Magyar Hirlap, 1932. szeptember (42. évfolyam, 196-220. szám)

1932-09-01 / 196. szám

Csütörtök flli'IAl” Y93S szeptember T. 3 Roth­ermere megint nyilatkozik a király-kalandról Londonból jelentik: Lord Rothermere a következő táviratot küldte a Magyar Táv­irati Irodának a magyar sajtó részére: — Nemrégiben cikkem jelent meg, amelyben a monarchista eszmének álta­lános újjáéledéséről számoltam be Euró­pában. Ez alkalommal visszatértem azokra az ajánlatokra, amelyeket négy évvel ezelőtt tettek nekem, hogy egyez­zem bele abba, hogy engem a magyar trónra jelöljenek. Értesülésem szerint ez eseményekre való visszaemlékezésem nagy érdeklődést váltott ki­ Magyaror­szágon, ahol szavaim értelmezésénél na­gyon túloztak. Cikkemben sem nem mon­dottam, sem pedig nem állítottam azt, hogy nekem bárki is a magyar koronát felajánlotta volna. Minden alapot nélkü­löz tehát a magyar sajtó bizonyos részé­ben felmerült az a kombináció, hogy engem akár egyike vagy másika azoknak az előkelő állású magyaroknak, akikkel személyes vonatkozásba kerültem, akár pedig a jelen vagy a volt magyar kor­mány tagjai közül bárki ennek a célnak igyekezett volna megnyerni. Rákosi Jenő volt az egyetlen férfiú, aki e témát a ve­lem való személyes érintkezés kapcsán felvetette. De tény, hogy az akkortájt Magyarországból tömegesen hozzám ér­kező levelek közül igen sokban fölvetet­ték az eszmét, hogy jelöltessem magamat a magyar trónra. E manifesztációkban azonban én csupán a magyar jellem me­leg rokonérzésének és lelkesedésének megnyilvánulását láttam, de egyben vilá­gosan láttam, hogy ez lehetetlen és az adott helyzettel nem számoló dolog. — Az az érzésem — és ennek már gyakran adtam kifejezést —, hogy a ma­gyar nép nagylelkűségében, amely egyike legcsodálatraméltóbb tulajdonságainak, erősen túlozta azoknak a szolgálatoknak a jelentőségét, amelyeket Magyarország igazságának érdekében teljesíteni próbál­tam. Rothermere. Alfonz spanyol exkirály keresztelőre Budapestre érkezett Szerdán este fél kilenc óra tájban Alfonz spanyol exkirály inkognitóban Budapestre érkezett. A volt spanyol király szerdán dél­előtt tíz órakor indult el Bécsből az Imperial-szálló elől hatalmas túrakocsijá­val.­­ Körülbelül egynegyed egy óra lehetett, amikor az exkirály autója Hegyeshalomnál átlépte a határt és Magyarország területére érkezett. A gépkocsi Magyaróvár felé vette útját, hogy utasai Frigyes főherceg kasté­lyában tegyenek látogatást. A főhercegi kas­télyban Alfonz exkirály tiszteletére nagy­szabású családi ebédet adtak. Délután fél ötkor folytatta Alfonz exkirály gépkocsiján útját Budapest felé. Az autó lassú tempóban haladt a magyar vidéken keresztül, a király ugyanis utasítást adott sofőrjének, hogy lassan vezesse az autót, mert gyönyörködni akar a magyar vidék szépségeiben. Budapesten már este hat óra tájban a Dunapalota-szálló előtt a kíváncsiak egész serege várta a volt spanyol király meg­érkezését. A szállodából terjedt el a hír a volt uralkodó érkezéséről, ahol appartemen­­tet rendeltek számára. Kivilágították a fő­bejáratot és bár már beesteledett, a nézők még mindig rendületlenül várták az ex­király­t. Újságírók, fotóriporterek szállták meg a Dunapalota hallját, a kijárat felé pedig felállították a fényképezőgépeket, hogy mindjárt a megérkezés pillanatában lekaphassák Alfonz exkirályt. Fotóriporterek pergőtüzében Félkilenc felé járhatott az idő, amikor az 1087.­ R. F. I. jelzésű Duisenberg-túra­­kocsi a Dunapalota-szálló elé érkezett. A véletlen folytán a gépkocsi nem állhatott meg a szálló főbejárata előtt, mert ugyan­ekkor érkezett meg Hito prágai japán követ, aki családjával ezekben a percekben szállt ki autójából és rakatta le poggyászait. A királyi automobil tehát a szálloda főbejára­tától nem messze eső mellékbejárathoz állt. Amikor az emberek megpillantották Alfonz exkirály magas alakját, amint kiszállt az autóból és meglátták karakterisztikus fejét, azonnal felismerték és megéljenezték. A volt spanyol király az első pillanatban meg­­hatódottan mosolygott, majd gyors léptek­kel megindult a főbejárat felé. Ez meglehe­tősen nehezen ment, mert a tömeg elállta ez utat és az exkirálynak utat kellett törnie, hogy elérje a szálloda bejáratát. Szürke ruha volt rajta, karján felöltője. Igazán pol­gári egyszerűséggel öltözködik. A főbejárat­nál kattogtak a fotóriporterek gépei, jobb­­ról-balról magnéziumfény lobbant, ami a volt uralkodót egyáltalán nem hozta za­varba, mert már megszokhatta a fényképe­zést. Inter­jút nem volt hajlandó adni, ezt jelezte azzal is, hogy, bár látta a fogadá­sára érkezett újságírókat, gyors léptekkel haladt át a hab­on és nyomban liften a har­madik emeletre ment, ahol visszavonult a számára fenntartott négyszobás lakosz­tályba. Alfonz exkirály előreláthatólag két na­pot tölt a magyar fővárosban. Utazásának tulajdonképpeni célja, hogy meglátogassa unokahúgát, Izabella spanyol főhercegnőt, Zamojszky lengyel gróf feleségét, aki, mint már megírtuk a Magyar Hírlap­ban, a Pajor szanatóriumban örvendetes családi ese­mény előtt áll. Alfonz exkirály ugyanis el­vállalta Izabella főhercegnő születendő gyermekének keresztapaságát, bár csak né­hány nappal ezelőtt járt Mödlingben, ahol a legfiatalabb Habsburg-fiú keresztapai tiszt­ségét látta le. Az exkirály a nyilvános étteremben vacsorázott Alfonz exkirály, aki szigorú inkognitóban jött Budapestre, mint Toledó hercege, jelen­tette be magát a szállodai bejelentőlapokon. Úgy látszik, csak az újságírók elől mene­kült fel lakosztályába, mert, amint kissé elcsendesedett a szálloda hallja — ez körül­belül néhány perccel tíz óra után lehetett — a király ismét megjelent. Ekkor már sötétkék zakkó volt rajta, gomblyukában fehér szalaggal. Kíséretében volt hű szárny­segéde, Miranda is. Határozott léptekkel ment az étterem felé, ahol az egyik legexponáltabb közép­asztalnál foglalt helyet. Érkezésük termé­szetesen nagy feltűnést keltett az étterem közönségének körében. Az exkirály a Du­­napalata éttermének legdrágább menüjét, a 8 pengős menüt rendelte meg a maga és szárnysegéde számára. A menübe a con­­summé Royal-t illesztették be az exkirály tiszteletére, de ő arra kérte a kiszolgáló sze­mélyzetet, hogy ezt cseréljék ki a rák­levesre. Természetes, hogy óhaját azonnal teljesítették. Hideg lákból, sült csirkéből állt ezenkívül az exkirály diner-je, aki még egy üveg magyar vörösbort is rendelt. Mi­­randa szárnysegéd még egy szeles tortát és gyümölcsöt is fogyasztott. A szárnysegéd nem ivott a nemes vörösborból, csak egy üveg ásványvízből töltögetett magának Az­ exkirály és szárnysegédje között vi­dám beszélgetés indult meg a vacsora alatt. Magyari Imre cigányprímás áhítattal húzta a szebbnél-szebb magyar nótákat és az ex­király láthatólag is örömmel és csodálko­zással élvezte a magyar cigánym­uzsikát. A parizsi technikai es kereskedelmi löiskoia École Superieure Technique et Commerciaie de Paria (hatóságilag engedélyezve és nyilvántartva)­. Az összes technikai, kereskedelmi és mérnöki tudomá­nyok főiskolája. A vizsgák német és francia nyel­ven. Előkészítő tanfolyam nem érettségizettek szá­mára. Francia és német távtanítás. Felvilágosításokat és prospektusokat költségmentesen küld: Secretariat General de­­ Estop Serv. R. ll, Rue Perronet, Pult­­­ti Cercle a hallban Ar­diner körülbelül egy óráig tartott. Mind a ketten felálltak aztán és kifelé tar­tottak. A hallban nagyobb, magyar mágná­sokból álló társaság várta, Szapáry Pál öz­vegyével az élén, a volt uralkodót. Alfonz király annak idején, amikor először járt Magyarországon, vendége volt a sorok­újfalui Szapáry-kastélynak. Az exkirály cerclét tartott előkelő látoga­tói között. A hotel halljában feltűnést kel­tett, hogy gróf Szapáry Pálné milyen etikett­szerű, mély térdhajtással üdvözölte a volt uralkodót. Amikor Alfonz exkirály befejezte a cm­elet és elindult a lift felé, hogy felmenjen le­pihenni lakosztályába, az egész hall közön­sége — köztük amerikai és más külföldi vendégek — felálltak helyükről, ezzel mint­egy tisztelegtek a volt spanyol királynak. Megtalálták Amundsen jegyzeteit Londonból jelentik. Egy orosz sarkvidéki expedíció, amely a „Russanov“ jégtörőn indult útnak, a Cheluskin-foknál érdekes leletre bukkant. Mint a Reuter-iroda jelenti, Amundsen 1919. évi expedíciójának állo­máshelyén megtalálták Amundsen saját­kezű jegyzetek­. Ugyancsak találtak néhány jegyzetet Sverdrup kapitánynak, Amundsen munkatársának kézírásával, valamint egy cölöpöt, amely az expedíció állomáshelyét jelzi. Jimmy Walker súlyos beteg New Yorkból jelentik: Jimmy Walker, New York polgármestere súlyosan megbete­gedett. A polgármester ellen indított pert Walker egészségi állapotára való tekintettel egyelőre szüneteltetik. ♦ y Weisz 14 fillért keres egy kiló lisztnél Hogy a per milyen ítélettel fog végződni, az az ő dolguk. Mi mindenesetre fölkeres­tük a Weisz péket, hogy nyilatkozzék a há­borús felelősség kérdésében. A kis Weisz pék, aki vállalta ezt az el­szánt gazdasági harcot, meglepően fiatal ember. Alig lehet több húszévesnél. — Két év előtt vettem át az üzletet, — mondja. — Aki előttem volt, egy öreg pék­mester, naponta 50—60 süteményt árult és 30 kiló kenyeret. Mikor itt szemben meg­nyílt egy péküzlet, ez az ember tönkrement. A másik pék rendes, tiszta üzletben jó sü­teményt árult, ő meg pipázott egész nap az üzletében. Persze, hogy tönkre kellett mennie. A közönség nem szívesen vásárol egy öreg, pipás péknél. Ezt a tönkrement üzletet vettem én át két év előtt. Aztán megmagyarázza, hogyan „tört fel“: — Már most, kérem, én fiatalember va­gyok. Éppen abban az időben nősültem. Lát­ A konkurrensnél, ahány kifli, annyi féle . Megfigyeltettem ezt az új üzletet. Lát­tam, hogy mindig másik pék kocsija áll meg előtte. Meg aztán, ahány kifli, annyi féle. Persze, mindegyik más műhelyből kerül ki. Az üzletet is úgy hozták össze, hogy egyik adta a berendezést, másik az embereket, harmadik az anyagot. Én már fél éve adom ilyen áron a süteményt, de csak most jutott eszükbe tenni valamit el­lenem. Azt hitték, hogy tönkremegyek úgyis az ilyen árak mellett. Én nem félek tőlük.­ Persze, az üzleti konkurrensek gyűlölik. De a kis Weisz pék nem törődik ezzel. Továbbra is olcsón méri a kiflit. Pedig biztosan nem olvasta List, a híres közgazdász könyvét, aki azt állította, hogy a siker titka olcsó kenyeret adni a népnek. Erre magától jött rá ... IKÖllÖZHDflMnK | az üzlethelyiséget át kell adni, ezért a raktáron lévő I férfi és női I fehérneműeket divatcikkeket, vásznakat, damaszt árukat stb. az eddigi áraknál I még olcsóbban­­ árusítjuk. Fáradjon be hozzánk. Most igazán­­ érdemes nálunk vásárolni. 1 LUSTIG EDE | rÁKÓCZI-ÚT 2. AH mond a pék, aki hét fillérért tud adni két kiflit A Murányi utcában egy pékmester el­határozta, hogy a kifli párját ezentúl hét fillérért adja. Erre hat másik pék, aki öt fillérért árulja a süteményt, összeszövetke­­zett a forradalmi újító ellen. Közösen ki­béreltek egy üzletet, beültettek egy stroh­­mannt és öt fillérért árulták a kifli párját, hogy tönkretegyék veszélyes konkuren­süket. Weisz Emilnek hívják a péket, aki egy merész elhatározással lenyomta a kifli árát, míg az ellenséges pék­antant Dorn Pál, Rotter Mór, Váli József, Deutsch Henrik és Monath Dezső pékmesterekből áll. Hozzá­juk csatlakozik Reiner Károly, a stohmann, az újonnan megnyílott üzlet vezetője. Weisz tisztességtelen verseny miatt be­­pörölte a hal péket, mert azok saját üzle­tükben öt fillérért adják a kifli darabját, Reinernél pedig két kifli kapható ötért. Nyilvánvaló tehát, hogy a pakli ellene megy­­tam, hogy így nem fogok megélni. Sokat törtem a fejem, mit kellene tenni. Nekem nem volt tőkém, én nem hitelezhettem a fűszeresnek, mint a többi pékek. Egyszerre csak rájöttem, hogy a közvetítőt, tehát a fűszerest kikapcsolom és annyiért adom a süteményt a közönségnek, mint a fűszeres­nek adnám. Ez nem tisztességtelen verseny, én nem a lobbi péket akartam tönkretenni, hanem a magam üzletét fellendíteni. Most, hála Istennek, eladok 4—5000 darab süte­ményt is naponta. A hasznom darabonként háromnegyed fillér. Egy darab papírra leírja a kalkuláció­ját is: 1 kiló liszt 42 fillér, ehhez 50 százalék rezsi, 21 fillér, összesen 63 fillér, amiből készít 22 darab süteményt, darabja 3*/* fii­­lér, összesen 77 fillér. Vagyis 14 fillért ke­res 1 kiló liszt feldolgozásánál. Azt is elmondja, hogyan jött rá a komplettra, amit ellene szerveztek. LILIAN HARVEY — HANS ALBERS QUICK Egy kétarcú bohóc szerelme: Erich Pommer—UFA-film Re. dezte: Robert Siodmak. Zene Werner R. Heymann MA PREMIER URÁNIA MA PREMIER

Next