Magyar Hirlap, 1935. július (45. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

Kedd MEGHALT ARZ VEZÉREZREDES, a monarchia utolsó vezérkari irinöke Amikor Ferenci József 1916. november 51-én örök álomra hunyta le fáradt szemét, a világháború éppen klimaxához érkezett. Az orosz „gőzhenger“ maradandóan megbé­nult, nyugaton a Somme-csata bebizonyította, hogy a megmerevedett fronton mindaddig változtatni nem lehet, amíg vagy az egyik, vagy a másik részről valamely újabb, döntő jelentőségű tömegerő vagy technikai csoda nem érvényesül. Az entente számára szabadon állott még a nagy tömeg-átont: Amerika elhasználatlan emberözöne és itt volt még az eddig ki nem próbált technikai csoda: a tank, amely aztán végül is felőrölte a bátor német katonák ideg­erőit. A központi hatalmak számára újabb emberpótlék már nem volt várható és az ő technikai csodájuk, a tengeralattjáró, amely­­lyel Angliát akarták térdre kényszeríteni és Amerika esetleges csapatszállításait megaka­dályozni, máris túl gyengének bizonyult. Amikor­­V. Károly trónra került, bámula­tos éleslátással ismerte fel az új helyzet új követelményeit. Belátta, hogy még a ,,nibe­­lungi hűségnek“ is határt kell szabjon az önfenntartás ösztöne. Az egyén feláldozhatja magát a lovagias erények oltárán, a nemzeti létet még ilyen áron sem szabad kockáztatni. IV. Károlynak ehhez az új koncepciójához új emberekre volt szüksége úgy a belpolitiká­ban, mint a háború vezetésében. Conrad, a zseniális vezérkari főnök, a dolog természe­ténél fogva, nem képviselhette az új kurzust mert elkötelezte magét a német háborús célok mellé. IV. Károlynak tehát elsősorban a ve­zérkari főnök helyére kellett új embert állí­tania. Ez az új ember Arz Artur volt, aki már az orosz fronton, Limanovánál is jelen­tős stratégiai készségről tett tanúságot, majd Erdély felszabadításánál játszott Mackensen oldalán igen fontos szerepet. 1917. március 1-én vette át Arz Conrad ha­gyatékát a vezérkari főnökségben és ezt az állást töltötte be egészen 1918. november 3-ig amikor is IV. Károly, aki addig mint az osztrák-magyar haderők főparancsnoka sze­repelt, erről az állásáról lemondott és a maga helyébe Arzot nevezte ki az összes had-­­ erők főparancsnokává. Nem sokáig viselte Arz ezt a tisztséget, mert már három óra múlva lemondott és a maga helyébe Kövess tábornokot ajánlotta főparancsnoknak, csak éppen erről a kinevezésről nem lehetett Kö­­vesst értesíteni, aki Bécstől teljesen elvágva, valahol a Balkánon igyekezett a még ment­hetőt menteni és így az ő helyettesítésével mégis Arzot bízta meg továbbra is IV. Ká­roly. Nehéz hónapokon keresztül volt Arz a ve­zérkar főnöke és az ő nevéhez fűződik a monarchia harci frontjának legyengülése, egészen az összeomlásig. Az általánosan is­mert okoknál — az emberanyag kimerü­lése, a nyersanyagok kifogyása, az élelmi­szerek hiánya, az idegevő megroppanása — nem kell sokat magyarázkodnunk. Arz a Balkánt abszolúte mellékes harctérnek tartotta és Tisza István erőteljes követelésével szemben sem volt hajlandó ott tiszta helyzetet teremteni. Míglen aztán 1918 szeptemberében végzetesen kiderült, hogy a központi hatalmaknak éppen ott van az achilles-sarkuk, melynél az entente elvághatta az egész központi front idegéletét. Ha Arz­a— és a németek — idejében belátják, hogy nem szabad a Szalonikinél gyülekező entente erőket lebecsülniük, akkor aránylag könnyű­szerrel kitisztíthatták volna még idejében az egész Balkánt ettől a veszedelmes méreg­­anyagtól és nem kellett volna itt egész had­seregeket lekötve tartaniok, amikor ezekre a haderőkre másutt sokkal fontosabb szerep várt volna. A másik tévedése Arz tábornoknak az volt, hogy — megint csak a német hadvezetőség példájára — teljességgel lekicsinyelte a tank szerepét. Ne felejtsük el, hogy Benes m­. kir. honvédezredes volt az első a világháborúban, aki már 1915-ben bemutatott a bécsi közös hadügyminisztériumban egy teljesen harc­­képes tanktípust és ezt aztán — már­ Arz fő­nöksége idején — IV. Károlynak is bemu­tatták. Mivel azonban a németek ezt a harci eszközt, főként a megmerevedett frontokra való tekintettel nem értékelték, Arz el is ej­tette annak bevezetését. És most ne is gon­doljunk arra a végzetes szerepre, amelyet az entente tankjai 1917 novemberében, a cambray-i ütközetben és attól kezdve min­den harci akciójukban játszottak és végül döntően felidézték a háború végét; gondol­junk csak arra, hogy Ukrajnában, Romániá­ban és a Balkánon minő óriási embertöme­geket vett igénybe a helyőrségi szolgálat ellá­tása, holott ezek ott fölöslegesekké váltak volna, ha a tankokat használják fel,­­ mint ahogy ma látjuk, hogy Anglia óriási gyar­matbirodalmában néhány tank segítségével tartja fenn a rendőri szolgálatot. Ugyancsak hiba volt az is, hogy Arz be­avatkozott a monarchia politikai életébe, igaz, csupán mint felelőtlen tanácsadó, így például ő volt az, aki a leghatározottabban ellenszegült annak, hogy — Wekerle és Szurmay minden követelődzése és rimánko­­dása ellenére is — idejében visszaengedje a magyar csapatokat az olasz frontról a Bal­kán felől veszélyeztetett magyar határok vé­delmére. Memoárjaiban nyíltan megmondja, hogy az olasz frontról elsősorban a német-osztrák csapatokat akarta visszavonni, nehogy a vis­­­szaözönlő egyéb nemzetiségű csapatok veszé­lyeztessék Tirolt és Német-Ausztria egyéb ré­szeit. A harctéri helyzet következtében ekkor már csak a magyar csapatokra hárult a fel­adat, hogy az utánunk nyomuló olasz erők­kel szemben az utóvédharcokat felvegyék. Hozzájárult ehhez még a páduai szerződés szerencsétlen megfogalmazása is, amely mó­dot adott ■az olaszoknak arra, hogy egész megveretlen hadseregeket fogságukba ejthes­senek. Arznak minderre a memoárjaiban csak egy szava van: „Nem gondolhattunk arra, hogy az olaszok így fogják interpretálni a fegyver­szüneti szerződést...“ A továbbiakban Arz tábornok Károlyi Mihálynak miniszterelnökké kinevezését meg­gátolta akkor, amikor Tisza István ezt a megoldást ajánlotta. Arz. saját vallomása szerint ekkor a katonai diktatúra bevezeté­sét ajánlotta Magyarországon: — Nach meiner Ansicht wäre in Ungarn eine Militärdiktatur aufzurichten gewesen ... Ezt írta az 1924-ben, Bécsben megjelent memoárjaiban. Az összeomlás után Arz tábornok egy­­ideig az osztrák fővárosban élt. Már Bécsben tartózkodása idején súlyos nyomorba jutott Arz tábornok. Ausztria ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tábornok erdélyi születésű, tehát ma­gyar állampolgár volt, ennélfogva Ausztriától nem kaphat nyugdíjat. Végül Magyarorszá­gon hivatalosan is felvették a magyar ka­tonai nyugdíjasok listájára. A MOVE nevé­ben ugyan interpelláció hangzott el ez ügy­ben a magyar képviselőházban, de aztán Arz nagy háborús érdemeire való tekintet­­te­l, mégis csak engedélyezték számára a vezérezredesi nyugdíjat. így éldegélt utolsó éveiben a magyar fő­városban a volt főparancsnok és, mint kide­rült, nála is megismétlődött az „új földesúr" esete: rajongó magyarbaráttá lett, ami nem is volt nála nehéz feladat, mert hiszen a ma­gyar katona erényeit mindig is hangsúlyo­zottan elismerte és csak éppen a magyar po­litika célkitűzéseivel szemben voltak — erős német beállítottságánál fogva — súlyos aggá­lyai. A magyar föld csodálatos ereje, a ma­gyar levegő bűvös és rejtélyes varázsa nála is megtette a maga hatását. Az osztrák, sőt a nagynémet katona szíve az utolsó eszten­dőkben már megértette a magyar fájdalmat, a kemény katonaszívhez is közel férkőztek a magyar nemzeti ideálok nagy eszméi... Báró Arz kitűnő, sőt kemény katona volt, aki mint parancsnokló hadvezér is jól meg­állotta a helyét. Hogy mégis bekövetkezett a katasztrófa, annak oka főleg az akkori harctéri helyzet­ben keresendő, amelyen segíteni talán még az övénél nagyobb stratégiai talentum sem tudott volna. Supka Géza Báró dr Straussenburgi .4rz Artúr nyu­galmazott vezérezredes, hosszú és kínos ja* HIPLAD EOn SptäM Eliiii fil Ér** maradék-és divatáruháza IJ|^ UEKU VMkndrfissy-ut U a leépített filléres árusítását folytatja! liTtprimé crepedechine fül, 245-től | LenV®S20n .................fll'a 149 „ Organdi transparens .. fj||, 139 „ Crepon-mosó.............fill, 69 „ Strandkolmafi! Bűre* kis hibával .......fül. 65 szenvedés után, életének 79. évében, hétfőn délben hunyt el Budapesten. 1857 június 6-án született Nagyszebenben mint régi erdélyi szász nemesi család sarja. Ágostai evangélikus, magyar állampolgár. Érettségi vizsga után két évig jogot hallga­tott a kolozsvári egyetemen 1878-ban tény­leges hadnagy a 23. vadász-zászlóaljban. 1891-ben százados a vezérkarban. 1903-ban nőül veszi Thomkaházi Thomka Stefániát. 1904-ben születik Stefánia nevű leánya. 1927-ben a honvédség szolgálaton kívüli vi­szonyába helyezik A katonai Mária Teréziia-rend közép­­keresztes vitéze (1917). A Lipót-rend nagy­keresztese hdm. a kardokkal, a Lipót-rend elsőosztályú lovagja hdm., az elsőosztályú Vaskoronarend lovagja hdm., az elsőosz­­tályú katonai érdemkereszt tulajdonosa hdm. a kardokkal, a különös legfelsőbb el­­ismerés érmének tulajdono­sa holm. a kar­dokkal. A magyar főrendiház tagja (1917). Belső titkos tanácsos. A 23. Császári és ki­rályi vadászzászlóalj tulajdonosa. A kolozs­vári egyetem díszdokto­ra. A porosz Pour de Mérite-rend a cserfakoszorúval tulajdonosa. A porosz Vörös Sas-rend nagykeresztese. Az első- és másodosztályú vaskereszt tulajdo­nosa. A porosz 157. gyalogezred tulaj­donosa. 1935 július 2. 3 A „Karakán" repülőgép jugoszláv területen szállt le Rotter Lajos távirata szerencsés leszállásáról Hétfőn délben bejelentették a főkapi­tányságnak, hogy a Rotter Lajos 33 éves gépészmérnök, aki a Karakán nevű vitorlázó repülőgéppel vasárnap felszállt, eltűnt. Rotter vasárnap délben féltizenkettőkor re­­kordrepülése indult a Barakán­nal a Hár­­m­ashatárhegyről. Egy óra körül eltűnt a távolban és délután és este is hiába vártak róla jelentést. Az az aggodalom ébredt, hogy Roller Lajost vitorlázó repülőgépével valami baleset érte. A rendőri rádió értesí­tette az ország valamennyi csendőr- és rendőrállomását, hogyha a gép feltűnne, nyomban tegyenek jelentést. A Magyar Cserkész Szövetség vitorlázó­repülő-szakosztálya hétfő este hét óra után Rotter Lajostól táviratot kapott, amelyben Rotter Lajos közli, hogy vasárnap délután fél hat órakor a Temes partján lévő Szárcsa község mellett, jugoszláv területen leszállt „Karakóvi“ nevű gépével, a jugoszláv ható­ságok részéről semmi bántódás nem érte, igen szívélyesen siettek segítségére. Rotter Lajos 265 kilométert repült be, ami új or­szágos rekordot jelent. A sürgöny vétele után a külügyminiszté­rium diplomáciai úton intézkedett a gép megfelelő tárolásáról, hazaszállításáról és Rotter Lajos visszautazásáról is. Roller mérnök útja 265 km., ami magyar távol­sági rekordnak felel meg a motornélküli repülés terén. I Berenger kritikája a francia diplomáciáról Párizsból jelentik: Berenger, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, az Agence Economique et Financière-ben feltűnést keltő cikket írt, amely arra enged követ­keztetni, hogy a francia külpolitika felfo­gása az új angol diplomáciai módszerek kérdésében bizonyos módosuláson megy át. A francia sajtó egy része talán nagyobb megértést tanúsíthatna Anglia iránt az angol —német tengerészeti egyezmény kérdésében — írja a cikk. — Az a meglepetés, amely nálunk a londoni megegyezés nyomán mu­tatkozott, nem annyira az angol külpoli­tikai irány változását, mint inkább azt bi­zonyítja, hogy mi rendkívül hajlamosak vagyunk a félreértésekben kéjelegni. Sem a stresai, sem a londoni nyilatkozatok nem tiltották el Angliát attól, hogy a né­metekkel előzetesen tengerészeti egyez­ményre léphessen, amint Franciaországnak ,s jogában volt a Szovjettel megegyezni és Olaszországnak is jogában áll . Afrikában külön cselekedni. A három stresai hatalom csak arra kötelezte magát, hogy cselekvés előtt kikéri egymás véleményét, nem pedig arra, hogy nem is fog cselekedni. Anglia június 7-én részletes jegyzékben kért tőlünk véleményt. Mi csupán június 17-én válaszoltunk és válaszunk csak halo­gatás volt. Erre Anglia úgy vélte, hogy meg kell ra­gadnia az alkalmat és korlátoznia kell a német tengeri haderőt. Hol van itt az árulás, a pálfordulás és a ki­fogásolható magatartás. Mi ezért a magatartásért megorroltunk. Diplomatikus eljárás volt-e ez részünkről? A francia kormány átértette a helyzetet. Lovainak több a hidegvére, semhogy rossz hangulatnak engedett volna és talán mi magunk se­m­ vagyunk teljesen gáncsnél­küliek, mi, akik legjobb barátaink szemé­ben is szálkákat keresünk. Talán hosszú esztendők óta mi is idegessé tettük Angliát azzal az örökös rögeszmével, hogy vala­mennyi kérdést össze kell kapcsolni, anél­kül azonban, hogy egyetlenegy kérdést is megoldáshoz segítettünk volna. Csoda-e ha módszereink eredménytelenségének láttára az angolok más módszerekhez nyúltak? Ismerjük el tehát, hogy az angolok jó­szándékkal járnak el és igyekezzünk utánozni őket, térjünk át a közvetítés nélküli diplomáciai cselekvésre, mert csak ez méltó az erős és reálpolitikát folytató Franciaországhoz. Repülőgépen 57 g­i­t a­z ?­fí, m­in­t-­ h­a k­lub főter­ben ülne! j—nt­MBspufc AI A­URT, VÁCI V­1 ■ J­U­SO­&S8

Next