Magyar Hirlap, 1932. november (42. évfolyam, 247-270. szám)

1932-11-03 / 247. szám

2 r1 032 november 5. flIPLAfJ ^ .// Masm©* tudni, «Hal !* hogy a derűs hangulat, a g& IfDEfini^ mindig m *v * gyomor és belek kifogástalan működésétől függ N. ^ Ssorulfiabon szenvedőknél, / hiányoknál pedig Schmidthauer ^ természete» bttcravlu vftlffe be lealoUNH. A kereskedelmi miniszter megszűntette a sodrony­fonat- és a kőanyag-kartellt Szentesről jelentik: Lázár Andor igazság­­ü­gyminiszter és Fabinyi Tihamér kereske­delmi miniszter vasárnap beszédet mon­dottak a városháza nagytermében. Az igaz­ságügyminiszter a lelkek harmóniájáról be­szélt, Fabinyi Tihamér kereskedelmi mi­niszter pedig kijelentené, hogy a szénkartell feloszlatása után a jövő héten egy másik kartell feloszlatására kerül a sor, de egy­előre még nem mondhatja meg, hogy me­lyikre. A kereskedelmi miniszter vasárnapi beje­lentését szerdán követte a tett, sőt a minisz­ter ne­m is egy, hanem két kartellt szüntetett meg. Erről a megszüntetésről szerda este a következő közlést adták ki: A kereskedelemügyi miniszter a sodrony- vonatkartell és egy kőanyagszállítási kartell feloszlatása tárgyában a következőket közli: Az öt legnagyobb hazai sodronyárugyár még tavaly kartellmegállapodást létesített és ezzel kapcsolatban a sodronyszövetek és sodronyfonatok árát körülbelül 16 százalék­kal felemelte, amit elsősorban a mezőgaz­daság oldaláról panasz tárgyává tettek és így vizsgálat indult a kartell ellen. Ennek során a kereskedelemügyi miniszter a kar­­tellbizottsággal egyetértően azt a felfogását juttatta érvényre, hogy a kartell az átala­kulást a fogyasztóközönség hátrányára sza­bályozza és így nem egyeztethető össze a közgazdaság és a közjó érdekeivel, miért is a kartell feloszlatása iránt közérdekű kere­­set megindítását látja indokoltnak. A keres­kedelemügyi miniszter közölte ezt az érde­keltekkel, akik ennek folytán a mai napon bejelentették, hogy a kartellt megszüntették. Hasonló módon szűnt meg az a kartell is, amelyet hazai kőbányák létesítettek kő­anyagszállításra azzal kapcsolatban, hogy a székesfőváros útburkolati munkákra pályá­zatot hirdetett. Ebben a kérdésben is a ke­reskedelemügyi miniszter a kartellbizottság véleményével megegyezően arra az elvi ál­láspontra helyezkedett, hogy a kizárólag közszállításra alakult kartellek közérdekbe ütköznek, ami az érdekeltekkel közöltet­­vén, ők a közérdekű kartellfeloszlatási ke­reset megindításának bevárása nélkül ki­mondották a kartell feloszlatását. * Nem akarjuk alábecsülni a kereskedelmi miniszternek­­ azt a buzgóságát, amellyel egyszerre két kartellt is lehetetlenné tesz, de jobban szeretnénk, ha a megrendszabá­­lyozást olyan kartelleken kezdené, amelyek télen is működnek. Nagyon helyes, hogy ol­csóbb lesz a drótkerítés és az utcakő, de mert télvíz idején nem folynak sem nagy­arányú kerítési munkák, sem jelentős út­építések, talán jobb volna, ha a miniszter nagyobb figyelemmel volna azokra a kar­­tellekre, amelyeknek megrendszabályozása sokkal sürgősebb. A közönség egyelőre, mint legsürgősebbre természetesen a szénre gon­dol. A miniszter hiába hivatkozik arra, hogy a szénkartell feloszlott, mert csak a kereskedők kartellje oszlott fel, a bányák ára még mindig nincsen tisztázva és meg­állapítva. A közönség a bányaárat várja a minisztertől s ha fontos is a drótkerítés és a kő, most mégis csak a szén a legsürgő­sebb és a legfontosabb. Hipnózis írta: TAMÁS SÁRI Egészen buta dolog volt. Nem voltam bele szerelmes, ezt tudtam és neki is tudnia kellett. Mégis, az, hogy nem tudtam magam felé fordítani, nem dühöt, haragot vagy a dac valamilyen formáját váltotta ki belőlem, hanem valami akaratos szomorúságot. Fel­néztem a kéken csillámló égre és arra gon­doltam: az életem nagy, széles szivárvány s ha őt nem szerezhetem meg, egy szín el­halványodik rajta. Ennyi. Mit tegyek? Felkeressem újra? Befordul­tam a felé vezető mellékutcába. Ismerős arc Úszik felém. Igen. Olyan, mintha úszna a levegőben, ahogy közeledik. Egy ember, aki szeretett és nem kellett. Imn felmegyek hozzá, erről fogok beszélni neki. Vágj' nem! Bolondsági ócska asszonytrükk. Ha igaz is, mit ér? Bizonyára feltételezi, hogy van­nak, akik szeretnek. Neki azonban nem kellek. Egyszerű. Mikor ajtót nyit, gyalázatos, gúnyos mo­soly leng a száján. Szokott széles gesztusá­val mutatja az utat. Aztán leülünk egy­mással szemben. — Mi hír errefelé? Kapott levelet közös barátunktól? — kérdeztem könnyedén, hogy szólásra kényszeritsem és az a mosoly le­váljon a szájáról, mert már nem bírtam. —­ Ezért jött fel — állapította meg. De tévedtem, a hangja mosoly nélkül is gúnyo­san zengett, szétterjedt, eláradt a szoba le­vegőjében, mint valami gomolygó sűrű füst és arra gondoltam, palettán kellene meg­kevernem a színét, kék lenne, mint a dél­­előtti tenger, élesen kék. — Nem azért jöttem —­ mondtam és vállat vontam. — Azt hittem. — Rosszul hitte. De olyan egyszerű. Ha nem tudom megokolni, miért jöttem, csen­gesse be az inasát és... — kis gesztussal fejeztem be a mondatot. — Ilyen aktuális tréfákkal traktál? Az a hölgy, akire céloz, szerelmes volt. Az más. Nem feleltem, csak ránéztem és azt gon­doltam: csókolj meg! Gyere ide és csókolj meg! De ha meg mered tenni, kikaparom a szemed! Mert te nem tettél értem egy lé­pést sem. Mert én jöttem utánad! De te azért kelj fel, gyere ide és csókolj meg! Egyenesem a szemembe nézett. Sokáig. Aztán felkelt. Lassan odajött hozzám, egé­szen közel, fölém hajolt... Idáig nyugodtan vártam, aztán nagyon erős, kimért hangon szóltam rá: — Azonnal üljön fel Szemei megtorpantak. Kiegyenesedett. Hát­rálva ment vissza a helyéig és szinte gé­piesen leült. De egyre nézett. Nem szólt egy szót sem. Zavart kis nevetés mozdult a számon. —• No, mi az? így megijedt? — kér­deztem. Nem felelt. Megint néhány pillanatnyi csend, összeszedtem az asztalról a kesz­tyűmet, retikülőmet, cigarettatárcámat és felkeltem. — Megyek — mondtam, de erre se mozdult. Magam nyitottam ki az előszobaajtót, valaki mocorgott ugyan a konyhában vagy cselédszobában, de nem jött ki senki. Az uccára érve furcsa gondolatom tá­madt. Olyan mereven, kifejezéstelenül né­zett ... És nem szólt egy szót sem. Szent Isten! Bolond dolog! Csak nem? Egyszer mondta már, hogy a szemem ... Nem, ez lehetetlen! Hogy parancsolhatna az én szemem, az én szürke, halvány szemem az ő szemének? Otthon nem tudtam, mihez kezdjek. Olvasni? Lehetetlen. írni? Még lehetetle­nebb. Félóra múlva csengettek. Egy jó­barátja. — No, mi az? Haláleset? — kérdeztem, nyugodtságot színlelve, az ijedt tekintetű, lihegő embertől. — Nagyon szépen kérem ... jöjjön, jöjjön vissza hozzá! Egyedül találtam. Csak néz. Néz. Olyan rettenetesen ostobán nézi És a háziak azt mondják, látták az udvari ablak­ból, aki utoljára volt nála. Leírták a ruhá­ját, alakját. Magára emlékeztem. Jöjjön, ébressze föl. Az úton ezer gondolat rohant meg. Vége. Most már teljesen vége. Nem kell. Már nem kell, így nem kell. Hiszen sohasem tud­hatom, amit tesz, ő akarja-e valóban, vagy az én szemem parancsolja neki? Szívdobogva értem fel. Csengettünk. Be­léptem az ajtón. Be a szobába. Rátettem a kezem a másik, belső szoba kilincsére, ahol együtt ültünk. Ahol otthagytam. Nem mer­tem kinyitni az ajtót. Körülnéztem. Egye­dül voltam. A barátja kintmaradt az elő­szobában. Végre megembereltem magam. Az ajtó szélesen kitárult... Az ablaknál állt... Megint az a gyalá­zatos mosoly a száján ... de csak egy pil­lanatig ... aztán hangosan nevetni kezdett. És a nevetése szétterjedt, gom­olygott a le­vegőben, mint valami kék füst, olyan kék, mint a délelőtti tenger színe. — Micsoda esztelen tréfa?! — ordítot­tam rá. Elhallgatott. Közelebb jött. Már nem is mosolygott. Vagy csak alig. Parányi, kis­gyerekleckéztető mosoly lengett a száján. — Hát nem úgy! Azért sem úgy! Soha­­sem úgy, ahogy maga akarja! Nem, ahogy a szeme akarja! Nem, ahogy kedve tartja! Mert nem tud semmit a szemet Mert nem tud semmit, amit akar! Mert nem akkor jön, amikor legjobban szeretne jönni. — De hiszen mindig... — nevettem közbe halkan. És a háta mögött, az ablak keretében kéken csillogott az ég. És eszembe jutott a szivárvány, aminek most már egyformán ragyogott valamennyi színe. Gróf Károlyi Gyula lemondott mandátumáról Gróf Károlyi Gyula volt miniszterelnökről már annak idején, amikor a miniszterelnöki székből távozott, köztudomású volt, hogy teljesen vissza akar vonulni a politikai élet­től. Ez most be is következett, amennyiben a volt miniszterelnök levelet írt gróf Széchenyi Viktor fejér megyei főispánnak, akivel közölte, hogy székesfehérvári mandá­tumáról lemond, mert a politikában nem kí­ván ezentúl aktív részt venni. A főispán keddre összehívta a székesfehérvári vezető politikusokat, akikkel közölte gróf Károlyi Gyula elhatározását és azt ajánlotta, hogy a jelöltséget ajánlják fel Hóman Bálint kultusz­­miniszternek. Ez meg is történt és így a kor­mánypárt hivatalos jelöltje a kultuszminisz­ter lesz. Az ellenzék még nem döntött, de csaknem bizonyos, hogy jelöltet állítanak a szociáldemokraták és a független kisgazda­­párt is és ebben az esetben igen erős válasz­tási küzdelemre van kilátás. Miért mondott le lengyel külügyminiszter ? Varsóból jelentik: Európa legrégibb kül­ügyminisztere, Zaleski lengyel külügyminisz­ter szerdá­i váratlanul beadta lemondását. Az államfőhöz intézett levelében megrongált egészségi állapotával indokolja elhatározá­sát. Moszczycki elnök elfogadta a lemondást és Zaleski utódjává az eddigi helyettes kül­ügyminisztert, Beck József ezredest nevezte ki. Beck József bizalmas barátja Pilsudszky tábornagynak, akinek valamikor kabinett­főnöke volt. Zaleski lemondásának híre nagy meglepe­tést keltett politikai körökben és a lemon­dás igazi okát eddig még senki sem tudja. Beavatott körökben úgy hírlik, hogy Zaleski egy időre teljesen vissza akar vonulni a po­litikai életből, később pedig valamelyik nyugateurópai lengyel követség vezetését veszi át. Valószínűleg ő marad továbbra is Lengyelország állandó népszövetségi meg­bízottja. Zaleski hét évig volt egyfolytában Lengyelország külügyminisztere. Berlinből jelentik: Zaleski lengyel kül­ügyminiszter lemondásának híre nagy szen­zációt keltett berlini politikai körökben. Va­lamennyi lap megállapítja, hogy Zales­ki tár­vozása és Beck ezredes külügyminiszteri kin­­evezése fordulatot jelent a lengyel külpoli­­tikában és hogy Németországnak a legköze­lebbi jövőben nagy figyelemmel kell kísérnie a lengyel eseményeket, mert nem lehet tudni, mi jöhet Varsóból. Zaleski lemondá­sának igazi okát egyelőre még nem lehet tudni — írják a lapok — és csak akkor derül majd ki, hogy milyen erők mozgatták a kulisszák mögött a bábukat, ha az új len­gyel külpolitika hatásai már jelentkeznek majd. Kétségtelen, hogy Zaleski bukása nem indokolható sem az orosz—román megnem­támadási szerződés ügyében folyó tárgyalá­sokkal, sem azzal, hogy milyen magatartást tanúsítson Lengyelország az új francia biz­­­onsági és leszerelési tervezettel szemben. Zaleski mindkét kérdésben teljesen alá­vetette magát a mindenható Pilsudszky tábornagy akaratának, nem lehet tehát tudni, miért esett ki most mégis a tábor­nagy kegyeiből. Nagy Emil belépett a kormánypártba Nagy Emil volt igazságügyminiszterhez Gömbös Gyula miniszterelnök levelet írt és azt kérdezte, hogy nem találja-e indo­koltnak Nagy Emil, hogy belépjen a kor­mánypártba. Nagy Emil erre ugyancsak levélben válaszolt és közölte a miniszter­elnökkel, hogy elméje és szíve szerint csakis igenlő választ adhat, belép a kor­mánypártba és teljes odaadással és hűség­nél akarja Gömbös Gyulát támogatni. Nagy Emil ezt az elhatározását közölte Sztra­­nyavszky Sándorral, a kormánypárt elnö­kével is. Vázsonyi János kritikája a Gömbös-kormány eddigi működéséről A nemzeti demokrata párt terézvárosi szer­vezete most tartotta évadnyitó vacsoráját, amelyen Srcsenák Miksa megnyitóbeszéde után Vázsonyi János képviselő mondott hosz­­szabb beszédet. A miniszterelnöknek az a gesztusa — mondotta —, amellyel a statáriu­mot eltörölte, elismerést váltott ki, de már a következő lépés, az egyik lap betiltása, rá­cáfolt a miniszterelnöknek arra a kijelenté­sére, amelyben a politikai szabadversenyről és a sajtószabadságról beszélt. A lapbetiltást nem lehet a kormánytól függővé tenni. Ki ál­lapítja meg, melyik az a határ, amelyen in­nen vagy túl a sajtó sérti a nemzeti érdeke­ket? Nem tudja, hogy a választójoggal kap­csolatosan ki ellen akarja a miniszterelnök a nemzeti érdekeket megvédeni. Kifogásolta, hogy a nemzeti munkatervben a városi la­kosság egyáltalán nem talál védelmet, holott ezt a társadalmi réteget sürgősen meg kell segíteni. Kíméleti időt követelt az iparosok­ Csikorféle nak és kereskedőknek, majd a kapitalizmus káros kinövéseinek len­yésését és a kartellek megszüntetését követelte. A jövedelmek arányosítását és a nemzeti teherviselést kívánta beszéde további során, majd rámutatott arra, hogy ugyanakkor, amikor a miniszterelnök felekezeti békét hir­det, a kultuszminiszter a numerus clausus fenntartása mellett nyilatkozik, az egyetemen pedig a régi idők szelei fújnak. Schaffer Zsigmond és Tarr Béla szólaltak még fel a vacsorán. Éles támadás Csanád megye közgyűlésén Purgly Emil ellen Makóról jelentik: Csanád vármegye tör­vényhatósági bizottsága most tartott ülésén tárgyalta a távozó és az új kormány leira­tait. Purgly Emil volt földművelésügyi mi­niszter köszönő leiratával kapcsolatban a kisgyűlés azt javasolta, hogy a vármegye mondjon köszönetet a volt földművelésügyi miniszternek. Dr Fried Kossuth-párti bizott­sági tag ellenezte a köszönet megszavazását, azt hangoztatva, hogy Purgly Emil tízéves főispánsága alatt csak kárt okozott a tör­vényhatósági életben, földművelésügyi minisz­tersége alatt pedig egyáltalán nem szerzett érdemeket a köszönetre. Élesen támadta a volt földművelésügyi minisztert, majd Far­kas Imre és Kotrocó József szocialista bi­zottsági tagok szólaltak fel hasonló szellem­ben, a többség azonban megszavazta a java­solt köszönetét. Murat herceg halála Párizsból jelentik. Murat herceg 76 éves korában elhunyt. A megboldogult nagy sze­repet játszott a társadalmi életben. A béke­­szerződések idejében Wilson amerikai el­nök az ő párizsi palotájában lakott.

Next