Magyar Hirlap, 1933. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

2 1933 Január T. HIPIAP x , Hasznos tudni va _ mindazoknak, kik az ártalmatlan és tisztán természetes jól hashajtó ásványvizek iránt nagyobb bizalommal viseltetnek. //f rnsiiy.ii UaUSlfiH tette hatékony forrás-sokban egész Európa leggazdagabb ily- ^ ^ ^*4 »'mű ásványvize. Rendszerint már kisadag: V« vagy - ^4 pohár elegendő, miáltal a nagyobb mennyiségek fogyasztása feleslegessé válik, tehát gazdaságilag is viszonylag a legolcsóbb. kal jár. De még sokkal nagyobb kockázat sorsára bízni a beteget Napóleon úgy látta, hogy egész pályája abban az órában tört össze, mikor Borodinónál nem merte latba vetni az utolsó tartalékokat. Vannak helyzetek, mikor valóban nem szabad visszariadni az utolsó tartalékok felhasználásától. De alkalmas percben, jól választott front szakaszon, a helyes cél felé kell felhasználni ezeket a tartalékokat. Az új fővárosi törvényről írta: LIBER ENDRE alpolgármester Amikor én a főváros szolgálatába kerültem,— elég régen volt — és amikor a hoszszú évek díjnokoskiadása alatt az előléptetés nehézségeiről panaszkodtunk, mindig azt hallottuk vigasztalásul, hogy nemsokára meg lesz a fővárosi törvény revíziója és akkor minden megváltozik. De bizony ez a revízió mindig elmaradt, bár újabb és újabb tervezetek készültek el. Azután jött a világháború, akkor igazán más dolgokra kellett a hatóságoknak a figyelmüket terelniök és a háború után bekövetkezett gazdasági válságok sem voltak alkalmasak a törvény revíziójára. 1929. év folyamán azután hirtelen szőnyegre került a törvény revízió kérdése és rövidesen megtörtént az, amire hosszú évtizedeken keresztül hiába vártak: megkaptuk az új fővárosi törvényt. Az új törvény hamarosan a megvalósulás stádiumába került és a régi hivatalnok-rendszerű tanács, a tek. Tanács helyett, a törvényhatósági tanács lett az egész admiiszztráció gerince. Mélyreható változtatást jelentett ez az intézkedés és jelentette az autonómiának a közigazgatásba való hatásosabb bevonását. De átmenetileg egyúttal azzal a következménnyel is járt, hogy az ügyosztályvezetők nem minden esetben értesültek más ügyosztályok ügyeiről, az ügyek intézésében nem volt meg az az egyöntetűség, amelyet azelőtt, a volt tanács biztosított a maga testületi jellegével az ügyeknek közös ülésben való tárgyalásaival és közös megvitatásával. A törvény 49. szakaszának ötödik bekezdésében fogalt rendelkezés úgy kívánja biztosítatni ezt az egyöntetűséget, hogy a polgármester a szükséghez képest időnként, de félévenként legalább egyszer értekezletre hívja össze az alpolgármestereket, az ügyosztályvezetőket és a kerületi elöljárókat, akik a rájuk bízott igazgatás ügymenetéről jelentést tesznek a polgármesternek. Ha ezek az értekezletek a székesfőváros igen kiterjdt igazgatása és nagy ügyforgalma mellett megnyugtató módon nem is helyettesíthetik a régi tanácsnak állandó együttműködését, mindenesetre alkalmasak arra, hogy gyakorlati megvalósításuk az adminisztráció egyöntetűségére kedvező hatással legyen és a jövőben e tekintetben egységes álláspont alakulhasson ki. Az ügyosztályvezetők Hatásköre A főváros vezetőségének, mint a törvény végrehajtójának, minden eszközzel azon kell lennie, hogy az új törvény a főváros lakosságának az érdekeit minél teljesebb mértékben szolgálja, de figyelemmel kell kísérnie annak haltását a gyakorlati életre is. A törvénynek az élettel mindenkor szorosan egybehangzónak kell lennie és amennyiben az idők változása vagy egyéb indokok itt-ott bizonyos módosításokat kívánnak, a módosítások elől nem lehet elzárkózni és nem szabad azokkal oly hosszú időn át várni, mint ahogyan ez a régi fővárosi törvény megváltoztatásánál történt Aránylag, elég rövid idő telt el még a törvény életbelépte óta, azt hiszem tehát hogy még kissé korai volna arról beszélni, hogy az új törvény módosítása aktuális mégis meg kell állapítani azt hogy vannak bizonyos rendelkezések, amelyeknek a megváltoztatását egy bekövetkező módosítás alkalmával feltétlenül figyelembe kell vennünk Nem kívánok ez alkalommal rámutatni ezekre a törvényes rendelkezésekre, csak egész röviden és inkább példaképpen a törvénnyel kapcsolatosan néhány kérdést vetek fel nem mint hivatalos álláspontot hanem inkább, mint egy hosszú közszogálati múll leszűrt tapasztalatai. A közigazgatás egyszerűsítésének és az ügykezelés megkönnyítésének elvével ellenkezik a törvényen alapuló az a helyzet, hogy az ügyosztályvezetők akadályoztatásuk, vagy szabadságuk esetén úgy az utalványozás, mint a kiadmányozás tekintetében egymást helyettesíteni kötelesek. Az ügyosztályvezetőknek idejét annyira lefoglalja a vezetésükre bízott ügyosztály ügyeinek az intézése, hogy ezenfelül még időlegesen sem lehet kívánni tőlük azt, hogy más ügyosztálynak munkáját felülvizsgálják és kiadmányozzák. Gyakorlati értéket nem lehet tulajdonítani az olyan ellenőrző munkának, amely csaknem kizárólag az aláírásban merül ki. Véleményem szerint a kérdés gyakorlatilag úgy volna helyesen megoldható, ha az ügyosztályvezetők helyettesei bízatnának meg az ügyosztályvezetők távolléte esetén a vezető hatáskörébe tartozó ügyeknek a felülvizsgálatával és kiadmányozásával. Ez annál könynyebben keresztülvihető volna, mert ezidőszerint is vannak ügyosztályvezetők, akik helyetteseknek megfelelő, a tanácsnoknál kisebb rangfokozatú állásban vannak. Hivatkozom még a törvénynek a kerületi elöljárók ügykörének ellátását szabályozó 55. szakaszára is, amely szerint a kerületi elöljárók hatáskörébe tartozó ügyekben az intézkedés jogát helyettesére bízhatja. Megalapítható tehát, hogy a kerületi elöljáró helyettese szélesebb terjedelmű hatáskörrel bír, mint az ügyosztágvezető helyettese, amit annál kevésbbé tartunk indokoltnak mert a központi igazgatásban az ügyosztályok fontosabb munkái részben a polgármester, részben az alpolgármesterek felülvizsgálata alá tartozik. Kell a harmadik alpolgármester A központi igazgatásban visszaállított három ügyosztállyal kapcsolatban szükséges volna a harmadik alpolgármesteri állás mielőbbi visszaállítása, amire a törvény módot is nyújt. A törvényhatóság utalva arra a fokozottabb felelősségre és nagyobb hatáskörre, melyet az eddigieken felül a törvény az alpolgármestereknek megállapított, el is határozta a harmadik alpolgármesteri állásak az újbóli megszervezését, azonban a kormányhatóság a közgyűlésinek ezt a határozatát még nem hagyta jóvá Itt kell megemlítenem a törvénynek azt az utasításait, hogy a belügyminiszter a kerületi elöljárók hatáskörének szabályozásáról a törvény életbelépésétől számított három éven belül törvényjavasloltot terjesszen elő. Kívánatos volna, hogy ezt a törvényjavaslatot a kormány minél előbb a törvényhozás elé terjessze. A pénzügyi viszonyok javultával szükségesnek kitartom a törvényben megállapított új kerületi elöljáróságok felállítását. A főváros nagyarányú fejlődése, a jogkereső közönség érdeke és a közigazgatás zavartalansága egyaránt kívánatossá teszik ennek a törvényes rendelkezésnek mielőbbi megvalósítását. Különösen a nagy kiterjedésű I. és VII. kerületnek a sürgős felosztása volna felettébb kívánatos. A tisztviselők kérdései Az új törvény a tisztviselői állásokra való alkalmazás jogát megosztotta a közgyűlés a törvényhatósági tanács, a főpolgármester és a polgármester között. Ez a rendelkezés a korábbi állapottal szemben hátrányosabb helyzetben juttatja az érdekelt tisztviselőket, amennyiben azoknál az állásoknál, amelyek nem egy, hanem több fizetési osztályra oszlanak, az eddigi automatikus előlépés helyett az előlépést külön kinevezéshez köti, Így pl. a tanácsi fogalmazói állás a VIII. és IX. fizetési osztályokba vannak besorozva akként, hogy a IX. fizetési osztályba tartoznak a II. osztályú, a VIII. fizetési osztályba pedig az I. osztályú tanácsi fogalmazók. Aki tehát a törvény életbelépte előtt II- osztályú fogalmazói szolgálat alapján lépett elő üresedés esetén I. osztályú fogalmazói állásbajelenleg csak külön kinevezés útján érheti ért el Ez a helyzet azonban nemcsak a fogalmazói, hanem a más szakmaibelű tisztviselői állásoknál is, úgy az ezzel egyenrangú, valamint alacsonyabb és magasabb állásokra vonatkoztatva. Ennek a rendszernek az a hátránya, hogy az eddiginél még nagyobb mértékben kifejleszti a protekciót, amely nemcsak az érdekelt tisztviselők, hanem az ügyek vitele és a közönség szempontjából is hátrányos. Sem az államnál, sem más közhatóságnál az állások betöltésének ez a módja nem található, hogy csaknem minden előléptetésnél más alkalmazási faktornak a döntése irányadó. Éppen ezért ennek a kérdésnek okszerű következetes és méltányos megoldása olyképpen lenne biztosítható, ha kimondatnék az, hogy mindazokat az állásokat, amelyeket a múltban a volt tanács illetve a polgármester töltött be, a végleges rendszerű VIII. fizetési osztályig bezáróan polgármesteri kinevezés útján, az annál magasabb fizetési osztályba tartozó állásokat a törvényhatósági tanács, a legfontosabb hatáskört betöltő vezető tisztviselők állásait a közgyűlés tölti be. Ezzel kapcsolatosan pontosan meg kellene állapítani azt, hogy mely állásoknak betöltése tartozik a főpolgármester hatáskörébe. Korrektívumként ki kellene mondani azt is, hogy a kinevezés, illetve a választás a többi fizetési osztályra oszló állásoknál a tisztviselők és hivatalokok hivatalból való előléptetési jogát nem érinti. Nem intézkedik a törvény kifejezetten egyes intézményekhez tartozó tiszti állásoknak betöltésére vonatkozóan, így például vitás az, hogy a tűzoltótiszti állásoknak betöltése kinek a hatáskörébe tartozik. Erre vonatkozóan a megállapítandó új szervezeti szabályrendeletbe kell minden kétséget kizáró rendelkezést felvenni. Az álláshalmozások megszüntetése Nemcsak a főváros anyagi helyzete, hanem különösen szociálpolitikai szempontból nagy jelentőségű az álláshalmozások megszüntetése. A fővárosi törvény 63. szakasza szerint a főváros nyugdíjas tisztviselőit a főváros hatóságainál, intézményeinél és üzemeinél alkalmazni nem lehet és ez alól a tilalom alól csak kivitelez««, egyes rendkívül d ’Iránylást érdemlő esetekben az intéző tanács, a belügyminiszter úr jóváhagyása mellett, tehet kivételt. Ez a rendelkezés nemcsak hiányos, hanem igazságtalanság is, mert a Vasárnap fővárosnál nemcsak a fővárosi, hanem az állami és más közszolgálati nyugdíjas alkalmazottak is teljesítenek tényleges szolgálatot és ezeket is ki kellene zárni az újból alkalmazásból. A törvényt ilyen értelmű rendelkezéssel kellene kiegészíteni, illetve módosítani. Fel kell hívnom még a figyelmet pl. a tövénynek a közgyűlési jegyzőkönyvek készítésének módját megállapítható rendelkezéseire. Folytatólagos közgyűléseknél ugyanis gyakorlatilag nem vihető keresztül a törvénynek az a rendelkezése, hogy a jegyzőkönyvet a közgyűlés következő ülésén hitelesítsék. A közgyűllési határozatok Jsthfiliagiffisa Igen fontos rendelkezése a törvénynek az, hogy a jóváhagyás végett az illetékes miniszterhez felterjesztett egyes közgyűlési határozatok érdemleges elintézésére 60 napot, a szabályrendeleteknek a felülvizsgálására 90 napos határidőt állapított meg azzal, hogy amennyiben a miniszter ez alatt az idő alatt érdemlegesen nem intézkedik, a határozatot, illetve szabályrendeletet hallgatólag jóváhagyottnak kell tekinteni. A főváros ezzel a törvényes jogával minden olyan esetben élhet, amikor erre alkalom nyílik és a törvénynek ezt a rendelkezését foganatosíthatja. Az érvényben lévő szabályrendeletek átalakítására a törvény az életbelépésétől számított egyévi határidőt állapított meg. Tekintettel arra, hogy ez a határidő a törvény alapján újjáalakított törvényható ág megalakulásától számít és ez a határidő már lejárt, ennek a határidőnek a meghosszabbítása vált immár szükségessé. Az egyes ügyosztályok intenzíven foglalkoznak a hatáskörükbe tartozó szabályrendeleteknek a revíziójával , és legközelebbi jövőben valószínűleg a módosítandó szabályrendeletek egész sora kerül majd tárgyalásra. Sóikat fogja még foglalkoztatni az illetéke szerveket maga az új fővárosi törvény és ma, amikor a rohanó élet folyton újabb és újabb követelmények elé állítja úgy a ható■ságokat, mint az egyes embereket, nem valószínű hogy az 1930. XVIII. t.-c. még csak megközelítőleg is elérje a régi fővárosi törvény élettartamát. Anglia fakereskedelmi egyezményt kötött egy szovjetorosz vállalattal Az oroszok évenként 4 ,7 millió fontsterling értékű fát szállítanak Angliába Londonból jelentik. Az angliai fabeházatás ellátására megkötötték az angol-orosz egyezményt A szerződő felek Anglia részéről a Timbers Distribution Limited, amely az angliai és írországi fakereskedelmet tartja kezében és orosz részről az ottani fehértengeri fatröszt, amely az északoroszországi fatermelés irányítója. A szerződés értelmében az orosz társaság 1 és fél millió font sterling értékű fát szállít évente az angol társaságnak. A szerződés alapját az angol—orosz kereskedelmi szerződés alkotja, amelyet ugyan fölmondottak már, de amelynek érvénye még négy hónapig tart. A szerződésben kikötött árak valamivel magasabbak, mint amilyeneket a múlt évben fizettek. Ottawai jelentés szerint Kanadában nagy felháborodással fogadták az egyezmény megkötésének hírét, mert eddig Kanada szállította a legtöbb fát Angliának és az ottawai egyezmény is előnyt biztosított Kanada számára ezen a téren. Kanadai gazdasági körökben hangsúlyozzák, hogy ennek az egyezménynek a megkötése teljesen fölborította az ottawai egyezményt. Andréka főkapitányhelyettest és több más magasállású rendőrtisztet nyugdíjaztak Az államrendőrség létszámából a belügyminiszter szombaton kelt rendeletével részint szolgálati idejük betöltése, részint az előírt korhatár elérése miatt a következő tisztviselőket helyezte nyugállományba: Ghyczy Tihamér kerületi főkapitány, Andréka Károly főkapitányhelyettes, Szalay József kerületi főkapitány, Schaffer Jenő főkapitányhelyettes, Zólyomi Lajos, Pászkán János, Farkas Elemér, Keresztessy Gyula, Bartha Endre, Becker Ádám, Katona Rezső, Perger Kálmán, Gál László, Swoboda rendőrfőtanácsosok, Kincses Imre rendőrkapitány, Barta József rendőrorvos, főtanácsos, Nemessy Dezső detektívfőfelügyelő, Berger Rezső detektívfelügyelő, Pályi Sándor detektív, Székely József és Mann László segédhivatali igazgatók, Sulyok János segédhivatali főtiszt, Biró Mihály hivataltiszt, Zichy-Zsivkovics Katalin segédtiszt, Varga Zsigmond és Kalmár János kezelő. A megüresedett állások újabb kinevezésekre lehetőséget nem nyújtanak, mert az államrendőrség a költségvetésben előírt normális létszámot még nem érte el. A nyugalomba vonuló Ghyczy Tihamér kerületi kapitány helyébe, hír szerint, Éliásy Sándor főkapitányhelyettest nevezik ki, aki a pestvidéki kerületi kapitányságnak volt a vezetője. A főkapitányságon egyébként szombaton Csetényi Imre főkapitányhelyettest, a politikai és útlevélosztály vezetőjét az államrendészeti osztály vezetésével is megbízták. Ennek az osztálynak a jelenlegi vezetője, Berkes főtanácsos, aki a nyugalomba vonuló Katona Rezső rendőrfőtanácsos helyébe kerül. ★ * |1 Andréka Károly főkapitányhelyettes negyvenévi szolgálat után vonul nyugalomba. A rendőrtiszti testület egyik legkiválóbb tagja volt, aki egyszerű detektívből küzdötte fel magát a főkapitányhelyettesi tisztig. Egész életét az államrendészetnek szentelte, rövid ideig detektívfőnök is volt és legnagyobb rendőri sikereit szocialista ügyekben érte el, mert mindig tapintatta. Interveniált a legkényesebb kérdésekben a munkaadók és a munkások között. Hivatalos közlés a kilakoltatásokról A napisajtóban megjelent hírekkel szemben a lakásügyi végrehajtások miniszteri biztosa közti, hogy a hatáskörébe tartozó kilakoltatási végrehajtásokat 1933 január 6-a után is csak abban az esetben foganatosítják, ha nincsenek a felfüggesztésre méltánylást érdemlő körülmények.