Magyar Hirlap, 1933. február (43. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

Imrédy pénzügyminiszter a Házban bejelentette az adóemeléseket, az új adókat és a tisztviselői fizetések leszállítását A 33-as bizottság letárgyalta a kormány rendelet-terve­zeteit - Az ellenzék erélyesen állást foglal az adóemelé­sekkel és a tisztviselői fizetések csökkentésével szemben tebb. Bethlen elmegy a miniszterek előtt s Gömbös feláll és kezet szorít vele. Még Fallavicini levele hangzik el az emel­vényről — bizottsági tagságokról mond le —, azután a további elnöki bejelentések álta­lános zsongásba vesznek. Imrédy pénzügyminiszter jelentkezik szó­lásra. Csend fogadja, a szorongás csendje, egy pillanatra. Aztán — de megint csak szinte egy pillanatra — kis vihar kereke­dik, heves elővágásokkal az ellenzék ré­széről. — Jön a feketeleves — kiáltja Lázár Miklós. — Kilencvennyolcadik pont: mindenünket adóha — süvíti Malasits, de amilyen hir­telen kelt, olyan hamar el is ül a vihar és a pénzügyminiszter beszélni kezd. Szárazon, korrekten, szenvedély és indulat nélkül. Költségvetési féléveket vet össze, röp­ködnek a milliók, a csendet kisebb moraj­lások szakítják meg, aininit az újabb és újabb adókat, emelésekéit, tiszti viselői fizetés- csökkentést jelenti be. Mert örökkévalóság­Az ütés megnyitása Pontosan délután 5 órakor nyitotta meg Almásy László elnök a képviselőház első délutáni üléséi szokatlanul népes padsorok és zsúfolt karzatok előtt. A kormány tagjai közül is igen sokan jelentek meg. Itt van Gömbös, Imrédy, a nap sztárja, Fabinyi, [.álzár, majd később Keresztes-Fischer. Az elnök először Gál ff y Dénest, a tragikus kö­rülmények közölt elhunyt képviselőt parcn- tálja el. amit az egész Ház állva hallgat vé­gig, majd bejelenti, hogy a tornai kerület gróf Hadik Jánost választotta meg képvi­selőjévé. Viharos taps és éljenzés fogadja az elnöki bejelentést az ellenzék soraiban. — Éljen Hadiki — kiáltozzák a balolda­lon. Ebben a pillanatban lép a terembe gróf Bethlen István, akit most válaszkép tüntető­nak látszó ideig csak új adók és új terhek és új áldozatok sorakoznak s mint a pöröly* csapások érik a Házat. A kormánypárt nem tud helyeselni s ritkán csattan fel egy-két Összeverődő tenyér, az ellenzék lesújtva és döbbenten figyel, csak időnként tör fel a tiltakozás. Negyedóra múlik negyedórára —. hét óra lesz, mikor Imrédy befejezi és kissé kényszeredetten hangzó kormánypárti taps, de tömeges kormánypárti gratuláció uitán — Gömbös az első — a képviselőik ki­tódulnak a folyosóra. A szünetben nagy roham a büfé ellen, egy kormánypárti képviselőkkel zsúfolt asz* tál fején Gömbös eszik sietve valamit. Aztán még egy háromnegyed óra napi­rendi vitával. Peyer és Hunyady élesen, az ellenzéki padokból a pénzügyminiszteri ex­pozé kitűzését kívánják, Tabódy és Erődy- Harrach ellenzik s ezzel vége az első dél­utáni ülésnek, amely jelentőségben és Izga­lomban nem maradt mögötte a délelőttiek­nek: Részletes tudósításunk az ülésről egyéb­ként itt következik: leg a kormánypárt éljenez meg. Bethlen kereszlülsiet a termen és gyorsan leül a Gömbös miniszterelnök mögötti padsorban. Almásy elnök még közli, hogy Hadik Já­nos levelet intézett hozzá, amelyben tudatja, hogy felsőházi tagságáról rövi­desen le fog mondánk Amíg Hadik ezt az összeférhetetlenséget meg nem szünteti, a házszabályok értelmé­ben a Ház ülésein részt nem vehet. Külön­böző elnöki bejelentések következnek ezután, felolvassák az összeférhetetlenségi bizott­ságba kisorsolandó 40 képviselő nevét, majd Ötvös Lajos, az összeférhetetlenségi bizottság új helyettes elnök« teszi le az esküt. Most a közgazdasági és közlekedési, a kül­ügyi és társadalompolitikai bizottságok elő­Matematika és élet Egyet nem lehet tagadni, őszinte, sőt könyörtelenül őszinte volt a pénzügy- miniszter mai expozéja. Jobbfelől fa­gyos csönd hallgatta. Balfelé az elnök kénytelen volt mindig újból megszólal­tatni a viharcsengőt. Az egységes párt nem nagyon tett eleget annak az ismé­telt, barátságos felszólításnak, hogy kí­sérje tapssal, helyesléssel a pénzügymi­niszter beszédét. A fagyos csend érdeme, nem bűne a pénzügyminiszternek. Mert bizonyíték, hogy az expozé nem hallgatott el sem­mit, nem szépített semmit, őszintén, kí­méletlenül tárt fel mindent. * Ez a keserű és fanyar expozé még mindig rokonszenvesebb, mint az a másik pénzügyi politika, amelyet a nép- ggüléseken szokott hirdetni a nemzeti egység pártja. A keddi expozé monda­tainál és fordulatainál mindig újból fel­merült a kérdés: ki ellen foglal állást és kivel polemizál a pénzügyminiszter? Az ellenzékkel, vagy pedig — saját pártjának népgyülési frazeológiájával és népgyűlési ígéreteivel? Mert a köztiszt­viselői illetmények újabb leszállítása csak egy kérdés a sok olyan közül, ahol a pénzügyminiszteri expozé nyilt ellen­tétbe került a népgyűlési ígéretekkel. A pénzügyminiszternek ma joga van, sőt kötelessége az, hogy népszerűtlen legyen: mondotta talán kissé más sza­vakkal Imrédy Béla. Ezt a kötelességet teljesítette. Ezt a jogot maradéktalanul igénybevette. Pénzügyminiszteri beszé­det mondott, nem népgyülési beszédet. Ennyit igazán illik elismerni. De az már más kérdés: vájjon pozitív részeiben volt-e annyira pozitív a pénzügyminisz­ter expozéja, mint amilyen becsületesen kellemetlen volt a negatív részekben és a negativ tételekben? ★ Csak a termelés, a munka az élet tempójának felfelé Iendülése hozhat javulást, hozhat reális költségvetési egyensúlyt... Ez is lehetett volna kiin­dulási pont, vezérmotívum és vég- akkord. A pénzügyminiszter elfogadta alapul a mai helyzetet, mint adott tényt. Holott ez a mai helyzet legalább néhány lényeges részletében politikai hibák, gazdasági tévedések következménye. Nem pedig szükségszerű fejleménye a dolgok menetének. A tévedések lefaragásával és kiküszö­bölésével nem foglalkozott eléggé a pénzügyminiszteri expozé. És nem fog­lalkozott eléggé az élet tempójának fel­felé lendítésével. Pedig csak az élet fel­fele Iendülése küzdheti le azt a gazda­sági és pénzügyi passzívumot, melyet el­ismert, sőt hangsúlyozott az expozé. ♦ A jobboldal kínosan feszengve hall­gatta az expozénak azt a negyedórás, vagy még hosszabb részét, amely min­den szépítés nélkül sorolta fel a közve­tett adók egy részének felemelését és néhány új indirekt adó bevezetését. Vé­gül pedig kiderült, hogy az összes ilyen kellemetlen rendelkezések együtt 8 millió pengő bevételi többletet fognak jelenteni akkor, ha minden az előzetes számveté­sekhez igazodik majd. De talán, sőt valószínűleg csak 4 millió pengő lesz gyakorlatilag ez a többlet, vagy ennyi sem ... Érdemes-e, szabad-e Uyen bevételi többletért, amely a legkedvezőbb eset­ben egy százaléka és valószínűleg csak félszázaléka az állami kiadásoknak: bi­zonytalanságot, rossz hangulatot, foko­zott nyomást kiváltani a gazdasági élet Bemutatója volt ma a tisztelt Háznak: az első délutáni ülés. Háromnegyed öt óra kezdtek szállingózni a képviselő urak, par­lamenti tudósítók, párttitkárok s a folyosók­nak az a meghatározhatatlan közönsége, amely minden vitát végighallgat, végig­cigarettázik vagy diskurál a piros pamlago- kon. De háromnegyed ötkor kellemetlen ho­mály és borongás fogadta az érkezőket. A csillárok félárbócon, csak minden második körtével világítva s kint a szürkü'.elbe vesző jeges Duna, másik partján a ki-kigyu!ladó budai ablakokkal. A büfében Festetich Sándor — nemrégen az érdektelen egysé­gespárti csoport vezére — uzsonnázik egye­dül s fizet is hamarosan, mert kedélylelen a hangulat itt is, a telefonfülkék nyitott ajtói sem erősítik a világosságot. Pontosan öt órakor megszólalnak az el­nöki csengők. Még egy sor körte gyullad ki az ülésteremben és még egy, kicsit derül a kép, a padok is kezdenek megtelni, de a hangulat feszült és nyomott. Mert a dél­utáni ülések premierjén kivül a kormány­nak is nagy bemutatkozó napja van: a rég­óta készülő és suttogó hírekkel beharango­zott szanálási program vár elmondásra. Mindenki tudja, hogy egész sor új adó és régi adónak emelése várja már készen, nyomdában a hivatalos lap megjelenését s az ellenzéki folyosókon felháborodott elke­seredés, a kormánypárti oldalon hol néma, hol berzenkedő belenyugvás várja a pénz­ügyminiszteri bejelentést. Berregnek a csengők és lassan megtelnek az ülésterem sorai. Az elnök elparenlálja a szerencsétlen GáKTy képviselőt, a Ház fel­áll. A miniszteri bársonyszékekben: Göm­bös, Imrédy, Lázár. Az elnök jelenti Hadik megválasztását: viharos éljenzés az ellen­zéken. Bejön Bethlen István: viharos ellen- éijenzés a kormánypárton. Az ellenzék tün­tetése melegebb, a kormánypárté szervezet­egy sor területén? A legkeserűbb Magen­bitter még mindig hasznosabb a mai időkben, mint az a rózsaszín csipke­papírba csomagolt, túlédes, túlolcsó sza­loncukor, amelyet a nemzeti egység jártja a népgyűléseken összegyűlt kö­zönségnek oszt ki. De mégis nagy kér­dés: érdeines-e akár a mai zord időkben esetleg 8, esetleg 4, esetleg 2 millió pen­gőért annyi irányban ennyi forgalmi akadályt állítani az amúgy is lankadt gazdasági élet elé? ¥ A számok tudományát kell összeegyez­tetnie az igazi pénzügyminiszternek — az élet művészetével. Mert á számok rideg szavának meghallgatása nélkül hiába próbál új ütemet vinni valaki az életbe. Viszont a számok rideg szava egymagában nem hozhat megoldást és kibontakozást. Az élet erőinek felszaba­dítása és józan, szerencsés szabályozása nélkül. Könnyű megérteni a pénzügyminiszter idegenkedését a szép szavaktól, a lendü­letes ígéretektől, az optimista beállítá­soktól. Valószínűtlenül nagy a túlterme­lés ezekben az árucikkekben négy hónap óta. Talán az volt Imrédy Béla érzése: ma már az ígér legtöbbet, aki — nem ígér semmit... Ilyen alapon szeretnénk hinni, hogy a fanyar és keserű expozé­nak volt egy másik része. Amelyet csak azért hallgatott el a pénzügyminiszter, mert ma igen rossz árfolyamuk van az ígéreteknek és a fogadkozásoknak. Ez jogos érzés. De a pénzügyminiszter kissé vagy túlságosan messze ment el az ilyen érzés követésénél; Ha ugyan itt az oka annak, ha beszédéből hiányzott minden optimista és szuggesztív lendü­let. Minden, ami hitet kelt, reményeket ébreszt, álomba merült energiákat moz­gósít. Hét sovány esztendőt, száz bajt jósolni becsületes, korrekt eljárás. Mert nincs ennél hálátlanabb feladat. Amint sok szempontból helyes, ha a pénzügyminisz­ter a legrosszabb esetből indul ki és mindig, mindenben a legrosszabb lehető­ségekkel számol. Tehát kiküszöböli a csalódások kockázatát számításaiból. De szabad volt-e a túlzott ígéretek divatja után ilyen túlzott őszinteséggel lelankasz- tani az amúgy is bágyadt, vérszegény gazdasági erőket? Szabad volt-e ennyi kellemetlen igazságot egymás mögé sora­koztatni, a pozitív jövő útjának pozitív; kijelölése nélkül? ív: ­r . IPrmiR íOrraiR ELŐFIZETÉSI ÁRAK:! Szerkesztőség Wmö és kiadóhivatal xomaniahan I $£*§ §§£§ saga BSfflfe BPjffl arTOt Jffgr VI., Aradi ucca 10. szám. i Sóm iw ua. * *TT» 400 m, | Ilii BpEr m Wjk gUa SpSak Teleíón. 21-8-47. 23-6-86 és 10-6-06 I Wm H mL&Mr 8 jLJjßk M Mg Utazási és fürdőiroda esBHszujvaiuaban: I B||§ §§§ Égi Süll ß VL Aradi ncca 10. Mám. I bénus cK. ■!, tn» 100«. ______I Bpli ipL M relefón: 21-8-47.23-6-86 és 10-6-06

Next

/
Thumbnails
Contents