Magyar Hirlap, 1933. augusztus (43. évfolyam, 172-197. szám)
1933-08-01 / 172. szám
2 1933 augusztus |T. HIPLAP A miniszterelnök újabb rádiószózata Gömbös Gyula miniszterelnök kedden, augusztus 1-én este 9 órakor a magyar rádióban beszél és tájékoztatót ad az általános politikai helyzetről. Az avantgardisták tisztelgő felvonulása a miniszterelnök előtt Az a hatszáz olasz balista és avantgardista, aki szombatom Budapestre érkezett, vasárnap délelőtt ünnepi misén vett részt a Ludovika Akadémián, 9 órakor pedig katonai teherautókon az Eszterházy utcai olasz követségi palota elé vonultak a zászlódíszben öltözött utcán. A rendőrzenekar az olasz királyi himnuszt, majd a Giovinezzát és a magyar himnuszt játszotta, közben a palota ormára felhúzták az olasz nemzeti zászlót. Tisztelgés után Colonna olasz követ és a tisztikara előtt díszfelvonulást rendeztek a balilták és avantgárdisták, majd az egybesereglett közönség nagy éljenzése közben a Hősök Emlékkövéhez mentek, amelyet megkoszorúztak. Az ünnepi aktus után a Várba vonult fel az olasz ifjak tömege, a miniszterelnökség palotája elé. A palota erkélyén megjelent Gömbös Gyula miniszterelnököt „eja-ejal“kiáltással üdvözölték. A miniszterelnök megjelent ezután az olasz ifjak előtt,kíséretében Colonna herceggel, Mattioli ezredessel, az olasz katonai attaséval, Hóman Bálint és Lázár Andor miniszterekkel, Antal István sajtófőnökkel, Huszár Aladár főpolgármesterrel, Ferenczy Tibor főkapitánnyal és Pignatelli herceggel. Az olasz avantgardisták parancsnoka jelentkezett Gömbös Gyulánál, aki ezután elvonult a „vigyázz!“-állásba helyezkedett olasz ifjak arcvonala előtt. A miniszterelnöknek díszes tokban aranyplakettet nyújtottak át az avantgárdisták, akik végül díszmenetben haladtak el a miniszterelnök előtt. Hétfőn délelőtt Visegrádra rándultak ki az olasz balisták és avantgárdisták. Az egész útvonalon nagy ünneplésben volt részük. A német miniszterek csak a sajtófőnök engedélyével adhatnak interjút Berlinből jelentik. A minisztertanács különböző fontos változtatásokat határozott el a törvényhozás terén. A törvények kihirdetése a jövőben nem azzal a szöveggel kezdődik, hogy a birodalmi kormány beterjesztette, a birodalmi gyűlés megszavazta és az elnök jóváhagyta a szóbanforgó törvényt, hanem egyszerűen a következő szavakkal: y.A birodalmi kormány a következő törvényt határozta el és hirdeti ki.** Törölték az alkotmányból azt a rendelkezést is, hogy a külföldi államokkal kötött szerződések ratifikálásához a birodalmi gyűlés hozzájárulása is szükséges. A jövőben tehát minden külföldi szerződést a birodalmi kormány ratifikál teljhatalommal. A törvények életbelépését is meggyorsította a minsztertanács s a jövőben minden törvény már a kihirdetést követő napon életbe lép. Érdekes határozatot hozott még a minisztertanács a kormány tagjainak nyiilatkozási jogát illetően is. A jövőben a birodalmi kormány tagjai csak akkor nyilatkozhatnak a sajtó tudósítói előtt, ha nyilatkozatuk szövegét előzőleg tudomására hozták a birodalmi sajtófőnöknek. A hatodik szakszervezeti kongresszus Brüsszelből jelentik: Brüsszelben hétfőn délőtt nyitották meg a hatodik nemzetközi szakszervezeti kongresszust A kongresszus első szónoka Butler, a nemzetközi munkaügyi hivatal igazgatója volt. Schwenels, a nemzetközi munkaügyi hivatal titkára megtette évi jelentését és elsősorban azt a kérdést tárgyalta, hogy miként lehetne azon a helyzeten segíteni, amely úgy állott elő, hogy a német szakszervezetek kilépése következtében a tagdíjjárulékok mintegy egyharmad részével csökkentek. A MAGYAR HÍRLAP előfizetési ára is X hóra 2,90 P. >/« évre 8 P, >/« évre 18 P Stockinger osztrák kereskedelmi miniszter budapesti tárgyalásai a magyar-osztrák gazdasági kapcsolatok kimélyítéséről A múlt héten megkezdett magyar—osztrák gazdasági tárgyalásokon vasárnap óta résztvesz Stockinger Frigyes osztrák kereskedelmi miniszter is, aki az osztrák kereskedelmi, pénzügyi és földművelésügyi minisztériumok szakelőadóival vasárnap délben érkezett Budapestre. Az osztrák kereskedelmi miniszternek a tárgyalásokon való személyes részvétele is azt dokumentálja, hogy a budapesti tárgyalásokon nemcsak egyes, az érvényben lévő kereskedelmi szerződéssel kapcsolatos szakkérdésekről van szó, hanem ezeken túlmenően a két ország gazdasági kapcsolatainak szorosabbra fűzéséről. Napirenden van elsősorban a kereskedelmi szerződésben Magyarországnak biztosított preferenciális búzakontingens felemelése és ennek fejében az osztrákok fakontingensének növelése, a bécs-hegyeshalomi vonal villamosítása, mégpedig olyan módon, hogy a szükséges villamosáram és villamosmozdonyok szállításában a magyar ipar is részesedjék, továbbá a Fertő-tó lecsapolásának kérdése, a két ország idegenforgalmának kölcsönös elősegítése és más hasonló, a két országot közösen érdeklő gazdasági problémák. Az osztrák vendégek fogadására a keleti pályaudvaron megjelent Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter, Tormay Géza kereskedelmi államtitkár, Samarjay Lajos MÁV-elnökigazgató, Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, Antal István, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője és Dorner Aurél miniszteri tanácsos. Barátságos üdvözlések után az osztrák vendégek szállásukra hajtattak, majd délután két órakor az osztrák követség ebédjén vettek részt. A részletes tárgyalások már vasárnap délután megkezdődtek a kereskedelmi minisztériumban. Este Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter a Margitszigeten látta vendégül az osztrák minisztert és kíséretét. A vacsorán megjelent báró Heiner Lipót budapesti osztrák követ, Imrédy Béla pénzügyminiszter, Tormay Géza államtitkár, Ferenczy Izsó helyettes államtitkár, Pétery Ödön miniszteri főtanácsos, gróf Khuen- Héderváry Sándor rendkívüli követ, Serbán Iván, a Külkereskedelmi Hivatal alelnöke, továbbá a kereskedelmi minisztérium és a magyar delegáció több tagja. Hétfőn az osztrák kereskedelmi miniszter a balatoni fürdőhelyeket akarta megtekinteni, de ez a kirándulás a rossz idő miatt elmaradt. Ehelyen a kereskedelmi minisztériumban folytatták a fentebb említett kérdések részletes megvitatását. A délutáni tanácskozásokon részt vett Imrédy Béla pénzügyminiszter és Kállay Miklós földművelésügyi miniszter is. A déli szünet után az osztrák kereskedelmi miniszter a postavezérigazgatóság épületébe ment és megtekintette annak világhírű bélyegmúzeumát. Stockinger Frigyes osztrák kereskedelemügyi miniszter báró Dahlen Herman miniszteri tanácsos kíséretében délután 5 órakor megtekintette a magyar királyi posta bélyegmúzeumát, amely őt mint bélyeggyűjtőt is igen érdekelte. A miniszter, akit báró Szalay Gábor postavezérigazgató fogadott és kalauzolt, ötnegyed órát időzött a múzeumban, amelynek egyes ritkább darabjait, a magyar különlegességeket, valamint különösen a boszniai különgyűjteményt látható érdeklődéssel és örömmel szemlélte. A múzeum berendezésének szépsége és célszerű volta is megkapta és említette, hogy Bécsben a magyarhoz hasonló berendezésű múzeumot kíván létesíteni. A miniszter a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a látottak felett. Nő a borosüveggel írta: SÁSDI SÁNDOR A falusi kis vendéglő udvarán, ahova a kirándulás alkalmával betértünk, egy furcsa pár ült. A férfi csupa szakáll, piszok és rongy. A nő színehagyott, földig érő kabátot viselt a zuhogó forróságban, de, úgylátszik, nem volt melege, mert egyetlen gombot se nyitott meg rajta. A fején szakadozott kendő fakult. Gyakran nyúlt alája és gyors mozdulatokkal vakaródzott, vakaródzott, szinte a végkimerülésig. Amíg karja fáradtan esett az asztalra és előrehullott ősz haját lobogtatta az erdő felől leereszkedő langyos szellő. A furcsa pár előtt borosüveg volt és még valami: egy hosszúkás ládikó, amelynek a rendeltetése elképzelhetetlen volt és amelyen ficánkolt, mozgott valami. — Megőrülök a kíváncsiságtól —, visongott a hegyesorrú Liza, akit mindig utáltam, mert hangosakat röhögött, sokat beszélt és gyakori extázisában a „megőrülök“-t kiabálta. Ez alkalommal kivételesen megértettem extázissá fokozódó kíváncsiságát. Valamennyien nyújtogattuk nyakunkat a másik asztal felé, ahonnan tántorgó léptekkel elindult felénk a hosszúkabálú, lehetetlenül öltözött öregasszony. Hóna alá csapta a keskeny ládikát és nemvárt graciozitással hajolt meg előttünk. — Tessék planétát huzatni... Azzal mér, mint valami féltett drágaságot, óvatos gyengéd kézzel egy tengerimalacot szedett elő a ládikéból, amelynek többi részében színes cédulák zsúfolódtak. — Tessék planétát huzatni —, ismételte mégegyszer, mire Liza zavartan vigyorogni kezdett és a többiek se tudták, mit tegyenek. Én azonban gyerekkoromból emlékeztem a falusi vásárokra, ahol papagájjal huzatják a planétát és már oda is fordultam az öregasszonyhoz: — Én kérek . „ Tenyerére tette a fekete-fehér tengerimalacot és csókolva futtatta végig száját annak fényes szőrén: — Szerencsét, boldogságot húzzál Misiké a szép fiatalúrnak ... A tengerimalac nyúlszerű szájával kitépett a sorsból egy cédulát. A vénasszony diadalmasan nyújtotta felém: — Egyszerre kihúzta a Misiké... Misiké a többi „szép fiatalúrnak“ és „szép kisasszonynak“ is egyszerre kihuzigálta a planétát. Addig én olvasni kezdtem az enyémet: „ön gyakran azt kívánja, hogy teljesüljön az, amit magában feltett, azonban sokszor dugába dől szándéka. Vigyázzon az egyénekre, kikkel társalog, mert gyakran hízelegnek önnel szemben .. .** Liza visongott, a többiek hangosan olvasták a saját planétájukat és e hirtelen kerekedett felfordulásban, mozdulatlanul állt előttünk a furcsa asszony, tenyerén Misikével, akit folyton csókolgatott. Amikor pénzt olvastunk a tenyerébe, visszament a szakállashoz, kétségkívül az órához és az üres üveggel megkocogtatva az asztallapot, bort rendelt. Sokat és mohón ivott. Azt hittem addig, csak férfiak tudják olyan felhabzsoló örömmel magukba önteni az italt. Vereslő színbe gyulladt a planétás asszony ábrázata, apró szeme csillogott. Hirtelen megint felkerekedett és — most már a láda és Misiké nélkül, felénk jött. A nevetgélő Liza előtt állt meg. — Engem nevet a szép kisasszonyka? Engem nevet, mert a tormafai pap, vedlett kabátjában izzadok, mert lőrének beillő hordós mosadékot iszom? Most már mindnyájunk felé fordult és ahogy kiegyenesedett, büszkén a tomafai pap vedlett kabátjában, volt benne valami imponáló tragikusság. — Hát tudják meg, hogy viseltem én suhogó selymet is, ittam én habzó pezsgőt is. Champagnert, Clément rosée-t, Mummot, Talpas kriistálypohárból ittam és gróf töltötte a poharamba. Herceg töltötte a poharamba. Akit akartam, az töltötte. Kihasználva az elért hatást, heroikus mozdulattal egy képet dobott elénk az asztalra. Karcsúra fűzött nő mosolygott a képen, édeskésen felcsippentve szoknyája uszályát és félig elveszve a turnér, a szalagok és csipcsipkék felhőző áradatában. — Ez voltam én... A szemére csakugyan ráismertem, de a száj vonalában is sok hasonlóság volt. — Hát ez nagyszerű... Megőrülök ... visongta Liza. A kíváncsi Leó viszont azt tudakolta: — Hogyan jutott idáig? Mondja el, hogyan jutott?... De az öregasszony csak legyintett. Legyintett, hogy nem érdemes. Bizonyára sokszor elmondta már. Talán el is hitték neki. És ha elhitték, abból se volt haszna. Még egyszer legyintett és már vissza is ment a borosüvege mellé. Neki már csak inni volt érdemes. — Regény, kész regény — sóhajtotta a hosszúpillájú Mária. A vendéglősné a csirkéket hajtotta az ól felé, az istállóból az éhes tehenek bégetése hallatszott, az országúton pedig a nagy komondor ugatott egy zörgő szekeret. — Regény, kész regény — ismételte Mária és mi mindnyájan hallgattunk. v .»*** Keaa Balbo légiraja, kedden repüli át az óceánt Londonból jelentik. Az időjárás a de- reggel elindulhat repülőrajával és ebben az érkezett jelentések szerint az Atlanti óceánon , esetben az írországi partokra az esti órákannyira javult, hogy Balbo tábornok kedden van várható. Gandhit feleségével együtt újra letartóztatták Ahmadabadból jelentik. Gandhit, aki újabb megszervezni és erre vonatkozólag kijelentőnagyarányú polgári engedetlenséget akart lseket tett, feleségével együtt letartóztatták. Olaszország támogatja Magyarországnak az egyenjogúságra való törekvését Párizsból jelentik. A Paris Soir római tudósítója azt táviratozza lapjának, hogy olasz politikai körökben Gömbös Gyula miniszterelnök és Mussolini római tárgyalásának az eredményét a következőkben foglalják össze: Magyarország és Olaszország lojálisan megtesznek mindent, ami elősegítheti kölcsönös kereskedelmi forgalmuk növelését A kérdés részleteinek megtárgyalása a szakértők feladata. Olaszország teljes mértékben támogatja Magyarországnak azt a kívánságát, hogy katonai és politikai egyenjogúságot kell kapnia. Magyarország, amelynek a békediktátum csak harmincötezer főnyi zsoldos hadsereget engedélyezett, ugyanolyan jogokat kér a maga számára, mint amilyen jogokkal szomszédai, a kisantantállamok rendelkeznek. Olaszország a négyhatalmi egyezmény keretén belül és a békeszerződésben előírt eljárás segítségével akarja keresztülvinni Magyarországnak ezt a kívánságát.