Magyar Hirlap, 1932. július (42. évfolyam, 145-159. szám)

1932-07-01 / 145. szám

A KORMÁNY MARAD A kormány lemondott, de marad — !és most az a kérdés, hogy a kormányon kívül minden marad-e a régiben? A miniszterelnök a formális lemondás s a valóságos maradás publikálása után a 33-as bizottságban beszédet tartott, amelyben annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a „legnehezebb problémákon már túlestünk“. Szeretnők hinni, hogy azok a nehéz problémák, amelyeket t— mint például a költség- vetés egyensúlyának problémája — a kormány papíron már megoldott, a való­ságban is megoldódnak. De ebben a kijelentésben is megnyilvánul az az egy­oldalúság, amelyet a mai kormány hivatalbalépése óta hibáztatunk: hogy az állampénzügyi problémák mellett 'nem tulajdonit megfelelő fontosságot a magánháztartás rettenetesen nehéz problémáinak. A miniszterelnök azzal az optimizmussal, amely föltétlenül szükséges volt a maradásához, hisz abban, hogy a munka nehezén már túl van és nem veszi észre, hogy a problé­mák kormányralépése óta is növekvő súllyal nehezednek az egész magyar társadalomra. A társadalom, szemben a kormánnyal, nem veszi észre, hogy akár egyetlen problémája megoldódott volna, sőt napról napra problematikusabbá vá­lik számára a legelemibb állampolgári funkció: maga az élet. A kormány marad és most az a kér­dés, marad-c minden a régiben s nem indul-e meg végre a máris elkésett kor­mányzati munka, amely az államház­tartás, állampénzügy szempontjait végre összeegyezteti a termelő és dolgozó tár­sadalom érdekeivel? Az az intézkedés, amely az agráradósok számára négy­hónapos „stillhalte“-t teremt, látszólag egy lépés az egyoldalúan a fiskus és a biidsé szempontjait szem előtt tarló po­litikától a társadalom felé — valójában azonban csak az eddigi egyoldalúságot üj egyoldalúsággal tetézi. A valóság az, hogy sem az államháztartás egyensúlyá­nak, sem a gazdák megsegítésének ter­vével nincs elintézve minden. Az állam 1— oly sokszor írtuk le — nem nézheti tétlenül éppen azoknak az adózó-milliók­nak menthetetlen pusztulását, akikkel szemben az államháztartási egyensúly fenntartása terén a legnagyobb igénye­ket támasztja. A mezőgazdaság átmeneti lélegzetvétele érdekében túlságosan nagy áldozat a biztos pusztulásnak kiszol­gáltatni a kereskedelmet, a kisipart s a hozzákapcsolódó intellektuális tömege­ket, amelyek a mezőgazdaságnak eddig legfőbb fogyasztói voltak. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar mezőgazda­ságnak mégis rsak a legnagyobb vevője a magyar kenyérevő és hús- és cukor- fogyasztó — s ha valaki összeveti az idevágó mai statisztikai adatokat a régiekkel vagy a nyugateurópaiakkal, ráeszmél, hogy a mezőgazdasági termé­kek elhelyezésének nehézségei manap­ság már a belső piacokon kezdődnek, mert kedvezőbb körülmények, a társa­dalom életfeltételeit jobban respektáló kormányzás melleti a magyar fejadag a mainak akár duplájára is emelked­hetnék! Erre is kellene gondolni a kor­mánynak, amikor egyik kezével úgy se­gít az agrártársadalmon, hogy az elkerül­hetetlen kenyértelenség útját egyengeti a mezőgazdasággal szervesen összefonó­dott egzisztenciáknak s amikor úgy állítja helyre az államháztartás egyen­súlyát, hogy nem tesz semmit az adózó A magyar Kormányt meghívták Lausanne ha A magyar kormány a meghívásnak örömmel eleget tesz — Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök bejelentette az egységes párt értekezletén, hogy Walko külügy­miniszter és Korányi pénzügyminiszter, később esetleg maga a miniszterelnök is elutazik Lausanne-ba A Magyar Távirati Iroda jelenti: Csütör­tökön megjelent a külügyminisztériumban lord Chilslon angol követ és az mgol mi­niszterelnöknek, mint a lausannei konferen­cia elnökének, következő üzenetét közvetí­tette: ,. Ramsay MacDonald miniszterelnök a lausannei konferenciát összehívó tat hata­lom nevében [elkéri a magyar kormányt, hogy a konferenciára delegátusait a lehető legrövidebb időn belül kiküldeni szíves­kedjék.“ A magyar kormány haladéktalanul kö­zölte az angol követtel, bőgj' a meghívásnak örömmel eleget tesz cs kiküldöttei a legrövi­debb időn belül Lausanne-ba mennek. A miniszterelnök a magyar kormány meghívásáról a lausannei konferenciára A kormánypárt csütörtökön este párt- értekezletét tartott, amelyen gróf Károlyi Gyula miniszterelnök hosszabb beszédet mondott. A miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány meghívást kapott Lau­sanne-ba. — Ma kaptuk meg a hivatalos meghívót Lausanne-ba — mondotta a miniszterelnök —, ahová legközelebb kiutazik egyelőre a külügy­miniszter, azután valószínűleg a pénz­ügyminiszter és esetleg én magam is. A jóvátételi kérdés természetesen érdekel bennünket, valamint Európa gazdasági re­konstrukciójának kérdése is, hasonlóképpen a dunai államok problémája. Leghatározot­tabb meggyőződésem szerint a gazdasági rekonstrukció nem szorítkozhatik a dunai államokra, mert ilyen formában életképes és gyakorlati megoldás nem várható. — Miként és hogyan folynak majd ezek a tárgyalások, milyen javaslatok merülnek föl. milyen fázisokon fognak azok keresz­tülmenni. előre tudni nem lehet. Bizonyta­lan ideig folynak még a leszerelési tárgya­lások, amelyek bennünket más formábart érdekelnek, mint a többi államok legtöbb­jét, hiszen mi le vagyunk szerelve. Az ott kötendő megállapodásokkal szemben a kor­mány leszögezte már álláspontját és mindenesetre kifart amellett, hogy semmi olyan megállapodást alá nem ír és el nem fogad, ami az egyenlőtlensé­get ebben a kérdésben továbbra is fenn akarja tartani. A leszerelési tárgyalások több-kevesebb vo­natkozásban belejátszanak és befolyásolják a pénzügyi és gazdasági tárgyalásokat ■ és megállapodásokat is és azt lehet mondani, hogy Genfben és Lausanne-ban a világót érdeklő összes problémák, mint egy nagy üstben kavarognak. — A kormánynak tehát a közeljövőben ezekkel a kérdésekkel kell majd fog­lalkoznia hosszabb ideig úgy itthon, mint a külföl­dön — folytatta a miniszterelnök. — A két­hetenként tartandó nyári összejöveteleken af kormánynak módjában lesz, hogy a tárgya­lások folyásáról és az esetleges eredmények­ről tájékoztassa a pártot. A pártértekezletről egyébként lapunk más helyén közlünk tudósítást. KM magánháztartás egyensúlyának helyre- állítása érdekében. Egy kis túlzás tehát — az állampol­gárok túlnyomó részének szempontjából, hogy a „legnehezebb problémákon már liil vagyunk“. Legalább is. ellentmond ennek a jól végzett munka tudatában lett optimista kijelentésnek a kisiparo­sok ésf kiskereskedők multheti tüntető- sztrájkja, a félegyházi kereskedők és iparosok nagygyűlése, amelynek konk­rét sérelem-áradatából szívet-clállítóan hangzik ki a legtragikusabb polgári panasz: „Szegyéi jiik gyermekeink előtt, hogy nem tudjuk teljesíteni szülői kö- t élességünkét.“ Néni vagyunk szenti­mentálisak, de ezt az apai kiáltást, amelyben nincs semmi pátosz, nincs semmi póz, végtelenül komolyan vesz- sziik s a kormánynak is végtelenül ko­molyan kell vennie. A polgári család, mai rendünk alapépítménye esik szét, szakad kétségbeesett, tanácstalan egye- dekre, ha idejében nem segítenek! Gyerekek indulnak el összeszorított ököllel, vagy a bűn felé abból a kispolgári otthonból, amely a törvény- tisztelet, a kisigényüség vára volt — ha minden marad a régiben. A pesti iparosok. kereskedők negyvennyolc szervezete csütörtökön hasonló világos­sággal mutatta meg összeroppanásuk okait és útját, mint a pestkörnyékiek és a félegybáziak —. a kétségbeesés szen­vedélycssége nem túlzott, mert csak­ugyan elérkeztek a végső ponthoz! Biz­tos, nem is próbáljuk elvitatni, hogy Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter teljesen őszinte és jóhiszemű, amikor most ismét kijelenti, hogy ,.nyugodtan fog foglalkozni kívánságaikkal és szí­vesen ül össze megbizottaikkal, hogy alaposan megbeszélje bajaikat és a se­gítés módját“ — de a kereskedelmi miniszternek, szemben a miniszter­elnöki nyilatkozat szellemével, e tár­gyalásokhoz azzal a tudattal kell le­ülnie, hogy az ő problémáik ugyan­olyan nehéz problémák, mint az állam- háztartáséi és a mezőgazdaságé s az ö problémák megoldása nélkül a többi problémák is csak ideig-óráig látszanak megoldottaknak. Az iparos, a keres­kedő, az ipari munkások, a magántiszt­viselők, kereskedelmi alkalmazottak ügye is itt dől el s az orvosé, ügyvédé, mérnöké, építészé s a háziúré is, akik­nek egzisztenciája rájuk van építve! Hányszor ismételjük az elemi szabályt, hogy mindenki mindenkivel összetarto­zik s az egymásrautaltságból eredő for­galomból keletkezik a gazdasági élet, ebből a vagyon, a jövedelem és a fo­gyasztás, amiből az állam megadóztat­hat és eltarthatja háztartását, alá­támaszthatja pénzügyi biztonságát! Valójában tehát keveset kérünk a kormánytól, amely marad: csak ennek az elemi gazdaságtant törvénynek szent előtt tartását! Csak azt, hogy az állam ne tegye tönkre az államháztartás ér-1 dekében a közteherviselőket, a mező- gazdasági termelés érdekében a többi termelőágakat és fogyasztókat. Csak azt, hogy eszméljen rá az illúzió gya­korlati képtelenségére, amely azt liiszi,' hogy ha a szegény ember egyik Zse­béből a másik zsebébe rakja át min­den pénzét, akkor több lesz a pénze! Á szegénységen nem lehet átcsoportosí­tással segíteni, mert a végén minden kiderül — gazdagodni, erősödni csak termelés és munka révén lehet! A parla­ment most majd szünetre indul, he­lyette az újonnan választott 33-as bi­zottság lesz a kormány tanácsadó szerve. A felhatalmazási törvény alap­ján tulajdonképpen eddig is a kormány személyes cselekedete volt minden, ami gazdasági és pénzügyi intézkedés tör­tént, a parlament szünetelése tehát —- különösen mai parlamentarizmusunk mellett — nem jelent változást. Ha a kormány nem tudja, hogy éppen a leg-i nehezebb problémák vannak még hátra, hogy a termelés, á munka feltételeinek helyreállítása nem tartozik a kevésbé nehéz, a kevésbé sürgős problémák közé, akkor a miniszterelnöknek rövi­desen rá kell eszmélnie a jól végzett munka tudatától fütött optimizmusa alaptalanságára. Mai számunkban közöljük a felles heti rádió-műsort 4Mtofr-jaBiggrgregiiMMin«MB4aB»a»3MiMra>WMi i nriwwmCTaiawMM ti—mi >i»mianiniimvi«mnj»a«aasi«iimmii nimmmt»-a#aaawcii«i*nnrfT-—--.i wumi«J««■"» tOroiiR- *H^jL ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Mß -mena— Szerkesztőség . MAGYARORSZÁGON: .gjKgfligE I és kiadóhivatal 1 hóra 2.9a ‘I, évre &. «/, évre 15 peng«. |&SB| I VI., Aradi UCC3 10. szám. ROMÁNIÁBAN: IK&j fjsfl §§8|{ ijEra I relefón: 21-8-47, 23-6-86 és 10-6-06 1 bóra 150 lei. 1, érre 400 tol. WWM jSjjSsl 6jjjjjgy «S «KE& JUGOSZLÁVIÁBAN: gPlL W Ilii ÜIüí >tjÉɧ 8 Utazási és fürdőiroda 1 i hóra 60 din»■. «I, é™ 180 db.«* g|g ® M |M £ WßkmJW 1VI., Aradi acca 10. szám. ThóS™TlTL100 eK. JB JB [reletou: 21-S 47, £-6-S6 és 10-6-06

Next

/
Thumbnails
Contents