Magyar Hirlap, 1933. október (43. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
Most az első kérdés az, vájjon csak imperialista szempontok vezették-e Párizst az új európai határok megvonásánál vagy érvényesültek-e ennél elementárisabb érdekek is? A tárgyilagos vá- my* m } Egy világhíres kalandor 1 A Napkirály bolygói 24 FILLÉR 24 FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 4M» —^ Szerkesztőség magyarországon« és kiadóhivatal IUT.2W. 14 cm a H tm u penji fii «if M VI., Aradi ucca 10. szám. ROMÁNIÁBAN, «ÜL.JMs BMP MM fMM M vBm. Telefon • 21-8-47.23-6-86 és 10-6-06 i kére 150 lei« » évre 409 |QMgSI «Biti nF Egfljjrjgp «JCCHUVMA», mar í® Ag|.J|W K liányaik mm .9B Utazási és fürdőiroda SpEsH^HiKTOBElu^ASARNAPFslNI!!^ PÁRIZS... Irta: FRIEDMANN ERNŐ Franciaország ellen vagy mellett csoportosulnak ma az európai államok. Az állásfoglalás Párizs politikájával szemben a demarkációs vonal közöttük. Az egyik állam egész nyíltan, a másik palástoltabb formában vallja be elhelyezkedését. De valamennyi kénytelen azegyik vagy a másik táborhoz csatlakozni. Párizs táborának zászlója a status quo, a békeszerződésekkel teremtett helyzet változatlan fenntartása. Amásik tábor közös jelszava a revízió. Az így támadt ellentét békés áthidalásától vagy dinamikus kirobbanásától függ Európa egész jövőjének alakulása. Ezért fontos a párizsi álláspont objektív tisztázása, tárgyilagos elemzése.Franciaország imperialista politikát csinál, militarista eszközökkel. Ezt a tényt nem lehet vitatni. De ez a tény még nem a konklúzió. Csak a kiindulási pont, az európai helyzet mérlegeléséhez. Franciaország most éli történetének harmadik imperialista korszakát. Az első ilyen korszakot a Napkirály neve jelképezi. De XIV. Lajos impériuma csak rövid ideig tartott, aránylag nem is széles keretek között. A második francia impérium kiépítését a nagy forradalom kezdte meg és Napóleon folytatta, óriási dimenziókban. A harmadik impérium megteremtése Clemenceau műve volt. Párizs feltámasztotta Lengyelországot és felállította a kisantant három országát, olyan határokkal, amelyek meghaladták az érdekeltek legmerészebb álmait is. Párizs nem a méltányosságból indult ki és nem is a „felszabadított“ népek kívánságait vette alapul Európa új térképének megrajzolásánál. Az ellensúlyok felállítása Németországgal szemben volt a domináns szempont. Ezért kellett kisállamok helyett középállamokat teremteni és azokat a francia érdekszférához csatolni. Belgium volt az ötödik ország, amely szoros kapcsolatra lépett a francia köztársasággal a háború után és következetesen szekundált a francia törekvéseknek. Ez az öt állam mindenben számíthatott Párizs támogatására, viszont Párizs mindenben maga mögött akarta látni szövetségeseit. Az öt állam közül négy egész alakulásánál fogva antirevizionista és ez méginkább a status quo merev fenntartásának vonalába állította a francia külpolitikát. lasz nem hangozhatik másként, mint úgy, hogy a harmadik francia impérium nem volt cél. Csak olyan eredmény, amelyhez más okoknál fogva jutott el Párizs, nem imperialista elgondolások alapján. A győzelem után új és nagyon nehéz helyzetbe került Franciaország. Az angol szövetségre nem igen számíthatott többé. Az ellentétek Párizs és London között már a békekonferencia kezdetén nyíltan kiütköztek. És az angol közvélemény szinte egyöntetűen azt a következtetést vonta le a háborúból, hogy Angliának a jövőben biztosítania kell semlegességét, bármilyen európai komplikációval szemben. Az angol katonai szövetségnek még feltételes formájáért is Párizs több alkalommal ajánlott fel reális és komoly engedményeket. De egyik angol kormány sem akart ilyen útra lépni. Hiába bújtatták el a „securité“ új fogalommeghatározása mögé azt, aminek 1914-ben katonai konvenció volt még a neve. Még súlyosabb csapás volt Franciaországra nézve a cári birodalom összeomlása, a szoros szövetség két évtizede után. Franciaországnak 1914-ig az adta meg a biztonsági érzést, hogy feltétlenül számíthatott az orosz támogatásra, a német birodalommal szemben. A háború után a megcsonkított Németország lakossága még mindig másfélszer akkora volt, mint a francia köztársaságé. És Párizs tisztában volt azzal, hogy egy nagyhatalom támogatásában sem bízhat, ha a német népet mozgósítaná a revanzs gondolata. Mivel Európa régi térképe szerint nem lettek volna szövetségesei Franciaországnak, úgy kellett megcsinálni az új térképet, hogy kialakuljanak olyan szövetséges államok, amelyek teljes mértékben megbízhatóak a német birodalommal szemben. A danzigi korridor megvonása úgy történt, hogy a német nép ne nyugodhassék meg ebben és szülessen egy örök német—lengyel ellentét, amely biztosítja a lengyel támogatást Párizs számára. Ugyanilyen mérlegelések érvényesültek a Szudéta-németeknek Csehszlovákiához csatolásánál. Mert enélkül megtörténhetett volna az, hogy néhány évvel a háború után Párizs helyett a szomszédos német birodalom felé orientálódik Prága, követve a gazdasági érdekek országútját. És ha már biztosítva volt Párizs számára Csehszlovákia tartós szövetsége, erős dunai hatalommá kellett tenni az új köztársaságot, hogy reális értékké emelkedjék az innen várt segítség. Analóg szempontok érvényesültek az egész vonalon és Itt a genezise Európa mai helyzetének. Franciaország valóban nem áll magányosan, de ezt az előnyt kiegyenlíti két hátrány. Egyrészt távolodás a többi győztes nagyhatalom politikai vonalától. Másrészt az a lehetőség, hogy háború esetén nem csupán a német birodalommal, de az országoknak egy koalíciójával állana szemben Párizs. Ez magyarázza meg Franciaország erős fegyverkezését és szövetségi rendszerének mind szorosabb összezárkózását. Mivel pedig az ilyen területen is reakcióval jár minden akció, ellenlépéshez vezet minden lépés. Párizs talán úgy látta, hogy defenzívát folytat, de a másik oldal offenzív szervezkedésnek fogta fel a párizsi politikát és a maga részéről szintén szélesebbre vonta, szorosabbra fonta a frontot. A feszültségnek tehát folyton fokozódnia kellett. Míg azután a német rendszerváltozás a végsőkig feszítette a húrt. Így alakulhatott ki olyan helyzet, hogy mind a két tábor kezdte szőni a szálakat Moszkva felé, mert az erők körülbelül kiegyenlítődtek és ebből következett, hogy szakítás esetén Moszkva állásfoglalása fogja meghozni a döntést. Az olasz-orosz barátsági szerződést tehát nyomor követte Franciaország demonstratív és látszólag sikeres közeledése a szovjetköztársasághoz. Ezáltal az egész középeurópai és nyugateurópai helyzet új és még komorabb perspektívába került. Vajjon kinek az érdeke, hogy Moszkva szava döntsön sorsa fölött? Ebből nem származhatnék sok öröme a kistőkések és a nagytőke Franciaországának. De a nemzeti szocialista német birodalomnak és a fasiszta Olaszországnak sem. Moszkva ugyan erősen hangsúlyozza, hogy csak a béke fenntartásának érdekében lép ki külpolitikai elszigeteltségéből. De ezt a magyarázatot nem lehet őszintének tekinteni. Mert Moszkva igazi érdeke a háború. Az orosz határokat nem lépné át ellenséges hadsereg. És Oroszország azon a fronton, addig a mértékig, olyan erőkkel, azzal a céllal vehetne részt a küzdelemben, mint ahogy ezt érdekei éppen kívánják. Szövetségeseinek veresége alig érintené. Viszont ez az újabb, sokat jósolt, mégis elképzelhetetlen háború megadná a kegyelemdöfést az európai kapitalizmusnak, de mindenesetre fet hozná a már amúgy is nagyon legyen-ngült kapitalista rendszer vérveszteségeik. Ami már magában véve eredmény és nyereség, orosz szempontból. Mivel a szovjetrendszer néha nyíltan vallott, máskor palástolt végcélja szintén a Gleichschaltung. Tehát az a világforra»dalom, amely mindenfelé a proletár- diktatúrához vezet el, vagy valamilyen rokon politikai alakuláshoz. Végül a szovjetköztársaság is imperialista. Sőt Japán mellett Oroszországban a legerősebb az imperialista hajlandóság. Az orosz imperializmus számára nagy lehetőségeket nyitna meg az új európai háború és ezek a lehetőségek egyaránt kellemetlenek Párizsra, Berlinre, Rómára nézve. Párizs tehát nagyon sokat kockáztat még akkor is, ha Oroszország nem igazolná az iránta táplált bizalmatlanságot és a „hű szövetséges“ szerepét töltené be mindvégig, ahelyett, hogy saját útjára kanyarodnék, egy váratlan, vagy inkább nagyon is előrelátható fordulattal. Harminc év múlva Moszkva fog diktálni, — ez volt 1918-ban Lenin jóslata. A harminc évnek még csak a fele telt le. De már most valóban Moszkva diktálna, ha az európai politikában nem következik be egy nagy átcsoportosítás- így épültek ki azok a középállamok, amelyek váratlanul kiszélesedett határaiknál fogva csak Párizsban láthatták területi épségük garanciáját. Ennek a politikai vonalnak kockázatait tisztán látta Clemenceau környezete is, de nem tudott más védelmet találni a még nagyobb kockázattal szemben. Az esetleges német háború veszélyével szemben keresett mindenfelé támaszpontokat Párizs, és ennek az elsőrendű érdeknek alárendelt minden más mérlegelést. Pedig így egy circulus vitiosus alakult ki. Elszigetelődésének ellensúlyozására teremtette meg a kis szövetségesek bolygórendszerét Párizs, de ezáltal úgy megmerevítette külpolitikájának tengelyét, hogy elszigetelődése a többi nagyhatalommal szemben szükségszerűleg még fokozódott. Látszólag vigasztalan a helyzet és úgy, tűnik, mintha a hatalmak egyik tábora mögött sem volna nyitva többé az út visszafelé. De már nem egyszer bizonyult igaznak a szállóige. Ahol a legnagyobb a baj, ott van legközelebb a segítség. Éppen az új európai háború katasztrófájának közeledése és Oroszország fenyegetően nagy szerepe az új háború kimenetelének eldöntésénél érlelheti meg Párizsban azt a külpolitikai irányváltozást, amely megmentheti a békét és lerakhatja a nyugodt újjáépítés alapjait. Végül is vannak olyan kockázatok, amelyeket egészséges logika mellett senki nem vállalhat. Márpedig téves az a felfogás, amely mindig csak az élan és az esprit népét látja a franciákban. A kemény kitartás a háború hosszú évei alatt eléggé bebizonyította, hogy a szívósság jellemzőbb tulajdonsága a franciáknak, mint az élan szalmalángja. És a francia történet egész menete mutatja, hogy az esprit használata az irodalomban és a társadalmi életben jelentkezik náluk jellegzetesen. A komoly, nagy kérdésekben mindig újból a szürke józanság emberei voltak a francia politikusok. Fegyverük a rideg logika és nem a színes és könnyed ötletek. A rideg logika szava és törvényei sze