Magyar Hirlap, 1935. február (45. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

4 1935 február 1­ A „Reformnemzedék** küldöttsége a miniszterelnöknél Hónapokkal ezelőtt szervezkedési moz­galom indult meg fiatalabb politikusok, írók, tisztviselők, volt ifjúsági vezérek kö­rében, amelynek célja az volt, hogy ki­lépnek a nyilvánosság elé s követelni fog­ják, hogy induljon meg erőteljesen olyan reformmozgalom, amelynek célja a titkos választójog kivívása, radikálisabb föld­reform, a hitbizományok megreformálása, népiesebb gazdaságpolitika, így alakult meg a Reformnemzedék Társaság. Ugyan­ekkor a Turul ifjúsági szövetség is bejelen­tette a Bajtárs című lapban, hogy erőtelje­sebben akar a reformeszmék érdekében mozgalmat indítani és plakátokat ragasz­­tatott ki csütörtökön a főváros utcáin. E plakátok szövege a következő: Magyar Testvérek! Az 1848-ban megindult nagy nemzeti re­formmozgalmat közel kilencven esztendőn át elsikkasztották. Eredmény: hárommillió magyar koldus, széteső nemzeti társadalom, összezilált, nincstelen középosztály, igazság­talan jövedelemmegoszlás, a bankokrácia és a kartell diktatúrája, a kapitalizmus parasz­tot, munkást és kispolgárt kihasználó uralma és a nagybirtokok egészségtelen túl­­tengése. A reformok megvalósításának órája el­érkezett Az egészséges földbirtokreform, a tervszerű telepítés, a munka és tőke vi­szonyának nemzeti szempontból való rende­zése, valamint a jöve­delemmegoszlás igazsá­gos alapokra való helyezése halasztást nem tűr. Mégis ezeknek a reformoknak már csak puszta előszelére is felhördültek úgy a nem­zetközi tőke lakájszellemű kiszolgálói, mint a feudális nagybirtoknak — a múltból még mindig okulni nem akaró — képviselői és egységes frontban tömörültek e reformok ellen. 1920-ban még sikerült elodázni a ko­moly reformok megvalósítását és kétbalke­zes megoldással kátyúba juttatni a nemzet vitális érdekeit Ma éberen figyelünk és minden olyan törekvéssel, mely látszatmegoldásra törek­szik, élesen szemben állunk! Követeljük a radikális földbirtokreform megvalósítását! Követeljük a bankokrácia és a kartellek megrendszabályozását! Követeljük a munka becsületes védelmét, a munka alkotmányá­nak megalkotását és kodifikálása révén való biztosítását! Azok, akik az idő sürgető szavát nem ér­tik meg, szembetalálják magukat a magyar ifjúsággal, amely minden erejével és idea­lizmusával a nemzeti reformtörekvések bé­kés, de sürgős és észszerű megoldását követe­lik. Azoknak pedig, akik továbbra is becsü­lettel küzdenek e válságos idők komoly ki­bontakozásáért , azt üzenjük, hogy min­denkor maguk mögött tudhatják a nemzet ifjúságának zárt rendekben felsorakozott, meg nem alkuvó elszánt tömegét. A plakátot a Turul Szövetség írta alá. Ugyanekkor a Reformnemzedék képvisele­tében Vitéz Bánsági­y György, Bornemissza Béla, Bajniss Ferenc és Szentpály László kihallgatáson jelentek meg a miniszter­elnöknél és bejelentették azt az óhajtásu­kat, hogy február közepén a Vigadóban nagygyűlést tarthassanak, amelyen állást akarnak foglalni az időszerű közéleti kér­désekben. A miniszterelnök a küldöttség tagjainak kijelentette, hogy a kérelmet hajlandó megfontolás tárgyává tenni. A Reformnemzedék vezetői azt hangoz­tatják, hogy szervezkedésüknek nincs egy­általán pártpolitikai jellege, állásfoglalásuk­kal csupán a korszerű reformok sürgős megvalósítását akarják támogatni. Pártkü­lönbség nélkül támogatnak mindenkit, aki akarja a reformokat és szembefordulnak mindazokkal, akik el akarják gáncsolni a reformok megvalósítását. A Turul Szövetség fővezérének nyilatkozata Végváry József, a Turul Szövetség fő­vezére, a m­­agyar Országos Tudósítónak nyi­latkozatot adott, amelyben többek között megállapítja, hogy egyes lapok tendenciózus beállításban kommentálják a gyűlésen el­hangzott felszólalásokat. A Turul Szövetség a gyűléssel — úgymond — nem akart be­avatkozni a kormányzat munkájába, még kevésbé akart illegitim befolyást gyakorolni olyan problémák megoldására, amelyek a közélet porondján napirenden vannak. A Turulszövetség csak azt akarta demonstrálni, hogy Magyarországot a mai helyzetében csakis egy lelkiismeretes reformpolitika se­gítségével lehet a konszolidáció szilárd tala­ján megtartani. A gyűlésen a Tanil Szövet­ség nem olyan kérdéseket tárgyalt, amelye­ket a mostani politikai szituáció vetett­­fel­színre, hanem olyanokat, amelyekkel a szó­ HÍRLAP vetség igen hosszú idő óta behatóan foglal­kozik. Hogy egyes szónokok „radikális föld­reformról“ és „ötszázholdas“ birtoktestekről beszéltek, az nem jelenti azt, mintha a szö­vetség forradalmi jellegű birtokpolitika mellett szögezte volna le magát. Azért nem, mert először is a szónokok a kérdés felveté­sénél nem a maguk álláspontját adták elő, hanem pusztán csak idéztek a modern gaz­dasági írók közkeletű műveiből és másod­szor, mert a Turul Szövetség e kérdésben állást egyáltalán nem foglalt és nem is kíván foglalni. Azért nem, mert felfogása szerint a kérdésnek, mint az egész reformpolitika kér­désének megoldása egyesegyedül a magyar reformpolitika inaugurálójára és vezérére, Gömbös Gyula miniszterelnökre tartozik. J. P. Morgan eladja híres műgyűjteményét A világhírű bankár „takarékossági okokból“ adja el gyűjteményét, mert egyszerűsíti életmódját New Yorkból jelentik. A világ mű­gyűjtői körében nagy feltűnést keltett az a hír, hogy J. P. Morgan, a világhírű amerikai bankár, eladja atyjától örökölt világhírű műgyűjteménye néhány legfonto­sabb darabját, így Rubens: Ausztriai Anni­ arcképé-t, Filippo Lippi egyik oltárképét, két Franz Wass-festményt, Sir Thomas Lawrence: Miss Farren arcképé-t és Ghirlandaio pompás Giovanni Tornabuoni­­ját. Morgan­t megbízottja kijelentése sze­rint — takarékossági okokból szándékozik gyűjteményét leépíteni és életmódját egy­szerűsíteni. Mint most kitudódott, Morgan nyolcmillió dollárért már néhány hét előtt értékesítette kínai porcellángyűjteményét, Frar­onarri-képeit és a XVIII. századból való francia bútorait. Iliit híres festményéért összesen másfél­­millió dollárt kapott a bankár. A legszebb képet, Ghirlandaio, Giovanni Tornabuoni­­jat, hír szerint, Edsel Ford, a híres ame­rikai gépkocsigyáros fia vette meg. Egy magyar selyemfestő vallomása a­­ per csütörtöki tárgyalásán Az egyik tanút kigyulladt lakásán gúzsba kötve, eszméletlen állapotban találták Flemingtonból jelentik. A Hauptmann-per csütörtöki tárgyalásán tanúként kihallgatták Kiss Lajos magyar selyemfestőt­, aki elmon­dt­ta, hogy a gyerelekrablás éjszakáján este ne­gyed kilenc órakor az egyik bronki pék­­üzletben látta flauptmannt kutyájával együtt. Hallotta, amint Hauptmann a péküzletben alkalmazott feleségének német nyelven el­mondotta, hogy valaki magával akarta vinni a kutyáját. A tanúnak ez a kijelentése meg­egyezik Hauptmann vallomásával. A 23 éves Jeanette Rifkint — az egyik bronxi fodrász-szalon tulajdonosnőjét —, aki jelentkezett az ügyészségnél, hogy vallo­mást akar tenni Hauptmann ellen, csütörtö­kön kigyulladt lakásán gúzsba kötve, eszmé­letlen állapotban találták. A tűzoltót kór­házba szállították, ahol késő­b — amikor magához tért — kihallgatták. Hauptmann védelmének egyébként két alibiigazolása sikerült. Karlstrom ács tanú­vallomásában kijelentette, hogy a Lindbergh­­gyermek elrablásának estéjén 8 óra 30 perc­kor látta Vauntmannt abban a péküzletben, ahol Slauptmanné dolgozott. Reilly fővédő kijelentette, hogy annyi mentőtanút idéztetett meg, hogy ezek kihall­gassa legalább kilenc hétig el fog tartani. '■ N­­ ' 'IIIM Tizenegynapi sötétzárkát kapott Rákosi Mátyás Izgalmas jelenetek a volt népbiztos bűnügyének csütörtöki főtárgyalásán Csütörtökön folytatta a törvényszék Sze­­mák-tanácsa Rákosi Mátyás volt népbiztos bűnpörének főtárgyalását. Az elnök ismer­tette több korábban kihallgatott tanú vallo­mását. Vörös Béla volt szolnoki detektív vallotta, hogy Szamuelli összesen 39 embert végeztetett ki és a t­eroristák az utcái­n sok embert agyonlőttek. Magyar Ernő csor­nai jegyző vallomása szerint Szamuelli egye­dül ítélkezett és egy perc alatt hozta meg a halálos ítéleteket Kara .Jánosné bölcskei asszony, az egyik lány, elmondja, hogy a vörösök Kalocsára vitték őt és a városháza előtt látta, hogyan akasztják fel a fiát. Brun­ner Imre volt kőszegi állomásfőnök vallotta, hogy Szamuelli Tibor közölte Landler Jenő­vel, hogy két embert kivégeztetett. Több tanú vallomása után ismertette az elnök Faragó Miksának, az Osztrák-Magyar Bank volt tisztviselőjének a vallomását, aki elmondotta, hogy egyes népbiztosok állan­dóan készenlétben tartottak összecsomagolva aranyat és devizát, hogyha szökniök kell, azt magukkal vih­ssék. Latinovics József aranyműves, volt kommunista párttitkár val­lomása szerint a budapesti 1. számú vörös­­parancsnokság 1919 júliusában a hadtest­­parancsnoksághoz iratot intézett, amelyben tiltakoztak Szamuell­ pestmegyei vérengzései ellen. — Hallotta — fordult az elnök Rákosihoz —, hogy mindezeket egy vörös karhatalmi ala­kulat jelentette be felettes hatóságának. — Rá­kosi erre elmosolyodott és vád­vonog­atva fe­lelte, hogy ugyanarról a vörösparancsnak­ról egyik tanú azt vallotta, hogy ellenfor­radalmár volt . Megjegyzem ... — mondotta —, mire az elnök félbeszakította a szavait is azt kérdenie, hogy indítottak-e vizsgála­tot? Rákosi azt feleli, hogy nem tudja, hogy mit csináltak. Az elnök eléje tárta, hogy azzal védekezett, hogy Szamuellitől a népbiztosok tanácsa nem kívánt jelentést, mert a főparancsnokságtól kapta megbízását. A tanú ingerülten kiáltja, hogy ő nem így mondotta. Újabb izgatott tagadó felkiáltá­sára az elnök ismételten rendre inti Rákosit, aki elvörösödött arccal így felel: Ha ilyen hangon tetszik velem beszélni, megáll a tudományom. Az elnök újból rendreutasítja és kihirdeti, hogy háromnapi sötétzárkát kap ezért A vádlott mégis egyre élesebb hangon vitázik, mire újabb nyolcnapi sötétzárkát kap. Az ügyészhez fordult ezután az elnök azzal a kérdéssel, van-e bizonyí­táskiegészítési in­dítványa. Tamássy ügyész több tanú kihall­gatását indtványozta, akik Szamuelli kegyet­lenkedéseiről, községek megsarcolásáról és a gyűjtőfogházbeli állapotokról tudnak val­lani. Bejelent többek közt egsz tanút, aki tú­d arról, hogy Rákosi a kommün alatt Kecske­méten tartott előadásában kijelentette, hogy a kommunisták céljuk elérése érdekében, ha kell, térdig gázolnak a vérben. Javasolja to­vábbá az ügyész több kommünn alatt meg­jelent lappéldány ismertetését és becsatolja azt a rendeletet, amely szerint a kommunista kormányzótanács Szamuellit a rögtönítélő törvényszék elnökévé nevezte ki, Vasutas Ká­rollyal és Jancsik Ferenccel együtt. Szünet után Lengyel Zoltán védő­tér­jeszti elő bizonyításkiegészítő indítványait. Hang­úlyozza, hogy a Szamuelki-féle rendelkezések sohasem kerültek a népbiztosok tanácsa elé, azokért Garbói sem vállalja a felelősséget Igazolni akarja, hogy Rákosi az összes rém­ségek idején népbiztosi működést már nem Péntek fejtett ki, nem is volt Budapesten. Bizonyí­tani akarja, hogy Rákosi amikor a vörös­őrség parancsnoka lett, lefegyverezte a Csemi-féle terrorista csapatot. Sic­mák tanácselnök több ízben figyelmez­teti a védőt, hogy az elnöki rendelkezések­kel szemben csak a bűnvádi perrendtartás­ban biztosított módon lehet jogorvoslattal élni. Lengyel Zoltán ezután több tanú kihallga­tását kéri. Többek között Bartha Albert volt hadügyminiszter és Nagy Vince volt belügy­miniszter kihallgatását. Föl akarja olvasni Garbói Sándornak közjegyzőileg hitelesített nyilatkozatát, amit azonban az elnök nem enged meg. Ezután a védő Garami Ernő, Peidl Gyula, Weltner Jakab, Büchler József, Buchinger Manó, Peyer Károly, Esztergá­lyos János, Gratz Gusztáv, P. Ábrahám De­zső, Miskolczy Ágost, majd gróf Bethlen István kihallgatását javasolja. Bethlen Ist­­vánt arra vonatkozólag kéri kihallgattatni, hogy 1919 március 21-én személyesen tár­gyalt Károlyi Mihállyal és tőle tudta meg, hogy önként adta át a hatalmat a tanács­­kormánynak. Indítványozza továbbá a vád­lott kérésére Károlyi Mihály, Kun Béla és Rónát Zoltán megidézését kéri a forradalmi kormányzótanács június 11-i jegyzőköny­vének felolvasásán, amelyből szeri­nte meg­ál­lapítható, hogy Rákosi Mátyás azon az ülé­sen nem vett részt, mégis kinevezték őt a vörös őrség parancsnokává. Több indítványa során végül a felségsérté­sre vonatkozó vád­dal kapcsolatban indítványozza az 1918 no­vember 10 án kelt Károlyi-féle úgynevezett néptörvény ismertetését, amely kimondja, hogy az államf fő hatal­mat a népkormány­ gyakorolja. Hangsúlyozza végül, hogy Rá­kosi Mátyás tizenhat esztendővel ezelőtt el­követett cselekményekkel van vádolva. A tizenhat észtereidből 8 és évet Magyarorszá­gon töltött börtönben. A védő beszéde után felállott Rákosi Má­tyás és kérte Strauss Istvánnak, aki akkori­ban a legfőbb állami számszék elnöke volt, a kihallgatását. Azt állítja, hogy sokat tár­gyalt Straussal. Ő az egyetlen ember, aki tanúvallomásban el tudja mondani, hogy ő h­ülyén ember volt, hogyan viselkedett a hivatalában. Szemák tanácselnök közölte ezután, hogy a törvényszék az indítványokról hozott ha­tározatát pénteken délelőtt 10 órakor hirdeti ki. Ezzel a csütörtöki főtárgyalást berekesz­tette. . . A Ház egyesített bizotts­ága m mai ülése A képviselőház földművelésügyi, külügyi és pénzügyi bizottsága Mayer János elnök­lésével csütörtökön délelőtt 10 órakor ülést tartott, amelyen a kormány részeiről Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter vett részt. A bizottság Igmándy Aladár előadásában a növényvédelem tárgyában Rómában 1929 április 16-án kelt nemzetközi egyezmény be­cikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot tár­gyalta. Ivády Béla meleg szavakkal üdvözölte Da­rányi Kálmán földművelésügyi minisztert abból az alkalomból, hogy elsőikben jelent meg a bizottság ülésén, biztosította őt a bi­zottság bizalmáról és támogatásáról jövő munkálkodásában. Utána Schandl Károly, Temesváry Imre és báró Inkey Pál szólaltak fel, akik mindannyian örömmel üdvözölték a javaslatot, majd Darányi Kálmán minisz­ter válaszolt a felszólalásokra, megköszönte a vele szemben nyilvánított bizalmat és arra kérte a bizottságot, hogy jóindulatú bírála­­tával a jövőben is támogassa munkásságát. A bizottság a törvényjavaslatot változatla­nul elfo­gadta. A megbuktatott d­ák véres merénylete tanára el­en Gyuláról jelentik: Csütörtököm délben osz­tották ki a római katolikus reálgimnázium­ban a félévi bizonyítványokat. Az ötödik osztályban Tamássy Dezső 50 éves tanár a bizonyítványok kiosztása után a tanterem ajtajánál várta, amíg a diákok eltávoznak. Egy gyulai fogházőr 15 éves fia, akit Ta­mássy tanár nemesből és latinból elbukta­­tott, észrevétlenül a tanár háta mögé lapo­zott, hatalmas disznóölőkést rántott elő és azzal teljes erőből fejbeszúrta tanáról. A fiú ezután a disznóölőkéssel hadonászva utat vágott magának diáktársai között és elmenekült. Tamássy Dezső tanárt kórházba szállították. Állapota életveszélyes. A merénylő diákot egész délután keresték a rendőrök, végül is a fiú négy óra körül önként jelentkezett a rendőrségen a véres késsel. Beismerő vallomása után őrizetbe vették. A nyomozás megállapította, hogy már napok óta készült tettének elkövetésére.

Next