Magyar Hirlap, 1931. október (41. évfolyam, 222-248. szám)
1931-10-01 / 222. szám
•rf~ U» BUDAPESI. 11)31 UKÍTbÉJh"1.....T"""""""...."".......... BOTRÁNY A VÁROSHÁZÁN A főváros közgyűlési termében maegy orvos, akit nem Budapest közönségének akarata, hanem a belügyminiszteri kinevezés küldött be a törvényhatósági bizottságba, tettlegesen inzultált egy választott bizottsági tagot. Egy kinevezett érdekképviseleti reprezentáns, akinek puszta jelenléte a fővárosi autonómia és a demokratikus elv sérelmét jelenti a városházán, olyan időkben, amikor az utcán a magánosok ellen elkövetett erőszak statáriális eljárást von maga után, a közgyűlés termében követett el erőszakot nemcsak egy bizottsági tag testi épsége, a parlamentáris illem és az intellektuellt elsősorban kötelező európai magatartás ellen, de a közönség nagy erőfeszítéssel fegyelmezett idegegyensúlya ellen is. Budapest közönsége azt várta a mai közgyűléstől, hogy terveket és cselekedeteket fog kezdeményezni, amelyek a főváros politikáját és gazdálkodását végre, a súlyos idők hatása alatt közelebb hozzák a polgárság akaratához és helyzetéhez, ehelyett kapott egy skandalumot, botrányos verekedést egy kinevezett tag részéről, aki a kurzus kezdete óta több ízben hallatott magáról olyan esetekkel kapcsolatban, amelyek azt bizonyítják, hogy az előkelőbb rendeltetésű fórumokat összetéveszti azokkal a porondokkal, ahol a nyers testi elintézésnek van domináló szerepe. A belügyminiszter azzal a megokolásssal tette illuzóriussá a főváros törvényhatóságában a választott bizottsági tagok szerepét, hogy a kinevezett tagokkal a közgyűlés színvonalát akarja emelni, az ízlést és a hangnemet megjavítani — a verekedő orvos azonban mai magatartásával nem erősítette meg túlságosan ezt a különben is átlátszó érvet, amely senkit sem tévesztett meg a kinevezettek valóságos szerepének megítélésében. A sajnálatos és ártalmas botrány sézóvátétele után térjünk át a közgyűlés érdemi részére, magára a tárgyalási anyagra, amelyből a verekedés kirobbant. Az ellenzék tudvalévően azzal a célzattal hívatta össze a rendkívüli közgyűlést, hogy felelősségre vonja a főváros vezetőit és többségi pártjait a tizenkétéves gazdálkodásért, amely kisebb méretek között ugyanazzal az eredménnyel zárul, mint az országos gazdálkodásé — ugyanekkor azonban meg kellett állapítania, hogy a közgyűlés kormánypártja ezt a szerepet minden tárgyi és erkölcsi jogosultság nélkül a maga számára akarja lefoglalni. Az a párt, amely megszavazta és fedezte a fővárosi politika mai fiaskójához vezető rendszer minden ténykedését, a számonkérés hangján bírál és vádol, mintha semmiféle befolyása nem lett volna a dolgok menetére, mintha minden politikai, gazdasági, pénzügyi és kulturális intézkedést az ő tudta nélkül, sőt az ő ellenzése mellett hajtottak volna végre. Politikusok, akik a kriptanyitogató Bethlen István falrafestett képével toborozták szavazóikat s akik választási beszédeikben a mai fővárosi rendszer nagy eredményeire való hivatkozással kérték a közönség bizalmát, ma könyörtelen kritikával sújtanak le erre a rendszerre és azt hiszik, hogy bárkit is sikerül megtéveszteniük, hogy akad ebben a városban akár ellenzéki, akár saját pártjukbeli polgár, aki ne tudná, hogy ugyanekkor saját politikai múltjuk fölött gyakorolnak lesújtó kritikát. Taktikai szempontból teljesen hibás a hirtelen kilencven fokos szög, amelyben fordulatot vesznek, esztétikai szempontból pedig bántó, mert el tudják képzelni, hogy valaki saját hibáira ráeszmél és objektíven levonja belőlük a következményeket, de az az agresszív bűnbánat, amely a vádat vádemeléssel akarja túlkiabálni , azt hiszi, hogy a közvélemény elfogadja a vádlottak padján strómanokul azokat a tisztviselőket, akik az ő bizalmukból s az ő közvetlen befolyásuk alatt csak végrehajtó közegei voltak az általuk képviselt rendszernek — egyáltalában nem hatásos a tömegek felé és nem egészen fair a közéleti szereplés szabályai szerint sem. Mi nem vitatjuk el senkitől a jogot, hogy véleményét, szempontjait, vagy akár meggyőződését az események hatása alatt revideálja s ha tegnap mindennel meg volt elégedve, holnap hangot adjon tárgyilagos ellenvéleményének. A kritika joga nem ellenzéki privilégium és mi nem vitatnék el a főváros kormánypártjától sem a jogot, ha azoknak a tragikus eseményeknek hatása alatt csapott volna át a mindent fedezés és helyeslés alelüdjéből a kuruckodásba, amelyek a fővárost minden rendű és rangú polgárán néhány hét alatt a volt kormány és a még ma is élő fővárosi rendszer jóvoltából végigdübörögtek. De fel kell emelni tiltakozó szavunkat a szándék ellen, hogy azok, akik a rendszer csődjéért közvetlenül felelősek, a hangulatkeltésre spekuláló kritikával nemcsak, hogy lerázzák magukról a felelősség rájuk eső, őket illető súlyát, de ezzel a látszólagos kíméletlen „tárgyilagossággal“, a pártszempont és pártérdek fölé emelkedéssel próbálják magukat átmenteni, posszibilissé tenni a jövőre nézve is. A kritikájuk száz százalékig lehet helytálló, de ezzel legfeljebb önmaguk dokumentálják, hogy mennyire alkalmatlanok és illetéktelenek arra, hogy ennek az agyongyötört városnak sorsát irányítsák. S ha most a főváros lakosságának módot nyújtanának akarata megnyilvánulására, meggyőződhetnének róla, hogy kritikájuk elég termékeny talajra talált a polgárság eddig félrevezetett kisebbségében is ... 5 FILL^ ^ Példátlan botrány és verekedés a főváros szerdai közgyűlésén Vitéz Csik László orvos arcbabokszolta Reisz Móric szocialista bizottsági tagot • A túlfűtött izgalom miatt péntekre kellett halasztani a közgyűlést A főváros törvényhatósági bizottsága szerdán délután rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen példátlan botrányok játszódtak le. A szenvedélyek odáig fajultak, hogy egyes bizottsági tagok tettlegességre vetemedtek, padokat törtek, székeket dobáltak, úgyhogy három órán keresztül szünetelt a tárgyalás. A főváros autonómiájában eddig még példa nélkül álló esetre egy félreértés adott okot, amely miatt a kereszténypárt padsoraiból sértő kifejezésekkel illették a szociáldemokratákat, akik közül többen átmentek a jobboldalra, hogy megmagyarázzák a félreértés okát. Ez azonban csak olaj volt a tűzre, mert a jobboldali bizottsági tagok harciasabb része újabb szidalmakkal illette a szociáldemokratákat, miközben a kereszténypárt egyik orvostagja, Vitéz Csik László tettleg inzultálta az egyik szociáldemokrata városatyát. Erre azután elementáris erővel tört ki a vihar, amely miatt a közgyűlés érdemleges tárgyalást nem is tarthatott és az elnöklő főpolgármester az ülést kénytelen volt felfüggeszteni és később a közgyűlés folytatását péntekre halasztani. Feszült izgalom a közgyűlés megnyitásakor Már a közgyűlés megnyílása előtt is bizonyos feszültség uralkodott a közgyűlési teremben. A pártok teljes létszámban vonultak fel. Az újvárosházát környékező utcákon erős rendőri készültséget vontak össze, úgyhogy még a városháza folyosóira is jutott egy-két rendőr. A karzatokon detektíveket helyeztek el s csak csekély számú közönséget bocsátottak be. Amikor az elnöklő Ripka Ferenc főpolgármester délután 5 órakor a közgyűlést megnyitotta, a karzat csak félig telt meg, a folyosókon pedig körülbelül háromszázfőnyi tömeg várakozott arra, hogy bebocsássák a karzatra. Erre azonban nem kaptak engedélyt, ami a szociáldemokrata bizottsági tagokat annyira felingerelte, hogy az ülés megnyitása után percekig kiáltozták a főpolgármester felé: — Nyissák ki a karzatot! A munkásságnak is joga van bejönni! — Budapest polgárságának is joga van végighallgatni, mi történik a közgyűlésen. Hosszú ideig tartott, míg a főpolgármester rendet teremtett és felszólította Lázár Ferencet, hogy a keresztény községi párt nevében terjessze elő határozati javaslatát. A baloldal állandó izgalommal hallgatja a jobboldali szónokot Lázár Ferenc azzal kezdte beszédét, hogy az országot és a fővárost erősen érintő gazdasági bajok egyik forrása a hibás gazdasági vezetés. Kiemelte, hogy a főváros felelős tényezőinek kötelessége a főváros ügyeinek egyensúlyba hozatala. Ezt pedig részben fokozott takarékosság útján, részben a gazdasági rendszer hibáinak kiküszöbölésével lehet megvalósítani. Lázár beszédét a baloldal hangos közbeszólásokkal kísérte és gúnyos megjegyzéseket tettek, amikor pártja nevében indítványt terjesztett be, amely 20 pontban jelöli meg az azonnali intézkedéseket. A keresztény községi párt ugyanis húsz pontban azokat a kívánságokat foglalta össze, amelyek az ellenzéknek már régi követelései. Ilyenek a tisztviselő-illetmények csökkentése, a jövedelemhalmozások megszüntetése, a szociális akció kiterjesztése, az új Dunai híd építése, az álláshalmozások megszüntetése. Az ellenzék közbeszólások formájában figyelmeztette a jobboldalt arra, hogy az álláshalmozásokat, a tisztviselői illetmények lecsökkentését, a mammálfizetéseket mind ők teremtették meg és így érthetetlen, hogy most a saját alkotásaik ellen terjesztenek be határozati javaslatot. — Ez demagógia! Kifelé vizet prédikálnak, befelé bort isznak! — kiáltották közbe a baloldalról. Az izgalom egyre fokozódott s amikor Lázár arról beszélt, hogy tenni kell valamit a kenyér drágasága ellen is, mert a főváros lakossága az olcsó búza idején horribilis árakat fizet, a baloldal lármája viharrá növekedett és amikor Lázár fölemlítette vglisztuzsora-esetet, Horváth Pál a szociáldemokraták padsoraiból átkiáltott a jobboldal felé: i Gazság, ami történt! De ez az önök rendszere! Verekedéssé fafsal az állandó vihar Lázár felháborodva kiáltott vissza a szociáldemokratáknak, hogy nagyon csodálkozik azon, hogy éppen ők lármáznak, amikor a szegény néposztály érdekében beszél. Horváth Pál ismét azt kiáltotta Lázár felé: i Gazság, ami történt! A jobboldalon abban a hitben voltak, hogy Horváth a „gazság“ szót Lázár Ferencre értette és kórusban követelték az elnöktől, utasítsa rendre Horváthot. Ez meg is történt és közben Gál Benő és Barnóczi László átmentek a jobboldalra, hogy megmagyarázzák az állandóan gesztikuláló Huszár Károlynak és Csilléry Andrásnak, hogy félreértették Horváth közbeszólását. Miközben Bánóczi és Gál Benő Huszárral és Csilléryvel halkan beszéltek, a szocialisták percekig kiáltozták: — Le kell törni az uzsorát, amit a jobboldal mindeddig némán tűrt! A Wolfs-párti bizottsági tagok felugráltak helyükről és az elnök felé kiáltoztak: — Tessék máskép elnökölni! Tessék rendet teremteni! Huszár Károly az asztalt csapkodta, még pedig olyan erővel, hogy összetörte azt. Ebben a pillanatban a hátsó padsorokból előugrott Vitéz Csik László orvos, a kereszténypárt tagja és rákiáltott a szociáldemokrata bizottsági tagokra: — Mit keresnek itt? Takarodjanak! Gál Benő, aki az Országos Társadalombiztosító Intézet vezetőségében foglal helyet, dühösen rászólt Vitéz Csik Lászlóra, aki tudvalévően az OTI orvosa is: — Hhogy mer velem így beszélni? Én a gazdája vagyok. Ezalatt Bánóczi Csilléry Andrást igyekezett meggyőzni arról, hogy a jobboldal félreértette Horváth szavait, de Csilléry váltig azt hangoztatta: — Nem igaz! Nem értettünk félre semmit! Bánóczi erre idegesen mondotta Csillérynek: — Ön mindenáron zavart akar előidézni. Vitéz Csik László az utolsó szavaknál nekiugrott Bánóczinak, hogy félrelökje, de csak a nyakkendőjét tudta elérni. Ebben a pillanatban az alacsony termetű Bánóczi mögül előugrott Reisz Móric szociáldemokrata bizottsági tag és Vitéz Csik László most Reisznek támadt neki és váratlanul kétszer arcba bokszolta, aki az ülések nyomán hátratántorodott.Az atlétatermetű Reisz teljes erővel rá akarta vetni magát Vitéz Csik Lászlóra, de