Magyar Hirlap, 1933. október (43. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

­Vasárnap rfAGWUa HÍRLAP 1933 október 9. 3 TALLÓZÁSOK I*j*t IGNOTUS Thalassza római és renaissance-olasz építmények­től beszegett picinyke piacon, semmit nem ütve belőlük, sőt olyan természete­sen illyén közéjük, mint Beethoven il­lett Palesztinához és Bachhoz, de mégis túlnővén rajtuk, túlnővén önnön­­magán is, föl és bele az időtlenségbe. Barbárságot említettem előbb, így lehe­tett, barbár, ismétlem, Michel Angelo Praxiteleshez képest, vagyis ugyanolyan fokon fejezve ki, ahogy Praxiteles a hellénit fejezte volt ki, az ókor óta a középkoron végig az olaszságba a rómaihoz hozzákeveredett germánságot, vendséget s isten tudja, mi mindenféle­séget. Ezek a dalmát horvátok, kik az Adria keleti partcsíkját benépesítik, nemcsak hogy nem kellenek, de nem is azok az értelemnek élő észlények, mint voltak az athéniek — inkább: kalmá­rok, hajósok, mesteremberek, tisztvise­lők, jórészt kisemberek. De utódjai a hellénségnek abban, hogy belső habi­tusuk hozzá lelkesedett e bájvilág lelké­hez, s mint ahogy testi formája a leg­szebb emberfajta, mely e földön jár, úgy tekintetre, mozdulatra, halk fejbiccen­tésre s kézemelésre előkelőséget rezeg ki magából a talpbőrt kalapáló vargája, a csacsin lovagló parasztasszonya is... Jó itt élni és lenni, természetnek s faj­ Rendkívüli közgyűlésen választja meg Szeged dísz­polgárának Móra Ferencet Ezt kell mondanom — mondanom, ujjonganom és sóhajtanom: azt, hogy thalassza, görögül, homérul, mert ez, a dalmát tenger, ahol most járok, egészen más, mint ami tengert eddig ismertem. Pedig ismerem az olasz partokat körös­körül, az Atlanti-óceánt Amerika felől is — fű­rödtem az Északi-, a Keleti-, a Fekete-tengerben; de ennek itt más a bája s a fensége, más a természete, más még a mormogása s a csapkodása is. „Kék fátyol távol szik­ fokán — Arany­hajó, mely futva szegdel Bíbor ha­bot ...“ — Igen, ez az, így látta s írta meg Nagykőrösön Arany János, ki éle­tében egyéb tengert, mint a kecskeméti Szék-tót nem látott, s ezt a tengert mégis annyira ismerte, annyira tudta, annyira rájött az ízére s a nyitjára, hogy az utód ,mihelyt valóságban meg­látja, ezt érzi meg rajta, ez villan szí­néből, ragyogásából, kékelléséből át a lelkén, s a kék tenger fehér csapkodása ritmusában ez a harmadfél bíbor sor többé nem megy ki a füléből. Honnan vette ezt Arany? Istenem, onnan, ahon­nan Schiller a Svájcot: ujjából szopta, ahol a genie számára, mint az anyja melle bimbajában, minden adalék benne találtatik. Azonkívül, persze az ó­görög ismeretek ama tudományos tá­rából, enciklopédiájából, konversations­­lexikonából, mely két nem is vastag kötetben „Iliász“ és „Odisszea“ néven szállott át a barbári ivadékra, s gya­korlati okokból, hogy fülbe s emléke­zetbe könnyebben ott ragadjon, tánco­­latos muzsikaütemben van írva. Homé­roszból, és akit oly alázattal tartott nagyra, Byronból — nincs butább és természettől elfajzottabb, mint termé­szettől elfajzottnak vélni a „könyvem bért“, ki az ,,élet“-et s a „természet“-et csak könyvekből ismeri és tanulmá­nyozza. Magam is ily buta voltam sok ideig s volt egypár homéroszi jelzősen vissza-visszatérő anekdotám az ilyen „könyvemberek“ kifigurázására. Ám minél többet ismerek s testtől testhez az életből s a természetből, annál vilá­gosabban átlátom, hogy a könyv épp iígy „természet“, csak éppen kiválótt s önállósodott természet, mint mega a természet s a könyvből való világisme­­ret lenézése már előszele volt a mai po­litikai divatnak, mikor is a baromiság büszke arra, hogy lusta vagy képtelen emberré felfejlődni... Persze, ha könyv­­emberről van szó, könyve és embere válogatja, embere és könyve válogatja. Nemcsak emberek vannak baromiak, hanem könyvek is s az épp a legírtó­­zatosabb, hogy a császárrá lett preto­­riánus esetleg éppúgy megírja az ő ön­szemléleteit, mint valamely Marcus Aurelius. Én, ha diktátor volnék, halál­lal tiltanám a könyv- és versírást más­nak, mint aki nem született egyébre, mint erre — aminek könnyű a próbája, mert aki költőnek és írónak született, az nem is való egyébre, mint írásra, nem is tud egyebet, mint írni és mint a Baudelaire albatrosza, félszeg és gyá­moltalan, amint mással próbálkozik. Viszont ahogy a kutya a szagáról is­meri meg a fajtáját, úgy szimatolja egy­mást a költő ezer éveken keresztül s éli át Nagykőrösön professzor Arany Já­nos Homéroszból és Byronból a görög tengert, s Miskolcon vagy hol Lévay József a Fekete-tenger mormogását, tenger habja fölött futó szél zúgását. S van egy mai fiatal, ki, hallom, Verőcén él s onnan jár be Pestre feketézni s a kávéházban írni, s a Duna folyásából. Pap Károly az ő „Megszabadítottál a haláltól“ regényében olyan pontosan megírja, mint úszik lefelé a palesztínai sás között a lomha folyóvizén s valami tutajfélén egy hajdani tanyátlan héber csavargó­ próféta egy nyiladozószemű zsidó tanítványifjúval, hogy az olvasó h­ozzáérzi az agyagból tapasztott kuny­hókat, a sziklák kövébe fölvesző poro­san napos utakat, miket ő se látott soha, de ahogy csalhatatlan érzi, hogy csakis ilyen lehetett az ősi Palesztina. Sőt mikor az angol gyártású hattyúfe­hér, szép Jadranska-hajó lefelé g siklik vele Szusákból Raguzába s a parton a rengeteg kőszikla-hegyek elvonulnak mellette s a víz felé maga e víz végte­len fut bele az ég peremébe, akkor is ez a sásbozótos, agyagmedres, keskeny­­folyású palesztínai tutajsiklás motor ideg-emlékezetében. ... Mindez csak oda akar kilyukadni, hogy ebben a dalmát világban, Spalató­­ban és Raguzában, ahol napok óta és sajnos, csak még néhány napra, látom a számat az újságtól s a megrendüléstől, először csap meg — jobban, mint a paestumi templom láttán — a görög antik lélekzete. Majdnem semmi, ami itt ó­görög épület vagy maradvány találtat­nék —. Raguza középkori sziklavár, ahogy a tengerben úgyszólván földszint veti meg a lábát s Spalatóban a Diokle­­tiánus palotájának romladéka késő ró­mai építészet. A délszláv irodalom és lelkiség első rörtenetei ugyan innen kel­tek szárnyra, de az olajfák alatt itt végre sem filozófusok peripatetizálnak. Ám ahogy a villamoskalauz a kis kölyök­­utas mellé, ki valami hamis jeggyel akarta megbliccelni, leül a padra és maga is még fiatalember, az apa s az idősebb bátya minden mosolygó gyen­gédségével s tapintatával pirít rá a sí­rást mímelő apró gazemberre: az olyan abszolút kultúra, amelynek legősibb ideggyökérzetbe kell visszaszármaznia s amely, mint ahogy a kalotaszegi varrot­­tas az*' 'erdélyi fejedelemasszonyoktól szállt le a népi asszonyokhoz, úgy lap­panghat tovább a hellén hagyományból e kifinomodott barbáriságban. A barbá­rságot teszek, ha úgy tetszik, szó sze­rint venni, de bizonyára nem holmi le­­nézéses értelemben. Hanem abban, ahogy Jean Goujon, vagy Michel Angelo, vagy Rodin bizonyára más, sőt vadabb is, mint Praxiteles, de ugyanúgy bele tudja eleveníteni, egyszeresíteni s men­ten stílussá is örökkévalósítani a maga s a fajtája s a világa lelkét, mint a gö­rög a görögét. Spalatóban, a Diokletián mauzoleuma tövében, a palotából ma­radt perisztilium előtt, renaissance er­kély alatt s Egyiptomból hozott apróbb szfinkszekkel szemközt áll, de hogy áll­: tölgynél hatalmasabban s gyökere­sebben a kövezetből kinőve a Gergely püspök, a szláv templom-reformátor óriásszobra. Mestrovic Ivántól van, kit nem mától fogva merek a Jean Goujo­­nak, a Michel Angelok s a Rodinek atya­fiának tartani, hanem már mikor mint a kerek világon senkitől sem ismert ifjú horvát szobrásznak egy kollektívumába bomlottam bele a dolgaiba a budapesti millenniumi kiállításon. Az expresszió­nak akkor híre-hamva sem volt, a test­vérművészetben, a festészetben, Graeco még nem volt kiásva s Rodin, ki azon­­tájt tűnt fel, maga volt a naturalista impresszió. Ám ez a fiatal horvát már úgy nyúlatta szobrain az ábrázatokat s termeteket, mint Graeco az ő képein, a kezek ujja egekbe görcsölt s terpedt, mint ősszel a kopasz ágak, a ruhák vagy palástok redője szigorúan görbült, egyarántban esett lefelé, s az egész, akár mellszobor volt, akár csoport, akár ma­gános figura, mindig olyan volt, mint egy szikár és aszkéta Akarat, mely oda­teremve öltött az életből vett, de az éle­ten belül külön gondolati enclaveban magának élő jelképi formát. S mindaz, ami így egy nagy művész kezdeti törek­véseiről s alkotásairól s jelentkezéséről itt el van mondva s ahogy ennek idő és munka és teremtő alkotás során tovább kellett fejlődnie s ki kellett alakulnia s tökéletesednie oeuvre-ré, mindaz az írástanító Gergely püspök szobra gya­nánt egy remekbe szökkenve áll, mon­dom, áll, mered és szikárságában is ott reméntelenkedik az egyiptomi, hellén. (A Magyar Hírlap szegedi munkatársától.) Az egész országban osztatlan örömet keltett az a hír, hogy Szeged város Törvényhatósági Bizottsága Móra Ferencet, a Magyar Hírlap ki­váló főmunkatársát a szegedi Kultúrpalota igazgatóját az őszi közgyűlésein a város dísz­polgárává választja. Az erre vonatkozó indít­ványt Baranyai Tibor főispán kezdeményezé­sére dr. Kogutowicz Károly egyetemi tanár, Wagner Adolf gazdasági főtanácsos, dr. Széchényi István, a nemzeti egység pártjá­nak szegedi főtitkára és dr.Dettré János nj fő­ispán írta alá és nyújtotta be. Az utolsó pil­lanatig úgy volt, hogy az indítványt a rendes őszi közgyűlés tárgyalja le, még­pedig a napirend első pontjaként, de azután még­is megváltoztatták ezt a tervet és a városházán úgy határoztak, hogy Móra díszpolgárrá vá­lasztása céljából külön rendkívüli díszköz­gyűlésre hívják majd össze a törvényhatósági bizottságot. Dr. Somogyi Szilveszter polgár­­mesternek volt ez a kívánsága, a polgármester ugyanis azt szeretné, ha a nevezetes aktus a legünnepélyesebb keretek között folyna le és az indítványt olyan közgyűlés tárgyalná, amelynek napirendjén ezen az egy ponton kívül más nem is szerepelne. Az indítvány aláírói természetesen hozzá­járultak ehhez a megoldáshoz annál is inkább, mert remélhető, hogy október közepe táján, amikorra összehívják a rendkívüli díszköz­gyűlést, Móra Ferenc is visszanyeri régi erejét és személyesen megjelenhet a törvényhatósági bizottság előtt, hogy átvegye a díszpolgársá­­gára vonatkozó határozatot. A rendkívüli közgyűlésre értesülésünk sze­rint a város hatósága meghívja a magyar irodalmi és tudományos élet reprezentánsait és így Móra Ferenc díszpolgárrá választása Szeged város reprezentatív ünnepe lesz. Móra egészségi állapota különben örvende­tesen javul. A Budapesten végrehajtott nehéz műtét után és hazaérkezése óta szinte napról­­napra erősödik. A déli órákban már hosszú sétákat tesz felesége társaságában, leginkább a Kultúrpalota környékét keresi föl és abban a gyönyörű új parkban tett egy-egy órát, ame­lyet Szeged közönsége Móra-kertnek nevez. A város közönsége lépten-nyomon a szeretet­nek és a ragaszkodásnak legmegkapóbb jelei­vel halmozza el a kiváló írót, akinek munka­­kedve is lassan visszatér már visszanyert ere­jével. — Már én is úgy vagyok, — mondotta az egyik sétáján ismerőseinek — mint az a tengerész, aki maródi­ vizitre jelentkezett a hajóorvosnál és az orvos kérdéseire nyugodt lelkiismerettel válaszolta, hogy nem érez semmi fájdalmat, enni, inni, aludni jól tud, az ereje is meg van, csak akkor kezdi rázni a hideg, ha dolgozni kéne. Lelkesen beszél terveiről, a megírásra váró témákról, amelyek a szanatóriumi betegágyon születtek, a deszki ásatásokról, amelyeknek eredményétől nagy régészeti szenzációkat vár és türelmetlenül lesi a napot, amikor ismét­ átveheti hivatalát a szegedi Kultúrpalotában. m. 1. ------ -----—....... Király* U. 8. (udvarban) FIÓKÜZLET NINCS. Több száz darab finom gyapjú kistál rúnát rendkívül olcsón árusítok Fábián József I., Krisztina körút 8—10. szám. (Postapalota mellett) fcSftfLICH ORTE 4933. novemb­er 1. A haifai új kikötő megnyitása alkalmából háromhetes nagy tanulmányi utazást rendezünk „VULCAMIA« 24000 tonnás legmodernebb óceánjáró­­ óriáshajón ismét a már ismert ked­vezményes tarifával PALESZTINÁBA Felvilágosítás, prospektusok, jelentkezés: CGSÜLICH LINE triesti renges hajózási vezérképviselete Budapest, Thököly-út 2. PALESZTINAI GAZDASÁGI BIZOTTSÁG Budapest, VI., Andrássy-út 67. fáknak e szemelt­sége közepett. S ha el­­megyek innen, honvággyal vágyni bele vissza, mint egy második hazába. Öinöb összeesküvést lepleztek Le Buenos Airesben Buenos Aires­ből jelentik. A rendőrség összeesküvést fedezett fel, amelynek szórin haton kellett volna kitörnie. Torando tán homokot, Irigoyen volt elnök egyik párt­hívét letartóztatták. Állítólag ő volt az ösz­­szeesküvés egyik vezére. /W kereskedőjénél, mert a /& IPs' rendelések sorrendjé­ben szállítjuk a 3 + V WIT lámpás 7331-es Orion [ Jr Band-Pass Európavevő c 's. készüléket Különleges csövekkel, különleges­e­n egy dinamikus hang­szóróval és állomás­ /­nevekre hitelesített, Rassisi Átvilágított skálával, hangerőszabályozóval és hangszínezetváltóval. Ezen készülék teljes N­ hangerővel, szelektíven |H!ÍW-»|ft hozza Európa minden smM számottevő állomását Szabolc késipénztra P 225.-” | Wít0Sdr^M€ÍÍé-Cní­ tu ■ Orion Izzólámpagyár

Next