Magyar Hírlap, 1970. július (3. évfolyam, 181-211. szám)
1970-07-15 / 195. szám
2 1970. JÚLIUS 15. SZERDA HAZAI KORKÉP_______________________________________________MflGYfjR HIRLflP Az UNESCO nevelésügyi konferenciájáról Lugossy Jenő nyilatkozata Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes — akinek vezetésével magyar küldöttség vett részt Genfben az UNESCO nevelésügyi konferenciáján — nyilatkozott a tanácskozás tapasztalatairól. Elmondotta: az idei konferenciát a nemzetközi nevelésügyi év jegyében rendezték, s szervezését az UNESCO-nak az összehasonlító pedagógiával foglalkozó intézménye, a Nemzetközi Nevelésügyi Iroda vállalta. A konferencián mintegy száz ország küldöttsége vett részt. Napirendjén két téma szerepelt: a nevelésügy fejlődésének főbb tendenciái, illetve az iskolai veszteségek (lemorzsolódás, kimaradás stb.) okai. Az első téma vitájában a következő lényegesebb tendenciák bontakoztak ki: igen fontos, hogy a tanulók minél hosszabb ideig tartó egységes alapképzésben (kötelező oktatásban) részesüljenek, a nevelésügy fejlesztése gondos tervezést igényel, s ennek a lehetőleg az általános nemzeti tervezés részének kell lennie. Szinte minden országban tantervi reformok vannak folyamatban. Ezek közt is kiemelkedő szerepe van az anyanyelvi, a matematikai, a természettudományi és az idegen nyelvi képzés javításának. Jelentős változásokon mennek át az oktatás eszközei és módszerei is. Gyors ütemben terjednek az audiovizuális eszközök, a programozás, de egyes gazdaságilag erősen fejlett országok küldöttei beszámoltak a számítógépeknek az iskolában való terjedéséről is. A konferencia állást foglalt amellett, hogy az új tartalomnak, az új módszereknek megfelelően kell gondoskodni a pedagógusok képzéséről, továbbképzéséről és ezeknek az igényeknek a figyelembe vételével kell megszervezni a pedagógiai kutatásokat. Az iskolai veszteségek okai közt a felszólalók a következőkre mutattak rá: a tanulók szociális körülményei, az iskolára való előkészítés elégtelensége, vagy teljes hiánya, a kislétszámú, azaz osztatlan vagy részben osztott iskolák léte, valamint a nyomasztó pedagógushiány, a tanulói teljesítmények elbírálásának kidolgozatlansága. Világszerte nyomasztó a pedagógushiány és gond az is, hogy a végzett hallgatók nem szívesen helyezkednek el falun. Ugyanígy probléma az osztályozás az egyik osztályból a másikba, az alacsonyabb iskolai fokról a magasabba való átjutás legcélszerűbb módszerének kialakítása. A szekcióülések ajánlásokat dolgoztak ki az oktatásügyi miniszterek számára az iskolai lemorzsolódások, kimaradások csökkentésére. A nemzetközi nevelésügyi év jegyében két ünnepi ülése is volt a konferenciának — fejezte be nyilatkozatát Lugossy Jenő. Tibi nem érti, miért sír a papa !Megegyezés helyett közelharc a gyermekért Az apa sír. — Elrabolták a gyerekemet! Engem meg leütöttek egy konyakosüveggel! A fején véres seb. — A volt anyósom! Meglesett az utcán, és fejbe vágott! Aztán elvitte Ferikét, a nagyobbik fiamat! — A kisebb fiú az apja ölében ül, cukrot szopogat és nem érti, miért sír a papa . .. * A XXI. és XXII. kerületi Bíróság ítélete 1968-as keltezéssel: „A bíróság Sz. Ferencnek és H. Máriának 1957. október 27-én kötött házasságát felbontja. 1958. szeptember 15-én született Mária utónevű gyermeket az anyánál, az 1961. március 3-án született Ferenc, és az 1966. február 12-én született Tibor utónevű gyermeket az apánál helyezi el.” * Ház Budafokon. Egy szoba. Elég tiszta. Kifeszített kötélen gyermekholmik száradnak. A polcon fényképek a gyerekekről. A konyha: a tűzhely. A fürdőszoba: lavór. Kicsi, ápolt kert. Gyümölcsfák, veteményes. A kerítés mellett építőanyag. — Mostanában akarok építkezni — mondja Sz. Ferenc. — Mindent egyedül csinálok. A kertet is egyedül tartom rendben. Megterem itt zöldség, meg minden. Én főzök. Nagyon jól főzök. Tibiké, szereted, amit apu főz? Tibiké bólint. Szereti az apja főztjét. — Ma halászlét főztem ... Tegnap bablevest ... / * — Vittem haza Tibikét az óvodából. Velem volt a Feri is. Egyszer csak, ahogy ülök a biciklin, előpattan a volt anyósom és lekapja a fiút. Én utánarohanok. Erre fejbe vág az üveggel. * — Nincs itt az apád, kijöhetsz. Kint vannak az utcán. A kislány int, hogy nem mer kimenni. — Félek tőle! Mindig verekszik! Nagyanyám is mondta, hogy apu be akar minket dobni a Tiszába. — Az! — kiabál a kis öregasszony. — Verte a gyerekeket! Itt meg jó dolguk van! Nálam rendesen kapnak enni. Tudja mit adott annak a négyéves gyereknek? Kolbászt! Itt rendesen esznek. Ma is borsóleves volt. Az apját megeszi a kosz. Ragad a mocsoktól. Én neveltem mindet! Az anyjuknak sem kellettek. Még szó sem volt válásról, már idedobták hozzám. Én szeretem őket, és itt jó dolguk van......' ■ Csakhogy az apa is szereti a gyerekeket. ő is ragaszkodik hozzájuk. Jár-kel a tanács gyermekvédelmi osztályáról a rendőrségre, harcol a gyerekekért. — Feleségem már nincs. De a családom kell! Hogy kinél vannak jobb helyen a gyerekek, nehéz eldönteni. Az tény viszont, hogy a nagyobbik gyerek — Ferike — négyszer bukott. Szellemi fogyatékos. Abban a faluban, ahol a nagymama lakik, nincs rá lehetőség, de Pesten, az apánál, járhatna gyógypedagógiára. * Sz. Ferenc esete nem az egyetlen. Gyakori, hogy a szülők válás előtt, közben és után), válágos közelharcot vívnak a gyermekért, a csendes, békés megegyezés helyett. Ide-oda rángatják a gyereket, és az ő érdekét hangoztatva, pontosan azt tévesztik szem elől. A válás amúgy is megviseli minden gyerek idegeit, kihat egész érzelmi életére, sőt, az is előfordul, hogy komoly lelki sérüléseket okoz. Minden ilyen ügyben legalábbis gyorsítani kellene az ügymenetet, mind a tanácsnál, mind a bíróságnál, hogy rövidebb ideig érezze a gyermek a válás gyötrelmeit. Ránki Vera * Az incidens részvevői a XXII. kerületi rendőrkapitányságra mentek be. — Hát kérem, nem egészen úgy történt — mondja a kapitányság vezetője —, ahogy ezt Sz. Ferenc állítja. Ő ugyanis jól belerúgott az öregasszonyba. A térdén öklömnyi vérömlenyek voltak. Én is láttam. A gyerek meg mintha félne az apjától. Lehet, hogy a nagyanya vadította el, hiszen ő nevelte, de mindenesetre jobban ragaszkodik hozzá, mint az apjához. Nem is köszönt, amikor elmentek. Láttam, hogy ez a kis ember egészen öszszeroppan, hát visszahívtam a gyereket, és mondtam neki, köszönj el fiam, az apádtól. Akkor odament, megcsókolta. — Nem tudtam mást mondani, minthogy az öregasszony vigye el a gyereket, annál volt eddig is, aztán majd, ha lesz jogerős bírósági ítélet, aszerint fogunk cselekedni. Egyelőre a Dunaújvárosi Járásbíróságon van az ügy, mert az öregasszony oda fordult a gyerekért Az öregasszony az udvart söpri. A hírre, hogy itt van az apa, bezárta a gyerekeket. A harmadik gyerek, a kislány, az ablakon át leskelődik. július 11-én érdekes és tanulságos cikket közöl „Baj van a tsz-törvényességgel” címmel. „A gazdaságirányítás új rendszerében az állam közvetlenül nem irányítja és szervezi a különböző gazdálkodási egységek működését, így a termelőszövetkezetek gazdálkodását sem. Ezzel szemben anyagi érdekeltségen alapuló gazdasági ösztönzés révén, valamint egyéb közgazdasági szabályozók eszközeivel hatást gyakorol rájuk abból a célból, hogy tevékenységük a népgazdaság céljainak és érdekeinek megfelelően alakuljon. Emellett természetes és szükséges a gazdálkodó szervek működésének törvényességi felügyelete is. A termelőszövetkezetek ilyen felügyeletét az állam a tanácsok végrehajtó bizottságai és azok mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szervei útján gyakorolja.” Nemrégiben a Nagykanizsai Járási Tanács V. B. tárgyalta a járás közös gazdaságainál megtartott felügyeleti vizsgálatok tapasztalatait, amelyekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a termelőszövetkezeteknél nincs minden rendjén a jogszabályok betartásával, baj van a törvényességgel. A bagolai termelőszövetkezet például nem törődve a jogszabály előírásával, alapszabályát határozatképtelen közgyűlésen állapította meg. Igaz, a vezetők védekezhetnek azzal, hogy a tagságnak kötelessége lett volna megjelenni a közgyűlésen, de ez gyenge érv. Jobban kellett volna előkészíteni a közgyűlést, s akkor a határozatképesség biztosítása sem okozott volna gondot. Hasonlóan jogszabályellenes a nagyrádai termelőszövetkezet közgyűlése által hozott döntés, ami az előírtnál kevesebb teljesített munkanapra is biztosította a háztáji föld mértékének maximumát. E törvénysértések elkerülhetők lettek volna, ha a vezetőségek kellően ismerik a jogszabályokat, s munkájukat annak szellemében végzik. A vizsgálat feltárt hiányosságaiból a jövőben feltétlenül okulni kell. A törvényes működés minden szervre, így a termelőszövetkezetekre is kötelező.” . wmwsm szített riportjának címe egyszerű: „Ruhák és nyár” — de a mondanivaló figyelemre méltó: „Ha változékony is, de itt a nyár, újabb ruházkodási gondokat hozva magával. Szeged vásárlóinak nagy részét a Komplett Ruházati Vállalat öltözteti. A vállalatnál elmondták: időjárás ide, időjárás oda, ők felkészültek a nyárra. A helyi és más nagykereskedelmi vállalatoktól a szükséges áru egy részét előre megrendelték. Közvetlenül is gyárthatnak cikkeket. Mindez csak a felkészülés alapja, hiszen minden árut nem lehet előrendelésben lekötni. Ezért hetente, kéthetente állandó rendeléssel bővítik készleteiket. Jelenleg mintegy 40 millió forint értékű áru van a vállalat raktáraiban. A számok tehát nagyok, és a mennyiségben nincs is különösebb baj. De olyan dolgok hiányoznak a boltokba, melyeket szívesen látnának a vásárlók. Vagy, ha kaphatóak is, nem a megfelelő menynyiségben. Melyek ezek a cikkek? Például a terliszter és a mester. Régen bevált, kellemes férfi és női ruhaanyagok. De a belőlük raktáron levő 4300 méter alighanem kevés. Csakúgy, mint a divatos, kockás puplin és batiszt, amely import. Vagy az alpakka alapanyagú férfiszövetek. Kevés az NDK-gyártmányú szintetikus műszálas női anyag, hiányoznak a világos terliszterek és más szövetek is. Végső soron ruházkodási lehetőségeink javuló tendenciát mutatnak. Néhány cikk hiányzik, vagy nehezen beszerezhető. Némelyik az ipar, némelyik a kereskedelem hibájából. Reméljük előbb-utóbb ők is észreveszik, nem jár ráfizetéssel a vásárlók pénzére számítani. A vásárlók érdekében sem.” McWtsw ,/tsapuisan JUXJ& 11 bi számában a megye testvérköztársaságáról ír: „Heves megyét baráti kapcsolatok fűzik a csuvas köztársaság népéhez. Csuvas barátaink a magyar és a csuvas nép rokonságát gyakran emlegetik, s bizonyításul szókincsbeli elemet egyeztetnek — írja dr. Bakos József. — Valóban igen sok szót egyeztethetünk, de ez nem a vérségi rokonságra utal, hanem arra, hogy az idő távlatában volt olyan időszak, amikor a mi őseink együtt éltek csuvas barátaink őseivel. A volgai bolgár—törököktől származó mai csuvasok ősei a nyugat-török nyelvet beszélték, s az együttélés idejében ebből a nyelvből került nyelvünk finnugor alaprétegébe sok jövevényszó. Hogy sok és fontos szót vettünk át a csuvasos jellegű török nyelvből, bizonyítják a következő szavak: bátor, bor, kopó, agár, ökör, tinó, disznó, karám, búza, árpa, sarló, kender, szérű, komló, torma, alma, körte, szőlő, bor, dara, borsó, sátor, kupa stb.” A kecskeméti Pf1 lap vasárnapi száma Sulyok Katalin értékelő cikkét közli „Egészség és népművelés” címmel. A többi között ezt írja: „Kultúrát nemcsak kultúrházban lehet teremteni. Az emberekben a szépre-jóra való igényt fel lehet kelteni az iskolában, az orvosi rendelőben, a mezőn és az otthonunkban is. Nemcsak a hivatásos népművelők dolga a közösség nevelése. A falvak, városok értelmisége — a pedagógus, az ötvös, az agrármérnök, a gyógyszerész, a védőnő — ha akar, sokat tehet környezetéért ezen a téren is. A falun élő orvosok, védőnők, gyógyszerészek, ezek a művelt igényes emberek, majd mindenütt elszigetelten végzik munkájukat. A kultúrházakkal, a hivatásos népművelőkkel rendszerint nem tudnak együtt dolgozni. Vagy azért, mert más a kultúrház munkaterve, mint amit ők tudnak nyújtani, vagy — ami gyakoribb —, a köztük levő színvonalbeli különbség miatt. Ez visszahat a lelkesedésükre és az önként vállalt népművelést előbb-utóbb abbahagyják.” MEGYEI LAPSZEMLE Szövetkezeti törvény Zalában - Nyári ruhák Szegeden — Az egriek csuvas barátai — Orvos népművelők Bács-Kiskun megyében Takarékos somogyi falvak Somogy takarékszövetkezetei ez év elején nagy célt tűztek maguk elé: el akarják érni a 200 millió forintos betétállományt. Eltelt fél év. A MESZÖV-nél, a takarékszövetkezeti titkárságon Matán László adott tájékoztatást a betétgyűjtés helyzetéről, a takarékok hálózatfejlesztéséről és a kölcsönfolyósításokról. Az év elején a takarékos emberek 147 millióját őrizték, kezelték a somogyi falusi bankok. Az év első hat hónapja alatt 31 millióval nőtt a 23 takarékszövetkezet betétállománya. Különösen a termelőszövetkezeti zárszámadások idején helyeztek el jelentős összegeket a tsz-tagok, a falusi lakosok a takarékokba. A legnagyobb mértékben a böhönyei, az igali, a nagyberki és a szuloki takarékok körzetében növekedett a betét. Még 22 millió forint öszszeget kell gyűjteniük ez évben a takarékoknak, hogy a cél valóra váljon. Nemzetközi tanácskozás" a vasodásról A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájábankedden megkezdődött az Európai Carieskutató Társaság (ORCA) 17. kongresszusa, amelynek több mint húsz ország képviseletében 250 részvevője van. A megnyitón részt vett dr. Ács István, a Debreceni Városi Tanács V. B. elnöke és dr. Kolozsváry Lajos, a Hajdú-Bihar megyei Tanács V. B. titkára is. Dr. Adler Péter professzor, a Debreceni Orvostudományi Egyetem stomatológiai klinikájának igazgatója, az ORDA- kongresszus előkészítő bizottságának tagja üdvözölte a megjelenteket, majd köszöntötte a kongresszust dr. Kesztyűs Loránd, az MTA levelező tagja, a Debreceni Orvostudományi Egyetem rektora, aki egyben a Magyar Tudományos Akadémia üdvözletét is tolmácsolta. Ezután dr. Berényi Béla egyetemi tanár, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem fogorvosi karának dékánja és dr. Tóth Károly professzor, a Magyar Fogorvosok Egyesületének elnöke üdvözölte a hazánkba érkezett vendégeket. A kongreszszuson L. J. Hardwick professzor, az ORCA elnöke mondott megnyitót. Már napi 2500 tonna olajat ad Algyő Újpín C Az algyői olajmezőben ma már csak a gátakmentén látható védelmi anyag. A Tisza-töltés mellett húzódó új szorítógát jelzi, hogy nemrégen még magas volt a vízszint a folyóban, és árvíz veszélyeztette a vidéket. S ezt mutatják a kárjelentésekben szereplő tények, számok, a termeléskiesés adatai is. Az árvíz okozta károkról tanácskoztak Szegeden a Csongrád megyei és a szegedi pártvezetőkkel a Nehézipari Minisztérium, a Kőolaj- és Földgázipari Tröszt vezetői. A berendezésekben kár nem keletkezett, csak a munkák elhúzódása jelent gondot. Viszont a kutató és termelő kutak fúrásában és a termelésben számottevő termelési problémát okozott az árvíz. A Tisza—Maros szögében le kellett állítani több fúróberendezés munkáját. De mivel a fúrásban s a kitermelésben is már az év elején a tervezetthez mérten némi előnyt szereztek az olajbányászok, az algyői olajmező az év végéig teljesíti, illetve minden bizonnyal túlteljesíti előirányzatait. A héten már napi kétezer-ötszáz tonna kőolajat adott az algyői szénhidrogén-medence.