Magyar Hirlap, 1934. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-01 / 197. szám
4 1034 szeptember T. mm életüket, míg a sebesültek száma száz fölött mozog. A harcokban az utasok közül is többen résztvettek. A banditákvégül, amikor már minden ellenállást levertek, kirabolták a vonatot és az előkelőbb utasokat tussul ejtették és a hegyekbe hurcolták. A rablást hallatlan brutalitással vitték végbe. Nem kímélték a halottakat sem és ha a gyűrűt vagy fülbevalót nem tudták elég gyorsan letépni a halottról, levágták az egész kezét és fülét. A hegyekbe hurcolt túszok között háromkülföldi állampolgár is van: két amerikaiés egy dán. Mind a hárman filmemberek, akik filmfelvételeket akartak készíteni Mandzsúriában. Elhurcoltak a banditák három japán egyetemi tanárt is. A mandzsúriai csendőrség a hajnali órákban megkezdte a banditák üldözését, egyelőre azonban eredménytelenül. Egész éjszaka esett az eső és elmosta a banditák nyomait. Azüldözésben japán katonaság is részt vesz. Rendkivíil kedvezményes jegyek ! kaphatok a N * * rr f" hrs Humana mÉílÉs . magyar hírlap kiadó hivatalában VI. ARADI UCCA 10 Somogyi úr vasárnapja Írta: FRÁTER LAJOS Hirtelen ébredt, mint akit fejbeütöttek. Az órára nézett s ijedten állapította meg, hogy félnyolc van. Elromlott a vekker, szaladt benne végig az ijedtség, azután elmosolyodott. — Hisz ma vasárnap van! Vasárnap! Szeretett volna újra elaludni. Erőlködve hányta le a szemét, de az ébredés pillanatában már elszállt belőle az álom. Felkelt. Sietve felöltözött, még a villanyt sem gyújtotta meg, pedig a lichthofablakon alig derengett be egy kis világosság. Aztán kiment az üzletbe. Felhúzta a vasredőnyt és a meleg, aranyos nap végigömlött testén. — Este még szakadt az eső — bosszankodott —, lemondta a kirándulást a kollégákkal. Mit fog csinálni ma egész nap? Milyen olcsón agyonüthette volna az időt, ha velük tart. Egy félliter bor... mindig vannak nős kollégák is, akik hoznak ennivalót és a másodszori kínálásnál már muszáj enni, különben megsértődnek. Dühösen, önmagára haragudva állt az üzletajtóban, mint hétköznapokon, ha nem volt dolog az üzletben. Néha köszönt is egyegy törzsvendégnek — ez volt a mindenkori szórakozás —, néha meg is álltak egy szóra, ő meg a vendég mellett odalogva elment a sarokig. Egy kicsit nézelődött, miután így magára maradt, aztán visszajött és újra beállt az üzletajtóba. Ézúgy, mint hétköznap, csak a fehér köpeny nem volt ma rajta. Bár úgy látszott, mintha várna valakit, az igazság az volt, hogy szörnyen unatkozott. A hétköznapi unalmat megszokta, mert hiszen az egészen más, amikor bejön egy-egy vendég, ha félóránként is ás ha tudja is jóelőre, hogy melyik mikor jön: a villamoskalauz, a doktor úr, a Kiss úr, meg az igazgató úr, no meg mikor a fűszeres átszól, hogy ha ráér, Somogyi úr, átjövök nyilatkozni, igaz, hogy ez inkább húzás akar lenni, mert ő mindig ráér. Aztán a házmester is kiáll a kapuba ebéd után, mert nem mer bent pipázni az asszony miatt, azzal is el lehet politizálni az adóról, meg a régi szép időről, amire maga, édes öcsém, Somogyi, nem emlékszik, de nem is emlékezhet, mert hol volt maga még akkor?! Nem gondolta még, hogy egy ilyen vén házmester képéről fogja a szőrt nyúzni, amikor egy pár virstli szaftban vagy tormával, meg egy korsó sör kenyérrel cak-pak az egész egy hatos volt. Bizony unalmas az ilyen vasárnap egy szegény borbélylegénynek. Lám, milyen jó annak a kislánynak, viszi a tepsit a pékhez. Ni csak, hisz ez a Rózsikat —* Itthon, ilyen szép időben? Milyen házias! Egyedül sodorta meg ezt a finom rétest? — Dehogyis! Én csak most keltem fel. Ki akartam menni a strandra. Aztán a mama nem keltett fel, most itt ragadtam. Jól nézek ki, vasárnap ilyen kócos fejjel! Ha egy kis szíve lenne, már rég kiondolált volna! (Milyen kedves ez a leány! Az a két helyes íyük az arcán! Arra a filmszínésznőre hasonlít, akinek sohase tudja kimondani a nevét.) — Hogyan, Rózsika? Higgje el szívesen megtenném, de ma vasárnap van. — Tudja mit, Somogyi úr? Majd én valahogy besurranok az üzletbe. Jó? De most szaladok a rétessel a pékhez. Somogyi úr izgatott: — Besurran, azt mondta, besurran ... — ismételte boldog mosolygással. — Hisz ez kész kaland! Mintha nőt várna legénylakására. Lejjebb húzza a raszolót, hogy a rendőrnő lássa meg a világosságot. Tán jó lenne egy kis kölnivizet permetezni? így látta a filmen egyszer, amikor a csábító várja a leányt. Hamar lefésüli a haját és megigazítja a nyakkendőjét. — Már itt is vagyok! Egy kicsit liheg a leány. Ez éppen olyan, mintha hozzá rohant volna. Hozzá, a csábítóhoz.• De Somogyi úr, csukja be az ajtót ! Nem akarom, hogy megbüntessék miattam. Valami szépet kellene felelni erre, például: magáért, Rózsika kisasszony, boldogan. De keze már nyúl az öntolálóvasért, már csattan az öngyújtó, fellobban a gáz lángja, melegszik a vas. Talán azt kellene mondani, így kellene kezdeni, hogy: szép haja van. Ez mégis inkább a szakmájába vág. Ebben otthon van. Jobban, mint az udvarlásban. Sohase udvarolt még. Szerelem? Borbélyinas és szerelem .. . Aztán, mikor felszabadult, a tízfilléres borravalókat számolta, hogy önállósíthassa magát. A kis házat is eladta, amit apjától örökölt. Csak a maga gazdája akart lenni, minél előbb, aztán jöhet a szerelem, az asszony, tán olyan, mint ez a leány itt. Szalad a fésű a leány hajában. És Rózsika beszél. Csak ő beszél. •— Úgy félek, hogy elégetik a rétest. Ilyenkor forró a kemence és a forró kemencébe nem való rétes. — Akár az ondolálóvas ... — gondolta Somogyi úr és forgatja a vasat, hogy hűljön, majd belecsíp vele a leány hajába. Egy kicsit füstöl a vas alatt a leány haja. A füst Somogyi úr felé száll, de ő most a rétes szagát érzi. Régen evett rétest. Látja a vasárnapi asztalt. A gőzölgő levest a sárgaarany zsírgyöngyökkel, rántott csirke uborkasalátával! Aztán a rétes! A rétes!! Látja a helyét a leány mellett, ahogy egymásra mosolyognak, Rózsika és ő, a vőlegény.,, mindenből övé a legszebb falat... ő, de szép lenne!... Válaga milyen ügyes, Somogyi úr. Akármelyik belvárosban sem tudnak szebb fejet csinálni. Somogyi úr szerényen mosolyog. Nem is esik jól a bók. Mert most udvarolni akar. És ilyenkor nem esik jól, ha a kézügyességet dicsérik. Udvarolni akar. De hogyan kezdjen hozzá? — A kisasszony hajából igazán nem nehéz ... — nyögi ki végre, de úgy érzi, elhibázta, nem ezt kellett volna mondani. A leány kacag. Egézséges fogsora kivillan piroshúsú szájából. Ó, de szép! — Na, csak ne hízelegjen! On tolál maga sok szép nőt! Magát szeretik a környéken. Ki kellene mennie Párizsba,, tudja, egyszer olvastam egy könyvet valami francia írótól, hogy mikre képesek a nők egy ügyest fodrászért! Vannak ám ebben is sztárok... — Párizs ... fodrász ... 'sztár ... — hallja Somogyi úr és most először vágja szíven a foglalkozása: fodrász! De már újra a leányra néz, aki folyton beszél s azon gondolkozik, talán jó lenne, ha elmesélne valami kitalált kalandot, hiszen ezzel hatni lehet a nőkre, mondta egyszer egy kollégája ... És akkor eszébe jut, hogy este zárás után kasszát csinált és kiszámította, hogy ha kifizeti hétfő reggel a gázszámlát, egy pengő húsz fillérje marad. Ha udvarol a leánynak, akkor nem fogadhatja el a pengőt az ondolálásért. Nem is biztos, hogy mingyárt ma meghívná ebédre. Hátha a leány, mit lehet tudni, rögtön is hajlandó szerelemre? Hátha tényleg csak azért jött most ondolálni? Akkor mi lesz? Miből fog akkor ma egész nap élni? Ebéd is, vacsora is kell, a pengő húszból nem telik? A pengőt az ondolálásért nem fogadhatja el, ha egyszer már udvarolt, akár sikerrel, akár sikertelenül.. . — Készen van, Rózsika kisasszony— hajlik meg a leány és mostoha mira elölt Somogyi úr. A márványpulton megcsillan az ezüstpengős. — Köszönömássan — kiáltja megadással — és kezét csókolom. Rózsika kilibben a fodrászüzletből. Somogyi úr szíve összeszorul, amint nézi a pengőt. — Elmulasztottam az alkalmat, pedig most tán mindent megkaphattam volna, ilyen a szegény ember sorsa ... — sóhajtja, miközben megkondul a harang. — No, menjünk ebédelni. A kifőzésben ünnepi ebéd. Somogyi úr ledobja a tarka abroszra a most kapott pengőt. — Könnyelmű leszek, gondolja — és rendel. —• Egy különadag rétest is kérek. Amerikai ízű zsarolást követtek el Jénában „Raguza büszke fiaitsának érdekes leleplezése Jénából jelentik. Az esküdtbíróság pénteken amerikai stílű zsarolási esetet tárgyalt Stickrath Rudolf, a per 20 éves vádlottja, egy üzletembertől, aki nemrég nősült meg, mindenféle fenyegetéssel 5000 márkát akart kicsalni a „Raguza büszke fiai“ nevű társaság számára. Eleinte telefonon próbálkozott és minden alkalommal „Itt Raguza büszke fiai“ bevezetéssel jelentkezett. Később egyik fenyegető levelet a másik után írta és ezekben az üzletembert és feleségét halállal és születendő gyermekük elrablásával fenyegette meg. Ezt, a sorsot csak úgy kerülheti ki, ha hirdetést tesz közzé, „Hajlandó vagyok“ címen. A zsaroló vakmerőségében odáig ment, hogy kiszemelt áldozata nevében a rendőrségnél érdeklődött a zsarolási ügy állása felől. Végül azonban mégis léprement. Amikor megbízottját elküldte a pénzért, a küldöncöt letartóztatták és ennek közlései alapján sikerült elfogni a zsarolót is. A bíróság előtt a vádlott elmondotta, hogy az amerikai gangszerek üzelmeiről szóló hírek és különféle bűnügyi olvasmányok alapján jutott arra a gondolatra, hogy Jénában is próbálkozzék ilyen kísérlettel. A bíróság azonban kevés megértést mutatott vállalkozása iránt és a vádlottat másfélévi fegyházra ítélte. Fordulat a bukmékerek és gróf Wenckheim Lajos félmillió pengős perében A gróf ügyvédjének felülvizsgálati kérelme a Kúriához Annak idején nagy feltűnést keltett, hogy gróf Wenckheim Lajos közel félmillió pengős pert indított a bukmékerek ellen, akiktől olyan összegek visszatérítését követelte, amelyeket fogadásokon vesztett el. A gróf azt állította, hogy a budapesti bukmékereknek nem volt joguk ahhoz, hogy a bécsi versenyekre fogadásokat kössenek vele. Azt is állította gróf Wenckheim Lajos, hogy nem járult hozzá ahhoz hogy a szabálytalanul kötött fogadások különbözeteit édesapja kifizesse. Ezzel a perrel kapcsolatban a Magyar Lovaregylet ki is léptette tagjai sorából gróf Wenckheim Lajost, aki ennek ellenére tovább folytatta a pert. A törvényszék első fokon elutasította a gróf keresetét és megállapította, hogy a lóversenyfogadások, amelyeket gróf Wenckheim kifogásolt és amelyeknek összegét vissza akarta kapni, teljesen korrekt formák közt történtek. Gróf Wenckheim Lajos ügyvédje, dr Fenyő Kornél útján a táblához fellebbezte meg az ügyet és újból kérte, hogy kötelezzék a bukmékereket a közel félmillió pengő viszszatérítésére, amelyekre pedig a felperes apja, néhai gróf Wenckheim Dénes többízben részleteket fizetett. Most került az ügy a tábla elé, amely helybenhagyta a törvényszék ítéletét és elutasította a keresetet. A fölmerült 2000 pengő perköltségben elmarasztalta gróf Wenckheim Lajost. A táblai ítélet indokolása azonban lényegesen eltért az elsőfokú ítélet indokolásától. A tábla nem is bocsátkozott annak megvitatásába, hogy szabály Szombat szerűek voltak-e a fogadások, vagy sem. Azzal sem foglalkozott a tábla, hogy a meghatalmazások, amelyekre a törvényszék kimondta, hogy szabálytalanok, rendben levőek-e. A másodfokú bíróság azon a címen utasítatta el a keresetet, hogy tartozatlan fizetést csak akkor lehet visszakövetelni, ha a fizető menthető tévedésben volt. Gróf Wenckheim Lajosnak — az indokolás szerint — tudnia kellett, hogy a fogadások, amelyek Bécsben történtek, szabálytalanok voltak. Föltehető, hogy ezt fiától az időközben elhunyt gróf Wenckhheim Dénes is tudta, mégis kifizetett több részletet. Ezek szerint a tábla azon a véleményen van, hogy gróf Wenckheim Dénes nem volt menthető tévedésben, amikor a fia fogadásainak összegét kifizette. Dr Fenyő Kornél, Wenckheim Lajos ügyvédje az ítélettel kapcsolatban a következőket mondotta a Magyar Hírlap munkatársának.• Véleményem szerint a táblai ítélet indokolása semmiképpen sem helytálló. A felemmel, a dobozi birtokán tartózkodó gróf Wenckheim Lajossal folytatott megbeszélésem alapján a táblai ítéletellen felülvizsgálati kérelemmel éltem a kúriához. A nagyösszegű, érdekes és nagy feltűnést keltő perben ezek szerint csak a legfelsőbb bíróság fogja kimondani az utolsó szót. Rheumás betegeknek nélkülözhetetlen ! III. KIADÁS MOST JELENNT MEG! A rheumás bajok házikezelése Irta: Dr. Engländer Árpád szakorvos. Tartalomjegyzékből: Mi a rheuma? — Izületi és izomrheuma. — Az izületi rheuma. — Mikor kezdjük el gyógyítani a rheumát? — Hogyan gyógyítjuk a rheumát? — Hogyan állapítja meg az orvos a rheumát? — Hogyan védekezzünk a rheuma ellen? — A rheumás bajok házi kezelése. — A rheumás betegek étrendje. — A rheumás beteg ivókúrája, stb., stb. A kis munka mindazt tartalmazza, amit a rheumiás betegnek betegségéről és annak házilag való gyógykezeléséről okvetlen tudnia kell Arad 2.40 Megrendelheti a Magyar Hírlap BadiálVítagban: Aradi utca 10. Vidékre való szállításnál a portát felszámítjuk.