Magyar Hirlap, 1932. március (42. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

edd Apponyi és Tardieu tanácskozása Genfben francia miniszterelnök a lefegyverzés kérdésében nem ájlandó egyenjogúnak tekinteni a legyőzött államokat Genf­ből jelenlik. A leszerelési világkonfo­­íció formalitásainak problémáit már el­őznék, így a szünet alatt a e­öntő tárgyi idések megbeszélésére került sor. E célból Tardieu francia miniszterelnök főn délben 12 órás tartózkodásra Genfbe vezett. Tárgyalásokat folytatott Benessel, a tervezet kidolgozásában közvetlenül átvesz, majd a kisantant többi politika­­, Antóniádé román és Marinkovics jugo­­ár delegátusokat fogadta és Zaleski len­­gi külügyminiszterrel tárgyalt. Tardieu­x után Sir John Simon angol és Grandi­sz külügyminisztert kereste fel. Tardieu­gkezdte tárgyalásait a lefegyverzett or­­gok egyenjogúságának kérdéséről is. Ma­­xrország nevében gróf Apponyi Albert,­sztria nevében dr Flüger, Németország lében Nadolny nagykövet tárgyalt vele el a kérdésről. Francia forrásból származó közlések sze­rint Tardieu félre nem érthető formában kijelentette, hogy Franciaország semmiesetre sem hajlandó hozzájárulni a legyőzött álla­mokkal szemben a teljes egyenjogúság elvé­nek százszázalékos érvényesítéséehez, mert ez ellentétben állana a francia biztonsági elmélettel. Tardieu nem akarja megvárni a francia és a német választások lezajlását sem, hanem már a legközelebbi jövőben döntést akar provokálni minden leszerelési kérdés­ben. A Temps genfi tudósítójának jelentése sze­rint gróf Apponyi Albert közölte Hymans belga delegátussal, hogy pillanatig sem gon­dolt arra, hogy a népszövetségnek a japán— kínai konfliktus ügyében összehívott rend­kívüli közgyűlése alkalmával vele szem­ben a közgyűlés elnöki méltóságára jelöl­tesse magát. Hétfőn délután életbe lépett Angliában a vámvédelem Ard Snowden éles ellenzéki beszéde .ondonból jelentik: Hétfőn délután 5 kor bezárták Anglia összes kereskedelmi ereit és ezzel Anglia megszűnt szabad­­eskedelmi ország lenni. Az új vámvédelmi javaslat értelmében­­köteles Anglia élelmiszerbehozatalának fele, nyersanyagbehozatalának ‘/s-a és iparcikkek 7/s-a. „dumping-armada‘‘, ahogy az utolsó m­aiban Anglia felé haladó szállítógőz­­­et nevezik, nagy torlódást okozott a mze torkolatában. Még az időjárás is a vámvédelem szö­­etségesének bizonyult, mert heves vi­­ar megnehezíti a hajók versenyfutá­sát a másodpercmutatóval. ajók nagyobb része már elkésik és ez a is majd nagy gondot okoz a biztosító­­tereknek, amelyek vállalták a késedelmi járatot. Egy érdeklődés és izgalom előzte meg én délután a lordok házában a vámvé­­li javaslat utolsó vitáját, amelyet politi­­körökben „a szabadkereskedelem tém­é­nek“ neveztek. Lord Londonderry a kör­ív nevében védelmezte a javaslatot, ké­­rte annak mérsékelt jellegét, de hangoz­­i, hogy most, amikor az egész világ a tasági elzárkózottság felé orientálódik, a halom gazdasági egységének kiépítése iinn­.ro-jnn— nagyobb súlyt kölcsönözhet Angliának is. Lord Snowden főpecsétőr halotti csönd­ben és általános érdeklődés közepette „adta le az utolsó lövéseket“ az összeomló free­trader bástya védelmében. Olyan szenvedé­lyes ellenzéki hangon védelmezte a már vesztett ügyet, amint csak a leghevesebb el­lenzéki képviselők szokták tenni. Beszéde során régi harci kedvéről tett tanúságot és a szónoki asztalt állandóan öklével ver­de­ste. Mindenekelőtt forradalmi lépésnek minő­sítette a javaslatot, mert az szakít Anglia évszázados kereskedelmi politikájával, amelynek a birodalom nagyságát és hatal­masságát köszönheti. A protekciós érvek kézzelfogható ha­zugságokon, hamis számításokon és el­lentmondásokon alapulnak. Ez magyarázza, hogy a szabadkereskedelmi Anglia sokkal jobban kiáltotta a mai világ­­gazdasági válság viharát, mint a szélsőséges protekcionista Németország, Franciaország vagy Amerika. Lord Snowden beszédét a freetraderek és a szocialista főrendek lelkes éljenzéssel fogadták. A vámvédelmi javaslatot egyébként még hétfőn este a király elé terjesztették szente­sítés végett. Ambrus Zoltán halála magyar halhatatlanság csarnokába va­­g, este halkan, lábujjhegyen belépett Jus Zoltán. Egy csendes ember táva ebből a fülsiketítően hangos világból az egyszerűbb ember elmúltával is t­v­­a a visszamaradottak fájdalmát. Ebbe idalomba most a pótolhatatlan veszte­­érzése vegyül, mert hiszen Ambrus Zol­­isendessége: a lélek előkelősége, szűk­­­ természete: a tehetség szerénysége, a vonultsága, a bölcsesség magába­ázása volt — olyan emberi erények, mekből a mi korunkra úgyszólván már az elhantolás ceremóniájából jut. kávéház elárvult márványasztala, ahol Ambrus Zoltán dolgozgatott, év­ekig fóruma volt a magyar írásnak,­émiája a stilisztikának és ítélőtáblája a fának. Ambrus Zoltán lelki életének ingában sohase szakadt el az embertől, íreste, nézte, figyelte és látta az embe­reket — ezért töltötte élete javát kávéház­ban —, de szóba alig elegyedett velük. Hall­gatta, megleste és hallotta őket, de lehetőleg nem érintkezett velük. Szerette és elkerülte őket s ezzel az utolsó pillanatáig megőrizte velük szemben elfogulatlanságát és tárgyi­lagosságát. A modern kritikusok tanítómes­tere volt, évtizedekig írta szigorú, de igaz­ságos, hajlékony stílusú és szellemes szín­házi bírálatait, de­­alig ismert szerzőket és színészeket személyesen. A jó és a szellemi függetlenségét őrző ember védekezése volt ez a személyes ismerősök ellen, akikkel szemben szüksége volt a távolságra, mert mint minden művész, csak így tudta le­mérni őket. 1917-től 1922-ig, tehát öt évig igazgatója volt a Nemzeti Színháznak. Nem követünk el kegyeletsértést, ha megállapítjuk, hogy nem volt népszerű ebben a pozíciójában. Ezt a népszerűséget azonban nem is ke­reste, sőt tőle telhetőleg kerülte. Nem járt össze a színészekkel és a szerzőkkel is csak hivatalosan érintkezett. Mégis jobban is­merte, értékelte és ha kellett, negligálta őket, mint azok, akik közös sátorban éltek velük. Második felesége, Ambrusáé Etelka, aki néhány évvel ezelőtt halt meg, opera­­énekesnő volt, de Ambrus Zoltánt ez alatt az idő alat alig lehetett az Operánál látni. Az Opera vezetői épúgy alig ismerték őt személyesen, mint ő az Opera vezetőit. Megközelíthetetlen nagy író volt magányá­ban, messziről nézve gőgös emberkerülő, sőt embert megvető, csak aki közelébe tu­dott férkőzni, néhány meghitt barátja a megmondhatója, hogy ez a zárkózott lélek milyen könnyen tudott megnyílni, amikor nagy emberi vagy akár nagy egyéni, főleg pedig, ha nagy­ irodalmi kérdésekkel kopog­tattak magányának csukott, de csak lát­szatra lezárt ajtaján. 1861-ben született Debrecenben. Jogi tanulmányai végeztével Párizsba ment, ahol éveket töltött a francia irodalom tanulma­ IJOSI VÁSÁR I llll!lllllllli!l!l!l!l!l!!lll!llíl!l!l!llll!ll!l‘ Ili lillll!lll!!!llll 1932 március 13—20 '.sárigazolvány és a kedvezményes azásra jogosító utalvány kapható és­ata útján megrendelhető a MAGYAR ALAP Utazási Irodájában, V. Nádor ucca 28. (Telefon' 12-121.) Ára 5.40 pengő. «flAGKjb HIRLAP nyozásával. Irodalmi munkásságát 1879-ben, tizennyolc éves korában kezdte meg. Már első irodalmi tárgyú cikkeiben és színházi kritikáiban elárulta franciabarátságát, amit élete végéig megtartott. A francia irodalom­nak nemcsak legalaposabb ismerője, de leg­lelkesebb propagálója volt Magyarországon. Debrecen és Párizs között alakult ki elasz­tikus, finom, szikrázó, éles, szúrásra és simo­­gatásra egyaránt alkalmas stílusa, mely re­gényeiben és novelláiban épúgy mint esz­­tétikai cikkeiben iskolát teremtett és talán akarata ellenére az olvasók tömegét sorakoz­tatta köréje. öt regénye és számos elbeszélő kötete közül a Midás király, a Báró Berzsenyi és családja, főleg pedig a Giroflé és Girofla annak idején a legnépszerűbb olvasmányok voltak Magyarországon, két regénye pedig, a Szeptember a francia. A gyanú pedig a né­met könyvpiacon is megjelent, amelyek egyébként elbeszéléseit is állandóan közöl­ték. Irodalmi érdemeit a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, a Kisfaludy és a Petőfi Tár­saság is elismerte azzal, hogy tagjának vá­lasztotta. Ambrus Zoltán, aki egy héttel ezelőtt töl­tötte be 71-ik életévét, már február elejétől kezdve betegeskedett. Múlt hétért annyira ja­vult az állapota, hogy kezelőorvosa sétálni küldte. Másnap ismét ágybaesett és a szerdá­ról csütörtökre virradó éjszaka orvosa már tudta, hogy ez a vég kezdete. Pénteken a láz 40 fokon felülre emelkedett és már az injekciók se használtak. Vasárnap este 11 órakor Ambrus Zoltán könyvtárszobájában csendesen meghalt. Amúgy is gyenge szerve­zetét legyőzte az influenza. Gizella leánya, veje, Fallenbüchl Tivadar fővárosi iskola­igazgató és kis unokája voltak mellette az utolsó pillanatban. Halálának híre percek alatt elterjedt az Üllői út 36. számú házban, amelynek harmadik emeletén lakott Ambrus Zoltán. Hétfőn reggel egész Budapest, délre már az egész ország tudta, hogy ismét szegé­nyebbek lettünk egy értékes emberélettel. Ambrus Zoltánt szerdán délután tíz óra­kor a Kerepesi úti temető halottasházából kísérik utolsó útjára. A főváros, a Tudomá­nyos Akadémia közbenjárására, amelynek Ambrus Zoltán tagja volt , díszsírhelyet adományozott. Az elhunyt kiváló író temeté­séről az Újságírók Szanatórium Egyesülete gondoskodik. Az Akadémia Ambrus Zoltán ravatalára koszorút helyez. Az elnökség megbízásából a ravatalnál a gyászszertartás alkalmával Császár Elemér, az Akadémia rendes tagja mond búcsúztatót. Az influenzajárvány már elérte tetőpontját - mondja dr Csordás Elemér tisztifőorvos Az influenzajárvány az utóbbi napokban nagyobb méreteket öltött és a megbetegedé­sek lefolyása is súlyosabb, mint eddig. Csordás Elemér tisztifőorvos hétfőn dél­előtt az influenzajárványról hivatalos je­lentést adott ki, amely szerint február 23—28-ig terjedő idő alatt a kerületi elöljáróságok 133 szövőd­ménnyel járó influenzás megbetegedést jelentettek. A Szent László-kórházban ez alatt az idő alatt 216 beteget vettek fel, akik közül szö­vődményes volt 42. Az elmúlt négy nap alatt 33 influenzás halálesetet jelentettek, míg a múlt héten 23 volt a halálozási szám. Csordás Elemér tisztifőorvos hétfőn délután újabb jelentést adott ki, amelyben hang­súlyozza, hogy a járványkórházak és a fő­város részéről mindent megtettek, hogy a járvány terjedésének elejét vegyék. A tiszti­főorvos közölte munkatársunkkal, hogy az influenzajárvány most érte el tető­pontját és valószínű, hogy most már a járvány visszaeső tendenciát fog mu­tatni. Azokkal a hírekkel kapcsolatosan, hogy a fővárosi iskolákat bezárják, a tisztifőorvos­ kijelentette, hogy ez nem felel meg a való­­­ságnak. Egyes iskolákban a tanulók alig 20 százaléka betegedett meg és a betegségek lefolyása igen könnyű volt. A jelenlegi kö­rülmények között a főváros nem gondol arra, hogy az iskolákat bezárja, annál is inkább nem, mert az eddigi megállapítások szerint az influenzajárvány méreteiben most már csökkenni fog. Délnyugat felől az idő enyhülése várható A Meteorológiai Intézet jelenti február 29-én este 10 órakor. Közép-Európában még hideg és száraz idő uralkodik, a Föld­közi tenger fölött azonban erős időjárási zavarok vannak viharos szelekkel, esőkkel és enyhüléssel. Az enyhülés érezhető már az Adria keleti partjain is, de a Balkán belse­jében még hideg az idő. Hazánkban is még hideg az időjárás, bár a nappali felmelegedés a derült idő mellett több helyütt elérte a fagypontot. A délelőtt folyamán a Dunántúlon itt-ott jelentéktelen havazás is fordult elő. Várható időjárás: Délnyugat felől enyhü­lés és havazás várható. Később olvadás valószínű. Nápolyban hétfőn több órán át havazott Rómából jelenlik. A fagyhullám Olasz­országban példátlan arányokat öltött. Ná­polyban, ahol február végén a legritkább eset, hogy havazik, hétfőn több óra hosz­­szat szünetlenül esett a hó. A Szabin-hegyek­­ben a hótakaró vastagsága helyenként két méter. Egyes északi vidékekről tizennégy fokig terjedő hideget jelentenek. 1932 március 4. 3 Bemwitt I Petőfi Sándor­ utca 10 (a főpostával szemben) 1­50 kg MDI aneszatiitas­sal árusítom a legkitűnőbb­­ minőségű, legdivatosabb fi (tavaszi) férfi- és női lUXUSM! Szabó is alkalmi árukereskedő Rablótámadás Kőbányán egy nap­számos házában Vakmerő rablómerényletet követett el két ismeretlen fiatalember hétfőn délelőtt Kőbányán. Boross Gábor 76 éves napszá­mosnak a Gergely utca 35—37. szám alatt lévő házába hétfőn délelőtt betoppant két fiatalember. A magányosan álló ház b­rigli­­zett ajtaját rátörték a napszámosra, azután Borossra támadtak és pénzt követeltek tőle. A fiatalemberek a napszámos kezét a ma­gukkal hozott spárgával és dróttal össz­kö­tözték, majd az öregembert a szoba köze­pére vonszolták és a szobában lévő dum­á­kat és párnákat rádobták, hogy ne láthassa, mit csinálnak. A fiatalemberek ezután fel­törték a szekrényeket s onnan néhány ruha­darabot vittek magukkal. A napszámos csak később mert ki­jönni a házból, majd ezt hi­tette a rendőrséget, ahol pontos személy­leírást adott támadóiról. A rendőrség a vak­merő merénylet ügyében a nyomozást meg­indította. lifiliMMi szájfertőtlenítő influenza idején

Next