Magyar Hirlap, 1935. szeptember (45. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

Vasárnap ES NEGIS AD frila: FELESDY GÉZA Küszöbön áll a diktatúra, a diktatúrá­nak egyik vagy másik formája: sokáig vagy legalább néhány hónapon át ez volt a prognózis Franciaország jövőjé­ről. Csak a diktátor személyét illetően tértek el egymástól a jóslatok. Talán a nyolcvanéves Péteri tábornagy, gyö­nyörű római arcélével, gyönyörű jó­hiszeműségével, de ami az egyebeket­­illeti, a problémáknak mégis csak túl­nagy leegyszerűsítésével. Vagy egy tri­umvirátus, amelynek adva volt a három tagja: Tardieu, a francia alkotmány re­víziójának régi hirdetője, Chiappe, mint a párizsi rendőrség és a párizsi jómódú polgárság kedvence, azután Weygand tábornok, a volt vezérkari főnök, Fran­ciaország alighanem legnagyobb kato­nája a háború alatt és egy más irá­nyokban is finom intelligencia ... De a kombinációk nem álltak meg ezen a ponton. Hiszen itt volt még De la Rocque ezredes, a sokszorosan de­korált és méltán dekorált tiszt, egy régi, tiszta név tiszta örököse, valaki, akiben valóban sok a személyi szuggesztivitás, és valaki, aki mögött ott áll a Tűz­­kereszt országszerte megszervezett orga­nizációja. Akiknek pedig nem kellett egyik jobboldali kombináció sem, azok válogathattak a baloldali kombinációk között. Már ami a diktatúra berendezé­sének módját és a diktátor személyét il­leti. ♦ És erre: mi történt? A Tűzkereszt ve­zére közzétett egy olyan programot, amelyet nyugodtan elfogadhat min­denki a baloldalon is. A rend, a nyuga­lom, a fejlődés földje legyen Francia­­ország, a parlamentáris alapon. A csa­lád békéje legyen a társadalmi béke alapja, a vágyoni biztonsága legyen a politikai biztonság alapja, a békülékeny­­ség szellemében egyenlítődjenek ki az­­ellentétes nézetek,­­ a parlamentariz­mus keretei között. Szűnjenek meg azok az ellentétek, amelyek elválasztják a politikai pártokat és eszméljenek fel a politikai pártok arra, hogy voltakép­pen mindannyian ugyanazt akarják. Franciaország békéjét, a francia nép nyugalmát, a francia munka boldogulá­sát ... Vájjon ki tiltakozhatnék az ilyen cél­kitűzés ellen, amikor ez a célkitűzés új­ból és újból hangsúlyozza, hogy a fran­cia történet meneténél fogva csak a de­mokrácia és csak a parlamentarizmus eszközeivel szabad az így kitűzött célok felé közeledni. És mi történt a szélsőbal részéről? Franciaország képviselői a Komintern moszkvai tanácskozásain ezt az utasítást kapták, mivel Franciaországról nem té­telezhető fel, hogy offenzív háborút kez­dene és mivel a defenzív háború termé­szetes joga, természetes kötelessége min­den népnek, a francia kommunisták tar­toznak példásan eleget tenni katonai kö­telességeiknek és tartoznak példásan en­gedelmeskedni tisztjeiknek. Miután a fegyelem minden katonai siker alapja és miután a vörös hadsereg Orosz­országban szintén már a tisztek feltétlen tekintélyének alapjára helyezkedett, el­feledve azokat az időket, amikor­­ vol­tak még katonatanácsok és más ilyen fegyelmi szempontból káros intézmé­nyek. A francia kommunisták mutassák meg a hadsereg kötelékében is, hogy tudják teljesíteni és akarják teljesíteni kötelességeiket. Vagy például azt kellene hinni, hogy a francia kommunista párt az ipari munkásosztály érdekeit akarja egyolda­lúan szolgálni, elsősorban az élelmisze­rek árának leszorításával minél alacso­nyabb színvonalra... De mit mond ez­zel szemben a francia kommunista párt legújabb kiáltványa? Hibává bélyegzi, hogy a kormány nem tartja elég magas színvonalon a búza és a rozs árát. Hi­báztatja, hogy a tejet és a bort túl ala­­csony áron kénytelenek eladni a francia kisgazdák. Legalább a termelési költsé­geket és a megélhetési minimumot biz­tosítani kell minden kisgazda számára,­­ hirdetik a francia kommunisták, te­hát azt követelik, hogy a kormány vegye át azonnal az új termés egy részét, mert csak így lehet biztosítani a méltányos árakat az új termés másik részének. És mi történjék azokkal, akik kényszerű­ségből már eladták búzájukat vagy más terményüket olyan áron, amely nem fe­dezi a termelési költségeket? Ezek szá­mára szavazzon meg a kamara egymil­­liárd frankot kárpótlásul és gondoskod­jék arról, hogy a milliárd valóban az igényjogosultak kezébe kerüljön, méltá­nyos és igazságos felosztási kulcs sze­rint. Honnan kerüljön elő a fedezet? Ebben a tekintetben sincs az érdekesség Híjján a kommunista párt javaslata. A félmillió franknál nagyobb vagyonok progresszív adóztatása adná meg a pénzügyi ala­pot... Mert az 500.000 frank határáig a francia kommunisták most már haj­landóak elismerni a polgári vagyont. Ez mégis csak 115.000 aranypengő. És így a francia kommunisták új álláspontja az elismert és biztosított vagyoni minimum tekintetében nagy fordulatot jelent a régi állásponthoz képest. * Vájjon taktika-e csupán az engedmé­nyeknek ez a hosszú sora és az egyéb­ engedmények még hosszabb sora a fran­cia kommunisták részéről? A kérdés ta­lán nem is lényeges. Vannak olyan kö­vetelések, amelyeket nagyon nehéz visz­szavonni, ha egyszer már felállították azokat. És vannak olyan engedmények, amelyeket nem kevésbé nehéz meg nem történtekké tenni, ha egyszer már be­­idegződtek. Főleg bajos meg nem tör­téntté tenni az ünnepélyes fogadalmat a demokráciára. Amely szerint addig, ameddig veszélyben forog a demokrácia rendszere, a francia kommunisták tar­toznak minden más szempont alárende­lésével odaállani a demokratikus pártok t­ellé. Békésen, amíg lehet és a barriká­­dokon, ha kell... Barrikádokra vinni egy pártot a de­mokrácia megvédése végett és másnap barrikádokra vinni ugyanazt a pártot a demokrácia ellen, — ez mégis csak tú­lontúl kockázatos tömeglélektani kísér­let volna. Ha már Thorez és társai így feleskették híveiket a demokráciára, ak­kor holnapután aligha mozgósíthatják a mögéjük sorakozott tábort a szélsőbal­oldali diktatúra nevében a demokrácia ellen. * Szóval az állítólagos és annyiszor ki­hangsúlyozott diktatúra-veszély után Franciaországban ma újból a demokrá­cia alapján áll — minden politikai had­sereg. Legfeljebb a politikai vezérek kö­zött akad még néhány, aki egy másféle megoldásról ábrándozik. De a Tűz­kereszt szervezetei és csapatai ugyanúgy fogadalmat tettek a demokrácia megőr­zésére és megvédésére, mint a kommu­nista párt sejtjei... És a Pálfordulás alighanem őszinte. A szélsőbal és a szél­sőjobb tapasztalatból egyformán felis­merte: az ország és a nép kompakt több­ségével kerül szembe az, aki a demokrá­cia rendszerét akarja megingatni. Szakítani a demokrácia rendszerével azért, mert ettől a rendszertől — leg­alább az országok egy részében — csak­ugyan elválaszthatatlan a panamák bi­zonyos foka? Az olyan ország, ahol sok­féle oknál fogva nem tudnak szakítani a korrupció és a panama rendszerével, egész bizonyosan még tovább csúszik le­felé a korrupció és a panama lejtőjén akkor, ha a sajtószabadság és a politikai szabadság ezerszemű ellenőrzése nem érvényesül többé. A diktatúra rendszere az ellenőrzés hiányát, vagy legalább az ellenőrzés eszközeinek nagyfokú reduká­lását jelenti. Tehát mégsem a legjobb biztosíték a korrupció és a panama ha­ladéktalan kiirtására. Egy nép, egy párt, egy vezér. Más út és más mód nincsen arra, hogy egy or­szág nagy válságok idején, főleg háború idején, érvényesíteni tudja nemzeti cél­jait és nemzeti érdekeit... Ez az érv ha­tásos lehetett más népeknél, de a fran­cia nép nem felejtette el: 1914 és 1918 között sok párt, sok vezér volt Francia­országban és a háború igazi győztese mégis csak a francia köztársaság. Éppen azért, mert a háborús évek alatt is volt sok párt, volt sok politikai vezér, volt kritikai szabadság és volt sajtószabad­ság. És mert ez az egyetlen igazi út a győzelem felé ... A nemzeti lét nagy sorskérdése: az ilyen érvet nem lehet Franciaországban kijátszani az „egy párt, egy vezér“ rend­szere mellett. Mivel mindenki jól emlék­szik, a háborút nem az az ország nyerte meg, ahol Ludendorff tábornok volt az „egy vezér“. A háborút megnyerte Fran­ciaország, ahol végül a legfélelmesebb, a legkíméletlenebb kritikus, Clemenceau, került a kormány élére. És a háborút megnyerte Anglia, körülbelül akkor és körülbelül azzal, hogy a kormány nem merte folytatni az ellenállást a Morning Post félelmetes katonai levelezőjének, Repington ezredesnek egyre ismételt tá­madásaival szemben, és elfogadta Re­pington egyre élesebben — mindig nyom­tatásban — ismételt tanácsait. Vagy in­kább követeléseit.­­• Szóval átmeneti hullámnak bizonyult Franciaországban a diktatúra népszerű­sége és a hajlamosság az „egy párt, egy vezér“ rendszerének elfogadása felé. Ma már azt a vádpontot sem nagyon emle­getik, hogy a kamara túl gyakran buk­tatja meg a kormányokat. Mivel kide­rült: a kamarában egészséges ösztönök mozdulnak meg akkor is, ha nem min­dig a józan mérlegelések érvényesül­nek... Vajjon nem volt-e helyes, hogy Flan­­din és Bouisson kormányától megtagadta a kamara azt a széleskörű pénzügyi föl­hatalmazást, amelyet megadott Pierre Laval harmadik kormányának? Ma már bizonyos: az ellenállások aránylagos le­­fokozódása a kegyetlen pénzügyi rend­szabályokkal szemben Laval személyes sikere. Az ellenállás sokkal hevesebb lett volna, ha a kormány élén olyan, a nagy­tőkével eljegyzett politikus áll, mint Flundin. Aki ugyan jóhiszeműen jegyezte m­ei magát a nagytőkével, de azért a kis­­emberek szemében gyanússá vált. Ugyan­így hevesebb lett volna az ellenállás ak­kor, ha Bouisson adja ki a szigorú és kíméletlen pénzügyi szükségrendeleteket. A szocialisták a tőlük elszakadt, velük szemben hitehagyott renegátot látták volna benne. És hiába: Bouisson nagy vagyont örökölt, mint többszörös mil­liomos lett először szocialista képvise­lővé, tehát a kis keresetek megnyirbá­lását nem könnyű szívvel fogadták volna el részéről a kisemberek. Az ilyen feladat elvégzésére mégis csak a „Péter gyerek“ volt a legalkalma­sabb. A falusi levélhordó fia, aki mezít­láb indult el a politikai érvényesülés ut­án. Akármerre vitt is azontúl a „mezít­lábas Péter“ útja, benne nem látnak el­lenséget a kisemberek. Közülük került ki, közéjük tartozik most is, hiába szer­zett vagyont és kastélyt, hiába van már grófi veje... A kisember letörölhetetlen bélyege rajta ül Laval megjelenésén, öl­tözködésén, beszédmódján, gondolkodá­sán. Laval egész emberi mivolta szerint olyan valaki, akiről nem lehet elhinni, hogy a kisemberekre hárítson súlyos ál­dozatokat addig, amíg ennek a kikerülé­sére van akármiféle más mód és lehető­ség. Ha a most már száznál több pénz­ügyi szükségrendelet végrehajtása eny­­nyire simán történhetett meg, akkor eb­ben nagy része van annak a cipő­szabás­nak, amilyent csak olyan ember hord, aki sokáig járt mezítláb ... A francia kamara sok kormányt buk­tatott. De végül megtalálta azt az em­bert, aki a legalkalmasabb volt keserve­sen nehéz rendszabályok aránylag sima érvényesítésére. Szárnyatlan, de tiszta józanságával és azért, mert a szegény sorból felszármazottság emlékeit nem akarta, nem tudta letörölni magáról. Floridin talán forradalmat provokált volna azokkal a rendszabályokkal, ame­lyeket Laval kezéből szinte ellenállás nélkül, vagy aránylag kevés ellenállás­sal fogadtak el a kisemberek. Az ilyen eredményért talán mégis csak érdemes volt néhány kormányt megbuktatni Olyan gyors egymásutánban, olyan ke­vés idő elvesztésével, mint a kamara telje­s III. Napóleon császársága, amely lé­ ^ ^0 színváltással, további lépés a töké­letes rádió felé. Ezzel az 555-ös Orion rádiónál négy hullámsáv összes állo­másait lehet kényelmesen elérni ORIO M-555 Minden Orion rádiókereskedőnél kapható Ha érdeklik a fenti készülékek forduljon bizalommal hozzánk. Lakásán szakszerűen bemutattuk M ORVAI BÁsdló Budapest, VII., Erzsébet­ körút 40. Telefon 34-3-64. BEMUTATÁS CSERE RÉSZLET rádiószaküzlet IMOIVwElf­­­in. uaci u. 23. lé­ nyegileg mégis csak és mindvégig dik­tatúra volt: elvitte Franciaországot Sze­­dánig. A demokrácia pedig másfél év alatt számolta fel az elvesztett háború hagyatékát, visszaszerezte nem csupán Elzász-Lotharingiát, de azontúl még Párizs vezető szerepét az európai politi­kában és hajlékony elaszticitással tudja védeni ezt a pozíciót másfél évtized óta... Azonkívül Párizs újból a Villé Lumiere lett a Fény városa, a világ szellemi életének egyik centruma. Mi­vel a szellemi élet előretöréséhez sza­badság kell, megint szabadság, újból szabadság.­­ Jacques Bainville érdekes, okos, de elfogult könyve szerint botránytól bot­rányig szalad a harmadik köztársaság története, amelynek minden nagy for­dulópontja egy kínos „affaire“. Ez igaz és mégsem bizonyít semmit a harmadik köztársaság ellen. Opportet, ut fiant scandala — Franciaországra nézve megáll a híres mondás. A királyságra és a császárságra csakúgy, mint a köztársasági rendszerre. A különbség ott van, hogy a diktatúrák és a féldiktatú­­rák —­ nem engedik kirobbanni a bot­rányukat, amelyeknek mérgező anyaga így hosszú időkre megfertőzi az állam organizmusát. Míg a köztársasági de­mokrácia történetének menetében min­dig újból fordulópontokká lesznek­­ az erélyes felszámolások ... Heves, de rövid lázroham, amely megtisztítja a szervezetet: ez mégis csak jobb, mint egy elfojtott botrány vagy affaire hosszú, alattomos lappangása. ♦ Selejtes emberanyag irányítja a po­litikát a harmadik köztársaság hibájá­ból — így hangzott a szélsőjobb szi­gorú vádja a Stavisky-ügy másnapján, a diktatúra-hangulat idején. És csak­ugyan, a harmadik köztársaság vezérei között sok volt a selejtes ember. Pél­dául Gambetta, aki Szedán után meg­szervezte az ellenállást, de­­ nem akkor érte őt golyó. Vagy Thiers, aki barát­nőjének gazdag lányával kötött házas­ságot és azután „három felesége“ él-ENOKRACIA... Belvárosi Leányinternátus Budapest, IV., Vaci ucca Rt. Eler.'J és középisko­­let tanulta, részére. Német óvoda. Prospektus. HIPLAP 1935 szeptember 9. 3 IMIK & ÜT 178.« * n­ 1

Next