Magyar Hirlap, 1935. július (45. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

2­­93. július 5. rosan megtalálják a legalkalmasab­b utat a tárgyalások lefolytatására. Nem kételke­­dik abban sem, hogy — noha a há­rm kor­mány a londoni program különbö­ző prob­lémáinak nem tulajdonít egyforma fontos­ságot és sürgősséget — mégis me tudnak majd egyezni olyan módszereke­e, ame­lyeknek segítségével egyenrangú­­ tárgyalá­sok révén a többi kormányt is b­e lehet venni a felmerült kérdések megolt­­ásába. Eden beszámoló a a Mussolinival folytatott tárgyalásairól ■ Eden ezután áttért beszéde legfontosabb részére, az olasz—a­bessz­in kondik­­­is ismer­tetésére. Erről a kérdésről kimeri!­i tárgya­lásokat folytatott Rómában júniusi 24-én és 25-én Mussolinival — mondotta !­— s kö­zölte az olasz miniszterelnökkel, h­ogy mi­lyen súlyos aggodalmakkal tölti el­ az angol kormányt az a fordulat, amely az olasz— abesszin ügyben legutóbb beállott. — A mi módszereink nem egoisztikusak­­— mondotta Eden — és nem is az afrikai angol érdekek diktálják politikánkat, hanem kizárólag az a tény, hogy tagjai vagyunk a népszövetségnek.­­ Kijelentettem Mussolininak, hogy az angol külpolitika a népszövetségen épül fel. Az angol kormány tehát nem nézheti kö­zömbösen az eseményeket, amelyek nyélyen belevágnak a népszövetség jövőjébe. Az angol közvélemény azon az állásponton van, hogy a békét csakis a kollektív bizton­ság garantálhatja és hogy Anglia kizárólag a népszövetség révén tudja érvényesíteni európai szerepét. Az angol kormány ennél­fogva behatóan megvitatta azt a kérdést, hozzá tud-e járulni az olasz—adesszin vi­szály konstruktív megoldásához. Közöltem Mussolinival, hogy miben állana ez a hozzá­járulás az angol kormány részéről. Javas­lataim nagyjában véve a következők voltak: az olasz—adesszin viszály végleges ren­dezése érdekében az angol kormány hajlandó a szomáliföldi angol gyarmat területén megfelelő földsávot adni Abesszíniának és ily módon biztosítani Abesszínia számára a szabad kijáratot a tengerhez.­­ Ezt a javaslatunkat az a szándék szülte, hogy megkönnyítsük Abesszíniának az Olaszországgal való megegyezését és le­hetővé tegyük számára, hogy területi és gazdasági engedményeket ajánljon fel a megegyezés érdekében az olasz korm­ány­­nak f­!PDvS Mussolini nem fogadta el az angol kormány ajánlatát — Az angol kormány semmiféle ellen­értéket nem kért ajánlatáért — folytatta Eden —, eltekintve attól az egy kéréstől, hogy az Olaszországhoz csatolandó területek törzsei megfelelő legelőhöz jussanak. Javaslatainkat nem könnyű szívvel tettük és csak a helyzet súlyos volta igazolja azt az elhatározásunkat, hogy angol területet ajánlottunk fel idegen államnak minden ellenszolgáltatás nélkül. "(Halljuk! Halljuk! — a ház minden ol­dalán­! — Nagyon sajnálom — fejezte be Eden beszédét —, hogy Mussolini nem járult hozzá ehhez a javaslatunkhoz. Az olasz miniszterelnök kijelentette, hogy ezt a ja­vaslatot nem fogadhatja el a vita meg­oldásának alapjául. Eden végül kijelentette, hogy Rómából Visszatérőben Párizsban ismét megszakí­totta útját és részletesen tájékoztatta a francia kormányt Mussolinival folytatott megbeszéléseiről. Eden beszéde után újból szólásra emel­kedett a munkáspárti ellenzék vezére, Lansbury és egyenesen Baldwin miniszter­­elnökhöz fordult azzal a kérdéssel, hajlandó-e lehetővé tenni az alsóház számára, hogy a részletes vita tár­gyává tegye Eden miniszternek Laval­lal és Mussolinival folytatott tárgya­lásait. Nagyon szeretné tudni azt is, mikor haj­landó tájékoztatni a kormány az alsóházat azokról a lépésekről, amelyeket a legköze­lebbi jövőben foganatosít Rómában és amelyeknek csak az lehet a céljuk, hogy tudatára ébresszék az olasz kormányt an­nak, hogy milyen nyomást jelent az európai közvélemény állásfoglalása az olasz-abesszin vitában. Baldwin miniszterelnök helyett Sir Sa­muel Sloare külügyminiszter válaszolt és kijelentette, hogy teljes mértékben tudatában van a hely­zet komolyságának. Éppen azért nincs abban a helyzetben, hogy közölhesse, mikor adhat a kormány részletesebb felvilágosításokat erről a kér­désről az alsóháznak. Nem tehet tehát semmiféle ígéretet, reméli azonban, hogy hamarosan módjában lesz sokkal behatóbb tájékoztatást adni, mint ahogyan a mai ülésen tehette. A kormány maga is igen sürgősnek tartja a függő kérdéseket és ál­landóan figyelemmel kíséri azokat. A jelen időpontban csak azért nem adhat köze­lebbi felvilágosításokat az alsóháznak, mert attól fél, hogy ezzel csak károsan befolyá­solná a jövő fejleményeket. Az alsóházban az Eden látogatásához fűződő pótkérdések során Dickie nemzeti munkáspárti képviselő kérdéseire a külügy­­m­iniszter kijelentette, hogy az Abessziniának felajánlott angol te­rület csak az általános megoldási javas­lat része volt. A kormány nem akar a parlament háta mögött cselekedni, de sürgős szükség volt haladéktalan intézkedésre a veszedelmes helyzet megoldása céljából. Arra a további kérdésre, hogy még nyitva van-e az ajánlat és lehet-e róla szó, vagy véglegesen elutasították, azt felelte Hoare, hogy a kísérletszerű javaslat nem­ volt elfogadható és ezért föl kell tenni, hogy az ajánlat már tárgytalan. Nagyarányú előléptetések a postánál és a pénzügyőrségnél A hivatalos lap keddi száma közli azokat az előléptetéseket és kinevezéseket, ame­lyek július elsejével a postánál történtek. Július elsejével a postánál a fogalmazási, műszaki, számvevőségi, forgalmi szakban és artiszti karban nagyszámú kinevezés történt. Sáray Ferenc postafőigazgató, Hentz Lajos és Dittrich Vilmos postaigaz­gató, Tholvay Zsigmond és Korény Gusz­táv postahivatali főigazgatók lettek. Báró Nyáry Gyula postaigazgató a postafőigaz­­gatói címet és jelleget, Schoepkin Lajos postaigazgató pedig a postafőigazgatói címet kapta. Molnár István és Endrődy Antal postaműszaki tanácsosoknak a kormányzó a postaműszaki igazgatói címet, Lontay Béla főmérnöknek a postaműszaki taná­csosi címet és jelleget, Wangler Gyula és Hu­tter Gyula postafőmérnököknek a posta műszaki tanácsosi címet és jelleget, Mályusz Géza és Schuszter András postamérnökök­nek a postafőmérnöki címet és jelleget ado­mányozta. György Sámuel postafőfelügyelő a postahivatali igazgatói címet és jelleget, Révész Pál, Fasching János és Hajós Ala­jos a postafőfelügyelői címet és jelleget, Szamosfalvi Miklós pedig a postafőfelügye­­lői jelleget kapta. Ezeken kívül a kor­mányzó számos postafelügyelőnek adomá­nyozta a postafőfelügyelői címet és számos postaellenőrnek adományozta a posta­­főellenőri címet és jelleget. A kereskedelemügyi miniszter Szitányi- Árpássy Ferencet posta­tanácsossá nevezte ki. Ezenkívül számos postasegédtitkárt ne­vezett ki postatitkárrá, illetve postafogal­mazókat postasegédtitkárrá. Nagyon sok kinevezés történt a postamérnöki karban és a számvevőségi karban is. A posta forgalmi szakában a kereske­delmi­ miniszter sokakat nevezett ki posta­­főfelügyelővé, illetve postafelügyelővé. Több száz kinevezés történt a postakezelőnők és a postaaltisztek csoportjánál, valamint a posta műszaki segédszemélyzeténél is. Ugyancsak sok előléptetés, illetve kine­vezés történt a pénzügyőrök között is. ideig gándoljanak MacDonald szeptemberben Dél-Afrikába utazik Londonból jelentik: Johannesburg- Reu­­ter-távirat szerint Ramsay MacDonald, a titkos tanács elnöke szeptemberben Dél- Afrikába utazik. Kedd Herriot üdvözlődész a német frontharcosokhoz „Egy fecske nem csinál ugyan tavaszt..." Párizsból jelentik. A német frontharcos­­szövetségesek megbízottai a frontharcosok szövetségközi szervezetének meghívására hétfő délelőtt Párizsba érkeztek. Délután megkezdődtek az eszmecserék a német meg­bízottak és a szövetségközi szervezet kebe­lébe tartozó tizenegy volt ellenséges állam frontharcos-szövetségeinek megbízottai kö­zött. A Temps jelenti Lyonból, Stuttgartból jövet ötven főből álló frontharcos-csoport érkezett Lyonba. A csoport a lyoni német konzul vezetése mellett megkoszorúzta a világháborúban elesett hősök em­lékművé. A vendégeket a városházán Herriot tárca­­nélküli miniszter, Lyon polgármestere fo­gadta. Herriot üdvözlőbeszédében többek között így szólt: — Jól tették Önök, hogy eljöttek. Egy fecske nem csinál ugyan tavaszt, de mégis szükség van az első fecske bátorságára, hogy a többi fecske is meginduljon, üdvöz­löm az Önök csoportját, mint a tavasz­­első fecskéjét. Két petíciót elutasított a főváros igazol­ó-választmány­a A főváros igazoló-választmánya hétfőn délelőtt kezdte tárgyalni a községi választá­sok ellen benyújtott petíciókat. Az ülés ele­jén az elnöklő Csilléry András bejelentette, hogy Grossmann Mór összeférhetetlenségi bejelentést tett Klár Zoltán ellen, aki város­atya kora lám, 1928-ban 8000 pengő váltó­­kölcsönt vett­ fel a Községi Takarékpénztár­tól, amit nem fizetett m­eg. A bejelentés sze­rint Klár függőségi helyzetben és hitelszer­­ződéses viszonyban van a fővárossal. A be­jelentő összeférhetetlennek tartja Klárt azért, mert ,,az egyik városi házban lévő la­kás bérével tartozik“ és mert „hiányzik ma­gyar álllampolgársága“. A Klár mandátuma ellen benyújtott panaszt az adatok kivizsgá­lása után ősszel fogják, tárgyalni. Az igazolóválasztmány ezután elutasította Szabó Gyula ügyvédnek a petíciót, amelye­ket az összes kerületi választások ellen nyúj­tott be. Izgalmas vita volt a VI. kerületi vá­lasztás ellen beérkezett két petícióval kap­csolatban. Az egyiket Klór Zoltán, a VI. ke­rületi szabadságf­ront listavezetője nyújtotta be. A választási­ bizottság annak idején a szabadságfront híveinél 382 szelvényt nem talált megfelelőnek, mert a lakcímeket, a foglalkozást, az évszámot nem a választók írták alá. Az igazolóvála­sztmány szakértők­kel vizsgáltatta meg a szabadságb­ól!'! ajánlóíveit és a szakértők több mint kétszáz aláírást hamisnak találtak. Kiár Zoltán han­goztatta, hogy az igazolóválasztmány túl­lépte hatáskörét, amikor szakértők bevoná­sával a választási bizottság által nem is ki­fogásolt alláírásokat kifogásoltak és kérte, hogy a kifogásolt ajánlási szelvények tulaj­donosait hallgassák ki és ellenőrzőszakértőt küldjenek ki. Az igazolóválasztmány eluta­sította Klárák petícióját azzal, hogy az ügyészséghez teszi át az ajánlási íveket, mert olyan súlyos hamisítások történtek, amelyek megtorlásáról kell gondoskodni. A másik petíciót a VI. kerületi fronthar­cos párt nyújtotta be. Wagner Károly és tár­sai felszólalásukban előadják, hogy a párt, miután 360 ajánlás pótlására utasították, 557 pótajánlást nyújtott be. A pártot azon­ban nem engedték futni s nem tudják ma sem, hogy hány ajánlást nem fogadott el a bizottság. A felszólalás szerint az aláírások ellenőrzését végző detektívek sok esetben erőszakoskodtak , ezért azok ellen hivatali hatalommal való visszaélés miatt még a keddi nap folyamán feljelentést tesznek. Az igazolóválasztmány zárt tanácskozása után Csilléry felsorolta, hogy a párt ívein Irány hamisnak látszó, aláírást találtak s hogy öt­száz vol a kettős aláírások száma. W­agner Károly kérte,,, h­ogy valamennyi ajánlóját hallgassák ki, mint az igazoló­ választmány elutasított és kihirdette határozatát, amely­­szerint a petíciót elutasítja és az ajánlási íveket átteszi az ügyészséghez. Az igazoló­­választmány a többi petíciót kedd délelőtt 9 órakor fogja tárgyalni. Tars Tibor székfoglalója az Országos Filmegyesületben Hétfőn este a Fészek-klubban tartotta meg ezévi rendes közgyűlését az Országos Filmegyesület. Szokatlanul nagy számmal jelentek meg ezen a gyűlésen a tagok, ami­nek az a magyarázata, hogy új elnökséget és tisztikart választott az egyesület, amely egyúttal új címet is kapott. Országos Ma­gyar Film Egyesület-re változott a régi cím. Gál Béla bevezetője után Major Dezső tit­kár­a ismertette a zárószámadást. Ezután Tors Tibor országgyűlési képviselőt forma szerint is megválasztották — közfelkiáltás­sal és egyhangúlag­­ elnökké, Bingerth­­Jánost és Taubinger Zoltánt társelnökökké, Harsányi Zsoltot és Törzs Jenőt alelnö­­kökké, Gál Bélát ügyvezető alelnökké, Ma­jor Dezsőt titkárrá, Lohr Ferencet pénztár­nokká, Vásárhelyi Ferencet jogtanácsossá, Vándory Gusztávot, Stephanides Károlyt és Bárdy Ödönt számvizsgálókká. Megalakítot­ták a különböző szakosztályokat is. A tech­nikai szakosztály elnöke Székely István, titkára Eiben István lett. A dramaturgiai szakosztály elnökévé Hunyadi Sándort, tit­kárává Ciifra Gézát, a színészeti szakosztály elnökévé Gázon Gyulát, titkárává pedig Just Gyulát választották meg. A választ­mányi helyek betöltése után küldöttség ment az elnökké megválasztott Tors Ti­borért, akit megérkezésekor lelkes és hosz­­szantartó ovációkkal fogadtak. Tors Tibor nagyszabású beszéd keretében fejtette ki programját, köszönetet mondott megválasztásáért és ígéretet tett, hogy ezen a számára új terrénumon is, ha kell, har­cosan is, meg fog tenni mindent az egyesü­let és a filmügy igazáért. Ezután vázolta a legközelebbi teendőket, amelyek részint művészi, részint szociális jellegűek. Majd így folytatta: — A magyar fémgyártásban határozott fellendülés észlelhető, de ez még nem elég. .A gyártásnak sokkal nagyobb mértékben kell megindulnia. Elsősorban ki kell küszö­bölni a dezorganis­tságot. Ebben az egye­sületben kell tömöríteni mindazokat, akik­nek a magyar filmgyártáshoz bárminemű közük van. Minél erősebb az egyesület, annál könnyebben valósíthatók meg a cél­kitűzések. Hangoztatnom kell azonban, hogy a feladatra csakis azzal a feltétellel vállalkoztam, hogy az egyesület kizárólag művészi és szociális keretek között fog mű­ködni a jövőben is — semmiféle egyéb ter­­mészetű funkciót nem fogok teljesíteni. Ellenkező esetben missziómat megszűntnek kellene tekintenem. — A legelső teendő — folytatta beszédét Törs Tibor — a kollektív szerződés meg­valósítása. Ennek a keretében kell szabá­lyozni a különböző munkaerők jogviszo­nyát és azt a fontos kérdést, hogy magyar filmnél csakis ennek az egyesületnek a tagjai vállalhatnak bármiféle szerepet vagy közreműködést. A színészszövetséggel ez­­irányban megállapodás készül, amelynek egyik sarkalatos pontja: aki a színészek közül filmszerepet vállal, annak kötelessége a filmegyesületbe belépni. A kollektív szer­ződés a munkadíjak és a munkaidő kérdé­sét is szabályozni kívánja és egyaránt ho­norálni akarja a vállalkozó és az alkalma­zottak érdekeit. Okvetlenül rendezni kell a statisztakérdést is, hogy a balkáni nívó ezen a téren végleg eltűnjék. Statisztaelosztó­­intézményt fogunk létesíteni. A munka­adók és az alkalmazottak vitáit választott bíróságra fogjuk bízni. Követelésünk, hogy a külföldi vállalkozók a technikai poszto­kon magyar munkaerőket alkalmazzanak. Az egyesület a filmgyártás folyamatossága és rentabilitása érdekében minden tőle tel­hetőt el fog követni. Szükséges új műter­mek létesítése és a műtermi kiadások le­hető csökkentése. A magyar film vigalmi­­adó-mentessége tekintetében is igyekezni fogunk eredményt elérni. Törs Tibor beszédét a közgyűlés részt­vevői élénk tetszéssel honorálták.

Next