Magyar Hirlap, 1933. március (43. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-01 / 49. szám

2 1933 március 6. fiv*c-w­a HIPLAP lám védelmére vonatkozó szü­kségren­­deletet terjesztett Hindenburg birodalmi elnök elé, aki a szü­kségrendeletet nyomban aláírta. Hitler kancellár, Frick birodalmi belügy­miniszter és Gürtner birodalmi igazságügy­­miniszter ellenjegyezték a szükségrendele­­tet, amelyet rádió útján minden rádióműsor félbeszakításával azonnal kihirdettek, úgy­hogy az nyomban életbe is lépett, miután a szükségrendelet a rádión történt kihirde­tést jelölte meg az életbeléptetés időpont­jának. Hindenburg szükségrendelete, amelyet az alkotmány 48. paragrafusára hivatkozva bocsátott ki, a következő hat szakaszból áll: 1. Az alkotmány 114., 115., 117., 118., 123., 124. és 153. szakaszát ha­tályon kívül helyezik. E szakaszok a személyes szabadságra, a szólássza­badságra, az egyesülési és sajtójogra vonatkoznak, továbbá a posta, tele­­fon és távíró használatára, a levél­titok szentségére és a házkutatások elrendelésére. Az alkotmányban biz­tosított jogokat tehát a szükségren­delet, amennyiben a fenti szakaszo­kat illeti, felfüggeszti. 2. A szükségrendelet határozmá­­nyai érvénybe lépnek az egyes or­szágokban is, még abban az esetben is, ha egyes tartományi kormányok azok életbeléptetése ellen a legfel­sőbb törvényszékhez fordulnak. Ebben az esetben a szükségrendelet életbeléptetése átmenetinek tekin­tendő. 3. Az egyes tartományok kormá­nyai és hatóságai a második szakasz­nak megfelelően hatáskörük kereté­ben tartoznak végrehajtani az új szükségrendeletben foglalt intézke­déseket. 4. Az egyes országok kormányai és hatóságai tartoznak a második szakaszban foglalt intézkedések el­len vétőket bíróság elé állítani, amely legalább egyhavi börtönnel és 150—15.000 márka pénzbüntetéssel sújtja őket. Az első szakasz ellen vétők legalább hathavi fegyházbün­tetéssel, enyhítő körülmények fenn­forgása esetén börtönbüntetéssel súj­­tandók. Helye van a vagyonelkob­zásnak is. Aki közveszélyes bűn­cselekményt követ el, legalább há­romévi fegyházbüntetéssel sújtandó. 5. Halálbüntetéssel sújtandó, aki a b­üntetőtörvénykönyv 81. paragra­fusa értelmében hazaárulást követ el, vagy a 62. paragrafus értelmében mérgezést, a 307. szakasz értelmé­ben gyújtogatást, a 311. szakasz ér­telmében robbantást, a 312. szakasz értelmében árvízveszedelmet, a 315. szakasz értelmében vasúti szabotázst és a 324. szakaszban foglalt közve­szélyes bűncselekményeket követi el. A halálbüntetést életfogytiglani vagy tizenötévi fegyházbüntetésre csakis különleges enyhítő körülmények fennforgása esetén lehet átváltoz­tatni. Halállal büntetendő, aki a biro­dalom elnöke, vagy a kormány el­len, vagy pedig a kormány által ki­nevezett kormánybiztosok ellen me­rényletet követ el, vagy merénylet elkövetésére bujtogat. A fegyveres hatalom ellen fegyverrel támadókat szintén e szakasz alapján ítélik el. 6. A szükségrendelet a rádión tör­tént kihirdetéssel életbe lép. Hindenburg elnök kedden este közzétett új szükségrendeletével Németországban majdnem minden közszabadság megszűnt. A­ Hitler-kormány és a hatóságok az új szükségrendelet értelmében bármikor bele­avatkozhatnak a személyes szabadságba, korlátozhatják a szabad véleménynyilvání­tást és a szabad sajtót, betilthatnak min­den gyűlést, cenzúrázhatják a leveleket, táviratokat és telefonbeszélgetéseket, ház­kutatásokat és lefoglalásokat rendelhet­­­nek el. Még a tartományi kormányok erőszakos eltávolítása is szabaddá válik az eset­ben, ha az illető ország nem teszi meg mindazokat az intézkedéseket, amelyek a Hitler-kormány felfogása szerint, a közbiztonság helyreállítása érdekében szükségesek. Érdekes, hogy halálbüntetést helyeznek ki­látásba azok számára­­is, akut politika okokból túszokat ejtenek. Polgárháborút készítettek elő a Rajna­vidéken A német nemzeti párti Lokalanzeiger gelsenkircheni tudósítója szerint a kom­munista terrorakció egyik középpontja a rajnavidéki ipari kerületekben van. A gelsenkircheni rendőrség sorozatos ház­kutatásokat tartott és a lefoglalt anyagból kétséget kizáróan megállapította, hogy a kommunisták márciusban a Rajna vidékén nagyszabású zavargásokat terveztek. A kommunista akció sorozatos utcai zavargások provokálásával kezdődött volna, később pedig kikiáltották volna az általános sztrájkot, amely még a legfontosabb közüzemekre is kiterjedt volna. A végső cél a nyílt polgárháború volt. A Rajnavidéken már hetek óta fokozott mértékben folyt a kommunista agitátorok tevékenysége. Állandó kapcsolatot tartottak fenn a holland határon keresztül a hollan­diai kommunista párttal. Az utolsó napok­ban a holland csendőrség tömegesen tar­tóztatta le a határ közelében fekvő holland falvakban a német kommunistákat, akik azért szöktek át Hollandiába, hogy fegyve­reket csempésszenek a német birodalom területére. A holland és a német rendőrség több titkos fegyverszállítmányt is elkobzott. EU Fegyveres összeütközés kommunisták és hitleristák között Wormsban kedden összeütközésekre ke­rült a sor a nemzeti szocialisták, továbbá a kommunisták és a birodalmi lobogó szövetség tagjai között Egy kommunista késével mellbeszúrt egy nemzeti szocialistát. A szúrás a nemzeti szocialistának egészen a tüdejébe hatolt. A küzdelem hosszú időn át folyt a wormsi utcákon is egész sor lövést adtak le. A hivatalos jelentés szerint a rendőrségnek különösen sok baja volt a kommunistákkal és a birodalmi lobogó­szövetség tagjaival, mert ezek egy része ittas volt. Egész sor ember megsebesült, végre is a rendőrségnek sikerült helyre­állítani a rendet. Több kommunistát letar­tóztattak. Megállapították a birodalmi gyűlési épület fel­gyújtásának részleteit A német kormány kérésére a holland rendőrhatóságok pontosan lenyomozták Van der Lübbé-nek, a birodalmi gyűlés pa­lotája ellen elkövetett gyújtogatás végre­hajtójának egész múltját. Megállapították, hogy a 24 éves gyújtogató már gyerekkora óta tagja a kommunista pártnak és nyolc éve, mint a kommunista moz­galom egyik legbuzgóbb előharcosát is­merik. 1930-ban röpiratot adott ki, hogy a kom­munista eszméket a holland hadsereg köré­ben terjessze. Több ízben is összeütközésbe kerül­t a holland rendőrséggel és bün­tető­­bírósággal. 1930 áprilisában azután Van der Lübbe Berlinbe utazott, ahol a kom­munista internacionáléval lépett érintke­zésbe. Később, mint alkalmatlan idegent, visszatoloncolták Hollandiába. Van der Lübbe eredetileg Oroszországba akart utazni, de ebben a szándékában a német hatóságok megakadályozták. Nemrégiben szembántalmak miatt a leydeni kórházba szállították, ahonnan három hét előtt bo­csátották el. Van der Lübbe újból Berlinbe utazott és azt hiszik, hogy ekkor már ki­mondottan a birodalmi gyűlés épületének felgyújtása volt a kitűzött célja. Nincs sem állása, sem foglalkozása, csak egy régeb­ben elszenvedett baleset következtében megítélt szerény életjáradékból él. A rend­őrség szerint feltehető, hogy éppen ezért bocsátották rendelkezésére az utazáshoz szükséges összegeket. A nyomozás megállapításai szerint Van der Lübbe valószínűleg már hétfőn délben elrejtőzött a birodalmi gyűlés palotájában. Holland jelzésű autón ér­kezett a parlament elé. Bár az autót többen is látták a főkapu előtt, a kocsi számát senki sem jegyezte meg, ami érthető is, hiszen senki sem sej­tette, hogy a holland autóban kommunista merénylő érkezett a parlament palotájába. A rendőrségen lázas nyomozás folyik az autó előkerítésére. Kedden este helyszíni szemle volt a bi­rodalmi gyűlés palotájában rendőri és tűzoltó-bizottság bevonásával. A parlament egész környéke még mindig nagy körzet­ben el volt zárva. Elvitték a helyszíni szemlére Van der Lübbét is, akinek meg kellett mutatnia, hogyan követte el a soro­zatos gyújtogatásokat. A helyszíni szemléről kiadott hivatalos jelentés szerint Van der Lübbének tet­testársai voltak, mert több olyan tűz­fészek helyét nem tudta megmutatni a tűzoltóknak, ahol a tűzoltók megálla-­­­pításai szerint ugyancsak gyújtogatás történt. Különben is nyilvánvalónak látszik, hogy Van der Lübbe a rendelkezésére állott rö­vid idő alatt egymaga nem követhette volna el valamennyi gyújtogatást. A helyszíni szemle alkalmával mindjárt megvizsgálták a parlamenti palota egyes helyiségeit is. A gyújtogatást megelőzően éppen hétfőn úgy határoztak, hogy a bi­rodalmi tanács csütörtökön a parlament épületében a birodalmi tanács számára fenntartott teremben ülést tart. A helyszíni szemle megállapította, hogy ebben a teremben semmiesetre sem lehet megtartani az ülést Ez a tanácsterem ugyan csak keveset szen­vedett a tűztől, mert az épülettömb egy másik szárnyán volt a tűz, csütörtökig azon­ban nem lehet rendbehozni a központi fűtést és miután a világítótelep is megron­gálódott, világításról sem lehet gondos­kodni. Éppen ezért illetékes helyen úgy döntöttek, hogy a birodalmi tanács csütör­töki ülését a külügyminisztérium régi szö­vetségtanácsi termében tartsák meg, miután az új parlamenti palota felépítése előtt amúgy is ez volt a birodalmi tanács jog­elődjének a tanácskozó helyisége. Visszavonták az éjféli záróra­­rendeletet Berlinben A berlini rendőrfőnök kedden délután rendeletet bocsátott ki, amely a zárórát további intézkedésig éjféli 12 órában állapította meg.­­ A rendelet a közrend és a közbiztonság ér­dekeire hivatkozva, tiltotta meg azt, hogy az éttermek és nyilvános szórakozóhelyek az eddig szokásban levő három óráig tartsanak nyitva. Ezt az intézkedést még kedden este visszavonták, úgyhogy a záróra to­vábbra is hajnali három óra marad. A rendőrfőnökség kijelentette, hogy ezt *az mm­i III—!■ mi—an——B—nmwrva­ A Magyar HírLap i­d­ő fizetési árai : k­i hóra 2.90 P, 1/4 évre 8 P. és évre 15 P. intézkedést farsang utolsó napján abban a reményben adta ki, hogy a lakosság nem veszti el nyugalmát és józanságát Berlin­ben egyébként kedden a kommunista párt valamennyi helyiségét bezárta a rendőrség. Horogkeresztesek elfoglalták a Lebknecht-házat Kedden este a Bülow téren nagy nemzeti­szocialista tüntetések voltak a kommunisták szék­háza, a Liebknecht-ház előtt, ötszáz­főnyi nemzeti szocialista térsség vonult fel a palota elé és nagy tüntetések közben felvon­ták az épületre a horogkeresztes lobogót. A berlini nemzeti szocialista rohamosztagok nagy előkészületeket tesznek a szombati nap megünneplésére. Szombat ugyanis a válasz­tási harc utolsó napja és a horogkeresztesek A Háziasszonyoknak kiadósabb a valódi Stauffer Parmezán 20 dkg-os csomagolásban. Mindenütt kapható­ ezt a napot „a nemzeti felébredés napjá“­­nak nyilvánították. Az ünnepségek már pén­­teken este megkezdődnek, amikor is vala­mennyi nacionalista szervezet nagy fáklyás felvonulást rendez a nyugati kerületekben. Hitler kancellár szombati königsbergi be­szédét Berlinben huszonnégy nyilvános he­lyen közvetítik a rádióba kapcsolt hang­szórók. Szerda A legitimista szervezetek új vezetője: gróf Zichy János Legutóbb, gróf Apponyi Albert elhunyta után, különféle találgatások láttak napvilá­got arról a kérdésről, hogy a jogfolytonosság híveinek és egyúttal a fennálló legitimista szervezeteknek ki lesz az új vezetője. Erre vonatkozólag illetékes oldalról a következő értesülést kaptuk: IV. Károly király — mint ismeretes —­ 1921-ben gróf Apponyi Albertet bízta meg a magyarországi legitimista szervezetek irán­yí­­tásáral Ezt a megbízatást a nagy államférfi­ halála után most Ottó királyfi rendelkezésére gróf Zichy János vette át A gróf Zichy János elnöksége alatt álló szervezetek vezetőségének tagjai közül gróf Károlyi József egyúttal kü­lön megbízást kapott Ottó királyfitól arra, hogy az ő jogait és érdekeit képviselje. Dr Brdy Ernő előadása a magyar szabadelvűsz aranykoráról Dr Bródy Ernő országgyűlési képviselő kedden tartotta meg a magyar zsidó szabad­egyetem előadássorozatában második és be­fejező előadását a magyar szabadelvűség aranykoráról. A Goldmark-termet, ahol az előadás lefolyt, ezúttal is zsúfolásig töltötte meg az érdeklődő közönség. Dr Bródy Ernő előadásában vázolta az 1840-es évek országgyűlési pártviszonyait és kifejtette, hogy a szabadelvű eszmék iránt való lelkesedés a legszebb országgyűlési vi­tákat eredményezte a mikor, amikor az alsó táblán Deák Ferenc, a főrendiházban pedig gróf Batthyány Lajos volt a szabadelvű el­lenzék vezére, akik köré az alsó táblán Klauzál Gábor, Beöthy Ödön, Bezerédy Ist­ván, Pulszky Ferenc, Szentkirályi Móric, a felsőházban gróf Teleky László, gróf Zay Károly, báró Eötvös József csoportosultak. Az 1839—40. évi országgyűlésen tárgyalták a zsidók emancipációjára vonatkozó tör­vényjavaslatot, amelyet az első táblán Pest megye követe, Dubraviczky Simon indítvá­nyozott. A felső táblán az alsó tábla üzene­tével kapcsolatban nagyszabású vita fejlő­dött ki, végül is elfogadták gróf Teleky Jó­zsef koronaőr indítványát, mely az alsóház határozatával szemben nem általánosságban, hanem konkrét, részletezve biztosította a zsidók polgári jogosítványait. Az alsó tábla elfogadta a főrendiház üzenetét és most már a két tábla egyező véleményét terjesztették fel a királyhoz, aki azonban királyi leiratá­val megbuktatta az emancipáció ügyét. Dr Bródy Ernő részletesen vázolta az akkor Bécsben székelő és működő államtanácsnak a magyar ügyekre végzetes befolyását. Csak ■i Metternich—Kollowrath-féle önkényuralmi elv és a jogkiterjesztéstől való reszketés magyarázza meg, hogy a karok és rendek nemes szabadelvűségtől áthalott és a főren­deknek is szabadelvű törvényjavaslata után a sokszínűség minden árnyalatában tobzódó, de lényegében Dubrawiczky szép kezdemé­nyezését tönkretevő királyi leirat elzárta a komoly reform útját, így az 1840. évi XXIX. törvény az emancipáció szempontjából nem jelent haladást. Amit Dubraviczky elkezdett 1840ben, azt folytatta Szemere Bertalan, aki miniszterelnök korában törvényjavasla­tot nyújtott be 1849-ben. A zsidó vallású ma­gyarokra vonatkozó emancipációs törvénybe iktatta báró Eötvös József 1867 ben. A zsidó vallás recepcióját megalkotta Szilágyi Dezső 1894-ben. Dubraviczky, Deák, Kossuth, Szemere, Eötvös, Szilágyi: a szabadelvű esz­mék úttörői Magyarországon, kiknek neve és emléke jogot, szabadságot, haladást je­lent. Dr Bródy Ernő előadását a nagyszámú hallgatóság mindvégig feszült érdeklődéssel hallgatta, végezetül hosszantartó, lelkes tap­sokkal ünnepelték az illussuris előadót.

Next