Magyar Hirlap, 1931. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

4 1931 január 1. P BERLITZ SCHOOL *335 A népszámlálás tíz 30ötezer számláló­­biztost foglalkoztat Régi nemzetközi szokás, hogy minden tíz évben, rendszerint a nullával végződő év utolsó hónapjában a­­kultúrában vezető, de az egzotikus államokban is népszámlá­lásra kerül a sor. Ez a nagy leltározási művelet­­Magyarországon 1869-ben történt meg először és azóta minden tíz esztendő­ben megismétlik. Nálunk a népszámlálás művelete körül­belül 15.000 számlálóbiztost foglalkoztat, akik sorra járják a lakás céljaira szolgáló épületeket és a népszámlálási íveket össze­szedik. A népszámlálás alkalmával, jelen esetben az 1930. év december 31-e és 1931. év január 1-e közti állapotot veszik alapul. A népszámlálásra és az azzal kapcsolatos statisztikai adatokra igen­ nagy szükség van, mert az elmúlt tíz év alatt minden téren rendkívül nagy változások és eltolódások következte­k be. A népszámlálás alkalmával ezúttal is minden jelenlévő, egyénről a szilveszteréji állapotnak megfelelő szám­lálólapot kell kiállítani. A számlálólapnak sok kérdése ez alkalommal is megegyezik a tíz év előttivel, a kérdések száma azonban megszaporodott, a viszonyoknak meg­felelően. Az 1929. évi XIX. törvénycikk az ország minden lakosát büntetés terhe mellett köte­lezi, arra, hogy a népszámlálás és az azzal kapcsolatos­­eltételek összes kérdéseire a valóságnak teljesen megfelelő, tökéletesen pontos adatokat szolgáltasson. A népszámlálás sikere tehát ezúttal is nagyrészben a közönség bizalmától és jóindulatától függ. Nemcsak a kormányzatnak mindenkori ér­deke, hogy az ország népességéről, annak demokráfiai foglalkozási és társadalmi meg­oszlásáról tiszta képe legyen, hanem úgy­szólván gyakorlati szükségszerűség, hiszen a modern embernek mindenképpen, tisztá­ban kell lennie annak a társadalmi közös­ségnek a viszonyaival, amelyben él. Kiállítások Soósné Korányi Anna — Harangláby Nemes József — Bory Jenő A Nemzeti Szalon minden termét egyedül veszi birtokába újévtől kezdve néhány hétre Sós Elemérné Korányi Anna bárónő, aki mint itthoni és külföldi tárlatok gyakori szereplői, több évtizedes pályája alatt ismert nevet szer­zett. A művésznő régi generáció embere­k hajlan­dóságainál és neveltetésénél fogva. Tanítómes­tereiül Lotzot, Deák­ Ebnert és Lenbachot tartja. És valóban piktúrájának legegészségesebb és legeffektusosabb része az, amely felfogásban és eszközeiben ezeknek az iskoláknak nyomdokai­ban halad. A naturalizmust megelőző periódus atelierművészete ez, amelyben otthon érzi magát és egy-egy nagyobb szcéna megfestésében, mint például egy családi kör képe, ezzel az instru­­mentációval jó eredményeket ért el, hasonló­képpen néhány csendéleten és tájképen. Ahol azonban kilép a maga hajlandóságainak meg­felelő mesgyéről, kevésbé találja meg önmagát Új kifejezésekben. Együttesében azonban egy lelkes és odaadó munka dokumentuma ez a másfélszáz kép, amely összefoglalón mutatja figyelemreméltó művészi pályáját. A Fészek-klubban ismét kis kiállítás van, amelyen Harangláby Nemes József egy széria világos és jóízű akvarellel számol be újabb stú­diumairól és értékelni való fejlődéséről. Figurá­lis dolgai és tájképei egyképpen invenciózusak, derűsek, munkában pedig jól felkészültek. Vele együtt szerepel Bory Jenő néhány hatásos és érdekes szoborstúdiuma. A MAGYAR HÍRLAP TELEFONSZÁMAI: Szerkesztőség és kiadóhivatal 238—88, 218-47 és 105—0­1. Éjjeli szerkesztő: VI2 után 245—81. HÍRLAP LORD ROTHERMERE ÚJÉVI ÜZENETE A MAGYAR NEMZETHEZ A Magyar Távirati Iroda jelenti: Lord Rother­­mere felkérte a Magyar Revíziós Ligát, hogy következő üzenetét tolmácsolja a magyar nem­zetnek: London, 1931 január 1. Szomorúsággal és csalódással teljes év zá­rult le Magyarország számára a tegnapi na­pon. Ez volt a „Trianoni Évtized“. Ma új és vidámabb korszak kezdődik: a „Remény Év­tizede“. Az egyes nemzetekre, épúgy, mint a fér­fiakra és asszonyokra, a Sors a szenvedésből aránytalanul súlyos terhet, mért. Legalább egy üdvös ellenhatása azonban van ennek a csapásnak is: önállóságra nevel, bátorságra ösztönöz és megedzi a türelmet. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeket a magyar faj elődeitől örökölt. A mai nemze­dék teljesen méltónak bizonyult a nemzet e nagy tradícióira. Felszegett fejjel állja a sú­lyos mepróbáltatást, amelyet egy kíméletlen és vérszomjas békeszerződés juttatott osztály­részéül. Nekem mélységes meggyőződésem, hogy az az évtized, amelynek útjaira a világ ma rálépett, tanúja lesz a magyar igazság elismerésének. •Senki sem meri kétségbevonni, hogy a jog Magyarország oldalán van. Az egyetlen véde­kezés, amelyet a trianoni szerződés oltalma­zói igazolásul előterjeszthetnek, az, hogy al­kalmas megoldásnak bizonyult. Ezt a becs­telen érvelést egyre gyorsabban ássa alá a művelt világ lelkiismerete, amely ma már teljesen ráeszmélt azokra a sérelmekre, ame­lyek Magyarországot érték. Amióta én három és fél évvel ezelőtt síkra szálltam Magyarország mellett, világ­szerte nőttön-nő és még egyre növekszik a közvélemény ereje a magyar határok alapos revíziója mellett. Minden országban rájöttek már értelmes emberek, hogy ez lényeges fel­tétele annak, hogy Közép-Európában ál­landó békés állapotok teremtethessenek. Nemcsak el lehetne hárítani ezzel azok­nak a nagy háborús veszedelmeknek egyikét, amelyeknek árnyéka még min­dig az európai kontinens felett lebeg, hanem azonnal fel lehetne lendíteni a nemzetközi kereskedelmek Ma a helyzet az, hogy három és félmillió magyar kénytelen akarata ellenére, mint idegen uralom alatti kisebbség, az európai nyugtalanság tényezői közé szorítkozni. Abban a pillanatban, amint visszacsatolják őket szülőhazájukhoz, a szilárd egyensúly tényezőivé lesznek a nemzetek közösségében. Egy megelégedett, békés, virágzó Magyar­­ország hasznos szomszédnak bizonyulna. Véget érne a kereskedelem tespedése és az ínség, amely abból fakad, hogy könnyel­műen leamputálták Magyarország természe­tes piacait. Közép-Európában helyreállna a gazdasági egyensúly és Magyarország köny­­nyen központjává válhatna egy olyan vám­uniónak, amely megszüntetné a kereskede­­lemm céljaira önkényes és bosszantó határo­kat, amelyek ma útjában állanak úgy Ma­gyarország, mint szomszédai ipari és mező­gazdasági fejlődésének. Szerencsekívánataimat küldöm a magyar nemzetnek ahhoz az önmegtagadáshoz és jó­zansághoz, amelyet az elmúlt évtizedben ta­núsított. A legnagyobb gonddal kerültek minden provokáló aktust és a közrendet válto­zatlanul fenntartották a legsúlyosabb gazdasági megpróbáltatások közepette és ezzel nagymértékben járultak hozzá, hogy még legféltékenyebb szomszédai és ellenségei érzületét is lefegyverezzék. Magyarország kiérdemelte az egész világ tiszteletét azzal a méltóságteljes magatartás­sal, amelyet nagy bajok közepette tanúsított. Gyorsan közeledik az idő, mikor a jóindula­tot, amelyet itt szerzett, javára fogja el­könyvelhetni. Magyarország barátainak száma a külföl­dön növekvőben van. Nemcsak Mussolini olasz miniszterelnök, akivel sok biztató meg­beszélésem volt Magyarország jövő kilátásait illetőleg, hanem más országok befolyásos ál­­lamférfiai is teljesen megegyeznek Magyaror­­­szággal arra irányuló igényre tekintetében,­­ hogy a rárótt béke­feltét­eleket észszerű rev­rzió alá vegyék. Arra buzdítok minden ma­gyart, hogy ne lankadjanak egy pillanatig sem és méltósággal, de határozottan tárják bajaikat a világ elé. Európának el kell ismernie, hogy a ma­gyar nemzettel szemben kettős hálatartozása van. Ha a magyarok nem szálltak volna vi­tézül szembe a törökökkel a XVI. században, a nyugati civilizáció száz évvel mögötte lett volna annak a pontnak, amelyet elért. Ha nem léptek volna bátran fel a bolsevizmus vérszomjas önkényuralma ellen 1919-ben, ez a halálos betegség megvethete volna lábát az európai kontinens szívében. Én abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy jobban tudom, mint bárki, aki nem magyar, milyen keserű szenvedéseken ment és megy keresztül még ma is a magyar nép. Az önök politikai és gazdasági életét olyan gondos figyelemmel kísérem, mint a magam országáét. Mélyen átérzem azokat a súlyos következményeket, ame­lyeket a gabonaneműekben világszerte bekövetkezett áresés az önök mezőgaz­dasági népessége számára jelentett. Ez a baj nem szorítkozik kizárólag Ma­gyarországra, bár hatásai sokkal súlyosabban jelentkeznek egy olyan országban, amelyet szántszándékkal legyengítettek. Más nemze­tek — akkora távolságra, mint az Egyesült Államok, Kanada és Argentína —, ahol a földművelés a nemzetgazdaságnak szintén nagy tényezője, ugyancsak komolyan meg­értik a gabona világárában bekövetkezett péld­anélküli zuhanást. Ennek okai nem egé­szen világosak. Egy-két év is eltelhet, amíg az egyensúlyt a termelő és a fogyasztó erő között helyre lehet állítani s ezzel állandó és jövedelmező árat biztosítani a világ mező­­gazdasági lakossága produkciójának. Ez a körülmény azt jelenti, hogy egyelőre nem szűnnek meg a nehéz idők, amelyek miatt az önök földműves lakossága szenved, bár ami azt illeti, a helyzet nem különb más országok hasonló foglalkozási ágaiban sent. Rokonszenvemet küldöm Magyarország ipari és többi osztálya tagjainak is, akiknek ener­giája számára az önök megcsonkított or­szága nagyon csekély érvényesülési teret enged. Mégis a múlt csalódásai és a jelen nyomott hangulata ellenére is azt üzenem: kitartás! Az igazság nagyon gyakran ólomlábakon jár, de tizenkétmillió ma­gyar tántoríthatatlan akarata siettetni fogja a rajtuk esett kiáltó igazságtalan­ság orvoslását. Nem lehet bizonyosabb politikai jósla­tokba bocsátkozni az elkövetkező évtizedet illetőleg, minthogy hosszú idővel az évtized lejárta előtt Magyarország visszakapja há­rom és félmillió idegen uralom alatt szen­vedő fiát azzal a területtel együtt, amelyet benépesítenek. Rothermere Rády Andort letartóztatta a rendőrség Mora­vek Ferenc teljes jóhiszemű­sége igazolódott be A Magyar Hírlap már beszámolt arról, hogy az Árgus-vállalat tulajdonosát kedden kihallgatásra idézték be a rendőrségre a vál­lalat rejtélyes hadikölcsönkötvény-üzelmei miatt. A rendőrség még ezideig nem tudta megállapítani, kik és hányan vannak a ká­rosultak, de tekintettel arra, hogy nyilván­valóan meg akarta a vállalat károsítani a jó­hiszemű hadikölcsönkötvény-tulajdonosokat, Rády Andort letartóztatta a rendőrség. Moravek Ferencnél, aki kihallgatása során arra hivatkozott, hogy, mint álláskereső ke­rült össze Rádyval, a rendőrség teljesen be­igazolnak látta, hogy Moraveknek semmi köze sincs Rády üzelmeihez. Moravek, aki különben gazdatiszt, álláskeresés végett csak nemrégiben jött fel vidékről a fővárosba, így került össze Rádyval, akinél néhány nap­pal ezelőtt vállalt csupán alkalmazást és Rády üzelmeiről semmit sem tudott. Csuprt SI Meghalt a felesége, bálra­lában öngyilkos lett Berlinből jelentik. A friedrichsfeldei kül­városban a szerdára virradó éjszaka megrázó családi tragédia történt. Kedden este meg­halt Schultze Adolf hetvenéves magánzó fe­lesége, ami annyira elkeserítette az öreg magánzót, hogy ő is utánament a halálba fe­leségének. A házastársak között különben is megállapodás volt, hogy egyik sem éli túl a másikat és ha az egyik meghal, a másik ön­gyilkos lesz és egyidejűleg és közös sírban temessék el őket. A szomszédok szerdán reg­gel erős gázszagot éreztek, amely Schultze lakásából szivárgott. Feltörték az ajtót és ott találták Schultzét holtan, felesége holtteste mellett. Újságrajzoló-művészek könyve A magyar újságírás az ő forró lendületével nemcsak a szellemi erőket kapcsolta magához azzal a szuggesztivitással, amelyet a nagy nyil­vánosság ereje, hatalma és befolyása képez­nek, nemcsak kebelére ölelte a másutt kellő érvényesülési teret nem találó szépirodalmat, hanem a képzőművészet nagy invenciója és a pillanat jelenségeit egy pár finom és oedikás vo­nallal megrögzíteni képes grafikus tehetsége­ket is. Ennek bizonyítéka az a gyönyörű antoló­gia, az újságrajzoló művészek könyve a rotá­ciós ihletében fogamzott képzőművészet, amely „Újságrajzoló Művészek Könyve“ cím alatt Pérely Imre szerkesztésében most hagyta el a sajtót. Az áldozatkészség a hivatás szolidaritásának és a jó cél érdekében való ajándékozó jóság­nak könyve ez. A legszebb amatőrkiadásokhoz méltó technikai kiállítású könyv, a magyar raj­zoló művészgárda, a magyar nyomdavállalko­zás a magyar reprodukáló művészeti üzem kooperációja, amelynek irodalmi része a beve­zető tanulmányok a magyar irodalom jelesei­nek Móricz Zsigmond, Kárpáti Aurél, Kodo­­lányi János, Balassa Imre és másoknak kolle­giális szeretettel sugárzó műve. A Magyar Ujságrajzolók Egyesületének, a fiatal tehetségek, gárdájának áldozott a tipográfiai vállalkozás, midőn minden ívét a közel 200 oldalas mű­nek más-más nyomda öntötte remekbe és re­produkálta annak gazdag képanyagát. Barabás Miklóstól, Klics Károlytól, Jankó Jánostól kezdve a magyar újságrajzolás félév­százados története elevenedik meg előttünk minden reprezentatív képviselőjével. Az emlí­tetteken kívül ott látjuk a régi gárdát, Faragó Józsefet, Homicskó Athanázt, Márk Lajost, Bér Dezsőt, Garay Ákost, Mühlbeck Károlyt, Jeney Jenőt a magyar paraszt és a magyar úr és a magyar politikus és a magyar nő gyenge pillanatának, fonák helyzeteinek nagyszerű megfigyelő erejű rajz krónikásait. Itt látjuk a Pária levegőjében finomult, mélyült és kompli­­kálódott mondani rajzot Vadász Miklós, Vér­tes Marcell által reprezentálva, az angol és ame­rikai groteszk által szaturált Dezső Ala­jost, Major Henriket, a merész lendületű Be­­rényt, az architektonikus rajznak és a rajz­­portrénak mesterét, Zádor Istvánt, Feiks Jenőt, a szikrázó ötletességű Pólya Tibort, a tragikus végű nagy grafikust, Gera Arnoldot, a utca­­gyermek humoristáját, Gedő Lipótot, az újság­­riport rajzmesterét Gáspár Antalt, a rajz­­portrék kitűnő és ötletes művészeit, Kéhl Zol­tánt és Pérely Imrét, az őserejű Marton Fe­rencet, a nagyon artisztikus Makoldi Józsefet és az expresszionista Scheiber Hugót, az egyre mélyülő nagy illusztrátort Fáy Dezsőt... és az újakat, az erjedőket, a szerteleneket... mind ... A kollegiális szellem, mely Pérely Imrét, a munka szerkesztőjét vezette, nem hagyott ki a sorozatból értékeket, akármelyik művészi irányzatot tartják is dogmájuknak. Ez az album a jóság, szeretet és összetartás nagy tel­jesítménye. Tanulmányt érdemelne, mert a ma­gyar tehetség letörhetetlenségének és áttöré­sének dokumentuma. Halmy Bádog Márffy Ödön kiállítása !3*TMJ! Tamás-galériában íl Smasi

Next