Magyar Hirlap, 1930. szeptember (40. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

4930 szeptember 5. _mgIAP_ san szétoszlani és ez elég ok volt néhány rendőrtisztviselőnek, hogy belevágtasson és belelövessen a tömegekbe. Hogy ezt azután az éhhalál szélén álló és amúgy is eléggé izgatott emberek szó nélkül nem viselték el, az magától értetődik . El kell ismernem, hogy a tömegbe befurakodott néhány bolsevista, aki provokálni és zavarokat kelteni igyekezett. Erre céloztam az előbbi kijelentésemben. Ha engedélyezett gyűlés van, ezek meg sem mernek moccanni, így azonban a bolsevikek , Sztratyavszky államtitkár egymás kezére dolgoztak, aminek eredménye meg is mutatkozott. — Pártunk számára különösen örvendetes az volt, hogy az idei május elsejei — szintén tilalom ellenére felvonult — tömegnél ma legalább tízszer annyi ember vonult fel, ami bizonyítéka annak, hogy azok a mesék, mintha a tömegek elidegenedtek volna pártünktől, eklatáns cáfolatot kaptak. Kérdem, hol van Magyarországon párt, amely csak megközelítőleg ilyen tömegeket tud mozgósítani. Hogy ez kitűnt, értékes eredménye a mai demonstrációnak, amelynek örülni lehetne, ha nem kellene gyászolni az ártatlan áldozatokat. Ami a demonstráció külföldi hatását illeti, csak annyit mondhatok, hogy ha a kormánynak lett volna annyi esze, hogy megengedzi a gyűlést és felvonulást és így biztosítja annak rendjét, akkor külföldi hiteligényeink sokszorosan jobban állnának, mint így, mikor az egész külföld azt kénytelen látni, hogy Magyarországon olyan kormány van, amely a gyülekezési és szólásszabadságot még halottak és sebesültek árán is elfojtja. Peyer Károly a vele történt incidensről és általában a demonstrációról a következőket mondotta: — A tömeg már az Andrássy úton megtorpant, több helyről pfujozás hallatszott, mire a párt részéről többen odamentünk és lecsendesítettük a tömeget. Két autón csendőrök jöttek később, ami újból izgalomba hozta a tömeget, de ez csakhamar elmúlt, sőt humor vallotta fel, amikor egy tűzoltóautó érkezett. Ahogy a Fővárosi Pavillonhoz értünk, azt láttuk, hogy egy kisebb csoport a kertben törni-zúzni kezdett, mire többen odamentünk és kiszorítottuk őket a Kertből. Kint azonban a tó partján ezek az emberek újból csoportba verődtek, amiből látszik, hogy összetartoztak és reám és a kíséretemben levő munkásokra támadtak. Sikerült azonban őket visszaszorítani. Ennek a romboló csoportnak egy másik része a világkiállítás előtt lévő székeket dobálta az út közepére. Itt is közbeléptünk és itt is sikerült a rombolást megakadályozni, de ez a romboló csoport ránktámadt és ordítozni kezdett:— Büdös szocdemok! — Mi kordont vontunk a romboló csoport közé és csak ekkor jött a rendőrség, amely elöl a csoport beszaladt a fővárosi pavilion kertjébe, ahol azután kardlapozás és lövöldözés volt. Ezek a rombolók valószínűleg városligeti csirkefogók voltak, akikhez csatlakozott a Remete ucca 7. és István út 19. számú vendéglőkben szervezkedő bolsevista csoport, amelynek tagjait arra tanították ki, hogyan kell rombolni. — Én a hibát ott látom, hogy a rendőrség nem engedélyezte a felvonulást, mert ha engedélyezi, akkor az egyes szakmák zártan vonulnak fel a bizalmi férfiakkal és rendezőkkel és akkor kizárt dolog, hogy bármiféle rendzavarás történjék. A nagy tömegek felvonulása egész a ligetig zavar nélkül történt volna, ha a rendőrség nem szorítja be az embereket időközönként a mellékutcákba. Ezzel felborult a rend és a zárt sorokba idegenek is keveredhettek. A Városligetben a szétosztásnál a rendőrség teljes brutalitással lépett fel, holott egy ilyen nagy tömeg szétosztásához idő kell. Számításom szerint több mint százezer ember vonult fel.- Ha gyűlést lehetett volna tartani és a tömegeket tájékoztatni tudtuk volna, úgy a gyűlés után a tömeg szépen szétoszlott volna , nem lett volna semmiféle zavargás. A városban történt rombolásokat suhancok és a „Lumpenproletariat“ csinálta, akiknek eljárását mi a legélesebben elítéljük. Ezekhez nekünk semmi közünk. Mi mindent elkövettünk, hogy ez ne történjen meg. A munkásság összes vezetői kint voltak az útvonalakon és állandóan figyelmeztették a munkásságot a tüntetés békés jellegére. __ A demonstrációban olyan hatalmas tömeg vett részt, ami még minket is meglepett. A demonstrációra feltétlenül szükség volt, oly nagy volt már a feszültség a mun S0 év óta pl felülmúlhatatlan a nyelvoktatósban j mm mm kásság körében, hogyha nem mi vesszük kezünkbe a dolgot, úgy egy-két hónap múlva más módon robban ki az elégetetlenég és a munkásság oly egyének kezébe kerül, akik saját céljaikra akarják őket felhasználni. Szeptember elseje kell, hogy a kormányt most már arra késztesse, hogy minden eszközt igénybe vegyen a munka megindítására, mert különben senki sem tud felelni azért, ami télen történni fog. Sztranyavszky belügyi államtitkár részletes nyilatkozata a zavargásokról A Magyar Távirati Iroda jelenti: A vidéki és budapesti szocialista tüntetésről Sztranyavszky Sándor államtitkár a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — A vidék legtöbb nagyobb városából jelentések érkeztek arra nézve, hogy szintén tüntető felvonulásokat kísérelt meg a munkásság. A legtöbb helyen rend van; a felhívásra, amelyet a rendőrség a tüntetőkhöz intézett, a karhatalom alkalmazása nélkül is szétoszlott a tömeg. Egyes helyeken, mint Miskolcon, Győrött, a karhatalom alkalmazásának szüksége forgott fenn. Ezeken a helyeken karhatalommal oszlatta szét a rendőrség a tömeget. Nagyobb összeütközésre azonban sor sehol sem került. Tatabányán, Salgótarjánon, Dorogon semmiféle tüntetés nem volt. A munkásság az összes üzemekben dolgozik és sehol sem hagyta abba a munkát. Ami a budapesti helyzetet illeti, Budapesten a Népszava izgatásának megvolt az eredménye, amennyiben nagyobb tömegek vonultak ki az utcára és csoportosulni próbáltak. A rendőrség azonban a különböző csoportokat részben már a csoportosulási helyeken, később pedig az utcakereszteződéseknél és főként a Köröndön feloszlatta. A feloszlatás részben lovasattakkal történt, de ezt a módot csak ott alkalmazták, ahol a rendőrszemélyzet figyelmeztetésének és a gyalogrendőrségnek beavatkozása nem volt elegendő, mindannak ellenére, hogy a tömegek kifejlődésének megakadályozására a rendőrség tapintatosan a legnagyobb türelemmel és higgadtan foganatosította az intézkedéseket. Nagyobb tömeg verődött össze a Városligetben, a gyűlés helyéül eredetileg kijelölt játszótér körül, ahol egyesek állítása szerint 10.000, mások szerint pedig 15.000 ember gyűlt össze. Itt a rendőrség felszólításának nem engedelmeskedtek. A tömeg lármázott, fütyült, egyesek közülük már szónokolni is kezdtek és fenyegető magatartást tanúsított a tömeg, egymást uszították a tömegben. A rendőrség a feloszlatásra irányuló intézkedéseket megtette, közben gondoskodás történt arról, hogy két csendőrosztag teherautón szintén a helyszínre menjen, valamint egy rendőr lovascsapat is és a rendőrtartalék tulajdonában lévő gépfegyverrel felszerelt két páncélautó. Ezeknek megjelenése után, anélkül, hogy a csendőrségnek és a páncélgépkocsiknak akcióbalépésére sor került volna, a tömeg kisebb-nagyobb csoportokban oszladozni kezdett. Ezt megelőzően dr Kiár Zoltán fővárosi bizottsági tag, aki autón jelent meg a tömegben, a rendőrség intézkedéseit perhorreszkálta s a tömeg magatartását védelmébe vette, mire a hívatlan prókátor sorsára jutott. Dr Klór Zoltánt maga a tömeg inzultálta s állítólag autóját is felgyújtotta . A tömeg szétosztása közben egy többszáz főből álló tekintélyes csoport Vajdahunyad vára felé vette útját s megtámadta a Cserszky rendőrfelügyelő parancsnoksága alatt álló rendőrosztagot. A tömeg kövekkel és vasdarabokkal dobálta meg a rendőröket s be akart hatolni Vajdahunyad várába is. Cserszky rendőrfelügyelő a kiadott rendelkezéseknek megfelelően kénytelen volt fegyverhasználatot elrendelni, ennek következménye volt a tömeg eloszlása egy halottnak és több sebesültnek hátrahagyása után. Súlyosabb természetű összecsapásokra a VII. kerületnek Csikngó nevű részében került még sor, ahol a fékevesztett tömeg rombolni és fosztogatni kezdett. Maguk a tüntetők vezetői is a rendőrség segítségét és beavatkozását kérték. Barcs rendőrfelügyelő a tartalékból erősebb rendőrosztaggal vonult ki s a magánvagyont is veszélyeztető tüntetőkkel szemben kardhasználatot rendelt el, aminek eredménye a tömeg szétoszlása volt. A tömegből többen könynyebben megsebesültek. A tüntetők részéről történt dobálások következtében megsebesült több polgári egyén is, ami csak onnan eredhet, hogy az előzően kiadott figyelmeztetés ellenére kíváncsiságból az útvonalnak azon a részén tartózkodtak, ahonnan saját érdekükből is távol kellett volna magukat tartaniuk. Ezes kerületekből érkezett jelentések arról szóltak, hogy a rend mindenütt helyreállt további csoportosulás nincs, újabb csoportosulásra, tüntetésre vagy rombolásra kísérlet nem történt. Bár ezzel a mai napnak vétkesen és könnyelműen előidézett és a főváros rendjét, nyugalmát és biztonságát veszélyeztető szociáldemokrata tüntetés befejezettnek, tekinthető, mégis megtétettek a szükséges intézkedések olyan irányban, hogy az est beálltával és az éjszaka folyamán a főváros polgárságának nyugalma minden körülmények között biztosíttassák. A mai nap eseményei bizonyítékai annak, hogy a tömegindulatokkal könnyelmű játékot űzni nem lehet. A tömegek nem olyanok, amelyekkel, különösen akkor, ha napokkal megelőzőleg szisztematikusan izgattatnak, békés sétákat lehetne rendeztetni. Bizonyítéka ezen tétel igazságának az is, hogy maguk a tüntetést rendezők is, amikor érezték azt, hogy a tömegek kiszaladtak a kezükből, több esetben fordultak segítségért a rendőrséghez. A mai nap eseményei igazolásai az ország rendjéért, békéjéért és fegyelméért felelős tényezők előrelátásának, akik eleve figyelmeztettek rá és a maguk részéről meg is tettek mindent annak az érdekében, hogy ennek a tömegfelvonulásnak mindenféle formában elere vétessék. A történelem, Isten ítélőszéke és a közvélemény előtt feleljenek azok, akik a figyelmeztető, gondos előrelátás és a felvonulásokat betiltó rendőri intézkedések ellenére a munkanélküliség enyhítése szempontjából nemcsak céltalan, hanem egyenesen ártó módon és lelkiismeretlenül hívták életre a mai nap eseményeit. Vagy talán azt gondolják, hogy ez az eljárási mód alkalmas arra, hogy a közmunkák végzéséhez, tehát a munkáskezek foglalkoztatásához és a kenyér megszerzéséhez szükséges tőkék biztosíthatók és megszerezhetők legyenek? Ha ezt gondolták, az nagy tájékozatlanságra vall, ha pedig nem törődtek vele, az nagy lelkiismeretlenség. A rendőrség a ráhárult nehéz és felelősségteljes kötelességét esküjéhez híven teljesítette. Nem könnyű szívvel, de tépelődés nélkül és nyugodt lelkiismerettel áll a mai napon is őrt a főváros és az ország nyugalma és életérdekei fölött. Jelentés a halálesetről és sebesülésekről — A fenti energikusabb rendőri beavatkozást igénylő eseteknél — folytatta az államtitkár — a főváros különböző pontjain, többek között a Dembinszky ucca és Hernád ucca sarkán, az Andrássy út 99. számú ház előtt, az Andrássy út és Rózsa ucca sarkán, a Vörösmarty ucca 67. számú ház táján, a Szondy és Aradi uccák közötti részen, a Szondy ucca és Teréz körút sarkán lévő Edison-kávéház előtt, a Szondy és Szinnyey- Merse ucca sarkán a tömeg fékevesztetten rombolni kezdett, amikor a rendőrségnek és egyes helyeken a csendőrségnek a felvonulása és beavatkozása megszüntette a további pusztításokat és elejét vette a nagyobb mérvű rombolás kifejlődésének. Egyes helyeken, mint a Szondy utcában, de az Andrássy út egy szakaszán is kísérletet tettek barikádoknak az összehozására, a rendőrségnek a közbelépése következtében azonban ez a kísérlet is hajótörést szenvedett. A tömeg által véghezvitt kövekkel és vasdarabokkal való dobálások több könynyebb, súlyosabb sebesüléssel jártak és ennek a következménye hét rendőrnek a megsebesülése, akik közül Máté György főtörzsőrmester karján bokszerütéstől eredő súlyos sérülést és a fején ökölcsapástól származó sérülést szenvedett. Horváth III. Gyula lovasrendőr lovával együtt elvágódott és könnyebb természetű sérülést szenvedett. Tapasi Vince lovasrendőrt kővel dobálták meg, fejsebet kapott és agyrázkódást szenvedett (állapota nem életveszélyes). Csehi Pál rendőrőrmester a tumultusban jobb lábát két helyen eltörte. Horváth 36. János rendőrőrmester kődobástól a homlokán és a vállán sérült meg. Pécsi István rendőrőrmester bal térdizületén sérült meg botütés következtében. Ludányi Márton főtörzsőrmester bal lába fején szúrástól eredő sebet, jobb keze fején vágástól eredetű sebet kapott. — A polgári társadalom tagjai közül is szenvedtek dobálásból eredő sérüléseket. — A tüntetők közül egy halott, több súlyos és még több könnyebben sebesült van. Ezeknek kisebb része lőtt sebet kapott a Vajdahunyad vára előtti és a rendőrséggel szemben végrehajtatni akart és a rendőrség által elhárított támadás alatt, a többiek kardtól származó sebeket kaptak a különböző helyeken véghezvitt és erőszakos fellépés ellen végrehajtott rendőri fegyveres beavatkozás következtében. Az eddig beérkezett jelentések szerint a mentők 79 esetben nyújtottak első segítséget és 11 kocsival vonultak ki. A tüntetők még arra is elragadtatták magukat, hogy az egyik mentőkocsit megdobálják és ablakait betörjék. — A sebesült rendőrök a rendőrkórházban vannak ápolás alatt, ahol Betegh-Naszágh Miklós főkapitánnyal együtt még a délután folyamán meglátogattam őket. — A többi sérültek közül legtöbben a Rókus-kórházban állanak kezelés alatt. — A tüntetők közül kórházi ápolás alatt lévő sebesülteken kívül az őrizetbevétel 131 egyén ellen rendeltetett el, többnyire olyanok ellen, akik a tömeg élén mint uszítók és izgatók szerepeltek. Ezek ellen cselekményükhöz mérten bűnvádi, enyhébb elbírálás alá tartozó esetekben a kihágási eljárás folyamatba tétetett. Politikai kritika az államtitkári beszámolóban — Délután 9 órakor — mondotta továbbá Sztranyavszky államtitkár—, az vsz Ke 33 A vidéki tüntetések — A vidékről érkezett jelentések is azt igazolják — folytatta az államtitkár —, hogy a szociáldemokrata párt nem tudta a vidék tömegeit sem a háta mögé csoportosítani, Miskolcon mintegy 1500 főnyi tömeg, Békésgyulán és Győrött 4—500 főnyi tömeg kísérelte meg a tüntetést, a tömegeket azonban a rendőrség kard használatával szétoszlatta. Ezeken a helyeken súlyosabb sérülés sehol sem történt. — Pécsett 1000—1200, Szombathelyen 50—60, Sopronban 100—150, Egerben 30—140, Székesfehérvárott 120—130, Szegeden 5—600 főnyi csoport verődött össze, ezek azonban a rendőrség első felszólítására és erélyebb beavatkozást nem is igényelve, békésen oszlottak szét. Debrecenben, Nyíregyházán, Baján, Békéscsabán, Kaposvárott, Hódmezővásárhelyen, Veszprémben, Komáromban, különböző kisebb-nagyobb számú csoportokban öszszeverődött sétálók nem változtatták meg a rendes, mindennapitól eltérő módon a járda képét. Miután csoportosulás és tüntető szándék nem volt, a rendőrség beavatkozására nem is került sor. Feljegyzésre méltó, hogy az ország kormányzójának Tatán elhangzott figyelmeztető szózata a bányamunkásságnál megértő, magyar szívre talált, úgyhogy a fontosabb bányatelepeken, Tatán, Salgótarjánban és a pécsi bányatelepen a mai napon is zavartalanul folyt a munka. Az ország többi városában, a hajdúvárosokban, Mohácson, Szekszárdon, Mezőtúron, Túrkevén, Gyöngyösön, Hatvanban és Balassagyarmaton mindenütt folyt a munka és kísérlet sem történt a tüntetésre vagy felvonulásra. A visszhang tehát a szociáldemokrata vezetőség részéről elhangzott felhívásra a vidéken eléggé tompa volt, bizonyságául annak, hogy egészséges még a magyar nap és a magyar levegő ereje. (ŐSE HVELII ISKOLA fényesen berendezett új helyisége: IX., FOPOHÓ KÖPŰ! 25. Ts!$?0n 381—38 Francia, angol, német, olasz stb. nyelvoktatás már megkezdődött .