Magyar Hirlap, 1933. február (43. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

2 TOSS február­­. adói terjesztik be jelentéseiket, amelyeket szürke egyhangúsággal vesz tudomásul a Ház, csak Navratil Dezső, a társadalompoli­tikai bizottság előadója felé röpít gúnyos megjegyzéseket a független kisgazdapárt. — Mi lesz a verebekkel? — kiáltják fe­l ráje. Ebből pár másodpercig tartó vihar kere­kedik, úgyhogy a viharcsengő is meg­szólal. — A pénzügyminiszter úr kíván szólani — jelenti ezután be az elnök. Az egész Ház egyszerre felvillanyozódik. Érezni, tudni, hogy ez a nap eseménye. Negyedhat van, amikor Imrédy t­énüügy­­miniszter megkezdi expozéját. 30 millió kiadáscsökken­tés, 25 millió áj adó, 45 millió belső kölcsön­ ­A költségvetési kiadásoknál 30 millió apasztást hajtunk végre, a bevételeknél 25 millió többletet teremtünk, 45 millió pengőt pedig mint belső kölcsönt veszünk igénybe. Ebből a 45 milliós belső kölcsönből 25 milliót vállalt az ipar, 20 milliót pedig a mezőgazdaság és egyéb gazdasági érdekelt­ségek. Felkiáltások a kisgazdapárton: A mező­gazdaság ? Imrédy Béla pénzügyminiszter: A mező­gazdaságnak az a része, amellyel érintke­zésbe lépett, megértette a hívó szót. Az egész belső kölcsön úgy van tervbe véve, hogy a hitelt nyújtóknak kétéves pénztár­jegyüket adunk, amely pénztárjegyeknek különleges garan­ciája lenne az, hogy a lejárat után köztarto­zások fedezésére felhasználhatók. Az adóemelések áradata A pénzügyminiszter ezután állandó zajon­gás, majd meg-megújuló viharok közepette ismertette a bevételek fokozására tervbevett rendszabályokat. Azoknak a tanácsoknak, amelyek azt ajánlották, hogy az adók és tarifák csökkentésével igyekezzék az állam nagyobb forgalmat, tehát több adóbevételt elérni, nem tehet eleget, mert a külföldi példák is azt mutatják, hogy ilyen módon nagyobb forgalmat elérni nem lehet. Annyi­ban mégis meghallgatta ezeket a kritikákat, hogy elejtette a forgalmi adó felemelésének a tervét .A forgalmiadó-kulcsot nem emeli és azok a munkálatok, amelyek ez idő szerint folya­­matban­ vannak, hogy a fázisrendszert más adónemekre is kiterjesztik, az eddigi számí­tások figyelembevételével folynak majd to­vább, tehát burkoltan sem kívánja fel­emelni a forgalmi adókat. A fogyasztási adóknál egy új adónemet ■hozunk be, az izzólámpa, illetve a villanyvilágítás! testek adóját Felkiáltások a szocialisták padsoraiból: Bevezetik a sötétséget! Vissza a mécseshez! Imrédy Béla pénzügyminiszter: ... To­vábbá a rádiólámpa-adót, mely a rádió meg­adóztatásának egyetlen szociálisan he­lyes útja. Peyer Károly: Tessék elvenni a rádió­monopóliumot! ki Imrédy pénzügyminiszter expozéin Imrédy Béla pénzügyminiszter állott fel szólásra, az ellenzék zajongása közben. Kíméletlen őszinteséggel fogja feltárni a helyzetet — kezdte beszédét a pénzügymi­niszter —­, mert úgy érzi, hogy a magyar nemzet, mely sorsának intézését maga akarja kezében tartani, ismerni akarja azo­kat a tényezőket, amelyekből sorsa össze­tevődik. A folyó költségvetési év első felé­ben az állami közigazgatás bevételei 361,7 millió pengőt tettek ki, amivel szemben a kiadások 352,2 millió pengőre rúgnak. Lát­szólag tehát némi bevételi többlet jelentke­zik. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy 73,5 millió pengő az az összeg, ami az ál­lam adósság­szolgálata fejében a transzfer­­alapba lett volna befizetendő és aminek be­szolgáltatását egyelőre függőben tartjuk és ha tekintetbe vesszük, hogy a népszövetségi kölcsönszolgálatra tényleg befizetett összeg még nem nyert elszámolást, akkor a folyó költségvetési év első felében az állami közigazgatásnál 12,4 millió pengő deficit mutatkozik. •A megelőző költségvetési év első felében a kiadások 16,8 százalékkal voltak nagyob­bak, míg a bevételeknél ebben a költség­­vetési évben mutatkozik 10 százalékos ki­esés. Az üzemeknél a folyó költségvetési év első felében 178,2 millió bevétellel szem­ben az adósságok beszámításával 195 millió kiadás, tehát 16,8 millió deficit mutatkozik. Százötvenmillió deficit A pénztári helyzet szempontjából meg kell említeni, hogy az állami közigazgatás jövedelmeiből az üzemi kiadások fedezé­sére 18,4 milliót,, kellett pótolni. A kibocsá­tott pénztárjegyek összege 66.2 millió. Ha figyelem­be vesszük, hogy a bóléta-alap bizo­nyos többletet eredményez, akkor arra az eredményre jutunk, hogy az állami közigaz­gatás készpénzkészlete a tavalyival szemben emelkedett. Az első félév eredménye tehát látszólag elég kedvező. Azonban tekintetbe kell venni, hogy a tavaszi hónapok Magyarországon ál­lampénzü­gyi szempontból mindenkor kedvezőtlenek és hogy az üzemek ki­adásaira nincs meg a kellő fedezet. "A folyó költségvetési év deficitjét mindezek tekintetbevételével Tyler 151—154 millióra becsüli, míg a mi kalkulációnk egy-két mil­lióval alacsonyabb becslést mutat. Végeredményben tehát kereken 150 millió deficittel kell számolni. A pénzügyminiszternek ezt a bejelentését nagy zaj fogadta az ellenzéken. Mielőtt a költségvetés deficitjének fedezé­séről szólna — folytatta a pénzügyminiszter —, rá kell térni az általános gazdasági hely­zetre. A nemzeti jövedelem a legjobb évek­ben, 1928-ban és 1929-ben körülbelül 5 mil­liárd pengő volt. A legutóbbi becslések sze­rint a nemzeti jövedelem most valószínűleg nem éri el a 3 milliárdot sem, fejenként tehát 300— 350 pengőt, ami olyan alacsony fokot jelent, amelyet feltétlenül fokozni kell, ha itt történelmi hivatásának megfelelő meg­élhetést akarunk biztosítani a nemzetnek. Ezért a kormány kezdettől fogva hangsú­lyozta a külföldi piacok megnyitásának fon­tosságát minőségi termeléssel, márkázás­sal... Peyer Károly: Laskay is márkázott! Imrédy Béla pénzügyminiszter. A terme­lés fejlesztésének feltétele a hitel stabilitása, ez pedig csak stabil pénzérték és kiegyen­súlyozott államháztartás mellett van bizto­sítva. Ezen a ponton kapcsolódik tehát össze az államháztartás kérdése a gazdasági kérdéssel. Kétségtelen, hogy a közterhek emelkedésével nem tartott lépést a nemzeti jövedelem, csökkenteni kell tehát lehetőség szerint az állami és közületi kiadásokat. Minthogy azonban élő organizmussal állunk szemben, erőszakos csökkentésről nem lehet szó. Azok a különböző pénzügyi tervek, amelyek inflációval, devalvációval és ha­sonló eszközökkel keresik a megoldást, hely­telenek, gazdaságilag tévútra vezetnek. Semmi egyebet nem eredményeznének, mint nagy eltolódásokat a nemzeti vagyonban, a fix jövedelmek és a pénzben fekvő íxigyonok kisajátítását, még­pedig nemcsak a köz javára, hanem azok javára is, akik ilyen viszonyok között ügyesen tudnak manővzí­­rozni. A nemzeti jövedelem elégtelenségéből tehát három következtetést von le: 1. Emelnünk kell termelésünket (Fel­kiáltások a baloldalon: De­ hogyan?) 2. Lehetőség szerint csökkenteni kell a központi igazgatás költségeit. 3. Minthogy jelenleg gazdaságilag passzív terület vagyunk, a belső tőkeképződést is igénybe kell venni a hiány fedezésére. A népszövetség pénzügyi bizottsága előtt rámutatott arra, hogy a jelen körülmények között ezek az eszközök sem elegendők a hiány fedezésére. A pénzügyi bizottság ezért nem emelt kifogást az ellen, hogy azokból az összegekből, amelyek a külföldi állam­­kölcsönök szolgálata fejében a transzfer­­alapba befizetendők, pénztárjegyek ellené­ben legfeljebb 50 millió pengő igénybe ve­hető legyen. Ez tulajdonképpen burkolt köl­­csönművelet a külfölddel szemben. A még fennmaradó 100 millió hiány fedezésére a következő programot állította fel: Malasits Géza: Ingyen nemzeti ajándék. Az elnök a nagy zajban egymásután uta­sítja rendre a szocialista képviselőket és a pénzügyminiszter csak percek múlva tudja folytatni beszédét. Imrédy Béla pénzügyminiszter: A villany­­világítási adó bevezetését indokoltnak látta, mert amikor a legegyszerűbb falusi rétegek világítási eszközei a petróleum és a parafin révén meg vannak adóztatva, akkor nem lehet kifogásolni a vilanylámpák megadóz­tatását. Felkiáltások az ellenzéken: Adóztassák meg az áramfejlesztő­ telepeket! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Az új adó izzólámpánként 25 fillérrel kezdődik, 100 wattos lámpánál 85 fillért ér el. Ez az áramfogyasztásnak mintegy 2,3 százaléka, Olaszországban az adó ennek 30 százaléka. A fogyasztási adók csoportjába tartozik az is, hogy a szi­varkapapír és szivar­kahüvely adóját fölemeljük. A szeszadónál lényege­sebb változás nem lesz, csupán az 1,90 fillé­res tételt emeljük föl 2 pengőre. A gyarmatáruk vámjánál a fahéj, kávé Szeri« és tea vámját 80 százalékkal fölemeljük és fölemeljük 100 százalékkal az a­na­­nász és a banán vámtételét. A vasutak sokat szenvednek az autó ver­­senyétől és tenni kell valamit a vasutak vé­­delmére. A teherautomobilok közúti adó■ tételét ezért megkétszerezzük. Ezekre a sza­vakra az ellenzéken óriási zaj tört ki. Fried­­rich István túlharsogta a zajongást: — Ha ez egy óráig így megy, mi van ebből! Propper Sándor: Adóztassák meg a közbe­­szólásokat is! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Tervezzük a benzinadó fölemelését is, de előbb az érde­­keltségekkel fogunk tárgyalni. Tervezzük továbbá a hirdetési illeték bevezetését, amit szintén az érdekeltsé­gekkel való letárgyalás után léptetünk életbe. Felkiáltások az ellenzéken: Úgy is becsukják a boltokat. Miért nem tapsol az egységes párt? Az egyenes adók emelése Imrédy Béla pénzügyminiszter. Mindezek a bevételi források a folyó költségvetési évre körülbelül 8 milió pengő bevételt jelente­nek, szükség van tehát az egyenes adók eme­lésére is. Nagyon jól tudja, hogy ezek az adók némely esetben a vagyon állagát sem fogják kímélni, de passzív gazdasági terület lévén, átmenetileg a tőkét is mozgósítani kell. A házadó 20%-os pótlékok­sát léptetik életbe, azzal, hogy a nagy- és kisközségekben lévő és egészen a tulajdonosok és hozzátartozóik által lakott házak, városokban pedig a tulaj­­donos által lakott kétszobás házak men­tesülnek. Malasits Géza! No, végre mi is helyesel­hetünk! Megszünteti a kormány a házbérek kötöttségét Imrédy Béla pénzügyminiszter: A ház­tulajdon nehéz helyzetét ismeri, de kétség­telen, hogy a városi házbirtok az, amely leg­jobban mentette át vagyonát... Weltner Jakab: Benne lesz a törvényben, hogy ezt az adóemelést nem lehet áthárítani? Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ugyan­ekkor gondoskodni fogunk arról, hogy a ház­bérek eddigi megkötöttsége megszűnjék... A baloldalon óriási vihar fogadta e sza­vakat. A viharon átsüvtt Bródy Ernő hangja: Micsoda? Mit akarnak? Imrédy Béla pénzügyminiszter: A házbé­rek lefelé menő tendenciája nem igazolja a képviselő úr felháborodását. A kilakoltatá­soknál a jogosult szociális szempontok­ figyelembe fogjuk venni, de egyébként a háztulajdon szabadsága e csekély kivételtől eltekintve, helyre fog áll­ni. Az alkalmazottak külön­adóját, mely­­ havi 120 pengőn aluli kereseteket nem érinti, a jelenlegi mérték 28 százalékával pótlékoljuk. A jövedelmi adó 30 %-os pótlékát felemeljük 60 százalékra. A vagyonadóra eddig érvényben volt 100 százalékos pótlékát januártól vissza­menőleg kezdődő hatállyal meghosszab­bítjuk. A társulati adó 25 százalékos pótlékát 1 m­á­zalékra emeljük. A rokkantadót I00 száza­lékkal pótlékoljuk. A köztisztviselői illetmények csökkentése A pénzügyminiszter ezután áttért a kiadá­sok a posztójára. Csökken az előirányzott ki­adás a költségvetési évben már azzal, hogy a lakbéreket havonta fizetjük. .A tárcák eddig kilátásba helyeztek 12 milliós megtakarítást, amit 18 millióra akarunk felemelni. További 7 milliót a személyi illetmények rovatában kell biztosítanunk. Nagy zaj az egész ellenzéken. Felkiáltások. Azt mondták, erről szó sem lehet! Homonnay Tivadar: Sztranyavszky beszé­dében kijelentette, hogy erről nem lehet szó! Imrédy Béla pénzügyminiszter. A sze­mélyzeti rezsi nálunk a költségvetésnek több mint 50%-a. A népesség Vie-od részét kitevő tisztviselői kar a nemzeti jövedelemnek hír­ét abszorbeálja. Ezzel senkinek sem akar szem­rehányást tenni, de meg akarja okolni, hogy miért nyúl a személyzeti kiadásokhoz. Ké­szül a nyugdíjtörvény. A nyugdíjak 210 millió pengőt is meghaladnak, ennek 40%-a az ország feldarabolásának a következ­ménye. Felkiáltások a kisgazdapárton: Tessék le­építeni a főispánokat! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Fölmerült a nyugdíjterhek biztosításának a gondolata. Már az előző kormányok foglalkoztak egy tervvel, amely azonban csak az első 7 évre biztosított volna megtakarítást, azután súlyos összegekkel terhelte volna a költségvetést. Nem marad tehát más hátra, mint az illetmények apasztása. A kormány tudatában van annak az érték­nek, amit a köztisztviselők jelentenek, de éppen azért, mert ez a réteg a nemzeti gon­dolat egyik legértékesebb hordozója, nem tagadhatja meg a szolidaritást a társadalom többi rétegével A mód, ahogy a csökkentést végezzük, a lehető legkíméletesebb lesz. Hi­vatkozik a miniszter arra, hogy a megélhe­tési index 20%-kal csökkent, a tisztviselő­­társadalom zöme pedig 14—15%-kal keve­sebb illetményt kap. A csökkentés kiterjed a családi pótlékra és egészében 5 —7 százalék lesz, de van­nak kategóriák, ahol mindössze 3 szá­zalék. E szavaknál az egységespárti képviselők közül többen távoznak a teremből. A szocialisták feléjük kiáltanak: — Belefáradtak az adóemelésbe] Imrédy Béla pénzügyminiszter: A kiadá­­sok apasztásánál 18 millió esik a dologi ki­adásokra, 12 a személyi kiadásokra. Azt a termelő réteget, amely a gazdasági krízis súlyát a legnagyobb mértékben viseli, a gazdákat, a lehető kíméletben részesítjük, egyéb vonatkozásokban pedig érvényesítjük a progresszió szociális gondolatát. Átmeneti időről van szó, amikor áldozatokat kell hozni... Zajos felkiáltások az ellenzéken: Két éve tart az átmenet! Fábián Béla: Az a kérdés, hova megyünk át? 715 milliós költségvetés Imrédy Béla pénzügyminiszter: A folyó költségvetési év deficitjének fedezése mel­lett gondoskodni kell a következő évek költ­ségvetésének egyensúlyáról. A jelenlegi 806 milliós keretben előirány­zott költségvetéssel szinten az 1933—34. évi költségvetés bevételi és kiadási oldala mintegy 715 millió pengő lesz. Ezt az eredményt elérjük egyrészt a már említett illetménycsökkentés, másrészt a dologi kiadások apasztása révén, továbbá a külföldi kölcsönszolgáltatásnak a mostanihoz hasonló csökkentése révén. A végleges költ­ségvetési bázist 1934—35. évben teremtjük meg, mert addig revízió alá vesszük egész állami és közületi berendezésünket. A nélkülözhetetlen intézményeken kívül a többi intézményt könyörtelenül le kell építeni. Szembe kell nézni az adottságokkal, más berendezkedésre kell áttérni. Abból a kas­télyból, amelyet a múlt hagyott ránk, át kell költöznünk egy kisebb modern lakásba ... Viharos felkiáltások a kisgazdapárton: Na végre! Le kell bontani a felhőkarcolókat! Imrédy Béla pénzügyminiszter: A kormány a tárcák költségvetésének átvizsgálására háromtagú bizottságot állított össze — amelynek tagjai a belügyminiszter, a közoktatásügy­i miniszter és a pénzügy­­miniszter —, mely átvizsgálja az összes tárcák költségvetését. Már az 1933—34. évi költségvetés az aj­ka-

Next