Magyar Hirlap, 1935. szeptember (45. évfolyam, 198-222. szám)
1935-09-01 / 198. szám
Vasárnap ES NEGIS AD frila: FELESDY GÉZA Küszöbön áll a diktatúra, a diktatúrának egyik vagy másik formája: sokáig vagy legalább néhány hónapon át ez volt a prognózis Franciaország jövőjéről. Csak a diktátor személyét illetően tértek el egymástól a jóslatok. Talán a nyolcvanéves Péteri tábornagy, gyönyörű római arcélével, gyönyörű jóhiszeműségével, de ami az egyebeketilleti, a problémáknak mégis csak túlnagy leegyszerűsítésével. Vagy egy triumvirátus, amelynek adva volt a három tagja: Tardieu, a francia alkotmány revíziójának régi hirdetője, Chiappe, mint a párizsi rendőrség és a párizsi jómódú polgárság kedvence, azután Weygand tábornok, a volt vezérkari főnök, Franciaország alighanem legnagyobb katonája a háború alatt és egy más irányokban is finom intelligencia ... De a kombinációk nem álltak meg ezen a ponton. Hiszen itt volt még De la Rocque ezredes, a sokszorosan dekorált és méltán dekorált tiszt, egy régi, tiszta név tiszta örököse, valaki, akiben valóban sok a személyi szuggesztivitás, és valaki, aki mögött ott áll a Tűzkereszt országszerte megszervezett organizációja. Akiknek pedig nem kellett egyik jobboldali kombináció sem, azok válogathattak a baloldali kombinációk között. Már ami a diktatúra berendezésének módját és a diktátor személyét illeti. ♦ És erre: mi történt? A Tűzkereszt vezére közzétett egy olyan programot, amelyet nyugodtan elfogadhat mindenki a baloldalon is. A rend, a nyugalom, a fejlődés földje legyen Franciaország, a parlamentáris alapon. A család békéje legyen a társadalmi béke alapja, a vágyoni biztonsága legyen a politikai biztonság alapja, a békülékenység szellemében egyenlítődjenek ki azellentétes nézetek, a parlamentarizmus keretei között. Szűnjenek meg azok az ellentétek, amelyek elválasztják a politikai pártokat és eszméljenek fel a politikai pártok arra, hogy voltaképpen mindannyian ugyanazt akarják. Franciaország békéjét, a francia nép nyugalmát, a francia munka boldogulását ... Vájjon ki tiltakozhatnék az ilyen célkitűzés ellen, amikor ez a célkitűzés újból és újból hangsúlyozza, hogy a francia történet meneténél fogva csak a demokrácia és csak a parlamentarizmus eszközeivel szabad az így kitűzött célok felé közeledni. És mi történt a szélsőbal részéről? Franciaország képviselői a Komintern moszkvai tanácskozásain ezt az utasítást kapták, mivel Franciaországról nem tételezhető fel, hogy offenzív háborút kezdene és mivel a defenzív háború természetes joga, természetes kötelessége minden népnek, a francia kommunisták tartoznak példásan eleget tenni katonai kötelességeiknek és tartoznak példásan engedelmeskedni tisztjeiknek. Miután a fegyelem minden katonai siker alapja és miután a vörös hadsereg Oroszországban szintén már a tisztek feltétlen tekintélyének alapjára helyezkedett, elfeledve azokat az időket, amikor voltak még katonatanácsok és más ilyen fegyelmi szempontból káros intézmények. A francia kommunisták mutassák meg a hadsereg kötelékében is, hogy tudják teljesíteni és akarják teljesíteni kötelességeiket. Vagy például azt kellene hinni, hogy a francia kommunista párt az ipari munkásosztály érdekeit akarja egyoldalúan szolgálni, elsősorban az élelmiszerek árának leszorításával minél alacsonyabb színvonalra... De mit mond ezzel szemben a francia kommunista párt legújabb kiáltványa? Hibává bélyegzi, hogy a kormány nem tartja elég magas színvonalon a búza és a rozs árát. Hibáztatja, hogy a tejet és a bort túl alacsony áron kénytelenek eladni a francia kisgazdák. Legalább a termelési költségeket és a megélhetési minimumot biztosítani kell minden kisgazda számára, hirdetik a francia kommunisták, tehát azt követelik, hogy a kormány vegye át azonnal az új termés egy részét, mert csak így lehet biztosítani a méltányos árakat az új termés másik részének. És mi történjék azokkal, akik kényszerűségből már eladták búzájukat vagy más terményüket olyan áron, amely nem fedezi a termelési költségeket? Ezek számára szavazzon meg a kamara egymilliárd frankot kárpótlásul és gondoskodjék arról, hogy a milliárd valóban az igényjogosultak kezébe kerüljön, méltányos és igazságos felosztási kulcs szerint. Honnan kerüljön elő a fedezet? Ebben a tekintetben sincs az érdekesség Híjján a kommunista párt javaslata. A félmillió franknál nagyobb vagyonok progresszív adóztatása adná meg a pénzügyi alapot... Mert az 500.000 frank határáig a francia kommunisták most már hajlandóak elismerni a polgári vagyont. Ez mégis csak 115.000 aranypengő. És így a francia kommunisták új álláspontja az elismert és biztosított vagyoni minimum tekintetében nagy fordulatot jelent a régi állásponthoz képest. * Vájjon taktika-e csupán az engedményeknek ez a hosszú sora és az egyéb engedmények még hosszabb sora a francia kommunisták részéről? A kérdés talán nem is lényeges. Vannak olyan követelések, amelyeket nagyon nehéz viszszavonni, ha egyszer már felállították azokat. És vannak olyan engedmények, amelyeket nem kevésbé nehéz meg nem történtekké tenni, ha egyszer már beidegződtek. Főleg bajos meg nem történtté tenni az ünnepélyes fogadalmat a demokráciára. Amely szerint addig, ameddig veszélyben forog a demokrácia rendszere, a francia kommunisták tartoznak minden más szempont alárendelésével odaállani a demokratikus pártok tellé. Békésen, amíg lehet és a barrikádokon, ha kell... Barrikádokra vinni egy pártot a demokrácia megvédése végett és másnap barrikádokra vinni ugyanazt a pártot a demokrácia ellen, — ez mégis csak túlontúl kockázatos tömeglélektani kísérlet volna. Ha már Thorez és társai így feleskették híveiket a demokráciára, akkor holnapután aligha mozgósíthatják a mögéjük sorakozott tábort a szélsőbaloldali diktatúra nevében a demokrácia ellen. * Szóval az állítólagos és annyiszor kihangsúlyozott diktatúra-veszély után Franciaországban ma újból a demokrácia alapján áll — minden politikai hadsereg. Legfeljebb a politikai vezérek között akad még néhány, aki egy másféle megoldásról ábrándozik. De a Tűzkereszt szervezetei és csapatai ugyanúgy fogadalmat tettek a demokrácia megőrzésére és megvédésére, mint a kommunista párt sejtjei... És a Pálfordulás alighanem őszinte. A szélsőbal és a szélsőjobb tapasztalatból egyformán felismerte: az ország és a nép kompakt többségével kerül szembe az, aki a demokrácia rendszerét akarja megingatni. Szakítani a demokrácia rendszerével azért, mert ettől a rendszertől — legalább az országok egy részében — csakugyan elválaszthatatlan a panamák bizonyos foka? Az olyan ország, ahol sokféle oknál fogva nem tudnak szakítani a korrupció és a panama rendszerével, egész bizonyosan még tovább csúszik lefelé a korrupció és a panama lejtőjén akkor, ha a sajtószabadság és a politikai szabadság ezerszemű ellenőrzése nem érvényesül többé. A diktatúra rendszere az ellenőrzés hiányát, vagy legalább az ellenőrzés eszközeinek nagyfokú redukálását jelenti. Tehát mégsem a legjobb biztosíték a korrupció és a panama haladéktalan kiirtására. Egy nép, egy párt, egy vezér. Más út és más mód nincsen arra, hogy egy ország nagy válságok idején, főleg háború idején, érvényesíteni tudja nemzeti céljait és nemzeti érdekeit... Ez az érv hatásos lehetett más népeknél, de a francia nép nem felejtette el: 1914 és 1918 között sok párt, sok vezér volt Franciaországban és a háború igazi győztese mégis csak a francia köztársaság. Éppen azért, mert a háborús évek alatt is volt sok párt, volt sok politikai vezér, volt kritikai szabadság és volt sajtószabadság. És mert ez az egyetlen igazi út a győzelem felé ... A nemzeti lét nagy sorskérdése: az ilyen érvet nem lehet Franciaországban kijátszani az „egy párt, egy vezér“ rendszere mellett. Mivel mindenki jól emlékszik, a háborút nem az az ország nyerte meg, ahol Ludendorff tábornok volt az „egy vezér“. A háborút megnyerte Franciaország, ahol végül a legfélelmesebb, a legkíméletlenebb kritikus, Clemenceau, került a kormány élére. És a háborút megnyerte Anglia, körülbelül akkor és körülbelül azzal, hogy a kormány nem merte folytatni az ellenállást a Morning Post félelmetes katonai levelezőjének, Repington ezredesnek egyre ismételt támadásaival szemben, és elfogadta Repington egyre élesebben — mindig nyomtatásban — ismételt tanácsait. Vagy inkább követeléseit.• Szóval átmeneti hullámnak bizonyult Franciaországban a diktatúra népszerűsége és a hajlamosság az „egy párt, egy vezér“ rendszerének elfogadása felé. Ma már azt a vádpontot sem nagyon emlegetik, hogy a kamara túl gyakran buktatja meg a kormányokat. Mivel kiderült: a kamarában egészséges ösztönök mozdulnak meg akkor is, ha nem mindig a józan mérlegelések érvényesülnek... Vajjon nem volt-e helyes, hogy Flandin és Bouisson kormányától megtagadta a kamara azt a széleskörű pénzügyi fölhatalmazást, amelyet megadott Pierre Laval harmadik kormányának? Ma már bizonyos: az ellenállások aránylagos lefokozódása a kegyetlen pénzügyi rendszabályokkal szemben Laval személyes sikere. Az ellenállás sokkal hevesebb lett volna, ha a kormány élén olyan, a nagytőkével eljegyzett politikus áll, mint Flundin. Aki ugyan jóhiszeműen jegyezte mei magát a nagytőkével, de azért a kisemberek szemében gyanússá vált. Ugyanígy hevesebb lett volna az ellenállás akkor, ha Bouisson adja ki a szigorú és kíméletlen pénzügyi szükségrendeleteket. A szocialisták a tőlük elszakadt, velük szemben hitehagyott renegátot látták volna benne. És hiába: Bouisson nagy vagyont örökölt, mint többszörös milliomos lett először szocialista képviselővé, tehát a kis keresetek megnyirbálását nem könnyű szívvel fogadták volna el részéről a kisemberek. Az ilyen feladat elvégzésére mégis csak a „Péter gyerek“ volt a legalkalmasabb. A falusi levélhordó fia, aki mezítláb indult el a politikai érvényesülés után. Akármerre vitt is azontúl a „mezítlábas Péter“ útja, benne nem látnak ellenséget a kisemberek. Közülük került ki, közéjük tartozik most is, hiába szerzett vagyont és kastélyt, hiába van már grófi veje... A kisember letörölhetetlen bélyege rajta ül Laval megjelenésén, öltözködésén, beszédmódján, gondolkodásán. Laval egész emberi mivolta szerint olyan valaki, akiről nem lehet elhinni, hogy a kisemberekre hárítson súlyos áldozatokat addig, amíg ennek a kikerülésére van akármiféle más mód és lehetőség. Ha a most már száznál több pénzügyi szükségrendelet végrehajtása enynyire simán történhetett meg, akkor ebben nagy része van annak a cipőszabásnak, amilyent csak olyan ember hord, aki sokáig járt mezítláb ... A francia kamara sok kormányt buktatott. De végül megtalálta azt az embert, aki a legalkalmasabb volt keservesen nehéz rendszabályok aránylag sima érvényesítésére. Szárnyatlan, de tiszta józanságával és azért, mert a szegény sorból felszármazottság emlékeit nem akarta, nem tudta letörölni magáról. Floridin talán forradalmat provokált volna azokkal a rendszabályokkal, amelyeket Laval kezéből szinte ellenállás nélkül, vagy aránylag kevés ellenállással fogadtak el a kisemberek. Az ilyen eredményért talán mégis csak érdemes volt néhány kormányt megbuktatni Olyan gyors egymásutánban, olyan kevés idő elvesztésével, mint a kamara teljes III. Napóleon császársága, amely lé ^ ^0 színváltással, további lépés a tökéletes rádió felé. Ezzel az 555-ös Orion rádiónál négy hullámsáv összes állomásait lehet kényelmesen elérni ORIO M-555 Minden Orion rádiókereskedőnél kapható Ha érdeklik a fenti készülékek forduljon bizalommal hozzánk. Lakásán szakszerűen bemutattuk M ORVAI BÁsdló Budapest, VII., Erzsébet körút 40. Telefon 34-3-64. BEMUTATÁS CSERE RÉSZLET rádiószaküzlet IMOIVwElfin. uaci u. 23. lé nyegileg mégis csak és mindvégig diktatúra volt: elvitte Franciaországot Szedánig. A demokrácia pedig másfél év alatt számolta fel az elvesztett háború hagyatékát, visszaszerezte nem csupán Elzász-Lotharingiát, de azontúl még Párizs vezető szerepét az európai politikában és hajlékony elaszticitással tudja védeni ezt a pozíciót másfél évtized óta... Azonkívül Párizs újból a Villé Lumiere lett a Fény városa, a világ szellemi életének egyik centruma. Mivel a szellemi élet előretöréséhez szabadság kell, megint szabadság, újból szabadság. Jacques Bainville érdekes, okos, de elfogult könyve szerint botránytól botrányig szalad a harmadik köztársaság története, amelynek minden nagy fordulópontja egy kínos „affaire“. Ez igaz és mégsem bizonyít semmit a harmadik köztársaság ellen. Opportet, ut fiant scandala — Franciaországra nézve megáll a híres mondás. A királyságra és a császárságra csakúgy, mint a köztársasági rendszerre. A különbség ott van, hogy a diktatúrák és a féldiktatúrák — nem engedik kirobbanni a botrányukat, amelyeknek mérgező anyaga így hosszú időkre megfertőzi az állam organizmusát. Míg a köztársasági demokrácia történetének menetében mindig újból fordulópontokká lesznek az erélyes felszámolások ... Heves, de rövid lázroham, amely megtisztítja a szervezetet: ez mégis csak jobb, mint egy elfojtott botrány vagy affaire hosszú, alattomos lappangása. ♦ Selejtes emberanyag irányítja a politikát a harmadik köztársaság hibájából — így hangzott a szélsőjobb szigorú vádja a Stavisky-ügy másnapján, a diktatúra-hangulat idején. És csakugyan, a harmadik köztársaság vezérei között sok volt a selejtes ember. Például Gambetta, aki Szedán után megszervezte az ellenállást, de nem akkor érte őt golyó. Vagy Thiers, aki barátnőjének gazdag lányával kötött házasságot és azután „három felesége“ él-ENOKRACIA... Belvárosi Leányinternátus Budapest, IV., Vaci ucca Rt. Eler.'J és középiskolet tanulta, részére. Német óvoda. Prospektus. HIPLAP 1935 szeptember 9. 3 IMIK & ÜT 178.« * n 1