Magyar Hírlap, 1970. május (3. évfolyam, 120-150. szám)

1970-05-28 / 147. szám

2 1970. MÁJUS 28. CSÜTÖRTÖK­ Ö­n ÁRVÍZ A. N. Koszigin levele Fock Jenőnek A Szovjetunió kormánya segíti a magyar árvízkárosultakat Fock Jenő, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke fogadta F. J. Tyitovot, a Szovjetunió magyarországi nagykövetét, aki átadta A. Kosziginnek, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Fock Jenőhöz küldött tevédét, amely így szól: A Magyar Népköztársaságot ért elemi csapással, az ország népgazdaságát és az északkelet-magyarországi lakosságot ért jelentős csapással kapcsolatban a Szovjet­unió kormánya és a magam nevében őszinte együttérzésemről biztosítom a Magyar Népköztársaság kormányát és az egész baráti magyar népet. Értesítem önt, hogy a szovjet kormány határozatot hozott, melynek értelmében té­rítés nélküli segélyként építőanyagokat, élelmiszert és egyéb elsődleges szükségleti cikket bocsát az Önök rendelkezésére. Egyidejűleg a Szovjet Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságok Szövetségének Végrehajtó Bizottsága élelmiszert és egyéb cikke­ket küld Magyarországra. Eredményes küzdelmet kívánok a testvéri magyar népnek az elemi csapással vívott harcukban, kívánom az árvíz által okozott károk mielőbbi felszámolását. Megmozdult az egész ország Tízezer társadalmi munkás gyűjti a felajánlásokat Újabb üzemek, vállalatok, intézmények sora kapcsolódott be az árvízkárosultak megsegítésére indított országos méretűvé szélesedett akcióba. A Minisztertanács a Magyar Vöröske­resztet bízta meg a gyűjtési és segélye­zési akciók országos szervezésével. A Vö­röskereszt 50 000 gyűjtőlapot bocsátott ki: csaknem tízezer társadalmi munkás vál­lalta, hogy otthonukban keresik fel azo­kat, akik igyekeznek enyhíteni az árvíz­­károsultak gondjain. (A Magyar Vörös­­kereszt ezúton is kéri a lakosságot, hogy fogadja bizalommal a Vöröskereszt ne­vében bekopogtatókat.) A Vöröskereszt illetékesei már meg­szervezték a gyorssegélyek kiadásának lebonyolítását. A társadalmi akcióbizott­ságoknál jelentkező árvízkárosultak sze­mélyenként 500, családonként maximáli­san 3000 forintot kapnak a helyszínen, vagy a kitelepítés helyén. Ez természe­tesen csupán gyorssegély. Eddig mintegy 15 millió forint értékű természetbeni adomány jutott el a bajbajutott Szabolcs- Szatmár megyeieknek, s az összegyűlt készpénz is jóval meghaladja már a há­romnegyed millió forintot. Noha az 5350- es csekkszámla csupán szombaton vált is­mertté, az­ itt összegyűlt pénz­ is lassan­­megközelíti­ már a félmillió­­forintot. fel. Somogy megye 30 általános fogyasz­tási és értékesítő szövetkezete, továbbá 22 takarékszövetkezete 800 000 forintot és félmillió forint értékű építkezési anyagot juttat el­ Szabolcs-Szatmár megyébe. A szövetkezetek építőbrigádjai 100 000 fo­rint értékű társadalmi munkát is vállal­tak. A Borsod megyei deteki Vörös Nyíl Termelőszövetkezet tagsága 20 000 forint készpénzt ,és 30 mázsa abraktakarmányt küld. Az Ózdi Kohászati Üzemek 40 ki­telepített gyermeket nyaraltat, a Szeren­csi Bútoripari Ktsz dolgozói az újjáépí­tési akciókból vállaltak részt. A Baranya megyei diósviszólói Kossuth és a szabadszentkirályi Új Élet Tsz üre­sen álló szolgálati lakásait nyitotta meg a hajléktalanok előtt. A Baranya megyei termelőszövetkezetek közölték, hogy akár végleg is letelepítik a Szamos menti csa­ládokat. A Népművelési Intézet felkéri a külön­féle művészeti csoportokat, hogy tartsa­nak előadásokat, bemutatókat az árvíz­­károsultak javára. Külkereskedelmi vállalatok: 53 millió forint A Vöröskereszt felhívással fordul a segítő szándékúakhoz: ruhát, ruhaneműt egyelőre ne küldjenek, mert időbe telik az eddig összegyűjtöttek szétosztása, in­kább építőanyagokra van szükség. A Nemzetközi Vöröskereszt Liga az el­sők között juttatja el üzenetét, s kérte, hogy tudassák, mire van leginkább szük­ségük az árvízkárosultaknak. Jelentkezett a Német Demokratikus Köztársaság, il­letve a Német Szövetségi Köztársaság vöröskereszt szervezete is, hozzájuk ugyancsak eljuttatták a szükséges anya­gok jegyzékét. A Külkereskedelmi Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó vállalatok zömében a fejlesztési alapjukból 53 és fél millió forintot utalnak át az árvízkárosultak megsegítésére. Ez az összeg a vállalatok fejlesztési alapjának több mint 6%-át je­lenti. Az átlagosnál nagyobb összeget ajánlott fel a Metalimpex, a Transelektro, az Elektroimpex, a Licencia, a Chemol­­impex, a Ferm­ion és az Artex, valamint a Terimpex és a Monimpex. A Gyárkémény építő Vállalat mozgósít­ja anyagtartalékait, raktári készleteit az árvízkárosultak megsegítésére. Több száz ezer forint értékű lemezzel, festékkel, faanyaggal és kisebb vasszerkezetekkel segítik a pusztító ár áldozatául esett la­kóházak újjáépítését. A vállalat több szo­cialista brigádja felajánlotta, hogy egy­­egy hétig társadalmi munkával vesz részt az árvíztől legtöbbet szenvedett közsé­gele összedőlt házsorainak helyreállítá­sában. Végleges hajlékot is adnak A Szamos mentén máris megkezdődött az újjáépítéshez szükséges anyagok hely­színre szállítása, szerdáig 164 vagon ko­hósalak érkezett a megyébe, s az északi iparvidékről újabb ezer vagont indítanak útnak. A Nyíregyházi Asztalosipari Ktssz az újjáépülő házakhoz­­szükséges ajtók készítését vállalta. A város Kossuth La­jos Szakközépiskolájának 140 tanulója pedig vakációját áldozza az újjáépítési munkák segítésére. A Siófoki Kőolajvezeték Vál­alat dol­gozói egynapi keresetüknek megfelelő összeget, negyedmillió forintot ajánlottak Több mint 38 ezer ember a gátakon Magas és tartós vízállás Tiszafürednél Szeged felkészülten védekezik a Tisza támadása ellen Az árvízvédelmi kormánybiztosság tájé­koztatása szerint a Tisza árhulláma jelen­leg Tiszafürednél tartósan tetőzik, a víz­szint 9 centiméterrel meghaladja a valaha is mért maximumot. A csapadékzóna el­érte a Tisza völgyét is. Az eső következté­ben nehezedik a védelem munkája. Újabb szakaszokon áznak át a töltések, a gátak mentén újabb buzgárok törnek fel. Jel­lemző adatként elmondották, hogy az utóbbi néhány nap alatt 13 000 csurgás, 689 fakadó víz ellen kellett felvenni a harcot. 13 kilométeres szakaszon veszé­lyeztettek a buzgárok, ötven kilométeres szakaszon kellett megtámasztani a meg­­csúszottt töltéseket. A Felső-Tiszán lassan, de állandóan javul a helyzet. Szerdán újabb nyolc tiszaháti község lakosságának engedélyez­ték a visszatérést. Ezzel harmincra emel­kedett a visszatelepült községek száma, összesen 30 ezer menekült térhetett vissza otthonába. Tizennégy ezer hold területtel csökkent az elmúlt huszonnégy óra alatt az elöntött terület, így az elöntött 95 ezer holdnyi területből már csak 23 ezret borít el a víz. Az egészségügyi alakulatokból szervezett tíz oltóbrigád szerdáig összesen 42 ezer embert oltott be. A lakosokon kívül a védekező munkások is kapnak széru­mot. Gondoltak a fenyegető szúnyogveszélyre is, összesen 12 mázsa irtószert használtak fel az invázió megelőzéséhez. Az árvíz sújtotta területen fertőző betegség nem fordult elő. Újabb kilenc kúttisztító be­rendezést vezényelnek a helyszínre, hogy az ivóvízellátást véglegesen meg lehessen szervezni. Szeged városa lankadatlan erőfeszítés­sel készül történelme legmagasabb árhul­lámának fogadására. Dégen Imre árvíz­­védelmi kormánybiztos szerdán felkereste a szegedi védelmi központokat és hosszas eszmecserét folytatott a védelem helyi vezetőivel a munkálatokról. Szeged alatt egyébként két kilométeres szakaszon épí­tettek nyúlgátat. A város közvetlen védel­mét szolgáló biztosító fővédvonalon a pa­­rapetfalak erősítését befejezték. A vizs­gaidőszak ellenére a szegedi József Attila Tudományegyetem háromszáz hallgatója is részt vesz a védelmi munkákban. Szerdán a kora reggeli órákban Szege­den a Tisza vízállása elérte az 1932-ben mért és rekordnak számító 923 centimé­tert. A folyón kövekkel megrakott uszá­lyok állnak készenlétben, hogy tartalmuk­kal megerősíthessék a gátakat, ahol az szükséges. A Tisza-parti sétányon, a kettős védelmi fal mellett álló múzeumból meg­kezdték az értékek biztonságba helyezé­sét. Makónál máris érződik az újabb áradás. A vízszint, ha még nem is emelkedik, de csökkent az apadás üteme. A város védel­mére újabb lokalizációs gátat építenek. Eddig 5770 köbméter földet építettek be a gátakba. Folytatják az elfojtott buzgárok szádfalazását is, valamint a töltések ma­gasítását. A védekező erők összlétszáma egyéb­ként szerdán már meghaladta a 38 ezret. H. P. Jugoszláviai jelentésünk Nagy erővel védik a Bácskát a víz. A Tisza jobb partján ezért szakadat­lanul erősítik a nyúlgátakat Zenta egy részén hozzáfogtak a belső védelmi vonal kiépítéséhez. Törökkani­­zsán sok lakóépület már üresen áll. A ked­den 10 községre és városra meghirdetett rendkívüli készültségi állapotot a vajda­sági tartományi kormány elnöke kiter­jesztette Zsablyára is. Az általános helyzetet azonban a nyuga­lom és a felkészülés jellemzi. Katasztro­fális áttörések még Jugoszlávia egyetlen pontján sem voltak, sem a Tiszán, sem a mellékfolyókon. A vajdasági tartományi kormány egyéb­ként javaslatot dolgozott ki, hogy a ro­mán és a magyar határ közelében levő jugoszláv falvak és városok nyújtsanak segítséget a magyarországi és romániai árvízkárosultaknak, illetve az árvíz ellen küzdőknek. Szerda délután két kedvező hír érkezett. A Tisza partján, Szanadnál sikerült helyre­állítani a gátakat ott, ahol a folyó már csaknem betört a községbe, a Temes pedig 40 centiméterrel a korábbi maximum alatt tetőzött, s így pillanatnyilag ezen a terü­leten elmúlt a nagy veszély. Kocsis Tamás A Tisza Jugoszláviában az elmúlt 24 órában lassú ütemben tovább áradt. A bácskai oldalon a magyar határtól Péter­­révéig mintegy 70 kilométeres hosszúság­ban már a védett területekre is beszivárog Vetőmagszállítmányok az árvíz sújtotta vidékre •»teniste«* ■•In­j.-M.::. Az árvíz sújtotta vidékeken a mezőgaz­dasági kultúrák is kipusztultak, ezért — ahol lehet — másodvetésekkel igyekeznek majd hasznosítani a felszikkadó területe­ket. A mezőgazdasági károkat egészen pontosan még nem tudták felmérni, a me­zőgazdászok becslései alapján azonban a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Országos Vállalatnak már megküldték az első meg­rendeléseket. Az igényeket úgy elégítik ki, hogy az ország távolabbi vidékeiről is kül­denek szállítmányokat a nyíregyházi és a mátészalkai vetőmagraktárakba, ahonnan közvetlenül a megrendelőkhöz fuvarozzák a szaporító anyagot. A kipusztult növények helyén a rövid tenyészidejű kultúrák jöhetnek számítás­ba. Kukoricából eddig 50 vagonnyit küld­tek Szabolcsba. A készletekből még to­vábbi szállításokra is futja. Amennyiben pótrendelések érkeznek, ezeket soron kí­vül ki tudják elégíteni. Napraforgóból 21, kölesből pedig eddig 10 vagont küldtek Szabolcsba. A borsófélék igen kelendők, ezekből 33 vagonnyit indítottak útnak az árvíz sújtotta vidékekre. A bokrosbabból 5 vagonnyit tesz ki az első megrendelés. Uborkából, mustármagból és takarmány­­kelből is kértek a szabolcsi gazdaságok, egyelőre még nem sokat, mindössze egy vagonnyit. A vetőmag-szakemberek azon­ban arra számítanak, hogy ezekből a nö­vényekből rövidesen többre lesz szükség. A vállalat utasította valamennyi telepét, hogy a Szabolcsból érkező megrendelése­ket soron kívül elégítsék ki, mindenhol még aznap feladják az igényelt mennyi­séget. A Tisza most nem kanyarog. Igazi medrét csak a parti fa­sorok fáinak vízből kiálló ko­ronái jelzik, s a Szeged-parti víkendházak haragossárga víz­ben pirosló tetői. Haragos a Tisza... Az öreg uszályt is — amelyet pedig valamilyen par­ti cövekhez láncoltak — kö­rülöleli most a víz, s mintha tenger közepén állva várná jó sorsát. Haragos a Tisza, s ezernyi ember, gép nyüzsög partjain, csendesíteni, fékezni a folyam pusztító szándékát. Homokzsáksorok a gátak tete­jén, fénylő fóliacsíkok a víz felőli oldalon, s innen a két­száz méternyi repülőgép zúgá­­sos magasból lekörözzük és lessük az egyik lefojtott buz­gárt. Valamiféle római erődít­ményhez hasonló geometrikus kő- és földépítkezéssel ölelték körül a gát innenső oldalán orvul feltörő, alattomos vizet. Érdekes és szép látvány len­ne , ha nem tudnánk, mi­lyen keserves munkával hárí­tották el a vizet. Pilótánk — Újvári György, a vízügyi repülőszolgálat alkal­mazottja — kitűnő kalauz is, magyarázza, hogy Nagytelek és Szeged között 580 ezer ho­mokzsákot kellett eddig felál­dozni partvédelemre. De hol van a part? A Tisza vonala most nem „vonal”, terebélyes hatalmas tavak sorozata. S a tavak szélén községek állanak, a víz most a szélső házak tövé­ben mindenütt emberek, em­bersorok láncban adogatják egymásnak a nagy kődarabo­kat, tömött zsákokat, amelye­ket a gát menti utakon egy­mást követő katonai autók hoznak. Majdhogynem a temp­lomtornyot érintjük a magas­ból négyszemélyes gépünk szárnyával, madarak röppen­nek a zúgástól, s a község tel­jesen kihalt. A vegyesbolt, a cukrászda rolója lehúzva a főtéren, vakon néznek az ut­cákra a kis házak csukott ab­lakai. Csak egy kerékpárost lát­ni, ahogy igyekszik a gát felé. Kerekei vizet spriccelnek. Tán élelmet visz hatalmas háti­zsákjában. Magyarcsanádnál a hidro­­glóbus fénye villan szemünk­be, vízből ágaskodó facsoport mellett halászcsónak lebeg. Fölé szállunk — ember is van benne. Varsáját veti éppen a zavarossárga lébe és a pilóta azt mondja: az élet azért nem állhat meg itt sem... A távol­ban a földgázmező tartályai, csövei mellett ég a sok méteres földgázfáklya, érezni szinte melegét itt a magasban is. Tűz és víz így egymás mellett, fur­csa látvány. Lám, a természet mélyben rejtező tüzét legyőzte az ember, de mi lesz a vízzel? — Nem tudjuk — mondja Újvári György, a pilóta. — Fu­ra dolog ez a természet. Néz­zék csak, ott Jászberény felé meg­öntözik a földet a kiszá­radás ellen ... Repülünk Tiszafüred felé, ahol most tetőzik az ár. De előbb még az alpári síkság ten­gerét kerülgetjük, bírják-e majd a gátak, hogy csak ek­kora maradjon ez a tenger? Vezseny község is üres, embe­rek a gáton. Faluszéli házak a vízben. Szolnok parti házsorai mint­ha védenék a várost, itt helyé­re szorítva a meder, Szolnok után azonban fénylő erdei út felett repülünk, a két fasor he­lyett vízből kinövő bokorsor csak a sok fakorona. — Az ott Kisköre — mutat a pilóta a bal parti óriás mé­lyedésre, amelyből szivattyú­­esősorok ágaskodnak a víz fe­lé a félig kész üzemépületek közül. — Gyönyörű étterem és ABC-áruház lesz a nagy mo­dern építmény. Nem adok rá tíz évet, város lesz a vízlép­cső mentén... — Honnan tudja innen Lent­ről — kérdem a pilótát —, hogy mi lesz az a modern épü­let. — Lentről tudom — mond­ja. — Jártam ott. De nézzék csak, az ott az Eger patak... Nézzük, de nem látunk csak egy hidat vízből kiállva, ele­je-vége is vízben. S a karcagi vasútvonalnál már csaknem a fénylő sínekig ér a sárga víz. Poroszló felé fordulunk — va­lódi hadsereg van alattunk. Katonák, járművek, gépek, vaslemezek. Itt tetőzik most a Tisza, drága acéllemezekkel, technikával szállnak szembe vele. Ha csendesül itt a vész, ez a hadsereg lejjebb vonul majd Szeged felé, hiszen olyan ez a folyó most végig, mintha kiemelkedne a nagy Alföld­ből. — Nemcsak „mintha” — mondja a pilóta. Tényleg ma­gasabban folyik a gátak között a víz, mint a földek szintje. Valóban jóval magasabban, nem optikai csalódás ez — s beáll a kis repülőgép a Tisza vonalába, hogy jobban lássuk, mire képes a természet és mi­re képes az ember... Igaz, ez a csata még nem dőlt el­­. Gépünk lassan elfordul a Ti­szától Budapest felé. Csendes és szép zöldellő alföldi táj. Ott a folyónál 40 ezren védik a földjét... Horváth Mihály Gondolatok a Tisza felett Magyar Hírlap

Next