Magyar Hirlap, 1932. június (42. évfolyam, 120-144. szám)

1932-06-01 / 120. szám

2 1932 június­­. Hindenburg elnök és a pártvezérek keddi tárgyalásai semmiképpen sem támasztják f. alá ezt a kombinációt. Komoly politikai körökben, így elsősor­ban a centrumpártban most már kétségte-­lelennek tartják, hogy Hindenburg elnök hi­­­vatalnokkormányt nevez ki és a legrövidebb időn belül új választások lesznek. A keddi nap legérdekesebb eseménye egyébként az, hogy a berlini tőzsdén viharos áremelkedés indult meg, amelyet kétségkívül a Brüning­­kormány lemondása idézett elő. Úgy a nagyközönség, mint a spekuláció terjedel­mes részvényvásárlásokat hajtott végre s miután a piac több területén már a dél­előtti órákban darabhiány állott be, az át­lagos áremelkedés az öt százalékot is el­érte. Igen sok ipari érték 7—10 százalékos árnyereséggel zárult. A részvénypiac feltűnő szilárdságával szemben a fix kamatozású értékekben nagy lanyhaság uralkodott, amit azzal magya­ráznak, hogy a hossz-spekuláció eladta fix kamatozású értékpapírjait, hogy a fel­szabadult összegeken ipari részvényeket vásárolhasson.­ ­ Nemzeti szocialista tüntetés A Wilhelmstrasseban és a hadügyminisz­térium környékén kedden délben zajos nemzeti szocialista tüntetések voltak. Ami­kor déli tizenkét órakor a Wilhelmstrasse felől jövet, felvonult a díszőrség, hogy le­váltsa a hadügyminisztérium őrségét, a had­­­­ügy­minisztérium környékén többszázfőnyi nemzeti szocialista tömeg gyűlt össze és lelkesen tüntetett a militarizmus mellett. Az őrséget a skagerraki tengeri ütközet év­fordulója alkalmából kedden tengerészka­tonák szolgáltatták. A nemzeti szocialisták tpSi4 Antilop-olpök Ideálló tisztítója ! mpla: Ilii Ilii Mi­lm iiimihim— viharosan éltették a tengerészeket és tüntettek a kormány ellen. A rendőrség többször csendre intette a tüntetőket, majd oszlásra szólította fel őket. A tömeg nem tágított s végül is gumibotokkal kellett megtisztítani az uccákat. A birodalmi had­ügyminisztérium épülete előtt őrségváltás közben újból megismétlődtek a tüntetések s ekkor már csak kardlappal tudták szétker­getni a nemzeti szocialistákat, akik közül többen kövekkel dobálták meg a rend­őröket. A verekedéseknek több súlyos sebe­sültje is volt, legnagyobbrészt nemzeti szocialisták. A rendőrség részéről hárman szenvedtek sú­lyosabb sérüléseket. Számtalan letartózta­tás történt. mmmmmmmmimmmmmmmmcmmmmBssoKKassmmmamsmmmmmammcmmmmmmac. Többséget kapott a Dolfuss­­kormány a nemzeti tanácsban Izgalmas jelenetek a szociáldemokraták vezérének súlyos megsértése miatt Bécsből jelentik. A Dollfuss-kormány több­séget kapott a nemzeti tanácsban. A kor­mánynyilatkozat vitájának befejezése után a parlament tizenhárom szavazat több­séggel elvetette a szociáldemokraták bizalmatlansági indítványát. A szavazást nagy izgalom előzte meg, mert a többségi pártok néhány képviselője meg­betegedett és attól kellett tartani, hogy a kormány, amelynek teljes többségi létszám mellett is csak egy szavazattöbbsége van a nemzeti tanácsban, kisebbségben marad. Ez az eshetőség azonban nem következett be, mert a nagyném­et párt, amely a Dollfuss­­kormány megalakulása után ellenzékbe vonult, az utolsó pillanatban meggondolta magát és nem szavazta meg a szociáldemo­kraták bizalmatlansági indítványát. A párt tagjai tartózkodtak a szavazástól és ezzel lehetővé tették, hogy a Dollfuss-kormány 13 főnyi többséget kapjon. A nemzeti tanács 82 szavazattal 69 szociáldemokrata szavazat ellenében elvetette a bizalmatlan­­sági indítványt. Hasonló sors érte a szociál­demokraták másik indítványát is, amely azt javasolta, alakítsanak parlamenti vizs­gálóbizottságot Jakoncig Heimwehr-párti kereskedelmi miniszter múltjának felül­vizsgálására. A szociáldemokraták azt állítják Jakon­­cigról, hogy a háború után Olaszország javára optált és később gyanús körül­mények között szerezte vissza osztrák állampolgárságát. A nemzeti tanács ezt a javaslatot is elve­tette, miután a nagynémet párt tartózko­dott a szavazástól. Az ülés mindvégig viharos lefolyású volt és egyszer az elnök kénytelen volt szünetet is elrendelni, mert majdnem összecsapásra került a sor a szocialisták és a Heimatblokk között Hlieder Heimwehr­ képviselő a kor­mánynyilatkozat vitája során bolsevista hazugnak nevezte Bauert, a szociáldemokrata párt parlamenti vezé­rét, ami a szocialista padsorokban nagy vihart váltott ki. A szocialista képviselők ökölbe szorított kéz­zel támadtak a Heimatblokk képviselőire, akik szintén elhagyták padjaikat és a terem közepén gyülekeztek. Az egész Házban óriási zaj tombolt. A közbekiáltások özöne zúgott át a termen s a Heimatblokk szó­noka nem tudta folytatni beszédét. A zaj később sem ült el, amikor Bauer szociál­demokrata képviselő emelkedett szólásra. A Heimwehr képviselői állandóan hazugnak és idiótának nevezték Bauert. Lichtenegger és Heinzl Heimwehr­ képviselők már-már neki­támadtak a szociáldemokratáknak, akik még mindig a terem közepén állottak. Renner elnök ekkor hirtelen elhagyta az emelvényt és félbeszakította az ülést. Szünet után újabb incidensre került a sor. A karzatról egy ismeretlen nő így kiál­tott le a terembe: „Isten és a nép nevé­ben! Oszlassák­­el azonnal a parla­mentet!“ A szélső­jobboldalon zajos taps fogadta a váratlan közbeszólót. Hosszú ideig tartott, amíg az izgalom végre annyira lecsillapo­­dott, hogy folytatni lehetett a vitát. MAURICE LEBLANC ÉJFÉLI Fordította: SZIRMAY JÓZSEFIVÉ 28 (Copyright by Dante) Rövid várakozás után megjelent az igazgató. Nem tetszett neki a dolog, de kényszeredetten szolgálatkész mosollyal hajolt meg a jövevények előtt. Thureau néhány szóval elmagyarázta a tényállást, anélkül, hogy megnevezte volna Nelly­ Rose-t. — Fel kell menni ehhez a Baratoffhoz! — mondta azután. — De ha nincs itt, vagy nem akar felelni? — Az inasnak minden szobához van kulcsa. Majd ő kinyitja az ajtót. — Siessünk! — mondta Madame Destol, aki csak úgy remegett a türelmetlenségtől. Thureau bekopogott Baral­is ajtaján. Semmi válasz. — Nyissa ki! — parancsolta az inasnak, akit a folyosón egy széken bóbiskolva találtak. Madame Destol elsőnek rontott be a szobába, de hirtelen megtorpant és rémülten felsikoltott. — Szent Isten!... A­ folyosó lámpájának beszüremlő fényében egy férfi élettelen teste hevert a szőnyegen. A kis szalon lámpáját meggyújtották és mind körülállták a meredten fekvő alakot. — Ez Monsieur Baratoff! — mondta az igaz­gató. — Meghalt! — mondta Thureau, aki letérdelt és úgy vizsgálta a tetemet. — Még­hozzá már néhány órája. Már egészen merev ... és nézzék csak a vérfoltokat a földön ... és az ingen. És ezt a nagy sebet a nyakán. Meggyilkolták. Igaz­gató úr, telefonáljon nevemben a kerületi fel­ügyelőségre .. . Thureau vagyok. A felügyelő haladéktalanul siessen ide és orvost is hozzon magával. A szállodában mint futótűz terjedt el a bűn­tény híre A folyosókon hullámzott a kíváncsiság és az izgalom. A kopogás, a jövés-menés, a tele­fon csengése fölébresztette az alkalmazottakat, a vendégeket, akik hiányos öltözékben jelentek meg szobájuk küszöbén. Madame Destol magából kikelve menekült a szobából a folyosóra. — Iszonyatos! Iszonyatos! — dadogta egyre­­másra — De hol lehet Nelly­ Rose? Hiszen nem is ez az ember volt nálunk, hiszen ez el sem távozhatott a szobájából, ha már éjfél óta halott. Különben is nem őt láttam ma délután nálunk... az a másik fiatal volt. — Micsoda szörnyű rejtély! — mondta Val­­nais. — De Nelly-Rose ... Nelly-Rose ... hol lehet? Kivel lehet? Közben megérkezett a felügyelő és az orvos és velük jött három rendőr is. A látlelet fölvétele után bevitték a holttestet a második szobába és az ágyra fektették. Madame Destol és Valnais visszamentek a szalonba, melynek ajtajában két rendőr tartotta távol a kíváncsiakat. Thureau, az orvos és az igazgató jelenlétében hallgatta ki a felügyelő az inast, egy alacsony, barna, Manuel nevű, kissé selypítő emberkét. — Semmi különöset sem mondhatok ! — mondta és látszott, hogy megerőlteti emlékezetét. — Mint minden este, amikor inspekciós vagyok, éjfél felé elaludtam a folyosón, a székemen. Innen át tudtam tekinteni az egész folyosót és láttam a lakosztály ajtaját is. Ha onnan ki­jött volna valaki, felébredtem volna. — Szóval, azt hiszi, hogy Monsieur Baratoff nem hagyta el a szobát. — Úgy van, Monsieur. — Jött hozzá valaki? — Igen. Egy barátja, aki vele vacsorázott itt a szalonban. Róbert szolgálta ki őket. Monsieur Baratoff barátja kilenc órakor távozott és tizen­egy óra felé visszajött. Akkor hallottam, hogy hangosan beszélnek valamiről, mintha vitatkoz­tak volna. Louis, a legény is hallotta. Még azt mondta nekem: „Dühösek az oroszok.“ És fél­­tizenkettő felé Monsieur Baratoff barátja eltá­vozott ... — Azóta nem járt itt senki más? — Nem, Monsieur, erre akár meg is esküszöm. Jóllehet aludtam, de arra fölébredtem volna. — És milyen volt Monsieur Baratoff barátja? — Magas, fiatal, barna, sötét arcbőrű, elegáns úr volt. — Ez ő! Ez ő! — súgta Madame Destol Val­­nais-nak. — Az, aki délután is ott volt nálunk és aki este is eljött és aki azon a címen, hogy ő Baratoff, magával­­vitte Nelly­ Rose-t, KALAND Szerbda A hatos albizottság a Tejközpont, az IBUSZ és a Ruházati Intézet ügyeit vizsgálta meg Az állam vállalati érdekeltségeinek meg­vizsgálására kiküldött hatos bizottság kedden délelőtt báró Szterényi József elnökletével ülést tartott, amelyen tárgyalta az oktató­filmek kérdését, továbbá az Országos Magyar Tejgazdasági Központ ügyét, amely utóbbival kapcsolatban elhatározta, hogy a vállalatot e hét végén a helyszínen vizsgálja meg. Elő­zetesen foglalkozott még az IBUSZ és az Or­szágos Ruházati Intézet ügyeivel, amelyekkel kapcsolatban további részletes adatok beszer­zését határozta el. A bizottság legközelebbi ülését a jövő héten tartja. Gróf Károlyi Imre új könyve Gróf Károlyi Imre, akinek ősszel megjelent könyve nagy feltűnést keltett, most Az ör­­vény szélén címmel új könyvet adott ki, amelyben ismét a világ gazdasági helyzetével és a válságból kivezető megoldással foglal­kozik. Gróf Károlyi Imre kétségtelenül azzal a felelősségérzettel nyúl a kérdéshez, amelyet a rendkívüli probléma megkövetel és habo­zás nélkül teszi meg megállapításait éppen úgy, mint ahogy nem kertel akkor, amikor megjelöli azt a módot, amellyel a kivezető utat megtalálni véli. A szerző bevezetőben el­mondja, hogy miért lép újból a nyilvánosság elé, majd a dolog politikai részével foglalko­zik, rámutat arra, hogy a Bethlen-kormány, enyhén szólva, helytelen és könnyelmű pénz­ügyi gazdálkodást folytatott, de a felelős­­ségrevonásnak praktikus jelentőségét nem látja. A jelenlegi kormányzatról azt mondja, hogy e mostani rendkívüli helyzetnek meg nem felelő gondolatszegénység, lassúság és tehetségtelenség jellemzi. Foglalkozik azután a költségvetéssel, amelyet túl magasnak talál és a magyarországi speciális bajok orvoslá­sára szükségrendeletek kiadását kívánja, amelyeket pontokba foglal. Többek között követeli az általános kamatredukciót, az ösz­­szes haszonbérek, közüzemi díjak leszállítá­sát, az elsőrendű iparcikkek árának lefara­gását. Egyéb követeléseket is állít még fel, amelyeknek megvalósítását csak egy árdiktá­­tortól várja. Igen érdekes a könyvnek az a része is, amely az általános világgazdasági helyzettel és az abból folyó megállapításokkal foglal­kozik. — Ezt a fiatal, barna férfit föltétlenül meg kell találnunk! — mondta a felügyelő Thureau-nak. — Minden arra vall, hogy ő a gyilkos. — Ez kétségtelenül bizonyos — felelte Thureau. — Istenem, Istenem ! Szegény kis Nelly« Rose-om ... — nyögte Madame Destol és ájul­­tan esett Valnais karjaiba. III. FEJEZET Mámor A Trocadérótól Auteuil-ig rövid az út. A nép­­telen éjjeli utcákon Ibratieff a legnagyobb sebes­séggel vitte a kocsit. Gerard szakadatlanul beszélt, nehogy Nelly­ Rose-nak ideje legyen a gondolkodásra, nehogy eszébe juthasson, hogy mennyire meggondolat­lanul cselekedett, amikor rábízta magát. Pedig Nelly­ Rose-tól nagyon távol állt, hogy haragudjék magára, vagy hogy bizalmatlankodjék. Kísérője olyan őszintén és tiszteletteljesen viselkedett, hogy szentül hitte, minden veszély elmúlt fölötte. Csak amikor egy auteuili viadukt mellett, a Szajna közelében megállt a kocsi az orosz penzió előtt, ötlött eszébe egy kétkedő gondolat. — És ha máshová hozott volna? — töpren­gett. — És ha nem lenne itt semmiféle mu­latság? ... De nem. Kihallatszott a zene. A ház előtt néhány elegáns kocsi várakozott. Az idegen nem hazudott, Nelly-Rose kételyei elcsendesedtek. Mikor a hallba léptek, javában állt a bál. A hevenyében felrakott díszek alatt, papírvirágból, színes lampionokból font girlandok között to­longott a tömeg. És ez a tömeg csaknem kizáró­lag szlávokból állt. Gerard-on és Nelly-Rose-on kívül talán nem volt ott egyetlen francia sem. Nagyrészt emigránsok voltak, akik akár születé­süknél fogva, akár száműzetésük és a sors csa­pásai következtében ma a társadalmi ranglétra meglehetősen alacsony fokán állottak és csak nagyon kevesen voltak köztük gazdagok — ezek aztán szmokingban és nagy estélyi toalettben tűntek ki a többi közül. Idegenek, akiket kíván­csiságuk hozott oda csak újdonsághajhászásból vegyültek el a lármás tömegben, mely meglehe­tősen durván és közönségesen szórakozott, mintha a hétköznapok megpróbáltatásaiért, a meg nem érdemelt és jóvátehetetlen lezüllésért akarná kárpótolni magát. (Folytatjuk)

Next