Magyar Hirlap, 1933. október (43. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
Vasárnap rfAGWUa HÍRLAP 1933 október 9. 3 TALLÓZÁSOK I*j*t IGNOTUS Thalassza római és renaissance-olasz építményektől beszegett picinyke piacon, semmit nem ütve belőlük, sőt olyan természetesen illyén közéjük, mint Beethoven illett Palesztinához és Bachhoz, de mégis túlnővén rajtuk, túlnővén önnönmagán is, föl és bele az időtlenségbe. Barbárságot említettem előbb, így lehetett, barbár, ismétlem, Michel Angelo Praxiteleshez képest, vagyis ugyanolyan fokon fejezve ki, ahogy Praxiteles a hellénit fejezte volt ki, az ókor óta a középkoron végig az olaszságba a rómaihoz hozzákeveredett germánságot, vendséget s isten tudja, mi mindenféleséget. Ezek a dalmát horvátok, kik az Adria keleti partcsíkját benépesítik, nemcsak hogy nem kellenek, de nem is azok az értelemnek élő észlények, mint voltak az athéniek — inkább: kalmárok, hajósok, mesteremberek, tisztviselők, jórészt kisemberek. De utódjai a hellénségnek abban, hogy belső habitusuk hozzá lelkesedett e bájvilág lelkéhez, s mint ahogy testi formája a legszebb emberfajta, mely e földön jár, úgy tekintetre, mozdulatra, halk fejbiccentésre s kézemelésre előkelőséget rezeg ki magából a talpbőrt kalapáló vargája, a csacsin lovagló parasztasszonya is... Jó itt élni és lenni, természetnek s faj Rendkívüli közgyűlésen választja meg Szeged díszpolgárának Móra Ferencet Ezt kell mondanom — mondanom, ujjonganom és sóhajtanom: azt, hogy thalassza, görögül, homérul, mert ez, a dalmát tenger, ahol most járok, egészen más, mint ami tengert eddig ismertem. Pedig ismerem az olasz partokat köröskörül, az Atlanti-óceánt Amerika felől is — fűrödtem az Északi-, a Keleti-, a Fekete-tengerben; de ennek itt más a bája s a fensége, más a természete, más még a mormogása s a csapkodása is. „Kék fátyol távol szik fokán — Aranyhajó, mely futva szegdel Bíbor habot ...“ — Igen, ez az, így látta s írta meg Nagykőrösön Arany János, ki életében egyéb tengert, mint a kecskeméti Szék-tót nem látott, s ezt a tengert mégis annyira ismerte, annyira tudta, annyira rájött az ízére s a nyitjára, hogy az utód ,mihelyt valóságban meglátja, ezt érzi meg rajta, ez villan színéből, ragyogásából, kékelléséből át a lelkén, s a kék tenger fehér csapkodása ritmusában ez a harmadfél bíbor sor többé nem megy ki a füléből. Honnan vette ezt Arany? Istenem, onnan, ahonnan Schiller a Svájcot: ujjából szopta, ahol a genie számára, mint az anyja melle bimbajában, minden adalék benne találtatik. Azonkívül, persze az ógörög ismeretek ama tudományos tárából, enciklopédiájából, konversationslexikonából, mely két nem is vastag kötetben „Iliász“ és „Odisszea“ néven szállott át a barbári ivadékra, s gyakorlati okokból, hogy fülbe s emlékezetbe könnyebben ott ragadjon, táncolatos muzsikaütemben van írva. Homéroszból, és akit oly alázattal tartott nagyra, Byronból — nincs butább és természettől elfajzottabb, mint természettől elfajzottnak vélni a „könyvem bért“, ki az ,,élet“-et s a „természet“-et csak könyvekből ismeri és tanulmányozza. Magam is ily buta voltam sok ideig s volt egypár homéroszi jelzősen vissza-visszatérő anekdotám az ilyen „könyvemberek“ kifigurázására. Ám minél többet ismerek s testtől testhez az életből s a természetből, annál világosabban átlátom, hogy a könyv épp iígy „természet“, csak éppen kiválótt s önállósodott természet, mint mega a természet s a könyvből való világismeret lenézése már előszele volt a mai politikai divatnak, mikor is a baromiság büszke arra, hogy lusta vagy képtelen emberré felfejlődni... Persze, ha könyvemberről van szó, könyve és embere válogatja, embere és könyve válogatja. Nemcsak emberek vannak baromiak, hanem könyvek is s az épp a legírtózatosabb, hogy a császárrá lett pretoriánus esetleg éppúgy megírja az ő önszemléleteit, mint valamely Marcus Aurelius. Én, ha diktátor volnék, halállal tiltanám a könyv- és versírást másnak, mint aki nem született egyébre, mint erre — aminek könnyű a próbája, mert aki költőnek és írónak született, az nem is való egyébre, mint írásra, nem is tud egyebet, mint írni és mint a Baudelaire albatrosza, félszeg és gyámoltalan, amint mással próbálkozik. Viszont ahogy a kutya a szagáról ismeri meg a fajtáját, úgy szimatolja egymást a költő ezer éveken keresztül s éli át Nagykőrösön professzor Arany János Homéroszból és Byronból a görög tengert, s Miskolcon vagy hol Lévay József a Fekete-tenger mormogását, tenger habja fölött futó szél zúgását. S van egy mai fiatal, ki, hallom, Verőcén él s onnan jár be Pestre feketézni s a kávéházban írni, s a Duna folyásából. Pap Károly az ő „Megszabadítottál a haláltól“ regényében olyan pontosan megírja, mint úszik lefelé a palesztínai sás között a lomha folyóvizén s valami tutajfélén egy hajdani tanyátlan héber csavargó próféta egy nyiladozószemű zsidó tanítványifjúval, hogy az olvasó hozzáérzi az agyagból tapasztott kunyhókat, a sziklák kövébe fölvesző porosan napos utakat, miket ő se látott soha, de ahogy csalhatatlan érzi, hogy csakis ilyen lehetett az ősi Palesztina. Sőt mikor az angol gyártású hattyúfehér, szép Jadranska-hajó lefelé g siklik vele Szusákból Raguzába s a parton a rengeteg kőszikla-hegyek elvonulnak mellette s a víz felé maga e víz végtelen fut bele az ég peremébe, akkor is ez a sásbozótos, agyagmedres, keskenyfolyású palesztínai tutajsiklás motor ideg-emlékezetében. ... Mindez csak oda akar kilyukadni, hogy ebben a dalmát világban, Spalatóban és Raguzában, ahol napok óta és sajnos, csak még néhány napra, látom a számat az újságtól s a megrendüléstől, először csap meg — jobban, mint a paestumi templom láttán — a görög antik lélekzete. Majdnem semmi, ami itt ógörög épület vagy maradvány találtatnék —. Raguza középkori sziklavár, ahogy a tengerben úgyszólván földszint veti meg a lábát s Spalatóban a Diokletiánus palotájának romladéka késő római építészet. A délszláv irodalom és lelkiség első rörtenetei ugyan innen keltek szárnyra, de az olajfák alatt itt végre sem filozófusok peripatetizálnak. Ám ahogy a villamoskalauz a kis kölyökutas mellé, ki valami hamis jeggyel akarta megbliccelni, leül a padra és maga is még fiatalember, az apa s az idősebb bátya minden mosolygó gyengédségével s tapintatával pirít rá a sírást mímelő apró gazemberre: az olyan abszolút kultúra, amelynek legősibb ideggyökérzetbe kell visszaszármaznia s amely, mint ahogy a kalotaszegi varrottas az*' 'erdélyi fejedelemasszonyoktól szállt le a népi asszonyokhoz, úgy lappanghat tovább a hellén hagyományból e kifinomodott barbáriságban. A barbárságot teszek, ha úgy tetszik, szó szerint venni, de bizonyára nem holmi lenézéses értelemben. Hanem abban, ahogy Jean Goujon, vagy Michel Angelo, vagy Rodin bizonyára más, sőt vadabb is, mint Praxiteles, de ugyanúgy bele tudja eleveníteni, egyszeresíteni s menten stílussá is örökkévalósítani a maga s a fajtája s a világa lelkét, mint a görög a görögét. Spalatóban, a Diokletián mauzoleuma tövében, a palotából maradt perisztilium előtt, renaissance erkély alatt s Egyiptomból hozott apróbb szfinkszekkel szemközt áll, de hogy áll: tölgynél hatalmasabban s gyökeresebben a kövezetből kinőve a Gergely püspök, a szláv templom-reformátor óriásszobra. Mestrovic Ivántól van, kit nem mától fogva merek a Jean Goujonak, a Michel Angelok s a Rodinek atyafiának tartani, hanem már mikor mint a kerek világon senkitől sem ismert ifjú horvát szobrásznak egy kollektívumába bomlottam bele a dolgaiba a budapesti millenniumi kiállításon. Az expressziónak akkor híre-hamva sem volt, a testvérművészetben, a festészetben, Graeco még nem volt kiásva s Rodin, ki azontájt tűnt fel, maga volt a naturalista impresszió. Ám ez a fiatal horvát már úgy nyúlatta szobrain az ábrázatokat s termeteket, mint Graeco az ő képein, a kezek ujja egekbe görcsölt s terpedt, mint ősszel a kopasz ágak, a ruhák vagy palástok redője szigorúan görbült, egyarántban esett lefelé, s az egész, akár mellszobor volt, akár csoport, akár magános figura, mindig olyan volt, mint egy szikár és aszkéta Akarat, mely odateremve öltött az életből vett, de az életen belül külön gondolati enclaveban magának élő jelképi formát. S mindaz, ami így egy nagy művész kezdeti törekvéseiről s alkotásairól s jelentkezéséről itt el van mondva s ahogy ennek idő és munka és teremtő alkotás során tovább kellett fejlődnie s ki kellett alakulnia s tökéletesednie oeuvre-ré, mindaz az írástanító Gergely püspök szobra gyanánt egy remekbe szökkenve áll, mondom, áll, mered és szikárságában is ott reméntelenkedik az egyiptomi, hellén. (A Magyar Hírlap szegedi munkatársától.) Az egész országban osztatlan örömet keltett az a hír, hogy Szeged város Törvényhatósági Bizottsága Móra Ferencet, a Magyar Hírlap kiváló főmunkatársát a szegedi Kultúrpalota igazgatóját az őszi közgyűlésein a város díszpolgárává választja. Az erre vonatkozó indítványt Baranyai Tibor főispán kezdeményezésére dr. Kogutowicz Károly egyetemi tanár, Wagner Adolf gazdasági főtanácsos, dr. Széchényi István, a nemzeti egység pártjának szegedi főtitkára és dr.Dettré János nj főispán írta alá és nyújtotta be. Az utolsó pillanatig úgy volt, hogy az indítványt a rendes őszi közgyűlés tárgyalja le, mégpedig a napirend első pontjaként, de azután mégis megváltoztatták ezt a tervet és a városházán úgy határoztak, hogy Móra díszpolgárrá választása céljából külön rendkívüli díszközgyűlésre hívják majd össze a törvényhatósági bizottságot. Dr. Somogyi Szilveszter polgármesternek volt ez a kívánsága, a polgármester ugyanis azt szeretné, ha a nevezetes aktus a legünnepélyesebb keretek között folyna le és az indítványt olyan közgyűlés tárgyalná, amelynek napirendjén ezen az egy ponton kívül más nem is szerepelne. Az indítvány aláírói természetesen hozzájárultak ehhez a megoldáshoz annál is inkább, mert remélhető, hogy október közepe táján, amikorra összehívják a rendkívüli díszközgyűlést, Móra Ferenc is visszanyeri régi erejét és személyesen megjelenhet a törvényhatósági bizottság előtt, hogy átvegye a díszpolgárságára vonatkozó határozatot. A rendkívüli közgyűlésre értesülésünk szerint a város hatósága meghívja a magyar irodalmi és tudományos élet reprezentánsait és így Móra Ferenc díszpolgárrá választása Szeged város reprezentatív ünnepe lesz. Móra egészségi állapota különben örvendetesen javul. A Budapesten végrehajtott nehéz műtét után és hazaérkezése óta szinte naprólnapra erősödik. A déli órákban már hosszú sétákat tesz felesége társaságában, leginkább a Kultúrpalota környékét keresi föl és abban a gyönyörű új parkban tett egy-egy órát, amelyet Szeged közönsége Móra-kertnek nevez. A város közönsége lépten-nyomon a szeretetnek és a ragaszkodásnak legmegkapóbb jeleivel halmozza el a kiváló írót, akinek munkakedve is lassan visszatér már visszanyert erejével. — Már én is úgy vagyok, — mondotta az egyik sétáján ismerőseinek — mint az a tengerész, aki maródi vizitre jelentkezett a hajóorvosnál és az orvos kérdéseire nyugodt lelkiismerettel válaszolta, hogy nem érez semmi fájdalmat, enni, inni, aludni jól tud, az ereje is meg van, csak akkor kezdi rázni a hideg, ha dolgozni kéne. Lelkesen beszél terveiről, a megírásra váró témákról, amelyek a szanatóriumi betegágyon születtek, a deszki ásatásokról, amelyeknek eredményétől nagy régészeti szenzációkat vár és türelmetlenül lesi a napot, amikor ismét átveheti hivatalát a szegedi Kultúrpalotában. m. 1. ------ -----—....... Király* U. 8. (udvarban) FIÓKÜZLET NINCS. Több száz darab finom gyapjú kistál rúnát rendkívül olcsón árusítok Fábián József I., Krisztina körút 8—10. szám. (Postapalota mellett) fcSftfLICH ORTE 4933. november 1. A haifai új kikötő megnyitása alkalmából háromhetes nagy tanulmányi utazást rendezünk „VULCAMIA« 24000 tonnás legmodernebb óceánjáró óriáshajón ismét a már ismert kedvezményes tarifával PALESZTINÁBA Felvilágosítás, prospektusok, jelentkezés: CGSÜLICH LINE triesti renges hajózási vezérképviselete Budapest, Thököly-út 2. PALESZTINAI GAZDASÁGI BIZOTTSÁG Budapest, VI., Andrássy-út 67. fáknak e szemeltsége közepett. S ha elmegyek innen, honvággyal vágyni bele vissza, mint egy második hazába. Öinöb összeesküvést lepleztek Le Buenos Airesben Buenos Airesből jelentik. A rendőrség összeesküvést fedezett fel, amelynek szórin haton kellett volna kitörnie. Torando tán homokot, Irigoyen volt elnök egyik párthívét letartóztatták. Állítólag ő volt az öszszeesküvés egyik vezére. /W kereskedőjénél, mert a /& IPs' rendelések sorrendjében szállítjuk a 3 + V WIT lámpás 7331-es Orion [ Jr Band-Pass Európavevő c 's. készüléket Különleges csövekkel, különlegesen egy dinamikus hangszóróval és állomás /nevekre hitelesített, Rassisi Átvilágított skálával, hangerőszabályozóval és hangszínezetváltóval. Ezen készülék teljes N hangerővel, szelektíven |H!ÍW-»|ft hozza Európa minden smM számottevő állomását Szabolc késipénztra P 225.-” | Wít0Sdr^M€ÍÍé-Cní tu ■ Orion Izzólámpagyár