Magyar Hirlap, 1934. április (44. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

2­­934 április­­. a mgt»« hírlap „7X7” keresztrejtvényversenye SZELVÉNY 1. számú rejtvény* Megfejtés--------------------------------------­A beküldő neve-----------------------------­Pontos címe----------------------------------­ Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter nyilatkozata a belső béke és nyugalom fenntartásáról Keresztes-Fod­er Ferenc belügyminiszter Az Est szombati számában hosszabb nyilat­kozatot tett. A belügyminiszter nyilatkozatá­ban rámutat arra, hogy nálunk teljes a nyu­galom és a béke és tekintettel arra, hogy a gazdasági helyzet javulásának jelei mutat­koznak, minden reménye megvan arra, hogy ez a nyugalmi helyzet állandósul. Azok a mozgalmak, amelyeket bizonyos oldalakról az utóbbi hónapban­­— különösen a Dunán­­túlon — indítottak, nem vezetnek ered­ményre, mert a magyar nép távol áll azoktól az érzésektől, amelyekkel meg akarják bon­tani egységét. Meggyőződése, hogy ezek a mozgalmak önmagukból megszűnnek. A ma­gyar nemzet ragaszkodik a hagyományok­hoz, az alkotmányos érzés az ország lelké­ből fakadt. Nincs jelentősége — folytatta a belügy­miniszter — annak a nyilaskeresztes moz­golódásnak sem, amely szembe akarja állí­tani a magyart a magyarral. A németajkú magyar állampolgárok között régebben is volt bizonyos mozgolódás, de nem annyira kiélezetten, mint most. A kormány nagy gondot fordít arra, hogy lelkiismeretlen agi­tátorok ne verjenek éket a magyarság és a hazai németség közé. Ha e téren az áll­am fontos érdekeit veszély fenyegetné, a kor­ mány nem riad vissza a legerélyesebb intéz­kedésektől sem. A kormány különben a ki­sebbségi jogokat, úgy, mint a múltban, a jövőben is tiszteletben fogja tartani. A belügyminiszter elmondotta még, hogy most a közigazgatás racionalizálásával fog­lalkoznak, a választójogi reformot illetően pedig csak annyit mondott, hogy ezzel a kér­déssel a belügym­inisztérium állandóan fog­lalkozik Elbocsátják az internált osztrák horogkereszteseket Bécsből jelentik. A gyűjtőtáborokba in­ternált nemzeti szocialisták szabadonbocsá­­tása fokozott tempóban folyik. Miután a nemzeti szocialista terror az utolsó hetek­ben teljesen megszűnt és a nemzeti szo­cialista propaganda is úgyszólván teljesen alábbhagyott, az osztrák kormány elérke­zettnek látta az időt az internált nemzeti szocialisták tömeges elbocsátására. Húsvétra nem kevesebb, mint száz inter­nált nemzeti szocialista kapta vissza sza­badságát és a kormány a legközelebbi na­pokban további elbocsátásokat tervez. Mind­azok a nemzeti szocialisták, akik önként kijelentik, hogy a jövőben tartózkodni fog­nak minden nemzeti szocialista propagan­dától, szabadlábra kerülnek. A nemzeti szo­cialista koncentrációs táborok lassanként kiürülnek. Az elbocsátások feltételesen történnek és amennyiben az illetők megszegnék ígéretü­ket, visszaviszik őket az internálótáborba. Huszár Károly elnök döntése: az OTI nem kérheti a receptdíjak eltörlését A belügyminiszter még 1932 végén el­­ rendelte, hogy az OTI-nál minden munkás,­ aki orvosi gyógykezelés céljából jelentke­­­zik, 20 fillért tartozik fizetni az igazoló lapért és ezt annyiszor kellett megfizetnie, ahányszor a biztosított vagy családtagja az OTI-orvosnál jelentkezett. Ezen a címen az OTI-nak 1933-ban kétszázezer pengő bevétele volt. Ugyanekkor elrendelte a bel­ügyminiszter azt is, hogy az orvos által írt recept után a gyógyszer kiszolgálásakor a betegnek 80 fillért kell a gyógyszertárban fizetnie. Ebből a 30 filléres receptdíjból 750 ezer pengő bevétele volt az OTI-nak az el­múlt esztendőben. A belügyminiszter által elrendelt 20, illetve 30 filléres díjak azonban azt ered­ményezték, hogy sok munkás még betegség esetén sem váltotta ki a beteglapot, illetve nem csináltatta meg a receptet, mert hiszen ez 50 fillérjébe került. Az OTI önkormányzati ülésén állandóan kifogásolták a belügyminiszternek ezt a rendelkezését és az egyik legutóbbi ülésen indítványt adtak be, hogy írjanak fel a belügyminiszterhez és kérjék, törölje el ezt a rendelkezést, mert ez a biztosítottaknak, az orvosoknak és a gyógyszerészeknek egy­aránt nagy kárt okoz. A szavazásnál egyenlő szavazat esett a javaslat mellett és ellen, úgyhogy az OTT alapszabályai értelmében az elnöknek kel­lett dönteni a kérdésben. Kimondja az alapszabály azt is, hogy amennyiben az el­nök nem kíván dönteni, úgy az egyenlő­számú szavazatot kapott javaslat minden­kor elutasítottnak tekintendő. A szavazatok összeszámlálása után az elnöklő Huszár Károly kijelentette, hogy él az alapszabá­lyoknak ama rendelkezésével, amely sze­rint nem köteles rögtön dönteni, hanem elhatározását későbbi időpontra halaszt­hatja. Huszár Károly tényleg nem is nyilatko­zott az ülésen, most azonban bejelentette állásfoglalását is közölte az önkormány­zattal, hogy nem él a döntés jogával, ami annyit jelent, hogy a javaslat elutasítottnak tekintendő. Így tehát Huszár Károly állásfoglalása következtében az OTI nem írhat fel a bel­ügyminiszterhez, illetve nem kérheti, hogy a 20 és 30 filléres beteglap- és receptdíja­­kat töröljék el. AS ÉLET NEGY TOVÁBB Irtai KNUT HAMSUN Fordítottat G. SEKK MARGIT gQ — August az órájára néz. — Na mi a véleménye kegyelmednek arról, amit előbb említettem? Vadonatúj lakóház, ajtóstól, ab­lakostul, teljes berendezés — folytatja az öreg. — Nem kell nekem a házad — mondja August. — Igazán nem tudom, kihez forduljak — panasz­kodik a gazda. — Ha akármilyen keveset is,hi­szen kegyelmed a lajbizsebéből kifizetheti. •— Eredj a vaduradhoz, ha olyan nagy legény! ! »— vágja oda neki Angust és ezzel véget vet a sok fecsegésnek. Na, végre kivágta magát, mint férfi­hoz, kapitányhoz illik ... Csuda vigye. Éppen most, amikor ilyen nagy úr lett és teljes pompá­dban mutatkozhatott volna, akkor csípik el orra elöl a lányt. Hát elveszett? Igazán elveszett? Majd megválik Teljes pompájában még nem látta őt. Pedig milyen gyönyörűség lett volna még egy dara­big mutogatni előtte a mindenhatóságát. A páratlan juh-nagyüzemet. Egyelőre huszonhét darab az egész gazdaság. Jörn Mathildesen majd összeszedi és kiha­jtja holnap reggel a hegyre. August is hal­lotta a legendát, hogy valamikor régen egy Col­­devin nevű ember és később valami Willatzholmsen óriási juhnyájit tartottak odrafönn a hegyen, úgy­hogy nem álom és bohócmutatvány, amit­­ most művel, nem fognak nevetni rajta, ellenkezőleg, ha­talmas üzletet alapoz meg, egyelőre ezer darabot vásárol, kezdetnek elég lesz, talán irodát is kell majd nyitni a városban ... Egy éles kanyarodónál hirtelen elébe toppant­­Aase. Csakhogy a múltkori August és a mai August két külön személy, nem ugyanaz, egysze­rűen elmegy mellette köszönés nélkül. — Ej, de nagyra vagy! — siet utána az asszony, ő csak megy tovább. — Megint ott voltál nála, amint látom. August hátrafordul: — Mi közöd hozzá? — Semmi. De figyelmeztettelek. — Még hogy te figyelmeztetsz valakit? Azt hiszed, törődöm veled? — Majd meglátjuk. Megmondtam, hogy szemét vagy, pénteki gyerek, semmirevaló. — Ejnye az ördögidl Mit alkalmatlankodol az em­bereknek szemtől szembe? — És August mérgesen pár lépést tesz feléje. — Tudd meg, lecsukathatlak, amelyik napon kedvem tartja. És meg is teszem. — Hahahal — nevetett Aase. De csak úgy mondta, nem volt az igazi nevetés. — Szép kis históriákat hallottam felőled, te vad­állat. Szerencsétlenséget köpködsz a házak küszö­bére, egy ember lovastul a vízesésbe fulladt, mert ráijesztettél, a doktor szemét is te szúrtad ki. De én nem félek tőled és ha eljön az ideje, hát majd a hatóság ellátja a bajodat. Jegyezd meg. Na, ezt is elintézte volna. Kihúzza magát ott az út közepén, magas lesz és kemény. Benjámin a hét birkájával fölébe kere­kedett? Nevetséges. Voltaképpen hülyeség. Ezek még nem ismerik őt, azt hiszik, ócska prémtaka­­rókat vásárol, azt már nem, de tízezer juhot... Magában dudorászott továbbmenet, nóta volt benne most, bizony, ne vegyétek zokon, jó embe­rek, ezt most már viseljétek el türelemmel, csúszó­mászó férgek. Mikor leért a tengerhez és a szélső viskókat meg­pillantotta, mélységes szánalom borította el a szí­vét. Ő dúsgazdag és mindenható, megteheti, hogy kilencszáz koronát hagy az egyik parasztházban és ötven koronát odalök özvegy Solmundnénak. Igen, Ő sok mindent tehet — de a többiek,­ íme, itt van­nak ezek a csöppnyi házak, a régi Segelfoss marad­ványai és a falakon belül biztosan ínség uralkodik. Félénk, nyomorult népség ez, amelyik itt él, vala­hányszor erre jár, látja, hogy kidugják a fejüket az ajtón a bozótlakók, de kilépni nem mernek, amíg ő tovább nem ment. Gyerekek játszanak előtte a porban, észre se ve­szik, a ház előtt egy ember hajadonfővel vágja a fát, valami ládát apróz fel tüzelőnek, az is későn veszi észre az idegent, nincs már ideje elbújni. August egy tízkoronást nyom az egyik nagyob­bacska lány markába, hogy ossza el. A gyerek csak áll és bámul egy darabig. — Jó munkát adjon Isten — köszönti az embert. Az zavartan a haját tapogatja, megfeledkezik róla, hogy sapka nincs a fején. — Köszönöm — mondja végre. — A te kisleányod? — kérdi August. — Nem. Világos, savószínű­ szeme van az embernek, arca fonnyadt, de a ruhája tűrhető. — Halászember vagy? — kérdi August. — Nem. — Hát micsoda? — Sírásó. — Úgy. Hát hiszen, mindnyájan meghalunk egy­szer. Sírgödörre mindenkinek szüksége van! Ördög vigye, de nagyon szűkén bánik a szóval az istenadta. — Miféle fából faragták ezt? — gon­dolja magában August. — Ez a te házad? —■ kérdi meg. — Az — bólint a sírásó. — Már csak ilyen. — Egyedül lakói benne? — Nem. Teringette, valóságos kínszenvedés, míg ebből ki­szed egy szót az ember. Nézd csak a nyavalyást! August elküldi a kislányt, hogy váltsa föl a ban­kót aprópénzre, arra vár. Négy másik gyerek ácso­­rog már körülötte. — Egyik se a tied közülük? — kérdi. — Nem. Nekem nincs. Elvesztetted őket? — ígér. Elutaztak. — Úgy? Elutaztak? És most csak ketten vagy­tok az asszonnyal? — Igen. De mikor a kisleány visszajött az aprópénzzel és minden gyerek megkapta a maga két koronáját, hogy hazaszaladjon vele, a vén sírásó hirtelen ké­retlenül megszólalt: — Ejnye, akárcsak a boldogult Willatz Holm­­sent látnám. — Miért? Az is így osztogatta az aprópénzt? — Ó igen, igen. Osztogatta bizony — felelte az öreg, fejét ingatva, látszott, hogy elborítják az em­lékek. — Úgy? Te talált még az ő idejéből maradtál itt? — Az ám. Később a malomban dolgoztam, Hol­­mengraa alatt. Aztán annak is vége lett. Most már lassan kint megoldódik a nyelve, nem is olyan nyavalyás, csak lesújtotta a gond. És August olyan értékes felvilágosítást kap tőle, hogy nem sajnálja azt a pár tízkoronást. Megoldódik előtte a rejtély, amelyiken annyit törte a fejét.­­ (Folytatjuk) _____________m­piAP______________ A SA Abbáziába a Kdei JHfóüttc&Ba es a Kdei fii maro-na Mindkettő elsőrangú ház a tengerparton. Felvilágosítás: Dr. Somló Ernő, VII., Rákóczi­ út 74. Telefon: 88-1­80. Vasárnap

Next