Magyar Hirlap, 1931. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

Csütörtök •AR.OJAB5 HÍRLAP 1930 január T. 3 Ranschburg Pál professzor az ünnepek előtti öngyilkosságok nagy számának lélektani magyarázatáról December 24-én este a Nagymező utca 8. számú ház ötödik emeletéről levetette ma­gát egy 60—65 év körüli férfi. Holtan terült el az udvar keramitján. Amikor a rendőri bizottság utasítására kiforgatták a zsebeit, egy fillért találtak pénztárcájában. Gazdag és előkelő ember volt valaha a szenteste öngyilkosa, aki nem akart egy fillérrel a zsebében a karácsony elé menni. Rajta kívül még négyen szerepeltek a karácsonyi öngyil­kosok szomorú listáján. Azok, akik nem fog­lalkoznak hivatásosan az öngyilkosság tra­gikus problémájával, nyilván csodálkoznak, hogy még a karácsony sem tud visszatartani elkeseredett embereket az önkéntes haláltól. Azok viszont, akik tanulmányozzák az öngyilkosok kóros lelki elváltozásait, tudják, hogy ép az ünnep hat különö­sen a deprimált lelkű emberre. A rendőrség öngyilkos-osztályának tisztviselői jól tudják, hogy nagy ünnepek előtt és nagy ünnepek alatt emelkedik az öngyilkosságok grafikonja. Dr Ranschburg Pál egyetemi tanár, a Magyar Hírlap munkatársának erről a pszichopatológikus jelenségről a következő­ket mondotta: — A szenzibilis idegrendszerű egyé­neket bizonyos dátumok fokozottabb magukbaszállásra, leszámolásra kész­tetik. Valakinek a születésnapja, valaki­nek a halálozási évfordulója, egy esküvő dátuma érzékenyebbé teszi azokat, akik különben is hajlanak a pesszimizmus felé. Nemcsak fájdalmas eseményekre emlékeztető dátumok, hane­m örömökre emlékeztető dátumok is mozgásba hozhat­ják a kedélyregisztert olyképpen, hogy az öngyilkosságot látja egyetlen kive­zető útnak az azzal különféle okokból gondolatban rég játszadozó, betegesen érzékeny idegrendszerű egyén. Nagy ünnepek s az új esztendő beköszöntése szintén elgondol­kozásra, mérlegc­sinálásra készteti az embereket. Vannak, akik arra gondolnak, hogy néhány évvel előbb mennyi­vel boldogabbak voltak s ez a passzív mérleg keseríti el őket, vannak, akikben már előbb föl­támadt az öngyilkosság terve, de a végrehajtását egy dátumhoz kötik. Azt mondják magukban: „Megvárom még az esztendő végét.“ Halasztást ad­nak maguknak az öngyilkosság elköve­tésére, remélve, hogy Szilveszterig meg­javul a sorsuk. Azért van aztán sok öngyilkos az újév beköszöntésekor, mert akiknek az év vége nem hozott javulást, csakugyan végrehajtják az öngyilkosságot. Az eszme, az önelpusztítás terve, rend­szerint rég megvan, a józan ész, az élet­ösztön, a félelem a visszavonhatatlan­­tól, ragaszkodás azokhoz, kiknek fájdal­mat okoz, stb., mégis még visszatartja a beteglelkű egyént, az évforduló, az ün­nep által keltett érzelmi hullámzás gyengíti az ellenállóképességet és ha nincs kellő támasz, segítség — a rég fel­húzott ravasz elsül. Persze, lelki beteg­ség is okozhatja és fokozhatja a sötéten­­látást, a kilátástalanságot, az életösztön gátló erejét. Pedig éppen az ilyen kilá­tástalan pesszimizmussal járó lelki depressziók többnyire tökéletesen meg­gyógyulnak. Megkérdeztük Ranschburg professzort, mit csinálnak azok, akik egy bizonyos dátum el­­érkezésekor öngyilkosságot kísérelnek meg, de az orvostudomány idejében közbelépett.­­ Erre vonatkozólag nem lehet álta­lános szabályt fölállítani. Nagyjában annál, akinél nem igazi betegség szere­pel, mint megtévesztő körülmény és nincs valóban döntő ok, csak egy terminus, józanít a hideg víz is. Meg aztán nagy tisztító tűzön megy keresztül az, aki egy ön­gyilkoskísér­let révén kerül vissza az életbe. Sok kínzó fájdalom után gyógyul csak meg az öngyilkos jelölt, a fáj­dalmakra való emlékeztetés, is el­riasztja esetleg újabb kísérletektől. És legtöbbször, aki felgyógyul, úgy érzi, hogy szinte újjászületett, több bátorsága van, jobban ragaszkodik az élethez. Ranschburg tanár ama megállapítása, hogy sok ember terminust keres az öngyil­kosság végrehajtásához, fájdalmas megerősí­­tést kap az elmúlt esztendők öngyilkos-sta­tisztikáiban. Ha megnézzük például 1927 karácsonyának öngyilkos-listáját, megdöb­benve láthatjuk, hogy a szent este bejövete­lének hangulata sok embert halálra keseri lall - *›t› ••›!­. ' Madarassy Jenő harmincesztendős szám­vevő egy Thököly úti szállóban karácsony délutánján fölakasztotta magát, mire rá­találtak, halott volt. Egy mondatból állt búcsúlevele: „Nekem úgy sem lett volna ka­rácsonyom.“ Korinszky Mária ugyancsak karácsony délutánján végzett magával. Hátrahagyott soraiban megírta, hogy az öngyilkosságot „Isten sugallatára“ követte el. Tóth Károly ötvenesztendős altiszt, kará­csony estéjén a Dunába ugrott, mert nem tudott a családjának karácsonyfát állítani. Jocsák Mária lúgkövet ivott, irtózatos­ kí­nok között, néhány órával a mérgezés után meghalt. Búcsúlevelében megírta, hogy so­sem lehetett volna azé, akit szeret, mert házasságuknak anyagi akadályai támadtak. Megvárta a karácsonyt, akkor akart meg­halni, amikor a kis Jézus született. Mayer József hetvenkétesztendős gyáros, aki tönkrement, fejbe akarta lőni magát, a szent­estét a főkapitányság őrizetes zárká­jában töltötte, de Risztics tanácsos előtt ki­jelentette, hogy öngyilkossági tervéről nem mond le. özvegye Zsigmond Józsefné férjhez akart menni, de nem tudta megszerezni iratait, ezért luminált ivott Harmadik napja volt már a Rókus­­kórházban, amikor az iratok megérkez­tek; a haldokló asszonyt a kórágyon adta össze vőlegényével az anyakönyv­­vezető. Néhány órával a megrázó külsőségek között lefolyt esküvő után, Zsigmondné meghalt. 1927 Szilveszterén szintén sok öngyilkos volt. Hendler Dávidné, hatvanhárom eszten­dős úriasszony, aki már évek óta búskomor­ságban szenvedett, Szilveszter estéjén, egy hotelszobában, nagydózisú méreggel, öngyil­kos lett. Búcsúlevelében megírta, hogy­ nem akarta megvárni az új esztendőt. Dr Polgár Jenő, 29 éves pénzügyi titkár, Szilveszter napján szublimáttal mérgezte meg magát. Hátrahagyott soraiban azt írta, hogy felesége elvált tőle s úgy érezte, nem tudná túlélni, hogy a Szilvesztert magánosan töltse. Í­. J. kalandos élet után jutott 1927 Szil­veszterén az öngyilkosság „egyetlen megol­dásához“. Fiatalon az idegen­légióba került. Marokkóban szolgált, onnan megszökött, el­fogták, hadbíróság elé állították, halálra ítél­ték. Bravúros tervvel sikerült megszöknie a siralomházból. Végiggyalogolta úgyszólván az egész világot. Amikor hazajutott, három hétig fedél nélkül kóborolt, alig evett. Szilveszter délutánján a Dunába vetette magát. Kifogták. Előállították a rend­őrségre, ahol kijelentette, hogy öngyil­kossági tervéről nem mond le. Emiatt őrizetbe is vették. Az őrizetes zárka józanította ki aztán. Ma már megalapozott, nyugodt egzisztencia. 1928 karácsonyának legmegrázóbb öngyil­kossági esete: Kheldmann Anna huszon­három éves hímzőnőt szent este délutánján csavargás miatt előállították az egyik kerü­leti kapitányságra. A nő afölötti szégyené­ben, hogy a szent estét rendőri fogdában fogja tölteni, amikor kihallgatásra vitték a referenshez, ledobta magát az emeletről. Azonnal meghalt. Borsán­fi Irén, 28 éves szabónő, ugyancsak karácsony napján lett öngyilkossá, mert re­ménytelenül szeretett egy fiatalembert. Tittel­bach Frigyes 54 éves hajógépész a Dunába ugrott, nem is sikerült kifogni. Tettének oka az volt, hogy vállalatánál nem kapott kará­csonyi ajándékot. Lieber II. József közrendőr szolgálati fegyverével karácsony napján agyon­lőtte magát, mert különélő felesége nem akart elválni tőle, bár ő újra meg szeretett volna nősülni. 1928 Szilvesztere öngyilkosainak listáját Baksay János 24 éves pénzügyőr nyitja meg. A fiatal finánc a Városligetben a Közlekedési Múzeum előtt, pontosan éjfélkor, lőtte szí­ven magát. Szűcs Ferenc magántisztviselőt újév reggelén szobájában fölakasztva talál­ták. Gyógyíthatatlannak hitte betegségét, nem akart szenvedni az új esztendőben. Thomán Pál negyvenhá­rom éves könyvelő Szilveszter este szmokingban, jókedvűen ment el hazulról, átpezsgőzte az éjszakát és reggel hét órakor agyonlőtte magát. 1929 karácsonyának öngyilkosai közé tar­tozik egy szerencsétlen munkanélküli, V. B. is, aki összeesett az utcán. A mentők a Rókus­­kórházba vitték. A Rókus doktorai megálla­pították, hogy a hatvannégyesztendős ember hetek óta nem táplálkozott, az éhségtől esett össze. Éhen akart halni. 1929 Szilveszterének legmegrázóbb rend­őri eseménye Fenyő László 18 éves reális­kolai tanuló öngyilkossága volt. Szilveszter délutánján távozott el hazulról a­ fiatal diá­k­os Bort, búzát, békességet, Fát, füvet, feleséget, Tányérodba tyúkot, kappant, Nagymosáshoz ALBUS-szappant! a. u. é. k. A­­huB a véletlen tragikus rendezése következ­tében éppen éjfélkor tudatta a rendőr­ség a szülőkkel, hogy Fenyő László egy vonal elé dobta magát. A diák búcsúlevelében azt írta: „Volt valami bajom, ami miatt nem tudtam volna tovább élni.“ Katona Kálmán, a Palermo-kávéház tulaj­donosa is 1929 Szilveszterének az áldozata volt. A kávés, aki nehéz körülmények között vette át a kávéházat, még decemberben fize­­tési zavarok közé jutott. Egyetlen reménye az volt, hogy Szilveszterkor nagy forgalom tesz a kávéházban. A Szilveszter nem vált be. Mialatt a környékbeli kávéházak zsúfolva voltak, a Palermót csodálatosképpen elkerül­­ték a mulatni vágyók. Katona Kálmán újév reggelén agyonlőtte magát, mert „csalódott a Szilveszterben“, Lukács István Joffre orvosai nyilatkoznak a tábornagy állapotáról A beteg táplálása nehézségbe ütközik Párizsból jelentik. Dr Bollin, akit szer­dán kora délután felváltottak Joffre tábor­nagy betegágyánál, közölte a hírlapírókkal, hogy a beteg rosszabbul van, mint kedden és időnként elveszti emlékezetét. Később dr Fontaine kijelentette, hogy délután egy óra felé ismét kisebb krízis volt, ez azonban nem hagyott nyomot. A beteg ellenállása — tette hozzá — valóság­gal zavarba hozza az orvosokat. Délután 3 órakor újabb orvosi jelentést adtak ki, amely megállapítja, hogy a marsall állapota változatlan. Délelőtt a be­­teg egy óra hosszat eszméletlen állapotban feküdt, utána érverése kihagyóbb lett és elgyengült, később azonban nyugodt pihe­­nés következett be. A beteg táplálása a jelentés szerint ne­hézségbe ütközik. A klinika előcsarnokába kitett íven szerdán is számos előkelőség jegyezte fel nevét. Amikor a rendőrfőnök merényleteket tervez Braunschweigből jelentik: A braun­ schweigi rendőrség titokzatos v­a­súti me­rényletek ügyében nyomoz. A braun­­schweigi üzletvezetőség területén az utóbbi időben egymást követték a kisebb-nagyobb vasúti balesetek, amelyeket mind merényletek okoztak. A nyomozás szerdán arra a szenzációs megállapításra vezetett, hogy a merényletete­ket a braunschweigi vasútvédelm­ rendőr* séf­ főnöke tervezte és ő adott megbízást a merényletek kivitelére. A tulajdonképpeni tetteseket még nem tudták letartóztatni. Hogy mi indította a vasútvédelmi rendőr­­sége vezetőjét erre a cselekedetére, eddig még nem sikerült tisztázni. r*——H ■■■I1I81——N­­­N­­ ■————M—r.'.imj«»—«m——m———i——— ÚJ ÉLET:ENDO: t

Next