Magyar Hirlap, 1935. február (45. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-01 / 27. szám
Péntek _____HI MAD_____ 473 bányász kezdett aöbb éhségsztrájkba csütörtökön este Pécsett Összesen hétszáz sztrájkoló torlaszolta el magát a föld mélyében . Huszonöt keresztényszocialistát fogva tartanak a sztrájkotók Pécsről jelenti a Magyar Hírlap tudósítója. Csütörtökön reggel hat órakor ismét részleges bányászsztrájk tört ki a Dunagőzhajózási Társaság pécs-b bányatelepi Andrásaknájában. Reggel hat órakor 240 bányász szállt le az aknába s néhány perc múlva azt az üzenetet küldték fel, hogy lent, a bánya mélyén sztrájkot kezdenek s addig nem jönnek fel, amíg kívánságaikat nem teljesítik. Ennek a legújabb bányász éhségsztrájknak a kitörése a nemrég lezajlott bányászsztrájkkal függ össze. Mint annak idején a Magyar Hírlap megírta, ez év elején a bányatelep szociáldemokrata munkássága beszüntette a munkát. Két keresztényszocialista bányász az egyik kocsma előtt súlyosan bántalmazott egy szociáldemokrata bányászt, aki az egyik ismerősét ,,Barátság"“ szóval köszöntötte. A szociáldemokrata bányászok ekkor azt követelték, hogy a két keresztényszocialista munkást helyezzék át más bányába, az igazgatóság azonban ennek a kérésnek a teljesítését megtagadta. Alig simultak el ennek az ügynek a hullámai, újabb mozgalom indult meg. Száztizennégy bányász, akiket bányafenntartási munkálatokra rendeltek ki, megtagadta a munka fölvételét, mire az igazgatóság valamennyit azonnal elbocsátotta. Annak a bányászküldöttségnek, amely a bányaigazgatóságtól az elbocsátott munkások visszavételét kérte, az igazgatóság azt a választ adta, hogy ha a munka február elsejéig zavartalanul tovább folyik és a jövőben hasonló sztrájkmozgalmakkal nem bénítják meg a termelést, úgy visszaveszik az elbocsátottakat. Kedden hirdetményt adott ki a bányaigazgatóság, amelyben közli, hogy az elbocsátott 114 bányászt visszaveszi, azzal a feltétellel, hogy hat hónapon keresztül valamennyien egy fokozattal alacsonyabb kategóriában kötelesek végezni korábbi munkájukat, ami 10 százalékos fizetéscsökkentést jelent. Ez alatt az idő alatt a visszafogadott munkások közül egy sem lehet bizalmi férfi sha a többi munkást terrorizálnák, vagy a munkát megtagadnák, úgy valamennyit azonnal végleg elbocsátják, s kilakoltatják a társulati házakból. A hirdetményt a munkásság vegyes érzelmekkel fogadta. Egy részük elégedetlen a kikötött feltételekkel, amelyeket igen súlyosaknak talál. Rögtönzött értekezletre gyűltek össze, amelyen proklamálták a sztrájkot. Csütörtökön reggel hat órakor , ennek ellenére valamennyi aknába rendben leszálltak a turnusok, az András-bányából azonban már néhány perc múlva az az üzenet érkezett fel, hogy addig, amíg követeléseiket nem teljesítik, nem jönnek fel a tárnából. A sztrájkolók el is torlaszolták magukat a tárna mélyén, hogy megakadályozzanak minden közlekedést a tárna és fentiek között. A 240 munkás között 40 keresztényszocialista bányász is volt, akik mit sem tudtak a készülő sztrájkról. Ezeket is erőszakkal fent akarták tartani a sztrájkolók. Tizenöt keresztényszocialista bányásznak azonban sikerült egy csoportba tömörülve, a felvonóba jutnia és felszállnia az aknából. A többi 25 keresztényszocialista bányász azonban lentrekedt az aknában. A déli órákban bányászküldöttség kereste fel a bányaigazgatóság vezetőségét és kérte, hogy enyhítsék a súlyos feltételeket. A bányaigazgatóság részéről azt a választ kapták, hogy amíg a bányászok lent vannak a tárnában, addig még tárgyalásokba sem hajlandók bocsátkozni. A bányaigazgatóság délután 2 órakor egyébként általános üzemszünetet rendelt el. A Magyar Hírlap pécsi tudósítója bejárta a bányavidéket s mindenütt a legnagyobb rendet és nyugalmat tapasztalta. Rendzavarás seholsem fordult elő. A somogyi, vasasi és mecsekszabolcsi aknákban rendben folyt a munka s a turnus befejezésekor, délután 2 órakor, ezekből az aknákból rendben felszállt a bányászok serege. Az András-aknában azonban lentmaradtak a sztrájkolók és az általuk visszatartott huszonöt keresztényszocialista bányász s újból felszenték, hogy nem jönnek föl, amíg sérelmeiket nem orvosolják. A bányamunkások vezetői az eredménytelen tárgyalási kísérlet után Pécsbányatelepre mentek és ketten közülük leszálltak az Andrés-aknába, ahol azonban ezeket szintén lent tartották. A bányaigazgatóságon a Magyar Hírlap pécsi tudósítójával közölték, hogy ez a sztrájk már nem kenyérharc, hanem egyenesen terrorisztikus föllépés, amellyel kis csoport bizonyos előnyüket akar magának kicsikarni. A munkások többsége dolgozni akar s azok rendes munkáját bolygatják meg a sztrájkolók eljárásukkal. A bánya igazgatóság rajta lesz, hogy a rendet helyreállítsa s azt minden eszközzel fenntartsa s az utóbbi időben meglazult fegyelmet ismét megszilárdítsa. A késő esti órákban újabb fordulathoz ért a bányászsztrájk. A Széchenyi-aknából ugyanis, amelyben este volt csak felváltás, a turnus helyett csak üzenet érkezett. A bányábandolgozó munkások szintén azt üzenték, hogy ők is sztrájkba lépnek. Miután ebben az aknában 473 munkás dolgozott, az erőszakkal lent tartott 25 bányásszal együtt 398 bányász van a tárnák mélyén. Tolnai József szociáldemokrata párttitkár este azzal a kéréssel fordult a bányaigazgatósághoz, hogy engedjék meg neki, hogy lemehessen a sztrájkoló bányászokhoz a tárnába, a bányaigazgatóság azonban megtagadta a párttitkár kérésének teljesítését, úgy hogy a pártvezetőség csak levél útján léphetett érintkezésbe a bányászokkal. A sztrájkólók ekkor azt üzenték, hogy nem törődnek a pártvezetőség utasításaival, mert az csak folyton értekezik, anélkül, hogy bármily eredményt is el tudna érni. Közölték azt is, hogy a keresztényszocialista bányászokat azért tartották vissza, mert tudják, hogy akkor biztosan küldenek nekik élelmiszereket. A késő esti órákban a pécsi kapitányságon értekezlet volt, amely után rendőri bizottság szállt ki a helyszínre annak megállapítása végett, miként volna lehetséges az erőszakkal visszatartott bányászokat kiszabadítani. A bizottság megállapította, hogy semmit sem tehet e tekintetben, mert a sztrájkolók keresztbe rakott gerendákkal úgy elzárták a felvonókat, hogy az erőszakos beavatkozás esetig bányabeomlást idézne elő. A rendőrségen közölték, hogy azok ellen a bányászok ellen, akik társaikat erőszakkal vissza tartják, mihelyt feljönnek, személyes szabadság megsértése címén megindul az eljárás. A pécsi keresztényszocialista bányászok körében m nagyaz elkeseredés társaik fogvatartása miatt. Szerintük a sztrájk nem kenyérharc, hanem csak egy kisebb csoport egyéni akciója. A keresztényszocialista bányászok kijelentették, hogy ilyen mozgalommal nem azonosítják magukat s az ellen tiltakoznak. Flandin és Laval Londonba érkezett így Párizs, mint London cáfolja az előzetes megállapodásokról terjesztett híreket Párizsból jelentik. Flandin miniszterelnök és Laval külügyminiszter csütörtök délben a menetrendszerű gyorsvonattal elutaztak Londonba. Velük ment Noel miniszterelnökségi államtitkár, Léger külügyminiisztériumi főtitkár és Massigli népszövetségi főszakértő is. A Londonba utazó államférfiak búcsúztatására a kormány valamennyi tagja megjelent a pályaudvaron. Ott volt az angol követség személyzete is, Sir George Clerk nagykövettel az élén. Az északi pályaudvar körül nagy tömeg gyűlt össze, amely lelkesen megéljenezte Flandin miniszterelnököt és Laval külügyminisztert. Az elutazást megelőzően csütörtök délelőtt úgy a miniszterelnökségen, mint a külügyminisztériumban nagy élénkség uralkodott és egymásután jelentek meg a külföldi diplomaták, hogy mégegyszer megbeszéljék Randininél és Lavalal a londoni úttal kapcsolatos kérdéseket. Flandin több mint egy óra hosszat tanácskozott Sir George Clerk angol nagykövettel a fegyverkezési és biztonsági kérdésben átnyújtott legutóbbi angol javaslatokról, ugyanakkor pedig Laval külügyminiszter Potyemkin szovjet nagykövetet, majd utánra Cesianu román követet fogadta. Potyemkin és Cesianu kétségkívül a keleti paktum ügyében akartak beszélni Lavallal és még egyszer figyelmeztetni akarták őt arra a régi megállapodásra, hogy Franciaország semmiféle paktumot nem köt addig, amíg a keleteurópai biztonsági egyezmény nem jön létre. Szovjet-Oroszország és a kisantant egyaránt azon az állásponton van, hogy először a keleteurópai paktumot kell tető alá hozni, azután pedig a középeurópai be nemavatkozási egyezményt és csak a két paktum megkötése után kerülhet sor a fegyverkezési probléma rendezésére. Állítólag úgy Potyemkin, mint Cesianu meglehetősen erélyes hangot használtak és figyelmeztették Laval külügyminisztert, hogy nem térhet el Londonban a francia—orosz megállapodásoktól. Randin és Laval előreláthatóan hétfőig maradnak Londonban. Kedd délutánra már minisztertanácsra hívták össze a francia kormány tagjait és a két államférfi ezen a minisztertanácson már jelentést akar tenni az angol kormánnyal folytatott megbeszélések eredményéről. Londoni jelentés szerint, Flandin miniszterelnök és Laval külügyminiszter kevéssel hét óra után megérkeztek Londonba. A Viktória-pályaudvaron MacDonald miniszterelnök és Sir John Simon külügyminiszter, továbbá Eden főpécsétől köszöntötte őket. A francia nagykövet és az angol kormány képviselője Doverig a francia miniszterek elé utaztak. Téves hírek a francia-angol megegyezésről Londonban, épúgy, mint Párizsban, hivatalos helyeken kijelentik, hogy a sajtóban megjelent hírek, amelyek szerint máris határozott formulát találtak a tárgyalások tekintetében, tévesek és nem hitelesek. A Reuter-iroda jelenti: Angol hivatalos körökben kijelentették, hogy a francia miniszterekkel folytatandó megbeszélések formulájáról szóló sajtóközlemények nem felelnek meg a valóságnak és közzétételük nem hivatalos felhatalmazás alapján történt. A Reuter-iroda berlini levelezője a következőkben ismerteti a német álláspontot a leszerelés kérdésében: Németország a jelen pillanatban nem kíván egyik félnek sem tanácsot adni és Angliával teljes egyetértésben olyan leszerelési egyezmény létrejöttét kívánja, amely előmozdítaná Európa megbékítését. De az angol bizakodó hangulat ellenére a legújabb francia nyilatkozatok arra mutatnak, hogy Franciaország ezt csak mellékes célként tekinti, amelynek megvalósítására csak egyéb célok elérése után gondol. A „Tribuna“ érdekes cikke a londoni konferenciáról Rómából jelentik. Az olasz sajtó részletes párizsi és londoni tudósításokban számol be Laval és Flandin londoni útjáról. A Tribuna vezércikke megállapítja, hogy a francia—angol tanácskozásoknak különösen azért van nagy jelentőségük, mert a franciafilosz megegyezés és a saarvidéki népszavazás után történik. Az eredményes francia — angol megegyezésnek előfeltétele volt a francia—olasz megegyezés, mert az európai politikai helyzet rendezésére nem elegendő a francia és az angol kormány egyetértése. .A római egyezmények, amelyek egyrészt Ausztria függetlenségére és Magyarország életképességére, másrészt Németország újabb fegyverkezésére vonatkoznak, nélkülözhetetten kelléket jelentenek a mostani megbeszélések számára. A lap a továbbiakban kifejti, hogy Franciaország eddigi politikája téves volt. Nem volt életképes sem Poincaré igyekezete a kötelezettségek és területszerzések terjesztésére, sem Briand terve, aki közvetlen német—francia megegyezéssel akarta helyreállítani az egyensúlyt. A francia politikusok most már belátták, hogy Olaszországgal is meg kellett egyezni, mert csak így lehet Angliát is eredményesen bevonni az együttműködésbe, így a londoni megbeszéléseknek kiegészítő és remélhetőleg felvilágosító jellegük lesz — állapítja meg a Tribuna. — Németországnak azonban be kell látnia, hogy Európa nem áll vele okvetlenül ellenségesen szemben, de azt is tudomásul kell vennie, hogy Anglia, Franciaország és Olaszország teljesen egyetért két szempontból: Ausztria függetlensége és Németország fegyverkezése tekintetében. Ezzel kapcsolatban a Tribuna kifejti, hogy nem lehet minden további nélkül visszatérni a versaillesi szerződés 5. pontjához, mert különben szankciókat is kellene alkalmazni Németországgal szemben, ami ismét veszélyeztetné a békét. Új alapon kell tehát tárgyalás alá venni a kérdést. Német diplomáciai lépés Párizsban és Rómában Bázeli távirat közli, hogy svájci lapjelentések szerint berlini diplomáciai körökben az a hír terjedt el, hogy a német kormány szerdán a párizsi és a római német nagykövet útján átnyújtotta a be nem avatkozási egyezményre vonatkozóan már bejelentett kérdéseit. A német kormány bizonyos kérdésekre vonatkozóan kér választ, azonban az egyezményt a német kormány részéről csak azzal az előfeltétellel fogadná el, hogy Anglia és Svájc is csatlakozik az egyezményhez. Illetékes helyen a német távirati iroda érdeklődésére azt a felvilágosítást adták, hogy a birodalmi kormány a párizsi és római német nagykövetet megbízta, hogy a be nemavatkozási egyezmény (dunai egyezmény) tartalmára és horderejére vonatkozóan kérdéseket tegyenek. Előfeltételekről, követelésekről vagy akár csak javaslatokról a kérdés szokásos diplomáciai úton történő tisztázásának ebben az első stádiumában nem lehet szó. 1935 február 1. ) • Értesítés! Hölgyek kik nem egyedül mosnak hajat, örömmel tapasztalhatták, hogy a női fodrászok már mindenütt a féketefej védjegyű ló- és szapranmertes folyékony NEO SHAMPOON-nak mosnak fejet. Nincs többé ecetöblítés, a hajat nem vonja be mészfátyol, megóv a korai őszüléstől, nincs korpa, a haj csodás fényt kap. A nőifodrász kirakatokban zöld táblák jelzik a NEO SHAMPOON hajápolást! Mihály Ottó „Miophartra" gyógyszerárugyár, Budapest, VI. _________________• A madocsai csendőrgyilkos rejtegetői a pécsi tábla előtt Pécsről jelentik. A hírhedt madocsai csendőrgyilkosnak, Márkus Szabó Jánosnak hozzátartozói és ismerősei közül több embert azzal vádolt meg a szekszárdi ügyész**8, hogy a gyilkos szökését és rejtegetését elősegítették. A szekszárdi törvényszék Tóth Ferenc madocsai napszámost hathónapi börtönre, idősebb Márkus Szabó Jánosnét a gyilkos édesanyját, továbbá Szabó Félért és Szabó Sándort, a gyilkos testvéreit, egyenként négyhónapi fogházra, Katz Ferencné és Razmusz István madocsai lakosokat kétkét hónapi fogházra, Tuller István mezőőrt pedig egyheti fogházra ítélte. Fellebbezés folytán csütörtökön került az ügy a pécsi ítélőtábla elé, amely Telli Ferencet kétévi börtönre, Tuller Istvánt pedig egyhónapi fogházra ítélte, a többi vádlott büntetését pedig helybenhagyta. Az ítélet még nem jogerős. .