Magyar Hírlap, 1984. október (17. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

2 1984. OKTÓBER 2. KEDD NEMZETKÖZI POLITIKA MAGYAR Hírlap Hongkong után Tajvan is? Ünnepség Pekingben a Kínai ISK megalakulásának 35. évfordulóján (MTI) Kínai lampionokat formázó óriási léggömbök alatt emlékezetesen látványos parádéval ünnepelték meg hétfőn délelőtt Pekingben a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 35. évfordulóját. A kétórás demonstrációt, közel negyedszázados szünet után katonai díszszemle nyitotta meg, majd százezrek vonultak fel, kerekeken vontatott dobogókon mutatták be a mai Kína eredményeit, létesítményeit, életét. Az ünnepség szónoka Teng Hsziaoping volt, aki rövid beszédet mondott. Teng Hsziao-ping, kinek nevével a mai eredmények szorosan összefonódnak, hangsúlyozta, hogy az elmúlt harmincöt évben nemcsak a kínai történelem sötét múltját zárták le, de szocialista társadalmat építettek, ami megváltoztatta az emberiség történetének egész menetét is. Teng kiemelte a KKP KB 1978 decemberében tartott ülésének jelentőségét a mai Kína arculatának megformálásában, valamint az 1982-ben tartott 12. pártkongresszust, amelyen célul tűzték ki: a 2000. évre meg kell négyszerezni az 1980-as ipari és mezőgazdasági termelési értékeket. A kínai politikus szerint, az elmúlt néhány év fejlődése alapján ítélve, ez a cél megvalósítható. Kína külpolitikája változatlan fog maradni — mondta Teng Hsziao-ping. Kína a világbéke fenntartására, a nemzetközi enyhülés erősítésére és a fegyverzet csökkentésére törekszik, mindenekelőtt a „szuperhatalmak” összes nukleáris és más fegyverzetének csökkentése mellett száll síkra. Kína továbbra is nyitott marad a külvilág előtt, kész diplomáciai kapcsolatokat, gazdasági és kulturális szálakat létesíteni, fejleszteni minden országgal a békés egymás mellett élést elve alapján. A vitás kérdések tárgyalásos megoldása mellett áll ki, úgy, ahogy a hongkongi kérdést is tárgyalások útján rendezték Nagy-Britanniával Kína változatlan célja az anyaország és Tajvan békés újraegyesítése. * Kína kész közös konzultációkat kezdeni a tajvani illetékesekkel Kína és Tajvan békés újraegyesítésének mindkét fél számára elfogadható módjáról, jelentette ki vasárnap este Csao Ce-jang kínai miniszterelnök a kínai nemzeti ünnep előestéjén rendezett fogadáson. A kormányfő a Hongkong esetében alkalmazott formulát Tajvannak is felajánlotta: egy országon belül létezhet két rendszer, azaz az újraegyesítés után Tajvan is megtarthatja eddigi gazdasági és társadalmi berendezkedését. Fogadás a nagykövetségen Ma Lie, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 35. évfordulója alkalmából fogadást adott hétfőn, a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Borbányi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes, valamint a politikai, a társadbárt,k a gazdasági és a kulturális élet több más képviselője. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Brit bányászsztrájkju] ^ ^ Az erőszak és a tétje Sokba kerül a skóciai Bilston Glen bányának a sztrájk: a Burns cégtől kölcsönzött biztonsági szolgálatosok 30 ezer font értékű szögesdrót mögött felügyelnek a rendre; telephelyükről naponta 100 kilométert kell utazniuk, hogy 12 órás műszakjukat letöltsék, 1,10 fontos órabérért. Az őket őrző kutyák kölcsönzési díja viszont 3 font óránként, pedig roszszul idomítottak: két biztonsági őrkollégájukat megharapták. (New Statesman) AZ ERŐSZAKRÓL készült riportfilmek elárasztják a brit tévéket: sisakos-gyalogos-lovasvédőöltözetes-gumibotos rohamrendőrök csapnak össze a sztrájktörők irányába szállását akadályozó sztrájkőrökkel. A kormány ugyanis törvénytelennek nyilvánította a „repülő” sztrájkőrséget. Csupán a helységnevek, a sebesültek és a letartóztatottak száma változik. Megfigyelők szerint azért dőlnek az otthonokba a brutalitás képtelen képsorai, hogy az emberek megundorodjanak tőle, illetve attól, ami a hivatalos sajtó szerint estnek előidézője: a bőrükbe nem férő bányászoktól, szemben a rend és a törvényesség bántalmazott őrzőivel. Arthur Scargil, a bányászszakszervezet, a NUM elnöke szerint a tettlegességet mindannyiszor a rendőrök kezdeményezik, átvágva a bástyáékódrónt. Margaret Thatcher miniszterelnök viszont a bányászokra hárítja a felelősséget azért, ha az ország „az erőszak túszává” válik. A bányászok március 12. óta sztrájkolnak. Jelenleg a NUM- tagság mintegy háromnegyede vesz részt a munkabeszüntetésben. Több mint fél éve azért álltak le, mert az Országos Szénhivatal, az NCB nemrégiben kinevezett (mellesleg az USA-ból „importált”) elnöke, Ian McGregor közölte: bezárják a gazdaságtalanul termelő szénbányákat, kezdetnek húszat a 175 működő bánya közül, s némi végkielégítéssel szélnek eresztenek 20 ezer bányászt. A bányászvezér szerint viszont csaknem mindegyik gazdaságtalannak minősíthető, ha nem hajlandók eleget költeni a korszerűsítésre. Scargill rábizonyította McGregorra: csak eleinte akar húszat bezárni, hiszen összesen 70 bányát tekint „gazdaságtalannak”, s akkor 70 ezer bányász veszíti el munkahelyét az összesen 180 ezerből. A szénhivatal és a bányászszakszervezet eddigi tárgyalásainak tíz fordulója eredménytelen maradt. A kormány és a konzervatívok vezető személyiségei Scargill leváltását követelik,, míg a mind szélesebb közvélemény McGregorét, aki azzal vívta ki az NCB-kinevezést, hogy előbb elnyerte „az acélipar hóhéra’’ nevet. Legutóbb dr. David Jenkins, Durham püspöke követelte lemondatását, s ebbéli nyilatkozatában — a nagy konzervatív, felzúdulás ellenére — támogatta őt dr. Robert Runcie, Canterbury érseke is. Jenkins püspök ugyanabban a szentbeszédben mélységesen elmarasztalta a Thatcherkormány gazdasági és pénzügyi politikáját, kijelentve, hogy ilyen kormány alkalmatlan az ország közösségének vezetésére, és a bányászok feletti győzelemre nem is szabad törekedni. MARGARET THATCHER viszont újra meg újra teljes tekintélyét latba vetni McGregor érdekében — ezzel mintegy veszélyeztetve is e tekintélyt. Noha hangoztatja, hogy kormánya nem szól bele a munkaadók és munkavállalók ipari vitájába, többször kijelentette, hogy kormánya akkor sem hajlik meg a bányászok akarata előtt, ha a sztrájk ,az idők végezetéig tart is”. A „csőcselék erőszakoskodását” (értsd: a bányászokét) emlegette továbbá, s a falklandi háborút állította párhuzamba, mondván: a britek most nem külső, hanem belső ellenséggel állnak szemben, a bányászszakszervezettel, amely legalább ugyanannyira veszélyezteti a demokráciát és a törvényes rendet. A Szakszervezeti Főtanács, a TUC szeptember elején tartott kongresszusa osztatlan és teljes támogatásáról biztosította a sztrájkolókat, akik „nemcsak munkahelyüket, hanem a nemzet érdekét is védelmezik”, amikor óvni és hasznosítani akarják a szénvagyont. Ott nyilvánította ki a Munkáspárt vezére, Neil Kinnock, hogy az általános ipari züllést, a tömeges munkanélküliséget maga után vonó thatcherista gazdaságpolitika sodorta válságba az országot. Ráadásul Thatcher asszony ,beleügyetlenkedte magát az újabb brit történelem legelkeseredettebb és legköltségesebb konfliktusába. Vele szemben — vonta le a következtetést az ellenzék vezére — az egyetlen lehetőség a harc." A VALÓDI TÉT tehát: a thatcheri gazdaságpolitika, azaz a kormányzás gerince. Ennek védelmében hajthatatlan A Hölgy. A sztrájk jelentősége tehát már régen túlmutat, a bányaügyön. A NOB győzelmét a szakszervezetek, a munkásmozgalom kormánytól elszenvedett vereségének tekintené mindkét fél. Ezért nem engednek. Kinnock ezt úgy fogalmazta: a nemzet érdekei a Thatcher-kormány (politikai vonalának) vereségét kívánják meg. Ilyen értelmű okmányt terjesztenek a Munkáspárt héten nyíló kongresszusa elé. Ezt tűzte ki célul őszi kongresszusán az ellenzéki pártszövetség két tagja, a Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt is. David Steel liberális vezér, miközben követelte McGregor leváltását, elítélte, ahogyan a tory kormány „nem kezeli” a bányászsztrájkot, és hároméves kampányt hirdetett a liberális— szociáldemokrata kormányátvételelőkészítésére, esetleg koalícióban valamelyik nagy párttal, hogy „megmentsék az országot a thatcherizmus harmadszori hatalomra kerülésétől”. Dr. David Owen SPD-vezér is megemlítette a koalíció lehetőségét pártja kongresszusán, de inkább a konzervatívokkal. Nem kevésbé élesen vádolta közben a kormány gazdasági stratégiáját, melléfogásait, a vezetési módszert „választott diktatúrának” minősítve. A szövetségben kevesebb mandátumra és szavazóra, de jobb vezetői képességekre és nagyobb népszerűségre támaszkodó Owen, kitűnő politikai érzékkel, a korán indított választási csata fő frontját a gazdaság rossz álllapotában, a 3,1 millió és egyre növekvő számú munkanélküliben, a szakszervezetekkel kiépítendő jó kapcsolatokatban jelölte ki (mint munkáspárti dezertőr, ismerheti a terepet). Itt említjük meg a korábbi , Thatcher-kormányokban többféle tárcát is birtokló Francis Pymet, aki a Konzervatív Párt és az ország igazi érdekeire hivatkozva ösztökéli új szakszervezeti politikára Thatcher asszonyt, sietősen cáfolva, mintha párton belüli szervezkedést vezetne. A BRIT GAZDASÁG helyzetét több szakíró minősíti válságosnak, amit mélyít a bányászsztrájk. Egyre lejjebb értékelődik a font nemcsak a dollárhoz, hanem a többi valutához képest is, a munkanélküliség növekedése ellen sem tesznek hatékony intézkedést. A font Margaret Thatcher 1979-es győzelme óta annyit veszített értékéből, mint az 1949—67-es munkáspárti évek alatt összesen. Egy dollár ma kétszer annyiba kerül (82 pennybe), mint pár éve. A termelési kapacitás foyamatosan kihasználatlan, a korszerűsítés nem következett be, s ezután sem várható, hiszen lanyha a beruházás. Maga a kártyászsztrájk is rengetegbe került. Tíz héttel ezelőtt a számla állítólag kétmilliárd font volt. Az erőművek, takarékoskodásból, a 40 százalékkal drágább olajat használják, ez maga 2—3 milliárd font — az adófizetők zsebéből. És pénzbe kerül a rendőr, meg a túlórája is. A BÁNYÁSZOKNAK kerül a legtöbbe a sztrájk. A yorkshirei Chris Burkham és családja ma kezdetben visszaadott ttfshdin nélkülözhetét: a színes tévét, a telefont, a Videót. Egyik napról a másikra élnek, az asszony azóta otthon süti a kenyeret, és egy héten kétszer ingyen ebédet, egyszer meg élelelmcsomag-segélyt kapnak. Az a rossz — mondja Burkhamrté —, hogy amikor átveszik, filmezik őket, egy több ezer fontos, hatalmas tv-közvetítő berendezéssel, hogy az egész ország lássa. A férj nemcsak azért megy időnként sztrájkőrségbe, hogy megkeresse vele a sodorni való dohányt — de hát abból telik rá. Közben feleség, nézne a képernyőn a durva jeleneteket, csak azt várja a két gyereke mellett, mikor jön meg a papa. „Nem győzhet itt senki’’ — mondja keserűen. Molnár S. Edit Washingtoni kísérlet a Contadora-béketerv megtorpedózására (MTI) Az Egyesült Államok „támogatja a Contadora-csoport által kezdett folyamatot”, de „fenntartásai vannak” a tervezett megállapodással szemben — jelentette ki hétfőn az amerikai külügyminisztérium szóvivője. A szóvivő szerint Washington elsősorban a külföldi támaszpontok felszámolásával, a tanácsadók visszavonásával kapcsolatos pontokat tekinti „problematikusnak”, de egyúttal az ellenőrzés kérdését is felveti és kétségbe vonja, hogy Nicaragua végrehajtja a tervezetnek a „demokratikus rendszerrel” kapcsolatos pontjait. A Washington Post című lap vasárnapi száma arról számolt be, hogy az Egyesült Államok a béketerv megtorpedózására készül, és Salvadort, Costa Ricát és Hondurast szeretné rávenni a Contadora-terv elutasítására. Alap úgy tudja, hogy a washingtoni törekvés már sikerrel járt, mert a három ország máris fenntartásait hangoztatta. Az amerikai szóvivő szerint az USA és partnerei „új tervezetet” készítenek elő. Ibériai-félsziget husfő Újabb amerikai katonai támaszpontok épülnek (MTI) Az Egyesült Államok újabb katonai bázisokat szándékozik építeni az Ibériai-félszigeten. Spanyol lapértesülések, valamint a hadügyminisztériumból származó hírek szerint Washington — egy nagyszabású NATO- terv keretében — a spanyol Galíciában, valamint a portugál főváros közelében létesítendő támaszpontra dolgozott ki tervet. Ugyanakkor bővíti és modernizálja a Cádizi-öbölben levő tengerészeti"bázisát. Ezzel — jő'felfel rázzák katonai szakértők — létrejön az Atlanti-óceán partvidékén az úgynevezett atlanti homlokzat. M3v 1ST Pravda-cdk a fegyverkezési hajszáról (MTI) Veszélyes koholmánynak minősíti Jurij Zsukov, a Pravda ismert szemleírója azt a Nyugaton széleskörűen propagált állítást, amely szerint az Egyesült Államok és a Szovjetunió, úgymond, azonos felelősséget visel a fegyverkezési hajsza fokozódása, a nukleáris háború veszélyének fokozódása miatt. A Pravda hétfői számában megjelent cikkében a szemleíró hangsúlyozza: a koholmány célja, hogy gyengítse a háborúellenes mozgalmat és legalább részben a Szovjetunió ellen fordítsa azt. A szerző a tvábbiakban fő vonalaiban áttekinti a fegyverkezési hajsza történetét. Az atombomba megszületését, majd a hirisaimai és nagaszaki tragédiát követően, 1946-ban, a Szovjetunió javaslatot tett az atomfegyverek betiltására. Az Egyesült Államok meghiúsította egy ilyen egyezmény létrejöttét, így a Szovjetunió kénytelen volt létrehozni saját atomfegyverzetét. Az ötvenes évek elején azEgyesült Államok megkezdte úgynevezett előretolt állomásoztatású rendszereinek kiépítését. Az ürügy az volt, hogy Amerika elmaradt a Szovjetuniótól a bombázógépek számát illetően. A rendszer létrehozása után derült ki, hogy a Pentagon számításaiba „hiba csúszott”, a valóságos négyszeresére becsülték a szovjet bombázók számát. Ezután az interkontinentális ballisztikus rakéták területén következett a „lemaradás”, a hatvanas évek elején. Akkor 15—20-szor nagyobbnak képzelték a Szovjetunió rakétaerejét, mint az a valóságban volt. Az ötvenes évek közepén született meg az első amerikai atommeghajtású tengeralattjáró, 1950-ban már három ilyen hajón 48 rakétát helyeztek el, míg a Szovjetuniónak 1964-re készült el az első két ilyen tengeralattjárója 32 atomrakétával. Az SZKP XXV., majd XXVI. kongresszusán a Szovjetunió szót emeli a Trident típusú amerikai, és az annak megfelelő szovjet tengeralattjárók leszerelése, illetve az amerikai Ohio és a szovjet Tájfun osztályú tengeralattjárók számának korlátozása mellett. .Jelenleg az ismételt szovjet felhívások ellenére az Egyesült Államok nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a világűr militanzálásának megakadályozása céljából. A Szovjetunió önként vállalt kötelezettségvállalásával kapcsolatban — miszerint nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert — olyan okoskodás is elhangzott, hogy nem elég az első csapásról lemondani, a Szovjetunió mondjon le a második (a válasz-)csapásról is. Arra a kérdésre, hogy ki a felelős a fegyverkezési hajsza folytatódásáért, a válasz egyértelmű: mindezért teljes egészében az Egyesült Államok viseli a felelősséget — mutat rá a fenti tények fényében Jurij Zsukov. — Vagyis annak, aki valóban harcolni akar a fegyverkezési hajsza ellen, annak ebből a tényből kell levonnia, a megfelelő következtetéseket — hangsúlyozza a Pravda cikke. Társadalmi bíróság brüsszeli határozata (AP, ADN, TASZSZ) Éles hangon elítélte a Reagan-kormányzat külpolitikáját az a társadalmi bíróságként fellépő nemzetközi konferencia, amely vasárnap fejezte be háromnapos tanácskozását Brüsszelbim*'”*$TMOf «cf A tanácskozáson tudósok, jogászok és közéleti személyiségek vettek részt negyven — nyugati és el nem kötelezett — országból. Határozatuk rámutat: az Egyesült Államok kormányának kül- politikája durván sérti a nemzetközi jognak az ENSZ Alapokmányában és más ENSZ-dokumentumokban lefektetett alapelveit. Ebből eredően a konferencia Vétkes átfelvtatásfl miatt' Egyesült Államok kormányát a béke és ,az emberiség elleni bűntettek, háborús bűnök elkövetésében, valamint a Genfi Konvenció súlyos megsértésében. "