagyvonalú és céltudatos gazdaságpoli­tikával munkássá kell pacifikálnia az úgynevezett „csőcseléket“ is. A mai nap nem használt a munkásságnak, nem használt a demokráciának, de tévedés lenne azt hinni, hogy a kormány a mai nappal bármit is megoldott azokból a problémákból, amelyeknek megoldása a politikai, gazdasági és társadalmi stabil­­itás alapfeltétele. Az elhajított kő és a kihúzott kard nem azok az eszközök, amelyek célhoz vezetnek. A munkásság­nak nem szabad elmozdulnia a demok­ratikus küzdelem alapjáról, a kormány­­­nak pedig végre el kell mozdulnia a gazdaságpolitikai tehetetlenség alapjá­ról. A kereskedelmi és pénzügyminisz­­terek nem győzhetnek a belügyminisz­ter és a honvédelmi miniszter fegyverei­vel — az ő fegyvereik a gazdasági és szociális szükségességhez alkalmazkodó cselekvés és törvényalkotás — és ezek­nek a fegyvereknek alkalmazása szep­tember elseje után még sürgősebb, mint amilyen sürgős tegnap volt. (A hétfői tüntetésekről szóló tudósítás folytatása.) magánautomobilokon is igen sok se­besültet hoztak be hozzánk vagy vittek különböző kórházakba és szanató­riumokba. A délelőtti órákban egy időben az a hír ter­jedt el, hogy a Weingruber Jött a ligetben egy mentőautomobilt feltartóztatott, sőt fel­borított a tüntető tömeg. Ekkor magam is kimentem, hogy meggyőződjem a hír való­ságáról. Magam győződtem meg, hogy ez a hír valótlan, mert a mentők munkáját az ucca népe a legnagyobb tisztelettel kísérte, sőt segítette elő. Mindössze az történt, hogy a nagy izgalom hevében az egyik automobi­lunkat kövekkel megdobálták. A kocsit, amely csak jelentéktelen sérüléseket szenve­dett, nem vontuk ki a forgalomból s az to­vább teljesített szolgálatot. A délelőtti órák­ban szakadatlanul szólt székházunk köz­pontjának telefonja. Minden a legnagyobb rendben folyt le, sehol semmi fennakadás nem történt, a kórházakban minden sebesül­tet átvettek tőlünk, sőt a súlyosabban sérül­teket azonnal a már előkészített operációs szobába vitték. Kétségtelen tehát, hogy a kórházak is készültek­­az elkövetkezendő eseményekre. Állandó permanencia a tüntetés alatt a városházán Hétfőn reggel a városházát kisebb rendőri készültség szállta meg, mert attól tartottak, hogy a tüntetők esetleg a városháza elé vo­nulnak­ . A városháza környéke azonban a tün­tető felvonulás egész ideje alatt csen­des volt, s így természetesen a rendőrségnek nem akadt semmi dolga. A hétfői nap izgalmas hangulatától azonban nem volt mentes­ a városháza sem. A hivatalokban lassan folyt a munka s az ügyosztályvezetők állandóan érdeklődtek a polgármesteri hivatalban az események után. A tüntetésről szóló jelentések ugyanis félóránként futottak be a polgármester szobájába, úgyhogy Sipőcz Jenő polgármester az egy­A szeptember elsejei demonstrációról megkérdeztük a szociáldemokrata párt veze­tőit, akik a következőképpen nyilatkoztak: Garami Ernő a következőképpen nyilatkozott: — A demonstráció tulajdonképpeni célja gazdasági volt, de természetes, hogy az ilyesminek politikai hatása is van. Ez a po­litikai hatás abban nyilvánult meg, hogy a tömegek, amelyek tizenegy év óta — az idei május elsejét kivéve — nem voltak az utcán, ma ismét olyan sokan voltak, éppen olyan lelkesek, mint békeidőben vagy a há­ború alatt. Hogy ennek politikailag óriási jelentősége van, azt nem is kell külön hang­súlyozni. Ez annyit jelent, hogy a tömegek mást követő izgalmas eseményekről pontos információkat kapott. A különböző helyek­ről érkező jelentéseket elsőnek dr Szlovák Pál főjegyző, a polgármester első titkára vette át és azután nyomban közölte a pol­gármesterrel, aki láthatólag a sajnálatos események hatása alatt állott. Sipőcz Jenő polgármester eredetileg kedden kezdte volna meg több hétre terjedő szabadságát, a hétfői események miatt azonban a polgármester úgy határozott, hogy egyelőre hivatalában marad és csak a hét végén utazik el Budapestről. A polgármesteri hivatalban egyébként hét­főn a késő esti órákig permanencia volt és állandó érintkezést tartottak fenn a rendőr­séggel, valamint a többi hatóságokkal. A köz­ponti városháza épületében éjszaka is ki­sebb rendőri készültség volt, ismét tényezőkké lettek.­­ A kormány azt tanulhatja szeptember elsejéből, hogy sokkal okosabb és bölcsebb dolog lett volna a felvonulást és a gyűlést engedélyezni, nem pedig presztízs-okokból betiltani. Ha a felvonulást és a gyűlést megenge­dik, semmi baj sincs, mert minden baj abból származott, hogy a tömegeket nem lehetett ellenőrizni, a rendőrség a legellentétesebb parancsokat kapta, az egyik helyen engedte menni az embere­ket, a másik helyen kíméletlenül belé­jük vágtatott. Ha népgyűlésünk van, a tömegek a szónoko­kat meghallgatják s azután nyugodtan szét­oszlanak, így azonban nem tudtak elég gyor- Mit mondanak a szociál­demokraták vezérei? A PIXAVON-SHAMPOON egyesíti a folyékony Pixavon minden előnyét Egy kis csomag 2 mosásra elég és ára csak 36 fillér. J!‘Mxavon-ipmmwm teljesen mentes a szódától.

Next