Magyar Hírlap, 1988. május (21. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-02 / 103. szám
r 2 1988. május 2., hétfő______________________________________________NEMZETKÖZI POLITIKA______________ ----------MftGYftB HtBlflP Londoni jegyzetek (1.) I jj£ Hit "'.gm Vállalkozói tűzijáték MÁS EZ A LONDON, mint az általam két évtizede először látott metropolis: a múltja osztalékaiból szinte rendíthetetlen kiegyensúlyozottsággal élő nagyváros, az évszázados látnivalók és az olcsó bevásárlóturizmus vonzó centruma, amelyről akkor úgy tűnt, hogy rohanó világunkban is örök időkre megőrzi ódon hangulatát és egyedi atmoszféráját. Vagy talán mégsem más? Az első órák mindenképpen a turistaközhelyek állandóságának ellenőrzésére ösztökélnek: sétára az üzleteivel változatlanul csábító Oxford Streeten, a nyüzsgő Picadily Circus, a hangulatos Leicester Square irányába. A szikrázó napsütésben fürdő Hyde Parkban bérelt nyugágyaikon öregek és fiatalok hódolnak a napimádat itt felettébb ritka gyönyörének. A Speaker’s Comer szónokai sem tűnnek kevésbé szenvedélyesnek, legfeljebb az a meglepő, hogy több szót ejtenek az iráni—iraki viszályról, a palesztin kérdésről — no és persze a Mindenhatóról —, mint a hazai dolgokról. De lám, amott kesztyűs baljában egy vasrúdra erősített vörös zászlót szorongat, a kapitalizmus törvényeiről tart szemináriumot egy fiatalember, s a piac megállíthatatlan zsugorodását bizonygatva, általános sztrájkra buzdítja egykedvű hallgatóit a toryk adópolitikája ellen. Elhangzik néhány megfontolt ellenvetés, gúnyos megjegyzés, kattannak a fényképezőgépek, a politikai szónoklat itt ugyanolyan megtűrt, sőt elvárt attrakciója a városnak, mint pár méterrel arrébb az aluljáróban a skót dudás. NEM, MÉGIS MÁS ez a London. A félszáz méteres Nelson-oszlopnál kétszer magasabbra emelkedik egy toronydaru. A megújulás, átalakulás e jelképes illúziórombolóan ott vannak a kormányzati negyed, a Whitehall ódon épületrengetegében. A Portland House épületóriását vagy éppen a British Petroleum szabályos üveg-beton kockákból emelt székházát szemlélve az embernek eszébe jutnak Károly herceg nagy vihart kavart szavai arról, hogy az építészek több kárt okoztak a háború után Londonnak, mint a náci légierő. „A trónörökös egyszerűen a zöldekhez hasonló mentalitású, ugyanolyannak szeretné megőrizni a várost, amilyen a nagyszülei, dédnagyszülei idején volt” — mondja egy tory képviselő, amikor szóba hozom a dolgot. Ez már aligha fog sikerülni, de nem is biztos, hogy sajnálnunk kell a modern életforma, vagy éppen az építészeti posztmodernizmus térhódítását. Hiszen a Parliament Square (Parlament tér) és általában a Westminster egész környéke továbbra is a világ egyik legszebb, legimponálóbb helye, s a Whitehall történelmi levegőjén az sem változtat, hogy egy kis mellékutcáját, a Downing Streetet (amelynek 10-es számú épülete a kormányfői rezidencia) már évek óta nem taposhatják — biztonsági okokból — a turisták lábai. HÚSZ ÉV már történelmi mértékkel is jelentős idő. Politikai mércével vizsgálva szinte emberöltőnek számít az a kilenc esztendő, amióta a konzervatívok igazgatják az Egyesült Királyság dolgait. Mielőtt 1979-ben hatalomra jutottak, az ország a legjobb úton volt afelé, hogy Nyugat-Európa gazdasági és politikai perifériájára szoruljon. A mai Anglia jelenével is tiszteletet parancsol, s a gazdasági fellendülést imponáló adatok jellemzik. A britek ma tovább élnek és többet költenek, mint húsz évvel ezelőtt. A várható életkor a nőknél is és a férfiaknál is három évvel emelkedett (77,5 évre, illetve 71,5 évre). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a társadalomnak 9,7 millió nyugdíjasról kell gondoskodnia, a két évtizeddel ezelőtti 6,5 millióhoz képest. Az infláció leszámításával is 60 százalékkal nőtt két évtized alatt a vásárlásra fordított összeg. Ennek gyakorlati hatásaként 47 százalékról 62 százalékra emelkedett a gépkocsival rendelkező háztartások aránya, háromszor annyi család engedheti meg magának a nyaralás luxusát, mint két évtizede, a háztartások 80 százaléka rendelkezik telefonnal (az 1966. évi 25 százalékkal szemben), és a lakások 70 százalékában van központi fűtés a húsz évvel ezelőtti 13 százalékkal szemben. Beszélnünk kell a prosperitás áldatlan velejáróiról, a bűncselekményekről is, hiszen azok száma még látványosabban emelkedett: az 1966. évi 13 ezerről két évtized alatt 53 ezerre, holott ma másfélszer annyi „bobby” vigyázza a rendet, mint a 60-as évek derekán. A bűnözés — különösen az ifjúkori bűnözés, a szurkolói vandalizmus és a faji konfliktusok — térhódítása ugyanúgy cáfolhatatlan, mint egy újfajta szegénység megjelenése. — Miben látja Anglia első számú problémáját? — teszem fel a kérdést Peter Willmott professzornak, a Politikai Tanulmányok Intézetében. A válasszal nem késlekedik a szegények és a lakosság többi része közötti növekvő különbségben — feleli, hozzátéve, hogy természetesen brit fogalmak szerinti szegénységre gondol. A későbbiekben tudósoktól, politikusoktól és közemberektől is gyakran hallom ugyanezt. MÉG A HÁBORÍT ELŐTT Angliába kitelepült hazánkfiától, George Maces-tól, a neves humorista írótól idézem annak meghatározását mit értenek ezen a problémán. „Itt Angliában még mindig vannak szegények, akik kénytelenek részletre vásárolni televíziókészüléket, vagy akik nem ihatnak annyi sört vagy gint, amenynyit szeretnének ... A mi szegényeink mind tiszteletre méltóak és tartózkodók — még akkor is, ha szegénységük miatt megbántottnak érzik magukat. De senki — gondolom, ezt ellenmondást nem tűrően kijelenthetem —, egyetlen olyan ember sem akad, akinek napokig nincs mit ennie, vagy a híd alatt kell aludnia”. Vitathatatlan, hogy nem mindenkit érintett egyenlő mértékben kedvezően az olajprosperitáson és a tory kormányzat által időnként brutális következetességgel végrehajtott szerkezetátalakításon alapuló fellendülés. A dokkmunkások hosszú ideje tartó sztrájkja, a P&O cég nagy publicitást kapó konfliktusa a NIS-szel (Tengerészek Országos Szövetsége) ugyanúgy első oldalas téma, mint az ír terrorizmus, ezen belül például a Gibraltárban megölt, feltételezett IRA-terroristák ügyében folyó hatósági és sajtóvizsgálat. Várhatóan mindkettő az is marad még jó ideig. Az üzleti világ mindamellett találgatja, megpróbálja ellesni a „brit csoda” titkait. Ha nem is olyan látványos esete ez a csodának, mind hajdan az NSZK-beli, később a japán, , vagy mostanában a dél-koreai — tanulmányozni érdemes. A British Steel, az ICI, az ICL vagy a Courtalds — vagyis a brit nehéz- és vegyipar óriásai — a nemzeti vagyon herdálóiból annak gyarapítóivá lettek. Úgy látszik, jó időre vége a font sterling hanyatlásának (bár vita folyik a kormányfő és pénzügyminisztere, Nigel Lawson között arról, mennyire kívánatos a stabil árfolyam), és a British Petroleum kereskedelmi igazgatója arról tájékoztatta a minap a részvényeseket, hogy az olajtermelés kilátásai ugyanolyan jók az ezredfordulóig, mint húsz éve voltak. A BRIT SIKERSZTORIT az amerikai üzleti körök tekintélyes folyóirata, a Fortune annak a „vállalkozói tűzijátéknak” tulajdonítja, amelyet Margaret Thatcher asszony és „az agresszív új menedzserek bandája" kezdeményezett. Minden jel szerint nem valamiféle ciklikus fellendülés ez, hanem a hagyományos brit értékekre épülő gazdasági és társadalmi átalakulás. Olyan szemlélet- és szerkezetváltás, amellyel az üzleti és pénzvilágnak is számolnia kell. Nyomai éppúgy nem törölhetők ki a mai Anglia életéből, mint ahogyan az ősi Westminster környékét sem lehet többé visszavarázsolni a Viktória királynő korabeli képére. (Folytatjuk) Szász József /72- Franciaország: a második forduló előtt Pasqua kész szövetkezni a szélsőjobbal (MTI) Le Pen, a Nemzeti Front vezére a jobboldali Le Figaro hét végi mellékletében nyilatkozva kijelentette, hogy „lehetséges a szövetség" az RPR—UDF kormánypártokkal, „a közös veszélylyel, a baloldallal szemben”. Le Pen egy táborba és közös cselekvési programra szólította a jobboldalt. A jobboldali elnökjelölt, Chirac részéről egyik legfontosabb bizalmasa, Charles Pasqua belügyminiszter válaszolt neki egy lapinterjúban: „a lényeget tekintve a Nemzeti Front ugyanazokat az értékeket vallja magáénak, mint a (kormány) többség”. Pasqua azzal magyarázta a kormánypártokjelöltjeinek — Chirac és Barre — vártnál gyengébb eredményét az első fordulóban, hogy nem hangsúlyozták eléggé „az igazi értékeket, Franciaország nagyságát, a hazaszeretetet és a család értelmét”. A belügyminiszter nyilatkozata nagy hullámverést keltett az egész francia politikai életben, mert megerősítette, hogy a jobboldal chiracista szárnya kész lepaktálni a szélsőjobboldallal az elnöki cím megszerzéséért. Adamisin a HATO korszerűsítési tervéről (TASZSZ, Reuter) Genfben a Nemzetek Palotájában szombaton véget ért a leszerelési konferencia tavaszi ülésszaka. A leszerelési konferencián a legnagyobb figyelmet a vegyi fegyverek teljes betiltásával és megsemmisítésével foglalkozó nemzetközi konvenció előkészítésének szentelték. A leszerelési konferencia július hetedikén folytatja munkáját. Anatolij Adamisin szovjet külügyminiszter-helyettes pénteken Londonban cáfolta azt a nyugati állítást, hogy a Szovjetunió rövidebb hatótávolságúakká alakítja át interkontinentális rakétáinak egy részét, így pótolva azokat a rakétákat, melyeket a decemberi szovjet—amerikai rakétaszerződés értelmében fel kell számolnia. Adamisin sajtóértekezletet tartott, miután a szovjet kormány különleges megbízottjaként befejezte tárgyalásait Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszterrel és Chester Crocker amerikai külügyi államtitkárral. Adamisin kijelentette, hogy a NATO nukleáris korszerűsítési terve csorbítja a decemberi szovjet-amerikai rakétaszerződés jelentőségét. Ez olyan súlyos kérdés, amivel foglalkoznia kell a májusban esedékes moszkvai Gorbacsov—Reagan találkozónak is. (MTI) Az eredetileg tervezett időpontnál két nappal később, csak május 11-én kezdi meg az amerikai szenátus teljes ülése a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról decemberben megkötött szovjet—amerikai szerződés (INF-szerződés) ratifikációs vitáját. Robert Byrd, a szenátus többségi demokrata pártcsoportjának vezetője még ezt is feltételekhez kötötte: azt sürgeti, hogy a kormány adjon választ néhány, szerinte tisztázatlan kérdésre. A Pentagon ismét közzétette szokásos évi propagandakötetét a „szovjet katonai fenyegetésről”. Frank Carlucci hadügyminiszter, aki pénteken személyesen ismertette az új kiadványt, egyebek között azt állította, hogy a Szovjetunió már két, változtatható indítóállású földrészközi rakétákból álló rendszert tart működésre kész állapotban, miközben az Egyesült Államokban még mindig arról vitáznak, hogy szükség van-e egyáltalán ilyen rakétákra. Carlucci szerint a Szovjetunió kiterjedt, nukleáris csapástól védett föld alatti irányító és harcvezetési rendszert épített ki. Kérdésekre válaszolva elismerte, hogy az Egyesült Államoknak is van ilyen rendszere, de szerinte az „korántsem olyan kiterjedt és biztonságos”, mint a szovjet rendszer. Kiterjesztett amerikai katonai védelem (Folytatás az 1. oldalról) nyújtott amerikai katonai védelem kiterjesztéséről. Az amerikai elnök pénteken közölte döntését, hogy a Perzsa (Arab)-öbölben tartózkodó amerikai hadihajók a jövőben azoknak a békés céllal úton lévő kereskedelmi hajóknak is védelmet nyújtanak (az iráni támadásoktól), amelyek nem az Egyesült Államok, hanem valamely semleges ország lobogója alatt közlekednek. Irak szombaton figyelmeztette Teheránt, hogy felújítja az iráni városok elleni rakétatámadásait, amennyiben az iráni hadsereg továbbra is iraki településeket támad. A bagdadi közlemény figyelmeztette Iránt, hogy Irak korszerű, 900 kilométer hatótávolságú rakétáit is fel fogja használni a válaszcsapásokhoz. E rakéták a Perzsa (Arab)-öböl valamennyi iráni kikötőjét és létesítményét el tudják érni — mutattak rá. A szaúdi hadügyiminiszter megerősítette: országa elutasította Washingtonnak azt a kérését, hogy amerikai szakértők vizsgálhassák meg azokat a közepes hatótávolságú rakétákat, amelyeket a szaúdi kormány Kínától vásárolt. KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, a szovjet párt és kormány egykori vezetőjének ellentmondásos politikájáról ír a MOCKOBCKHE HOBOCTH című moszkvai hetilap legfrissebb száma. A terjedelmes elemzés szerzői — egy filozófus és egy közgazdász — utalnak arra, hogy Hruscsov Sztálin halála után akkor került hatalomra, amikor az országban válsághelyzet uralkodott el. Nyolc évvel a háború után a Szovjetunióban a tömegtájékoztatási eszközök példa nélkül álló gazdasági sikerekről zengtek, ugyanakkor az ország városaiban többórás sorok álltak az élelmiszerüzletek előtt. A hivatalos doktrína értelmében küszöbönállt az újabb világháború, amelyben a világkapitalizmusnak kellett volna elpusztulnia. A szovjet tudomány mérhetetlen károkat szenvedett azoknak a kalandoroknak a hibájából, akik a „burzsoá áltudománnyal” hadakozva tönkretették a szovjet genetikai, elméleti fizikai, fiziológai kutatásokat. Az 1952-ben megrendezett XIX. kongresszuson elhangzottak és az orvosok pere fenyegető előjele volt annak, hogy az országban újabb terrorhullám veszi kezdetét. Sztálin távoztával azonban hamarosan megkezdődött az „olvadás" korszaka. A Moszkovszkije Novosztyi cikke azonban leszögezi: Már ekkor bizonyos ellentmondás volt tapasztalható. Egyrészt kiszabadultak az ártatlanul meghurcoltak tömegei, 1955 tavaszán Hruscsov a belgrádi repülőtéren kért bocsánatot Titótól, másrészről viszont maradtak a régi sablonok: „az imperializmus ügynöke, külföldi imperialista körök bérence” —, mint ez a Berija-perben is elhangzott. Hruscsov reformtörekvései valóban nagy jelentőségűek voltak, de az ország „első peresztrojkáját" nem vértezték fel a kellő ideológiával. A gazdasági életben a szocialista államnak továbbra is monopóliumot biztosítottak, a tervgazdálkodás továbbra is elsőbbséget élvezett az áru-pénz viszonyokkal szemben. Kettősség jellemezte a hruscsovi külpolitikát is. Egyrészről Hruscsov a hatvanas évek elején Kennedyvel meg tudta akadályozni a világkatasztrófa kitörését, és ezzel politikai realitásérzékről tett tanúságot, másrészről viszont sokat ártott a szovjet diplomáciának az olyan, meg nem gondolt megfogalmazásokkal, mint amilyet egyszer az amerikai elnökhöz vágott: „Eltemetjük mi még magukat.” A cikk, összegezve a hruscsovi korszak tanulságait, megállapítja: a reformtörekvések megvalósítása kezdettől fogva következetlen volt. A legfontosabb impulzus Alf OTAWA Arafat békéltető missziója A DIPLOMÁCIAI OFFENZÍVA, amelyhez április 10-e táján fogott hozzá Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője, most zárult le Bagdadban. Sorrendben ezek voltak a fontosabb állomásai a missziónak: Moszkva, Kuvait, Algír, Tripoli, Damaszkusz és végül az iraki főváros. Az offenzíva lendületét még az a tragikus esemény sem törte meg, hogy egy izraeli kommandó megölte Arafat első helyettesét, Abu Dzsihadot. A palesztin ellenállási mozgalom harca — bármilyen fájdalmas veszteségek is érik — vezetői és tagjai egyező meggyőződése szerint nem tűr halasztást. Moszkvában Arafat tárgyalt Sevardnadze külügyminiszterrel és fogadta őt Mihail Gorbacsov is, aki megállapította: „A palesztin népi mozgalom felerősödése ma a legfontosabb impulzus az átfogó közel-keleti rendezés felkutatását célzó gyakorlati lépések számára.” A főtitkár a szovjet nép nevében újólag kifejezte szolidaritását a palesztin nép harcával, amely — mint megjegyezte —, mind nagyobb nemzetközi támogatást élvez. A tárgyalópartnerek erélyesen elítélték a Tel Aviv által folytatott elnyomás és terror politikáját a megszállt területeken. Arafat pedig ismételten támogatásáról biztosította a közel-keleti rendezéssel kapcsolatos szovjet elképzeléseket. A sikeres látogatás idődblt azokra a korábbi találgatásokra, hogy Arafat „kegyvesztett lett” Moszkvában. A PFSZ vezetőjét már sokan és sokszor „temették el” politikailag, ő azonban mindenkor Phoenixként újjászületett és megnövekedett erővel újabb kezdeményezésekkel állt elő. Ezek most az arabközi megbékélés jegyében fogantak. Váratlanul Tripoliban termett, ahol Moamer el-Kadhafi líbiai vezetővel találkozott. Hat év óta először, miután ezalatt Líbia és a PFSZ befagyasztotta kapcsolatait. Megbeszélésükön arról is szó volt, miképpen támogathatnák hatékonyabban az Izrael által megszállt területeken folyó palesztin felkelést. A DAMASZKUSZI LÁTOGATÁS keltette a legnagyobb figyelmet: Arafat itt öt éven át nem volt „szívesen látott vendég”. Kétnapos látogatása során több órás megbeszélést folytatott Háfez Asszad szíriai elnökkel, és tisztelgett meggyilkolt helyettese, Abu Dzsi,had sírjánál, akit Damaszkuszban temettek el. Az El Fatah, a legnagyobb palesztin ellenállási szervezet — ennek is Arafat a vezetője —, szóvivője szerint a megbeszélés a kölcsönös megértés jegyében ment végbe. Ilyen megállapításra palesztin —szír relációban hosszú évek óta nem került sor. Megalapozottnak látszik a remény, hogy ez a damaszkuszi párbeszéd új — és barátságosabb — szakaszt nyitott Szíria és a PFSZ kapcsolataiban. Különösen azért, mert sor került a PFSZ derékhadával — és Arafattal — szemben álló palesztin csoportok Damaszkuszban székelő vezetői és az előbbiek képviselői közötti eszmecserékre. George Habbas, a Népi Front (FPLP) Arafatot támogató főtitkára ezt követően bejelentette, hogy az új fejlemények miatt elengedhetetlenül szükség van a Palesztin Nemzeti Tanács (parlament) rendkívüli tanácskozására — s azt hamarosan Damaszkuszban hívják össze. Az ülésen valamennyi palesztin szervezet és irányzat képviselője — tehát az arafati vezetéssel szemben állók is — részt vesznek. Mindez feljogosít arra a megállapításra bennünket, hogy szinte „a levegőben lóg” az arab világ leghaladóbb erőinek a kibékülése. BAGDAD VOLT A KÖVETKEZŐ ÚTI CÉLJA Arafat békéltető missziójának. A PFSZ vezetője gyakori és szívesen látott vendég Bagdadban, de mostani látogatásának éppen az adja meg a kivételes súlyát, hogy Damaszkusz után került rá sor. Ismeretes ugyanis, hogy Irak és Szíria között évek óta hűvös a viszony, s ez egyik tényezője is a palesztin ellenállási mozgalom belső megosztottságának. Bíztató, hogy Szaddam Husszein iraki elnök és Arafat megbeszéléseinek egyik témája — miként Damaszkuszban is —, a megszállt területeken folyó palesztin felkelés volt. Talán ez lehetne az a közös nevező, amely összefogásra késztethetné azokat az arab erőket, amelyek az igazságos és tartós békéért szállnak síkra. Ebben nem kevés barát támogatására számíthatnak — világszerte. Pálfi Viktor Arafat a tavaly november 7-i moszkvai ünnepségeken rendezett sajtóértekezleten Fotó: Bánkuti Attilla/ Felvonulások világszerte (Folytatás az 1. oldalról) ünnepségek Lengyelországban. Varsóban közel 250 ezren vonultak fel. Ünnepi beszédében Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az államtanács elnöke a konzervativizmus, a hátrahúzó erők elleni határozott harcra szólított fel. A lengyel kormány szóvivője vasárnap sajtóértekezletén közölte, hogy mintegy tucatnyi városban összesen 20 ezren, Varsóban 2 ezren, Gdanskban 3 ezren vettek részt ellentüntetéseken. A krakkói egyetemen 200, a varsóin 100 diák próbált tüntetést rendezni. Mintegy 350 ezren vettek részt vasárnap Tokióban a május 1-jei központi nagygyűlésen. 11. János Pál pápa vasárnap május 1-jei külön üzenetben köszöntötte a világ minden dolgozóját a munkások ünnepén. VILÁGHÍRADÓ Krakkói megállapodás (MTI) Krakkóban szombaton — egy követelés kivételével — valamennyi kérdésben megállapodás született a kohómű szakszervezete és az üzem vezetése között. A még vitatott kérdést a krakkói bíróság mellett működő társadalmi döntőbizottság elé terjesztik. Ez a szakszervezeti törvény értelmében azt jelenti, hogy a végső döntésig tilos minden tiltakozó akció. IRA-merénylet Hollandiában (Reuter, AFP) Belfastban és Dublinben a tömegtájékoztatási eszközökhöz eljuttatott nyilatkozatában az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) nevű fegyveres szervezet vállalta magára a szabadságukat Hollandiában töltő brit katonák ellen elkövetett vasárnapi gyilkos merényletet. A kontrák elutasítják a sandinisták javaslatát (MTI) Nem a remélt eredményekkel zárultak szombaton a nicaraguai kormány és az ellenforradalmárok vezetőinek a tartós tűzszünetről folytatott háromnapos managuai tárgyalásai. Humberto Ortega nemzetvédelmi miniszter, nicaraguai küldöttségvezető a tárgyalások befejeztével bírálta is a kontrák vezetőit, amiért elutasították azt a sandinista javaslatot, hogy az ellenforradalmárok a Nemzetközi Vöröskereszt közvetítésével kapjanak humanitárius segélyt. Noriega cáfol (Reuter, UPI) Noriega tábornok, Panama katonai vezetője szombaton személyesen cáfolta, hogy megállapodott volna lemondásáról, illetve külföldre távozásáról az Egyesült Államokkal. Washingtonban szombaton bejelentették, hogy enyhítenek a Panama ellen hozott gazdasági szankciókon. Elhunyt Legaszov akadémikus (MTI) Szombaton a moszkvai Novogyevicsij-temetőben eltemették Valerij Legaszov akadémikust. Legaszov halálhírét szombaton közölte a Pravda. Az akadémikus szerdán, életének 52. esztendejében halt meg. Legaszov fizikokémiával foglalkozott, a Kurcsatov akadémikus nevét viselő atomenergetikai intézet igazgatójának első helyettese volt. Legaszov akadémikus a kormánybizottsági. tagjaként részt vett a csernobili atomerőmű kaztrófája okainak vizsgálatában. Az SZKP KB Politikai Bizottságának és a titkárságnak a tagjai, a kormány elnökhelyettesei és a tudományos akadémia vezetői által aláírt nekrológ a halál okát nem tartalmazza.