Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)
1970-08-04 / 215. szám
Jobb ízű a kartali kenyér Hasznos versenytárs a termelőszövetkezet az ellátásban Kartalon jobb ízű a kenyér, mint bárhol a környéken. A falun átjáró hetvennyolc autóbusznak, amelyek zöme munkásokat visz műszakba és haza, közmegegyezés alapján feltételes megállója van a nemrég megnyílt termelőszövetkezeti áruház előtt. A bevásárló asszonyok délutánonként hosszú sorban várakoznak itt, igaz, szabad akaratuk szerint, mert a faluban másutt is árulnak kenyeret. Jelentkezik a szövetkezet . Az áruház története úgy kezdődött, hogy volt egy üres telek a falu közepén, az új iskola szomszédságában. Ezt a telket Sőregi János tanácselnök a községi tanács végrehajtó bizottságával egyetértve üzletépítéshez akarta felhasználni. Ennek a Pest megye északi részén levő községnek ugyanis ötezer lakosa van, s ebből több mint kétezer a bejáró munkás. Ésszerűbb, ha otthon szerzik be szükségleteiket, s a kapkodó bevásárlás és cipekedés nem nehezíti mindennapos utazásaikat. Ajánlgatták a telket, de nem volt kapós. Baross Károly,a termelőszövetkezet elnöke, aki a tanács végrehajtó bizottságának is tagja, megelégelte a huzavonát. — Adjátok nekünk azt a telket. — Jó, de mi haszna lesz belőle a falu- nak. — Építünk rá egy termelőszövetkezeti áruházat. — És mit árulnátok? — Kenyeret, tejet, tejterméket, hentesárut, zöldséget, esetleg növényvédő szereket, műtrágyát is, hogy azért se kelljen a lakosságnak szaladgálni. — Szép, ám mindezekhez nem elég a pult, termelőüzemek is kellenének hozzá. — Akkor építünk azt is. A jelenlevők először azt hitték, hogy az ajánlás csak Borossároly rögtönzése, pedig a termelőszövetkezet elnöke munkatársaival együtt már alaposan megvizsgálta a lehetőségeket. Ésszerű és kívánatos, hogy a szövetkezet tevékenysége új területekre terjedjen ki, viszont nem érezték magukat hivatottnak, hogy gombbal, csattal, műanyaggal bíbelődjenek. A saját hivatásukkal szorosan összefüggő új üzemágakat akartak létesíteni. Ben a női és férfi tusolósor mellett három kádas fürdőszoba az idősebbek részére. A női tusolóba beállítottak egy automata mosógépet. Hat hónapja az használja, aki akarja, de még nem kellett alkatrészt cserélni. Amióta kinyitott a termelőszövetkezeti áruház, érezhetően nőtt a faluban a közös gazdaság tekintélye. Nem elvont megállapítás már, hanem a mindennapos igazság, hogy a szövetkezet az egész lakosságért van. A jobb áruellátással is. A termelőszövetkezeti üzemek működése versenyre készteti az élelmiszeripart és a kereskedelmet, és ennek is meg lehet a külön haszna. S ami a szövetkezet belső életét illeti, az itt dolgozóknak nemcsak a jövedelme, de a hangulata is kedvezően deríti az egész társaságot. A fiatalok célja, hogy munkájuk jó hírét keltse a szövetkezetnek. Talán ezért is van olyan jó íze a kartali kenyérnek. Solymár József Kereskedelmi centrum Alig múlt el egy év az elhatározás óta, s a nemrég még üres telken öt üzlettel működik már a termelőszövetkezeti áruház, s amit itt eladnak, az zömében a falu határában termett, illetve a szövetkezet saját áruja. A kartali termelőszövetkezet központi telepe ma már valóságos kis élelmiszeripari centrum. Az új pékségben két fiatal segéd dolgozik. A dagasztógépeket és egyéb felszerelést sok utánajárással, használtan vették a sütőipartól. Napi 18—20 mázsa kenyeret sütnek. A teljesítmény követelményei valamivel kevésbé feszesek itt, mint a nagyüzemekben, és egy mázsa kenyérhez néhány kilogrammal több lisztet használhatnak, viszont a pékség teljes adminisztrációját egy 18 esztendős lány végzi munkaidejének negyedrészében, a szükséges szállításokat pedig a szövetkezet saját gépeivel bonyolítja le. Így a kenyérgyár munkáján a termelőszövetkezetnek tizenhét százalékos haszna van. A vágóhíd hétszázalékos haszonnal dolgozik. Ebben az épületcsoportban a vágóhelyiségen kívül pácoló, sózó, kolbászkészítő, hűtőkamra és természetesen raktár is van. Egyszerre 10—12 hízót dolgoznak fel. Éppúgy, mint a pékek, a hentesek is keresik a házi ízeket. Mivel a szarvasmarha-tenyésztésben a mesterséges megtermékenyítés kizárólagossá vált, falvainkban néhány ezer bikaistálló lakó nélkül maradt. A volt bikaistálló hasznosítására Kartalon láttam a legfurcsább példát. Az átalakított, rendbehozott épületben ringlit készít 40 termelőszövetkezeti menyecske. Ezt ugyan nem a környező patakokban fogott halból csinálják. A hallal együtt az olívaolaj és -bogyó is messzi olasz tájakról érkezik. A ringliüzem mégis belefér a szövetkezet élelmiszeripari orientációjába. 3 mázsa halból 2500 doboz ringlit készítenek naponta a kartali asszonyok. A jövedelmük havi 1500—1600 forint között van, s nem kell érte kimozdulni a faluból. Nem csoda, hogy az őszi betakarítás után kétműszakos üzem lesz a volt bikaistálló. Az egész lakosságért Az élelmiszergyártás tisztaságot követel. Kartalon már két üzemi fürdője van a termelőszövetkezetnek. A központi tele X 2 1970. AUGUSZTUS 4. KEDD HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Ki, hogyan segít? Budapesti ikernek egy Nyolcvanezer négyzetméterrel több szövet - Földgázvezeték terven felül A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa megvizsgálta az árvízkárok pótlására indított mozgalom tapasztalatait. Megállapította, hogy a főváros dolgozói gyorsan segítettek az árvízkárosultakon, sőt további jelentős felajánlásokkal kívánják emelni pótolni a nemzeti jövedelmet. A vállalások fő célja a termelékenység és a gazdaságosság javítása. Ezt elsősorban a műszaki fejlesztési intézkedések gyorsításával, az önköltség csökkentésével, anyagtakarékossággal és a minőség javításával akarják elérni. Több vállalatnál szerveztek rendkívüli műszakot a szabad szombatokon, vasárnapokon. Jelentős szerep vár a mozgalom keretében az autóközlekedési vállalatokra, amelyek kezdettől fogva részt vettek a kitelepítési és helyreállítási munkálatokban. A legveszélyesebb napokon 2780 teherkocsit, 260 autóbuszt, 140 dömpert, 87 rakodógépet, 137 taxit, több mint 80 műhelykocsit, csaknem 3500 járművet biztosítottak az árvízi mentők részére. A gépek vezetésében és karbantartásában körülbelül 10 ezer közlekedési dolgozó vett részt. Most, a helyreállítási munkák során számos jármű üzemel, elsősorban a szükséges építőanyag szállítását végzik. A feladatok ellátása érdekében a különböző autóközlekedési vállalatok jelentős szállítóeszköz-átcsoportosítást hajtottak végre, hogy el tudják látni a Szabolcs megyei „árvízforgalmat”, s ugyanakkor a kapacitáshiány ellenére az otthoni fuvarokat is teljesíteni tudják. A kiesett nemzeti jövedelem pótlására indított mozgalomhoz a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának jelentése szerint az elmúlt hetekben is több vállalat csatlakozott. A Csőszerelőipari Vállalat felajánlotta, hogy termelékenységi tervét egy százalékkal túlteljesíti. Ez egy év alatt 10 millió forint többlettermelést jelent. Az ehhez szükséges kapacitást az egyéb munkák jobb megszervezésével, átcsoportosításával és szabad szombatra szervezett árvízi műszakokkal teremtik meg. A vállalat egyes üzemei a felajánlások során vállalták, hogy Veszprémben a 126 lakás központi kazánházát és hőközpontját, a BVM szentendrei gyárának kavicsosztályozóját, a Dorog—Esztergom közötti hőtávvezetéket, a Szegedi Házgyár és a Beremendi Cementmű földgázvezetékét terven felül megépítik. A Betonútépítő Vállalat az árvízvédelemnek igen jelentős gépi és szállítókapacitást bocsátott rendelkezésre. Mivel a gépeket kezelő több mint kétszáz dolgozójuk is kiesett ez alatt a tervezett termelésből, a vállalat éves tervéből kereken 35 millió forint termelési érték veszett el. A vállalat dolgozói felajánlották, hogy elsősorban ezt a kiesést pótolják. Ezért a gépi földmunkákat nyújtott műszakban végzik, amivel 10 millió forintnyi többlettermelést érnek el. A munkások felajánlották, hogy a 44 órás munkahétről ideiglenesen 48 órás munkahétre térnek át, ezzel is további 31 millió forinttal pótolják a veszteséget, a vasárnapi műszakok bevezetésével pedig további 5 millió forinttal kívánnak többet termelni. Ezekkel az intézkedésekkel a Betonútépítő Vállalat az árvízvédelmi munkák miatti 35 millió forintnyi veszteségét 46 millió forintnak megfelelő termeléssel kívánja pótolni. A Budapesti Csokoládégyár ez évi termelését 17 vagonnal szeretné megnövelni. A többlettermelést jobb szervezéssel, az előkészületi és takarítási idő csökkentésével, a műszakváltások jobb megszervezésével, a munkaidő teljes kihasználásával tervezik elérni. A műszaki karbantartás szocialista brigádjai vállalták, hogy csökkentik a gépállási időket, javítják a karbantartási munka minőségét. Érdekes többletmunkát ajánlott fel az Albertfalvi Cérnázógyár. Vállalásukkal elsősorban a kooperáló vállalatokat kívánják segíteni. A Kismotor és Gépgyár tehergépkocsijaira például soron kívül gyártanak fékmembránszövetet. A Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat a termelés kiesésének részbeni pótlására — a második félévi tervükön túl — további 60 ezer négyzetméter hevederszövet és 20 ezer négyzetméter szintetikus szövet gyártását vállalták a Szegedi Emergé Gumigyár részére. Koós Tamás „Cingát adja Pelikánnak!..." Esti őrjárat a Dunán A kecses hajótest finom rándulással szakad el a parttól. A százharminc lóerős motor hullámverése megbillegteti a kikötői pontont, aztán gázt ad Turcsics István törzsőrmester, és máris csaknem ötven kilométeres sebességgel indulunk a Dunán észak felé. Varga Imre őrmester, járőrparancsnok, a kishajó rádiójához lép, bekapcsolja: — Halló, halló! Cingát adja Pelikánnak! Tizennyolc óra nulla perc. Az éjszakai járőr útnak indult, irány a Rómaipart. Csak nehogy drágább legyen! Ilyenkor, amikor a budai hegyek mögé lebukni készülő nap sugarai búcsútáncra kelnek a Duna hullámain, senki sem gondol a tragédiára. Amikor gondol, akkor rendszerint már késő ... — Éppen a tegnapi éjszakai járőr fogta ki azt a szerencsétlen hajógépészt, aki vagy három héttel ezelőtt Suránynál esett a vízbe — meséli az őrmester. — Ismertem ... Csillog a víz, rohanunk tovább. Elhagyjuk a Margitsziget északi csücskét, rövid kitérőt teszünk az Újpesti-öbölben. A két rendőr arca hirtelen elkomorodik. A Szerszám- és Gápelemgyár stégjénél négyen vannak a vízben. Két hölgy, két tizenhárom körüli kisfiú. Mennének ők is, de nem tudnak. Mikor melléjük érünk, még mindig a vízben kapálóznak. Hiába, csúszik a deszka, meg hát a hölgyeknél a felesleges kilók, ugyebár ... Varga őrmester intézkedik. A hölgyek méltatlankodnak. Még hogy itt tilos a fürdés!... ők ezt nem tudták. Hogy a tilalom jól látható táblán virít? ... Fizetnek, fejenként húsz-húsz forintot. — Kissé drága fürdés volt — jegyzi meg maliciózusan egyikük. — Csak nehogy drágább legyen egyszer, asszonyom. Minden hely foglalt a turistaházakban — Turistaellátó Vállalat? — Igen. — Itt a Vörös Meteor beszél. 1971 szilveszterére Dobogókőre kérünk... — Az idén szilveszterre már nincs helyünk. — Nem, nem. 1971 szilveszterére kérünk a Budapesti Vörös Meteor részére Dobogókőn 20 helyet biztosítani. Ez a telefonbeszélgetés a minap hangzott el a Turistaellátó Vállalat és a budapesti Vörös Meteor Sportegyesület szilveszterezni vágyó fiataljai között. Ebből a tényből is kiderül, hogy 48 turistaház 2150 férőhelyéért szinte közelharcot vívnak. Erre még egy példa. A Belkereskedelmi Minisztérium három nappal ezelőtt 1971 május közepére foglalt szobákat a Pécs melletti Dömör-kapui turistaházban. Kovács Ferenccel, a TEV igazgatójával arról beszélgettünk, mi a magyarázata annak, hogy a turistaházak iránti kereslet ilyen nagy. Megtudtuk: a férőhely kevés. Szombat-vasárnapra több héttel előre kell helyet biztosítani, de a hétköznapokon is elég nehéz a turistaházakban szállást kapni. A közeljövőben a TEV-nek a jelenleginél is nagyobb feladata lesz, hiszen az ifjúsági és diákturizmus felkarolása is hatáskörébe kerül. Ennek csak akkor tud eleget tenni, ha jelenlegi hálózatát bővíti. A diákok és fiatalok nyári táborozását is segítik a TEV-nél. Az idén a különböző turistaházak közelében hatezer fiatal táborozhat. A jövőben újabb sátorozási lehetőség lesz Mátraházán, Saigon, Bánkúton, Sárospatakon. Végül a tél. Az idén több mint ezer fiatalnak nyílik lehetősége Dobogókőn, Sátoraljaújhelyen, Bánkúton és más hegyi turistaházakban olcsón megtanulni a síelést. Dobogókőn már elkészült a pilisi erdőgazdaság anyagi támogatásával a lesikló pálya, Sátoraljaújhelyen megkezdték egy korszerű lesikló pálya építését. F. J. A kis Horváth Már a Római-partnál járunk, egy történetet jegyzek fel. — Tegnap nappalosok voltunk, éppen indultunk vissza az őrsre, amikor a csillaghegyi hajókikötő alatt kiabálni kezdtek a parton. Egy tizenhat éves fiú a vízbe ugrott, aztán felbukkant még egyszer, de mire odaértünk és kihúztuk, már halott volt. — Nem — mondja valamivel később Varga őrmester —, ehhez nem lehet hozzászokni. És ami a legborzasztóbb: elvinni a tragédia hírét a hozzátartozóknak. A kis Horváth-gyerek római-parti srác volt, én mentem az édesanyjához. Horváth néni, mondtam, a fia ... És közben arra gondoltam, hogy ha egyszer nekem mondanák, hogy a gyerekem... A törzsőrmester ügyes manőverrel a parthoz fáról. A parton gyerekek heverésznek a fűben. Ebben nincs is semmi szabályellenes. Csakhogy a fürdőnadrágok gyanúsan vizesek. — Tudjátok, hogy mi történt itt tegnap? Bizonytalanul bólogatnak. Egyikük mondja is: — Az Elemér... A szonda szúrópróbája Már ismét a vízen vagyunk, amikor Varga Imre megjegyzi: — Néha elönt az indulat, s ilyenkor a legszívesebben adnék nekik egy fülest. Hát nem értik, hogy az életükkel játszanak! Persze, nemcsak a gyerekek. Éppen tegnap, ezután a borzasztó dolog után, végre jövünk lefelé, az Árpád-híd felett egy huszonvalahány éves férfit fogunk meg a Duna közepén. Már csak kapálózott. Elfogott a düh, megőrült, ember!... Kiderült, hogy lemaradt a hajóról és nem akart kerülni, gondolta, átúszik. A Római-part felett „rutinellenőrzésbe” kezd a járőr. Rendben, gyorsan megy minden. Bár koránt sincs rend mindenütt. A kisebb „bűnöket” azonban olcsón meg lehet úszni. Van azonban egy főbenjáró bűn. Az alkohol. A járőrparancsnok kétszer veszi elő a szondát a szúrópróba. Mindkétszer telibetalál. „Ó, csak egy kis sör, órákkal ezelőtt ...” A szonda azonban kíméletlenül őszinte T. Ottó és R. Rudolf esetében is. A két delikvens természetesen vérig van sértve, még hogy nem motorozhatnak tovább?! Nevetséges. De aztán mégsem nevetnek, amikor elkészül a hivatalos jegyzőkönyv ... A könnyelműség ellen — Van itt, kérem, a vízen minden — mondja órákkal később? Varga Imre, amikor visszafordulunk. Hirtelen elmosolyodik. — A múltkor, például, a Lidó felett zajokra lettünk figyelmesek. Éjszakai fürdőzők. Persze, volt ijedelem, amikor hirtelen ott termettünk köztük. Nők voltak, sikoltoztak, evickéltek a parthoz. Aztán kis híján mi estünk a vízbe, mert ahogy a lámpa rájuk világított, úgy érezhettük magunkat, mint egy svédországi nudistatelepen. A hullámokban táncolnak a lámpafények és a csillagok. Indulunk vissza. — Meddig vannak szolgálatban? — kérdem. — Reggelig, kora reggelig — felel a járőrparancsnok. Mindent megtesznek. De a könnyelműséggel nehéz, roppant nehéz versenyre kelni. K. L. M.