Magyar Hirlap, 1932. november (42. évfolyam, 247-270. szám)
1932-11-03 / 247. szám
2 r1 032 november 5. flIPLAfJ ^ .// Masm©* tudni, «Hal !* hogy a derűs hangulat, a g& IfDEfini^ mindig m *v * gyomor és belek kifogástalan működésétől függ N. ^ Ssorulfiabon szenvedőknél, / hiányoknál pedig Schmidthauer ^ természete» bttcravlu vftlffe be lealoUNH. A kereskedelmi miniszter megszűntette a sodronyfonat- és a kőanyag-kartellt Szentesről jelentik: Lázár Andor igazságügyminiszter és Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter vasárnap beszédet mondottak a városháza nagytermében. Az igazságügyminiszter a lelkek harmóniájáról beszélt, Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter pedig kijelentené, hogy a szénkartell feloszlatása után a jövő héten egy másik kartell feloszlatására kerül a sor, de egyelőre még nem mondhatja meg, hogy melyikre. A kereskedelmi miniszter vasárnapi bejelentését szerdán követte a tett, sőt a miniszter nem is egy, hanem két kartellt szüntetett meg. Erről a megszüntetésről szerda este a következő közlést adták ki: A kereskedelemügyi miniszter a sodrony- vonatkartell és egy kőanyagszállítási kartell feloszlatása tárgyában a következőket közli: Az öt legnagyobb hazai sodronyárugyár még tavaly kartellmegállapodást létesített és ezzel kapcsolatban a sodronyszövetek és sodronyfonatok árát körülbelül 16 százalékkal felemelte, amit elsősorban a mezőgazdaság oldaláról panasz tárgyává tettek és így vizsgálat indult a kartell ellen. Ennek során a kereskedelemügyi miniszter a kartellbizottsággal egyetértően azt a felfogását juttatta érvényre, hogy a kartell az átalakulást a fogyasztóközönség hátrányára szabályozza és így nem egyeztethető össze a közgazdaság és a közjó érdekeivel, miért is a kartell feloszlatása iránt közérdekű kereset megindítását látja indokoltnak. A kereskedelemügyi miniszter közölte ezt az érdekeltekkel, akik ennek folytán a mai napon bejelentették, hogy a kartellt megszüntették. Hasonló módon szűnt meg az a kartell is, amelyet hazai kőbányák létesítettek kőanyagszállításra azzal kapcsolatban, hogy a székesfőváros útburkolati munkákra pályázatot hirdetett. Ebben a kérdésben is a kereskedelemügyi miniszter a kartellbizottság véleményével megegyezően arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy a kizárólag közszállításra alakult kartellek közérdekbe ütköznek, ami az érdekeltekkel közöltetvén, ők a közérdekű kartellfeloszlatási kereset megindításának bevárása nélkül kimondották a kartell feloszlatását. * Nem akarjuk alábecsülni a kereskedelmi miniszternek azt a buzgóságát, amellyel egyszerre két kartellt is lehetetlenné tesz, de jobban szeretnénk, ha a megrendszabályozást olyan kartelleken kezdené, amelyek télen is működnek. Nagyon helyes, hogy olcsóbb lesz a drótkerítés és az utcakő, de mert télvíz idején nem folynak sem nagyarányú kerítési munkák, sem jelentős útépítések, talán jobb volna, ha a miniszter nagyobb figyelemmel volna azokra a kartellekre, amelyeknek megrendszabályozása sokkal sürgősebb. A közönség egyelőre, mint legsürgősebbre természetesen a szénre gondol. A miniszter hiába hivatkozik arra, hogy a szénkartell feloszlott, mert csak a kereskedők kartellje oszlott fel, a bányák ára még mindig nincsen tisztázva és megállapítva. A közönség a bányaárat várja a minisztertől s ha fontos is a drótkerítés és a kő, most mégis csak a szén a legsürgősebb és a legfontosabb. Hipnózis írta: TAMÁS SÁRI Egészen buta dolog volt. Nem voltam bele szerelmes, ezt tudtam és neki is tudnia kellett. Mégis, az, hogy nem tudtam magam felé fordítani, nem dühöt, haragot vagy a dac valamilyen formáját váltotta ki belőlem, hanem valami akaratos szomorúságot. Felnéztem a kéken csillámló égre és arra gondoltam: az életem nagy, széles szivárvány s ha őt nem szerezhetem meg, egy szín elhalványodik rajta. Ennyi. Mit tegyek? Felkeressem újra? Befordultam a felé vezető mellékutcába. Ismerős arc Úszik felém. Igen. Olyan, mintha úszna a levegőben, ahogy közeledik. Egy ember, aki szeretett és nem kellett. Imn felmegyek hozzá, erről fogok beszélni neki. Vágj' nem! Bolondsági ócska asszonytrükk. Ha igaz is, mit ér? Bizonyára feltételezi, hogy vannak, akik szeretnek. Neki azonban nem kellek. Egyszerű. Mikor ajtót nyit, gyalázatos, gúnyos mosoly leng a száján. Szokott széles gesztusával mutatja az utat. Aztán leülünk egymással szemben. — Mi hír errefelé? Kapott levelet közös barátunktól? — kérdeztem könnyedén, hogy szólásra kényszeritsem és az a mosoly leváljon a szájáról, mert már nem bírtam. — Ezért jött fel — állapította meg. De tévedtem, a hangja mosoly nélkül is gúnyosan zengett, szétterjedt, eláradt a szoba levegőjében, mint valami gomolygó sűrű füst és arra gondoltam, palettán kellene megkevernem a színét, kék lenne, mint a délelőtti tenger, élesen kék. — Nem azért jöttem — mondtam és vállat vontam. — Azt hittem. — Rosszul hitte. De olyan egyszerű. Ha nem tudom megokolni, miért jöttem, csengesse be az inasát és... — kis gesztussal fejeztem be a mondatot. — Ilyen aktuális tréfákkal traktál? Az a hölgy, akire céloz, szerelmes volt. Az más. Nem feleltem, csak ránéztem és azt gondoltam: csókolj meg! Gyere ide és csókolj meg! De ha meg mered tenni, kikaparom a szemed! Mert te nem tettél értem egy lépést sem. Mert én jöttem utánad! De te azért kelj fel, gyere ide és csókolj meg! Egyenesem a szemembe nézett. Sokáig. Aztán felkelt. Lassan odajött hozzám, egészen közel, fölém hajolt... Idáig nyugodtan vártam, aztán nagyon erős, kimért hangon szóltam rá: — Azonnal üljön fel Szemei megtorpantak. Kiegyenesedett. Hátrálva ment vissza a helyéig és szinte gépiesen leült. De egyre nézett. Nem szólt egy szót sem. Zavart kis nevetés mozdult a számon. —• No, mi az? így megijedt? — kérdeztem. Nem felelt. Megint néhány pillanatnyi csend, összeszedtem az asztalról a kesztyűmet, retikülőmet, cigarettatárcámat és felkeltem. — Megyek — mondtam, de erre se mozdult. Magam nyitottam ki az előszobaajtót, valaki mocorgott ugyan a konyhában vagy cselédszobában, de nem jött ki senki. Az uccára érve furcsa gondolatom támadt. Olyan mereven, kifejezéstelenül nézett ... És nem szólt egy szót sem. Szent Isten! Bolond dolog! Csak nem? Egyszer mondta már, hogy a szemem ... Nem, ez lehetetlen! Hogy parancsolhatna az én szemem, az én szürke, halvány szemem az ő szemének? Otthon nem tudtam, mihez kezdjek. Olvasni? Lehetetlen. írni? Még lehetetlenebb. Félóra múlva csengettek. Egy jóbarátja. — No, mi az? Haláleset? — kérdeztem, nyugodtságot színlelve, az ijedt tekintetű, lihegő embertől. — Nagyon szépen kérem ... jöjjön, jöjjön vissza hozzá! Egyedül találtam. Csak néz. Néz. Olyan rettenetesen ostobán nézi És a háziak azt mondják, látták az udvari ablakból, aki utoljára volt nála. Leírták a ruháját, alakját. Magára emlékeztem. Jöjjön, ébressze föl. Az úton ezer gondolat rohant meg. Vége. Most már teljesen vége. Nem kell. Már nem kell, így nem kell. Hiszen sohasem tudhatom, amit tesz, ő akarja-e valóban, vagy az én szemem parancsolja neki? Szívdobogva értem fel. Csengettünk. Beléptem az ajtón. Be a szobába. Rátettem a kezem a másik, belső szoba kilincsére, ahol együtt ültünk. Ahol otthagytam. Nem mertem kinyitni az ajtót. Körülnéztem. Egyedül voltam. A barátja kintmaradt az előszobában. Végre megembereltem magam. Az ajtó szélesen kitárult... Az ablaknál állt... Megint az a gyalázatos mosoly a száján ... de csak egy pillanatig ... aztán hangosan nevetni kezdett. És a nevetése szétterjedt, gomolygott a levegőben, mint valami kék füst, olyan kék, mint a délelőtti tenger színe. — Micsoda esztelen tréfa?! — ordítottam rá. Elhallgatott. Közelebb jött. Már nem is mosolygott. Vagy csak alig. Parányi, kisgyerekleckéztető mosoly lengett a száján. — Hát nem úgy! Azért sem úgy! Sohasem úgy, ahogy maga akarja! Nem, ahogy a szeme akarja! Nem, ahogy kedve tartja! Mert nem tud semmit a szemet Mert nem tud semmit, amit akar! Mert nem akkor jön, amikor legjobban szeretne jönni. — De hiszen mindig... — nevettem közbe halkan. És a háta mögött, az ablak keretében kéken csillogott az ég. És eszembe jutott a szivárvány, aminek most már egyformán ragyogott valamennyi színe. Gróf Károlyi Gyula lemondott mandátumáról Gróf Károlyi Gyula volt miniszterelnökről már annak idején, amikor a miniszterelnöki székből távozott, köztudomású volt, hogy teljesen vissza akar vonulni a politikai élettől. Ez most be is következett, amennyiben a volt miniszterelnök levelet írt gróf Széchenyi Viktor fejér megyei főispánnak, akivel közölte, hogy székesfehérvári mandátumáról lemond, mert a politikában nem kíván ezentúl aktív részt venni. A főispán keddre összehívta a székesfehérvári vezető politikusokat, akikkel közölte gróf Károlyi Gyula elhatározását és azt ajánlotta, hogy a jelöltséget ajánlják fel Hóman Bálint kultuszminiszternek. Ez meg is történt és így a kormánypárt hivatalos jelöltje a kultuszminiszter lesz. Az ellenzék még nem döntött, de csaknem bizonyos, hogy jelöltet állítanak a szociáldemokraták és a független kisgazdapárt is és ebben az esetben igen erős választási küzdelemre van kilátás. Miért mondott le lengyel külügyminiszter ? Varsóból jelentik: Európa legrégibb külügyminisztere, Zaleski lengyel külügyminiszter szerdái váratlanul beadta lemondását. Az államfőhöz intézett levelében megrongált egészségi állapotával indokolja elhatározását. Moszczycki elnök elfogadta a lemondást és Zaleski utódjává az eddigi helyettes külügyminisztert, Beck József ezredest nevezte ki. Beck József bizalmas barátja Pilsudszky tábornagynak, akinek valamikor kabinettfőnöke volt. Zaleski lemondásának híre nagy meglepetést keltett politikai körökben és a lemondás igazi okát eddig még senki sem tudja. Beavatott körökben úgy hírlik, hogy Zaleski egy időre teljesen vissza akar vonulni a politikai életből, később pedig valamelyik nyugateurópai lengyel követség vezetését veszi át. Valószínűleg ő marad továbbra is Lengyelország állandó népszövetségi megbízottja. Zaleski hét évig volt egyfolytában Lengyelország külügyminisztere. Berlinből jelentik: Zaleski lengyel külügyminiszter lemondásának híre nagy szenzációt keltett berlini politikai körökben. Valamennyi lap megállapítja, hogy Zaleski tárvozása és Beck ezredes külügyminiszteri kinevezése fordulatot jelent a lengyel külpolitikában és hogy Németországnak a legközelebbi jövőben nagy figyelemmel kell kísérnie a lengyel eseményeket, mert nem lehet tudni, mi jöhet Varsóból. Zaleski lemondásának igazi okát egyelőre még nem lehet tudni — írják a lapok — és csak akkor derül majd ki, hogy milyen erők mozgatták a kulisszák mögött a bábukat, ha az új lengyel külpolitika hatásai már jelentkeznek majd. Kétségtelen, hogy Zaleski bukása nem indokolható sem az orosz—román megnemtámadási szerződés ügyében folyó tárgyalásokkal, sem azzal, hogy milyen magatartást tanúsítson Lengyelország az új francia bizonsági és leszerelési tervezettel szemben. Zaleski mindkét kérdésben teljesen alávetette magát a mindenható Pilsudszky tábornagy akaratának, nem lehet tehát tudni, miért esett ki most mégis a tábornagy kegyeiből. Nagy Emil belépett a kormánypártba Nagy Emil volt igazságügyminiszterhez Gömbös Gyula miniszterelnök levelet írt és azt kérdezte, hogy nem találja-e indokoltnak Nagy Emil, hogy belépjen a kormánypártba. Nagy Emil erre ugyancsak levélben válaszolt és közölte a miniszterelnökkel, hogy elméje és szíve szerint csakis igenlő választ adhat, belép a kormánypártba és teljes odaadással és hűségnél akarja Gömbös Gyulát támogatni. Nagy Emil ezt az elhatározását közölte Sztranyavszky Sándorral, a kormánypárt elnökével is. Vázsonyi János kritikája a Gömbös-kormány eddigi működéséről A nemzeti demokrata párt terézvárosi szervezete most tartotta évadnyitó vacsoráját, amelyen Srcsenák Miksa megnyitóbeszéde után Vázsonyi János képviselő mondott hoszszabb beszédet. A miniszterelnöknek az a gesztusa — mondotta —, amellyel a statáriumot eltörölte, elismerést váltott ki, de már a következő lépés, az egyik lap betiltása, rácáfolt a miniszterelnöknek arra a kijelentésére, amelyben a politikai szabadversenyről és a sajtószabadságról beszélt. A lapbetiltást nem lehet a kormánytól függővé tenni. Ki állapítja meg, melyik az a határ, amelyen innen vagy túl a sajtó sérti a nemzeti érdekeket? Nem tudja, hogy a választójoggal kapcsolatosan ki ellen akarja a miniszterelnök a nemzeti érdekeket megvédeni. Kifogásolta, hogy a nemzeti munkatervben a városi lakosság egyáltalán nem talál védelmet, holott ezt a társadalmi réteget sürgősen meg kell segíteni. Kíméleti időt követelt az iparosok Csikorféle nak és kereskedőknek, majd a kapitalizmus káros kinövéseinek lenyésését és a kartellek megszüntetését követelte. A jövedelmek arányosítását és a nemzeti teherviselést kívánta beszéde további során, majd rámutatott arra, hogy ugyanakkor, amikor a miniszterelnök felekezeti békét hirdet, a kultuszminiszter a numerus clausus fenntartása mellett nyilatkozik, az egyetemen pedig a régi idők szelei fújnak. Schaffer Zsigmond és Tarr Béla szólaltak még fel a vacsorán. Éles támadás Csanád megye közgyűlésén Purgly Emil ellen Makóról jelentik: Csanád vármegye törvényhatósági bizottsága most tartott ülésén tárgyalta a távozó és az új kormány leiratait. Purgly Emil volt földművelésügyi miniszter köszönő leiratával kapcsolatban a kisgyűlés azt javasolta, hogy a vármegye mondjon köszönetet a volt földművelésügyi miniszternek. Dr Fried Kossuth-párti bizottsági tag ellenezte a köszönet megszavazását, azt hangoztatva, hogy Purgly Emil tízéves főispánsága alatt csak kárt okozott a törvényhatósági életben, földművelésügyi minisztersége alatt pedig egyáltalán nem szerzett érdemeket a köszönetre. Élesen támadta a volt földművelésügyi minisztert, majd Farkas Imre és Kotrocó József szocialista bizottsági tagok szólaltak fel hasonló szellemben, a többség azonban megszavazta a javasolt köszönetét. Murat herceg halála Párizsból jelentik. Murat herceg 76 éves korában elhunyt. A megboldogult nagy szerepet játszott a társadalmi életben. A békeszerződések idejében Wilson amerikai elnök az ő párizsi palotájában lakott.