Magyar Hirlap, 1933. március (43. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-01 / 49. szám

szrerda HTPIAg 1933 március 9. 3 Kisebb viharokkal, aránylag csendes ülése vett kedden a képviselőháznak Szerdán este 7 órakor térnek át az interpellációkra .Váratlan viharokkal kezdődött a kép­viselőház keddi, csendesnek ígérkező ülése. (Amikor Czettler Jenő alelnök délután 5 óra­kor az ülést megnyitotta, Pekár Gyula je­lentkezett felszólalásra személyes kérdés­ben. — De igazat mondjon! —- kiáltja oda Pekárnak Malasits Géza. Pekár Gyula azzal kezdi, hogy Peyer Károlynak az egyik legutóbbi ülésén tett durva támadására akar válaszolni a Peidl­­kormány eltávolításának ügyével kapcso­latban. Nagy részletességgel előadja, hogy az 1919 augusztus 6-i eseményekről egy bírósági tárgyalás során, ahol ő mint al­peres volt jelen, már tett nyilatkozatot. Ezzel kapcsolatban — folytatja — egy dél­utáni lapnak nyilatkozatot tettem ... Malasits Géza: Amely nem volt igaz. Pekár Gyula szerint csak eltorzított fan­tázia magyarázhatta félre az a nyilatkoza­tát, amely a Peidl-kormánynak a románok­hoz való viszonyára vonatkozott. Különben is ezt a kérdést Sándor Pál egy interpellá­ciója kapcsán 1922 augusztus 2-án délben, fél egytől este féltízig tárgyalta a képviselő­ház és akkor az első nemzeti kormány majdnem összes tagjai felszólaltak. A leg­határozottabban visszautasítja azt a vádat, hogy a Fehér Ház a románok segítségével távolította el a Peidl-kormányt, ezzel szem­ben az tényállás az, hogy tizenkét rendőr és nyolc detektív, Wolkenberg, ma is ak­tív rendőrfőfelügyelő, Kormos detektív­­főnök és Csilléry András vezetésével fogták­­el a Peidl-kormányt, amely a románok ke­gyeit kereste. A szocialisták állandóan és tiltakozó­­közbekiáltásokkal szállnak vitába Pekár Gyulával s az elnök hiába próbálja csendre inteni őket. A nagy zsivajon is keresztü­­livíz Esztergályos hangja: — Voltak-e a románok a Szent György téren vagy sem? Ez a kérdést Pekár Gyula azzal folytatja, hogy ami­kor a nemzeti kormány uralomra jutott, ők igenis — és ezt büszkén mondhatja —, tárgyaltak a románokkal. De azért, hogy a meglévő értékeket megvédhessék. (Az egységes párt ennél a kijelentésnél tap­solni kezd.) Ő megmentette a románok elől mindazt, ami megmenthető volt. Ezt a kijelentést is feháborodva fogadják a szociáldemokraták s a legjobban Malasits­­Géza hangját hallani:­­ Bandholz tábornok mentette meg és nem önt Pekár ezután Friedrichnek egy nyilatko­zatát olvassa fel arról, hogy milyen volt a viszony Peidl Gyula és a románok között. A szovjet nevezte ki ezt a kormányt és a Peidl­­kormány első minisztertanácsát a munkás­tanács termében tartotta s a munkástanács kezeibe is tette le a fogadalmat. Ezt a kijelentést is a legélesebb tiltako­zással kísérik a szociáldemokraták. Esztergályos János: De nem erről van szó! Dodó hadnagy másról beszél. Pekár Gyula: A Peidl-kormány első intéz­kedése az volt, hogy utasítást adtak ki, hogy az átutazó népbiztosok családtagjaival elő­zékenyen kell bánni, sőt, ha valamiben hiányt szenvednének Ausztriában, akkor majd a magyar kormány fog pénzbeli segélyt átutalni a számukra. A Peidl-kormány kezdte a románokkal a fegyverszüneti tárgyaláso­kat, ők, már­mint a nemzeti tábor, nem vol­tak hajlandók fegyverszüneti tárgyalásokat folytatni, mert véleményük szerint a romá­nokkal nem álltak háborús viszonyban. Kabók Lajos: A hazugságáról beszéljen! Pekár bemutatja ezután a Háznak Wol­­kenberg Gyula aktív rendőrfőfelügyelő nyi­latokzatát, amely szerint Gogolák államtitkár és Bella miniszteri tanácsos voltak azok, akik felszólították távozásra a Peidl-kormányt, mert addigra már a miniszterelnökségre is eljutott a hír, hogy a munkástanács áten­gedi a románoknak az egész országot, azzal, hogy kivonulásuk után Budapest ismét az övék legyen. Most ismét közbekiáltja Kabók Lajos: — A hazugságáról beszéljen! Esztergályos János: Mi van a románokkal kötött szerződéssel? — Ezt mondtam — jelenti ki befejezésül Pekár Gyula — a bírósági tárgyaláson is. Malasits Géza: Nem ezt mondta. Pekár Gyula még kijelenti, hogy Peyer Károly botor megnyilatkozását visszautasítja. Malasits Géza: Majd fejére olvassuk a bí­róság előtt tett nyilatkozatát. Vita a gazdasági munkabérek védelméről : Ezután folytatták a gazdasági munka­bérek védelméről szóló törvényjavaslat tár­gyalását. Miután több felszólaló nincs, Kolllay Miklós földművelésügyi miniszter válaszol a vitában elhangzott kijelentésekre. Nagy elégtétellel állapítja meg, hogy egyes ellenzéki képviselők is bizonyos fokig mél­tányolták a javaslatot, bár az egyik párt bizonyos okokból üres padsorokkal hallgatta ezt a tárgyalást, a szociáldemokrata párt pedig egyáltalán nem méltányolta. . Eluta­sítja a politikai háttér vádját. Célja egyelőre­ az volt, hogy a magyar mezőgazdasági munkás követelése elsőbbséget élvezzen minden más követeléssel szemben. Ezután a szociáldemokrata szónokoknak azzal az álláspontjával vitázik, hogy csak azért nem fogadják el ezt a keveset, mert többet akar­nak. A közigazgatást védi még meg a gya­núsítások ellen s kijelenti, hogy nem járul hozzá a kisebbségi véleményhez. Ezután az elnök Kabók Lajost az előbbi vita során tett egy közbeszólásáért utólag rendreutasítja. Ezután Lázár Andor igazság­ügyminiszter szólal fel. Elismeri, hogy ez a javaslat csak morzsa, de a mai válságban egy morzsa is sokat jelent. Az igazságügy­­minisztérium szerepe ennél a javaslatnál az volt, hogy a megszolgált munkabérek érvé­nyesítésének jogi szempontjait dolgozza ki. A javaslat egyes pontjainak újszerű jogi fel­fogását ismerteti, majd néhány, a vita során elhangzott megjegyzésre reflektál. — őszintén irigylem — mondja befejezé­sül — a szociáldemokrata pártot, hogy min­den kérdést meg tud oldani az általános tit­kos választójoggal. Irigylem ezért a hitért mert mi csodaszerekkel nem tudunk gyó­gyítani. A szocialista képviselők tiltakozó kijelen­tésekkel fogadják az igazságügyminiszter­nek feléjük adres­szált gúnyos megjegyzését Farkas István a zárszó jogával élve, azt fejtegette, hogy ez a javaslat feudális ér­dekeket véd. Más államokban szabad a mezőgazdasági munkásoknak szervezkedni, jogaikat megvédeni, csak nálunk nem. Kállay Miklós földművelésügyi minisz­ter. Ez nem áll. Nálunk is ugyanolyan a szociális belátás, mint máshol. A részletes vita Ezután általánosságban elfogadták a ja­vaslatot s megkezdték a részletes vitát. A címnél Kóródi Katona János azt bizo­nyítgatta, hogy a marxizmus agrárellenes, a földtulajdon ellen küzd és erről fel kell világosítani a mezőgazdasági lakosságot. Malasits Géza cáfolta, mintha a marxizmus ellensége volna az agrárérdekeknek. Marx és követői nem mondották azt, amit Kóródi Katona szájukba adott. Végül Si­mon András védte a szakaszt. A címet ez­után elfogadták. Lázár Andor igazságügyminiszter nem fogadja el báró Inkey Pál indítványát, mert az állami háztartás egyensúlya nem engedi meg, hogy a kincstári követelések behajtása ügyében messzebb menjenek, mint azt en­nél a javaslatnál megtették. Ezután a Ház nem fogadja el a javaslatot. Az első szakaszhoz Szubinek István előadó és Simon András terjesztenek be módosító javaslatokat, Lázár Andor igazságügymi­niszter Rubinek módosítását ajánlja elfoga­dásra. A Ház így is határoz. A második és harmadik szakaszt vita nélkül fogadja el a Ház, a negyediknél Rubinek István módo­sító javaslata és Lázár Andor felszólalása után a Ház a módosítást elfogadja. Az 5. és 6. szakaszt a Ház szintén Rubinek mó­dosításával fogadja el. A hátralévő 7—13. szakaszokat pedig vita nélkül elfogadják. A közigazgatás rendezése Ezután áttértek a közigazgatás rendezé­séről szóló 1929. évi XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalására. Mikócz István előadó szerint a javaslat a takarékosság követelményeit tartja szem előtt, amennyi­ben egyszerűsíti a felsőbb közigazgatási fórumokat azáltal, hogy az egyfokú fellebb­­vitelt hozza be. A javaslathoz elsőnek Büchler József szól hozzá, aki szerint ez a törvényjavaslat szerkezetileg csapnivalóan rossz, politikailag pedig kiszolgáltatja a népet a falvakban a jegyzőnek, a városokban a klikkeknek, Budapesten pedig a kereszténypártnak és a községi polgári pártnak. Egyetért a javas­latnak a centralizmus elleni tendenciájával, de attól fél, hogy különösen vidéken az alsóbbfokú tisztviselők el fogják magukat ragadtatni ítélkezésükben, ha tudják, hogy felettük nem áll a belügyminisztérium tiszt­viselőinek bizonyos mértékben elfogulatlan fóruma. Túlkapásokra fog vezetni, ha a jegyzőnek, bírónak, az alispánnak nem kell attól félnie, hogy felülről majd orrot kap valamilyen intézkedéséért. Láttuk a köz­­igazgatás működését a legutóbbi választás alkalmával Borsod megyében. Soha még így ki nem volt szolgáltatva a nép a csend­er uralomnak, mint most. Jánossy Gábor: Törvényes uralom van. Büchler József: Régen, még Issekiitz és Janda Vazul idején azzal indokolták a köz­­igazgatási hatóságoknak ilyenfajta eljárá­sát, hogy ez a nemzetiségek ellen szükséges politika. Az egységes párton nagy izgalmat kelt Büchlernek ez a­ kijelentése. — Ezer éven át tejbe-vajba fürösztöttük a nemzetiségeket! — kiáltja vörösen, ma­gából kikelten Jánossy Gábor. — Ezt kifelé mondják! — teszi hozzá Brogl­ József. Büchler erre kijelenti, hogy­ ez nem az ő véleményük, hanem annak idején a füg­getlenségiek, a Justh-párt, a demokrata párt is ezen a véleményen volt, sőt fel­olvassa egy jobboldali írónak, az egyik jobboldali lapban a minap megjelent ha­sonló tárgyú cikkét, amellyel állításait iga­zolni akarja. Jánossy Gábor megint tűzbe jön. — Nem érdekel, ki mondja! — kiáltja. — Aki azt mondja, hogy a magyarság el­nyomta a nemzetiségeket, az hazudik. Büchler a továbbiakban is erélyesen bí­rálja a szolgabírói és csendőri rendszert, úgyhogy az elnök rászól, hogy ne gyanú­sítja a közigazgatást. Büchler József több határozati javaslatot nyújt be. Támadja azokat a jegyzőket, akik visszaélnek hatalmukkal. Brogl­ József: Önök uszították fel a népet a jegyzők ellen a forradalom alatt is.. Zsigmondy Gyula: Nem engedem a jegy­zőket támadni. Az ország legderekabb emberei. Büchler József: ön ne beszéljen! Pár hó­napja ült át a jobboldalra az ellenzékről. Almásy elnök figyelmezteti Jánossy Gá­bort, aki állandóan közbeszól, hogy ne zavarja a szónokot. Büchler József tiltakozik Wolff Károlyi frázisa — a keresztény demokrácia — ellen. Nincs keresztény, zsidó, mohamedán vagy Konfúcius-demokrácia. Legfeljebb konfúzus demokrácia van és ennek Wolff Károly, a klasszikus képviselője. Vagy keresztény de­mokrácia és vívmány-e az örökös törvény­hatósági bizottsági tagság? Miért válasz­tották meg például Petrik Jenő nevű urat vagy Schmidt Richárd nevű urat örökös törvényhatósági képviselőnek, akik még a városházán sem voltak soha? Vagy keresz­tény­demokrata, vívmány-e, hogy Ledermann Mórt megválasztották a Voltspárt segítsé­gével? Kozma Jenő: Ledermann a jótékonyság terén szerzett érdemeket! Ezután az elnök felfüggeszti az ülést. " A kenyér megdrágítása a képviselőház előtt öt perc szünet után, 3.49 órakor nyitotta meg az elnök a folytatólagos ülést. Napirendi indítványt tett, amely szerint a Ház legkö­zelebbi ülését szerdán délután 5 órakor tartja és annak napirendjén a kedden letár­gyalt törvényjavaslat harmadszori olvasása és a közigazgatási törvény módosításáról szóló javaslat folytatólagos tárgyalása sze­repeljen. A napirendhez elsőnek Kábák Lajos szólt, hozzá és indítványozta, hogy a szerdai ülésre Peyer Károly és társainak indítványát tűz­zék ki a munkanélküli munkások és állás­talan magánalkalmazottak hathatós segélye­zése ügyében. Ezt azzal indokolja, hogy a kenyér és zsemlye árának indokolatlan meg­drágítása a legnagyobb merénylet a fogyasz­tók, de különösen a kereset- és jövedelem­­nélküli rétegek ellen. A barnakenyeret 6 fillérrel drágították meg, a péksüteményt 5 fillérről 6 fillérre emelték. A kormánynak nem szabadna tűrni, hogy a közönséget így megzsarolják. A pékeknek a lisztárak emel­kedésére való hivatkozása erkölcstelen, mert hiszen ez az áremelkedés csak átmeneti és semmiesetre sem indokolja a kenyérárak 15 százalékos emelését, különösen akkor nem, amikor a pékek rezsiköltsége az utóbbi idő­ben azoúgyis csökkent, a fa ára leszállt, sőt az előbbeni évekkel ellentétben, a burgonya ára is csökkent. Ezenkívül leszállt az üzlet- és műhelybérek ára is. Ezek után a 4 filléres átmeneti lisztáremelkedésből a pékek 22 filléres hasznot vágnak zsebre. N­em beszélve arról, hogy lisztárcsökkenés esetén nem sietnek az árakat leszállítani, az indokolat­lan drágítást az is bizonyítja, hogy sem a községi kenyérüzem, sem a Péri-gyár nem tartotta szükségesnek az emelést. Ezt a gyá­rat azután burkolt formában meg is fenye­gették. Szóvá tette Kábák Lajos azt is, hogy a boléta kilónként több mint 12 fillérrel drá­gítja meg a kenyeret, holott a földművelés­­ügyi miniszter már az elmúlt évben ígéretet tett arra, hogy megszünteti a boléta-adót. Azzal fejezi be felszólalását, hogy az áru­elemző­ bizottság azonnal üljön össze és álla­pítsa meg, hogy a pékek indokolatlanul drá­gítottak, a kormány pedig sürgősen intéz­kedjen ebben az ügyben, nehogy a pékek árdrágítása kenyérháborúvá fajuljon. Kelemen Kornél, a következő felszólaló, kijelenti, hogy nemcsak ő, hanem pártja is magáévá teszi ezt az indítványt és a kor­­mányt kéri, hogy a legnagyobb eréllyel védje meg a fogyasztók érdekeit. A letárgyalás azonban nem tartozik a Házra s­ ezért az elnök napirendjét fogadja el. Választási atrocitások Jászberényben Ezután Lang Lénárd azt javasolta, hogy a Ház következő ülésén a vetőmaghitel, az ínségakció és a zöldhitel kérdését tárgyalja. Ez megegyezik a nemzeti munkaterv 35. pontjával, amely a nemzeti termelés foly­tonosságát hangsúlyozza. Már­pedig a kí­méletlen adóvégrehajtások folytán a kis­birtokosokat megfosztották a vetőmagjuk­tól. A hitelszövetkezetek politikája is ellen­kezik a miniszterelnök kijelentésével. Nem­csak, hogy új hitelt nem adnak, hanem a meglévőt is felmondják és zaklatják a földbirtokosokat. Felhívja a kormányt, gondoskodjék arról, hogy a kisgazdák ta­veszt vetőmaghoz jussanak. Hozzá van azonban szokva ahhoz, hogy a kormány mindig az ellenkezőjét teszi annak, amit ígér. Rámutat arra, hogy Jászberényben, ahol a miniszterelnök és a pénzügyminisz­ter megígérték, hogy tiszta eszközökkel fognak harcolni... Bi­chinger Manó: Fényesre tisztogatott kardokkal! Láng Lénárd: ... milyen atrocitások tör­téntek. Felolvas egy jegyzőkönyvet, amelyet a független kisgazdapárt vasárnapi jász­berényi­­gyűlése után bekövetkezett atroci­tások alkalmával vettek fel. Kuna P. András: Egy kommunista csi­nálta. Lang Lénárd a továbbiakban előadja, hogy a jegyzőkönyv szerint nagyobb cso­port ember haladt az ülés után az utcán és amikor a Kossuth-nóta éneklésébe kezd­tek, rendőrök állták útjukat. Minden elő­zetes felszólítás nélkül, kivont karddal nekik rohantak, úgyhogy az illetőn kívül, aki ezt jegyzőkönyvbe mondta, még huszonöt-harminc ember sebesült meg. Kéri a kormányt, most az utolsó pillanat­ban, hogy ezt a választást, ígéreteihez ké­pest, tisztán vívja végig. Szilágyi Lajos közbeszól: Ennél tisztább választási küzdelmet nem láttam. A gödöllői jamboree Ezután Endre Zsigmond teszi szóvá Pet­­rovácz múltkori éles támadását a jam­­boreenek Gödöllőn való megrendezése el­len. Petrovácz arra hivatkozott, hogy Gö­döllőn rossz a levegő, kevés a víz és poros

Next