Magyar Hírlap, 1968. október (1. évfolyam, 139-169. szám)
1968-10-01 / 139. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1968. OKTÓBER 1. KEDD Bonn: A müncheni egyezmény „nem kezdettől érvénytelen” A müncheni egyezmény aláírásának évfordulóján Günter Diehl államtitkár, az NSZK kormányának szóvivője kijelentette: az egyezmény kényszer alatt jött létre, s ezért nem érvényes, a bonni kormány azonban úgy véli, hogy egy egyezmény, amelyen négy aláírás szerepel, nem lehet kezdettől fogva érvénytelen. Ezt a kérdést csak jogi alapon lehetne eldönteni, nem pedig politikai alapon. Az NSZK kormánya a müncheni egyezmény alapján semmmiféle igényt nem támaszt Csehszlovákiával szemben, ezért a probléma tulajdonképpen álprobléma — mondotta Diehl. Berlin: Az egyezmény ellentétben állt a nemzetközi joggal A Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma a müncheni egyezmény évfordulója kapcsán nyilatkozatban ítélte el a 30 évvel ezelőtt kötött imperialista diktátumot. A Gustav Hertzfeldt külügyminiszter-helyettes által ismertetett nyilatkozat leszögezi, hogy a müncheni egyezmény kezdettől fogva érvénytelen volt, mert erőszakkal való fénye-----------------------------------------getés útján, a csehszlovák kormány részvétele nélkül jött létre és ellentétben állt a nemzetközi jog már akkor is érvényben levő szabályaival. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió volt az egyetlen állam, amely több ízben segítőkészségéről biztosította Csehszlovákiát, azonban a csehszlovák polgári vezetők elutasították a szovjet támogatást. A megbeszélések eddig semmi eredményt nem hoztak — állapította meg a VDK-küldöttség szóvivője Párizsban (AFP, TASZSZ, MTI, Reuter) Sajtóértekezletet tartott tegnap Nguyen Thanh Le, a párizsi előzetes megbeszélések VDK- küldöttségének szóvivője. George Ball, volt amerikai ENSZ-fődelegátus vasárnapi kijelentését kommentálva, miszerint „a párizsi tárgyaló felek éppen azon a ponton állnak, hogy kijussanak a zsákutcából”, a VDK szóvivője figyelmeztetett, hogy a megbeszélések mind ez ideig nem hoztak semmiféle eredményt. „Egyik amerikai elnökjelölt sincs világosan tudatában a vietnami problémának — mondotta Thanh Le —, egyikük sem helyezkedik reális álláspontra a kérdésben." Hozzáfűzte az ismert vietnami álláspontot, hogy kizárólag a VDK elleni összes hadicselekmények haladéktalan és feltétel nélküli beszüntetése teremthet kedvező feltételeket „a vietnami hadműveletekkel összefüggő más kérdések megvitatása számára". A szóvivő a VDK és Kambodzsa kapcsolatairól hangsúlyozta, hogy az egyre szorosabbá válik. Mint mondotta, gyakran megtörtént,,hogy Norodom Szihanuk herceg élelmiszert és gyógyszeradományokat küldött a harcoló vietnami népnek. Clifford cáfolata Megcáfolta a demokrata párti politikusokat, Humphreyt és tanácsadóját Clark Clifford amerikai hadügyminiszter is, amikor kijelentette, hogy a hadügyminisztériumnak nincs szándéka amerikai csapatokat kivonni Vietnamból, és e tekintetben semmiféle dátumot nem mondhat. Mindennek ellenére várják, hogy Humphrey „igen fontos” javaslatokat készül tenni Vietnam ügyében, olyanokat, amelyek „csak akkor válnak megvalósíthatóvá, ha már elnök lesz”. Hadihajó Vietnam partjánál Az amerikai hadvezetőség ismét szolgálatba állította a New Jersey nevű 56 000 tonnás hadihajót. Tizenhat hüvelykes ágyúi állítólag tegnap már lőtték a demilitarizált övezetet és a VDK területét. Nixon választási esélyei tovább javulnak Walter(Lippmarm),pihenést'’ tanácsol a demokratáknak (AP, UPI, Reuter, AFP) A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint Nixon, a republikánus párti alelnökjelölt mellett már a szavazók 43 százaléka foglal állást, miközben Humphrey esélye 31 százalékról 28-ra esett vissza. Előretört a fajgyűlölő George Wallace is: 18-ról 21 százalékra. Nyilván ennek alapján foglalt állást Walter Lippmann, az amerikai újságírás doyenje, aki a liberális körök legbefolyásosabb szóvivője. A Newsweek hasábjain egyértelműen kiállt Richard Nixon mellett. Többek között ezt írta: „Számomra jobb, ha nem is okvetlenül a legszebb vonalnak tűnik, hogy a választók távolítsák el a hatalomból azt a pártot, amely oly sokba került az országnak... A közeledő döntés nem tűnik számomra elviselhetetlennek ... Most egy »új Nixon« kéri a választók szavazatait, egy érettebb ember.” Egyúttal bírálta Nixont azért, mert Spiro Agnew-t választotta alelnökjelöltnek, aki „nem rendelkezik e tisztséghez szükséges tapasztalattal vagy képzettséggel”. Ami a Demokrata Pártot illeti, Lippmann úgy véli, hogy annak pihenésre és erőgyűjtésre van szüksége, a hatalom túl hosszú gyakorlása után. Végezetül Walter Lippmann azt a meggyőződését fejezte ki, hogy „az Egyesült Államokra minenképpen keményebb időszak vár”. Izraeli „béketerv” — területi igényekkel (AP, UPI, TASZSZ, Reuter) Abba Eban izraeli külügyminiszter New Yorkba érkezett, az ENSZ-közgyűlésre, ahol új béketervet kíván benyújtani."A terv kiszivárgott részletei szerint az izraeli erőket visszavonnák a Sinai-félszigetről és a jordániai területek nagy részéről, de Izrael továbbra is megtartaná a Ghaza-övezetet és az elfoglalt szíriai magaslatokat. A Sinai-félszigetet fegyvermentes övezetté alakítanák, Jordánia egy részén pedig közös arab—izraeli igazgatás alatt álló ütközőzónát alakítanának ki. Jordánia megkapná Jeruzsálemben az arab szent helyeket és biztosítanák számára ezek megközelítését. A terv lényeges pontja, hogy Izrael közvetlenül akar tárgyalni az arab országokkal, s az előbb említett engedményei fejében követeli magának a Szuezi-csatorna használati jogát. Politikai megfigyelők jelzik, hogy ezeket a követeléseket az arab országok korábban elutasították. Közben Ammanból olyan hírek érkeznek, hogy Izrael a megszállt területeken letartóztatásokat foganatosít. Napokon belül húsz arab tanítót állítanak bíróság elé Jeruzsálemben. 300 kilométeres olajvezeték Kairóban a minisztertanács jóváhagyta azt a tervet, amely szerint háromszáz kilométeres olajvezetéket építenek a Szueziöböl és Alexandria között. Ily módon akarják ellensúlyozni a Szuezi-csatorna lezárása okozta évi százmillió fontnyi veszteséget. Az 1970-re megépítendő olajvezetékről a szerződést tegnap írták alá egy angol tőkés csoporttal. Dean Rusk U Thantnál (UPI) Dean Rusk amerikai külügyminiszter tegnap a Világszervezet székhelyén több mint egy órán át tanácskozott Vietnamról U Thant ENSZ-főtitkárral. Beavatottak tudni vélik, hogy Rusk „óvatos megfogalmazásban” bírálta U Thant vietnami nyilatkozatait. A Rusk által „érdekesnek, élénknek és barátságosnak” minősített találkozón megvitatták még a főtitkárnak azt a javaslatát, hogy a négy nagyhatalom külügyminiszterei tartsanak konferenciát. Rusk elmondotta az újságíróknak, hogy a javaslatról még nem döntöttek. Az amerikai külügyminiszter a következő napokban kapcsolatot keres az ENSZ-közgyűlésre érkező kollégáival, majd holnap beszédet mond a közgyűlésen. ♦ (MTI) Tegnap Bécsben befejeződött a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlésének 12. ülésszaka. A következő ülésszakot 1969. szeptemberére tűzték ki. Biztosítani kell a CSKP egységes akcióit A szlovák kommunisták vitája az új szervezeti szabályzatról (MTI, CTK) A Szlovák Kommunista Párt alapszervezeteiben folyik a párt szervezeti szabályzat-tervezetének vitája. A tervezet hangsúlyozza az alsó pártszervek önállóságát, s a párttagok aktívabb részvételének lehetőségét a párt politikájának kialakításában. A viták során felmerült a gondolat, hogy biztosítani kell a cseh és a szlovák országrész pártjai között a Csehszlovák Kommunista Pártnak, mint egységes egésznek az akcióit. Január óta 883 rehabilitációs kérelem érkezett a CSKP központi ellenőrző és revíziós bizottságához. Ezek közül 335-öt az alsófokú pártszervek elé utaltak. Szeptemberben 84 kérelem közül 56 esetben pozitív határozatot hoztak, hét kérelmet további gondos kivizsgálásban részesítenek, 21-et pedig elutasítottak. Tudósítások a helyzetről A szovjet lapok további riportokat közölnek Csehszlovákiáról. A Pravda tudósítói beszámolnak arról, hogy Frantiskovy Láznéban a minap ledöntötték Lenin mellszobrát. Ezt a gyalázatot — állapítják meg a tudósítók —, csak fasiszták követhették el. Csehszlovákia nyugati részén egyesek még most is tudatosan szítják a szovjetellenes hangulatot. A Trud munkatársának az egyik délcsehországi szovjet alakulat parancsnoka elmondta: azok a szovjet tisztek, akiknek kapcsolatba kell lépniük a lakossággal és a helyi vezetőkkel, többnyire éppen a lakosság számára is létfontosságú problémák megoldása végett, konok meg nem értéssel, félelemmel, riadalommal találkoznak. Minden javaslatunkban rejtett szándékot keresnek, állandóan valamiféle cselfogástól tartanak — mondotta a szovjet parancsnok, hozzátéve: nem tudja, honnan ez a gyanúsítgatás. A Krasznaja Zvezda tudósítója azokból a levelekből idéz, amelyekben becsületes csehek és szlovákok arra kérik a szovjet katonákat, hogy ne menjenek el Csehszlovákiából, mindaddig, amíg teljesen nem normalizálódik a helyzet. Vannak még, akik úgy táncolnak, ahogy az imperialisták fütyülnek. A lap tudósítója mindamellett megjegyzi, hogy a helyzet mégis fokozatosan javul, végbemegy az erők megoszlása, s az eszmei érettséget — mint mindig — a munkásság képviseli. Johnson beszéde bankárok előtt (UPI, Reuter) Johnson elnök tegnap beszédet mondott a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank évi közgyűlésén. Kijelentette: a következő évtizedben a világ össztermelésének évente legalább öt százalékkal kell növekednie, s nemzetközi együttműködés nélkül nem lehet szó e cél eléréséről. Javasolta, hogy a Világbank vállaljon nagyobb kockázatot hoszszú lejáratú hitelek nyújtásával. Felhívta az amerikai kongresszust, hogy járuljon hozzá a nemzetközi hitelrendszer átszervezéséhez. ♦ (MTI) A müncheni diktátum 30. évfordulóján, tegnap este Josef Smrkovsky, a csehszlovák nemzetgyűlés elnöke televízió- és rádióbeszédet mondott. Csehszlovákia és a föderációba 1948 februárjától véglegesen új vágányon, a szocializmus vágányán haladt tovább Csehszlovákia. Az év tavaszán új alkotmányt iktattak törvénybe. Ez a népi demokratikus, fundamentális társadalmi kérdéseket megoldó alkotmány azonban ismét mellőzte a két testvérnemzet, a csehek és a szlovákok egyenjogúságának dolgát. Az új társadalom építésének tengernyi gondja közben fennmaradt és az 1960-as alkotmányban ismét törvényerőre emelkedett a két nemzet közötti egyenlőséget nem érvényesítő aszimmetrikus államjogi berendezkedés. Ez furcsa, paradox helyzetet idézett elő. Szlovákiának ugyan volt és megmaradt a maga névleges törvényhozó és végrehajtó szerve, a Szlovák Nemzeti Tanács (miközben a cseh országrész ilyennel nem rendelkezett), de ez a félmegoldás csak kiemelte Szlovákia helyzetének fonákságát. A hiányzó cseh nemzeti szervek feladatát ugyanis a köztársaság központi, prágai kormánya, minisztériumainak sora töltötte be. Vagyis az országos érvényű döntéseknél mindig „csehszlovák” álláspont érvényesült. A felemás állapot egyenlőtlenséghez vezetett az állami és a gazdasági életben. így volt ez annak ellenére, hogy az ország vezetői összehasonlíthatatlanul gyorsabban fejlesztették Szlovákiát, mint Csehországot. Ezért alakult ki a szlovák álláspont, amely szerint ezt a helyzetet nem lehet „tökéletesíteni”, „megjavítani”, vagy „finomítani”, hanem radikálisan meg kell változtatni: a szlovákság nem nemzetisége, hanem egyenjogú nemzete a köztársaságnak. A „ki kire fizet rá?” és a ki kit korlátoz?” vita az idén már a napilapokban folyt, teljesen nyíltan és szinte végtelenül. Természetesen szóhoz jutottak a nemzetiségi sérelmek is, hiszen amíg a két államalkotó nemzet viszonya nincs kielégítően rendezve, addig a nemzetiségek jogaiban, mindennapi életében elkerülhetetlenek a problémák, sőt a sérelmek. Ilyen történelmi és politikai előzmények után került napirendre Csehszlovákia föderatív átrendezése. Miután a kommunista párt vezető szervei elvileg állást foglaltak az állam jogi átrendezés mellett, az idén májusban 32 cseh és szlovák jogász, közgazdász, történész és köztisztviselő bevonásával a kormány mellett szakbizottság alakult a föderáció előkészítésére. A bizottságnak nem volt könynyű dolga. Az első probléma mindjárt a közvélemény reagálásában adódott. Jellemző erre a Rudé Právóban május 23-án közölt „Szlovák monológ” című írás, amely szóvá tette, hogy az egész szlovák nép beszél, ír, vitatkozik, állást foglal a föderáció ügyében, de nincs kivel vitatkozniuk, mert a cseh emberek nem válaszolnak, hallgatnak. A CSKP meghirdette, a januári politika, az alkotóerő aktivizálása igényelte, hogy végre rend legyen ebben az alapvető kérdésben. Ekkor újabb akadály bukkant fel. Megszólaltak a morva-sziléziai országrész képviselői és azt követelték, hogy hármas föderációt alakítsanak, cseh—morva—szlovák államszövetséget, mert — úgymond — „Morvaországnak 1182-től 1948-ig alkotmányos autonómiája volt”. S végül: voltak a föderációs átrendezésnek ellenzői is. A szlovákok képviselői nemegyszer voltak kénytelenek ,a cseh nemzet kulturális érettségére” és „gazdag történelmi tapasztalataira” hivatkozni, hogy az állam átrendezési ügye ne szenvedjen halasztást. Végre megalakult a Cseh Nemzeti Tanács, s egyenrangú tárgyalópartnerével, a Szlovák Nemzeti Tanáccsal, valamint az államjogi rendezés kormánybizottságával együtt előkészítették állásfoglalásukat a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív átrendezéséhez. Ezt az állásfoglalást a múlt héten publikálták, s nyílt vitára bocsátották, azzal a megjegyzéssel, hogy az alkotmányos törvényjavaslatot Csehszlovákia születésének 50. évfordulóján, most október 28-án szeretnék törvénybe iktatni. E törvényjavaslat alapelve: szimmetrikus államberendezés. Eleve lerögzítik, hogy a csehszlovák szövetségi államot két egyenjogú, nemzeti állam, a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság alkotja, mert „azonos érdekük az együttélés a közös, föderatív államban”. Átruházzák azonban a két köztársaság szuverenitásának egy részét a közös, szövetségi államra. A hármas (cseh morva—szlovák) föderáció gondolatát elvetették, viszont hivatalosan állást foglaltak a nemzetiségek — a magyarok, a lengyelek, a németek s az ukránok — jogainak alkotmányos kodifikálása mellett. A Cseh-Szlovák Szocialista Köztársaság nemcsak a csehek és a szlovákok állama hanem a nemzetiségeké is. S ami döntő fontosságú: célul tűzték ki, hogy a két nemzet gazdasági integrációja jegyében Csehország és Szlovákia között végbemenjen a szociális-gazdasági kiegyenlítődés, a két országrész között mihamarább eltűnjenek a főbb különbségek. Píron András (Befejezés következik)