Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)

1970-08-04 / 215. szám

Jobb ízű a kartali kenyér Hasznos versenytárs a termelőszövetkezet az ellátásban Kartalon jobb ízű a kenyér, mint bár­hol a környéken. A falun átjáró hetven­nyolc autóbusznak, amelyek zöme mun­kásokat visz műszakba és haza, közmeg­egyezés alapján feltételes megállója van a nemrég megnyílt termelőszövetkezeti áruház előtt. A bevásárló asszonyok dél­utánonként hosszú sorban várakoznak itt, igaz, szabad akaratuk szerint, mert a fa­luban másutt is árulnak kenyeret. Jelentkezik a szövetkezet . Az áruház története úgy kezdődött, hogy volt egy üres telek a falu közepén, az új iskola szomszédságában. Ezt a tel­ket Sőregi János tanácselnök a községi tanács végrehajtó bizottságával egyetért­ve üzletépítéshez akarta felhasználni. En­nek a Pest megye északi részén levő köz­ségnek ugyanis ötezer lakosa van, s eb­ből több mint kétezer a bejáró munkás. Ésszerűbb, ha otthon szerzik be szükség­leteiket, s a kapkodó bevásárlás és cipe­­kedés nem nehezíti mindennapos utazá­saikat. Ajánlgatták a telket, de nem volt ka­pós. Baross Károly,a termelőszövetkezet elnöke, aki a tanács végrehajtó bizottsá­gának is tagja, megelégelte a huza­vonát. — Adjátok nekünk azt a telket. — Jó, de mi haszna lesz belőle a falu-­ nak. — Építünk rá egy termelőszövetkezeti áruházat. — És mit árulnátok? — Kenyeret, tejet, tejterméket, hentes­árut, zöldséget, esetleg növényvédő szere­ket, műtrágyát is, hogy azért se kelljen a lakosságnak szaladgálni. — Szép, ám mindezekhez nem elég a pult, termelőüzemek is kellenének hozzá. — Akkor építünk azt is. A jelenlevők először azt hitték, hogy az ajánlás csak Boross­­­ároly rögtönzése, pedig a termelőszövetkezet elnöke mun­katársaival együtt már alaposan megvizs­gálta a lehetőségeket. Ésszerű és kívána­tos, hogy a szövetkezet tevékenysége új területekre terjedjen ki, viszont nem érezték magukat hivatottnak, hogy gomb­bal, csattal, műanyaggal bíbelődjenek. A saját hivatásukkal szorosan összefüggő új üzemágakat akartak létesíteni. Ben a női és férfi tusolósor mellett há­rom kádas fürdőszoba az idősebbek részé­re. A női tusolóba beállítottak egy auto­mata mosógépet. Hat hónapja az használ­ja, aki akarja, de még nem kellett alkat­részt cserélni. Amióta kinyitott a termelőszövetkezeti áruház, érezhetően nőtt a faluban a kö­zös gazdaság tekintélye. Nem elvont meg­állapítás már, hanem a mindennapos igaz­ság, hogy a szövetkezet az egész lakossá­gért van. A jobb áruellátással is. A ter­melőszövetkezeti üzemek működése ver­senyre készteti az élelmiszeripart és a ke­reskedelmet, és ennek is meg lehet a kü­lön haszna. S ami a szövetkezet belső életét illeti, az itt dolgozóknak nemcsak a jövedelme, de a hangulata is kedvezően deríti az egész társaságot. A fiatalok célja, hogy munkájuk jó hírét keltse a szövetkezet­nek. Talán ezért is van olyan jó íze a kar­tali kenyérnek. Solymár József Kereskedelmi centrum Alig múlt el egy év az elhatározás óta, s a nemrég még üres telken öt üzlettel működik már a termelőszövetkezeti áru­ház, s amit itt eladnak, az zömében a falu határában termett, illetve a szövetkezet saját áruja. A kartali termelőszövetkezet központi telepe ma már valóságos kis élelmiszeripari centrum. Az új pékségben két fiatal segéd dolgo­zik. A dagasztógépeket és egyéb felszerelést sok utánajárással, használtan vették a sü­tőipartól. Napi 18—20 mázsa kenyeret süt­nek. A teljesítmény követelményei vala­mivel kevésbé feszesek itt, mint a nagy­üzemekben, és egy mázsa kenyérhez né­hány kilogrammal több lisztet használ­hatnak, viszont a pékség teljes adminiszt­rációját egy 18 esztendős lány végzi mun­kaidejének negyedrészében, a szükséges szállításokat pedig a szövetkezet saját gé­peivel bonyolítja le. Így a kenyérgyár munkáján a termelőszövetkezetnek tizen­hét százalékos haszna van. A vágóhíd hétszázalékos haszonnal dol­gozik. Ebben az épületcsoportban a­ vágó­helyiségen kívül pácoló, sózó, kolbász­készítő, hűtőkamra és természetesen rak­tár is van. Egyszerre 10—12 hízót dolgoz­nak fel. Éppúgy, mint a pékek, a hentesek is keresik a házi ízeket. Mivel a szarvasmarha-tenyésztésben a mesterséges megtermékenyítés kizáróla­gossá vált, falvainkban néhány ezer bika­istálló lakó nélkül maradt. A volt bika­istálló hasznosítására Kartalon láttam a legfurcsább példát. Az átalakított, rend­behozott épületben ringlit készít 40 ter­melőszövetkezeti menyecske. Ezt ugyan nem a környező patakokban fogott hal­ból csinálják. A­ hallal együtt az olíva­olaj és -bogyó is messzi olasz tájakról ér­kezik. A ringliüzem mégis belefér a szö­vetkezet élelmiszeripari orientációjába. 3 mázsa halból 2500 doboz ringlit készíte­nek naponta a kartali asszonyok. A jö­vedelmük havi 1500—1600 forint között van, s nem kell érte kimozdulni a falu­ból. Nem csoda, hogy az őszi betakarítás után kétműszakos üzem lesz a volt bika­istálló. Az egész lakosságért Az élelmiszergyártás tisztaságot köve­tel. Kartalon már két üzemi fürdője van a termelőszövetkezetnek. A központi tele­ X 2 1970. AUGUSZTUS 4. KEDD HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Ki, hogyan segít? Budapesti ikernek egy Nyolcvanezer négyzetméterrel több szövet - Földgázvezeték terven felül A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa megvizsgálta az árvízkárok pótlására in­dított mozgalom tapasztalatait. Megálla­pította, hogy a főváros dolgozói gyorsan segítettek az árvízkárosultakon, sőt to­vábbi jelentős felajánlásokkal kívánják emelni­ pótolni a nemzeti jövedelmet. A vállalások fő célja a termelékenység és a gazdaságosság javítása. Ezt elsősor­ban a műszaki fejlesztési intézkedések gyorsításával, az önköltség csökkentésé­vel, anyagtakarékossággal és a minőség javításával akarják elérni. Több válla­latnál szerveztek rendkívüli műszakot a szabad szombatokon, vasárnapokon. Jelentős szerep vár a mozgalom kere­tében az autóközlekedési vállalatokra, amelyek kezdettől fogva részt vettek a kitelepítési és helyreállítási munkálatok­ban. A legveszélyesebb napokon 2780 te­herkocsit, 260 autóbuszt, 140 dömpert, 87 rakodógépet, 137 taxit, több mint 80 mű­helykocsit, csaknem 3500 járművet bizto­sítottak az árvízi mentők részére. A gé­pek vezetésében és karbantartásában kö­rülbelül 10 ezer közlekedési dolgozó vett részt. Most, a helyreállítási munkák so­rán számos jármű üzemel, elsősorban a szükséges építőanyag szállítását végzik. A feladatok ellátása érdekében a külön­böző autóközlekedési vállalatok jelentős szállítóeszköz-átcsoportosítást hajtottak végre, hogy el tudják látni a Szabolcs megyei „árvízforgalmat”, s ugyanakkor a kapacitáshiány ellenére az otthoni fuva­rokat is teljesíteni tudják. A kiesett nemzeti jövedelem pótlására indított mozgalomhoz a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának jelentése szerint az elmúlt hetekben is több vállalat csatla­kozott. A Csőszerelőipari Vállalat felajánlotta, hogy termelékenységi tervét egy százalék­kal túlteljesíti. Ez egy év alatt 10 millió forint többlettermelést jelent. Az ehhez szükséges kapacitást az egyéb munkák jobb megszervezésével, átcsoportosításá­val és szabad szombatra szervezett árvízi műszakokkal teremtik meg. A vállalat egyes üzemei a felajánlások során vállalták, hogy Veszprémben a 126 lakás központi kazánházát és hőközpont­ját, a BVM szentendrei gyárának kavics­­osztályozóját, a Dorog—Esztergom közöt­ti hőtávvezetéket, a Szegedi Házgyár és a Beremendi Cementmű földgázvezetékét terven felül megépítik. A Betonútépítő Vállalat az árvízvéde­lemnek igen jelentős gépi és szállítóka­pacitást bocsátott rendelkezésre. Mivel a gépeket kezelő több mint kétszáz dolgo­zójuk is kiesett ez alatt a tervezett ter­melésből, a vállalat éves tervéből kereken 35 millió forint termelési érték veszett el. A vállalat dolgozói felajánlották, hogy elsősorban ezt a kiesést pótolják. Ezért a gépi földmunkákat nyújtott műszakban végzik, amivel 10 millió forintnyi többlet­­termelést érnek el. A munkások felaján­lották, hogy a 44 órás munkahétről ideig­lenesen 48 órás munkahétre térnek át, ezzel is további 31 millió forinttal pótol­ják a veszteséget, a vasárnapi műszakok bevezetésével pedig további 5 millió fo­rinttal kívánnak többet termelni. Ezek­kel az intézkedésekkel a Betonútépítő Vállalat az árvízvédelmi munkák miatti 35 millió forintnyi veszteségét 46 millió forintnak megfelelő termeléssel kívánja pótolni. A Budapesti Csokoládégyár ez évi ter­melését 17 vagonnal szeretné megnövelni. A többlettermelést jobb szervezéssel, az előkészületi és takarítási idő csökkenté­sével, a műszakváltások jobb megszerve­zésével, a munkaidő teljes kihasználásá­val tervezik elérni. A műszaki karban­tartás szocialista brigádjai vállalták, hogy csökkentik a gépállási időket, javítják a karbantartási munka minőségét. Érdekes többletmunkát ajánlott fel az Albertfalvi Cérnázógyár. Vállalásukkal elsősorban a kooperáló vállalatokat kí­vánják segíteni. A Kismotor és Gépgyár tehergépkocsijaira például soron kívül gyártanak fékmembránszövetet. A Szege­di Kenderfonó és Szövőipari Vállalat a termelés kiesésének részbeni pótlására — a második félévi tervükön túl — további 60 ezer négyzetméter hevederszövet és 20 ezer négyzetméter szintetikus szövet gyár­tását vállalták a Szegedi Emergé Gumi­gyár részére. Koós Tamás „Cingát adja Pelikánnak!..." Esti őrjárat a Dunán A kecses hajótest finom rándulással szakad el a parttól. A százharminc lóerős motor hullámverése megbillegteti a kikö­tői pontont, aztán gázt ad Turcsics Ist­ván törzsőrmester, és máris csaknem öt­­ven kilométeres sebességgel indulunk a Dunán észak felé. Varga Imre őrmester, járőrparancsnok, a kishajó rádiójához lép, bekapcsolja: — Halló, halló! Cingát adja Pelikán­nak! Tizennyolc óra nulla perc. Az éjsza­kai járőr útnak indult, irány a Római­part. Csak nehogy drágább legyen! Ilyenkor, amikor a budai hegyek mögé lebukni készülő nap sugarai búcsútáncra kelnek a Duna hullámain, senki sem gon­dol a tragédiára. Amikor gondol, akkor rendszerint már késő ... — Éppen a tegnapi éjszakai járőr fog­ta ki azt a szerencsétlen hajógépészt, aki vagy három héttel ezelőtt Suránynál esett a vízbe — meséli az őrmester. — Ismer­tem ... Csillog a víz, rohanunk tovább. Elhagy­juk a Margitsziget északi csücskét, rövid kitérőt teszünk az Újpesti-öbölben. A két rendőr arca hirtelen elkomorodik. A Szer­szám- és Gápelemgyár stégjénél négyen vannak a vízben. Két hölgy, két tizenhá­rom körüli kisfiú. Mennének ők is, de nem tudnak. Mikor melléjük érünk, még mindig a vízben kapálóznak. Hiába, csú­szik a deszka, meg hát a hölgyeknél a felesleges­ kilók, ugyebár ... Varga őrmester intézkedik. A hölgyek méltatlankodnak. Még hogy itt tilos a fürdés!... ők ezt nem tudták. Hogy a ti­lalom jól látható táblán virít? ... Fizet­nek, fejenként húsz-húsz forintot. — Kissé drága fürdés volt — jegyzi meg maliciózusan egyikük. — Csak nehogy drágább legyen egyszer, asszonyom. Minden hely foglalt a turistaházakban — Turistaellátó Vállalat? — Igen. — Itt a Vörös Meteor beszél. 1971 szil­veszterére Dobogókőre kérünk... — Az idén szilveszterre már nincs he­lyünk. — Nem, nem. 1971 szilveszterére kérünk a Budapesti Vörös Meteor részére Dobo­gókőn 20 helyet biztosítani. Ez a telefonbeszélgetés a minap hang­zott el a Turistaellátó Vállalat és a buda­pesti Vörös Meteor Sportegyesület szil­veszterezni vágyó fiataljai között. Ebből a tényből is kiderül, hogy 48 turistaház 2150 férőhelyéért szinte közelharcot vív­nak. Erre még egy példa. A Belkereske­delmi Minisztérium három nappal ezelőtt 1971 május közepére foglalt szobákat a Pécs melletti Dömör-kapui turistaházban. Kovács Ferenccel, a TEV igazgatójával arról beszélgettünk, mi a magyarázata annak, hogy a turistaházak iránti kereslet ilyen nagy. Megtudtuk: a férőhely kevés. Szombat-vasárnapra több héttel előre kell helyet biztosítani, de a hétköznapokon is elég nehéz a turistaházakban szállást kapni. A közeljövőben a TEV-nek a je­lenleginél is nagyobb feladata lesz, hi­szen az ifjúsági és diákturizmus felkaro­lása is hatáskörébe kerül. Ennek csak ak­kor tud eleget tenni, ha jelenlegi hálóza­tát bővíti. A diákok és fiatalok nyári táborozását is segítik a TEV-nél. Az idén a különbö­ző turistaházak közelében hatezer fiatal táborozhat. A jövőben újabb sátorozási lehetőség lesz Mátraházán, Saigon, Bán­­kúton, Sárospatakon. Végül a tél. Az idén több mint ezer fiatalnak nyílik lehetősége Dobogókőn, Sátoraljaújhelyen, Bánkúton és más hegyi turistaházakban olcsón megtanulni a síelést. Dobogókőn már elkészült a pilisi erdőgazdaság anyagi támogatásával a le­­sikló pálya, Sátoraljaújhelyen megkezd­ték egy korszerű lesikló pálya építését. F. J. A kis Horváth Már a Római-partnál járunk, egy tör­ténetet jegyzek fel. — Tegnap nappalosok voltunk, éppen indultunk vissza az őrsre, amikor a csil­laghegyi hajókikötő alatt kiabálni kezdtek a parton. Egy tizenhat éves fiú a vízbe ugrott, aztán felbukkant még egyszer, de mire odaértünk és kihúztuk, már halott volt. — Nem — mondja valamivel később Varga őrmester —, ehhez nem lehet hoz­zászokni. És ami a legborzasztóbb: elvin­ni a tragédia hírét a hozzátartozóknak. A kis Horváth-gyerek római-parti srác volt, én mentem az édesanyjához. Hor­váth néni, mondtam, a fia ... És közben arra gondoltam, hogy ha egyszer nekem mondanák, hogy a gyerekem... A törzsőrmester ügyes manőverrel a parthoz fáról. A parton gyerekek heve­­résznek a fűben. Ebben nincs is semmi szabályellenes. Csakhogy a fürdőnadrá­gok gyanúsan vizesek. — Tudjátok, hogy mi történt itt teg­nap? Bizonytalanul bólogatnak. Egyikük mondja is: — Az Elemér... A szonda szúrópróbája Már ismét a vízen vagyunk, amikor Varga Imre megjegyzi: — Néha elönt az indulat, s ilyenkor a legszívesebben adnék nekik egy fülest. Hát nem értik, hogy az életükkel játsza­nak! Persze, nemcsak a gyerekek. Éppen tegnap, ezután a borzasztó dolog után, végre jövünk lefelé, az Árpád-híd felett egy huszonvalahány éves férfit fogunk meg a Duna közepén. Már csak kapáló­zott. Elfogott a düh, megőrült, ember!... Kiderült, hogy lemaradt a hajóról és nem akart kerülni, gondolta, átúszik. A Római-part felett „rutinellenőrzés­be” kezd a járőr. Rendben, gyorsan megy minden. Bár koránt sincs rend mindenütt. A kisebb „bűnöket” azonban olcsón meg lehet úszni. Van azonban egy főbenjáró bűn. Az alkohol. A járőrparancsnok kétszer veszi elő a szondát a szúrópróba. Mindkétszer telibe­talál. „Ó, csak egy kis sör, órákkal ez­előtt ...” A szonda azonban kíméletlenül őszinte T. Ottó és R. Rudolf esetében is. A két delikvens természetesen vérig van sértve, még hogy nem motorozhatnak to­vább?! Nevetséges. De aztán mégsem ne­vetnek, amikor elkészül a hivatalos jegy­zőkönyv ... A könnyelműség ellen — Van itt, kérem, a vízen minden — mondja órákkal később? Varga Imre, ami­kor visszafordulunk. Hirtelen elmosolyo­dik. — A múltkor, például, a Lidó felett zajokra lettünk figyelmesek. Éjszakai fürdőzők. Persze, volt ijedelem, amikor hirtelen ott termettünk köztük. Nők vol­tak, sikoltoztak, evickéltek a parthoz. Az­tán kis híján mi estünk a vízbe, mert ahogy a lámpa rájuk világított, úgy érez­hettük magunkat, mint egy svédországi nudistatelepen. A hullámokban táncolnak a lámpafé­nyek és a csillagok. Indulunk vissza. — Meddig vannak szolgálatban? — kérdem. — Reggelig, kora reggelig — felel a jár­őrparancsnok. Mindent megtesznek. De a könnyelmű­séggel nehéz, roppant nehéz versenyre kelni. K. L. M.

Next