Magyar Hirlap, 1933. október (43. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
2 1933 október 1. HlPlÄP Vasárnap mi I ni mi I I lll■^lll||| hihi ■ I ii ■innwium 'iiiw W'w if I—hi —— ■■■ ii I——um lim I mi ■m—nm—TM SALGÓ Kristóf tér a rint most életbevágóan fontos a feszültség levezetése, a békés megoldások kiépítése a nyugalom atmoszférájának visszaállítása. Ma már a nyomás olyan nagy, hogy Párizsnak vállalni kell a szükséges engedményeket. Azokat az engedményeket, amelyeknek hiánya és az a merevség, amelyet Franciaország a régebbi német kormányok közeledésével szemben tanúsított, hozta meg végeredményben Hitler kormányra jutását. Most adva van a választás kényszerűsége két lehetőség között. Az egyik lehetőség az egész tét felrakása az orosz szövetség kártyalapjára és az olyan háború, amelynél a francia katonáknak az lehet az érzésük, hogy a danzigi korridor miatt mennek a halál elé, s nem saját határuk védelmére, mint 1914-ben. A másik lehetőség a béke, olyan engedményekkel, amelyek elenyészően csekélyek, a háború kockázataihoz képest. Az engedékeny magatartás arányában enyhülne a középeurópai országokban úgy a belső, mint a külső feszültség. Ez az engedékeny magatartás meghozhatná a mai szélsőséges rezsimek változását és az autarkiák merevségének enyhülését is. Tavaszig még van idő. És talán jönni fog az 1934-es évben az a ver sacrum, a szent tavasz, amely behegeszti a régi sebeket, jóváteszi az eleven igazságtalanságokat, eltemeti a harci bárdot és megindítja a békés építést. Mert amit nemrég még csak a pacifizmus sürgetett, az ma már a rideg logika és a létfenntartási ösztön diktátuma. A kerék írta: BABAY JÓZSEF Tasnády Szűcs Balázs komor, konok, nagykemény ember volt. Ezer holdon törette a rögöt s az Isten tekintetével simogatott délsomogyi földön, még ott is ontotta álását a rög, ahol nádast zizegtetett a szél, öreg fenyők között, a döbröki úri dombon fehéretlen a kastély, ahol az uraság lakott. A pléhkakasos kastélytorony alatt két rácsos, fehérfüggönyös ablak vizsgálta a színeslombú, ősznek bomló erdőt. E két ablak mögött fehéredett a döbröki árvaliliom, Tasnády Szűcs Katinka, Komor Balázs úr kisleánya. A nagykemény uraság úgy imádta, ahogy tüskés galagonyabokor a tövébe nőtt ibolyát: jaj, csak mosolya legyen, ne pedig könnyezése, mert aki megkönnyezteti, az már cipelheti is kettérepesztett koponyáját a mennyei doktorok elé! Pedig élt valaki ott, a döbröki úridom- Fon, aki napról-napra könnyeket csalt az uraságlány kökénykék szemébe. Furcsa neve volt az istenadtának, hej, furcsa neve volt. Szóról-szóra így, hogy Lidérc Etele. Igaz viszont, hogy ennek az uradalmi bognárfiúnak olyan lobogófényes tűz égett a szénből parázsolt szemében, s olyan halotti sápadt volt az arca, mintha lidérclány szülte volna nagyböjt éjszakáján. Furcsa néven szólítható Lidérc Etele ritkán látta ugyan az uraság lányát, de azért sűrűbben volt tele a szíve a szerelem tüskéivel, mint fűvel a föld... Az egyik pénteken Lubuckáné kopogtatott be a bognárok ajtaján. A bognárlakás az uradalom alján ásott, messze az uraság kastélyától. Lubuckáné, öreg cseléd, a Katinka dajkája csak úgy látogatóba „tisztelkedett“ a bognároknál. Etele anyja nyírfülével kedveskedett neki, amely oly erőssé érik őszre erre, az én hazám felé, hogy tánckedvet kap tőle még a szuette öreg csont is egyszeribe. — Hát a kisangyalkánk, Katinkánk, a nagyságos egy kisasszonyként, hogy és mint van? — kérdezgette a bognárné, az Etele anyja, Lubucka házi belsőcselédet. Lidérc Etele izzó szempárral várta a választ. A megszámlálhatatlan esztendejü vén cseléd hosszan szürcsölte a nyírfalevet, aztán így szólt: — No’, csak eszi az idő folását , kis fehér szentségem, igen szép, de azért csak unatkozi magát. Lidérc Etele halottfehér feje az ültét pihentető, felhúzott térdére esett. — Unatkozik az egyetlenem, unatkozik — sírta belől a lelke —, no de majd megvigasztalom ... II. ... És miriden áldott délután, valahányszor az aranynap a döbröki kastély árnyékát megnyújtotta a domb aljáig, megjelent a vadfüves tisztáson Lidérc Etele, a bognárgyerek és csodálatos mutatványokba kezdett. Bognárnak készült ő is, mi esett hát keze ügyéhez legközelebb? A kerék ... Frissen vasalt, sztízküllős, üvegcseréppel kisimított szélű, könnyű kocsikereket gördített maga előtt. Vadonatúj kerék volt, a Katinka új futókocsijához készült Most mosolódik a kocsi, most remekelődnek a kerekek. Lidérc Etele, amikor leért a tisztás aljára — ide nézett az uraságlány szobájának két fehérfüggönyös ablaka —, meghajolt szépen a kettős ablak felé. Elfehérült szája, mintha mondotta volna: — Unatkozol fehérselyem kankalin, Katinkám, unatkozol? No, majd én szórakoztattak. És csodálatos dolgokat művelt a kerékkel. Eldobta magáitól a kereket s a kerék mégis bolond iramban kerekedett vissza Felugrott a kerék élére és megindultak együtt. Pusztarögtől kemény talpai oly gyorsan hajtották a kereket, mintha láthatatlan tengely ragadta volna körbe-körbe. Később felállította a kereket és két keze két semben lévő küllőbe kapaszkodott. A kerék most oldalt dőlt, az ő csontos teste meg — mintha tengely volna — kimeredt mozdulatlanul a levegőbe. Egyszerre lendített egyet a ba lábával, és megindult, űzve, hajtva magát, mint valami különös fogat, amelynek sem ülése, sem rúdja, csak egy kereke, meg verejtékező, eleven teste van ... Aztán, rövid pihenés után hanyatt feküdt a sáppadozó füvön. Katinka, az uraságlány boldog mosolygással figyelte a fehérfüggönyös ablak mögül. Hanyatt feküdt Lidérc Etele és a homlokára helyezett egy imakönyvlap nagyságú tölgyfaléc darabot. A léc közepébe kis gödör volt vájva. Felemelte a kereket. A kerék küllőket záró, vasalt tengelyágyából, a tokból csigaalakú ék állott ki. A tölgyfaléc gödrébe illesztette a csigaéket s a kerék vízszintesen feküdt a homloka felett. Mintha libegett volna... Ekkor a két keze két küllőbe kapott, egy pusztaerős, vad lendület s a kerék peregni kezdett, pergett, pergett, mintha ördög lába bolondítaná, veszekedett, vad, süvöltő sebességgel, a küllők összeolvadtak a pogányiramú forgásban, a vaskarika villogott a lemenő nap vérbőfényű kéveiben, megállíthatatlanul, iszonyúan. Éles, hosszú sikoly verte fel a kastély csendjét. Tasnády Szűcs Balázs rohant az emeletre, mértföldcsizmnái alatt recsegett a kerek falépcső, ahogy zuhogtak lépései a leányszoba felé. — Jaj, Istenem, átfúrja a homlokát a tengely, jaj, édesapám, ne engedd ! — sikoltozta Katinka, holtravált arcát elfordította és szemét befedve, csak úgy vakon mutatott az ablakok felé. Aztán görcsös zokogás lepte el s mikor hallotta, hogy apja dühtől hörögve tépi fel az ajtót és rohan befelé, ájultan zuhant a holt anyja nagy, aranyrámás arcképe alá. Mikor Lubucka Mári ecettel meg öreg borral életre hozta az uraságlányt, a szelíd, szépséges uraságlány a mellette térdelő apjára pillantott. Csupa-csupa könyörgés volt a pillantása. Aztán csak elbuggyant a szava és felsírva kérdezte: — Édesapjám ... meghalt az Etele? — Eh, dehogy halt meg! Komédiázott a bitang, de rá is korbácsoltam két tucatot! — Megverted? Szegény... hiszen... jaj, te nem érted, miért komédiázott.. Istenem, mért verted meg! III. ... Leim pedig, a bognár kőház előtt az ősz, Kossuth-szakállas urasági bognár vallatta a fiát. Meg a bognárné asszony... Lidérc Etele arcát haragoskék korbácscsíkok barázdálták be. A balszeme vérzett. — Osztán mit tettél, mit műveltél szerencsétlen fiam, te? — Ezt mi — mondta Lidérc s úgy fénylett a szeme, mint a lobbanó lidércfény. És megmutatta a külső állást. — Csak amiatt? — Meg emiatt is! — kiáltotta Etele és felugrott a kerékre és hajtotta körbe-körbe, akár a bohócok. — Osztán csak emiatt is? — hörögte mélyről a becsületbe őszült béres bognár. — No meg még emiatt is, ni! — robbant a szó a Lidérc száján s elvetette magát hanyatt a fűben. Negyedperc múltán örült iramban forgott a kerék a homlokára helyezett léctalpon. Egyszerre éles, hosszú sikoltás vesszőzte szét a csendet. A bognárné asszony sikolya. — Etele! kisfiam, te, Etele! — hördült az ordítás az ősz bognár szájából is, de már hiába. Átlyukad a tölgyfaléctalp, s a tengelybe erősített hegyes csiga recsegve fúrta át a fiú homloka csontját. Vér szökött a kiskútnyi sebből, a kerék megbillent és lezuhant a fiú mellé. Holtan tették benn ágyra. Lidérc Etele holtan is mosolygott... ★ Tasnády Szűcs Katinka tavaszig siratta a bognárgyereket. Tavasszal aztán oda tették őt is, ahol Lidérc Etele pihent, bognárkét ácsolta fejfa alá. De nem kocsin vitték a pusztai temetőig. Hanem a négylábú, bús szentmihálylován... Mert Tasnády Szűcs Katinka nem akart többé olyan útiszerszámon utazni, amely küllős kerekeken gördül, a szenvedést szülő és fájdalmakat behantoló földi rögök fölött.„ EGY ESZTENDŐ Éppen egy esztendeje, hogy a Károlyi Gyula kormányának válsága után Gömbös Gyula kapott megbízást kabinetalakításra s átvette az ország sorsának intézését. Időnek nem hosszú az egy év és semmiesetre sem alkalmas arra, hogy végleges mérleget vonjon belőle az ember akár egy rendszerre, akár egy államférfi alkotására Ami siker volt egy év alatt, azt lojálisan és minden ellenzéki elgondolástól függetlenül el lehet s el is kell ismerni, ami nem sikerült vagy még nem sikerült, annak tárgyilagos és helytálló magyarázata éppen az egy esztendő, amely a mai nehézségek közt a legkülönbnek is kevés volna rá, hogy derűre változtassa a borút. Inkább csak kalendáriumi dátumnak érezzük tehát az évfordulót, születésnapnak, amelyhez gratulálni illik s jót kívánni, különösen akkor, ha ez a jókívánság, amely szerencsét és sikert idéz a jövőre, amilyen mértékben Gömbös Gyula mellé szegődik, úgy jelenti sikerét és szerencséjét az országnak. Egy pillanatra megáll az ember, egy másodpercre bizonyára megpihen Gömbös Gyula is ezen a fordulón, visszatekint a múltba, még inkább: előre, a jövőbe , de ünnepelni ma még nincs idő, ok sem. De igenis, szabad és kell kívánni, hogy eljövő évfordulók őszinte ünnepei legyenek egy olyan örömnek, amelyben osztozni tud az egész nemzet. n*- | ■«'-__« —___ Harriot állapota Párizsból jelentik: Herriot egészségi állapota javulást mutat és orvosa a betegség csúcspontjának leküzdése után gyors gyógyulást jósol, de feltétlen nyugalmat és pihenést rendel. Gyártja: Telefongyár r. t. feg. Az állami bevételek augusztusban 7,5 millióval haladták meg a kiadásokat A Magyarország pénzügyi helyzetére vonatkozó 1933. évi augusztus hónapi pénzügyminiszteri közlemények szerint augusztusban az állami közigazgatás kiadása 55.9 millió pengő, bevétele 67.6 millió pengő volt, vagyis az állami közigazgatás bevételei 11.7 millió pengővel haladták meg a kiadásokat. Ezenkívül az előlegkezelésben az Államvasutaknak 2.3 millió pengő, az állami vasgyáraknak 1.6 millió pengő, öszszesen tehát 3.9 millió pengő utaltatott át. A kölcsönből fedezendő beruházásokra augusztusban 0.3 millió pengő fordíttatott. Mindezeket figyelembe véve tehát augusztusban a bevételek 7.5 millió pengővel haladták meg a kiadásokat. A kölcsönkezelésben az 1933:IX. tc. 3. §-a alapján felvett kölcsönből 1.9 millió pengő folyt be. Az összes állami üzemek augusztusi kiadásai együttvéve 28.2 millió pengőt, bevételei pedig 29.7 millió pengőt tettek, vagyis az üzemeknél együttvéve 1.5 millió pengő bevételi többlet jelentkezett. Az említett bevételeken kívül az állami közigazgatás az előlegkezelésben az Államvasutaknak 2.3 millió pengőt, az állami vasgyáraknak 1.6 millió pengőt bocsátott rendelkezésre. A nagyobb üzemekre vonatkozó statisztikai táblázatok szerint a postánál a forgalom az előző évvel szemben augusztusban általában visszaesést, az Államvasutaknál ellenben emelkedést mutatott. (M. T. I.) A pehelypaplan helyes elkészítési módja Miért hull a pehely? Sok panasz merült fel a pehelypaplanoknál, hogy hullatja a pelyhet. Annak nemcsak az lehet az oka, hogy a belső tok nem megfelelő, hanem az is, hogy a paplant nem jól készítették el, illetve nem helyesen varrták le. A Pluma Paplangyár hosszú tapasztalat után rájött arra, hogy a paplant nem szabad kézzel levarrni, hanem csakis erre a célra kon- s struált speciális géppel, mert ha kézzel varrjuk le a paplant, az esetben úgy, ahogy a szálat varrjuk, már annak meghúzásakor egy lyukat csinálunk, amely ha azonnal nem is vehető észre, de idővel utat enged a pehelynek. Erről magunk is meggyőződhetünk, ha kezünkbe veszünk egy befűzött tűt és azzal próbáljuk átvarrni a dunnát. Látni fogjuk, hogy húzza a tű magával a pelyhet. Ha pehelypaplant csináltatunk, még ha dunnából is, csak olyan helyre menjünk, ahol azt előírás szerint, géppel és garancia mellett készítik el. Miután pehelypaplant egyszer veszünk egy életben (később már csak a felső huzatot kell kicserélni), tehát ügyelni kell arra, hogy az megbízható helyről kerüljön ki, ellenkező esetben évekig bosszankodhatunk. A Pluma paplangyár pehelypaplan készítési módja az egész világon bevált és a Plumagyárak minden garanciát vállalnak arra vonatkozólag, hogy az általuk készített paplan nem hullatja a pelyhet