Magyar Hírlap, 1969. május (2. évfolyam, 118-148. szám)

1969-05-01 / 118. szám

2 1969. MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP A szocializmust egyszerre építjük a gazdaságban és önmagunkban Losonczi Pál adta át a vándorzászlót a szentesi Árpád Termelőszövetkezetnek Szentesen a kormány és a SZOT vándor­zászlajának átadása­kor Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az Árpád Tsz ünnepi taggyűlésén fogal­mazta meg a címben foglalt mondatot. Szentes már május 1. előestéjén is ün­nepelt. Az Árpád Tsz a legnagyobb szö­vetkezetek kategóriájában, a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsának javasla­tára elnyerte a forradalmi munkás-pa­raszt kormány és a SZOT vándorzászla­ját, a „Kiváló termelőszövetkezeti gazda­ság” címet, valamint a vele járó 100 ezer forint pénzjutalmat. Egyébként egész Csongrád megye jól zárta a tavalyi évet. Május 1. alkalmával 53 ipari és mezőgazdasági üzem részesült kollektív kitüntetésben. Az ország terme­lőszövetkezetei között kiosztott vándor­zászlók egyharmada a megyebeli gazda­ságoknak jutott. A hét Szentes városi téesznek külön is van jogos dicsekedni valója: az itteni szö­vetkezeti gazdák érték el 1968-ban orszá­gosan a legmagasabb átlagjövedelmet. E mögött természetesen az egy főre eső legtöbb ledolgozott munkanap fedezete áll. Az Elnöki Tanács elnöke, feleségével együtt, szerdán délben érkezett Szentesre, ahol a megyei, városi és járási vezetők, valamint Szabó László, az Árpád Tsz el­nöke és Janó István a téesz párttitkára fo­gadta. Losonczi Pál megtekintette az Ár­pád Tsz fejlett kertészeti üzemágát. Dél­után a Petőfi-szállóban, a szövetkezet tag­gyűlésén került sor a kitüntetés átadá­sára. Az ünnepségen megjelentek: Győri Im­re, az MSZMP KB tagja, a Csongrád me­gyei pártbizottság első titkára, Török László, a megyei tanács vb-elnöke, dr. Simka István, a TOT titkára, dr. Bajomi Sándor, a városi tanács vb-elnöke, Labádi Sándor, a városi pártbizottság titkára, Ku­­rucz Márton országgyűlési képviselő, a járási pártbizottság első titkára, Molnár Lajos, a Szentes Térsége Tsz-ek Területi Szövetségének elnöke, Szabó László téeszelnök nyitotta meg az ünnepséget. Néhány jellemző tény az Árpád Tsz eredményeiről: 3400 katasztrális holdon 380 téesztag gazdálkodik; a tavalyi bruttó bevétel 56 millió forint volt; a jövedelem­ben egyharmad-egyharmad arányban ré­szesedett a három fő üzemág, a zöldség­­termesztés, a szántóföldi növénytermesz­tés és az állattenyésztés; a közös vagyon 81 millió forint, ennek 42 százaléka tiszta vagyon. A kitüntetés átnyújtásakor mondott be­szédében Losonczi Pál elismeréssel álla­pította meg, hogy ez a szövetkezet terv­szerűen halad a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megvalósításának útján. — Biztos vagyok benne — mondotta —, hogy a gazdaság felvirágzásával együtt felvirul az emberekben, a tagokban és a családokban a szocialista gondolkodás. Mert ez a kettő szorosan összefügg egy­mással. A szocializmust egyszerre építjük a gazdaságban és önmagunkban.­­ A gazdasági reform további kibonta­kozása igazi nagykorúságra juttatja a ter­melőszövetkezeteket, önállóságuk rangot ad nekik, mégpedig egyenrangúságot az állami vállalatokkal és üzemekkel. Ennek az egyenrangúságnál érvényesülnie kell a népgazdaság minden területén. Losonczi Pál ezután tényekkel mutatta be a termelőszövetkezeti mozgalom tíz­éves fejlődését. Visszatekintve a mozga­lom kezdeteire, emlékeztetett arra, hogy eleinte sok volt még a bizonytalankodás, kétségeskedés és lelki vívódás a paraszt­ság soraiban. Az elmúlt esztendőkben azonban a bizonytalankodók és kétséges­­kedők örömmel győződtek meg a terme­lőszövetkezeti mozgalom igazáról és ere­jéről. A termelőszövetkezeti mozgalom megerősödése és fejlődése a szövetkezeti tagságnak, a vezetőségeknek és a szak­embereknek köszönhető, de mindenek­előtt azért lehetett tíz esztendő alatt ilyen eredményes utat megtenni, mert a szö­vetkezeti munkát és az egész közéletet éltető módon veszi körül az a jó politika, amelyet a IX. pártkongresszus határoza­tai is tükröznek. Losonczi Pál a kitüntetések átadásakor a párt Központi Bizottsága, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében továb­bi nagyszerű eredményeket kívánt a szen­tesi Árpád Termelőszövetkezet tagságá­nak és vezetőségének. F. S. Zászlóátadások és ünnepségek Tegnap újabb üzemek, vállalatok vet­ték át kiválóan végzett munkájuk elis­meréseként a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Átadták a vándorzászlót a Dunavidéki Üzemi Vendéglátóipari Vállalatnak, a Minőségi Cipőgyárnak, az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnak, a Nagykőrösi Konzervgyárnak, a Tiszántúli Áramszol­gáltató Vállalatnak, a Baranya megyei Tejipari Vállalatnak, a Mohácsi Farost­­lemezgyárnak, a szőregi Egyetértés Ter­melőszövetkezetnek és a Budapesti Táv­beszélő Igazgatóságnak. Győrött Csanády György közlekedés- és postaügyi miniszter a győri 19. sz. AKÖV dolgozóinak a „Kiváló vállalat”, a MÁV Győri Pályafenntartás dolgozóinak pedig a „Kiváló pályafenntartási főnökség” ki­tüntetést adta át eredményes munkájuk elismeréséül. Apró Antal a Szegedi Konzervgyárban A Szegedi Konzervgyár az elmúlt év kiváló eredményei alapján elnyerte „A szocialista munka vállalata”, valamint a „Kiváló vállalat” címet. A kitüntetéseket szerdán az üzem művelődési termében dr. Biczó György, a Szeged megyei jogú Vá­ros Tanácsának V. B. elnöke és Balogh Jánosné, az ÉDOSZ elnökségének tagja adta át dr. Ábrahám Antalnénak, a kon­zervgyár igazgatójának. Az ünnepségen részt vett Apró Antal, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese is. A kontyos fejszétől az elektromos kábításig 4800 portré helyett­­ egy vázlat Van úgy, hogy egy ember teljes és va­lós portréját nem lehet megrajzolni 4800 másik ember vázlatos portréjának isme­rete nélkül. Deáki Imre, a Budapesti Húsipari Vál­lalat­ igazgatója közülük való. De amit tudhatok meg egy órányi beszél­getés alatt arról a 4800 másikról, akinek függvénye ez az egy? Mert az — való­ban a függvénye. Persze, néha másképpen — megfordítva — is szokás fogalmazni. Most azonban nem. Néhány óra múlva ugyanis ide, a Gubacsi útra hozzák a Mi­nisztertanács és a SZOT egyik vándor­zászlaját, s mindaz, ami a vörös vándor­zászlót a tavalyi teljesítmény alapján erre vezérli, az bizony nem pusztán igazgatói akarat és „szuggeszció” műve. A zászlót 4800 húsipari munkásnak hozzák. Az ő sajátos és sokszínű portréjukhoz szükséges jellemző vonásokért az igazgató egy dosszié után nyúl. Számokat sorol, termelési eredménye­ket érzékeltet, bérfejlesztésről beszél, a szociális gondoskodás tételeit veszi sorra. Munkaszervezés, okos, körültekintő gaz­dálkodás, exportlebonyolítás, minőség, harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb felső irányítás — tömör, nehéz fogalmak. A munka jön az emberhez Száz évvel ezelőtti metszeten akad meg a szemem. Oklevelek, emléklapok között, szép keretben, előkelő helyen függ a fa­lon. Mellette a korabeli sajtóból vett idé­zet: „A múlt napokban megtartott ünnepé­lyes próbavágás, melyet mai képünk áb­rázol, sikeresen folyván le, augusztus 15- től fogva Pest városa területén semmi nemű szarvas- és aprómarhát sem sza­bad vágni, hanem mind a közvágóhídra viendő, hol a legnagyobb kényelem kí­nálkozik, s hol kellő intézkedés van téve, hogy a leölt állatoknak legkisebb részei is kárba ne menjenek .. Az ünnepélyes próbavágás marhavágó­hídi főszereplője éppen magasba lendíti a kontyos fejszét... Az igazgató meg olvassa a tavalyi mér­leget : — Egymillió 285 ezer sertést vágtunk, s 122 531 darab marhát... A belkereske­delemnek átadtunk 408 ezer mázsa sertés- és 98 ezer mázsa marhahúst. A kontyos fejszék kora régen letűnt már a szakmában. A sertésnél az elektro­mos kábítás a divat, a marhákat pisztoly­nál — plasztikgolyóval — „kezelik”. — Húsz éve vagyok a szakmában — mondja Deáki Imre —, de ami tíz esz­tendő alatt itt történt, azt semmihez nem lehet hasonlítani. Azelőtt az ember ment a munkához a mi üzemeinkben, most a munka jön hozzá ... Futószalagon!... Gépesítés, hűtőházak, szalagrendszerű termelés. A felszabadulás előttinek ma a tíz-tizenötszörösét adjuk. A cikklistánkon csaknem százféle tétel áll. — De mindig, s mindenben aligha­ tu­dunk olyat adni, ami a széles vásárlókö­zönség valamennyi tagjának megfelel... Magam is fogyasztó vagyok, s amikor oda állok a pult elé, bizony, kapok én is zsírosat, rágósat... A kereskedelemmel nagyon jó a kapcsolatunk, s igyekszünk a jogos panaszokon segíteni. Annyi két­ségtelen, hogy a budapesti közönség a legkényesebb külföldi vevőknél is igénye­sebb, válogatósabb típus. A mi vállala­tunk ezt egyáltalán nem bánja — a mi feladatunk, hogy versenyképesek legyünk, kövessük az igényeket és messzemenően kielégítsük. X­ p(^ * V Jó játék — számokkal A lehetőség olyan vonzó, annyira kí­nálja magát, hogy újságíró legyen a tal­pán, aki el tud menni mellette. Pusztán számokkal, fölösleges szavak nélkül sze­retném elbeszélni a történetet. A Me­csesd Állami Erdőgazdaság mostani ün­nepének és eddigi működésének regé­nyét. 1969. április 29. a 8. élüzemünnepség és a második olyan eset, amikor ez pá­rosul a SZOT és a Minisztertanács vörös zászlajával, meg a „Kiváló vállalat’ címmel. Az igazgató, Kasza Ferenc kerek negyven éve lett erdész, s húsz éve igaz­gató. Itt, Pécsett. (Igaz, közben tett egy rövid kanyart, de most már ennek is ti­zennégy éve!) Gyapay Jenő főmérnök éppen húsz éve funkcionál ugyanitt, ugyanebben a minőségében. Az erdőgazdaság a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium rendelkezé­sére és általános feltételeire — a többi között — a következő „érvekkel” nyúj­totta be pályázatát: a „közelítési mun­kák” megkönnyítése és biztonságosabbá tétele érdekében 3 darab gépi csörlőt he­lyeztek üzembe, 31 000 forintért, a papír-fa kérgezés megkönnyítése és meggyor­sítása érdekében pedig további 3 darab kérgezőgépet vásároltak 87 000 forintért. A hetvehelyi fagyártmány üzem és a sze­relőműhely dolgozói részére, 30 000 fo­rintért egy-egy Express-Heating kályhát építettek be, hogy az emberek meleg he­lyiségben dolgozhassanak. A párt megalakulásának 50. évfordu­lójára indult szocialista munkaverseny év végi értékelése a következő volt: 36 brigádból 13 először, 6 másodszor, 6 har­madszor, 8 negyedszer, 1 ötödször, 1 ha­todszor, és 1 hetedszer nyerte el a „szo­cialista brigád" címet. Ez összesen 225 egészen kiválóan dolgozó erdészt, faki­termelőt, fagyártmánykészítőt jelent. 1968-ban 134 176 köbméter fa rakodá­sát végezték gépi úton, ami 20 százalé­kos gépesítettségi foknak felel meg. Ez pedig országosan kiemelkedő átlag. A kiosztott pénzjutalom számait — diszkrécióból — nem írjuk meg. De a Nádor-szálló összes termeiben rendezett ünnepi vacsora forró hangulatából kö­vetkeztethet — aki akar. Cs. I. A főváros jó étvágya Szükség is van rá, mert a fővárosnak ugyancsak jó az étvágya. Tavaly egyebek között a vállalat hét gyáregysége 4877 va­gon csontos nyershúst, 2241 va­gon húskészítményt — töltelék árut, sza­lámit és füstölt-főtt árukat —, valamint 386 vagon étkezési szalonnát szolgált fel Budapest asztalára. A húsipari vállalat igazgatója még jól emlékszik azokra az időkre — hát lehet azt elfelejteni? —, amikor két évtizeddel ezelőtt munkába állt Újpesten. — Volt olyan nap, hogy azon vitatkoz­tunk: levághatunk-e két igásállatot? ... S ha jött egy-egy szállítmány, milyen szomorú állapotban volt!... A mezőgaz­daság átszervezésével mennyiségben és minőségben egyaránt roppant sokat fej­lődhetett a mi iparunk. Most már olyan kellemes részfeladatokon kell törnünk a fejünket, hogy behívjuk a háziasszonyok­­­at, és kollektív ízvizsgálatot rendezünk a közreműködésükkel. Legutóbb disznótoros ügyben járt itt 50 asszony. A vállalat szakemberei felje­gyeztek minden észrevételt, s mint az igazgató mondja, igyekszenek a kedvük­ben járni. Kemény fába vágtak Ünneprontás volna most — az ünnep perceiben — a születését megelőző nézet­­eltéréseket felidézni. Annyit azonban nem lehet eltagadni, hogy a Mohácsi Fa­rostlemezgyár létrejöttét nemcsak egy­értelmű helyeslés kísérte. A „déli vé­gekre” 1959-ben telepített üzem azonban igen hamar igazolta azokat, akik kardos­kodtak mellette, kiálltak és döntöttek érdekében. Egyórás rövid séta­ a mo­dern gépsorok között bárkit meggyőz­het most már arról, hogy az ország egyik legkorszerűbb üzemébe látogatott. Tegnap volt az ünnepség. A farostlemez­­gyár szerdán kapta meg másodszor a Minisztertanács és a SZOT vörös vándor­zászlaját. Természetesen, Mohácson nem történt bűvészmutatvány. A modern gazdálkodás fegyvertárából­­ a hókuszpókusz hiány­zik. Annál jelentősebb azonban az üzem­­szervezés megváltozása. Módosították a technológiai folyamatokat, új, ésszerű munkarendet alakítottak ki. És az em­ber amíg ezt hallgatja, önkéntelenül is arra gondol, hogy — a munkafolyamat részvevőinek igyekezetét, szorgalmát, munkakedvét is figyelembe véve — meny­nyi minden múlik a vezetésen, a vezetés módszerein, a munka megszervezésén. És ennél a pontnál — erről beszélget­ve a gyárban — egyformán szó esett a jövőről és a kedd reggelről. A két idő­pont ugyanis szervesen összefügg egy­mással. Mert a rádió éppen a kitüntetés átadása előtti nap délelőttjén mondta be, hogy megállapodás született a Mo­hácsi Farostlemezgyár és az ausztriai, Fundel cég között. Az osztrák gyár fa­ipari berendezéseket szállít a Duna mellé. A gépekre azért van szükség, mert a mohácsi üzem — három másik vállalattal összefogva — közös tőkebe­fektetéssel és állami hitelből bővíti ka­pacitását. K. A. A vevő kedvében Ez többször is szóba kerül. A versenyt — a vevőért — nagyon komolyan veszik a húsipari vállalatnál. E nélkül ma már elképzelhetetlen a vállalati gazdálkodás, a kiegyensúlyozott, rendezett termelő­­munka. — Minden vonal mellett minőségi el­lenőr van, jól felszerelt laboratóriumok segítenek bennünket, hiszen a mi mun­kánk egyik alapvető fokmérője a megbíz­ható, állandó, s egyre javuló minőség biz­tosítása. Portrét ígértem az elején, egy kitünte­tett vállalat igazgatójának portréját. Fé­lek, hogy ezzel végül is adós maradok. Ezen már azzal se nagyon segítek, ha ide­írom: Deáki Imre minden reggel pontban fél hétkor megtalálható a marhavágóhí­­don, másfél órával később átmegy a ser­­tésvágóhídra, majd ismét vissza. Ott van a feldolgozás minden fázisánál, s amit az elintézendők rubrikájába naponta felje­gyez, arról mindenki tudja, hogy időre el­­intézettnek tekinthető. — A jó munkahelyi közérzethez hozzá­tartozik, hogy az ember odafigyeljen, amit a szalagoknál az emberek mondanak... Gondolom, vezetők és a dolgozók jó közérzetéhez egyaránt. K. Gy. J. Hétfőn is megjelenik a Magyar Hírlap Két és fél oldalon sportesemények Olvassa Ön is! ÁRAI FT

Next