Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)
1970-09-17 / 259. szám
2 1970. SZEPTEMBER 17. CSÜTÖRTÖK HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Fejleszteni lehet Ankara és Budapest kapcsolatait Interjú Ekrem Barlassal, a török főváros főpolgármesterével A fővárosi tanács vendégeként Budapesten tartózkodik Ekrem Barlas, a török főváros, Ankara főpolgármestere, több vezető munkatársával együtt. Itt szerzett benyomásairól, tapasztalatairól és a két főváros között kapcsolat továbbfejlesztésének lehetőségeiről nyilatkozott lapunk munkatársának. Első kérdésünk ez volt: — Megítélése szerint milyen lehetőség van Ankara és Budapest kapcsolatának bővítésére? — A magyar—török kapcsolatok egyre nagyobb területet ölelnek fel. Szeretnénk az együttműködést szorosabbá tenni. Ankara delegációja első alkalommal van Budapesten. Az önök fővárosában mindnyájan úgy érezzük magunkat, mintha otthon lennénk. Ez — gondolom — minden elismerő szónál, dicsérő jelzőnél többet mond. Megítélésem szerint van reális alapja annak, hogy a két főváros jobban megismerje egymást. Meggyőződésem, hogy a kapcsolatok fokozatosan és folyamatosan fejlődni fognak, gazdasági, kulturális és idegenforgalmi téren egyaránt. Szükségesnek tartom, hogy a kölcsönös előnyök figyelembe vételével az országaink közötti kapcsolatot is fejlesszük, erre lehetőséget látok. — Milyen területeket érint mostani látogatása? — Itteni tartózkodásunk alatt azt is keressük például, hogy mit tudna Ankara Budapestről vásárolni. Ahogy a kínálatot látom, bennünket elsősorban elektromos berendezési tárgyak és motorok érdekelnének. Természetes, hogy itteni tartózkodásunkat felhasználtuk arra, hogy megismerkedjünk Budapest városvezetésének munkamódszerével is. A másfélmilliós török főváros nagy fejlődés előtt áll. Terveink szerint Ankara pár év múlva négymilliós várossá duzzad. Éppen ezért igen hasznos tapasztalatokat szereztünk önöknél a nagylendületű urbanizáció tervszerű irányítását illetően — mondotta a főpolgármester. — Az itt hallottakból, tapasztaltakból természetesen csak azokat akarjuk majd odahaza megvalósítani, amelyek a gyakorlatban Budapesten is beváltak. Rómában, Londonban, Chicagóban és az ausztráliai Camberában is tanulmányoztuk az urbanizációs kérdések, problémák megoldásának legjobb módjait. Hangsúlyoznom kell, hogy Budapesten számos olyan, részünkre új lehetőséggel ismerkedtünk meg, amelyeket más városban nem láttunk. Csak egyet említek: önöknél igen nagy gondot és figyelmet fordítanak a parkosításra, a pihenő ligetek kialakítására. Munkatársaimnak s jómagamnak is az a véleménye, hogy ma, a rohanó világban a parkfejlesztés majdnem olyan fontos teendője egy világváros vezetőségének, mint az egészségügyi hálózat bővítése. A mai zajos, szennyezett levegőjű, milliós városokban a pihenőparkok nemcsak a gyerekeknek és az öregeknek nyújtanak kikapcsolódást, hanem az aktív dolgozók százezrednek is. — Vajon milyen lehetőségeket rejt az idegenforgalom a kapcsolatok fejlesztésénél? — A török korabeli emlékeket önök igen rendezetten, mint idegenforgalmi nevezetességeket tartják számon. Ez nekünk nagyon jól esett. Csak gratulálni tudok a szervezett műemlékvédelmükhöz.A főpolgármester csak a Gülbaba sírjához vezető, valóban elhanyagolt utat említette, amikor arról kérdeztem, mit kifogásolna e tekintetben. Egyébként a fővárosi tanács vezetősége intézkedett már, hogy az utat és környékét hozzák rendbe.) — Azt hiszem, a két ország közötti idegenforgalmi kapcsolat bővítésének sok lehetősége van — folytatta Ekrem Barlas úr. — Törökország kapuját kitárjuk a magyar turisták előtt és baráti szeretettel várjuk őket. Törökországból még aránylag kevesen jöttek üdülni, pihenni Magyarországra, remélhetőleg számuk az elkövetkezendő időkben jelentősen megnő. Ugyancsak azt szeretnénk, ha Magyarországról is minél több turista látogatna el hozzánk. Ankara főpolgármestere így fejezte be beszélgetésünket: — Sok rokon vonás fedezhető fel a két nép életében. Sok török tanult Magyarországon. Ők jó és hálás követei a magyar—török kapcsolatok elmélyítésének. A két ország kapcsolatát nem árnyékolják be problémák. Budapesti nagykövetünk, aki otthon elismert közgazdasági szaktekintély, elősegítője a szorosabb gazdasági, kulturális- és sportkapcsolatok fejlesztésének. Remélem, még közelebb kerülhetünk egymáshoz. Ehhez Ankara küldöttsége is segítséget kíván nyújtani. Fahidy József Pillantás a múltba Folyton nyílik az akácfa virága... BIZONY MÁR HŰVÖSEK AZ ÉJSZAKÁK. Megborzong tőlük a Duna vize is, nem nagyon csábítja lubickolásra a kirándulókat, akik inkább a nyárutó lángoló színeiben gyönyörködnek a már eléggé elnéptelenedett partokon. Alegnagyobb sikere annak a kis akácosnak van, amely a verőcei vízművek tájékán dús virágpompájával valósággal a tavaszt varázsolja vissza ebbe az olyan korán haldokló nyárba. — Kétszer nyílik az akácfa virága — csendül fel közelében minduntalan a régi nóta. Az egyik virágba borult fa alatt, nagyobbacska szikladarabon idősebb férfi üldögél, és mosolyogva hallgatja a fiatalok nótáját. Amikor a közelébe érnek, csöndesen megszólal: — Már nem gilt ez a nóta sem, mert ezek az akácok nem nyílnak kétszer, csak egyszer, de egész nyáron szakadatlanul. A kirándulók megállnak előtte és kíváncsian várják a magyarázatot. ÉS VÁCOTT EGY EMBER, Süveges Györgynek hívják — kezdődik a mese —, ezeket az akácokat ő kényszerítette állandó virágzásra. Hosszú évti-’dekig kísérletezett velük végtelen tüsttel, oltogatta, keresztezte őket, végül diadalmaskodott a kitartása. Ma már nemcsak itt, Verőcén pompáznak ezek a folyton virágzó akácfák, hanem a méhészek örömére az ország sok más vidékén is. A méhészek öröme indokolt, hiszen az akácméz a mézek királynője, íze, illata, aromája páratlan, és a magyar akácméz nagyon régóta kelendő portéka a külföldön is. Csak az a baj, hogy kevés terem belőle, hiszen a nyár eleji akácvirágzás rövid ideig tart, és a kis méhek gyűjtő munkáját a szeszélyes időjárás elég sokszor megakadályozza. Ha majd ezek a folyton nyíló akácok váltják föl mindenütt a régieket, a méhek késő őszig gyűjtögethetik az akácmézet, az akácvirág nektárjának minősége ugyanis mindvégig kifogástalan. Csak a nagyon fülledt kánikulai hőség ronthat rajta. A TÁRSASÁG LETELEPSZIK a terebélyes akácfa alá, és gyönyörködve figyeli a kis méheket, amelyek most is százával zümmögnek a tömött virágfürtök körül, miközben alattuk pereg a szó róluk is, meg az akácfáról, amelyről mindenki tud valami érdekeset. Főleg azt, hogy emberemlékezet óta talán a legjellegzetesebb fája a magyar Alföldnek. Kevesen gondolnak arra, hogy voltaképpen jövevényfa, az észak-amerikai Pennsylvania az őshazája, ahonnan alig háromszáz évvel ezelőtt, a tizenhetedik század elején telepítette át a párizsi füvészkertbe ritka díszfaként a francia király kertésze, monsieur Jean Robin, akinek érdemét Linné, a botanika atyamestere az akácfa nevében örökítette meg, adományozván a kedves fának a Robin Pseudoacacia nevet. Az akác tehát Párizsból indult el és csakhamar meghódította Európa déli országait, amelyekben igen gyorsan meghonosodott és elterjedt, különösen a homokos, száraz, köves, kavicsos vidékeken. A magyar erdészek is gyorsan megkedvelték, miután alkalmasnak bizonyult arra is, hogy megkössék vele az Alföld haszontalan futóhomokját. Úgy meghonosodott nálunk, hogy már a múlt század elején jellegzetes magyar fának tekintették, amit számos régi népdal és nóta bizonyít. Neve szinte vidékenként változik. Hívják akácfának, akácnak, csipkefának, agicának, koronafának, sőt néhol magyarfának is. Valójában nem is igazi akác, semmi köze sincs az „acaciák” népes családjához, a forró égöv egyes vidékein, különösen Afrika és Ausztrália területein honos mézgafákhoz, amint tudományos neve, a Pseudo-acacia is mutatja. Pseudó görög szó, csalókát jelent, a mi akácunk tehát álakác. Nagyon igénytelen, de annál hasznosabb növény. Erős, szálkás fája kiváló szerszámfa, a belőle készült gerendák, oszlopok, karók a tölgyfával is vetekednek. Nagyszerű tűzifa, viszonylag nem sokáig, átlag száz évig él,, de fiatal korában igen gyorsan növekszik. Szívós, jól bírja a fagyot és a szárazságot. A férgek sem tesznek benne kárt. HA KEDVÉRE VALÓ A NYÁR, akkor — rendszerint augusztusban — másodszor is kivirágzik az akác, de hajlama van a folytonos virágzásra. A verőcei akácfák virágos ágain jól láthatók a nyár eleji virágok már terméssé ért maradványai, a friss virágfürtök szára alatt pedig azok fa virágrügyek rejtőznek, amelyek bizonyosan kinyílnának, ha meleg maradna az idő novemberig. A virágdíszben pompázó verőcei akác alá telepedett társaság egyik diákforma tagja ismét dúdolni kezdte a régi nótát, de némi szövegmódosítással, ilyenféleképpen : Folyton nyílik az akácfa virága, Szerettelek galambom, de hiába ... Magyar László A főpolgármester Egerben A fővárosi tanács vendégeként hazánkban tartózkodó török delegáció — Ekrem Barlas ankarai főpolgármester vezetésével — szerdán Egerbe látogatott. A vendégeket dr. Lendvai Vilmos, a városi tanács vb-elnöke fogadta, majd tájékoztatta a város életéről, fejlődéséről. A vendégek és vendéglátók ezután megtekintették Eger történelmi nevezetességeit, új és épülő létesítményeit. Helyeslés és bírálat Vezetőségválasztás az MSZMP alapszervezeteiben A X. kongresszusára készülő Magyar Szocialista Munkáspárt alapszervezeteiben körülbelül hat hete zajlanak a kommunisták tanácskozásai. Augusztusban bonyolították le a beszámoló taggyűléseket, amelyeket a párt alapszervezeteinek elmúlt kétesztendei tevékenységét vitatták meg. A korábbinál nagyob teret kapott mind a beszámolókban, mind a vitákban az ifjúság és a nők helyzete. A taggyűléseken egyébként újból kifejezésre jutott, hogy a pártagság általában egyetért az MSZMP politikájával, egész tevékenységével, nagyra értékeli a IX. kongresszus óta elért eredményeket, az ország belső fejlődését, helyesli pártunk, kormányunk külpolitikai irányvonalát. Ugyanakkor a kommunisták számos olyan problémára hívták fel a figyelmet, amelyek megoldásában, véleményük szerint, nem tapasztalható kellő következetesség. Indokolatlannak tartják egyes fogyasztási cikkek árának emelkedését, erélyesebb fellépést követelnek a visszaélések elkövetőivel, a nyerészkedőkkel szemben. Szóvá tették az üzemek egy részében tapasztalható szervezetlenséget, az anyag- és alkatrészellátás hiányosságait, felléptek a szocialista eszméktől idegen, kispolgári szemlélet és magatartás megnyilvánulásai ellen, illetve a kulturális életünkben tapasztalható visszás jelenségekre, torzulásokra hívták fel a figyelmet. Ebben a hónapban — más témákkal — folytatódnak az alapszervezeti taggyűlések: megtárgyalják a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit és a szervezeti szabályzat tervezetét, új vezetőséget választanak s küldötteket a felsőbb pártszervek értekezleteire. A martfűi Tisza Cipőgyárban javítják a nők élet- és munkakörülményeit Ki építse fel a gyári lakótelepen az ABC-áruházat? Valamikor Bata néven ismerték a martfűi Tisza Cipőgyárat. A munkáslakásokból egész kis kolónia alakult ki a gyár körül. A lakótelep ma már kibővítve, újjávarázsolva veszi körül az üzemet, amely hétezer embernek ad kenyeret. A hétezer cipőgyári dolgozónak több mint a fele nő. Aki belép a gyárkapun, valahogy úgy érzi, mintha hatalmas parkba csöppent volna. A bejáratnál szökőkút, medence. Végig a beton mellett virágok, fák, bokrok. „Jó itt dolgozni — ez az általános vélemény —, második otthonunknak érezzük a gyárat, összefogunk, ismerjük egymás gondját, örömét, segítünk egymásnak, ahogy tudunk.” Kiss Tiborné, a gyár nőbizottságának titkára így jellemzi a nők helyzetét. — Nálunk olyan értelemben nincs nőkérdés, hogy elhanyagolt állapotokon kellene javítani. Amikor a párt Központi Bizottsága tárgyalta a nők helyzetét, és határozatot hozott érdekükben, azt állapíthattuk meg: a martfűi gyárban jól dolgoztunk. Előzőleg felmértük a nagycsaládok, az egyedül álló gyermekes anyák helyzetét és intézkedéseket hoztunk. Szeptemberben például húszezer forint segélyt osztottunk szét a sokgyerekes családok között. Mások gyermekeit ingyenesen küldtük üdülni. Ez természetesen csak egy példa, nem is a legfontosabb. A rendkívüli segélyezés nem helyettesítheti a nők életkörülményeinek állandó javítását célzó politikai és gazdasági munkát. — Milyenek a gyárban a nők kereseti viszonyai? — Aránylag jól keresnek az asszonyok, leányok — tájékoztat Czapor Nándorné, a piackutató és árupropaganda-osztály vezetője, a nőbizottság aktivistája. — A jó szakmunkás 1900—2000 forint körül keres. — Azon a szalagon, ahol csak nők dolgoznak, most 3,5 százalékos béremelés volt — veszi át a szót ismét a nőbizottság titkára. — Igaz, itt nehéz a munka. Azt mondják, a cipőgyártás könnyűipari munka. Ahogy végigjárjuk az üzemrészeket, meggyőződhetünk, nem is olyan könnyű. Még a kemény férfikezeket is megviseli. Nyolc órát szalagon dolgozni, néha könnyű feladat. — Néhány perces tornával frissítjük magunkat mindennap — mondja Kiss Tiborné. — Kell egy kis másfajta mozgás az egyforma mozdulatok után. A gyárban háromműszakos munkarend van, de éjszakai beosztásban csupán nyolcvan nő dolgozik. A többiek mind egy- vagy két műszakban. A vállalat vezetősége most azt tervezi, hogy a jövőben egyetlen nőt sem dolgoztat három műszakban. S még egy érdekes adat: a gyermekgondozási segélyt jelenleg 666 asszony veszi igénybe. A következő kérdésem az általánosabb helyzetre vonatkozik. S megtudom, hogy Martfű, ez a Tisza-parti kis falu olyan, mint egy kertváros. A lakótelepen túl kertes házak sorakoznak, de a kertekben inkább virágok vannak. Elvétve látni kisebb veteményes ágyakat, gyümölcsfákat Háztáji állatokat sem igen tartanak errefelé, legföljebb csirkét. — Milyen az ellátás? — Éppen a kertvárosi jellegből adódnak az áruellátási gondjaink — mondják többen az asszonyok közül. — Itt mindenféle élelmiszert üzletben vásárolnak az asszonyok. Nem divat az állattartás, vagy a zöldségtermesztés. A martfűi boltokban viszont nincs megfelelő választék húsból, zöldféléből, gyümölcsből és más élelmiszerből. Ideje lenne nagy ABC-áruházat építeni Martfűn, amelyben a fűszertől a húsig minden kapható lenne. Van tehát gondjuk a martfűi munkásasszonyoknak. Épül-e bolt, javul-e az ellátás? Nem tudni pontosan, mert az üzlethálózat fejlesztése vontatottan halad: a helyi tanács illetékeseinek az a véleménye, hogy a kívánt boltot a gyárnak kellene felépíteni. Nem lehetünk ebben az ügyben döntőbírók, de lenne egy javaslatunk: a legjobb lenne közös összefogással teljesíteni a martfűi dolgozó nők kérését. Megérdemlik: Kátai Emma Magyar-osztrák megállapodás a Pinka szabályozásáról Hazánk és Ausztria között megállapodás született a két szomszédos területet érintő Pinka folyó szabályozásáról. Az osztrák Alpok alján eredő, s Körmendnél a Rábába torkolló folyó hatszor cserél „hazát”. Ennyiszer lép ki, illetve be magyar és osztrák területre. Gyakran hagyja el medrét, jelentős kárt okozva a mezőgazdasági és lakott területeken. A 38 kilométer hosszú, magyar érdekeltségi szakaszok több évig tartó szabályozása 90 millió forintba kerül. Ennek során háromszorosára nagyobbítják medrét, új átereszeket, hidakat építenek. A partmenti falvak, települések körtöltéseket kapnak. A Vízitervnél készülő tervek alapján a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság hajtja végre a munkát. Az első építési periódusban, 1971—1974 között, 8 kilométer hosszú szakaszt rendeznek. Ezzel egy időben Ausztriában is hozzálátnak a Pinka szabályozásához. Zalai közgazdászszervezet A Zala megyei, párt- és tanácsi vezetők a Magyar Közgazdasági Társasággal egyetértésben, megalakítják a társaság Zala megyei csoportját. Az, előkészítő munkákra szervező bizottságot hoztak létre, amely szerdán tartotta első ülését Elhatározták, hogy a megye közgazdászait és a közgazdasággal foglalkozó vezető állású dolgozóit összefogó szervezet alakuló ülését november közepén tartják.