Magyar Hírlap, 1969. december (2. évfolyam, 331-359. szám)

1969-12-04 / 334. szám

2 1969. DECEMBER 4. CSÜTÖRTÖK____________ HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap APRÓ ANTAL: A szotkrizms építését az egész nép ügyévé tettük Apró Antal megnyitó beszédének elején a többi közt utalt arra, hogy a felszabadulás negyedszázados évfordulójára emlékező országos ünnepségsorozat kiemelkedő eseményeként került sor a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ünnepi ülésére. — Negyedszázad távlatából joggal állíthatjuk — mondotta —, hogy a gyakorlatban jónak, időtállónak bizonyult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front által 25 évvel ezelőtt elfogadott program Magyarország demokratikus újjáépítésére. — A program az ország függetlenségének biztosítását, a demokratikus államrendszer kialakítását, a földosztást, az újjáépítést, és a legfontosabb népgazdasági ágazatok államosítását tűzte ki célul. A függetlenségi front létrehozásának és programja kialakításának kezdeményezője a Magyar Kommunista Párt volt. — Pártunk a felszabadult országrészeken — a hosszú és súlyos illegalitás évei után — először itt, Szegeden lépett a dolgozó tömegek elé országépítő programjával. Akkor — a legális kommunista párt zászlóbontása idején — sokan meglepődtek, hogy rövid idő alatt milyen nagy erőt képvisel a kommunista párt, amely a falvakban, városokban, üzemekben jelentős politikai befolyásra tett szert, és programját a felszabadult dolgozó tömegek mindenütt örömmel támogatták. Az akkori háborús és nehéz gazdasági, sokszor áttekinthetetlen, bonyolult politikai helyzetben is irányítani, szervezni tudta a párt az ország talpra állásáért folyó harcot. Napirendre tűzte dolgozó népünk és az ország előtt álló legalapvetőbb kérdések megoldását A felszabadult magyar néptömegek harcukban, új országépítő munkájukban igaz vezetőjükre leltek a legálissá vált Magyar Kommunista Pártban, amely mindvégig lendítőereje volt a függetlenségi front programja megvalósításának. — „Magyarország nem volt, hanem lesz” — hirdette a program. Negyedszázaddal a felszabadulás után — a történelem által igazolva — nyugodtan mondhatjuk, hogy a második világháború romjaiból kiemeltük hazánkat. A felszabadulás örömet, lendületet, értelmet adott a munkának. Országunk a dolgozó tömegek cselekvő támogatásával nemcsak újjáépület, hanem egy új politikai és gazdasági rendszert, szocialista társadalmat hozott létre. Az elmúlt huszonöt esztendő ennek az új, szocialista Magyarországnak a történetét sűríti magában. Az elmúlt két évtizedben pártunk kormányzó párt lett. A Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységében állandóan támaszkodik a Hazafias Népfrontba tömörült párton kívüli dolgozók millióira. A Hazafias Népfront ma a párttagok és pártonkívüliek szövetsége, amelyben megvalósul a kommunisták és más világnézetűek politikai együttműködése. Az elmúlt negyedszázad tapasztalata azt bizonyítja, hogy mindig akkor oldottuk meg jól feladatainkat, amikor helyesen alkalmaztuk a nemzeti összefogás politikáját, amikor a szocializmus építésének ügyét az egész nép ügyévé tettük ■ — fejezte be beszédét Apró Antal. Ezt követően Erdei Ferenc mondott ünnepi beszédet ERDEI FERENC: Megteremtettük a szocialista népi-nemzeti egység alapjait — Huszonöt évvel ezelőtt, 1944. december 3-án ezen a helyen alakult meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front — kezdte ünnepi beszédét Erdei Ferenc. — Azóta 25 év telt el. Éltünk a történelem adta lehetőséggel: új demokratikus népi államot építettünk fel, megalapoztuk a szocializmust, és ma úgy tekinthetünk vissza az elmúlt negyedszázadra, hogy új országot építettünk fel, megvalósítottuk a nép uralmát. S a népfrontban megtestesült népi-nemzeti egység kiállta a történelem próbáját. Maga a felszabadulás volt a nagy sorsforduló, erre kell elsősorban és legfőképpen emlékeznünk. A puszta tényt nagyon egyszerű szavakkal idézhetjük: 1944 szeptemberében léptek először Magyarország földjére a felszabadító szovjet csapatok, decemberre már az ország keleti felén véget vetettek a nemzetpusztító fasiszta uralomnak és 1945. április 4-re egész országunk területét megszabadították a hitleri német hadseregtől, a magyar nyilas csatlósaitól. Így szabadult fel hazánk, s így nyílt meg az útja az új világnak, a népi Magyarország felépítésének. — De miért volt ez felszabadulás, és mi volt a felszabadító nagy élmény ebben, amire nagyon jól kell emlékeznünk nekünk, akik átéltük és részt vettünk benne, s nagyon nyomatékosan kell emlékeztetnünk azokat, akik azóta nőttek fel? — Történeti mértékkel mérve mai életünk kiindulópontja ez, s minden régi itt végződik, s minden új itt kezdődik. Tudtuk és éreztük ezt akkor is? Igen, tudtuk és éreztük, ha nem is mindenki és nem is egyértelműen. Olyan keveset tudtunk a Szovjetunióról és a szocializmusról, s annyi ijesztőt hirdettek azelőtt és akkor róla, hogy a nagy fordulat sokakból nemcsak a felszabadulás érzését váltotta ki, hanem a kétség és az aggodalom érzését is. A felszabadító és a baráti gesztusok légiója új kilátás ablakait tárta ki, s ha aggódva és kétségekkel küzdve is, de már az első napokban az egész dolgozó nép kezdte felismerni a felszabadulás felemelő távlatait, s napról napra mindinkább a magáénak ismerte meg az elnyert szabadságot. Így érezte ezt a munkásosztály és a szegényparasztság, s nem kis részben együtt érzett velük az értelmiség is — mondotta Erdei Ferenc, majd így folytatta: tettük a szocialista népi-nemzeti egység alapjait, megalapoztuk társadalmunk minden osztályának és rétegének együttműködését, a közösen vállalt célért, a szocializmus megvalósításáért. Ami kezdetben csak a kommunisták és a kommunista párt ügye volt, az már nemzeti üggyé lett, s az ma is elöljáró s az irányítás felelősségének a súlyát hordozó marxista— leninista párttal együtt halad és együtt dolgozik az egész nép túlnyomó többsége. — A múltra való visszaemlékezés csak akkor erőforrása a jövőnek is — mondotta a szónok —, ha nemcsak felidézzük a A Hazafias Népfront Országos Tanácsának jubileumi ülése Szegeden múlt eseményeit és hangulatát, hanem okait is kutatjuk annak, ami akkor és azóta történt. Felszabadulásunknak és a felszabadult ország fejlődésének három döntő tényezőjét mindenesetre fel kell ismernünk: — a szocialista Szovjetunió léte és ereje, majd a szocialista országok közössége az a legfőbb erő, ami felszabadulásunknak, majd a felszabadult ország fejlődésének az alapja; — a magyar munkásmozgalom, a magyar kommunisták pártjának a céltudatossága, megújulásra képes vezető ereje és a történelem alakulásának a megítélésben tanúsított biztonsága az a legfőbb belső erő, amely nemzeti fejlődésünket előreviszi; és végül, de nem utolsósorban, az a titka negyedszázados fejlődésünknek, hogy a munkásosztály és a kommunisták, valamint a nemzet egyéb haladó erői: parasztok, értelmiségiek és általában minden hazafias erő között tartós és szilárd szövetséget sikerült létrehozni. — Ennek az utóbbinak a messzeható és előremutató megnyilvánulása volt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulása itt Szegeden... A magyar kommunisták háború alatti harca volt a szegedi esemény előzménye. A második világháború kezdete óta a fasizmus és a háború ellen úgy szállt síkra a kommunista párt, hogy széles nemzeti összefogást hirdetett, s munkások, parasztok és értelmiségiek szövetségét szervezte a nemzeti függetlenség és a demokratikus haladás kivívására. És ez a harc eredményes volt, már a felszabadulás előtt tömegbázist teremtett. És hogy ez nem alkalmi taktika volt, azt a felszabadulás utáni események is, a Magyar Szocialista Munkáspárt mai népfrontpolitikája is tanúsítja. Erdei Ferenc ezután emlékeztetett a Magyar Kommunista Párt 1944 novemberi programjavaslatára. — A ■ program nem volt pusztába kiáltott szó: minden haladó és hazafias erő megmozdult erre a felhívásra. Jól emlékezünk: nemzeti talpraállásunknak és népi demokratikus fejlődésünknek döntő tényezője volt ez. A helyzet megítélésében, a jövő alakításának a gondolataiban és az újjászületés forró érzéseiben egyesültek a haladó és hazafias erők, s elszánt harci készséggel fordultak szembe a múlttal, a reakció frontjával. Ez a legfőbb értelme 1944-nek és 1945-nek s a felszabadulást megelőző politikai harcainknak; ez az a nagy történelmi tőkénk, amire most emlékezünk is, amit folyamatosan őrzünk és gyarapítunk is. (Folytatás az 1. oldalról) tertanács elnökhelyettese, Kisházi Ödön, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, továbbá Erdei Lászlóné, dr. Ortutay Gyula és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökei, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese, valamint Győri Imre, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára, Sipos Géza, a szegedi városi pártbizottság első titkára, Török László, a Csongrád megyei Tanács vb-elnöke, dr. Biczó György, a Szeged megyei jogú Város Tanácsa vb-elnöke és más személyiségek. Az ünnepi ülést Apró Antal nyitotta meg. Nemzetünk történelmének új fejezete — Negyedszázad távlatában ma már tisztán és fényesen világít előttünk azoknak a nagy időknek az emléke: új fejezete kezdődött akkor nemzetünk történelmének. Azóta új korszakban élünk, megváltozott a világ körülöttünk, új ország, új nép lépett a régi helyébe, s nemzetünk új helyet foglal el a világban. Jogos öntudattal tekinthetünk tehát vissza most az ünnepi emlékezés napjaiban az elmúlt negyedszázad alatt megtett útra. 1944 őszén és telén olyan korszaka kezdődött hazánk történetének, ami történelmi méretekben még csak kezdetén tart. — Hogy igazán felfogjuk mai történeti helyzetünk értelmét és jelentőségét, gondoljunk vissza nemzeti történetünk korábbi korszakaira: mennyi befejezetlenség, mennyi nagy szándék elbukása, s az elnyomás milyen kietlen évtizedei váltották egymást csak az újabb kor századaiban is! Erdei Ferenc ezt követően az 1848— 49-es forradalomról és szabadságharcról, a fejlődő munkásmozgalom, valamint a szegényparasztság küzdelmeiről, a Tanácsköztársaság harcairól emlékezett, majd így folytatta: — A hazai és a nemzetközi reakció ezt a forradalmi erőfeszítést is vérbe fojtotta. Győzött az ellenforradalom, s az ellenforradalmi rendszer visszaállította a régi gazdasági és társadalmi rendszert, újból a reakció uralmának a korszaka borult az országra. Ez a korszak is törvényszerűen háborúba torkollott, s a hitleri fasizmus veresége szabadította meg hazánkat ettől a reakciós uralomtól, a szovjet hadsereg és a Hitler-ellenes szövetség győzelme vetett véget a rossz emlékű korszaknak, a tartósult ellenforradalmi rendszernek. — Most, felszabadulásunk 25 éves évfordulóján, jogos öntudattal gondolhatunk új korszakunk eddigi időszakára, történelmi arányú eredményeivel is, kudarcaiból szerzett tapasztalatainkkal is, olyan korszaka ez hazánk történetének, amely megszakította az elbukások és elnyomás százados váltakozását, s most olyan jövőt ígér népünknek, hogy mindent meg tudunk valósítani, amit az előző forradalmi és reformkorszakok megkíséreltek, s ezen felül azt is teljesíteni tudjuk, amit korunkban nekünk, a ma élő nemzedéknek kell felismerni és elvégezni. . . Tapasztalatokat szereztünk az új világ felépítésének útjairól — Valamikor úgy mondtuk: „élni tudtunk a szabadsággal" — folytatta beszédét Erdei Ferenc — Most másképpen kell mondanunk: megtanultuk az új korszak történelmi leckéjét. Megismertük a szocializmus eszméjének történeti arculatát, felfogtuk nemzeti létünk feltételeit és távlatait, tapasztalatokat szereztünk az új világ felépítésének és berendezésének járható és nem járható útjairól, s mind többet tudunk arról, hogy hogyan kell tervezni és építeni a szocialista termelést és kultúrát, az állami és társadalmi intézményeket. És legfőképpen: megterem- Szocialista előrehaladásunk társadalmi-politikai bázisa A magyar népfrontmozgalom történetéről szólt ezután Erdei Ferenc, majd rámutatott: " Ami 1944. december 3-án történt Szegeden, az a népi-nemzeti egység új feltételek közt való szélesebb megvalósulása volt. A felszabadulás nyomán megújult demokratikus fejlődés útján a történelem megerősítette mindazt, amiért a kommunisták pártja küzdött szövetségben más pártbeli és pártonkívüli hazafiakkal. A szegedi újjászerveződés továbbfejlesztette és továbbvitte a Horthykorszakban kezdett harcot. Azóta ez a politikai szövetség lett a demokratikus forradalmi vívmányok és a szocialista alapok lerakásának is, szocialista fejlődésünknek is a társadalmipolitikai bázisa. És ma is ez politikánk alapja. A történelem igazolta azt a politikát, az akkori és mostani kétkedőkkel szemben — szögezte le Erdei Ferenc, majd így folytatta: — Huszonöt évvel ezelőtt ezen a helyen a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt népfront jellegű koalíciós pártszövetség formájában lett folytatója elődjének, a Magyar Frontnak — a szakszervezetek csatlakozásával —, amelyhez Budapest felszabadítása után a Polgári Demokrata Párt is csatlakozott. Ez a pártkoalíció társadalmi-politikai tartalmát tekintve osztályszövetség volt: dolgozó osztályok és rétegek frontja a nagybirtokos-tőkés osztállyal szemben. Ezen belül is folyt azonban osztályharc a munkásosztály és szövetségesei, valamint a koalíciós pártok egy részében is jelen levő tőkés osztályérdekek képviselői között. Ez a belső ellentét később harcokra is vezetett. — Ilyen kezdetek után fejlődött ki felszabadult országunk népfrontmozgalma, igen változatos szervezeti formák és többféle politikai törekvések változásain keresztül. — A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártok koalíciója volt az ország demokratikus átalakításának és újjáépítésének a programjával, de olyan módon, hogy a pártok külön listával indultak a két első választásokon — 1945-ben és 1947-ben —, viszont a kormány a front koalíciós kormánya volt. Ennek megfelelően a függetlenségi front tulajdonképpen a pártközi értekezletek egyezkedéseiben valósult meg. A helyi politikai életben azonban kezdetben a nemzeti bizottságok valóságos népfrontszervek voltak, amelyekben kommunisták és más pártbeliek összefogása nyilvánult meg a régi hatalom bázisainak a szétverése céljából. Lényegében ugyanilyen jellegű népi szervek voltak a földosztó bizottságok is. 1949-ben a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Magyar Függetlenségi Népfronttá alakult át. Ennek az egyesült munkáspárt — a Magyar Dolgozók Pártja — mellett a két agrárpárt, a Polgári Demokrata Párt — ez egyben megszűnésük kezdete is volt — és a különféle társadalmi szervezetek lettek a tagjai. Ez a népfront jellegű politikai szövetség már lényegében elvesztette pártkoalíció jellegét és a munkás-paraszt szövetség lett a politikai bázisa, abban a formában, hogy az egyesült munkáspárt vezetésével szövetkeztek benne a szocialista átszervezéssel egyetértő politikai erők. Ennek megfelelően a választásokon egységes listával indult az így átszerveződött népfront, s a többi pártok tevékenysége fokozatosan meg is szűnt. Ez a népfronttömörülés azonban a személyi kultusz viszonyai között, és az akkor eluralkodott dogmatizmus következtében teljesen formálissá vált, mert az egyesült munkáspárt szövetségi politikája torzulást szenvedett — állapította meg a szónok, majd így folytatta: — 1957-ben — az ellenforradalom leverése után — teremtett tiszta helyzetet a Magyar Szocialista Munkáspárt határozott állásfoglalása: a népfront nem a pártonkívüliek szervezete, nem is tömegszervezet, hanem széles demokratikus társadalmi, politikai tömegmozgalom, amely, mint a népi-nemzeti egység kifejezője: összekapcsolja a tömegszervezeteket, de szélesebb is e szerveknél, s hatása terjedjen ki a szervezetlen hazafias (Folytatása a 3. oldalon)